Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

Kassai béketalálkozó Kassán záróközlemény kiadá­sával ért véget az európai bé­keerők képviselőinek találkozó­ja. A háromnapos találkozót a csehszlovák békebizottság a szocialista országok békeszer­vezetei tavaly decemberben Moszkvában lezajlott konzulta­tív tanácskozásának kezdemé­nyezésére és a békeharcosok idén júniusban tartott stock­holmi leszerelési értekezletének folytatásaként szervezte meg. Résztvevői - 21 európai ország békeerőinek küldöttei — eszme­cseréket tartottak a békeharc, a fegyverkezési hajsza ellen ví­vott küzdelem és a béke hívei közötti együttműködés erősítésé­nek időszerű feladatairól. A vasárnapi záró sajtóértekezleten James Lamond brit parlamenti képviselő a Béke-vitágtanács al- elnöke elmondta: „A kassai bé­ketalálkozó is igazolta, milyen hasznos és szükséges, hogy a béke hívei tájékoztassák egy­mást megmozdulásaikról, és egybehangolják erőfeszítései­ket”. „Háborúellenes tevékenysé­günk - hangoztatta az angol közéleti személyiség — különö­sen fontos most, az amerikai kormánynak a neutronfegyver gyártásáról hozott veszélyes döntése után”. A találkozó záróközleménye ugyancsak felhívja a figyelmet annak nagy jelentőségére, hogy a bé- keerök a jelenlegi nemzetközi helyzetben szorosan működje­nek együtt, rendszeresebben cseréljenek véleményt és egyez­tessék a tartós békéért, a lesze­relésért, a háborús veszély el­len szervezett akciókat. A kas­sai találkozón főként az euró­pai népek biztonságát közvet­lenül veszélyeztető tényezők­kel foglalkoztak, amilyen az új amerikai rakétafegyverek Eu­rópába történő telepítésének és a neutronfegyver gyártásának terve, valamint az úgynevezett korlátozott nukleáris háború megvívásának doktrínája. A találkozó résztvevői egysé­gesen követelték, hogy haladék­talanul kezdődjék építő szelle­mű párbeszéd az európai nuk­leáris potenciál csökkentéséről, s üdvözölték azt a döntést, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásokat kezdjen e kérdésekről. Az európai béke­erők képviselői további támoga­tósukról biztosították az ENSZ- nek a leszerelés előmozdítására irányuló törekvéseit, s felhívták a világ békeszerető embereit, hogy tevékenyen vegyenek részt az október 24-31-re meghirde­tett nemzetközi leszerelési akció­hét megmozdulásaiban —hang­zik a kassai békefórum záróköz­leménye. Háttétben Izrael Safik El-Vazzan libanoni miniszterelnök a Monday Morning című bejrúti hetilap­nap adott interjújában rámu­tatott, hogy a terrorista akci­ók célja a nemzeti kiegyezés megakadályozása, s bármilyen álarcot viseljenek is a merény­lők, így vagy úgy Izraellel áll­nak kapcsolatban. Izrael azért folyamodott a könnyebb és kevésbé nyílt ter­rorista módszerekhez, mert a kéthetes júliusi háború és a nemzetközi nyomás megnehe­zítette a közvetlen katonai ak­ciók folytatását — állapította meg ugyanabban a lapban Szalah Khalaf (Abu íjad), az El-Fatah palesztin szervezet ismert vezetője. Izrael célja egyfelől az — folytatta —, hogy önvédelmi intézkedések­kel kösse le a PFSZ erejét, másfelől, hogy palesztinelle­nes hangulatot keltsen a li­banoni lakosság körében, meg­akadályozza a libanoni válság megoldását, nehézségeket tá­masszon a palesztin ellenállás, a libanoni nemzeti mozgalom és Szíria