Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-27 / 278. szám
Beszámoló taggyűlésre készülve GAMESZ A 168 ÓRA hallgatóinak nem rejtély a cím, a rádió politikai magazinjának legutóbbi műsorában igen sok szó esett a GAMESZ-ről. Mint a riportból kiderült, Budapesten kívánják létrehozni ezt a meglehetősen furcsa nevű akármit, a megszólaltatott tanintézeti vezetők zöme azonban idegenkedik az új szervezettől. Kár, hogy a műsorba még telefonon sem olyan egyszerű „belebeszélni” vidékről, házunk tájáról ugyanis lett volna mondanivaló GAMESZ- ügyben. Igaz, hogy mutatóba, mint a fehér holló, de Nóg- rádban már van GAMESZ. Mi több, lassan az első születésnapját is megünnepelheti, ez a jeles esemény arra is alkalmat ad, hogy felmérjék: mit tud a „kicsi”. A GAMESZ-t egyébként tisztes — bár kissé bonyolult — nevén így lajstromozták: Pásztó nagyközségi közös Tanács Végrehajtó Bizottsága Gazdasági, Műszaki Ellátó- és Szolgáltató Szervezete. Az ez év január 1-én megalakított szervezet feladatát és hatáskörét hosszadalmas lenne részleteiben ismertetni, ízelítőül csupán néhányat a listából! „Jellegéből adódóan felelős a GAMESZ az intézmények működési feltételeinek biztosításáért, valamint a hatáskörébe utalt költségvetési feladatok ellátásáért; végzi a gondnoki, pénzügyi és műszaki feladatokat a költségvetési, tervezési munkálatokhoz az igényeket és szükségleteket felméri.” KISSÉ BONYOLULTAN HANGZIK, elismerjük, talán ezért is rémültek meg tőle a budapesti intézményvezetők. (Az önállósághoz, a saját gondnokhoz mindenáron való ragaszkodásról nem is beszélve.) A hivatalos ízű fogalmazás azonban nagyon is könnyen lefordítható egyszerű és közérthető nyelvre. Ezt tették a Pásztói közös Tanács vezetői is, amikor ösz- szefoglalták a GAMESZ eddigi rövid működésének kétségtelen eredményeit. Valamennyi intézményben egységes gazdasági szemlélet alakítható ki, a pénzeszközök koncentráltan használhatók fel. Mondhatunk erre egy sokkal közismertebb analógiát is: a közös tanácsok létrehozásánál ugyancsak ez volt a cél, az egy kalapba gyűjtött kis pénzekkel már gazdálkodni lehet. A műszaki példa azonban talán még szemléletesebb. A GAMESZ kiszolgálja az intézményeket, gondoskodik a felújításokról, a karbantartásról. .Magyarán: egy általános iskolai vezetőnek nem kell vízcsapokkal, elromlott villany- kapcsolókkal foglalkoznia. Több idő jut a nevelésre. A nyári szünetekben pedig — lévén egy közös gazda — jobban szervezhető a tatarozás. A példákat azonban még sokáig lehetne sorolni. Kezdve azon, hogy a GAMESZ-ná] nyugodtan lehet nyáron karbantartó az, aki télen fűt. Folytatva pedig azzal, hogy a takarító és kiszolgáló személyzet egykettőre átcsoportosítható egyik intézményből a másikba. S a kedvező tapasztalatokból még egy: a GAMESZ a napközi térítési díját is beszedi, e gondot is leveszi az iskola válláról. NEM FENÉKIG TEJFÖL azonban Pásztón sem a GA- MESZ-nek, attól bizonyára, még messze van. Egyszerű okból: fiatal a szervezet, ugyanakkor jobbára öreg és elavult épületekkel dolgozik. A hosszú évek lemaradását pedig nem lehet behozni egyetlen kurta „tanulóév” alatt. Mindenesetre, Pásztón kedvezően vélekednek a tanács vezetői a GAMESZ-ről, ezért is tervezik „hatókörének” bővítését. Miért akkor az említett riportból is oly egyértelműen sugárzó idegenkedés? Hacsak ü rossz magyar átokra nem fogjuk: mindig is vi- szolygunk az újtól, az addig szokatlantól. Szerencsére, nem mindenütt. Erre vall, hogy a pásztóiakat is megkeresik más Nógrád megyei településekről: mi újság a GAMESZ körül. A nagyközség vezetői pedig szívesen adnak felvilágosítást. A tapasztalatátadás hamarosan még tartalmasabb lehet, mert a közeli naookban alaposan is megvizsgálják a GAMESZ első évét. A SZÁMVETÉS VÉGÉN pedig — erre vallanak a jelek — nem kell eldalolni az „így sem volt jó, úgy sem volt jó. . kezdetű nótát, miként azt az emlegetett GAMESZ- riport után a 168 óra műsorvezetője tette. Kelemen Gábor üz oktatási reform első éve A most folyó tanévben a korábbinál jobb körülmények között kezdhették meg az iskolai munkát a vietnami pedagógusok és a diákok. Az idén kétmillió első osztályos ült az iskolapodokba. Jelenleg a gyermekintézményekben és az iskolákban 15 millió gyermeket nevelnek és tanítanak. A déli országrész településein és Ho Si Minh-város különböző kerületeiben új iskolákat nyitottak. A Go Vap kerületben egy 15 tantermes iskolát és két óvodát avattak nemrég. A XI. kerületben pedig korszerű oktatási berendezésekkel látták el az elsősök tantermeit. Az egyik előváros — Duyen Hai — iskolahálózata 3 tanteremmel bővült, s ugyancsak itt felújítottak 23 tantermet. Nem volt fennakadás a tankönyv- és tanszerellátásban sem. A vidéki iskolák például már jóval a tanítás megkezdése előtt megkapták az iskolaszereket a megyei központoktól. Az idei tanítási év egyébként az új oktatási reform első éve. Eddig az óvodások egyéves iskola-előkészítőbe jártak. Most, az új program szerint, az óvodából egyenesen az első osztályba küldik őket. A másik változás: a tízéves oktatást fokozatosan felváltja a 12 éves általános és középfokú oktatás. Édesvíz az örök fagy vidékein A szibériai geoktriológiai intézet szakemberei hatéves munkával elkészítették Ke- let-Szibéria geoktriológiai — hidrogeológiai térképét. Ez a maga nemében egyedülláló térkép a Jenyiszej folyó és a Bering-tenger között húzódó nyolcmillió négyzetkilométernyi területet öleli fel. Számítógépes feldogozás segítette a kutatókat a föld alatti vizek kialakulásának, mélységének és vegyi összetételének a meghatározásában. A föld alatti örök fagv rétegei alatt elhe- lyezekedő édesvizek igen tiszták. Újítani tudnak... fi Hifiin özembe"- mint 32 állami ép ítéli wull iparnak az ellátási és szolgáltató részlege, nem könnyű dolgozni, de még nehezebb párttitkárnak lenni. A pártalapszer- vezet ugyanis nem lehet névleges ilyen munkahelyen, hanem számottevőnek kell lennie. Ez pedig összefüggésben van a párttitkár, név szerint Ludányi István munkájával, magatartásával, a pártvezetőség tevékenységével. Ludányi Istvánnak részben megkönnyíti a helyzetét, hogy az állami építőipar ellátási és szolgáltató főüzemének esztergályosa. A dolgozó emberek között él, ismerve azok gondjait, örömeit. A harminc- kettő és harminchét között mozgó párttagok többsége hasonló körülmények között dolgozik. Jól együtt is vannak. De csak részben jó ez, mert ilyen beosztásban nehezebb a vezetésre vonatkozó információk megszerzésére. Ezen változtattak ebben az évben. A párttitkár így fogalmazta meg: „A feladatunk tudni mindenről, ami körülöttünk történik, hogy cselekdhessünk, és amikor a kőműves még ki sem gondolta, már keze alatt legyen a malter... ” A munkaterületük nem éppen a malterral való kiszolgálás, hanem a modern építészetnek megfelelően az építkezések gépekkel való ellátása. Van miből gazdálkodniuk, csupán a közelmúlt években 120 millió forint értékkel újították fél a gépparkot. Más kérdés, hogy szükség volt-e erre? Valószínű, hiszen a vállalat munkaterülete a fél országra, de a szomszédos Csehszlovákiára is kiterjed. Az ellátási és szolgáltató főüzem tevékenységének lényege, hogy a gépek mindig üzemképes állapotban legyenek. Ahogyan Ludányi István, a párttitkár megfogalmazta: — A gépek üzemképes állapotán áll vagy bukik az építőipar munkája... A pártalapszervezet tagjainak feladata ezt az állapotot elősegíteni. És ezt példamutatással, szakértelemmel, fegyelmezett munkával, a munkatársakra való hatással. Ezen az alapon születnék kommunista műszakok, amelyek nem tereprendezéssel, hanem az utóbbi időben a gépek műszaki vizsgára való előkészítésével telték el. A vállalat munkájában a gépek jó műszaki állapota nagyon fontos. És az sem közömbös a párttagok számára, hogy a főüzemvezetőt, Cserbák Terézt a legmeszebbmenően támogassák. A párttitkár azt mondta: — Meggyőződésem, hogy most egyenesben vagyunk. Azért hangsúlyozta a jelen időt, mert tudatosan kellett megváltoztatniuk a helyzetet. Az elmúlt években nem dicsekedhettek még