Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

Sállá múltja Az ásatás befejező szakaszában a villa publica falmaradvá­nyainak megerősítésén, konzerválásán dolgoznak a munká­sok. Hatalmas árkok, sürgölődő munkások, a föld forgásából kiszabadult földmaradvá­nyok — ez a kép fogadja új­ra, mint hosszú esztendők óta minden nyáron, az érdeklő­dőt Zalalövő főtere közelében. A Zala-folyó felé lejtő telkek néhányát ismét régészek vet­ték birtokukba. Redő Fe­renc, az MTA ókortudományi kutatócsoportjának tudomá­nyos munkatársa vezeti — több év után az idén is — a hajdani Sállá városka emlé­keinek feltárását. Jó mástél ezer év után... A kutatások a 70-es évek elején kezdődtek. A budapes­ti tudományegyetem, az EL­TE régészeti tanszékének ku­tatói rég sejtették — egykori könyvek és ókori feliratok utalásaira alapozva — hogy, ahol a rómaiak híres Boros- tyán-útja a Zala-folyót érin­tette, ott, az átkelőhelynél va­laha városi rangú település állhatott Az ásatásokat dr. Mócsy András akadémikus, tanszékvezető professzor kezdte 1973-ban, s két évvel később megszületett az első felfedezés: ráleltek egy rend­kívül kiterjedt építmény ma-<fl!p.. radványaira. ’Redő Ferenc a leleteket óvó Jellemző e rom méreteire, egyik raktárban felirattöre- hogy még ma is a föld alatt déket mutatott: pihen jó része. Ez az úgyne- — Ez egy oltár maradvá- vezett „villa publica” jó más- nya. „A legjobb és leghatal- fél ezer évig rejtőzött a föld masabb Jupiterének, a római fogságában, ugyanis a IV. főistenségnek szentelte valaki században építették. (A mai ezt a fogadalmi oltárt, mi- Zalalövőn nincs is olyan után teljesült valamilyen óha- nagyságú köépület, amekko- ja. Hogy mi, nem tudhatjuk, rának a villa publicát sejtik!) de ezt nem is volt szokás Hogy mit rejt e latin elne­vezés? Egy palotánál kisebb, ám lakóháznál nagyobb épü­letet, amely alkalmasint a bi­rodalom hivatalos ügyekben utazó polgárainak nyújtott szállást, pihenőhelyet Egyéb­ként 1976—77-ben felgyorsult az ásatások üteme, szabaddá kellett tenni a terepet a köz­ségbeli építkezésekhez, s ez csakis az előzetes régészeti leletmentés után vált lehetsé­gessé. (Azóta a Művelődési Minisztérium finanszírozza az ásatásokat, de támogatja a munkát a Göcseji Múzeum is, mely — a megyei tanács anyagi hozzájárulása révén — 1980. őszétől helyi kiállítá­son mutatja be az eddigi lele­teket, sőt egy romkert kiala­kítása is szerepel a tervek kö­zött). Az idei ásatások máris több érdekes lelettel örvendeztet­ték meg a szakembereket. Si­került megtalálni és feltárni a villa publica-beli praefur- niumot, amit ma kazánháznak is nevezhetnénk. Persze, a régi római központi fűtés technikája más volt, mint a mai koré. Nem vizet melegí­tettek, hanem a levegőt, amely bámulatos ésszerűség­gel és tökéllyel kialakított csőrendszer segítségével fű­tötte az épületet, s tágas für­feltüntetnl. Egy árokban lel­tünk e feliratra a villa publi­ca mellett, odább pedig egy valóságos méretűnél nagyobb szobor ujj-töredéke került elő. S rengeteg kisebb-na- gyobb cserépholmi, továbbá pénzlelet mellett napvilágra kerültek egy bronzlapra rótt obsitoslevél részei is. Ha bő­vül e leletek köre, feltárulhat Sállá legrégebbi története. Ku'cs Salia virágkorához A villa publica ugyanis ké­sői lelet, Sállá városka a IV. században talán már nem is létezett. Lapozzunk még messzebb a múltba! A Sállá név alighanem a rómaiak előtt e tájon is honos kelták­tól eredeztethető, bár a kör­nyéket már ősidők óta lakták különféle népek. A rómaiak — nagyjából Claudius csá­szár és a Flavius-dinasztia kö­zötti időszakban — katonai tábort létesítettek a mai Za­lalövő helyén. Érthető okból: az Észak-Európától a birodal­mukig vezető kereskedők, s katonák járta Borostyán út­nak itt volt az átkelőhelye a Zala-folyón. Ez a szerencsés földajzi fek­vés utóbb felvirágoztatta a tá­bort és a környező települést, mely így az időszámítás utá­ni II. században — Traianus, Hadrianus és utódaik korában — kisvárossá nőtte ki magát. A század végén azonban az északról Pannóniába törő markomannok elpusztították Sallát is, s noha lakói közül utóbb sokan visszatérhettek, a városka többé már nem tá­madt fel. A rómaiak ugyanis jobbnak látták, ha Pannónia- provinciát természetes véd­vonalat nyújtó határvidékén, a Duna mentén erősítik meg. S, ahogy felvirágoztak az ot­tani telepek, úgy jelentékte- lenedett el Sállá, melynek így maradhatott végül talán egyedüli fontos épülete az ominózus villa publica. Az oltár és a többi lelet ezért oly becses, mert Sállá legrégebbi múltjához kínál­hat kulcsot. A villa publica építői szét­rombolták a korábbi építmé­nyeket, s így kerültek a föld­be, vagyis így őrződhettek meg ezek az emlékek. Utóbb természetesen e pannóniai vi­szonylatban is ritkaságnak számító, impozáns középület sem kerülhette el a sorsát a népvándorlás viharában. Talán egyszer erről is töb­bet tudnak majd a szakembe­rek. ugyanis az ásatások to­vább folytatódnak a Sállá örökébe lépett Zalalövőn. Török András S kerek és kívánalmak Felnőttoktatás Balassagyarmaton A tételes szám igen sokat­mondó: a balassagyarmati dol­gozók általános iskolájában öt év alatt ezerharmincegyen vé­gezték el az alapintézmény osztályait. Mégsem lehetünk elégedettek. Az elmúlt tanév­ben ugyanis nem vizsgázott senki sem, s a város gyárai­ban, üzemeiben, vállalataiban még mindig 517 munkásnak nincs meg a nyolc általános végzettsége, a szóban forgó nyolc legnagyobb munkáltató egység közül. legtetemesebb mennyiségben az Ipoly Bútor­gyárban, a városgazdálkodási vállalatnál, a Budapesti Fi­nomkötöttárugyár egységénél. A felnőttoktatás különböző iskolatípusai közül legnépe­sebb a szakmunkások szakkö­zépiskolája. Az intézmény az ipari szakmunkásképző in­tézetben kapott helyet, az it­teni tanárok tanítanak, s a jelentkezők — már szakmun­kás-bizonyítvánnyal a tarsoly­ban — három év alatt juthat­nak el az érettségiig. A gon­dot ebben az iskolatípusban elsősorban az jelenti, hogy a jelentkezettek több mint a fe­le rendszerint nem jut el az érettségi vizsgáig. A dolgozók általános iskolá­jában való tanulást sok he­lyütt és sokféle módon ösztön­zik, mégsincs olyan keletje mint kellene. A Bajcsi úti Ál­talános Iskolában változatos formában — 80, 160, 320 órás tanfolyamon — tanulhatnak az érdeklődők. 1949 óta 2200- an éltek a lehetőséggel. Az utóbbi időben azonban — hi­ába a szervezés — mind ke­vesebb érdeklődés nyilvánul meg az iskolatípus iránt, ugyanakkor jelentős a lemor­zsolódók száma. Legnagyobb sikereket a dol­gozók gimnáziumában értek el. Erről tanúskodott a két év­vel ezelőtti minisztériumi lá­togatás is, melynek résztve­vői megállapították: az átla­gosnál magasabb szintű okta­tó-nevelő munka folyik, s az anyanyelvi képzés, a helyi iro­dalmi. történelmi hagyomá­nyok ápolása színvonalas, az intézmény dicséretesen nyi­tott, hasznos és szoros kap­csolatot tart fenn a közműve­lődési intézményekkel. A dolgozók gimnáziumában igényesebbé, tartalmasabbá vált a munka, általános lett a szilárd tárgyi tudás követel­ménye, javult a tantervi fe­gyelem, a munkamorál. Az öt főre bővült önálló tantestület, az óraadók állandósult együt­tese folyamatosan készül fel a következő tanév felnőttok­tatási reformjára. A fő gon­dot az állandó és végleges hely hiánya jelenti, mely ki­hat a munkavégzésre, a ta­nulmányi eredményekre. A szakemberek véleménye szerint a legtöbb problémát — nagy vonalakban valamennyi iskolatípusra vonatkoztathat­juk — a beiratkozott tanulók kitartása, általános iskolában a csökkent beiratkozási kedv jelenti. Az utóbbi esetében be­bizonyosodott, hogy a felnőtt­oktatás oldottabb, kötetlenebb formái nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, míg a gimnáziumi tanulás esetében az egyéni érdek nem minden­kor találkozott a munkahelye­kével. A lemorzsolódás okai között az alacsony előképzettség, a rendszeres, kitartó munka hi­ánya. a munkahelyi ösztönzés nem kellő mértéke, a vizsgák­tól való félelem, a bejárás, a családi problémák tényezői szerepelnek. Mi a teendő? Tömören: osz­tályközösségek kialakítása és stabilizálása ((közös élmények­kel), iskolai hagyományok megteremtése és a korrepetá­lások rendszerének helyes ki­dolgozása és alkalmazása. MEGKEZDŐDÖTT A SZOCIALISTA ORSZÁGOK CSALÁDJOGÁSZAINAK TANÁCSKOZÁSA A házasság megszilárdítását szol­gáló jogi eszközök hatékonysá­gáról háromnapos nemzetközi ta­nácskozás kezdődött csütörtökön a szocialista országok családjogá­szainak részvételével Pilisszentke- reszten, az igazságügyi oktatási központban. A hazai családjogá­szok mellett szovjet, bolgár, len­gyel, NDK-beli és román vendé­gek vesznek részt a magyar jo­gászszövetség által rendezett nemzetközi konferencián, amelyen dr. Jókai Lóránd, a szövetség fő­titkára köszöntötte a megjelen­teket. Beszédében a többi között szólt arról, hogy hazánkban az elmúlt másfél évtizedben meg­kétszereződött az elváltak száma, s az elgondolkodtató statisztikai adatok szerint ma minden tizedik család csonka, egyszülős család. E szomorú körülmény gyermekek tízezreit érinti. A családjogi bi­zottság ezért is sorolta legfőbb feladatai közé, hogy a tapasztala­tok alapján választ keressen ar­ra: milyen szerepe, sajátos esz­közei és módszerei lehetnek a jognak e kedvezőtlen válási arány megváltoztatására. A tanácskozás csütörtöki mun­kanapján Katonáné dr. Soltész Márta, a szövetség családjogi bi­zottságának elnöke tartott vitain­dító előadást, amelyet élénk, al- 1 kotó eszmecsere követett a házas­ságok felbontásának okairól, kö­vetkezményeiről, továbbá a há­zasság megszilárdítását elősegítő jogi és társadalmi eszközökről. iiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiimiiiimiiiiiiiHiiiéM FiLMJEGYZET Libuskák Min Sh ik Mr*"* hmM'w*'.w 'ti1 * >r-rh'ív kMI Hólabda — hátrányokból ;,Atok ül rajtuk” — hallom a félkomoly vélekedést egyné­hány intézményről. „Átjáró­háznak, ugródeszkának tekin­tik, avagy -ha ló nincs, szamár is jó- alapon vállalnak ott ál­lást a dolgozók. Sűrű a fluk­tuáció, képesített ember meg különösen könnyen távozik in­nen (ha idetéved egyálta­lán. ..)” Ecsegen két ilyen intézményt is ismerek — a művelődési há­zat és az óvodát. Biztató jelek azért újból vannak: a házban ősztől végre sikerült betölteni a helyet egy pedagógussal; az óvodában pedig már ketten is felsőfokú képzettségűek. Van tehát alapja a pozitív irányú változásnak, de még csöppet sem mondható ragyogónak a helyzet. Ezért sem lepődtem meg kü­lönösebben, amikor az óvodá­ban ezzel kezdődik a beszélge­tés: Miért éppen hozzánk jött? A két szomszédvár, az óvoda és iskola leglényegesebb kap­csolódásáról, az átmenetről ér­deklődöm. Azért éppen itt, mert a problémák izgatnak, a leszűrhető tanulságokat kere­sem. A váltás gondjai mindenütt megvannak — nem egyértel­műen jelent előnyt, hogy az is­kolapadba ülők az óvodában is ugyanabba a közösségbe jár­tak. De jobban felmérhetők a hiányosságok!... Kelemen Erzsébet nagycso­portos óvónő szinte már régi embernek mondhatja magát itt — az óvónőképző főiskolai felvétele előtt már dolgozott az óvodában. Egy évig volt nappali tagozatos — a vészes szakemberhiány miatt haza­jött, levelezőn folytatta. Most már diplomás. Szimpatikus egyéniségében, hogy őszinte, önkritikus. És, amit a gyerekek tudnak értékelni: nem kiabá- lós stílusban beszél. (Ez nem mindenkire jellemző itt...) — Az elmúlt évet „nem tesz- szük kirakatba”, az biztos... Nem lehetünk elégedettek az iskolára való felkészítéssel. Sok tényező akadályozta a jobb munkát. Először is a nagy létszám. Két csoport van, a kicsik és középsősek együtt és a nagyok — ők tavaly 38-an voltak! Négyen közülük pár hónappal innen az iskolaköte­les kortól, csak jövőre mennek elsőbe, harmincnégyen „ballag­tak el”. Sokan hátrányokkal jöttek, ötéves korban — és saj­nos. hátrányokkal mentek is tovább... Havonta cserélődött a délelőttös-délutános mű­szak egy kolléganővel; ő azóta Jobbágyiban dolgozik. A főis­kola utolsó éve, az államvizs­ga rengeteg energiámat lekö­tötte — áprilistól júniusig hol bent voltam, hol nem... Sok helyen ismeretlen a gond: nem hozzák óvodába a gyereket még az iskolaköteles kor előtti évben sem. Ecsegen számolni kell ezzel. — Úgy hiszem, ötödik éve, hogy az iskola-előkészítés az óvoda feladata lett. Azelőtt a leendő elsős tanítójuk vezetett tanfolyamot. Most az a gyakor­lat, hogy a tanácson kigyűjt- jük az adatokat, kik lesznek jövő szeptemberig hateszten­dősök, felkérjük a szülőket, írassák be az óvodába. A rá­szoruló cigánygyermekek té­rítési díja csupán jelképes, egy forint naponta — mégis van, aki nem küldi a csemetét fel­szólításra sem. Ősztől gyer­mekvédelmi felelős is lettem — van, akihez ki kell mennem, ha továbbra sem jár a gyerek. Pedig nagy szükség lenne rá! Nem csupán az iskolában meg­követelt alapvető tárgyi isme­retek elsajátítása miatt, ha­nem a szociális rtiagatartás formálása, a fegyelmezettség (különösen a munkafegyelem) kialakítása érdekében. A négy. venöt perc végigülésére szinte kivétel nélkül képtelenek, a kötöttséget, a kötelező dolgo­kat nehezen szokják meg. (Ebben nemcsak a gyerekek „ludasok”! Következetesebb, tudatosabb neveléssel mind az óvónő, mind a szülő részéről több eredményt érhetnének el. Kevés megbízatást kapnak a gyerekek; a naposi teendőkön kívül semmit — pedig köztu­dott, hogy a figyelmet lekötni csak érdeklődést kiváltó fel­adattal lehet...) Kelemen Erzsébet elmondja: a legkedveltebb a matematika, többeknél hamar ki is bukik a jó érzék. A környezetismeret és az anyanyelv — ez kemé­nyebb dió... Aki nagyon sze­gényes szókinccsel jön ötéves korában, akivel alig-alig be­szélgettek otthon a felnőttek, vagy csak a káromkodás gaz­dag szótárával — bizony, lehe­tetlen egy év alatt bepótolni a hátrányokat. Vannak olyan nyelvhasználati hibák (példá­ul a suk-sükölés),‘melyet ma­guk az óvónők, dadák is elkö­vetnek, a rossz otthoni berög­ződés miatt. „Mi vagyunk leg­hosszabb ideig velük, figyel­nek ránk — nekünk is figyel­ni kell saját magunkra. Ilyen­kor sajnálom legjobban, hogy csak egy évet jártam nappali tagozaton a főiskolára. 11" — mondja az óvónő. XXX Lendvai Józsefné, Klári ta­nító néni már nyolcadik éve foglalkozik az elsősökkel. A rutin nem hiányzik, szereti is ezt a munkát, őt is szeretik, el­ismerik — mégsincs könnyű helyzetben. — Több iskolaéretlen van a gyerekek között. Rengeteg hi­ányosságot kell pótolni — emiatt sokszor megrekedünk, nem haladunk az anyaggal. Olyan alapvető dolgokkal nin­csenek tisztába sokan, hogy lent és fönt, sor eleje, vége, valaminek a teteje... Nem tud­nak folyékonyan fogalmazni — az egyszavas válaszokat is ne­hezen kapom meg, igen kicsi legtöbbjük szókincse. Néhá- nyan nem is szólalnak meg. Ami az előrehaladást legjob­ban veszélyezteti: borzasztó­an alacsony szintű a munkafe­gyelmük. Van tűrési határ, van türelmi idő — tudjuk, nem egyszerű a tanórák rendjére átállni —. de sokan nemcsak fegyelmezetlenek, nyüzsgő- mozgók, hanem érdektelenek, sem az iskolában, sem otthon nem dolgoznak. Tavaly fele ennyi problémám se volt az el­sősökkel. Hozzáfűzi, akkor keveseb­ben is voltak. És rengeteget jelent az óvoda-iskola együtt­működése, a tudatos iskolába- szoktatás, felkészítés, az is­kolaéretlenek kiszűrése. Eb­ben a tanévben és a későbbi­ekben ennek érdekében töb­bet kell tenni. Ehhez a sze­mélyes jó kapcsolat nem hi­ányzik, a nagycsoportos óvónő együttműködési készségéhez már a szakértelem is párosul. A gyökereknél kell megerősí­teni a tanulási kedvet — ez az, amit az óvoda „letehet a tan­kötelezettség asztalára”. G. Kiss Magdolna A cím talán meseíilmre asz- szociál, pedig egyáltalán nem erről van szó. Karel Smyczek műve nagyon is a való világ­ba viszi a nézőt, méghozzá do- kumentarista ábrázolásmód­dal. Egy talán nem létező, de létezhető prágai leányszálláson vagyunk, ahol kitalált, de meg­történhető események zajlanak. A filmnek nincs szabályos cse­lekménye, hanem apró hétköz­napi történetek, találkozások, veszekedések, igazságtalansá­gok, csalódások sora. Mintha véletlenül kerültünk volna ide, s találomra nyit­nánk be az egyik szobába. Szokásos kép fogad: a tükör előtt illegeti magát a szép Mo­nika, s a fiúiról szóló meséi­ben nyilvánvalóan még rá is tesz egy lapáttal, mintha nem venné észre, milyen keserűsé­get okoz ezzel a „kis szürke veréb” Mariának. A két lány együtt indul moziba, de Moni­ka az első ajánlkozó fiúba be­lekarol egy mozijegyért. így Maria hoppon marad. Ez a félszeg, meleg szívű lány a maga egyszerűségével, állandóan viselt pulóverjével, kamaszosan zsíros hajával az első pillanattól szimpatikus, pedig ekkor még alig tudtunk róla valamit. Később kiderül, hogy Monika helyett ő írja egy kiskatonának a szerelmes leveleket, s ő is egy ilyen fiú­ról álmodozik. Maria barátnő­je egy nevelőintézetből odake­rült lány, Sarka. Gondolko­dásban, megjelenésben is na­gyon hasonlítanak egymásra. Ez az alaphelyzet, melyben ki- sebb-nagyobb kalandok köve­tik egymást. , Az egyik legérdekesebb a lányok nevelésének kérdése. Napközben szakmunkáskép­zőbe és szövőgyárba járnak, délután pedig különféle szak­körökbe, unalmas gyűlésekbe akarják bevonni őket. A neve­lőnő a lelkét kiteszi, s a lá­nyok passzívak. Nem igénylik az erőltetett szervezettséget, nem tudnak mit mondani a „demokratikus fórumon”, csak azt várják, legyen már vége a szócséplésnek és a tilalom el­lenére este sorban kiszökdös- senek a fürdő ablakán. Pedig az ilyen kiruccanások után megalázó procedura következ­het: kihallgatások, fenyegeté­sek, nőgyógyászati vizsgálat. A kamaszlányok központi problémája a szerelem. Akinek van fiúja, felvág rá, s foggal- körömmel ragaszkodik hozzá, akinek nincs, az a sors szám- kivetettjének érzi magát, s a boldogság reményében min­denre képes. így tesz Maria is, ugyanis jogot formál Monika katona fiújára, minthogy ő ír­ja neki a szerelmes leveleket. Terve azonban nem sikerül, mert Monika fondorlatai erő­sebbek, mint a fiú akarata. Az utóbbi években nálunk meghonosodott dokumentaris- ta irányzatnak csak távoli ro­kona ez a film. Inkább termé­szetes elődeivel, a hatvanas évek cseh iskolájának alko­tásaival hozható összefüggés­be. Ugyanaz az őszinteség, egy­szerűség sugárzik a Libuskák kockáiról, mint amilyen Men­zel, Kachyna, Forman, Chyty- lova filmjeiből áradt. Ugyanaz a helyzetekben, arckifejezé­sekben megnyilvánuló fanyar derű, amatőrökkel eljátszatott hétköznapi történetek. Smyczek filmje abban kü­lönbözik a Fekete Pétertől és társaitól, hogy ez —, mint el is várható — mai módon szem. lélődik és bírál. Ez a bírálat nem más, mint a kissé direkt módon meg is szólaltatott ék­telen üvöltés, önmagára felhí­vó segélykiáltás, elkeseredett kifakadás az intézeti lányok, s tágabban értelmezve vala­mennyi magányos, meg nem értett mai fiatal nevében. — m -é !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom