Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-08 / 262. szám
Lab^crrúaó NB IT. Harjánban a helyzet változatlan A Bgy. SE-nél bizakodó a hangulat Balassagyarmaton a vasárnapi igen jó csapatteljesítmény és a Nagybátony elleni hétközi győzelem bizakodó hangulatot teremtett. Az együttes nehéz feladat előtt áll Dorogon. A volt tatabányai NB I-esek, Arany és Knapi, meg a többi rutinos játékos, a korábbi évekkel szemben ebben a bajnokságban kitűnő rajt után dobogóesélyesek, s nagy előnyt jelent a hazai pálya is. A Bgy. SE. mégis a pontrablás reményében lép pályára. A két sárga lap miatt kény- szerpihenős Kovács I. újból a csapat rendelkezésére áll. A Szalai, Kovács, Szedlák sor bármelyik NB Il-es védelemnek feladja a leckét. Czimmermann Gyula vezető edző pályára lépő tizenegye ez lesz: Pintér — PribeH, Robb, Homyák, Lajkó, — Varga, Cserni (Dudás), Friedmann — Szalai, Kovács I, Szedlák. Az STC-nél a helyzet változatlan. Csupán annyiban nőtt a vezető edző gondja, hogy Lipták vasárnap szerzett második sárga lapja miatt pihenni kényszerül. A szeptember 20. óta lejátszott mérkőzések során (ekkor aratták az MVSC ellen legnagyobb gólarányú győzelmüket a tarjániak) csupán egyetlen gólt lőtt a csapat, a Szabó L. SE-nek. Ez a szánalmas góliszony egyben egyik magyarázata is a gyenge szereplésnek. A játékosok fogadkoznak, hogy a DUSE ellen (az előző évben kétszer is sikeresen szerepeltek ellenük) megtörik a varázslat. Az együttes összeállításában még akad egy-egy kérdőjel. A vezetők a leszakadás elleni harcot tűzték ki ismételten a pályára lépő piros-feketék elé. A várható összeállítás: Kocsis — Cséki, Balga, Varga, Kovács (Kozma) — Tóth, Pál, Zsidó — Mohácsi, Földi, Kiss, A kispadon Rédei és Kerek foglal helyet Ma délután, a kitűnő talajú egyetemi sporttelepen a debreceni Nagyerdőben a bajnokság két negatív szenzációját szolgáltató együttes találkozója nagy küzdelmet és reméljük tarján! sikert eredményez. Salgótarjánban Nemzetközi vívóverseny A Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala vívószakszövetsége a salgótarjáni városi sportcsarnokban november 7—8-án nemzetközi női és férfitórversenyt rendez.. A versenyek mindkét napon 8 órakor kezdődnek. A színvonalat a páston az MTK- VM, BVSC, Honvéd, Vasas stb. versenyzői képviselik. Csehszlovákiából 6, Angliából 1, Kanadából 1 és várhatóan Jugoszláviából is érkezik versenyző. ' wOrOKDCiD Járási labdarúgó-eredmények. Rétsági járás, felnőttek: Nógrád— Borsosberény 4—0, Rétság—Tereske 1—0, Diósjenő—Horpács-P.-berki 9—0, Nézsa II.—Szendehely 1—4, Tolmács—Berkenye 6—0, Fel- sőpetény—Nógrád Honv. 2—3. Ifjúságiak: Nógrád—Borsosberény 1—0. Diósjenő—Horpács-P.-berki 8—0, Tolmács—Berkenye 3—1. Vasárnap délelőtt fél kilenc órától nagyszabású sakkcsapatversenyt rendeznek Balassagyarmaton. a városi tanács dísztermében. A November 7. Kupa elnevezésű versenyre tíz együttest hívtak meg a rendezők. Rendkívüli szakosztály-elnökségi ülést tartottak csütörtök délután Balassagyarmaton, a Bgy. SE vívói. A szakosztály vezetői áttekintették az ez évi munkát, és megtárgyalták az elképzeléseket. A labdarúgó területi bajnokság Mátra-csoportjában az ÖMTE— Romhányi Kerámia mérkőzést nem vasárnap, hanem ma 13 órakor játsszák! Az ifjúságiak találkozójára 11 órától kerül sor. A Nagybátony és a Borsodnádasd együttese is megegyezett, s így az ó összecsapásuk is november 7-én délután egy órakor kezdődik. ☆ Jól kezdtek a tarján! ökölvívók b Körcsarnokban, a Budapesti Honvéd nemzetközi versenyén. A lég- súlyú Botos Tibor, igazolva jó formáját már a második menetben döntő fölénnyel győzött a csehszlovák Maron ellen. Á harmatsúlyú Farkas Sándor főleg a második és harmadik menetben mutatott meggyőző formát, és egyhangú pontozással verte lengyel ellenfelét. Lukaszikot. Három évtized a sportért Á romhányi elnök . — ö aztán megérdemli, hogy írjanak róla — fogadott Romhányban Kovács Ferenc, a Kerámia SE vezetőségi tagja, amikor megtudta, hogy Maróti Jánosról, a klub elnökéről szeretnénk portrét készíteni. Aztán vég nélkül sorolta az elnök érdemeit. Később Fábri Istvánnal, a kerámiagyár igazgatójával váltottunk szót. Az igazgató is csak dicsérni tudta Maróti Jánost: — Amikor táppénzen volt, s nem tudott a sporttal foglalkozni, még betegebbé tette, hogy nem lehet ott az egyesület körül. Rengeteget ment azért, hogy a község sportélete megerősödjön. Űj sportágat honosított meg, ott sür- gött-forgott a sportcsarnok építésénél- Sokakat indított és nyert meg a rendszeres testedzés, a sport számára. Amikor János bácsival találkoztunk, csak pár perce volt számunkra, mert Rétság- ra készült, sportügyben. Olyan jó ötvenesnek néztem, nem gondoltam, hogy már nyugdíjba készül. Meg is említettem fiatalos külsejét, tréfálkozva mondta,' hogy még megöregedni sem volt ideje. Aztán beszélt életéről, amelynek több mint három évtizede összefonódott Romhány- nyal, a gyárral és a község sportjával. — Mint korosztályom jó néhány tagja, én is fociztam legénykoromban. Palotáson nőttem fel, S ezerki len cszáz- negyvennyolc május elsején érkeztem Romhányba, a csempegyárhoz. Nemcsak érkezett, maradt is az évek során számtalan munkakört töltött be a gyárban. Volt bérszámfejtő, statisztikus, osztályvezető, aztán egy üzemrész élére állították, s jelenleg a meó vezetője. Munkája mellett mindig jutott ideje a sportra. Egy ideig még focizgatott a zárási bajnokságban szereplő csapatban, majd afféle játékos-intéző lett, Amikor befejezte a futballt a gazdaság vezetői teendők ellátását vállalta magára. —1 Hiányzott a játék, így aztán csak ott lehettem a pálya szélén — emlékezett. — A hatvanas évek elején, ha jól emlékszem, hatvankettőben megválasztottak sportköri elnöknek. Hat évig álltam akkor az egyesület élén. de megbetegedtem, át kellett ruháznom tisztemet. De csak a mindennapi tennivalókat adta át, továbbra is ott volt a focisták mérkőzésein, minit, ahogyan ott bábáskodott a röplabda-szakosztály megszületésénél is. Majd 1974-ben ismét elvállalta az egyesület vezetését. — Mit tehettem? Hívtak, szükség volt rám, hát mentem — mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. S elnökségének ez a második szakasza látványosabbra sikerült, mint az előző. A röplabdázök például 1977. végén NB II-be kerültek. No, meg felépült a község sportcsarnoka, amelynek megvalósításához fizikai munkával is hozzájárult. — Erről mit mondhatok? — kérdezte. — Könnyű dolgunk volt? Talán igen. Ez olyan község, ahol nagyon szeretik a sportot. S olyan partnerek voltak a munkához, mint Jaloveczky Ferenc. Róka Mihály. Kovács Ferenc. Fábri István, de lehetetlen mindenkit felsorolni, aki tett valamit. Mert a tanácsot és a tszl is magunk mögött érezhettük. A sport és a munka mellett a családra is jutott ideje. Feleségével három gyereket neveltek, s a legkisebb fiú focizott is a csapatban. — A gyerekeink aztán elköltöztek Romhányból, így aztán még több időm maradt a község fiataljaira. Sőt a környező településekére is, mert Romhány a környék sportcentruma lett. Talán erre vagyok a legbüszkébb, no meg arra, hogy a labdarúgók közepes járási csapatból területi bajnokságban szereplő együttessé fejlődtek. Egyáltalán, a foci végigkísérte életemet. Még egyszer fiatalabb lehetnék, még többet szerveznék. — November 30-án nyugdíjba vonul. Hogyan lesz azután? — Tele vagyok tervekkel, már, ami a sportot illeti. Az idén megalakítottuk az atlétikai szakosztályt, de nem állunk meg. Most a tenisz, sakk és az asztalitenisz meghonosításán dolgozunk. Az iskola tantestülete és a testnevelők sokat segítenék, remélem, ebben . is partnerek lesznek. És a focival is többet tudok majd törődni, bent kell maradnunk a területiben. Tovább kell fejlődnünk, az élet ezt diktálja! Láthatja, van feladat. Csak sporttal tudom elképzelni a nyugdíjaséveket — mondta az elnök, majd elköszönt. Sietett, várta a rétsági busz. Felkapaszkodott rá, ki tudja hányadszor —sportügyben. • ☆ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sportmozgalomban nyújtott tevékenysége elismeréseként Maróti Jánosnak a Magyar Népköztársasági Sport- érdemérem ezüst fokozatát adományozta. Kiss László Barátaink sportjából Comaneci győzelemmel búcsúzik? Ami három egymást követő Európa-bajnokságon is sikerült Nadia Comanecinek, az még egyetlen világbajnokságon sem: az összetett győztesnek járó arany kivívása. Először 1978-ban, a strasbourgi VB-n hiúsult meg az első számú esélyesnek kikiáltott román sztár terve — pedig a franciaországi városba már olimpiai címvédőként, valamint kétszeres. Európa-bajno- ki „királynőként” érkezett — másodszor meg a moszkvai főpróbának számító Fort Worth-i eseményen. Először csak magát okolhatta, hiszen három versenyzőnek is sok túlsúllyal érkezett a VB színhelyére, másodszor viszont egy balszerencsés esemény ütötte el az álmok megvalósulásától, fertőzéses betegség, egy elhanyagolt seb begyulladása. Nadia Comaneci az idén már húszesztendős, egészen pontosan tíz nappal a moszkvai világbajnokoság rajtja előtt tölti be a második ikszel Tehát már ő sem számít a női torna könnyű szívű tizenévesei közé, igazi nő lett Nadiabél, a montreali játékok „gyerekbajnokából”. Az esztendő elején még az a hír járta, hogy Comaneci feladja megelégszik eddigi babérjaival, de a nyáron „előbújt” rejtekhelyéről, s hazai pályán — Bukarestben — megnyerte az Universiadét. Akik látták, egyöntetűen azt állítják, hogy messze elmaradt legjobbjától, bizonytalannak tűnt és semmi újat nem hozott. Mentségére szolgálhat, hogy hatéves élversenyzői pályafutása során már a negyedik alkalommal kap új edzőt, s az ilyenfajta változások egy „kifelé menő” versenyzőnél óriási visszaeséshez vezethetnek.. 1 n Kanada réme' 1981 májusában sorsdöntő gólt lőtt a sédeknek, a Szovjetunió világbajnok lett. 1981 szeptemberében sorsdöntő három gólt ütött tíz perc leforgása alatt (32., 37., 42. perc) Kanadának, a Szovjetunió elnyerte a Kanada Kupát. Akiről szó van, az minden bizonnyal a világ jégkorongsportjának egyik legnagyobb idei felfedezettje, Szergej Se- peljev. A kanadai sajtó, a döntőbeli 8—1-es szovjet siker után egyszerűen „Kanada rémének” nevezte a Szpartak Moszkva 26 éves csatárát, aki meglepően későn vívta ki jogos helyét a legjobbak között Szergej két éve még az Avtomobiliszt Szverdlovszk együttesének meglehetősen névtelen szélsője volt, nem tűnt ki 178 centijével, 80 kilós testsúlyával. Azután a fővárosi Szpartak akkori mestere, Borisz Kulagin egyszeriben meglátta benne az ördön- gősen cselező, a közelharctól nem félő középcsatár-ígéretet. Átigazolták Moszkvába. Nem volt rossz vétel, mert a neves Jakusev és Salimov mellé tették egy sorba. Az igazi be- robbanás azonban akkor történt meg, amikor a válogatottban Salimowal és Ka- pusztylnnal került egy trióba. Főleg önbizalom terén fejlődött nagyot, gyorsasága kivételes, egyéni módon vállalkozik megugrásokra, s mivel ilyenkor nincs más hátra, a védő elkaszálja, gyakran állítanak ki róla védőket. Gólütő botjának képességeire misem jellemzőbb, mint az eddigi 162 I. ligás szovjet bajnoki hatvan percen 78-szor zörgette az ellenfelek hálóját. A legutóbbi bajnoki góllistán 28 adott és 20 „előkészített” góljával, 48 ponttal a hatodik lett a szovjet mesterlövészek versenyében. A moszkvai TF másodéves hallgatója — nős, egy gyermek apja — a viszonylag kései válogatotthely megszerzése után most szeretne minél tovább a meggypiros mezben száguldozni a jégen. A nők a féifiak nyomában Az NDK szép rekordot mondhat magáénak, összesen 360 csapatban ugyanis kereken 6000 nő — asszony és lány — rúgja a labdát. Mindnyájan az NDK labdarúgó- szövetségének (DFV) a tagjai. A női foci népszerűsége nem Ismer határokat. Ennek ellenére nem teljesítménysportként, hanem tömegsportként kezelik. Éppen ezért a nagy futballkluboknak nincsenek női együttesei. A legtöbb női labdarúgó egyébként korábban aktív sportoló volt. A legtöbben kézilabdáztak, sokan a kosárvagy a röplabdának hódoltak, míg számosán az úszás rabjai voltak. Számukra a futball egyfajta levezetést jelent. Tizenhat és 30 év közötti labdazsonglőrökről van szó, akik a focit mindenekelőtt szórakozásnak tekintik. S mégis idén már nem hivatalos országos bajnokságra került sor. Kétszer húsz percet játszottak, ennyire futotta erejükből. A csapatokat egyébként általában férfi edző irányítja. Rájuk a jelek szerint még a pályán is jobban hallgatnak a nők. Mindazonáltal az idei bajnokság mérkőzésein a szurkolók sohasem, csakis a bírók. fütyültek. Stevenson: Indulok Los Angelesben is Még 1972. szeptember 3-án, este kilenc óra után történt a müncheni, olimpiai ökölvívócsarnokban. A jól ismert lengyel Denderysre csakúgy záporoztak egy jól megnőtt fekete bőrű kubai ökölvívó félelmetes ütései. Denderys egyhamar megunta, feladta. Teofilo Stevenson —, akko® még nem ismerték — udvarias tapsot kapott, de már előre sajnálták a rokonszenves fiatalembert: az ameriai Bobiek lett a következő ellenfele. Bo- bick volt az aranyérem első számú várományosa, s Steven- sonra nemigen ügyelt, egy évvel korábban Caliban, a pánamerikai játékokon biztosan legyőzte. Bobiek 7.19 perc után rettentően összeverve, megszégye- nülten tántorgott ki a szorító- ból, majd a hazaiak Európa- bajnoka, Hussing 4.03 perc alatt feladta a kilátástalan csatát. A súlycsoport másik Európa-bajnoka, a román Alexe ki sem állt Stevenson ellen a döntőben. . így indult a csodálatos karrier. A müncheni olimpiai arany mellé hasonló jött 1976- ban Montrealban, s 1980-ban Moszkvában is, közben az 1974. évi havannai, majd a négy évvel későbbi belgrádi VB is hasonló Stevenson-sikerrel zárult. Immár tizedik esztendeje uralkodik —, s még messze van a visszavonulás ideje. — Harmincéves voltam márciusban, még nyugodtan tervezhetek néhány évre, az 1984. évi Dos Angeles-i olimpiára bizonyosan — mondotta a háromszoros olimpiai és kétszeres világbajnok. — Eddig nemigen tettek próbára az ellenfelek, győzni akarok 1982-ben Münchenben a világbajnokságon és, ahogy említettem, negyedik olimpiámon is. Stevenson eddig 238 mérkőzést vívott és 227'a győzelmeinek száma. Az utóbbi hónapokban elég keveset hallatott magáról. Pihent az olimpia után, majd az elmúlt hónapokban egy gépkocsibaleset miatt kényszerült rövid pihenőre. — Most már minden rendben van, kiéheztem az újabb, nagy csatákra — mondotta.— A jövő évi müncheni VB-ig több nemzetközi mérkőzésre van szükségem, hogy pályafutásom első nagy állomásán, tíz esztendővel később is produkáljak. Annak idején Münchenben az aranyérem átvétele után meglepetést keltett első nyilatkozata: — Remélem, Papp László nem haragszik meg rám, hogy be akarom állítani „olimpiai aranyérem mesterhármasát”. Számomra rettentő dicsőség lenne, ha együtt emlegetnének vele. NÓGRÁD — 1981. november 7., szombat Á világbajnok és családja Anatolij Karpov nemcsak a világ sakk-királya, hanem családfő is. A távoli országokban rendezett tornákról, vagy a „64 sakkszemle” című folyóirat főszerkesztői íróasztala mellől Karpov siet haza, ahol varja a felesége, Irina és a magának szívósan egyre több figyelmet követelő másfél éves ifjabb Anatolij. Egyszer egy tudósító megkérdezte Anatolij Karpovtól: — Egy idő múlva talán a fiával kell megmérkőznie a világbajnoki címért. Kinek fog szurkolni? — Gondoltam erre a helyzetre — válaszolta Anatolij —, amikor a fiamnak is az Anatolij nevet adtuk. Az ilyen világbajnoki mérkőzés eredményétől függetlenül Anatolij Karpov marad a világbajnok. Képünkön az újabb világ- bajnoki cím várományosa, családja körében.
