Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

Körzeti ügyintézés Az ügyek helyben és ma­gasabb színvonalon történő intézése egyik legfontosabb célkitűzése az államigazga­tás korszerűsítése érdekében születendő vállalkozások­nak. Ezek közé tartozik Nóg- rád megyében a szabálysér­tések körzeti intézése. A tanácstörvény adta le­hetőséggel éltek, amikor 1980. január elsejétől e for­mát Nagybátonyban beve­zették, majd nem sokkal ké­sőbb öt újabb körzetet hoz­tak létre. Számuk jelenleg már eléri a kilencet. A kez­deményezés lényege; egy szabálysértési ügyintéző több községi tanácshoz tartozó te­lepüléseken előforduló sza­bálysértésekkel foglalkozik. Mint minden újnak, ennek is akadtak ellenzői, de az eddigi tapasztalatok minden bizonnyal eloszlatták a ké­telyeket. Legutóbbi ülésén zömmel kedvező jelensé­gekről szóltak a megyei ta­nács igazgatási bizottságá­nak tagjai. Ezek közül a leg­fontosabb. hogy emelkedett a szabálysértési ügyintézés színvonala, hiszen szinte ki­vétel nélkül hozzáértők ke­zeiben forognag az akták, különösen a speciális szak­értelmet igénylő elbírálá­soknál szembetűnő a színvo­nalemelkedés. A szabálysér­tési ügyintézők többsége je­lentős jogpropaganda-tevé­kenységet fejt ki. A rétsági körzetben például testületi üléseken, tanácsi híradóban ismertetik azokat a tudniva­lókat, amelyek a megelőzést szolgálják A szabálysértés is azon dolgok közé tartozik, ame­lyekről nehéz pontos képet kapni. A statisztikák csupán a felderített ügyeket veszik számba. A szécsényi körzet­ben harminc-negyven száza­lékkal több szabálysértést göngyölítettek fel az intézés új rendszerének meghono­sítása óta, főként a vásár­lók megkárosítása, a köz- tisztaság megsértése miatt. A nagybátonyi ügyintéző az elmúlt esztendőben ha­vonta átlagosan 26 ügyben hozott határozatot. _ Néhány helyen máris a, túlterhelt­ség jelei mutatkoznak, első­sorban ott, ahol az ügyinté­ző más feladatokat is ellát. Mindezek ellenére, mint a közelmúltban lezajlott vizs­gálat igazolja, a törvényes­ség is szilárdult, megalapo- zottabbakká váltak a dönté­sek. Pedig nem könnyű olyan esetben állást foglalni, amikor hiányzik a helyi sa­játosságok ismerete. Ezen könnyít a módszer, amikor a végrehajtó bizottságok tit­kárai messzemenő segítséget nyújtanak a körzeti ügyin­tézőnek. A hatás: egysége­sebbé vált a büntetéskisza­bási elvek alkalmazása, azaz hasonló cselekmény elköve­téséért. figyelemmel a helyi viszonyokra, többnyire ugyanannyi bírság jár. A körzeti ügyintézés be­vezetését a lakosság megér­téssel fogadta, a közsé­gekben megjelenő tanácsi dolgozót „bíróként” tiszte­lik. Természetesen akad még csiszolnivaló a körzeti sza­bálysértési ügyintézés me­chanizmusán. A megyei ta­nács igazgatási bizottsága indokoltnak tartja, hogy 1982. január elsejétől kiter­jesszék a megye valamennyi településére, s ahol kell a körzethatárokat is ésszerűen módosítják majd. Az eljárá­sok során még mindig indo­kolatlanul sok a tárgyalás­sal együtt járó elbírálás, hol­ott gyakori, hogy ettől elte­kintve is megszülethet az el­marasztaló határozat. A szakemberek jó példaként emlegetik azokat a helyeket, ahol az ügyintézést magne­tofon segítségével végzik, s jelentős időt takarítanak meg. Összességében azonban rö­vid idő alatt bevált a kör­zetesítés, a nógrádi tapasz­talatokon felbuzdulva példá­ul a szomszédos Heves me­gyében is megpóbálkoznak megvalósításával. Azért, hogy a helyi tanácsokon to­vább korszerűsödjön az ál­lamigazgatási tevékenység, emelkedjék az ügyintézés színvonala. Ez pedig taná­csok és állampolgárok érde­ke egyaránt. M. Sz. Gy. Ősz a földeken o o Az ecsegi határban Az alkalomhoz illő öltözet a gumicsizma ezen a hétfői napon a határban. A szombati csaknem negyven milliméteres eső után van mit dagasztani embernek, gépnek egyaránt. ©ál Márton, az ecsegi ter­melőszövetkezet növényter­mesztési ágazatvezetője ép­pen a Herriau cukorrépa-be- takarító gép vezetőjével, Du- lai Józseffel számolják a so- I rókát, hogy visszafele is „ki- I jöjjön a lépés” az új francia masinának. A gépet a kállói- ak vásárolták az ecsegiekkel közösen, így nincs benne sem­mi különös, hogy a kallói Kohári József és Dulai József |az ecsegi termelőszövetkezet földjein serénykednek. Ez a serénykedés persze I csak képletes, hiszen többet csúszkálnak a felázott talajon, mondja is Dulai József: — Ha rendesen mehetnénk, négyszer ennyi lenne a telje­sítménye a fejezőgépnek. — Én is 25 tonnát tudnék I elszedni a mostani öt helyett j— teszi hozzá Kohári József. A vezetőknek is egyik sze­me sír, a másik meg nevet, mert igaz, hogy szépen hízik a répa az eső után, de a cu­kortartalom csökken. Arról nem is szólva, hogy a selypi cukorgyárban ugyancsak le­vonják a sarat a beszállított termékből. — Az a szerencsénk — mondja az ágazatvezető —, hogy közel az út, és ide be tudnak jönni a szállítójármű­vek most is. — No, meg, nem sok van Imár hátra, alig húszhektár­nyi cukorrépánk van még a | földben — teszi hozzá a bri­gádvezető. A tempó mégis lassúnak tű­nik, hiszen a korábbi felár — a mielőbbi szállításért — már töredékére csökkent, így az átvételi ár jóval kevesebb, mintha előbb szállítottak vol­na. Igaz, ebben a Volán is lu­das egy kissé. Most azután minden elképzelhető eszköz­zel szállítják a répát, még vontatóval is. Visszafelé sem jönnek üresen, mert a répa­szeletet hozzák a szarvasmar­háknak. — Valószínű, hogy még kézzel is szedjük a cukorré­pát — mondja ©ál Márton, mert a vízmosások miatt egész sorok maradnak el, a le­süllyedt talaj miatt. Nézegetjük a Herriau által kiforgatott répafejeket: — Ezeket szeretik a cukor­gyárban — mutatja az ága­zatvezető. — Az 50—80 deká- sakkal boldogulnak a leg­könnyebben, az ilyen két-há- rom kilósakkal csak baj van, csakúgy, mint a 10—20 deká- sakkal. Meg tudom mondani mindegyikről, mikor kelt ki... Ennek ellenére az ecsegiek a tavalyinál több cukorrépá­ra számítanak az idén. Né­hány nap múlva kiderül, igazuk lesz-e? Jókedvű társaság falatozik az árokparton a meleg őszi napfényben. A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főis­kola másodévesei rajzottak ki a határba egy kis mezőgaz­dasági munkára. — Nyolcvannégy fő, plusz két tanár — jelenti katonásan István Tibor, a csoport veze­tője. — Mikor kezdtétek? — Hétfőn, úgyhogy még az elején járunk a munkának, de már kezdünk beletörődni. A törődés nem a megeről­tető kukoricatörésnek szól, hanem annak, hogy a nagy eső miatt időnként elkapar­nak a sárban a diákok. És mivel ipar szakos üzemgazdá­szok lesznek, nem rendelkez­nek sáros talajhoz használatos lábbelikkel, például gumi­csizmákkal . . . A vidám kompánia jobb híján vizet iszik a délelőtti melegben: — Megérdemlik a vizet — kérdem a mosolygós vízhor­dóasszonyt. — Hát — válaszolja ko­molykodva — a hideget igen. Orgoványi János felügyel rájuk és irányítja munkáju­kat, amely nem kis bevételt jelent a palotási termelőszö­vetkezetnek, hiszen a vető' magnak való kukorica mázsá' jáért 2300 forintot kapnak. A kukoricatörés a héten egyéb­ként befejeződik, hála a diá­kok munkájának. Ezt a kuko­ricát ugyanis nem lehet kom­bájnnal betakarítani. Ezért nagy becsülete van a kézi munkaerőnek. Zahar Istvánnak, a palotási termelőszövetkezet növény- termesztési főágazatvezetőjé- nek is akad elég dolga a me­gye egyik legnagyobb közös gazdaságában. — Megkezdtük az őszi búza vetését és ugyancsak van mit a tejbe aprítani, hiszen 1500 hektáron termesztünk búzát. Két dombbal odébb még nagyban tart a cukorrépa be­takarítása és három E—516- os kombájn vágja a napra­forgót. Naponta 8—10 vagon­nal kerül be a magtárba, vagy, mint jelenleg, a szárí­tóra. Míg beszélgetünk több szakvezető is „befut” jelen­tést téve a főágazatvezetőnek a munka állásáról, vagy taná­csot kérve. Ki motorral, ki gépkocsival. A távolságok na­gyok, az idő meg — különö­sen így ősszel — ugyancsak kevés egy nagy gazdaságban. Érzik, tudják ezt a diákok is, mert már csak imitt- amott látni belőlük a kuko­ricásban. Jobbára csak kezük munkájának a zaja hallatszik a derűs őszben. Zilahy Tamás Mézédesek a szőlőszemek Pásztón. A helyi termelőszövetke­zet 87 hektárnyi területén nem is a minőséggel van baj, ha­nem a mennyiség kevesebb sajnos, minden eddigi évhez vi­szonyítva. A kora tavaszi, fagykár tett nagy rombolást az ül­tetvényben, így az idén csak minimálisan szállíthattak a pi­acra csemegeszőlőt. A bogyókból bornak való mustot présel­nek a pincékben. Alkalmi szüretelőkrc sincs szükség az idén, a 43 fős Tyereskova szőlészeti szocialista brigád győzi a munkát. Képünkön a pásztói szüret. — kulcsár józsef képriportja — A Patyolat Kistoronyén A Nógrád megyei Patyolat | Vállalat 1953-tól áll szolgálta­tásaival a megye lakosságá­nak rendekezésére, a hatvanas évek elejétől terjesztette ki te­vékenységi körét a községekre is. Kisterenyén a helyi ÁFÉSZ kölcsönzőhelyiségóben működ­tet felvevőhelyet, s a hagyo­mányos szolgáltatásokon túl —, mosás, vegytisztítás, tex­tilfestés — 1970-től textiljaví­tással és bőrfestéssel is foglal­koznak. A szolgáltatás érdemi részét, beszállítás után a Sal­gótarjánban levő központi te­lephelyen végzik. Éppen ezért a község lakóit elsősorban a vállalási idő foglalkoztatja legjobban. Gondot jelent ez a vállalat­nak is, hiszen az átfutást több tényező, így a szállítás, a köz­ponti üzem kapacitása, leter­heltsége határozza meg. A je­lenlegi gépkocsipark lehetővé teszi, hogy a kisterenyei felve­vőhelyet a gépkocsik hetente legalább kétszer felkeressék, s ez azt jelenti, hogy a szállítás jobb, egyenletesebb a megyei átlagnál. Az átfutási idő ala­kulására nagyobb befolyás­sal van a másik két tényező; a kapacitás és a felhozatal profilonkénti és időbeli hul­lámzása. Az elmúlt időszak legnagyobb eseménye a köz­ponti üzem rekonstrukciója olykor akadályozta a folyama­tos munkát. Ami a csúcsidőt illeti; a mo­sásban nyáron, a vegytisztítás- ban tavasszal és kora ősszel je­lentkezik a dömping. Ezekben az időszakokban előfordult, hogy az elfogadhatónak mond­ható hét-tíz napos vállalási ha­táridő esetenként két-három hétre is eltolódott. Az átfutási idő csökkenését és a szolgáltatások minőségé­nek javulását eredményezi majd a VI. ötéves terv első két évében megvalósuló mint­egy nyolcmillió forint értékű gépi beruházás. További terv, hogy szorgalmazni kívánják a kisterenyei felvevőhelyen az „EXPRESSZ” vállalási határ­idővel végzett szolgáltatások iránti igény növelését, és be­vezetik a sokhelyütt már jól bevált bérágynemű-kölcsön- zést is. S hogy mennyire kedveltek a község lakói körében a Pa­tyolat szolgáltatásai, azt a kö­vetkező emelkedő számada­tok bizonyítják: míg 1978-ban 56 191 forint volt a kisterenyei felvevőhely forgalma, addig 1980-ban 76 336 forint, í 35,9 százalékos növekedést je­lent Néha van( de inkább nincs Beérett a szőlő, sokhelyütt szüretjén is túl vannak. A nyá­ri napsütés megtette a maga dolgát, jóízű fürtöket nevelt a tőkén. Csakhogy ezzel még nincs minden elintézve: a szemekből készült levet tarta­ni is kell valamiben. S mivel a fahordók ára lassacskán a csillagos egekig nyúlik, bizo­nyára sokan inkább az üveg­ballon mellett döntenek. Csakhogy az üvegballon alig-alig fordul elő a boltok­ban. Azok pedig, akik nagy mennyiségben vásárolnák, a szeszipari, vagy vegyipari vál­lalatok, jószerivel szerencsé­jükben se nagyon bízhatnak. A ballon az esetek nagy ré­szében nem az üzletben, ha­nem a hiánycikkek listáján található. Megkérdeztük Kazinczi Gyulát, a salgótarjáni öblös- üveggyár igazgatóját: — Érez-e felelősséget e hely- lyel-közzel való ellátásért? — Igen, ámbátor nem so­kat számít az a hiány felett bosszankodó vevőnek. A rossz lelkiismeret is csupán azért nem kínoz, mert a mostanra kialakult helyzet nem teljesen rajtunk múlott. Évekkel ez­előtt, amikor termékszerkeze­tünket vizsgálva a megszünte­tésre ítéltek közé soroltuk a ballont, nyugodt lelkiismeret­tel tettük, mert logikus lépés­nek látszott. A ballonfújás a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik, embert nem­igen kaptunk hozzá, s akkor­tájt a piacon sem tülekedtek még annyira érte. — A piaci viszonyokat ille­tően ma éppen az ellenkezője érvényes... — Igen, mert közben történt egy, s más a magyar árak kö­rül. Tavaly kezdett hatalmas­ra duzzadni a kereslet a nagy­méretű csomagolóüvegek iránt, s ezt a kézi gyártás szűk ke­retei közt valóban nem tudjuk kielégíteni. Évente vagy húsz­millió forintra rúg az a rende­lés, amit kénytelenek vagyunk visszautasítani. Pedig félmil­lió dollárért külföldről is vá­sárol az ország üvegballont. — Hogyan akarják felolda­ni a hiányt? — Csak egyféle megoldás le­hetséges, a ballongyártás gé­pesítése. Kidolgoztunk egy fej­lesztési célt, amely a nagy tel­jesítményű ballongyártó gé­pek beszerzésén túl magába foglalja az igényesebb, esztéti- kusabb háztartási préstermé­kek készítését is. A terv szerint a ballonokat nem csupaszon gyártanánk, mint eddig, ha­nem csinos műanyag kosaras csomagolásban, mely nemcsak védi az üveget, hanem fogója révén mozdítását is megköny- nyíti. A kiszemelt technológia ma a legkorszerűbb Nyugat- Európában, érdemes rá köl­teni. — Mikorra lesz a remény- teljes tervekből ballon? — A hitelkérelem kedvező elbírálása esetén bő egy év múlva indul a gépi gyártás. Szendi Márta NÓGRÁD - 1981. október 9., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom