Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

Az e’so számú közellenség; a seleit Milyen területeken kell A cukorról —* kissé keserű szájízzel változtatni? A gyakorlatban a követke­ző kérdésekre kell a Romhányi Építési és Kerámiagyárban a nap minden órájában válaszol-, ni: mi várható, illetve telje- síthetö-e az éves terv? A kér­dező havonként egyszer párt­vezetőségi ülésen a gyár poli­tikai vezető testületének vég­rehajtó szerve. A válaszadó pedig Róka Mihály, a gyár fő­mérnöke. A tényekre alapo­zott, konkrét válasza után, a pártvezetőség legutóbb is azt kérdezte: miért nem teljesül­nek a minőségi követelmé­nyek, miért sok a selejt? Szó, szót követett, vélemény véleményt formált, egészített ki, illetve segített az azonos álláspont kialakulásában. Ez pedig a következő volt. A pártvezetőség úgy látja, hogy két területen kell alapvetően változtatni. Az egyik: a tech­nológia kiadásának pontossá­ga, alapossága, betartásának biztosítása. A másik: a prés­gépek üzemképes állapotának garantálása. Ez utóbbi meg­valósulása érdekében létre­hoztak egy gépjavító brigádot. A pártvezetőség ezt csupán az első lépésnek tekinti. Mesz- szebbre nézve úgy véli, hogy az egész tmk munkáját felül kell vizsgálni és a múlhatat­lanul szükséges intézkedéseket mielőbb megtenni. Ebbe bele­tartozik a központtól való se­gítségkérés is. ami azt jelenti, hogy a FIM vezetői bízzák meg a tolmácsi gyáregységet a romhányi gyár présgépeinek javításával, felújításával. Azért foglaltak így állást, mert Tolmácson megfelelő számú és jó felkészültségű szakember- gárda van. ' — A pártvezetőség megálla­pította, hogy a gépek, szala­gok mellett dolgozók ponto­san tudják mit kell tenniük, önként adódik a következő kérdés: hát akkor mégis mi­ért ilyen magas a selejt? En­nek láttán a dolgozók gyakran megkérdik vezetőiktől: hát ebből miként lesz tervteljesí­tés? Úgy látjuk, hogy a selejt képződését a rossz adagolás fel­számolásával kell* megakadá­lyozni. Az itt keletkező hiá­nyosságok később, az égetés után derülnek ki. Tehát a technológiai előkészítést kell alapvetően megjavítani — vé­lekedik Fejes Frigyes a párt­vezetőség titkára. — Nemrég a művek vezér­igazgató-helyettesével készí­tett interjúban a gyenge mi­nőség okát döntően az alap­anyagok előkészítetlenségében jelölte meg. Mi a helyzet e téren? — Azóta az anyagtárolókat teljesen feltöltöttük. Ma már pihent, előzőleg laboratórium­ban bevizsgált anyagokból dol­gozunk. Ezenkívül az anyag­tárolók előtt depókat hozunk létre, hogy időben megismer­jük az ide tárolt alapanyagok minőségét és összetételét. A sorozatgyártást megelőző pró­bagyártás során pedig mintá­kat veszünk, ennek megfele­lően módosítjuk a szükséges receptúrákat. Utasítás van ar­ra is, hogy az illetékeseknek nagyon kell ügyelniük a spe­ciális törvényszerűségek be­tartására — hangsúlyozza a pártvezetőség titkára, majd hozzáfűzi: — Ha az előbbie­ket mindenki betartja, illetve a vezetők megkövetelik az elő­írásokat, akkor különösebb gond nem akadályozhatja a jó minőségű csempegyártást. A legnagyobb gond jelenleg is az R—Ill-ban jelentkezik. Pedig az itt dolgozók jó, vagy kevésbé jó munkája alapvető­en meghatározza az egész gyár gazdálkodásának hatékonysá­Korszerű gépsorok segítségével készül a salgótarjáni sík­üveggyárban a ragasztott egyenes, építészeti üveg, mely­nek felhasználási területe igen sokágú. Az idén 85 ezer négyzetméternyi készül a megrendelőknek, közöttük szállí­tanak a metróépítéshez, kórházakba, telefonfülkékhez, azon túl óvodák és magasházak emeleti üvegezésére. Különleges igényeket kívánnak kielégíteni a golyóálló üveggel, melyet a pénzintézetek igényelnek tőlük. Képünkön Deme Fcrenc- né a gyártásban részt vevő egyik berendezést irányítja — kulcsár — HisfrefmsMcfő A prágai Klement Gottwald- híd jelenlegi rekonstrukciója során nemcsak az utakat ja­vítják meg, hanem a közvilá­gítást is felújítják. Erre a cél­ra rövid idő alatt új világító- testeket fejlesztettek ki a fő­városi közvilágítási vállalat és a holesovicei Tesla válla­lat dolgozói. Egymástól nyolc méter távolságra hat méter magas oszlopokon helyezik el a nagy teljesítményű világító- testeket. gát, jövedelmezőségének nagy­ságát. Ezek után érthető, hogy a pártvezetőség az itt tevé­kenykedő pártalapszervezetnek és tagságának megkülönbözte­tett segítséget ad. — Ennek formái igen vál­tozatosak — folytatja az előb­bi gondolatokat Fejes Frigyes. — Egyrészt jelezzük azokat a tapasztalatokat, amiket mi veszünk észre, ami elkerüli az alapszervezet vezetőségének, illetve tagságának a figyel­mét, másrészt segítünk az R— III. gazdasági vezetőinek ha­tékonyabb beszámoltatásá­ban. Mindezt az alapszerve­zettel együtt oldjuk meg. Vé­gül, amikor szükséges, akkor operatívan is beavatkozunk, hogy a helyes elképzelések mielőbb megvalósuljanak. Szükség van a pártvezetőség konkrét, operatív tevékenysé­gére, mert az alapszervezet ve­zetőségében másfél év alatt elég gyakori volt a vezetőségi tagok cserélődése. Jelenleg egy öthónapos pártiskolát végzett, fiatal elvtársunk került az alapszervezet élére, aki a tag­sággal együtt majd felgyorsít­ja a politikai munka eredmé­nyességét — állítja Fejes Fri­gyes. Nem azért, mert úgy illik, vagy mert valaki felülről ezt követeli, a pártvezetőség, is­merve a gondokat, a lehetősé­geket, a megoldáshoz vezető utat, a dolgozók segítőkészsé­gét —, optimistán fogja fel, ítéli meg a mostani helyzetet. Megteheti, mert a gyakor­latban bizonyosodott be, hogy a kérő szóra a dolgozók min- dik cselekvőkészen és egyér­telműen válaszolnak. Leg­utóbb a társadalmi munka so­rán a pártvezetőség kérésé­nek megfelelően a terv telje­sítésének megvalósítására vál­lalkoztak. Amikor az R—I- ben, II-ben végeztek vállalt feladatukkal, akkor az itt dol­gozók átmentek segíteni az R—III-ba. Ebben a gyáregy­ségben például az alkalmazot­tak csempét válogattak. Csodákat 6em a páHvezető­ség, sem az alapszervezet tag­jai nem tudnak tenni. Csupán a maguk módján, a lehetősé­gek birtokában, szívesen és készségesen vállalkoznak a többletfeladatokra. Mindegyi­kük legfőbb vágya — dolgozó­társaikkal együtt —, hogy mi­előbb egyenesbe derüljön a gyár. Ehhez pedig továbbra is a jelenleginél több, de elsősor­ban jobb munkára van szük­ség! Mindenki részéről. V. K. — Paries vous francais? — kérdezi egy fiatal pár Mo­csári Ferencet, a Somoskőúj­falui vasúti határállomás fő­nökét, aki saját meglepeté­semre is —^könnyed eleganci­ával bólint, majd ugyanilyen fesztelenséggel ad felvilágosí­tást. Akik megtudva, hogy a Keleti-pályaudvaron kapott helytelen információ követ­keztében Eger helyett a cseh­szlovák határra érkeztek, mél­tán bosszankodnak. — Szidják — kérdem most már én az állomás főnököt — a somosi vasutasokat is? Mocsári Ferenc elmosolyo­dik. — Mi nem adunk erre okot! Hosszú esztendők óta nem reklamáltak ránk, mert itt. e csekély létszámú, ám népgaz­dasági szempontból is elég fontossággal bíró határállomá­son semmiféle olyan helyzet nem alakult ki, amely akár a személyszállítást, akár a te­herforgalmat akadályozhatta volna. A tőlünk telhető leg­jobban, a velünk dolgozó cseh­szlovák partnerek segítségé­vel — öndicsőítgetés nélkül! — eleddig sikerült valamennyi gondunkat, ha nem is azonnal, de igen rövid időn belül meg­oldani. Higgye el, az utóbbi néhány évben csak egy-két al­kalommal kellett jelentenem „fölfelé", hogy valami baj van... Figyelmetlenségből va­gon siklott ki, olajat tartal­mazó tartálykocsi sérülése hozta riadalomba a személy­zetet, de egyébként semmi... — És most ezek a fegyelmi tárgyalások...? É desebb az idei cukorrépa, mint a tava­lyi! Az első répaszállítmányok cukor- tartalma elérte á 13 százalékot, ami csaknem két százalékkal magasabb a múlt évi átlagnál. Nincs gond a répa mennyiségé­vel sem, hiszen az eddigi betakarítási ered­mények és a határszemlék alapján hektáron­ként 37 tonnára lehet becsülni a várható át­lagtermést. A 120 hektárnyi területen tehát bőven megterem az ország ellátásához szük­séges cukorrépa. Ügy tűnik, az évekig akut problémát okozó cukorrépa-termesztés végleg kikerült a veszély­zónából. Ez persze nemcsak a répával fog­lalkozó emberek szakértelmének és szorgal­mának az eredménye. A mezőgazdaság irá­nyítói a cukorrépa-termesztés fellendítése ér­dekében több intézkedést is hoztak. Talán a legradikálisabb döntés a cukorrépa minőség, azaz a cukortartalom szerinti átvételének új­bóli bevezetése volt. Ez a módszer —, ami­nek alkalmazásához előbb meg kellett várni, hogy a cukorgyárakat felszereljék automati­kus laboratóriumi és adatkijelző, illetve -rög­zítő berendezésekkel — végre közös nevező­re hozta a termelőket és cukorgyárakat. Amíg ugyanis csak súlyra ment a „játék”: a termelők betakarító- és szállítókapacitásuk függvényében igyekeztek minél előbb meg­szabadulni a répától. Hogy aztán a földes ré­pahegyek ott rohadtak a fogadóállomáson?! — Az már a gyár baja volt. A cukortartalom szerinti átvétel, az üteme­zési felár, tehát az, hogy a gyár feldolgozó­kapacitásához igazíthatták a szállítást, azután jobb belátásra bírta a gazdaságokat. A cukor­répa-termesztés azonban sokkal tőkeigénye- sebb és munkaigényesebb vállalkozás annál, hogy ennyivel minden megoldható lenne. A gazdaságokkal például szinte állandó közel­harcot kellett vívni azért, hogy a vetésterü­letet, ha nem növelik, legalább ne csökkentsék. Az idén azután felhagytak az agitálással, a meggyőzéssel és az elvárások hangoztatásá­val. Az életbe léptetett új rendelet szerint, azok a gazdaságok, amelyek a tavalyi cukor­répa-vetésterületüket legalább 5 százalékkal növelik, a többletrépa cukortartalmáért cukor­százalékonként 2,40 Ft-os prémiumot kapnak. Ez jelentős összeg, ha figyelembe vesszük, hogy az átlagos átvételi ár cukorszázalékonként 5,60 Ft. Az eddigi termésjelzéseket alapul véve az 5,60 Ft-os átvételi ár hektáronként átlagosan 27 ezer Ft árbevételt eredményez. Hangsú­lyozni kell, hogy árbevételt, mert a nyereség ennek csak alig több mint egyötöde. Az 1981- ben felemelt átvételi ár ugyanis csak részben fedezi a termelési költségnövekedés okozta többletkiadásokat. Amit a répatermesztők ezzel elvesztettek a vámon, annak egy részét adókedvezmények­kel megnyerhetik a réven. A betakarítási veszteség csökkentése érdekében ugyanis azokban a gazdaságokban, ahol a gépi beta­karítás után még végigböngészik a táblákat, az