azzal sem, hogy a gazdaságvezetés számolt velük. Nem igényelték a segítségüket. Nem az ő hibájuk volt ez, hanem azoké, akik azt gondolták, hogy egy fizikai munkás párttitkár vezette vezetőség nem tud segítséget nyújtani a gazdasági munkához. Megváltoztatták ezt az álláspontjukat a téves utakon járók, mert a pártvezetőség felhatalmazta a párttitkárt a gazdaságvezetők számonkérésére. Nem általánosságban, hanem konkrétan. Ahogyan a fizikai dolgozók körében felszínre jötték a problémák. Legutóbb ez a mozgóbér olyan irányú felhasználása körül kerekedett ki, hogy ösztönzőleg hasson az az emberekre. A pártttitkár és a pártvezetőség ismerte a dolgozók ez irányú véleményét. Megismerni a vezetőkét is: beszámoltatta az illetékes .embert. Most folynak az év végi taggyűlésre való előkészületek. Egyéni beszélgetés azokkal, akik gondot okoztak a vezetőségnek és a párttitkárnak. Az egyik gép kijavítása után például reklamáció érkezett amiatt, hogy nem kifogástalanul javították meg a gépet. Náluk nem lehet a munka során hibát elkövetni. Mert az tragikus: „leülteti” a munkafolyamatot. És amögött egy párttag volt Számon kérték! A felkészülés jegyében javítani kívánja a párttitkár az információk áramlását a pártvezetőség és a gazdaság vezetése között. Azért is fontos ez a párttitkár számára, mert ő az esztergagépéhez van kötve. Sűrűn mennek hozzá a szerelők, hogy készítsen gömbcsuklót, vagy valamilyen betétet és így tovább, mert alkatrészhiánnyal küzdenek. Onnan nem ildomos Ludányi Istvánnak hiányozni olyan címen, hogy párttitkár vagyok. Mégis az egész főüzem vérkeringésében kell maradnia. A párttagok ezt az év végére készülve kérték is tőle. A gazdaság vezetői is elismerték, hogy a korábbi évekhez viszonyítva az idén jelentősen változott a pártalapszervezet tagjainak és vezetőségének szerepe a főüzem életében. — Mit várok az év végi taggyűléstől? — tette fel a kérdést önmagának is a párttitkár. — Magasabb szintre emelni a pártmunkát, hogy a gazdaságvezetés igényelje minden területen jelenlétünket. Ez viszont természetszerűleg együtt jár azzal, hogy a pártszervezet ellenőre is a munkának. Azt akarjuk, hogy a taggyűlés jóváhagyása nélkül semmi se történjen. Ha tudjuk miről van szó, egyet is értünk azzal, ekkor mozgósítjuk az embereket a munkára. \, Jó úton jár a pártalapszervezet az állami építőipar ellátási és szolgáltató főüzemében. A felelős vezetők rendszeres, de nem általánosságokba menő beszámoltatása ezt igazolja, még mindig a közös ügyet, a munka jobb végzését szolgálta. A pártvezetőség is a realitásoknak megfelelően tájékoztatja és javasol feladatokat a munkavezetőknek. Jó az összhang tehát A nórftonnk P^ig felkészülten; az gsdliuayutfl emberekben bizalmat keltőén végzik feladataikat. Olyan elismert munkások, párttagok, mint Bódi György, a gépkölcsönző, Janovics Sándor, a KISZ-tit- kár, aztán Bánkúti Lajos, a szerelő és párt- csoportvezető, Pál József, a művezető és pántvezetőségi tag és sokan a harminckettőharminchét között mozgó párttagok közül. Ott vannak ők az „arcvonalban” ahol a munka folyik. Ezért is nagy az elismerésük a főüzemben. És azért is, hogy esztendőről esztendőre újítani tudnak a pártmunkában. Ehhez az újításhoz ad megint lendületet az év végi beszámoló taggyűlés. Van nekik miről számot adni... Bobál Gyula iiimiiiiiiiiiiuHiuiiiiiiiiiiimiiimiiii'.jiiiiiiiiimiU!tiitiiiiHtiimiiiiiimmiiiuuivkiMHiiuiiiiiin> A balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban az ismert szekrénysorok összeállításának gyorsítása érdekében új üzemszervezési módszereket vezettek be. A bútorok alkatrészeinek a szerelőszalag mellett speciális sorrendbe való rakásával elérték, hogy a kedvelt Nógrád elnevezésű, BNV-n is bemutatott — szekrényekből még több kerülhet az üzletekbe.