Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
\ Hét kérdés — hét ©dzőhőz Mélyen a léc alatt Szabó Géza, az STC edző e A* 1981—198S-BI labdarúgó-bajnokság ósri idényének befejezésével hét kérdést intéztünk az NB U-ben, illetve a. területi bajnokság Mátra-csoportjában szereplő nógrádi csapatokhoz. Lapunk munkatársainak a hét együttes vezető edzői válaszoltak a következő kérdésekre: 1. Milyen célkitűzésekkel indultak a bajnokságban? 2. Mit sikerült megvalósítani és mit nem? 3. Milyennek értékeli a bajnokság mezőnyét? 4. Kikkel volt elégedett? 5. Terveznek-e változtatást a keretben? 6. A fejkészülés menete? 7. Hányadik helyre várja csapatát? Válaszol Földi Attila — bár meg sem közelítette korábbi önmagát — hat góljával vezeti a házi góllövőlistát. maradt Amit beütemeztünk, azt csak részben sikerült teljesíteni. ‘ A csapatépítésben a védelmet úgy, ahogy sikerült stabilizálni, hiszen egy mérkőzéstől (Debreceni Kinizsi) — eltekintve mérkőzésenként viszonylag kevés gólt kaptunk. Nem sikerült viszont az eddig is gyengélkedő támadósorban megtalálni azokat a befejező embereket akik a kritikus helyzetekben — főleg a hat döntetlenül végződő találkozón — a javunkra tudták volna eldönteni a mérkőzéseket. Hiányoztak csapatrészenként az egyéniségek, akik megadják a „fazonját” a csapatjátéknak. 3. Csak az őszi idény alapján tudok véleményt mondani. Varga S., Cséki, Balga, Kovács, Földi esetében. 5. Mivel a jelenleg engedélyezett 20 fős keret nincs kitöltve és még katonai bevonulás is előfordulhat, háromnégy játékos jövetele várható. Főleg saját játékosaink, akik rövidesen leszerelnek. Az esetleges egyéb igazolások érdekében az új szakosztályvezetőség mindent elkövet. e. December 12-től szabadságra mentek játékosaim. 1982. január 4-én kezdődik a felkészülés a tavaszi idényre. Az első két hetet hazai környezetben, napi két edzéssel, napközis formában oldjuk meg. Majd edzőtáborban foly- tatluk. Ökölvívás Megérdemelten nyerte a CSB-t a Bányász-válogatott Székesfehérvárott az utolsó menetet vívta Réder az ökölvívástól búcsúzó Bolla Lászlóval, a Vasas válogatottjával, a Békési SE versenyzőjével és mindenki tudta: Réder győzelme biztos, 16—8-ra nyert a Bányász-válogatott. Miután 6 volt a pontkülönbség a nagy rivális Honvéd előtt, mindenki* izgatottan várta, vajon, hogyan végződött Budapesten a Honvéd—Építők összecsapás. Gyors. számolás kezdődött 18—6 jó a Bányásznak, 19—5- ós győzelemnél minden egyenlő — a magasabb súlycsoportban aratott több győzelem dönt, 20—4-gyel nyer a Néphadsereg-Válogatottja. Szám- lálgatás, izgalom az arcokon, tippek, reménykedés. Még benn a sportcsarnokban egy kis csoport egyik tagja zsebéből kis rádiót húzott elő. Pár pillanat, s már fel is csendült az ismert szünetjel, s a bemondó hangja: „Kossuth rádió Budapest. 19 óra van, rendkívüli sporthírt közlünk. Az ökölvívó CSB budapesti találkozóján a Néphadsereg válogatottja 20—4-re legyőzte az Építők csapatát, s így minden valószínűség szerint elnyerte a csapatbajnoki címet.” A hír futótűzként terjedt és az elkeseredés még gyorsabban. „Elvesztettük, lefeküdtek, nem érdemeltük meg!” — jöttek a félmondatok. Mások vigaszt keresve mondták maguk elé: „Végig vezettünk, mi vagyunk az erkölcsi győztesek, szép az ezüstérem is.” Pár percre elkeseredés költözött a Bányász-fiúk öltözőjébe, mígnem egyszercsak nyílt az ajtó, s megjelentek a Vasas vezetői, és gratuláltak. Előkerült a rádiónak hitt mi- mmagnó is, amiről újra be- játszották a 19 órai közleményt, pedig már fél nyolc volt. Most aztán minden a visszájára fordult. A Bányászvezetőkkel és fiúkkal madarat lehetett volna fogatni, olyan nagy volt az öröm. Pár perc múlva pedig már bontották a palackokat, csatakiáltások hallatszottak, mert megszólalt a folyosói telefon, amit ki más vehetett volna fel, mint Szabó János, a tarjániak technikai vezetője. Gyors hír jött Pestről — a bányászok megbízott embere jelentette —, hogy a budapesti találkozó is 16—8-ra végződött, s így bajnok lett a Bányász-csapat! Ennyit epilógusként az idei ökölvívó CSB értékeléséhez, amelyet az elmúlt évhez hasonlóan újra — tegyük hozzá megérdemelten — a Bányász-válogatott nyert meg. A bányászok végig vezettek és csak ősszel szenvedtek két vereséget, ám előnyüket így is tartani tudták a szorosan nyomukban levő Néphadsereg-válogatottjával szemben. A Bányász-válogatottat a Tatabánya, az Oroszlány, a Borsodi Bányász és az STC versenyzői alkották, a négy egyesületből a tíz összecsapáson 28 ökölvívó jutott szóhoz. Kimagaslóan jó eredményt produkált Hranek Sándor, aki mind a tíz találkozóját megnyerte, s ezzel a válogatott legeredményesebb versenyzőjének bizonyult! A legjobb tíz versenyző teljesítménye. 1. Hranek S. (STC) 10 10 - - M 2. Botos Tibor (STC) 10 9 - 1 18 3. Somody F. (TBSC) 9 8 - 1 16 4. RÓZEfa A. (TBSC) 8 6 1 1 13 5. Farkas S. (STC) 9 5 2 2 13 6. Pintér I. (TBSC) 8 5 1 2 11 7. Takács G. (Bors: ,B.) 5 5 - - 10 B. Molnár T. (Oroszl.) 5 3 2 - 8 9. Bara András (B. B.) 5 3 117 10. Réder J. (TBSC) 6 3 12 7 Az STC szakosztálya 5 versenyzőt adott a válogatottnak. A rangsorban szereplőkön kívül Révai György (1 győzelem 1 döntetlen) és Szőrös Mihály (1 döntetlen) jutott szóhoz. Az öt tarjáni ökölvívó összesen 54 pontot gyűjtött, 3 ezzel az STC a legeredményesebb szakosztálynak bizonyult! A Tatabányai Bányász 11 ökölvívót küldött szorítóba, akik 52 pontot szereztek. A Borsodi Bányász 9 versenyzője 22, az Oroszlányi Bányász 3 sportolója 14 pontot mondhat magáénak. Visszatérve a legjobb tíz versenyző teljesítményére: csak sajnálni lehet, hogy a tavasszal kitűnően szereplő Takács Gábor őszre abbahagyta a versenyzést, az ugyancsak veretlen Molnár Tibor katonai szolgálatra vonult be, Bara András pedig megsérült. Hát ezért lett szoros az őszi küzdelemsorozat. Az STC ökölvívóinak vezető edzőjétől, Szerémi Andortól kérdeztük a további programot — December 18-án volt Tatabányán a CSB ünnepélyes díjkiosztása, bankettel egybekötve. Januárban kezdődik a Válogatott felkészülése és a CSB-re is megtörtént már a sorsolás. Február 21-én Bányász—Dózsa, február 28-án Honvéd—Bányász, március 17- én Bányász—Vasas, március 20-án Bányász—Építők, március 28-án Vasutas—Bányász találkozókra kerül sor, de, hogy hol, arra nem tudok válaszolni, mert a helyszínről még nincs döntés. Bízom abban, hogy Salgótarján még a tavaszi fordulók során kap egy találkozót (SZ. L.) Óvodásoknak, iskolásoknak Sítanfolyam Eresztvényben A ritka őszi pillanatok egyike: gólöröm. Aki bemutatja: Kerek (7-es számmal) a Kazincbarcika elleni 1—1-re végződött salgótarjáni mérkőzésen. Első és legfontosabb célkitűzésünk az volt hogy csapatot alakítsunk ki abból a játékosanyagból, ami az előző bajnokságról megmaradt, illetve, akiket sikerült igazolni. Ez a csapatépítés nem ment zökkenőmentesen, mert a saját posztjaikról kellett elmozdítani a játékosokat, például Vargát és Balgát Ráadásul nem ismertük az újonnan igazoltak teljesítőképességét. Csak a mérkőzéseken menet közben derült ki, hogy többen még nem ütik meg az NB II. szintjét. Mivel az előző bajnoki évben a csapat az ötödik helyen végzett — a játékosanyag új összetételét figyelembe véve — nem terveztünk konkrét helyezést Az volt a tervünk az őszi idényben, hogy lehetőleg legalább az 5. helyet szerezzük meg. Az átigazolás során nem sikerült kiegyenlíteni a minőségi különbséget a nyáron eltávozott és az újonnan igazolt játékosok között rÁz ötödik helyre emelt léc, mint iránymutató csak terv eddig nem volt módom felmérni a csoport csapatainak erejét A látottak alapján elmondhatom, hogy majdnem minden együttesben található há- rom-négy-öt jó játékos, akiket az átlagon felüli gyorsaság, 'vagy éppen a gólszerzés tudománya jellemez, vagy kiváló pontrúgások. Ezek az egyéniségek általában el tudják dönteni a mérkőzéseket. Sajnos mi nem tudtunk felvonultatni ilyen szintű játékosokat az őszi idényben. Ez meghatározó lett az eredményességben. A Keleti csoport köztudottan a legkiegyensúlyozottabb. A jelenlegi helyezési sorrend reálisan mutatja az erőviszonyokat. Az elöl levő csapatok minőségileg jobb játékosanyaggal rendelkeznek. Az STC-t tehát minőség tekintetében kellene feljavítani. Egy ilyen helyezés után elégedettségről nagyon nehéz beszélni. Helyesebb egy-két mérkőzésen nyújtott átlagon felüli játékot kiemelni, példaként megemlíteni Kocsis, 7. Minden NB II-ben működő edző álma most a bűvös 5. hely. Jelenleg öt ponttal lemaradva sem adjuk fel a reményét annak, hogy mi is oda kerüljünk. A cél érdekében viszont sokkal többet kell tenniök a játékosoknak, a vezetőknek, a városnak és a megyének egyaránt. — mátyus — A gyorsan beköszöntött tél megtölti a lejtőket a téli sportok kedvelőivel. Az eresztvé- nyi sípálya is vonzza a kicsiket, nagyokat. Mivel a környék adottságai kiválóak a sízéshez, már hagyományos, hogy a legkisebbeknek megrendezik a sítanfolyamokat. Az idei programról kérdeztük Szokács Andrást, az STC sportági csoportvezetőjét. — Az a célunk, hogy a hidegebb hónapokban a lehetőségek szerint minden salgótarjáni óvodás, iskolás tanuljon meg sízni. Ehhez adottak a feltételek. Jó alkalom például a téli iskolai szünet. Ezért az STC vezetősége, a klub síszakosztálya, a megyei síszövetség aktivistáival együttműködve intenzív sítanfolyamokat szervez. A foglalkozásokat szakképzett edzők irányítják, a részvételi díj önköltséges. — Ez mit jelent? — Egy tanfolyamon való részvétel díja, amely nyolc alkalommal három-három órás foglalkozásból áll, kétszáz forint. A díjat a klub gazdasági osztályán kell befizetni, vagy a helyszínen. Ez egyben a jelentkezés módja is. Ekkor közöljük — az érdeklődésnek megfelelően —, hogy ki, meÁz NB I. is befejezte A labdarúgó NB I-ben is befejeződtek az idei küzdelmek. A csapatok tulajdonképpen már a harmadik tavaszi fordulónál tartanak, és szombaton került volna sor a negyedikre, ám az MLSZ vezetői —; nagyon helyesen — úgy döntöttek, hogy tekintettel az időjárásra, illetve a pályaviszonyokra, az idén már nem rendeznek mérkőzéseket. Ezért tegnap csupán egyetlen találkozóra, a szerdáról elhalasztott Vasas—Volán SC mérkőzésre került volna sor, de Palotai játékvezető a jeges pálya miatt már az első félidő 22. percében véget vetett a „játéknak”. NÓGRÁQ — 1981. december 20., vasárnap VALAMIKOR úgy gondoltuk —, szerencsére nem sokáig —, hogy a gyermeknevelés feladatát lassan a társadalom vállalja magára, s a család szerepe e téren fokozatosan háttérbe szorul. Aztán hamarosan felismertük, hogy a családi nevelés szinte pótolhatatlan, nincs olyan intézmény, amely tökéletesen átvállalhatná a szülői gondoskodást. Generációk váltották egymást, de a család régi szerepét nem lehetett, de nem is kellett visszaállítani. Társadalmunkban a család, mint termelési alapegység — szórványos .kivételektől eltekintve — megszűnt létezni. A gyerek már nem munkaerő, egy dolgos kéz a háznál, hanem a jövő társadalmának fejlődésben levő tagja. Távol álljon tőlem az • általánosítás, az idealizálás még inkább, már csak azért is, mert mindennapos panaszunk: nincs időnk gyerekeinkre. Rohanó korunk egyik sajnálatos velejárója, hogy a munkája (sokszor a pénzhajhászó túlmunkára !) fordított időt a család sínyli meg. Gondoljuk csak meg, mi mindenre jut, vagy Család —szabad idő — sport Megtalálni az alkalmat! kell, hogy jusson időnk! Időt kell áldozni a kertre, a hétvégi házra, ugye az autót is meg kell néha nézetni, aztán a meccsre is ki kell nézni, majd ott a tévé, az önművelés, a hobbi — szinte lehetetlen mindent felsorolni. Az említett időigényes lehetőségek közül ki-ki beállítottsága szerint választ, s hogy meg is teszi, arra éppen a gyerekeink nevelésére fordított idő megrövidülése az egyik legjellemzőbb bizonyíték. Természetesen az említett feszültség feloldására történtek és történnek— nem egyszer sikeres — kísérletek. Egyéb vonatkozásai mellett ilyen például a világon elsőként hazánkban bevezetett gyermekgondozási segély. Az eltelt néhány év tapasztalatai — a kétségtelenül létező gondok ellenére — egyértelműen bizonyították az elképzelés helyességét. A legújabb intézkedés, az ötnapos munkahét általános premierjére jövő év januárjában kerül son Kétségtelen, hogy a kezdeményezésnek nem elsődleges és egyetlen célja a család szerepének növelése, de a döntésnél minden bizonnyal ezt is mérlegelték az illetékesek. Tanár ismerősöm meséli, hogy iskolájuk már szeptember óta az új „munkarend” szerint dolgozik. Három hónap gyakorlata máris — mások számára is — megszívlelendő tanulságokkal szolgál. Eleinte különösen a testnevelők panaszkodtak sokat, hogy hétfőnként „leeresztett” gyerekek érkeznek az iskolába, s mindent lehet kezdeni elölről. A hétközi „munka” szinte nyomtalanul elvész, ha szombat-vasárnap leenged a gyerek. lyik csoportban ismeredhet meg a sízés alapelemeivel. Mivel intenzív a tanfolyam, ezért, hogy hatékony is legyen, egy- egy csoportban legfeljebb tízen, tizenöten lesznek. Várjuk óvodások, napközi otthoni csoportok együttes jelentkezését is. A sípálya a menetrendszerinti autóbuszokkal közelíthető meg. — Mikor lesz az első foglalkozás? — Kedden reggel kilenc órától déli tizenkét óráig. S a helyszínen is be lehet kapcsolódom a sítanulásba — fejezte be a tájékoztatást Szokács András. És itt elérkeztünk mondandónk lényegéhez, a megnövekedett szabad időhöz. Számtalan újságcikk, tanulmány és szociológusok sora foglalkozik szabad idő eltöltési szokásainkkal, s nem egy hasznos tanácsokkal is szolgál. Százan és százan bizonygatják, hogy az ésszerű szabadidő-kihasználásban az aktív pihenésnek, a sportnak is helye van. Igaz, még távol vagyunk az ideális feltételektől, de valljuk be, aki sportolni akar, az megtalálja önmaga és családja számára a lehetőséget. Fölösleges felsorolni az utóbbi ötéves tervben a megyében megvalósult létesítményeket, amelyek a versenysport mellett a tömegek Igényeit is hivatottak kielégíteni. Lehetőség van, csak kevesen akarunk élni vele. PEDIG a sport —ha közvetve is — hovatovább termelési tényező. Ezt nem valami mesterkélt, öncélú határozat mondatja velünk, hanem az élet kényszeríti ránk. Az élet, amely egyre nagyobb követelményeket állít az emberek elé! Kiss László