ehhez szükséges többletmunkadíj men­tes a jövedelemnövekmény-adótól. Mindezeken túl, vagy talán mindezek előtt a legfontosabb lépés volt, hogy több éves ha­logatás után az idén végre sikerült száz fran­cia cukorrépabetakarító kombájnt importálni. Ezek nem olcsó gépek, mert még a 30 száza­lékos állami támogatással is több mint 2 mil­lió Ft-ba kerülnek. A jó termés, az ösztönző intézkedések elle­nére úgy tűnik, a répafronton mégsincs min­den rendben. Hamar kiderült, hogy pl. a te­rületnövelési prémium elsősorban azoknak a gazdaságoknak jutott, amelyek néhány hek­tárról, élve az alkalommal, néhány 10 hektár­ra növelték cukorrépa-vetésterületüket. Két­ségkívül a népgazdaság számára mindegy, hogy milyen területnövelésből származik _ a többlettermés, de ezek a néhány hektáros gazdaságok csak addig foglalkoznak a répá­val —, régi vagy kölcsöngépekkel, nagyfokú kézimunka-erő igénybevételével —, amíg az extrajövedelem miatt az megéri. Tehát most kihasználnak egy lehetőséget, de megfelelő garanciák híján tartósan nem rendezkednek err€. A cukorrépát több száz hektáron termesztő gazdaságok, amelyek súlyos tízmilliókat fek­tettek az ágazat fejlesztésébe, sok esetben nem tudták az 5 százalékos határt túlhaladni. Az idei kedvező eredmények ellenére, az említett tényezők bizonytalanságban tartják a répa termesztő gazdaságokat. És mivel a cu­korrépa a legjobb minőségű földet igényli, ez a bizonytalanság arra késztetheti őket, hogy jövőre csökkentsék a vetésterületet, hiszen sokkal kifizetődőbb és egyszerűbb a jó földön búzát termeszteni. Ezt a termelői bizonytalanságot csak növeli a cukor világpiaci árának folyamatos csök­kenése. Az év eleje óta 700-ról 400 dollárra csökkent a cukor tonnánkénti ára. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a világpiaci árak mozgása bármelyik irány­ba is befolyásolná a hazai termelői árakat. Nem! Arról van szó, hogy ez a — legalábbis pillanatnyilag — tartósnak tűnő ártendencia kimondva, kimondatlanul, többekben esetleg megkérdőjelezheti a hazai cukorrépa-termesz­tés megkülönböztetett fejlesztésének fontos­ságát! És ez nagy baj lenne. Nemcsak azért, mert a cukor fontos stratégiai termék, amit ügyes külkereskedelmi taktikával bármikor és bárhol el lehet adni, hanem azért is, mert költségigényes ágazat lévén, a cukorrépa-ter­mesztésre berendezkedett, vagy legalábbis ab­ban nagy részt vállaló gazdaságoknak a ter­melési és fejlesztési lehetőségekről tiszta ké­pet kell kapniok. H a tehát a cukorrépát alapvetően fontos terménynek minősítjük, akkor az e besorolással járó pénzügyi, technikai feltételeket folyamatosan kell biztosítani. Bonyhádi Péter vekedett a mostani tervidő­szakban az előzőhöz képest. Az ország nagy vívmánya, hogy megszüntették az adózást. Ez az intézkedés is 1974-óta van érvényben. A béren kí­vüli juttatások közé tartozik az ingyenes egészségügyi ellá­tás. amelybe beletartozik a szanatóriumi gyógykezelés is. A szülési szabadságot 77 napra emelték, a gyermekes anyák — változatlan kereset mellett — napi két óra mun­kaidő-kedvezményt kapnak. Már 1970-ben több jelentős határozatot hozott a KNDK kormánya az életszínvonal nö­velésére. Ezek elsősorban az üzemi munkásságra, a bányá­szokra, a gépgyártásban, az csaknem 22 ezer fajta árucikk építőanyag-iparban és a szállí- — textíliák, szövöttáruk, láb- tásban foglalkoztatottakra vo- belik, napi szükségleti cikkek natkoztak. A későbbiekben a — árát mintegy 30 