viszonyában. Éppen ezért arra kell számítani, hogy a változatosabb módszerekkel folytatódó merényleteket Bej- rút keleti részére, valamint az arab (szíriai) békefenntartó erőkre is kiterjeszti. Ha azon­ban Ariel Sáron hadügymi­niszter titkos háborúja nem éri el a célját, azaz nem sike­rül meghiúsítania a libanoni nemzeti megbékélést, nem ké­pes libanoni—palesztin és pa­lesztin—arab konfliktust ki­provokálni, akkor Izrael visz- szatér a közvetlen támadások­hoz, esetleg Dél-Libanon el­foglalásához. Dohányféleségek árának felemelése Nem a termelés, hanem a tiltakozás az erényük A cigaretta és a gyufa árá­nak hétfőtől életbe lépett eme­lése újabb feszültséget váltott ki a kormány és a Szolidari­tás között, jóllehet a Szolida­ritás részéről — a kormány szerint — korábban hozzájá­rultak az ilyen intézkedések­hez. A hazai gyártmányú cigaret­ták árának kilencven, a gyu­fa árának száz- és a pipado­hány árának százhúsz százalé­kos emelését szombaton jelen­tették be a rádióban és a tele­vízióban. A Szolidaritás kong­resszusának vasárnapi ülésén tiltakozások hangzottak el emiatt, mire — Wojciech Ja­ruzelski miniszterelnök utasí­tására — még vasárnap este Gdanskba érkezett Marian Krzak pénzügyminiszter és Zdzislaw Krasinski, a lengyel állami árbizottság elnöke. Mint a varsói rádió jelentette, a de­legátusok kérdéseire válaszol­va érvekkel támasztották alá az intézkedések szükségessé­gét, a küldöttek azonban eze­ket nem fogadták el. Először megállapodás született arról, hogy tárgyaló bizottságot hoz­nak létre az ügyben, később azonban már az éjszakai órák­ban újra kezdődött a vita, amelynek légköre — a PAP hírügynökség beszámolója sze­rint egyre feszültebbé vált. Éj­fél után Lech Walesa a szak- szervezet újjáválasztott elnö­ke felszólította a minisztere­ket, hogy függesszék fel a be­jelentett áremeléseket és kö­zölte, hogy „ha azok mégis életbe lépnek, ez újabb társa­dalmi feszültséghez vezethet”. A varsói rádióban hétfőn reggel felolvasták a kormány sajtóirodájának közleményét, amely emlékeztet arra, hogy még júniusban és júliusban tár­gyalások folytak a kormány és a Szolidaritás képviselői között a dohányfélék árának emeléséről. Az országos egyez­tető bizottság ezek nyomán akkor úgy foglalt állást, hogy ez ügyben nem folyamodik semmilyen tiltakozó akcióhoz, továbbá, hogy a cigaretta és egyéb dohányfélék árának emeléséért nem tart szükséges­nek semmilyen rekompenzá- ciót. Miután a többi szakszerve­zettel is hasonló megállapodás jött létre, az állami árbizott­ság nem látta akadályát an­nak, hogy októberben bevezes­se a kilátásba helyezett ár­emeléseket. Mint a közlemény hangsúlyozza a Szolidaritás kongresszusának résztvevői a korábbi megállapodás és a két miniszter által kifejtett érvek ellenére hétfőre virradóra még­is olyan határozatot szavaztak meg, amelyben az áremelések felfüggesztését követelik. En­nek teljesítésére nincs mód, minthogy időközben az árin­tézkedések már életbe léptek az ország egész területén — hangsúlyozza a közlemény, de hozzáteszi: a kormány tovább­ra is kész tárgyalásokat foly­tatni nemcsak erről a kérdés­ről, hanem általában az ár­rendszerről, valamint arról, hogy a hétfőn életbe lépett ár­emelések milyen mértékben befolyásolják a létfenntartási költségeket. Megszólalt a józan ész A „Szolidaritás” kongresz- szusának második fordulóját értékelve a „Rzeczywistasc” a Varsó—80 nevű kommunista értelmiségi kör hetilapja ar­ra a megállapításra jut, hogy ideje határozott nemet mon­dani a sztrájkokkal, provoká­ciókkal való fenyegetőzésre és az anarchiára. „Itt az ideje, hogy minden, az állam rendelkezésére álló erőt mozgósítsunk mind a nyílt, mind a lopakodó ellen­forradalom megfékezésére. Nem lehet számítani arra, hogy a szocializmussal és Len­gyelországgal szemben ellen­séges erők harc nélkül meg­adják magukat. Saját céljaik elérésében a Szolidaritás vezetői következetesek és kí­méletlenek” — írja a lap. „A II. világháború utáni történelmünkben nincs ah­hoz fogható veszély, mint, amelynek most ki vagyunk téve”. A „párbeszéd és meg­egyezés” vonalát a Szolida­ritás vezetősége eltemette. „Az illúziók ideje lejárt. Fel kell vennünk a ránk erő­szakolt politikai harcot, Len­gyelország összes társadalmi és politikai erejéhez kell for­dulnunk, el kell nekik mon­dani az igazságot. Ha feltár­juk a teljes igazságot, a Szo­lidaritás munkástömegei el fognak fordulni az olyan em­berektől, mint Rulewski, Bu­ják, Michnik, Kuron, vagy Modzelewski. Természetesen, ennek az is feltétele, hogy élesen meghúzzák a frontvo­nalat mind a társadalomban, mind a pártban”. „Eljött az idő, amikor min­den lengyelnek választania kell az anarchia, az összeom­lás, és az országot a szaka­dékból kivezetni képes be­csületes munka között” — szögezi le a Varsó—80. heti­lapja. szovjet légvédelem Korszerű A szovjet honi légvédelem korszerűsítésének kérdései­ről írt érdekes cikket a Krasz- naja Zvezda című lapban L. Leonov mérnök-vezérezredes, a légvédelem főparancsnoká­nak helyettese. Mint megál­lapítja, a légvédelem a meg­változott körülmények között is eredményesen képes elhá­rítani minden olyan táma­dást, amely a levegőből irá­nyulna az ország ellen. A légvédelemnek két új kö­rülménnyel kell számolnia. Egyrészt az új típusú fegyve­rek viszonylag kis magasság­ban igyekeznek eljutni a cél­hoz, hogy mintegy kibújjanak a rádiótechnikai felderítés elől, másrészt igen jelentős eszközökkel próbálják megza­varni a rádiótechnikai célfel­derítő eszközök működését. Mindez azzal járhat, hogy a célok felderítésére és leküz­désére rendkívül rövid idő áll csak rendelkezésre. A megváltozott körülmé­nyek megváltozott tech­nikát igényelnek és a szovjet honi légvédelem birtokában van ennek a legkorszerűbb technikának. A célfelderítést és a célok leküzdésére szol­gáló eszközök vezetését auto­matizált, számítógépes rend­szerek végzik, amelyek szinte a másodperc törtrészei alatt oldják meg feladatukat. 1849. október 6. A reformkor és a belőle kisarjadt 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc története már viszonylag hosszú ide­je a magyar történetírás elhanyagolt területei közé tartoz­nak. Sajnos az eseménysor jelentőségéhez képest viszonylag kevés történészünk vállalja, hogy egész életét e szép és ugyanakkor bonyolult korszak kutatásának szentelje, s így az 48—49 legfőbb konfliktusait feltáró művek, a forradalom és szabadságharc legmarkánsabb vezéralakjairól készítendő portrék — a korszak megítéléséhez elengedhetetlenül fon­tos forráskiadványokkal együtt — jó ideig hiányoztak köny­vespolcainkról. Éppen