Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
X A siker az aktivitáson múlik 1 Ingrid Bergman : Életem (6.) Szervezet születőben Az első randevú Bár hivatalosain még nem alakult meg a Magyar Népművelő Egyesületének Nóg- rád megyei, területi szervezete, a salgótarjáni népművelők felhívására ketten is reagáltak lapunk hasábjain az érintettek közül. Furcsa mód mind két cikk szerzője aggodalmának adott hangot. Míg azonban egyikük a népművelők passzivitását tette szóvá, addig a másik népművelő — válaszként — egy formálisan működő szervezet megalakításának szükségességét kérdőjelezte meg. Tekintettel arra, hogy időközben újabb hozzászólások, levelek érkeztek szerkesztőségünkbe, a tárgyban legilletékesebb megyei szakembert, Kiss Gabriellát, a Salgótarjáni városi Tanács művelődési osztályának előadóját .kerestük meg, aki a Magyar Népművelők Egyesületének egyik alapító, egyúttal elnökségi tagja. — Hol tart most a megyei tzervezet megalakításának ügye? — A NÖGRÁD-ban szeptember elején közzétett felhívására valóban kevesen jelentkeztek, de nem szabad elfelejteni, hogy az országos testületnek ekkor már többen tagjai voltak a megyéből. Ezek vagy nem vették észre a felhívást, vagy úgy vélték, nem szükséges ismét jelentkezniük. Ezt követően a megye valamennyi népművelőjének név- reszólóam postázott jelentkezési lapot viszont már ők is visszaküldték. Máig kereken hatvanan tették le a voksukat a területi szervezet megalakítása mellett. így valós igények alapján kértem és kaptam elnöki megbízást a Magyar Népművelők Egyesületétől, a területi szervezet megalakítására, melyre a legközelebbi jövőben kerül sor. — Köznapi szóhaszálatban népművelőkön a művelődési házak munkatársait értjük, jóllehet nemcsak ők vállalnak fontos feladatot a közművelődés irányításában, a közművelődési tevékenységben. Kiket tömörít a Magyar Népművelők Egyesülete? — Az egyesület a közművelődés legkülönfélébb területein dolgozókat tömöríti. Jelentkezhetnek soraiba a tanácsir és szakszervezeti művelődésiott- hon-hálózat munkatársai éppúgy, mint vállalatok, intézmények népművelői, vagy az irányításban dolgozók. Az egyesület „rendes” tagjai mellett bárki felvehető pártoló tagnak, aki a közművelődési célkitűzésekkel egyetért, és támogatja azok megvalósítását — Olvasóink között bizonyára akadnak, akiknek nem csak a megyei szervezet megalakítását szorgalmazó felhívásról, de magáról az egyesületnek a létezéséről sincs tudomásuk. Tulajdonképpen elsőként erről kellett volna kérdeznem... — A Magyar Népművelők Egyesülete az 1979. december 15-én tartott közgyűlésen alakult meg, több mint félezer népművelő részvételével. Ekkor választották meg az egyesület 35 fős elnökségét, és fogadták el az egyesület alapszabályát. Az egyesület égisze alatt három szakmai szervezet — munkahelyi művelődési, tájékoztatási és művelődésotthoni szervezet — alakult. Az egyesület célja, hogy hatékonyabbá tegye a népművelők munkáját, segítse a népművelők szakmai és politikai képzését, fórumot biztosítson a közművelődés időszerű kérdéseinek megvitatására, kezdeményezéseivel, javaslataival segítse a közművelődési célkitűzések megvalósítását. — Milyen sajátos feladat hárul — az egyesület keretén belül — a megyei, területi szervezetekre? — A megyei szervezetek alapvető feladatai természetesen nem térnek el az egyesület célkitűzéseitől. De az is nyilvánvaló, hogy az egy megyében dolgozó népművelők jobban ismerik, illetve megismerhetik egymás munkáját, problémáit és gyorsabb, hatékonyabb segítséget tudnak adni egymás számára „szűk körben”, mint egy nagy létszámú országos szervezet tagjaiként. — A megyében eddig is megvolt a népművelőket ösz- szefogni és segíteni hivatott fórum, és rendszeresek a népművelők megyei továbbképzése is. — Anélkül, hogy a már meglevő fórumok jelentőségét lebecsülném, véleményem szerint ezek nem oldották meg a „népművelői társadalom” sokoldalú összefogását. A továbbképzések sokkal inkább passzív befogadásra, semmint aktív tapasztalatcserére késztettek. — Nem kísérti-e