Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
Összerakó művészeti játékok A művészeti összerakó játék régóta ismert és közkedvelt szórakozása gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Fejleszti ■a logikai készséget, bővíti a látáskultúrát, az ismereteket, társaságban és egyedül is kellemes, hasznos időtöltés. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata népszerű összerakó já'ékai közül tízféle, egyenként 240 darabból álló sorozatot 125 forint helyett 80 forintos áron h íz ott forgalomba a közelgő decemberi ünnepek előtt. Az ismeretterjesztést szolgáló játékok között a magyar képzőművészetet Than Mór, Wagner Sándor, Pekáry István, Fe- renczv Noémi alkotásai képviselik, a külföldi művészeik közül idős Pieter Brueghel neve szerepel a címlistán. A játékokat a kiadóvállalat budapesti (V., Deák Ferenc tér 6.) és kőszegi (Városház u. 3.) ké- pe^boltjában árusítják. November végétől árusítják országszerte a TRIÁL játékboltjaiban a 480 darabból álló Budaoest-látkép, látkép az Er- zs°bet-híddal, valamint Budapest, Városliget-Vajdahunyad- vára című várostörténeti érdekességeket tartalmazó játékokat. A 480 darabos művészeti játékok között Kiss Bálint: Dobó Katica című alkotása szerepel. a 960 darabból álló művészeti összerakó játékok egyike pedig Konsztantinosz Boli- rochi: A lissai tengeri ütközet című műve. A 480 darabból álló sorozatok irányára 150, a 960 darabos játékoké pedig 260 forint. Évente nyolcvanmillió forint értékben állít elő a Nasrybáto- nyi PENTAMER Szövetkezet hulladéktároló konténereket. Az üzemeknek 2,5 és 5 köbméteres kivitelben készítik, mely lehetővé teszi az ipari hulladék egyszerű, gyors elszállítását. Fotó: ©yurkó A KERAVILL házhoz megy — üzlet nélkül Üzlet A KERAVILL a közelmúltban elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vöröszászlója kitüntetést. A siker mögött kemény munka, sok jó ötlet a fedezet. Első prólbálkozásaik között volt az úgynevezett csomagküldő szolgálat, amely évről évre több vidéki megrendelésnek tett eleget. És most megint egy új kezdeményezés: a telefonrendelés'; vagyis az üzlet nélküli üzlet. Ez év szeptemberétől tehát, aki a KERAVILL-tól szeretne vásárolni, az megteheti ezt otthonról is, egyelőre a minta utáni árusításba bevont öt cikkből választhat. (1983-ig minden náluk kapható árucikkre kiterjesztik ezt az értékesítési formát.) Vevőszolgálatunk felvilágosítást ad arra vonatkozóan is, hogy milyen feltételekkel lehet megvásárolni a kívánt árut (készpénzért, OTP-hitelre; a szállítási időben is meg lehet állapodni). A megrendelt árut a vevő még aznap, de legkésőbb másnap megkapja, szakemberek a lakásán üzembe is helyezik és átveszik az ellenértékét, illetve elintézik az OTP-hitelt. Ugyancsak új kezdeményezés a színestelevíziók otthoni kipróbálásának lehetősége. A vétel kényszere nélkül három napra kiszállítják a KERAVILL dolgozói a vásárló lakására a szí- nes televízió-készülékek A leeendő tulajdonos így otthoni tapasztalatai alapján dönthet a nagy értékű készülék megvásárlásáról. Eddig 983-an vették igénybe ezt a kedvezményt, ebből 47-en adták vissza, a többiek megvásárolták. Szintén ez évi kellemes meglepetése a KERAVILL- r.ak, hogy zárvatartás nélkül leltároznak az iparcikkszakboltokban. Ezzel a módszerrel eddig 107 nyitvatartási napot nyertek. De nemcsak a szolgáltatásokban, az árakban is igyekeznek a vevő kedvében, járni. Áruválasztékukban az olcsó cikkektől az értékes, igényes áruig — mindenki megtalálhatja pénztárcájának és ízlésének megfelelőt. Egy-két példa talán jobban szemlélteti, mit is jelent ez a gyakorlatban: 1981-ben a rádiók átlagára országosan 4562 forint volt, a KERA- VILL-nál 4093 forint, a magnetofon 4310 forint helyett 3516 forint stb. Gondoltak a közelgő karácsonyi csúcsforgalomra is: különösen széles a választék a szórakoztató elektronikai cikkekből: Az olcsó rádióktól a színes-tv-ig és a HI-FI-to- ronyig. A porszívók 6—8 típusa között lehet