ezért különösképpen örvendetes, hogy az utóbbi években jelentős eredmények mutatkoztak a korábban csak az 1948-as évforduló alkalmával, vagy az 1960-as Széchenyi- centenáriumkor felvetődő kérdések feldolgozásában. Ezen eredmények jelentős része olyan nagy példányszámú tudo­mányos és népszerűsítő kiadványokban, sorozatokban lá­tott napvilágot, amelyek nemcsak a szakmai, hanem a szé­lesebb olvasóközönséghez is eljutottak. Elég legyen itt csak néhányra utalnunk. Katona Tamás nagy, kétkötetes mun­kájára: az aradi per és kivégzés első rendszeres okmánytá­rára, amelyhez a szabadságharc végét újszerűén értékelő, kitűnő tanulmány is csatlakozik. Vagy Görgey Artur testvé­rének, Görgey Istvánnal? 1848-as emlékiratára, amelyet ugyancsak Katona Tamás adott közre. De nem feledkezhe­tünk meg Kosáry Domokosnak a döblingi Széchenyit fel­idéző könyvéről sem, amely az idei könyvhét percek alatt el­kapkodott újdonsága volt, s amely nemcsak a címében meg­jelölt téma parádés elemzését, de egyben az egész 48—49-es problematika összképét is adja. A szabadságharc magyar ka­tonatiszti garnitúrájának politikai szerepét és a „passzív re­zisztencia” korának aktív ellenállási, szervezkedési kísérle­teit legutóbb Nemeskürty István értékelte teljesen újszerűén. Mennyiben hoztak újat e fent említett történeti mun­kák, forráskiadványok? A 48—49-es kutatás ez idáig elsősorban a politikusokra koncentrált és az egyetlen Görgey Artúrt kivéve a katonai vezetőkre úgy tekintett, mint, akik kizárólag a politikusok elképzelésének jó, vagy rossz megvalósítói voltak. Jóllehet Nemeskürty István felfogása —. miszerint a magyar tábor­noki kar jelentős része (sok későbbi aradi vértanú is) poli-. tíkailag kitűnően képzett és elkötelezett férfiú volt, sőt nem egy közülük a i.világforradalom” tudatos harcosa — kissé kisarkítottnak tűnik, tény, hogy 48—49 tábornokai valóban jobban vizsgáztak, mint a katonai vezetők általában szok­tak. S tény az is, hogy valóban az eddiginél nagyobb fi­gyelmet érdemel politikai törekvéseik kutatása. Urbán Ala­dár kutatásai nyomán- úgy tűnik, hogy így van ez október 6-a tizennegyedik, „polgári” vértanúja esetében is. Batthyány Lajosról van szó, akire sokáig történetírásunk úgy tekin­tett, mintha csak egyetlen funkciója lett volna: „megalku­vásai” és hibái révén előkészíteni Kossuth hatalomra kerü­lését. A legújabb történelmi kutatások — példának okáért Urbán Aladár a közeljövőben megjelenő Batthyány-monog- ráfiája — ezzel szemben egyértelműen igazolják, hogy az el­ső magyar miniszterelnök széles látókörű, messzetekintő po­litikus volt, aki nemcsak a felelős magyar minisztérium meg­teremtése révén szerzett érdemeket, de a nemzetőrség meg­szervezésével létrehozta a Habsburg-ellenes háború tömeg­bázisát. Az elmúlt esztendők forráskiadványainak, 48—49 törté­netéről szóló publikációinak fényében tehát úgy tűnik, hogy sem Batthyány, sem a tizenhárom aradi vértanú nem vélet­lenül, ötletszerűen lett a megtorlás áldozata. A győztes ellen- forradalom nagyon is jól tudta, kik azok, akikre —, ha már Kossuthot és más „radikálisokat” nem érhette el — le kell sújtania, hogy a hamu alá szorított parázs pusztító tűzvésszé válását megakadályozza. Ma, amikor, egy 132 év előtti