a megyei szervezetet — egyesek által máris megjósolt — formalizmus? — De igen. Hogy a megyei szervezet munkája ne legyen formális, az csakis a tagság aktivitásától, lelkesedésétől függ! p. k. Szakszerűen áll a vakolókanál a lányok kezében, ügyesen rakják a falakat a gyengébb nem képviselői a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Építőipari Szakközépiskola szakmai gyakorlatán. Szojka Erika és társai igényesek munkájukban Vakok könyvtára Félmillió könyv Braille-íróssal és magnószalagon „A vakok menedéke: az olvasás” — írja Hogyan érzékelem, képzelem el és értem meg a környező világot című könyvében a vak és süketnéma Olga Szkorohodova, a pedagógiai tudományok doktora. És, hogy megállapítása menynyire igaz, annak bizonyítására idézzünk egy másik véleményt: „Ha bennünket, vakokat megfosztanának a könyvek élvezetétől, valószínűleg belepusztulnánk a szellemi semmittevésbe”. Vlagyimir Gorgyejev 35 éves sajtolómunkás, a vakok könyvtárának rendszeres olvasója nyilatkozott így Hja Gitlicnek, az APN tudósítójának. Ez a könyvtár Moszkva köz- potjában, a Valovaja utcában kapott otthont. Félmillió Bra- ille-írásos, illetve magnószalagon rögzített kötet áll itt a vakok rendelkezésére. A könyvállományt állandóan bővítik, pedig egy Braille-íná- sos mű előállítási költsége igen magas: tízszer annyi, mint egy nyomtatott köteté. Az eladási ára viszont nem magasabb annál. Ennek ellenére a vakok szívesebben kölcsönzik ki, mint vásárolják meg ezeket a könyveket A házikönyvtárak kialakítását ugyanis megnehezíti a speciális könyvek mérete Bármennyire is szereti valaki Lev Tolsztojt, vagy Makszim Gorkijt, nem biztos, hogy elég helyet tud csinálni otthonába a Háború és béke 26, vagy a Klim Szamgin élete 37 Brail- le-írásos kötetének. A vakok könyvtárát a Proszvescsenyije kiadó látja el rendszeresen könyvekkel. Az évenkénti 250 kötet megjelentetéséhez az állam évi félmillió rubel dotációval járul hozzá. Olyan boldog voltam, hogy bevallottam, nem tudtam, miért volt olyan elutasító velem szemben a vizsgabizottság, mikor a színpadon álltam. Csak évekkel később, amikor Itáliában találkoztam Alf Sjöberg- gel, aki akkoriban a vizsgabizottság tagja volt, tudtam meg magatartásuk igazi okát, „Abban a pillanatban, mikor a színpadra ugrottál, és vonzóan ránk nevettél, egymáshoz fordultunk, és azt mondtuk: — Megcsinálta, ahogyan ott áll, ahogyan a színpadon viselkedik. Ezt a pimaszságot. — Ügy ugrottál a színpadra, mint egy tigris. Egyáltalán nem volt lámpalázad. Legalábbis úgy látszott, Tovább már nem volt rá szükség, hogy rád figyeljünk, és utánad még nagyon sokan várakoztak. Ezért szakítottunk félbe. Ez a fellépés felejthetetlen volt, és talán azóta sem csináltad ilyen meggyőzően.” A színiiskola csodálatos volt. Napról napra szabadabb és könnyebb lettem, mert végre azt tehettem, amiről mindig álmodoztam. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Megszabadultam félénkségemtől és bátortalanságomtól. És azonnal megértettem, miért történt így. Ügy éreztem, hogy csak a színházi világhoz tartozom. Akceptáltak. Emlékszem, mint a Királyi Drámai Színház kis színpadi bejáratánál álltam, egyszerűen csak ott álltam, és boldog voltam, hogy odatartozom. Ez volt a hazám, az otthonom. És erre nagyon büszke voltam. Röviddel a tizennyolcadik születésnapom után volt az első randevúm. Az unokatestvéreim meghívlak egy vacsorára negyediknek. Egy jóképű fogorvos, név szerint Petter Lindström jönne velünk. Már nagyon öreg, ugyanis elmúlt már huszonöt éves, de nagyon kedves, és saját kocsija van. Eleinte vonakodtam, egyik kimentést a másik után találtam ki, azt mondtam, hogy nincs mit felvennem... Pont a Grand Hotelben... ott még soha nem voltam... Egy lokálban, ahol este isznak és táncolnak... nem, nem, nem! Vonakodtam. Ugyanakkor kíváncsi is voltam. Így végül is nem kellett nagy rábeszélőkészség, míg kegyesen beleegyeztem. Petter mellém ült. Az első, amit mondott, ez volt: „Tetszik a haja.” Egy idő múlva hozzáfűzte: „Es a hangját is