Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-27 / 278. szám

Mérföldkő az utförővezefok képzéséiben Egy határozat startja Interjú Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel Az úttörőszövetség: mindinkább fejlődő társadalmi meg­becsülése mögött minden bizonnyal az áll, hogy az ország csaknem valamennyi általános iskolás korú gyermekét' so­raiban tudja, s tartalmas, vonzó programokat biztosít szá­mukra. Nógrád megyében 98 százalékos az úttörők, kisdo­bosok szervezettsége, amely sokrétű feladatot ad a MUSZ Nógrád megyei elnökségének. Erről beszélgettünk Kovács Tibor megyei úttörőelnökkel, az országos elnökség számá­ra készített, a megyében végzett mozgalmi képzés tapasz­talatait felmérő vizsgálat apropójából. — A MUSZ országos elnök- get adnak a képzéshez, de Bégének 1977. december 9-i teljes a csapatok önállósága határozata nyomán megváltó- e téren is. A csapatok kép­zott a gyermekvezetők és -tiszt- zéseinél, és a megyei tábo­ségviselők képzésének rend­szere. Miért és hogyan mó­dosult a régihez képest? — Ez a határozat mérföld­kő, hiszen a régebbi, sokszor célját el nem érő rendszer rokban is előtérbe kerültek az úgynevezett cselekedtető mód­szerek, lényegesen kevesebb az előadások száma. A gye­rekek gyűjtő, kutató, önálló kidolgozómunkát végeznek. A felnőtt úttörővezetőknél a központú nézeteket a szakbi­zottságok folyamatos, tartal­mi munkájának kell felválta­nia. A honvédelmi, úttörő- tömegsport és a mozgalmi képzési szakbizottság eddig is ilyen munkát végzett, a töb­biektől is hasonlót várunk el a jövőben. — Milyenek ae elnökség kapcsolatai az állami és tár­sadalmi szervekkel, intézmé­nyekkel? A pártszervekkel való kap­csolatunk nagyon jó. Sokat és elemző módon foglalkoznak az úttörőmunkával, s az út­törőcsapatokat is szoros kap­csolat fűzi a pedagógus-, illet­ve községi alapszervezetek­hez. A KISZ-szel való kap­helyett újat alakított ki. Nóg- szervezett képzés mellett nagy csolatunk hullámzó képet mu­rád megyei sajátos helyzeté- jelentősége van az önképzés­nél fogva az ifivezetők és a nek. gyermekek képzését a Nógrá­di Sándor Üttörőház, az út- — A csapatoknál folyó kép­törővezetőkét pedig a peda- zés egységes színvonalát ho- gógus-továbbképző kabinet gyan biztosítja az úttörőel- koordinálja. A hetvenes évék- nökség? ben a tisztségviselők képzését több alkalommal központilag oldották .meg. A nyári tábo­rok kis kapacitása miatt ke­vés gyermek vett részt a kép­zésben, s nem mindig adták tovább ismereteiket, tapasz­talataikat. Így fordulhatott elő, hogy számtalan tisztség- viselő nem kapta meg a mun­kájához szükséges ismereteket. “_ “ Nagy volt a csapatvezetők fe- meKvezetoK lelőssége, hiszen a képzés szer­vezése is az ő feladatuk volt. Á felkészítők tanfolyamjel­legűék voltak, a sok előadás — A határozat rögzítette, hogy az évindítás sikerében, az egységes értelmezésben nagy szerepe van az éves fel­készítőknek. Régen ez csak a csapatvezetőkre terjedt ki, most a kisdobosvezetők és a képzési felelősök is részt vesz­nek. Ezt követően kerül sor az úttörőcsapatokban a gyer- és tisztségvise­lők felkészítőjére. Így telje­sen egymásre épül a felnőlt- és gyermékfelkészítés, séges az értelmezés. Az évet miatt az elméleti ismeretek indító fórumok változatos for­mákban valósulnak ----­Em ellett a megyei elnökség munkáját segítő intézményhá kerülték előtérbe. A határo­zat nyomán a tisztségviselő­képzés elsődleges szintre az úttörőcsapat lett, s ennek kö­vetkeztében a gyerekek na­gyobb számát érinti. Négy éve a rajtitkárok továbbkép­zése és az úttörőtanács-titká­rok alapképzése Zánkán va­lósul meg. Az ifivezetők szá­mára a megyei elnökség nyá­ri táborokat rendez. Megye- szerte megalakultak az ifi- klubok. A nőtincsiit, a ka- rancslapujtőit és a borsos he­rényit említeném, mint kivá­lóan működőket Oj vonás, hogy az ifik évközi szakmai fejlődéséről a KlSZ-szerve- zeteknek kell gondoskodniuk. Az úttörőcsapatok úttörőve­zetői vitaköröket szerveznek. lózat módszertani kát ad ki. kiadványo­— A megyei úttörőelnökség irányító munkáját sok aktíva segíti, például a szakbizott­ságokban. Milyen munkát vé­geznek a szakbizottságok? — A megyei elnökség ki­lenc szakbizottságában meg­közelítően száz aktíva dolgo­zik, a hat járási, városi el­nökségnél hozzávetőlegesen ötszáz. Mellettük, egy-egy ren­dezvényünk lebonyolításánál több száz segítő akadt. A szak­tat. Az irányítás szintjén megvalósult közös munkák, tanácskozások eredményesek, az információcserék haszno­sak. Az úttörőcsapatok és KlSZ-alapszervezetek kapcso­lata azonban túlzottan ren­dezvényközpontú, s ez nem pótolhatja a tartalmi és fo­lyamatos együttműködést. Még mindig várát magára az ifi­vezetők munkájának mara­déktalan elismerése. Az MHSZ-szel, a fegyveres testületekkel, a Vöröskereszt­tel szinte tökéletes harmóniá­ban dolgozunk. Együttműkö­dési szerződésünk tartalmas, folyamatos, közös nevelési fel­adatokat fogalmaz meg, me- eev- *yek a ren<3ezvényeken túl is megvalósulnak. A művelődé­si osztályokkal való együtt- me„ működésünk fontossága egy- értelmű. Több alkalommal a feladatok végrehajtásának csak egy-egy fázisában talál­kozunk, a közös rendezvé­nyek, akciók kapcsán, ezek viszont mindig eredményesek. A jövőben tovább kell fej­lesztenünk a folyamatos in­formációcserét, a tartalmi ne­velési kérdéseikben való kon­zultációkat szorgalmaznunk kell. A közművelődési in­tézmények nagyobb segítsé­get adhatnak a jövőben a csapatok szabadidős-tevé­kenységéhez, a szakköri mun­kához. A környezetvédelmi őrsök megalakulásával, a la­kóterületi úttörőmunka elő­Az elnökségek ugyan segítse- ációt, az eddigi rendezvény­bizottságok körül sok a te- térbe kerülésével, a Hazafias endő: állandósítani kell a lét- Népfronttal mindinkább ja- számot, csökkenteni a fluktu- vul együttműködésünk. A jö­T » rr I I uzorzok Mit számít félszázad a tör­ténelemben? Hanem egy fa­lu életében már tesz valamit öt évtized. Nagyorosziban 19? 1-ben igencsak más világ volt. össze sem lehet hason­lítani a maival. Alig volt munka, szorítottak a nagyobb birtokok, nehéz sorsot cipel­tek az emberek. A tehetősebbek ugyan már téglából építkeztek és a tető­lécekre piros cserép került azoknál, akiknél futotta. A legtöbb házon azonban még szalma és nád védte a lakó­kat az időjárás viszontagsá­gaitól. Ki-ki a ház végében rakta föl a télire vágott fát, alig messzebb tőle álltak a kazlak, fából a disznóól. Túl­ságosan is gyakran futott föl a félelmes vörös kakas a há­zak oldalán! Ha pedig egyszer módja volt föllibbenni a zsin­delyre, egy tetővel már nem elégedett meg. Egy-egy gyer­mekszél is elegendő volt, hogy egész utcák lobogása fesse be az eget! A falubeli öregek emléke­zetében még élénken él né­hány hatalmas tűz