eseményre, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc Aradon és Pesten kivégzett áldozataira emlékezünk, érdemes elgondolkoznunk a fent em­lített kérdéseken és még érdemesebb kézbe vennünk a for­radalom történetéről, a szabadságharc főszereplőiről szóló régebbi vagy újabb keletű történelmi munkákat. Ám, akinek erre nincs ideje, és mégis érdeklődik e hősi korszák prob­lémái iránt, október 6-án este megtekintheti a Magyar Tele­vízió társadalomtudományi figyelőjének, a Szemlének külön- szúmát, amelyben Katona Tamás, Kosáry Domokos, Nemes­kürty István és Urbán Aladár nemcsak az aradi tizenhá­romra, nemcsak Batthyány Lajosra emlékezik, de megpró­bál választ adni 1848—49. jó néhány sokat vitatott kérdé­sére is. * Szakály István Folytatják a tiltakozást A bebörtönzött IRA-tagok attól tartanak, hogy az Ír Köz- társasági Hadsereg fokozni fogja akcióit a karhatalmi erők ellen. Londonderryben, Ulster második legnagyobb városában, megerősítették a rendfenntartó erőket azután, hogy vasárnap mintegy 1500, az IRA-val rokonszenvező tüntető vonult ki az utcára, s egyidejűleg a protestánsok el­lentüntetést tartottak. Az éhségsztrájk beszünteté­se ellenére a belfasti Maze börtönben fogva tartott mint­egy négyszáz IRA-tag tovább­ra is bojkottálja a rabruha viselését. Az IRA politikai szárnyát képező Sinn Fein / szóvivője közölte, hogy a til­takozó akciót addig folytatják, amíg a brit hatóságok nem teljesítik a testüket csupán ágytakaróba burkoló IRA-tagok követeléseit, amelyek meg­egyeznek a szombaton véget ért éhségsztrájk-mozgalomé­val. James Prior, az észak-íror­szági ügyek minisztere, aki va­sárnap Londonból Belfastba érkezett, egyelőre nem hajlan­dó nyilatkozni a brit kormány által korábban, az éhségsztrájk beszüntetése esetére kilátásba helyezett börtönreform tartal­máról és életbe léptetésének idejéről. Uj baloldali párt Mexikóban Nyilvánosságra hozták Me­xikóvárosban a Mexikói Egye­sült Baloldali Párt program- tervezetét. A párt harcot hir­det egy demokratikus és népi kormány megteremtéséért, a parlament jogkörének kiszé­lesítéséért, az állam és a dol­gozók által ellenőrzött gazda­ság létrehozásáért. Az új párthoz csatlakozó hat baloldali szervezet, köztük a Mexikói Kommunista Párt, november 5—6. között tartja országos alapító konferen­ciáját. Ezen elfogadják a do­kumentumtervezeteket, meg­választják a Központi Bizott­ságot, meghatározzák az el­nökválasztásokon alkalma­zandó taktikát és szövetségi politikát és megválasztják a párt elnökét. Az egyesült baloldali párt javasolja, hogy hozzanak létre demokratikusan felépített nemzeti gárdát és alkotmány­jogilag tiltsák meg külföldi katonai tanácsadók igénybe­vételét. A programtervezet követeli, hogy Mexikó lépjen ki az amerikai államok szerve­zetéből, elítéli a kölcsönös se­gítségnyújtási Amerika-közi egyezményt és síkraszáll a nemzetközi viszályok békés- rendezéséért. Különös emlékművek éke­sítik Angola fővárosát. A lu- andai utcákon és tereken hat évvel ezelőtt, a függetlenség küszöbén ledöntöttél? a portu­gál gyarmatbirodolom „nagy­jainak” szobrait, a talapzatok­ra pedig hamarosan terepzöld harckocsik, csatát nyert pán­célosok kerültek. A harci szel­lem táplálása, a „Vigilancia” (éberség) állandó emlegetése manapság valóban napipa­rancs minden angolai számá­ra. Afrika déli részén, fehér és fekete Afrika határán ugyanis olyan társadalmi-po­litikai eszményért küzdenek, amely továbbra is harci te­reppé‘változtatja az országot. Amikor megszületett az An­golai Népi Köztársaság, a ha­ladó rendszer megmentéséhez — a délről behatoló dél-afri­kai hadsereggel szemben — létfontosságúnak bizonyult a kubai alakulatok Luanda ál­tal kért jelenléte. A szocia­lista országok támogatását él­vező rendszer azóta is állan­dóan ki van téve Pretoria meg-megújuló támadásainak. E konfliktus egyik alapvető forrása a Dél-Afrika által megszólt Namíbia. Angolában az elmúlt hat év alatt jelentős eredmények szü­lettek. Az egykori fegyveres fölszabadító mozgalom, az MPLA időközben marxista— leninista irányvonalú élcsa­pattá vált. Tagjainak száma már meghaladja a 20 ezret, s sikerült megtisztítania sorait a kispolgári nézeteket valló, frakciózó, vagy éppen faji Tankok — talapzaton alapon szervezkedő belső el­lenfelektől. Az országot ért egyre hevesebb dél-afrikai ag­ressziók pedig nyilvánvalóan szorosabbra zárják a MPLA- Munkapárt sorait, sőt talán a törzsiségen fölemelkedő nem­zeti egység kibontakozását is elősegíthetik. A hatmilliós ország déli tar­tományait ért rendszeres tá­madások óriási anyagi áldo­zatot követelnek. A dél-afri­kaiak által támogatott ellen­zéki gerillamozgalom, az UNI- TA terrorakcióval zavarja a délkeleti vidékek konszolidá­cióját, s gyakorta megbénítja a Zaire és Zambia ásvány­kincseit az Atlanti-óceánhoz szállító Benguela-vasút mű­ködését is. A rendkívül nagy kiterjedésű (hazánknál 13-szor nagyobb) országban változat­lanul alapvető gond az infra­struktúra hiánya, a szegényes úthálózat. Nyilvánvaló, hogy a ma még mindig önellátásra berendezkedett aprócska fal­vak ezreit nemigen képesek biztosítani a lakosság (elsősor­ban a városlakók) ellátását. A foglalkoztatottak több mint háromnegyedének munkát adó mezőgazdaság ma még meg­lehetősen nehéz feltételek kö­zepette termel, a nagyüzemi gazdákodás különböző formá­ival most ismerkednek. Hiá­nyos a géppark, akadozik a műtrágyaellátás, rendkívül kevés a képzett szakember. A portugálok távozása után ez lett az egyik legnyomasztóbb gond, így a szocialista orszá­gok Angolának nyújtott tá­mogatásában nagy szerepet kap a káderképzés, szakértők küldése. A népi Angola külkapcso- latainák kibontakozásában — (ma már az Egyesült- Államok kivételével valamennyi fejlett tőkésállam is elismerte a népi köztársaságot!) — tág tere van a gazdasági együttműkö­désnek. Az olajkincs kiakná­zásában az, amerikai Gulf Oil mellett belga cégek is érde­keltek, s kutatási jogot kap­tak brazil, francia és olasz vállalatok is. Föllendülőben van a gyémántkitermelés. E két nyersanyag kiviteléből származik Angola devizabe­vételeinek több mint 90 szá­zaléka! Luanda mélyülő kapcsolat- rendszert épít ki a szocialista közösség országaival. rend­szeresen megfigyelővel kép­viseleti magét a KGST külön­böző tanácskozásaid. A szoci­alista célokat zászlajára tű­ző, de a rendkívüli elmara­dottságot örökölt Angola szá­mít a baráti országok további támogatására. Ez annál is fon­tosabb, hiszen az állandó fe­nyegetettségben élő ország költségvetésének jelentős ré­szét kénytelen katonai célokra fölhasználni. Benda László

Next

/
Oldalképek
Tartalom