szeretem.” Nem rossz, gondoltam. Tetszik a hajam, tetszik a hangom, és már sokkal jobban éreztem magam. Azután táncoltunk, nagyon szép este volt. Később együtt mentünk haza. Pár nappal később Petter mindhármunkat meghívott. Mély benyomást tett rám. * Ezután rendszeresen találkoztunk. Felhívott, meghívott vacsorázni, becézett, biztonságban éreztem magam a jelenlétében. Barátság volt, mely lassan szerelemmé fejlődött. Otto bácsi és Hilda néni természetesen támogatták ezt a kapcsolatot. Szerették Pet- tert. Komoly volt, tisztességes foglalkozása volt, melyben már meg is becsülték, ezenkívül nagyos sportos, vidám jelenség volt. Mindenki kedvelte, és én egyre jobban és jobban vonzódtam hozzá. Következik: 7. A filmkarri er kezdetei. Százkötetes Marx—Engels összkiadás Marx és Engels összes műveinek százkötetes kiadására vállalkozott a berlini Dietz- kiadó. Eddig — az idén a könyvesboltokba került két új könyvvel együtt — 15 kötet jelent meg a sorozatból. A nagyarányú vállalkozás Marx és Engels cikkeit, tervezeteit, levelezését és nagy műveik — jegyzetekkel, magyarázatokkal ellátott — szöveghű mását juttatja el az olvasókhoz. Egyébként nem a Dietz-kiadó vállalkozott először Marx és Engels műveinek német nyelvű kiadására. Az ötveneshatvanas években már megjelent egy 40 kötetes német nyelvű kiadás az NDK-ban. A mostani azonban minden korábbinál teljesebb szövegű lesz. A sorozatot a moszkvai és a berlini Marxizmus—Leniniz- mus Intézet munkatársai kesztik. Egy rendőrségi dosszié nyomáöan A negyedik — Amikor eljöttem otthonról, találkoztam Icával. Volt nála pénz. Mint később megtudtam, a postás bátyjától lopta. Lementünk együtt Hatvanba. Az állomáson tanyáztunk. Ott aludtunk. Ica néha elment. Mikor visszajött, mindig volt nála pénz. Csak sejtettem, hogy honnan . . . Egyszer azt mondta, hogy várnak az állomás előtt. Amikor kimentem, csak három srácot láttam, egy lovaskocsin. Vissza akartam fordulni, mert nem ismertem őket. De azok karonfogtak és feltettek a kocsira. Megfenyegettek. Kivittek a Zagyvapartra meg is mutathatom, hová . . . Egyikük ötszáz forintot nyomott a kezembe, hogy feküdjek le velük. Eldobtam a pénzt, nem akartam. Előbb fenyegettek, aztán megvertek. Ahogy közben hánykolód' >m, az egyik oldalba rúgott, pofonokat is kaptam és elájultam. Mikor észheztértem, már nem voltak ott. . . .Mindezt egy tizenhárom éves kislány hazudta folyékonyan .rendőrségi jegyzőkönyvbe. ez év ipa :usában. Mint kiderült, csak addig igaz, hogy Ica nevű barátnőjével a lopott hatszáz forintból Hatvanba utazott, társa azonban ott magára hagyta. Terinek nem kellett segítség az ismerkedéshez és nem kellett erőszak sem . . . Icának erről ez a véleménye: — Én határozottan kijelentem, hogy nem ajánlottam Terit senkinek. Egyébként szereti a fiúkat. A tizenhárom éves Teri megközelítőleg egy hónapig élt együtt egy lőrinci fiatalemberrel, s voltak közben más alkalmi ismerősei is. Rendőrjárőrök vitték be a salgótarjáni járási rendőrkapitányságára. Mivel a szülők a kislány több hetes távolléte alatt csak vártak, nem tettek bejelentést a rendőrségen és nem keresték Terit, a rendőrség figyelmeztette őket: a kiskorút , állami gondozásba veszik, ha nem figyelnek jobban a nevelésére, nem járatják rendszeresen iskolába. A szülők mindent megígértek... ☆ — Azt hiszem, Teri most Pásztón él egy. fiatalembernél, akit én nem ismerek. A címét sem tudom, de úgy hallottam, Teri terhes. Azért költözött oda. — Az ön engedélyével? — Nem " adtam engedélyt az együttélésre, de én személy szerint nem ellenzem a dolgot, mást úgysem tehetek. Sokat csavargóit. így legalább egyhelyben van . . . Mindezt néhány hét elteltével mondja az édesanya. Optimizmusa azonban korai, kislánya nem volt terhes, s nem is sbkáig időzött Pásztón. Annyira azonban nem érdekelte a „dolog” —, ahogy ő fogalmazott —, hogy utána is nézzen, vagy a rendőrséghez forduljon ügyében. Az anyuka egyébként négy gyermekének nevelésével és a háztartás vezetésével tölti napjait. A városszéli családi ház rendezetlen