- kj Volt mínusz harminckét fok Is Kutatók — télközeiben Kénytelenek vagyunk minden stabilan beépített fogódzkodóba kapaszkodni, mert úgy dobálja a járművet, a GAZ-t és a benne ülőket, mint akváriumi delfinek a vízbe dobott labdát. A parancsnok, Szemerei Huba geológusmérnök ugyan már előzőleg figyelmeztetett a várható „kilengésekre”, ám ennek ellenére is gyakorta koppant fejünk a terepjáró — szerencsére csak vászonnal bevont — tetejébe. Ami még egyszer is jó volt: védett attól a cudar hidegtől, amelynek csípős szélcsapásai, a kocsiból kikecmeregve könnyet csaltak szemeinkbe és szapora összedörzsölge- tésre késztették kezeinket. Különösen itt, fent a tetőn érződött igazán a télelő legyintése, ahol még a bokrok sem nőnek, csak magasra nőtt fűszálak hajladoznak. A Jánosakna fölötti hegyvonulaton hat fúrótorony magasodik, a mizserfai, leendő bányatelepeinek kutatására. — Előzetes elképzeléseink szerint — mondja a geológus — ez a terület lehetővé teszi majdnem egy évi nyolc-kilenc százezer tonna kapacitású aknaüzem működését. A szeptemberben itt megkezdődött részletes fázisú kutatásnak eavébként a szánva"von pontos meghatározása mellett célja a gáz- és vízviszonyok tisztázása is. Nyolcvan és kétszázötven méter mélységű fúrásaink végzése az év még hátralévő heteiben nagy erőfeszítést igényéinek, hiszen a munkálatokkal december végére végezni kell. S ezek mellett ugyancsak erre a határidőre kell pontot tenni a csibaji, a nyírmed-pusztai és a pipis-hegyi kutatásokra is. — Eszerint kemény napok várnak még dolgozóikra? — Valóban: mindig a tél a legkeményebb, a legnagyobb erőfeszítéseket igénylő időszak — mondja a mérnök, aki maga is jó pár esztendeje részese sárnak, viharoknak, téli hófúvásoknak. — De a munkálatokkal ilyenkor sem lehet leállni. Meredek emelkedőn hörög fölfelé a GAZ motorja, ahol még gyalogosan is igen bajos lehet közlekedni. A kipróbált masina azonban nem hagy cserben: egyenletesen haladnak kerekei a frissen fagyott rögökön. A hegyközépen két piros kannát lóbáló embert viszünk fel, aki kiadós káromkodás után panaszkodik: már órája keresi azt a francos forrást, amelyből a vizet vinné. De nem találja. — Igen — mondja Szemerei Huba —, a víz gyakorta nagy gond nekünk. Pedig lét- szükséglet: kell a fúráshoz és az embereknek is. Lajtkocsit próbálunk majd feljuttatni ide, a hegyek közé. Talán sikerül. Megállunk az egyik fúrótoronynál, ahol a hidegtől pirosra csípett arcú Sánta András fúrómester tesz jelentést a „főnöknek” a dolgok jelenlegi állásáról. Miközben mondja mondandóját, fázósan húzza össze magán olajfoltos vattakabátját. — Csúnya egy idő van — mondom neki. — Dehogy! Hisz’ néha süt a nap, ez a kis hűvösség meg inkább kedvező: mozgásra készteti az embert. Ilyenkor senkinek sem jut eszébe akár tízpercnyit sem lustálkodni. Bár igaz ez nálunk eleve lehetetlenség, hiszen ha ebben az időben leállunk, lefagy a berendezés, s akkor azután küszködhetünk. — Maga sokat küszködött már? — Meglehetősen... ötvenhattól vagyok a fúrósoknál, s egy-két cifra dolog bizony megtörtént már velem. Elhiszi, volt olyan nap, amikor harminckét fokos hidegben dolgoztunk, mikor szinte még a kesztyűnk is odatapadt az acélcsövekre? De nekünk akkor is hajtani kellett. — Akkor az időjárás az, ami leginkább megviseli magukat. — Az. No, meg persze a munka se a legkönnyebbek közé tartozik. Nem leányálom ezeket a hosszú acélcsöveket emelgetni. Elhiszi, sokat tró- gerolunk mi. Kellemesebb munkahelyet is el tudnék magamnak képzelni. — Akkor miért csinálja? — Ugye, ha azt mondom: szeretem, megszerettem, mást már el sem tudnék képzelni, nem kiált ki szocialista szentnek...? Mert ez az igazság. Szép ez a munka, bármily nehéz is. A szél megint végigsüvölt a kopár tetőn, s hogy — miként a fúrómester mondja, valami élményem is legyen már náluk, betessékel a torony mellett felállított fabódéba, ahol csodás meleget ont magából a vaskályha. — Ez a mi mentsvárunk télidőben. Itt forraljuk a teát, melegítjük az ételt és — a kezeinket, gémberedő testünket. Rövid pihenő után újra beülünk a GAZ-ba, s végigjárjuk a fúrótornyokat. Mindenütt, mintha mi sem történne az idők folyásában, dübörögnek a gének... Karácsony György NÓGRÁD — 1981. november 2l., péntek 3