emléke, né­melyik nem átallotta volna lángjaival egész Nagyoroszit elnyelni. Még ma is Égett sornak hívják az idősebbek a Kos­suth Lajos utcát, pedig ott már régen nem pusztított a régi ellenség. Zsarnóczai József néhány társával ötvén éve határozta el, hogy megpórbálnak kifog­ni a könyörtelen tűzön. Tiz- eyinéhányan néma esküt tet­tek: mindent megpróbálnak, hogy ne pusztíthasson többé a láng. Ahogy Magyar Sándor — a még élő négy alapító egyi­ke — emlékezett: — Alig volt valamink, de vasárnaponként nótaszóval vonultunk végig a falun, a vásártérig, ahol gyakorlatoz­tunk. Persze magunk vontat­tuk a lajtos kocsit, hajtottuk a kézifecskendőt. Zsarnóczai József szabómester volt. ö varrta meg az egyenruhánkat is: fekete nadrág, csíkos ing. Hogy miből vettük az anya­got? A tűzoltóból bevételé­ből. .Mert az is volt! Aratás­kor mi adtuk a tüzőrséget. Ha baj volt, szélvészként rohan­tunk menteni. Rég történt. Ha tehetném, még most is közietek lennék! Végignézett az ünneplő ar­cokon a nyolcvanon túli idős férfi és szemében ott fény­lettek a régi emlékek. Aki­ket nézett, azok a mai önkén­tes tűzoltó-egyesület tagjai voltak. A félszázados jubileu­mot ünnepelni gyűltek össze, visszaemlékezni a kezdet ne­hézségeire és a jelen ered­ményeit felmérni. Ez alka­lomból többen kaptak kitün­tetést, jutalmat, sokan elő­léptetést. Sógor Péter, a másik alapí­tó tag csak annyit mondott a vacsoránál, úgy maga elé: — Mi már nem tudunk se­gíteni. De ti őrizzétek a tüze­ket! Védjétek meg a faintI A fiatalabbak bólintottak: — Úgy lesz Péter bácsi. Meg is teszik. Volt kitől ta­nulniok a «zolotjat"* Hortobágyi Zoltán vőben előtérbe kerül a szü­lők bevonása az úttörőmun­kába, s mivel a szülői mun­kaközösségeket a HNF irányít­ja, újabb területen erősöd­het kapcsolatunk. A szakszer­vezetek hatékony segítséget adhatnak a munkára neve­lésben, a pályaválasztásban. — Köszönjük a beszélge­tést! Veszprémi Erzsébet A Lányok, Asszonyok Sok érdekes, színes olvasni­valót kínál a Lányok, Asszo­nyok novemberi száma. Képes összeállítással emlé­kezik meg a lap Eugénie Cotton asszonyról, a nemzetközi nő- mozgalom kiemelkedő egyé­niségéről, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség első elnökéről születésének 100. évfordulója alkalmából, A Magyar győztesek című cikk beszámol arról a ragyo­gó sikerről, amelyet magyar diákok értek el a IV. nemzet­közi orosz nyelvi diákolimpián Moszkvában. A 15 fős magyar csapat tagjai összesen 8 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzérmet nyer­tek. A Szovjet diplomával itthon című sorozatban ezúttal Orosz Dalmával ismerkedhetnek meg az olvasók. A határozott, cél­tudatos és kitartó fiatal lány kemény küzdelem árán érte el célját: nő létére tengerész lett, elektrikus tiszt a MAHART- nál. Milyen legyen a felnövekvő nemzedék? — kérdezi L. Sul- zsenko cikkének címe. A szer­ző azt mutatja be írásában, hogyan gondoskodnak a gyer­mek testi-szellemi fejlődésé­ről Jaroszlavl megyében. El­látogatott a jaroszlavli gyer­mekvasúira, egy üzembe, amely már a kilencedik óvodát építi dolgozói gyermekeinek, egy szovhozba és végül a megyei pártbizottság első titkárához is, hogy minél teljesebb vá­laszt adhasson a címben feltett kérdésre. A Te meg én című rovatban ezúttal mindenkit közelről érintő témáról esik szó. A cikk címe: őrizzük meg a sze­relmet! Jurij Orlov a moszk­vai 1. számú orvostudományi egyetem pedagógiai és or- vospszichológiai tanszékének vezetője. Hosszú évek óta ta­nulmányozza a szerelemnek és a szeretetnek a mai családban betöltött szerepét. Erről be­szélgetett a lap munkatársával Is. Az olvasók megismerked­hetnek az ősi latgaliai fazekas- mesterség mai folytatóival, a lett keramikusokkal; színes beszámolót olvashatnak egy kiváló moszkvai dolgozókból álló delegáció magyarországi élményeiről; helyszíni be­számoló ismerteti a XII. moszkvai nemzetközi film- fesztivál eseményeit és a ma­gyar versenyfilmek sikerét. L. Jefimom cikke Lili Majszurad- zéval ismerteti meg az olvasó­kat, aki magyar szerzők mű­veit, többek között Örkény István és Jókat Mór írásait for­dítja grúz nyelvre. Elbeszélés, mese.’ divatro­vat, kedves, humoros állattör­ténetek, a mellékletben kézi­munka-leírások és ételreceptek, keresztrejtvények várják az olvasókat. Miről Jr? Ingrid Bergmon: Viertem (TO) Mindenki fél... Nem sokkal azután, hogy Berlinben 1938-ban megkez­dődött a „Négy pajtás” forga­Mindannyiunkat ellenőriznek; Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben, bármit mond, tása, észrevettem, mi történik vagy csinál. Itt nem tréfálnak. Németországban. A filmet Mindez keserűen komoly.” Carl Froelich rendezte, egy fölöttébb bátortalan ember. A stúdió atmoszféráját azonnal Mindenhol kényszert megérzi az ember. A berlini maztak. Éreztem, hogy Carl Froelich- nek igaza van az intelmeivel. alkal­atmoszféra minden volt, csak nem jó — és nemcsak a stú­dióban. Az ember mindenhol úgy érezte, hogy figyelik, ké­nyelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon el­vitt magával egy sportren­dezvényre. Valószínűleg hatni akart rám. Óriási, fényárban úszó stadion volt, tele zászlók­kal és sisakos rohamcsapatok­kal. És végül megjelent Hit­ler, kislányok vették körül, akik virágcsokrot nyújtottak át neki. Hitler megsimogatta az arcukat és megcsókolta őket. Ilyen jeleneteket még ma is lehet látni a régi filmhíra­dókban. Az emberek felemel­ték a karjukat Hitler üdvöz­lésére. Körülnéztem és alig tudtam felfogni, mi történik. Froelich azt súgta nekem, hogy nekem is fel kell emel­nem a karomat Hitler üdvöz­lésére és én azt válaszoltam: „Miért? Nélkülem is egészen jól csinálják!” „Maga bolond! Ezt meg kell tennie! Figyel­nek minket!” — súgta, de most már nagyon izgatottan. „Ki figyel minket? Mindenki Hitlert nézi!” — véltem nyu­godtan. „Engem figyelnek. Mindenki ismer itt. Nehézsé­geim lehetnek maga miatt. Egyik nap partnerem, Hans Söhnker félrevont, és azt mondta: „Tudod, Ingrid, nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Németországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Mindennap el­tűnnek emberek. Aki tiltako­zik, az nemcsak a saját éle­tét teszi kockára, hanem a családjáét és barátaiét is. Tudjuk, hogy a zsidók nagy veszélyben vannak, de azokkal is így van, akik ellenszegül­nek. Olyan hírek járják, hogy az embereket táborokba vi­szik. Milyen táborokba? — kérdezik, de nem kapnak vá­laszt. s az ember kérdezni is alig mer, mert fél a válasz­tól is. Egész Németország meg­bénult a félelemtől. Mindenki fél és halálosan meg van rettenve.” Mikor befejeződött a film, elhagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam, hogy állapotos va­gyok. Carl Froelich sietett be­fejezni a jeleneteket, mert a hasam egyre nagyobb lett, és mert félt, hogy Goebbels meg­hívhat teára, amit én elutasí­tanék. Következik: 11. Az Inter­mezzo után Amerika. Ungvári Tamás: Ruf szibarit váz A dél-olaszonszági Barit kel­lett elérnem a minap megha­tározott időre — de a tűző nap úgy átmelegítette a kocsit, hogy bizony le-leszaladt a gázpedál­ról a lábam. Bariba érve pedig a város helyett a Tarantói- öhölnek vettem az utamat, s akkor jutott eszembe, hogy magyaráztam én már ezt a Tarantói-őblöt hajdanán, a középiskolai katedráról nö­vendékeimnek, akik minden­áron tudni akarták, hogy ki volt a rút szibarita váz. Igen, amerre a gépkocsim most ha­lad, ott virágzott hajdan az időszámításunk előtti nyolca­dik században alapított görög hoz, raktárházhoz) jöttek a szomszédos népek. A szibarita előkelő, így csak este kelt fel Atheneus hiteles beszámoló­jában, ám elébb az ágyához hozták az ezüstbilit. Sybaris- ban találták fel (minden egyéb híreszteléssel szemben) a szau­nát, s ugyancsak az estebédhez kötelezően hordott parókát is. A rabszolgák ércsúlyokat húz­tak a lábukon, hogy gyors moz­gásukkal ne zavarhassák a gazdáikat, s még a lovakat is zenére tanították mozogni. Végül is ez lett a vesztük. Croton városával keveredtek vitába, ám amikor a döntő csa­tára került a sor, a szomszéd város Itáliában: Sybaris. Ked- város hadvezetése egy káprá­vező helyzete volt mint kikö­tővárosnak: akik nem akarták megkerülni Szicíliát hajóval, s elkerülték volna mindig szí­vesen a ma is veszedelmes Messinai-szorost — itt rakták ki értékes portékájukat. Nem kellett dolgozniuk a szibarita előkelőknek: kereskedtek hát szépen, abból a kincsből, me­lyért szinte ház.hoz (vámház­zatos hadicsellel veszejtette el a szibaritákat. Az ellenség ki­tudta azt a dallamot, amire a szibarita lovak táncba kezde­nek, és az elpuhult támadók lovasseregét ez a zene fogadta. Táncba kezdtek a lovak, és ha­lálra taposták a gyalogosokat — így szól a hajdani feljegy­zés, és én így tanítottam ezt egykor a tanítványaimnak. Sybaris nyomát különben hiába keresi a mai utas. Nyom­talanul tűnt el a föld színéről. Az elpuhult Sybarisnak nem volt egyetlen filozófusa, költő­je, s bár rendeztek benne olimpiai játékokat, nem volt egyetlen kiemelkedő sportoló­ja sem. A győztes Crotonnak azonban épp a haditervek el­készítésénél egy filozófus, bi­zonyos Püthagorasz segített. Amiből persze nem következik semmi kézenfekvő tanulság — mert hiszen időközben Pütha- gorá'z városa. Croton is eltűnt a föld színéről. Nagyon egyszerű lenne az emberi történelem, ha minder szibarita népet elpusztítana tüstént, és minden filozófust megjutalmazna. Annvi azonban mégis bizo­nyos, hogy a lovakat táncolni tanítani nem érdemes. NÓGRÁD — 1981. november 27., péntek Fellépés előtt a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Házának dzsesszbalcttesei, akik produkcióikkal számtalan kellemes élményt nyújtanak nézőiknek. 1 - kj ­Gondolatok Az átélt évek terhét gyak-' ran helytelenül nevezik szelle­mi poggyásznak. (Yves Nague francia újság­író) Mindenki nem vethet böl­cset, jót, örökkévalót: valaki­nek szántania is kell. (Kivonat a bölcs, jó és örök­kévaló nevelésének sumér sza­bálygyűjteményéből)-A­A türelmes ember — olyan ember, aki könnyen elvireli olyan jellemvonásait, amelyek má-oknál (Általános lélektani közhely)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom