Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
Kassai béketalálkozó Kassán záróközlemény kiadásával ért véget az európai békeerők képviselőinek találkozója. A háromnapos találkozót a csehszlovák békebizottság a szocialista országok békeszervezetei tavaly decemberben Moszkvában lezajlott konzultatív tanácskozásának kezdeményezésére és a békeharcosok idén júniusban tartott stockholmi leszerelési értekezletének folytatásaként szervezte meg. Résztvevői - 21 európai ország békeerőinek küldöttei — eszmecseréket tartottak a békeharc, a fegyverkezési hajsza ellen vívott küzdelem és a béke hívei közötti együttműködés erősítésének időszerű feladatairól. A vasárnapi záró sajtóértekezleten James Lamond brit parlamenti képviselő a Béke-vitágtanács al- elnöke elmondta: „A kassai béketalálkozó is igazolta, milyen hasznos és szükséges, hogy a béke hívei tájékoztassák egymást megmozdulásaikról, és egybehangolják erőfeszítéseiket”. „Háborúellenes tevékenységünk - hangoztatta az angol közéleti személyiség — különösen fontos most, az amerikai kormánynak a neutronfegyver gyártásáról hozott veszélyes döntése után”. A találkozó záróközleménye ugyancsak felhívja a figyelmet annak nagy jelentőségére, hogy a bé- keerök a jelenlegi nemzetközi helyzetben szorosan működjenek együtt, rendszeresebben cseréljenek véleményt és egyeztessék a tartós békéért, a leszerelésért, a háborús veszély ellen szervezett akciókat. A kassai találkozón főként az európai népek biztonságát közvetlenül veszélyeztető tényezőkkel foglalkoztak, amilyen az új amerikai rakétafegyverek Európába történő telepítésének és a neutronfegyver gyártásának terve, valamint az úgynevezett korlátozott nukleáris háború megvívásának doktrínája. A találkozó résztvevői egységesen követelték, hogy haladéktalanul kezdődjék építő szellemű párbeszéd az európai nukleáris potenciál csökkentéséről, s üdvözölték azt a döntést, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásokat kezdjen e kérdésekről. Az európai békeerők képviselői további támogatósukról biztosították az ENSZ- nek a leszerelés előmozdítására irányuló törekvéseit, s felhívták a világ békeszerető embereit, hogy tevékenyen vegyenek részt az október 24-31-re meghirdetett nemzetközi leszerelési akcióhét megmozdulásaiban —hangzik a kassai békefórum záróközleménye. Háttétben Izrael Safik El-Vazzan libanoni miniszterelnök a Monday Morning című bejrúti hetilapnap adott interjújában rámutatott, hogy a terrorista akciók célja a nemzeti kiegyezés megakadályozása, s bármilyen álarcot viseljenek is a merénylők, így vagy úgy Izraellel állnak kapcsolatban. Izrael azért folyamodott a könnyebb és kevésbé nyílt terrorista módszerekhez, mert a kéthetes júliusi háború és a nemzetközi nyomás megnehezítette a közvetlen katonai akciók folytatását — állapította meg ugyanabban a lapban Szalah Khalaf (Abu íjad), az El-Fatah palesztin szervezet ismert vezetője. Izrael célja egyfelől az — folytatta —, hogy önvédelmi intézkedésekkel kösse le a PFSZ erejét, másfelől, hogy palesztinellenes hangulatot keltsen a libanoni lakosság körében, megakadályozza a libanoni válság megoldását, nehézségeket támasszon a palesztin ellenállás, a libanoni nemzeti mozgalom és Szíria viszonyában. Éppen ezért arra kell számítani, hogy a változatosabb módszerekkel folytatódó merényleteket Bej- rút keleti részére, valamint az arab (szíriai) békefenntartó erőkre is kiterjeszti. Ha azonban Ariel Sáron hadügyminiszter titkos háborúja nem éri el a célját, azaz nem sikerül meghiúsítania a libanoni nemzeti megbékélést, nem képes libanoni—palesztin és palesztin—arab konfliktust kiprovokálni, akkor Izrael visz- szatér a közvetlen támadásokhoz, esetleg Dél-Libanon elfoglalásához. Dohányféleségek árának felemelése Nem a termelés, hanem a tiltakozás az erényük A cigaretta és a gyufa árának hétfőtől életbe lépett emelése újabb feszültséget váltott ki a kormány és a Szolidaritás között, jóllehet a Szolidaritás részéről — a kormány szerint — korábban hozzájárultak az ilyen intézkedésekhez. A hazai gyártmányú cigaretták árának kilencven, a gyufa árának száz- és a pipadohány árának százhúsz százalékos emelését szombaton jelentették be a rádióban és a televízióban. A Szolidaritás kongresszusának vasárnapi ülésén tiltakozások hangzottak el emiatt, mire — Wojciech Jaruzelski miniszterelnök utasítására — még vasárnap este Gdanskba érkezett Marian Krzak pénzügyminiszter és Zdzislaw Krasinski, a lengyel állami árbizottság elnöke. Mint a varsói rádió jelentette, a delegátusok kérdéseire válaszolva érvekkel támasztották alá az intézkedések szükségességét, a küldöttek azonban ezeket nem fogadták el. Először megállapodás született arról, hogy tárgyaló bizottságot hoznak létre az ügyben, később azonban már az éjszakai órákban újra kezdődött a vita, amelynek légköre — a PAP hírügynökség beszámolója szerint egyre feszültebbé vált. Éjfél után Lech Walesa a szak- szervezet újjáválasztott elnöke felszólította a minisztereket, hogy függesszék fel a bejelentett áremeléseket és közölte, hogy „ha azok mégis életbe lépnek, ez újabb társadalmi feszültséghez vezethet”. A varsói rádióban hétfőn reggel felolvasták a kormány sajtóirodájának közleményét, amely emlékeztet arra, hogy még júniusban és júliusban tárgyalások folytak a kormány és a Szolidaritás képviselői között a dohányfélék árának emeléséről. Az országos egyeztető bizottság ezek nyomán akkor úgy foglalt állást, hogy ez ügyben nem folyamodik semmilyen tiltakozó akcióhoz, továbbá, hogy a cigaretta és egyéb dohányfélék árának emeléséért nem tart szükségesnek semmilyen rekompenzá- ciót. Miután a többi szakszervezettel is hasonló megállapodás jött létre, az állami árbizottság nem látta akadályát annak, hogy októberben bevezesse a kilátásba helyezett áremeléseket. Mint a közlemény hangsúlyozza a Szolidaritás kongresszusának résztvevői a korábbi megállapodás és a két miniszter által kifejtett érvek ellenére hétfőre virradóra mégis olyan határozatot szavaztak meg, amelyben az áremelések felfüggesztését követelik. Ennek teljesítésére nincs mód, minthogy időközben az árintézkedések már életbe léptek az ország egész területén — hangsúlyozza a közlemény, de hozzáteszi: a kormány továbbra is kész tárgyalásokat folytatni nemcsak erről a kérdésről, hanem általában az árrendszerről, valamint arról, hogy a hétfőn életbe lépett áremelések milyen mértékben befolyásolják a létfenntartási költségeket. Megszólalt a józan ész A „Szolidaritás” kongresz- szusának második fordulóját értékelve a „Rzeczywistasc” a Varsó—80 nevű kommunista értelmiségi kör hetilapja arra a megállapításra jut, hogy ideje határozott nemet mondani a sztrájkokkal, provokációkkal való fenyegetőzésre és az anarchiára. „Itt az ideje, hogy minden, az állam rendelkezésére álló erőt mozgósítsunk mind a nyílt, mind a lopakodó ellenforradalom megfékezésére. Nem lehet számítani arra, hogy a szocializmussal és Lengyelországgal szemben ellenséges erők harc nélkül megadják magukat. Saját céljaik elérésében a Szolidaritás vezetői következetesek és kíméletlenek” — írja a lap. „A II. világháború utáni történelmünkben nincs ahhoz fogható veszély, mint, amelynek most ki vagyunk téve”. A „párbeszéd és megegyezés” vonalát a Szolidaritás vezetősége eltemette. „Az illúziók ideje lejárt. Fel kell vennünk a ránk erőszakolt politikai harcot, Lengyelország összes társadalmi és politikai erejéhez kell fordulnunk, el kell nekik mondani az igazságot. Ha feltárjuk a teljes igazságot, a Szolidaritás munkástömegei el fognak fordulni az olyan emberektől, mint Rulewski, Buják, Michnik, Kuron, vagy Modzelewski. Természetesen, ennek az is feltétele, hogy élesen meghúzzák a frontvonalat mind a társadalomban, mind a pártban”. „Eljött az idő, amikor minden lengyelnek választania kell az anarchia, az összeomlás, és az országot a szakadékból kivezetni képes becsületes munka között” — szögezi le a Varsó—80. hetilapja. szovjet légvédelem Korszerű A szovjet honi légvédelem korszerűsítésének kérdéseiről írt érdekes cikket a Krasz- naja Zvezda című lapban L. Leonov mérnök-vezérezredes, a légvédelem főparancsnokának helyettese. Mint megállapítja, a légvédelem a megváltozott körülmények között is eredményesen képes elhárítani minden olyan támadást, amely a levegőből irányulna az ország ellen. A légvédelemnek két új körülménnyel kell számolnia. Egyrészt az új típusú fegyverek viszonylag kis magasságban igyekeznek eljutni a célhoz, hogy mintegy kibújjanak a rádiótechnikai felderítés elől, másrészt igen jelentős eszközökkel próbálják megzavarni a rádiótechnikai célfelderítő eszközök működését. Mindez azzal járhat, hogy a célok felderítésére és leküzdésére rendkívül rövid idő áll csak rendelkezésre. A megváltozott körülmények megváltozott technikát igényelnek és a szovjet honi légvédelem birtokában van ennek a legkorszerűbb technikának. A célfelderítést és a célok leküzdésére szolgáló eszközök vezetését automatizált, számítógépes rendszerek végzik, amelyek szinte a másodperc törtrészei alatt oldják meg feladatukat. 1849. október 6. A reformkor és a belőle kisarjadt 1848—49-es forradalom és szabadságharc története már viszonylag hosszú ideje a magyar történetírás elhanyagolt területei közé tartoznak. Sajnos az eseménysor jelentőségéhez képest viszonylag kevés történészünk vállalja, hogy egész életét e szép és ugyanakkor bonyolult korszak kutatásának szentelje, s így az 48—49 legfőbb konfliktusait feltáró művek, a forradalom és szabadságharc legmarkánsabb vezéralakjairól készítendő portrék — a korszak megítéléséhez elengedhetetlenül fontos forráskiadványokkal együtt — jó ideig hiányoztak könyvespolcainkról. Éppen ezért különösképpen örvendetes, hogy az utóbbi években jelentős eredmények mutatkoztak a korábban csak az 1948-as évforduló alkalmával, vagy az 1960-as Széchenyi- centenáriumkor felvetődő kérdések feldolgozásában. Ezen eredmények jelentős része olyan nagy példányszámú tudományos és népszerűsítő kiadványokban, sorozatokban látott napvilágot, amelyek nemcsak a szakmai, hanem a szélesebb olvasóközönséghez is eljutottak. Elég legyen itt csak néhányra utalnunk. Katona Tamás nagy, kétkötetes munkájára: az aradi per és kivégzés első rendszeres okmánytárára, amelyhez a szabadságharc végét újszerűén értékelő, kitűnő tanulmány is csatlakozik. Vagy Görgey Artur testvérének, Görgey Istvánnal? 1848-as emlékiratára, amelyet ugyancsak Katona Tamás adott közre. De nem feledkezhetünk meg Kosáry Domokosnak a döblingi Széchenyit felidéző könyvéről sem, amely az idei könyvhét percek alatt elkapkodott újdonsága volt, s amely nemcsak a címében megjelölt téma parádés elemzését, de egyben az egész 48—49-es problematika összképét is adja. A szabadságharc magyar katonatiszti garnitúrájának politikai szerepét és a „passzív rezisztencia” korának aktív ellenállási, szervezkedési kísérleteit legutóbb Nemeskürty István értékelte teljesen újszerűén. Mennyiben hoztak újat e fent említett történeti munkák, forráskiadványok? A 48—49-es kutatás ez idáig elsősorban a politikusokra koncentrált és az egyetlen Görgey Artúrt kivéve a katonai vezetőkre úgy tekintett, mint, akik kizárólag a politikusok elképzelésének jó, vagy rossz megvalósítói voltak. Jóllehet Nemeskürty István felfogása —. miszerint a magyar tábornoki kar jelentős része (sok későbbi aradi vértanú is) poli-. tíkailag kitűnően képzett és elkötelezett férfiú volt, sőt nem egy közülük a i.világforradalom” tudatos harcosa — kissé kisarkítottnak tűnik, tény, hogy 48—49 tábornokai valóban jobban vizsgáztak, mint a katonai vezetők általában szoktak. S tény az is, hogy valóban az eddiginél nagyobb figyelmet érdemel politikai törekvéseik kutatása. Urbán Aladár kutatásai nyomán- úgy tűnik, hogy így van ez október 6-a tizennegyedik, „polgári” vértanúja esetében is. Batthyány Lajosról van szó, akire sokáig történetírásunk úgy tekintett, mintha csak egyetlen funkciója lett volna: „megalkuvásai” és hibái révén előkészíteni Kossuth hatalomra kerülését. A legújabb történelmi kutatások — példának okáért Urbán Aladár a közeljövőben megjelenő Batthyány-monog- ráfiája — ezzel szemben egyértelműen igazolják, hogy az első magyar miniszterelnök széles látókörű, messzetekintő politikus volt, aki nemcsak a felelős magyar minisztérium megteremtése révén szerzett érdemeket, de a nemzetőrség megszervezésével létrehozta a Habsburg-ellenes háború tömegbázisát. Az elmúlt esztendők forráskiadványainak, 48—49 történetéről szóló publikációinak fényében tehát úgy tűnik, hogy sem Batthyány, sem a tizenhárom aradi vértanú nem véletlenül, ötletszerűen lett a megtorlás áldozata. A győztes ellen- forradalom nagyon is jól tudta, kik azok, akikre —, ha már Kossuthot és más „radikálisokat” nem érhette el — le kell sújtania, hogy a hamu alá szorított parázs pusztító tűzvésszé válását megakadályozza. Ma, amikor, egy 132 év előtti eseményre, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc Aradon és Pesten kivégzett áldozataira emlékezünk, érdemes elgondolkoznunk a fent említett kérdéseken és még érdemesebb kézbe vennünk a forradalom történetéről, a szabadságharc főszereplőiről szóló régebbi vagy újabb keletű történelmi munkákat. Ám, akinek erre nincs ideje, és mégis érdeklődik e hősi korszák problémái iránt, október 6-án este megtekintheti a Magyar Televízió társadalomtudományi figyelőjének, a Szemlének külön- szúmát, amelyben Katona Tamás, Kosáry Domokos, Nemeskürty István és Urbán Aladár nemcsak az aradi tizenháromra, nemcsak Batthyány Lajosra emlékezik, de megpróbál választ adni 1848—49. jó néhány sokat vitatott kérdésére is. * Szakály István Folytatják a tiltakozást A bebörtönzött IRA-tagok attól tartanak, hogy az Ír Köz- társasági Hadsereg fokozni fogja akcióit a karhatalmi erők ellen. Londonderryben, Ulster második legnagyobb városában, megerősítették a rendfenntartó erőket azután, hogy vasárnap mintegy 1500, az IRA-val rokonszenvező tüntető vonult ki az utcára, s egyidejűleg a protestánsok ellentüntetést tartottak. Az éhségsztrájk beszüntetése ellenére a belfasti Maze börtönben fogva tartott mintegy négyszáz IRA-tag továbbra is bojkottálja a rabruha viselését. Az IRA politikai szárnyát képező Sinn Fein / szóvivője közölte, hogy a tiltakozó akciót addig folytatják, amíg a brit hatóságok nem teljesítik a testüket csupán ágytakaróba burkoló IRA-tagok követeléseit, amelyek megegyeznek a szombaton véget ért éhségsztrájk-mozgaloméval. James Prior, az észak-írországi ügyek minisztere, aki vasárnap Londonból Belfastba érkezett, egyelőre nem hajlandó nyilatkozni a brit kormány által korábban, az éhségsztrájk beszüntetése esetére kilátásba helyezett börtönreform tartalmáról és életbe léptetésének idejéről. Uj baloldali párt Mexikóban Nyilvánosságra hozták Mexikóvárosban a Mexikói Egyesült Baloldali Párt program- tervezetét. A párt harcot hirdet egy demokratikus és népi kormány megteremtéséért, a parlament jogkörének kiszélesítéséért, az állam és a dolgozók által ellenőrzött gazdaság létrehozásáért. Az új párthoz csatlakozó hat baloldali szervezet, köztük a Mexikói Kommunista Párt, november 5—6. között tartja országos alapító konferenciáját. Ezen elfogadják a dokumentumtervezeteket, megválasztják a Központi Bizottságot, meghatározzák az elnökválasztásokon alkalmazandó taktikát és szövetségi politikát és megválasztják a párt elnökét. Az egyesült baloldali párt javasolja, hogy hozzanak létre demokratikusan felépített nemzeti gárdát és alkotmányjogilag tiltsák meg külföldi katonai tanácsadók igénybevételét. A programtervezet követeli, hogy Mexikó lépjen ki az amerikai államok szervezetéből, elítéli a kölcsönös segítségnyújtási Amerika-közi egyezményt és síkraszáll a nemzetközi viszályok békés- rendezéséért. Különös emlékművek ékesítik Angola fővárosát. A lu- andai utcákon és tereken hat évvel ezelőtt, a függetlenség küszöbén ledöntöttél? a portugál gyarmatbirodolom „nagyjainak” szobrait, a talapzatokra pedig hamarosan terepzöld harckocsik, csatát nyert páncélosok kerültek. A harci szellem táplálása, a „Vigilancia” (éberség) állandó emlegetése manapság valóban napiparancs minden angolai számára. Afrika déli részén, fehér és fekete Afrika határán ugyanis olyan társadalmi-politikai eszményért küzdenek, amely továbbra is harci tereppé‘változtatja az országot. Amikor megszületett az Angolai Népi Köztársaság, a haladó rendszer megmentéséhez — a délről behatoló dél-afrikai hadsereggel szemben — létfontosságúnak bizonyult a kubai alakulatok Luanda által kért jelenléte. A szocialista országok támogatását élvező rendszer azóta is állandóan ki van téve Pretoria meg-megújuló támadásainak. E konfliktus egyik alapvető forrása a Dél-Afrika által megszólt Namíbia. Angolában az elmúlt hat év alatt jelentős eredmények születtek. Az egykori fegyveres fölszabadító mozgalom, az MPLA időközben marxista— leninista irányvonalú élcsapattá vált. Tagjainak száma már meghaladja a 20 ezret, s sikerült megtisztítania sorait a kispolgári nézeteket valló, frakciózó, vagy éppen faji Tankok — talapzaton alapon szervezkedő belső ellenfelektől. Az országot ért egyre hevesebb dél-afrikai agressziók pedig nyilvánvalóan szorosabbra zárják a MPLA- Munkapárt sorait, sőt talán a törzsiségen fölemelkedő nemzeti egység kibontakozását is elősegíthetik. A hatmilliós ország déli tartományait ért rendszeres támadások óriási anyagi áldozatot követelnek. A dél-afrikaiak által támogatott ellenzéki gerillamozgalom, az UNI- TA terrorakcióval zavarja a délkeleti vidékek konszolidációját, s gyakorta megbénítja a Zaire és Zambia ásványkincseit az Atlanti-óceánhoz szállító Benguela-vasút működését is. A rendkívül nagy kiterjedésű (hazánknál 13-szor nagyobb) országban változatlanul alapvető gond az infrastruktúra hiánya, a szegényes úthálózat. Nyilvánvaló, hogy a ma még mindig önellátásra berendezkedett aprócska falvak ezreit nemigen képesek biztosítani a lakosság (elsősorban a városlakók) ellátását. A foglalkoztatottak több mint háromnegyedének munkát adó mezőgazdaság ma még meglehetősen nehéz feltételek közepette termel, a nagyüzemi gazdákodás különböző formáival most ismerkednek. Hiányos a géppark, akadozik a műtrágyaellátás, rendkívül kevés a képzett szakember. A portugálok távozása után ez lett az egyik legnyomasztóbb gond, így a szocialista országok Angolának nyújtott támogatásában nagy szerepet kap a káderképzés, szakértők küldése. A népi Angola külkapcso- latainák kibontakozásában — (ma már az Egyesült- Államok kivételével valamennyi fejlett tőkésállam is elismerte a népi köztársaságot!) — tág tere van a gazdasági együttműködésnek. Az olajkincs kiaknázásában az, amerikai Gulf Oil mellett belga cégek is érdekeltek, s kutatási jogot kaptak brazil, francia és olasz vállalatok is. Föllendülőben van a gyémántkitermelés. E két nyersanyag kiviteléből származik Angola devizabevételeinek több mint 90 százaléka! Luanda mélyülő kapcsolat- rendszert épít ki a szocialista közösség országaival. rendszeresen megfigyelővel képviseleti magét a KGST különböző tanácskozásaid. A szocialista célokat zászlajára tűző, de a rendkívüli elmaradottságot örökölt Angola számít a baráti országok további támogatására. Ez annál is fontosabb, hiszen az állandó fenyegetettségben élő ország költségvetésének jelentős részét kénytelen katonai célokra fölhasználni. Benda László
