Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-05 / 285. szám
Tudás technika vágó apparáttal is fölszerel- kétszakmások túlnyomó többsége helyben szerezte meg lakatosi képzettsége mellé a heNógrád megyei Állami Építőipari Vállalat központi ipartelepén a zagyvarónai ötvözetgyárnak pilléreket készítene’.-. Az első nyolcvantonnás szerkezet első üteme 2,6 millió forint értékű. Csernák László művezető, Nagy János és Bozó Róbert lakatos az elkészült egység méretellenőrzését végzi — Fotó: Gyurkó —, Hadüzenet a vízkónek Kettős feszültség? „Magyarországon a termelőkollektívák igen jelentős hányada képes volna a mainál jóval magasabb fokú technikát üzemeltetni — írja népszerű könyvében Kozma Ferenc —, de nem elenyésző azok száma sem, ahol a rendelkezésre álló technika gazdaságos üzemeltetése lényegében meghaladja a vele dolgozók képességeit. A technikai és emberi tényezők összhangja tehát kettős feszültséget mutat.” Alkalmasint nem haszontalan taglalni, hogy egv konkrét munkahelyen: a FŰTŐBER nagybátonyi gyáregységében — az ott dolgozók véleménye szerint — észlelhető-e a Kozma említette feszültség. hengerek; HEGESZTŐPISZTOLYOK — Most kértem egy kimutatást — veszi kezébe a papírt Szűcs László gyáregység-igazgató — ebből kiderül, hogy 420 millió forint az állóeszközértékünk. És ezzel állítunk elő idén 405 millió forint termelési értéket. Ami bizony nem ad alapot a megelégedésre. A nyolc éve működő üzemben még elenyésző a nullára leírt gépek hányada. A jó állapot elleniben még nem jelent korszerűséget. A Bátony- ban készülő tartályokat, ciklonokat, konvektorokat, ventillátorokat főleg daruk, lemezollók, lángvágók, hengerek és hegesztőberendezések „segítségül hívásával” állítják össze. Vagyis olyan eszközökkel, amelyek lényegében évszázada ismertek a szakmában; továbbfejlesztésük apróbb tökéletesítésekben, illetve tömeggyártásra való alkalmassá tételben merült ki. Bá- tonyban találhatók egészen korszerű példányai ezeknek a gépeknek: például egy három- fejes, valamint egy négyfejes félautomata lángvágó berendezés; az újabbik gép plazmaMint már arról korábban hírt adtunk, az elmúlt napokban tartotta elnökségi ülését a Magyar Agrártudományi Egyesület Nógrád megyei szervezete. A MAE csaknem 20 ezres tagságéból több mint négyszázan a megyében tevékenykednek, főként a mezőgazdasági nagyüzemekben és a mezőgazdasággal kapcsolatos intézményekben. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy tudásuk, tapasztalatuk, munkájuk tükröződik a megye mezőgazdaságának eddig elért eredményeiben. Az egyesület tagjainak szerepe, jelentősége előreláthatólag tovább növekszik a következő években, hiszen a mezőgazdaságra — és ezzel hető. Bonyodalmas-e a masina kezelése? — Nem nehéz kezelni — rázza fejét Kiss István hegesztő. — Nekem csak egy hétig volt szokatlan. Én korábban is hasonló géppel termeltem. De a többieknek se okozott nagy gondot. — Az, hogy egy géppel köny- nyű bánni — mondja Homoki László üzemvezető —, éppen a modernségnek az egyik bizonyítéka! KEVESEN KÉPZETTEK 626 fizikai és 164 nem fizikai dolgozó tartozott az anyagfölvétel napján a gyáregységhez. Mindkét mutató a tervezett alatt állt egész évben. — A diplomások száma harmincnál kevesebb, az egyetemet végzettek nyolcán vannak — számolja össze Domonkos István termelési osztályvezető. — Szerintem ez a mi üzemünkben kevés. — A „gyorssegély” húsz jó hegesztő lenne — meditál Homoki László —, de hosszab b távon mérnökök is kellenének, hogy a jó szakmunkások tevékenységét hatékonyra szervezzék. Kikristályosodott olyan vélemény is, amely szerint nem is annyira a technika kíván tudástöbbletet az emberektől, hanem a rendelésállomány. Tavaly 5 millió forint értékű exportot bonyolítottak le a beton yiak; idén — várhatólag 27 millió forint lesz a kivitel értéke. S ennek a nagyobb követelménynek a tavalyitól kevesebb szakmunkással tesznek eleget. Főleg egy közeli vállalat által fölkínált külhoni munkalehetőség vonta el a képzett munkaerőt a gyáregységtől. A pótlás egyik módja: a rendelkezésre álló munkások továbbképzése. Természetesen régóta élnek ezzel a lehetőséggel Bátonyban. A mostani az ágazatban dolgozókra is — mind nagyobb felelősség hárul. Mind nehezebb körülmények között kel az egyre növekvő bel- és külföldi igényeket kielégíteni. Ehhez pedig egyre nagyobb tudásra, szakértelemre van szükség. A MAE 7 szakosztályában tevékenykedő több mint négyszáz szakember többsége ismeri a legkorszerűbb technológiákat, eljárásokat. Tudja, hogyan lehet a kedvezőtlen adottságok között is termelő — méghozzá jól termelő — nagyüzemeket vezetni irányítani. A MAE nógrádi szervezetének elnöksége eredményesnek ítélte az idén végzett munkát, hasznosnak a gesztésibeli jártasság különböző fokozatait tanúsító papírt. De ahol kevés a munkáskéz, bajosan engedhetnek el dolgozókat több hetes tanfolyamokra. Tüzetesen mérlegelni muszáj, melyik jelenlegi föladatot hátráltathatja a jövőre való előkészület. SZAKEMBER SUFNIBAN? — A változó termékösszetételhez alkalmazkodva először a technikát kell módosítani — vélekedik a termelési osztály- vezető. —\Az exporttermékek technikai kiszolgálása nincs mindenütt megoldva. Technológiai sorok kialakítására lenne szükségünk. Ez főleg a műszakiakon múlik. Természetesen több képzett munkás is kellene: elsősorban minősített hegesztő. — Nyilván vannak technikai hiányosságok is — így az igazgató. — De már ez a technika is többre lenne képes, mint amit most produkálunk. A szűk keresztmetszetet az emberi tényező jelenti. Ennek tágításához azt kellene elérnünk, hogy a jó szakmunkások nálunk találják meg a szá- tásukat. Most sokan falujukban maradnak, mert ott, bár rosszabb körülmények között, helyben dolgoznak, s a téesz- ben anyagilag is jobban kijönnek. .. A technika és az „emberi tényező” — összhangja — úgy tűnik — attól is függ, hogy a jobb technikával előállított nagyobb értéknek együtt kell járnia az „emberi tényező” által havonként átvett boríték „vastagodásával” is. Ezeknek az arányoknak a helyreállítása — várhatólag — még kisebb-nagyobb nehézségeket okoz. Molnár Pál több üzemben rendezett tapasztalatcserét, hogy mind többen adják át egymásnak tapasztalataikat. Akad azért még tennivaló az egyesületi munka javításában, elsősorban az együttműködésben. A jövő évi tervek szerint növekszik a rendezvények, az üzemi tapasztalatcserék száma. Az egyesület vezetősége igyekszik olyan programot összeállítani, amelyben mindenki megtalálja az őt érdeklő és érintő témákat. Amelyhez minél többen érdemben hozzá tudnak szólni, továbbadva ezzel is tapasztalataikat, ismereteiket, segítve a /mindennapi, gyakorlati munkát a mezőgazdaságban. Az Országos Vízügyi Hivatal felmérése szerint hazánk nagyobb településeinek felén magas mangán- és kalci- umkarbonát-tartalmú ivóvizet használnak, ezért a lerakodó vízkő. a kommunális vízmelegítőkben, fűtőrendszerekben, a lakások vezetékeiben és háztartási berendezéseiben hatásfobcsökke- nést és növekvő karbantartási költségeket okoz. Ez- ellen vették fel a harcot Székesfehérváron, ahol a Fejér megyei Víz- és Csatorna- művek, valamint az ingatlankezelő vállalat megkezdte a kísérleti vegyszeres vízkezelést. Az 1977. óta folyó próbák, a szükséges, műszaki és egészségügyi vizsgálatok után először a városi fűtő-, illetve melegvíz-hálózatban. 1982-től pedig az egész városi ivóvízhálózatban alkalmazzák az NSZK-beb Lup- hos cég egészségre ártalmatlan porkészítményét a vízkőlerakódás meggátolására. Székesfehérváron megállapították, hogy a vízkőlerakódás lakásonként évente 547 forint karbantartási és energiaszolgáltatási többletköltséget okozott, s emellett a távfűtő- és melegvíz-vezetékek hat-hét évenként teljes cserére szorultak. Ebben a tetemes összegben nem szerepelnek az ipari üzemek veszteségei, a háztartások egyedi berendezéseinek hatásfokcsökkenése (többletmosópor- és melegítési energiafelhasználás.) Óvatos becslések szerint a százezres lakosú dunántúli városban évente 40—45 millió forintot takaríthatnak meg a vegyszeres vízkezeléssel. A kezelés évi költsége ezzel szemben mindössze 8,7 millió forint, vagyis a ráfordítás két hónap alatt megtérül az üzemeltetőknek. A Luphos cég „Sago” nevű porkészítményéből Székesfehérvár évi 15 millió köbméter ivóvizébe összesen 89 tonnát adagolnak és ezzel teljesen meggátolj ik a vízkő kiválását. A kísérletek beigazolták azt is, hogy a vegyszer pár hónap alatt a csővezetékekre már lerakodott, keresztmetszetüket sokszor felére, negyedére szűkítő vízkövet is leoldja — ez az első hetekben ártalmatlan, lebegő fehér porként jelentkezik a vízben, —, s Ennyi esztendeje ül az elnöki székben Hustyava Sándor, az Érsekvadkerti Építőipari Szövetkezet elnöke ' — jut eszembe erről a szikár emberről az első gondolat. De azt is tudom rögtön, hogy valami nincs a helyén. Hát persze! Az ül szó nagyon kikívánkozik ebből a képből. Amikor először láttam, éppen az egykori gazdaházudvarán ballagott, kezében olajbeöntő kanna. Hátulról valahonnan jött és az irodája volt a cél. No persze, nem esik le az aranygyűrű az új járói... Én azonban azt gondolom, hogy az idős éjjeliőröket akarta megkímélni — neki mégiscsak könnyebb, hisz’ még , hosszú három esztendeje van a nyugdíjig. Már a nyoma sincs meg annak a háznak, ahol 1952-ben az első szövetkezők tanyát ütöttek. Ma út terpeszkedik ott jól láthatóan. Hanem akkoriban Hustyava Sándorék még nemigen látták tisztán az utat. Huszonheten indultak, mind falubeli kisiparos. Jó lesz, nem lesz? — találgatták a nehéz időkben és egy darabig úgy festett, hogy az ellentábornak lesz igaza: belebuknak. Szállingóztak is elfelé a hitetlenebbjei, a maradék meg Hustyava Sándorra bízta sorsa további intézését. Huszonhat évvel ezelőtt tette őt elnökké a közgyűlés, egy hűvös novemberi napon. — Csak az maradjon, aki becsülettel akar dolgozni! — mondta szűkszavúan. Tizenegyre apadt a létszám. Az elherdált közös is csehül állt, htielért kellett menni. Kaptak 100 ezer forintot. Egy évre rá már nyereséggel büszkélkedhettek. Somfordál- tak vissza a hitetlenek... Hustyava Sándor akkortájt még csak a hat osztályon juígy a csövek, tolózárak, kicserélését is elkerülhetik. (A bekevert vegyszer a konyhai edények, kávéfőzők, bojlerek oldalára lerakodott vízkövet is eltávolítja, egyszerű öblítéssel.) A Fejér megyei Víz- és Csatornaművek három ellátó vízmüvében már megkezdte az ipari méretű poradagolók felszerelését, az eddig használt távfűtőművi, melegvíz-központi adagolókat pedig, amelyek így náluk, fölöslegessé váltak, a városipari üzemeinek adják át, saját vízrendszerük vízkőteleníté- sére. tott túl. Ä tennivalókra az élet tanította. A szövetkezet sorsa mellett azért a magáét is formálta. Levizsgázott a hetedik-nyolcadik osztály anyagából, aztán elvégzett egy technikumot, politikai tanfolyamokon képezte magát. Fölnevelt három fiút, a maguk lábán állnak már. — Néha mesélek a fiatalabb kollégáknak a régi időkről, de csak néznek rám. Látom untatja őket, nekik ez a mai a valóság. Inkább megírom a szövetkezet történetét, ha nyugdíjas leszek marad rá elég időm. Az egykori szabómester ma Balassagyarmaton veszi a konfekcióöltönyöket. Mióta elnök, nem volt ideje varrni. A közösség sorsát foltozta, társaival együtt. Láthatóan nem szereti, ha a fénybe állítják, igekszik mihamarabb kibújni a kényszerű kötelezettségek alól. A munkában pihen N legtöbbször, de igazi szerelme mégis a sakk, amire az idős Légrády doktor tanította. Ma is le-leülnek egy-egy partira és akkor megszűnik körülötte a világ. Átszellemül- ten figyeli a hatvannégy négyzetet és a fekete-fehér bábu* kát. Az elmúlt évtizedek alatt nagynéha azért ki kellett állnia a fénybe, ha nem is szívesen tette: amikor a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója lett és amikor átadták neki a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Nem tudom eldönteni, hogy életem során ez lehetett a legjobb, vagy az a legrosz- szabb. A legfontosabb a munka volt számomra és azt állandóan szerettem. Szeretem ma is. Megyénk egyik legkorszerűbb tejháza a Magyarnándori Állami Gazdaság szügyi tehenészeti telepén található, ahol az állategészségügyi előírások szigorú betartása mellett higiénikus körülmények között praktikus, r,?"y teljesítményű berendezések segítségével végzik munkájukat a szakemberek. — kép: kulcsár — — hortobágyi — NÓGRÁD — 1981. december 5., szombat 3 Tudománnyal a mezőgazdaságért Zs. Cs. Portré — pár szóból Négy híján harminc
