Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
Pásztói óvodások A pásztói 1-es számú óvoda nagycsoportosaihoz látogattunk el, napi foglalkozásaikból kívánunk Ízelítőt bemutatni. A játékosztásnál a baba hiánycikk. Tóth Zsuzsanna és Löké Lívia a babaruhát adják közős játékukra. A rajzolási kedvűket alaposan kielégíthetik. Horváth Zoltán és Oldal Péter zsírkrétával jelenítik papírra kalandos fantáziájukat. Zeke Tímea és Tóth Renáta „tízóraiztatják” a játékbabákat. Holtner Bernadett, Szabó Bernadett és Batári Patrícia már az iskolába készülnek. Különféle feladatokat oldanak meg a számológépeken. Balogh Beáta, Tari Katalin, Vajda Éva és Bodor Mária legszívesebben az otthonukról és az óvodában szerzett élményeikről készítenek rajzokat. (P. Tóth József felvételei) 4 NÓGRÁD — 1981. november 26., csütörtök ;Sok a kérdőjel Beszélgetés tanácskozásszünetben Az elmúlt napokban a keleti országrésztől Vácig, hat megyéből érkeztek Salgótarjánba vendégek egy kétnapos tanácskozásra. A regionális értekezlet résztvevői közgazdasági, illetve gépíró- és gyorsíróiskolák igazgatói voltak, a házigazdák a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola vezetői. A tanácskozás egyik szünetében. majd miközben a megyeszékhely fejlődését bemutató vetítés zajlott, kerestem meg Puskás Imrénét, a munkaközösség vezetőjét, aki „civilben” a miskolci Fáv András Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. — Mióta működik ez a munkaközösség? — Négy éve alakult; az országot három körzetre osztották, negyedik a főváros. A mi hat megyénk számára félévenként tartunk egy-egv kétnanos továbbképzést, mindig másütt. Ez akkor változik meg. ha országos szintű értekezletet tartanak — A mostani összeiövetel előtt milyen célok voltak? — A fő cél mindig a legaktuálisabb. a gyakorló nedagó- gusokat érintő kérdések megbeszélése — ebben nem szűkölködünk! Bár öt évre előre készítünk munkatervet (éppen most lesz aktuális a következő megbeszélése) — ez természetesen csak vázlatos lehet, mindig beillesztjük a legújabb konzultációs témákat. — A közgazdasági szakközépiskolák népszerűek; sokan azért választják, mert vonzó, hogy négy év alatt érettségit és szakképzettséget is ad. De mi a helyzet a szakirányú továbbtanulás esélyeivel? Sokan vélik úgy. a gimnáziumban végzett diákok nagyobb esély- lyel pályázhatnak. — A mi iskolánk tapasztalataiból indulok ki: egyetemi előkészítőt évek óta tartunk matematikából, a lehető legalaposabban, legmélyebben foglalkozunk az anyaggal. Aki történelmet választ a felvételihez másik tárgynak, azzal megvetetjük és átvetetjük a gimnáziumi könyveket is. Jók a felvételi arányszámok, elismerően szoktak nyilatkozni diákjaink szerepléséről. A szak- középiskolában megszerzett végzettség, tudás jó alapot ad a későbbiekben, különösen elsőben érzik az előnyét. A felvételihez politikai gazdaságtant is lehet választani másik tárgynak — ezzel szokott probléma lenni, sok a sikertelen írásbeli. Ez is szóba kerül, amikor így összetalálkozunk más iskolák vezetőivel: mi az oka? A másik: mit kell tennünk? — A programot nézegetve sok olyan témára bukkanunk, ami vitára, tapasztalatcserére ad lehetőséget. — A sokoldalúan képzett ember nevelésének lehetőségeiről, a szakmai és közismereti tárgyak helyes arányának megteremtéséről, ennek a nevelési ráhatásokkal való ösz- szefüggéséről hallhattunk értékes előadást. Nagy érdeklődés kiséri az ötnapos tanítási hét bevezetésének tapasztalatairól szóló beszámolót. Nálunk. Miskolcon az ezer körüli tanulólétszámból sokan vannak olyanok, íViknek 35—38 órája van egy héten — nem lesz könnyű az átállás. Át kell gondolnunk azt is, hogyan segíthetjük a fiatalokat a felszabaduló szabad idő hasznos, tartalmas eltöltésében. Ezért is aktuális a salgótarjáni iskola igazgatójának, Bihary Lajosnak az előadása a közművelődési intézményekkel való együttműködésről. Beszélgetéseinkben helyet kapott az is, miként lehetne a szülőkkel még szorosabb, élőbb kapcsolatot teremteni, közösen nevelni. Hogy ne legyen olyan sok szabadon csellengő gyerek az új városrészekben, hogy az iskola az önműveléshez, az igényességhez is adjon útrava- lót. Sok a kérdőjel — ezek egy részére is próbálunk választ keresni. G. Kiss Magdolna Erdők világa Kiállítás a Csontváry Teremben Erdők világa címmel kollektív képzőművészeti kiállítást nyitnak meg ma Budapesten, a Csontváry Teremben. A tárlatot a Képcsarnok rendezi a magyar vadászsport százéves évfordulója alkalmából. Amint azt Beregszászi György, a MA VOSZ centenáriumi szervező bizottságának titkára írja, 1881-ben alakult meg Magyarországon a vadászok első társadalmi egyesülete, az Országos Vadászati Védegylet. 1971-ben Budapesten volt az I. vadászati világkiállítás, melynek rendezési jogát hazánk, mint vadászati nagyhatalom, magas szintű vadgazdálkodásával érdemelte ki. A vadászat vonzásában a művészet, a tudomány és a sportágak mind felvonultatták kiváló alkotásaikat, eredményeikét, nemes hagyományainkat, érzékeltetve, hogy e téren is vannak eredményeink. A Képcsarnok Vállalat e kezdeményezése, ez a kiállítás is bizonyítja, hogy festőművészeink legjobbjait is megihlette a vadászat témaköre és műveikkel emléket állítanak az erdők világának, a ma vadászsportjának. A vad, a vadászat minden korban ihletője volt a kortárs művészeteknek — festmények, szobrok, könyvek, grafikák, rézkarcok, gobelinek, kisplasztikák, érmek számtalan sora — remekművek és névtelen munkák tömege bizonyítja. Hunyadi István: Egy boldog barkácsoló Nem hajolsz többet magad kimódolta játékaidhoz, rögtönzött kuckódban. Nem faragsz idejétmúlt, régi várakat, sarokbástyákkal, őrtornyokkal. Feledésbe merült szélmalmaid se faraghatod, ki- lenclyukú pusztai hidat, meszelt parasztkunyhót, nyurga nyárfáival. A könyvelői rovatok, rafinált és praktikus al- rovatok útvesztőjéből, sokjegyű számoszlopaidból, korosán, de egyenes derék kel tévedtél ide, játékfiguráid élet- hosszító aziliumába. Ott magadé lehettél kizárólag, alkotó kedved megszállottja. Tökéletes lettél a művészi fafaragásban később. Nagyapahűséged — vágyakozásod unokáid után — nyomta kezedbe a barkácsolófűrészt, az alakítóvésőt. Távolban élő unokáidnak akar_ tál bemutatni valami rendkívüli fontosat. Milyen errefelé a hazai táj, ahol fölnőtté cseperedtél, de svéddé lett unokáidnak legföljebb kuriózum. Egy aligha ismert földszegletet kívántál fölmutatni, magad síi kerítette gyerekjátékok igézetével. Nem csillapuló indulatod férkőzött békétlén tudatodba, hogy tenned kellene bármit, haszontalannak látszó, nosz- talgiás vénségedre, ami jelképesen örök. A tevékeny öregemberek gyönyörűségére is. Naphosszat elbabráltál figuráiddal, hogy elűzd akadozó lélegzeted makacs figyelmeztetését, esztendeid csapdáit át- ugord. A tervező szellem ősi életeleme a játék, álmok, illúziók rejtett szövedékéből. Ezt teszi a költő, ahogyan sorról sorra építgeti versét, hogy föloldja görcseit, nyugtalanító feszültségét. A festő, akit örökösnek ítélt kifejezésre buzdít egyik világrészleg szuiggesztiója. A muzsikus szerző, ahogy ráérez létezése mutáló hangjaira, és kottákba rejtené olyanoknak, akik nem hallják ezeket a nagyrészt homályos közléseket. önmagát sokszorozó, egyszemélyes játék az ilyen. Akár az egymást követő évszakok jelmezcseréje. A természet évmilliók óta ismétlődő játékai. Néhányat magam is őrzök öregkori kedvteléseidből. Könyvszekrényem legtetején sorakoznak unaloműző játékaid, alkotó kedved bőségét mondják el nekem, köznapi ellendüléseid az egyhangú létezésből. A halott Nagy László költő csillagos táltoslova közelében állnak szépséges faragásaid. Ezeket nézegetem olyankor, ha végigönt a hallgatás időszakos apálya. Valami lényegesre ösztönöznek késői erőfeszítéseid. Csak az távozik el innen végképp, aki nem hagyott megidéző lábnyomókat. „Non omnis moriar!” — dünnyögted nehéz perceidben. Te se haltál meg, hűséges Jánosom. Találtál gazdátlanul heverő kincset, ami után nem hajoltak le mások. Ránk testáltad nagyon is jelentős ha- gyaikozásod, a játékot. Kislinda, a háromesztendős unokám szomjas vágyakozással figyeli műhelyfiguráidat az üveges szekrény legfelső polcán. Megsejtem, mire fog rávenni az a cseppség: — Kérlek, nagyapó, szedd le nekem azokat a csuda szép játékokat! Az Erdők világa, című mostani kiállításon negyven művész alkotása szerepel, köztük (többi között) Csabai Kálmán, Fabók Gyula, Kádár J. Miklós, Schéner Mihály, Scholtz Erik Munkácsy-díjas művészek, Csáki-Maronyák József, Kossuth-díjas, Szent- györgyi Kornél Kossuth- és Munkácsy-díjas alkotók művei. A kollektív tárlaton a Nógrád megyében élő művészek közül Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész szerepel. Figurák lopótökLCi A maga nemében egyedül- Lló múzeumot rendezett be klósi otthonában Oberritter ntal: a maga faragta használta eszközök, játékszerek és ísztárgyak mindegyike lopó- ikből készült. Az idős cipész- lesternek nyugdíjba vonulá- ikor támadt az az ötlete, ogy újraformálja a kertjé- en termett tököket, s az una- iműzőnek szánt tevékenysé- et évek során magas szint- : emelte. Remekbe készült guráival elismerést vívott i a faragóművészet szakérii körében is. Legszebb mun- íja egy díszkulacs, rajta a klósi vár képe, finomművű incon csüng, az akasztója egy miniatűr bikafej — természetesen minden lopótökből van. A kis házi múzeumban lopótökből faragott csillár világít, lopótökből készített karnis tartja a függönyt és lopótökből formált ingaóra mutatja az időt. A növényi termékből alakított török síp megszólaltatható és az üvegbetétes italkészletből bor iható. S még számtalan más tárgy — csipkeszerűen áttört gyümölcsöstál, karcsú virágváza, díszes gyertyatartó, mérethű tambura. valamint különféle érdekes állatfigura tanúskodik Oberritter Antal gazdag fantáziájáról és ritka kézügyességéről. Ingrid Bergman: Életem (9.) Filmszerződés az UFA-val Tudtam azonban, hogy foglalkozásomban az esélyeim korlátozottak. Az bizonyos, hogy Svédországban nagyon sikeres voltam. Svédországon kívül ott volt még Hollywood, ahol a nagy nemzetközi filmeket forgatták; ott volt Franciaország, ahol a harmincas évek néhány legszebb és legjelentősebb filmje keletkezett és ott volt természetesen Németország is. Amerikára gondolni sem mertem, a francia tudásom nem volt valami jó, de a német a második anyanyel-, vem. És egy napon megkaptam az UFA ajánlatát Ber- linból. Ebben az időben ismertem meg Petter új oldalát, mely nagyon boldoggá tett: Megállapítottam, milyen nagyon aggódik értem. Berlinbe utaztam, hogy az UFA-nál elkészítsem a próbafelvételeket, és nagyon egyedül és elveszettnek éreztem masam abban a nagy szállodában, amelyben elhelyezték. Mikor a recepcióhoz mentem, hirtelen megláttam Pétiért a hallban egy újság mögé rejtőzve. Elmagyarázta a dolgot: „Gondoltam, nem fogod jól érezni magad egyedül, ezért jöttem. De ne mondd meg senkinek. Ismerem a filmeseket. Nem szeretik a férjeket. De a közel- bn vagyok, ha szükséged van rám.” Petter egész idó alatt ott maradt egy kis harmadosztályú szállodában a sarkon, én pedig az első osztályú szállodában laktam, melybe a filmtársaság beszállásolt. Petter csodálatos volt. Megértette a problémáimat és éppen olyan jól értette azt is, hogyan lehet azokat a legegyszerűbb módon megoldani. Csak a munkámban voltam biztos, a magánéletemben mindig hagytam, hogy a férfiak döntsenek helyettem. Először az apám, azután Ottó bácsi, majd Petter volt az, aki helyettem meghozta a döntéseket. Az UFA ajánlata három filmre tartalmazott szerződést. Az elsőnek a „Négy pajtás” volt a címe, és négy lányról szólt, akik egy reklámügynökségnél dolgoznak, az ő férfiakkal folytatott kalandjaikról. Nem volt nagy, drága film, de nagyon bájos komédia volt, és számomra kihívás. Először kellett más nyelven dolgoznom. Következik: 10. Mindenki fél. Értékes kövületek Konsztantyinovka városához (Donyeck-medence, Ukrajna) közel helyezkedik el a Szovjetunió egyetlen paleontológiái természetvédelmi területe, Megkövesedett virágok és 12—15 méter magas fák maradványai láthatók itt. A tudósok véleménye szerint mintegy 250—260 millió évvel ezelőtt nagy kiterjedésű mocsár terült el a mai do- nyecki hegylánc helyén, ahol araukáriák nőttek. Ezek maradványaiból alakultak ki a kövületek. Az örökzöld területek fölött átvonuló viharokat kiadós zivatarok kísérték, amelyek kimosták a fák gyökereit a talajból. így a folyók elsodorták a kidöntött fákat, majd azok az iszapos holtágakba kerültek. A növényekre rakódó iszap elzárta az oxigén útját, s így azok megkövesedtek.