udvara, az előszoba, s a konyha vastagon sáros műanyag padlója, a piszkos konyhabútor, a szanaszét heverő szennyesruha azt sugallja, nem nagy odaadással végzi dolgát A tanév során Terinek 68 igazolatlan iskolai hiányzása volt. Mi az osztályfőnök véleménye? — Nagyon sajnálom, hogy Teri sorsa így alakult. Jó kép5”rín''\ értelmes kislány. Az is1--’ 'ban soha nem volt vele baj. a kóborlásain kívül. Társaival szemben is rendes volt, soha nem mesélt nekik kalandjairól. Arra azonban érzékeny volt ha csavargásaira céloztak. Ettől mindig agresszív lett . . . Többször megkerestem, illetve behívattam a szüleit Olyankor mindent megígértek, de aztán semmi sem változott ☆ Teri július 2-án már Salgótarjánban időzött Célja volt a bizományi áruházban. — A lábamon levő cipő szorít. Szükségem volt egy másikra. Ezért akartam ellopni azt a száznyolcvan forintos szandálcipőt. Csak az elárusító elfogott. Ami a lábamon van, azt K. R.-től kaptam. Akivel együtt élek Apcon. — A második fél évben egy hónapot jártam iskolába. Beteg is voltam, de április óta visszajártam a hatvani állomásra. Tarjánban, meg a távollevő nagybátyám lakásában éjszakáztam. A kégli kulcsát könnyű volt ellopni a szüleimtől. A kihallgatás után a rendőrség ismét átadta a gyermeket a szüleinek. ☆ B. I.-né, a Salgótarjáni városi Tanácson bejelentést tett arról, hogy öccse, Z. Z., élettársi viszonyban ^él az ő lakásában egy kiskorúval. Kéri, hogy segítsenek. A tanács tájékoztatta a rendőrséget, s intézkedett, hogy a kiskorú Terit most már mihamarabb a gyermekvédő intézetben helyezzék el. A gyámhatóság ekkor már régóta foglalkozott a kislány ügyével. A szülőket háromszor idézte, de azok nem jelentek meg. Az események felgyorsítására ismét a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Annál is inkább, mert az említett lakás, amiben Teri otthont vélt találni nem éppen ideális. Egy fóliából összeragasztott, tetején sárral tapasztott alkalmatosságról van szó, amely a város szélén roskadozik. Igaz, tévé van benne, de akkor éppen nyolcán „laktak” a tíz négyzetméteren. Teri szülei sosem voltak kíváncsiak lányuk életkörülményeire. ☆ — Hatodikba kellene járnom, de nem akarom folytatni az iskolát. Dolgozni szeretnék, s véglegesen összeköltözni Z.-vel. Egyébként nem ő volt nekem az első férfi. Nem vagyok még 14 éves, de ezt Z. is tudja. Nem bánja. Nincs köztünk túl nagy korkülönbség. Ö 18 éves. . . .De ehhez képest igen tapasztalt. Mint a rendőségi aktákból kiderül, a fiatalkorúak börtönét is megjárta. Lopás bűnlett, ötrendbeli lopás vétség, rablás . ,. . A körülményeket mérlegelve, most már gyorsan megszületett a hátározat, Teri állami gondozásba . vételéről. Még aznap, augusztus 30-án a salgóbányai gyermekvédő intézetbe vitték. Teri néhány nap alatt barátnőt szerzett az intézetben. De nem azért, hogy jobban érezze ott magát . . . Szeptember 4-én éjszaka élettársa és annak bátyja segítségével barátnője társaságában megszökött. Hazament, de, mert szülei, megverték, búcsú nélkül távozott. Apja nem sokkal ezután könnyes szemmel mondja lakásukban: — Nem lehetett azzal a lánnyal csinálni semmit. Hiába verte meg az anyja, újra ment. Azzal a fával verte meg a szökés után is — mutat a foltos, piszkos konyha- szekrény tetejéről lelógó vaskos husángra —, de ez így megy már hónapok óta. Szeretjük mi azt a lányt, de nem tudunk vele mit csinálni. Szutykos kisgyerek táblából mellettünk. Ahogy tekintetem rajta felejtem, az apa könnyét nyelve mondja: — Négy gyerekünk van. Ä múltkor már a második nagyobb gyerek is elcsavargott... Teri nyomtalanul eltűnt. A salgótarjáni járási rendőrkapitányság 1981. szeptember 30-án elrendelte a gyermekkorú országos körözését. A férfiak ellen —, akikkel a nyolc hónap alatt Terinek kapcsolata volt — a rendőrség megrontás bűntette miatt eljárást folyjat. A szülők? Ellenük' nincs paragrafus. Rossz gyermeknevelés miatt nem lehet vádat emelni. Pedig „már a második nagyobb gyerek is elcsavargott” ... Veszprémi Erzsébet 4 NÓGRÁD — 1981. november 22., vasárnap