kiválasztani a legmegfelelőbbet. O. E. Senki se merte volna állítani Határidőre, jó minőségben Nem egyszerű, sablonos munka — Ahogy ez az épület augusztusban kinézett, senki sem merte volna azt állítani, hogy sor kerül az ez évi átadására. Most pedig láthatja, hogy rövidesen használatra teljesen kész — mondja a nemrég Budapestről érkezett Kocsis Antal, a Művelődésügyi Beruházási Vállalat irodavezetője. Véleményével egyetért a mellette álló két műszaki ellenőr, közvetlen munkatársai, akik nem csak most, hanem korábban is igen gyakori vendégei voltak a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézet új, impozáns épülete létrehozásának Salgótarjánban. ☆ Bent, a kétemeletes épületkomplexumban, kint pedig az udvaron egymást érik a különböző szakmák dolgozód. Néha bizony jobb volna, ha kevesebben lennének. Mert ahogy itt mondják: nem akadályoznák egymást. A kivitelezést végző Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakember- gárdája most vívja a döntő csatát a december 10-i hiánymentes átadásért — Addigra készen leszünk azokkal a hiánypótlási munkákkal is, melyek a műszaki átadás-átvétel során felmerültek. Mire megjelennek e sorok, addigra már a második és első emeleten magunk mögött tudjuk a műszaki ellenőrök által tett észrevételek korrigálását .Sőt, ha nem változik a terv, akkor a gyermek- és ifjúságvédelmi intézet Salgóbá- nyáról megkezdi a beköltözést az emeletekre — érzékelteti a munka jelenlegi állását Kormos Zoltán, az építőmesteri munkák művezetője, majd kisvártatva így folytatja: — Ez az épület borsodi UNIVÁZ- szerkezetből állt össze, egyedi tervezés alapján. Ez az építési technológia csak nálunk új. Igen, előfordultak kisebb tervezői módosítások, de az ebből adódó bajokat mindig sikerült időben és jól megoldani. Ami új, eltérő az épületen, az a homlokzatvakolás. Olyan osztrák anyagot használtunk fel, amely a korábbitól jóval nagyobb hőszigetelést biztosít, s szinte határtalan az élettartama. Amióta én vagyok itt az építkezésen — 1981. június — azóta sikerült tartani a határidőket. Ügy gondolom, a minőség miatt sem kell szégyenkeznünk. — Építészetileg nem lesz hiba — állítja határozottan Czikora Zoltán művezetőgyakornok. — A rejtett hibákért, az épület egész élettartama alatt felelősek vagyunk, az esetleges kisebb hibák kijavítása pedig egy évig kötelez bennünket. — Hátra van még a tereprendezés, a kerítés elkészítése. Ha az idő engedi, még az idén létrehozzuk a 60 centiméter mély pancsolót js — zárja le az előbbi gondolatsort Kormos Zoltán. Nem sokkal később a második emeleten Fercsik Miklós asztalos szakemberrel váltogatom a szót, aki 23 éve dolgozója a vállalatnak, hét kiváló oklevele van, és birtokosa a Munka Érdemrend bronz fokozatának. — Ami ránk, a hattagú brigádra tartozik, azt mi határidőre elvégezzük. A második és első emeleti szobákban elhelyeztük a beépített szekrényeket, rövid idő múlva befejezzük a füg- gönykamisok felrakását is, — Hibátlanul dolgoztak? — Igen. Én csak jó munkát veszek át a brigád tagjaitól. Előfordult, hogy egyiküket visszaküldtem korábbi munkaterületére, hogy végezze el rendesen, ami rá volt bízva. Miért haragudott volna meg — kérdi kissé megütközve. — Ö nagyolta el a munkát. Neki kell helyrehozni. Egyébként három helyen dolgozunk az épületen. Egy pillanatig sem kételkedve az asztalos szakember szavainak igazságában és megbízhatóságában, jutok el Tóth Györgyhöz, a Kossuth Lajos festőbrigád vezetőjéhez. — Munkaterületünk van, átadásra elfogadható állapotban lesz minden festői munka. Hogy miért csak elfogadható állapotban — ismétli a kérdést, majd így szól: — Ilyenkor — mutat körbe —, amikor az egyik szakma a másik nyakán van, előadódik, hogy a kész munkát a másik szakma figyelmetlen dolgozója kisebb vagy nagyobb mértékben tönkreteszi. Ez történt most is — nyomja meg a szót, majd részletesen elmondja, miként történt az eset, mi az, ami nem tetszik neki, majd a következőkkel folytatja: — Három-négy napi munkánk van itt bent, az épületben. Ezen kívül még akad feladatunk a kazánházban. Ezt követően Kis- terenyére megyünk, ahol az év végéig át kell adnunk egy lakóépületet. Tizenhárom éve dolgozok a vállalatnál, de nem emlékszem arra, hogy a mi hibánkból ne vetlek volna át egy létesítményt. Most is így lesz — mondja magabiztosan a szókimondó, szakmailag jól képzett brigádvezető. Ha a bronz fokozatot magosabbra kívánják cserélni az idén, akkor ahhoz feltétlenül szükség van a jó munkára. ☆ Befejezésül ismét Kocsis Antal szavai kívánkoznak a papírra. — Minden jő, ha a vége jó — szól derűsen. — Így vagyunk mi ezzel az épülettel. Nyáron elég vontatott volt a kivitelezői munka. Az utolsó hónapokban viszont a vállalat ugrásszerűen megjavította a munka szervezettségét, idekoncentrálta a szükséges munkaerőt. Ennek eredményeként határidőre és jó minőségben átadták a szép épületet. Ehhez hozzájárult az is, hogy a befejező szakaszban rendszeresen megtartottuk a kooperációs értekezleteket. Sok segítséget kaptunk Varga Ilonától, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadójától, s dr. Ponyi Bélától, az intézet igazgatójától. Mindketten figyelemmel kísérték a munkálatokat, ahol szükség volt, ott operatívan közbeavatkoztak. Ez a modem közintézmény, szép környezetbe helyezve, igen impozáns látvány. Minden dicséretet megérdemel a tér" vezője is. A jelenlevő Izsó Bélának,' az épület építésvezetőjének jólesik a nyilvános elismerés. Az előbbiekhez csak annyit fűz hozzá: — Nem egyszerű, nem sablonos munka volt. Az új létesítmény, újabb kedves szín-' foltja a megyeszékhelynek. Igaza van! (venesz) A mozdonyok szeretője Azt kérdezte minap a fiam Kisterenyén — a lezárt sorompó előtt álldogáltunk, át- ellenben a fűtőházzal: — Mondd! Megvan még az az Árpi bácsi, aki engem, mikor kicsi voltam, felültetett a gőzmozdonyra? — Biztosan — feleltem —, nem tudva, hogy lódítok neki. Mert harmadnap, kérdezősködésemre emí- gyen tudatta a telefonban egy kerhény hang: „A Valecsik Árpád már nyugdíjas. Kazáron, a lakhelyén keresse!” * Csengetnék az öreghez, de nem kell. Nyitva a zöldre festett kapu, ő meg kint foglalatoskodik az udvaron egyre- perálásra váró sparheld körül. — Jókor jössz! — nyújtja üdvözlésre könyökét, mert keze samottól ragacsos — mert épp csak tíz perce, hogy hazaértem Terenyéről. — Mit keresett ott? Csak nem a mozdonyait? —r Azokat is... Meg elvoltam a patikában, gyógyszerért. — Csak nem beteg? — nézek piros arcára. — Még csak az kéne... Az asszonynak hoztam valamiféle pirulákat a Karácsony Jancsitól. Apropó: nem rokonod neked a főgyógyszerész? — Nem —, mondom, s közben figyelem az öreg tevés- vevését. Észreveszi. — Jó masina volt ez, de kiégett a sütő körül itt egy helyen a lemez, látod, újra kellett samottozni. Isten ellen való vétek lett volna szemétdombra dobni. Meg tudod, az az igazság: mindent megcsinálok én, csak, hogy munka nélkül ne legyek. Mert, ha valamihez nem tudnék nyúlni, csak üldögélnem kéne, bele is zavarodnék. Az meg — nevet —, azt mondják, nem jó dolog... * öt testvére közül ő lett egyedül kovácstanuló, tizenegy, vagy tizenkét éves korában Szederkénypusztán és negyvenkettőben szabadult fel a kazári, Zsoldos-féle uradalomban. Még akkor bekerült az acélgyárba, a kapakovácsokhoz kisegítőnek, de hogy hadiüzem lett a cég, s elkezdtek géppisztolybillentyűket, meg egyéb hadfelszerelési eszközöket gyártani, Valecsik Árpádnak már nemigen akaródzott ott dolgozni. El is ment bizonyos Kovács százados úrhoz, aki a katonai parancsnok volt, hogy engedné el őt másüvé. Persze, hogy kérése nem talált nyitott fülekre. .. — Elmentem akkor egy Zsoldos nevű intézőhöz, ugyan, segítsen már abban, hogy elkerüljek a vasúthoz. Hát ő közben is járt. Sose felejtem el, hogy 1944. január 3-án ott álltam a MÁV miskolci üzletigazgató-helyettese, Ko- máromi-Komáromy Miklós előtt. Hát ő felvett lakatosnak a fűtőházba. Dolgozgattunk, de nem sokáig, mert aztán egyfolytában szaladtunk a közeledő front elől. A nagy szőnyegbombázás után Fülekre települtünk át, onnan meg Kisterenyére. De itt is, negyvennégy szeptemberében, ösz- szeállították a menekülővonatot, amelybe bizony én fel nem szálltam. S mert megkaptam az első SAS-behívót, katonáskodni meg nem volt kedvem, elmentem a kazári bányába a többiekhez. Volt ott sok katonaszökevény, jól felszerelve géppisztollyal, villámgéppuskával, meg mindennel, ami kellett, ha netán ki akarnának füstölni. De erre nem került sor. Aztán karácsony napján fölszabadultunk. Repülőteret meg vasutat építettünk, jártam az Alföldet élelemért. Szóval, lehorgonyoztam Kisterenyén, a fűtőházban. Negyvennyolcban aztán mozdonyvezető- gyakornok lettem, negyvenkilencben meg levizsgáztam. Jártam az utat Terenyétől Kál-Kápolnáig meg Kisköréig. De még ebben az évben elkerültem Balassagyarmatra.. Hát ott voltam én ötvenegyig nagy szakszervezetis, a vác— szobi terület szakszervezeti felelőse, s hogy el ne felejtsem, negyvenöttől párttag. így vittek fel a vasutas-szakszervezethez, onnan meg rá egy esztendőre, a vasút politikai osztályára. Győrben elvégeztem valamilyen káderképző iskolát és munkatárs lettem... Abbahagyja a mondókát és viccesen legorombít, miért is nem dicsértem még meg a szőlejét. Miután ezt megteszem, leszalad a pincébe és butykossal, meg két pohárral tér vissza. Szép pirosán csillog benne a tavalyi bor. Koccintunk. — Akkor maga nagy ember volt? — Nagy! De kis pénzzel, Negyvenkilencben megszületett az első gyerekem, ötvennégyben meg a második és nekem, mint magas beosztású kádernek, mindössze 1150 forint volt a fizetésem. Nem volt mit tennem, ötvenötben visszakértem magam mozdonyra. Mert hát élni címből nem lehet. Nagy nehezen hozzá is járultak. így kerültem a jászapáti fűtőházhoz, ahol megkerestem a három és fél ezer forintomat. Kihörpinti a pohárból a bort, s veszekedést megelőzve dicsérem zamatét. Újra tölt — Ott ért ötvenhat is. Tudod, milyen nagy embert akartak csinálni belőlem? Felkínálták, hogy legyek a munkástanács elnöke. De én ott a gyűlésen megmondtam, hogy nem leszek, mert nem értek egyet Nagy Imrével. Aztán a szünetben figyelmeztettek, hogy tűnjek el, mert botrány lesz, úgy, hogy Galló Sándor mozdony-segédkezelővel, meg Szávai Gyula pályamesterrel egy kézihajtányon csattogtunk Apátiból VámosgyÖrkig. No, kihúztam még ott három évet és üzemi érdekből 1959. december 11-én visszahelyeztek Kisterenyére, a fűtőházba. Innen is mentem nyugdíjba, mint műhelyvezető. De sok fiatalt kiképeztem ennyi év alatt, de sokat... Aztán meg — ez sem mellékes — hatvanegytől a pártnak szervező titkára voltam, az utolsó tíz évben pedig titkára. Ugye, nem nézted ki belőlem — kacsint. Elsimítja a samottot, rongycsomóba törli kezét. — De ha már tényleg rólam akarsz írni, hát vesd a papirosodra, hogy hatszor voltam Kiváló dolgozó jelvénynyel kitüntetve. Megkaptam a Munka Érdemrendet is, a párttól a 25 éves jubileumi jelvényt. No, meg kaptam e.efí csomó dicséretet, meg letolást. — De utóbbit nem azért, mert vaskalapos a vasút? — Hát az igaz, hogy az, mert itt nagy fegyelemnek kell lenni. Mert ez a második hadsereg, de nem emiatt. Nekem a munkával sosem volt semmiféle összetűzésem. De, tudod, a lónak is négy lába van... — Visszajár még a mozdonyaihoz? — Mondom, most is onnan jöttem. Ha már a patikába sietek, s ott megyek el a fűtőház mellett, hát hogy az istenbe állnám meg, hogy be ne kukkantsak hozzájuk. Ha igaz, sokáig így lesz még. — De már nem álmodik velük? — Nemigen. De amikor tisz-’ ta a levegő, elhiszed, idehallom a füttyüket. És akkor találgatom, melyik lehet a vonalon. Kortyolgatjuk a bort, s Iá-' tóm, elgondolkodik az öreg. Fogadjunk, hogy gondolatai már ott járnak a terenyei fűtőházban... ★ Valecsik Árpád a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestjén, a Parlamentben vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Karácsony György NÓGRÁD - 1981. november 26., csütörtök 3