százalékkal népgazdaság más ágazataiban csökkentették, dolgozókra is kiterjesztették A munkások és az alkalma- az életszínvonal nevelését cél- zottak reá jövedelme háztar­zó intézkedéseket. Fontos lé- tásonként számítva 1,7-szere- pés volt az 1974-ben hozott sére, a mezőgazdaságban dol- árintézkedés, amelynek során gőzöké pedig 1,8-szeresére nö­íletszinvonal­poiitíka A határon minden csendes — Látom, ennek is fültanú­ja volt... Három — hangsúlyo­zom: újfelvételes — dolgo­zónkat kell felelősségre vonni, ittasság . miatt. A legcseké­lyebb fegyelemsértést sem en­gedhetjük meg, hiszen a vasút az egyik legveszélyesebb mun­kahely. És e tekintetben — pardon nincs! — És a többiek? — Nyolcvankilenc fős „stá­bunk” szíve mindig a helyén van. A nemzetközi vasúti forga­lomban Somoskőújfalu határ- állomásnak jelentős szerepe van. Főként a teherrakomá- nyok be- és kiléptetésében, hiszen az egyetlen itt áthaladó nemzetközi expresszvonat, a Polonia, valamint a napi né­hány, a Fülekig és Losoncig oda-visszajáró szerelvény át­haladásának biztosítása nem veszi túlzottan nagy igénybe az itteni vasutasokat. Bár mos­tanság a tehervonatok ^sűrű­sége” sem... — Elhiszi — kérdi a főnök —, hogy a politikusok után elsődlegesen mi, vasutasok érezzük a nemzetközi életben végbemenő pozitív, vagy ne­gatív változásokat? Mi a for­galom növekedéséből, illetőleg csökkenéséből már tudjuk, Hol megy jól, hol vannak bajok. És mi most elég csendesen va­gyunk itt, a máskor oly’ jel­lemző hajráhangulat nélkül. Statisztikai könyvekben la­pozgat és adatokat sorol az ősz hajú mester, aki április elsejétől már „továbbszolgá­ló”. Negyvenkét év vasúti szol­gálat van már a háta mögött, ebből harminckettő Somos­kőújfalun, s a fenti időtől tiszta szívvel mehetett volna nyugdíjba, ám engedett főnö­kei kérésének, marad még esztendő zártáig. — Mondom ismétli —, na­gyon érezzük a nemzetközi forgalom hanyatlását, s ezt en­gedje, hogy számokkal bizo­nyítsam! Augusztus végéig 5626, a túloldalról érkező és 2365, tőlünk „kilépő” kocsival kezeltünk kevesebbet, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez summásabban fogalmazva azt jelenti. hogy addig hu­szonkettővel kevesebb szerel­vényt léptettük be és tízzel kevesebbet ki. Emellett jelen­tősen csökkent a Polonia utas- forgama is. Mondjam, hogy a kifelé utazók száma csak­nem a felére...? Hiszen a múlt év augusztusáig majdnem 45 ezren vették igénybe az exp- resszt, idén ebben az idő­szakban pedig alig huszonhá­romezren. Igaz, a hazánkba igyekvők száma csupán négy­ezerrel lett kevesebb, de mos­tanában nincsenek agyonzsú­folt vonatok. — Akkor most van idejük hosszabb-rövidebb szussza- násra? — Sajnos. Mert tudja, leg­alábbis én azt tartom, a leg­jobb fegyelemre serkentő esz­köz a munka. Ha sok a do­log, jobban kell koncentrálni, nincs idő ellanyhulni, másra gondolni, a szabályzatokkal ellentétben cselekedni. Higy- gye el, nálunk akkor sincs semmi baj, ha hatalmas a forgalom. Olyan összeszokott, egymásra és a feladatok vég­rehajtására figyelő gárda van itt. akiknek vérében régóta benne van a vasút, s a legne­hezebb órákban is „rá tudnak még tenni egy lapáttal”. — Szóval, véli, hogy a „le­szerelésig” hátralevő ideje mindenféle izgalom nélkül te­lik le? — ...Nem tudom. Törekvé­sem viszont, hogy tükörtiszta lappal hagyjam itt munkahe­lyem, s olyan tiszta kézzel, ami rám világ életemben jel­lemző volt. Hosszú beszédünk alatt csu,- pán egyetlen alkalommal szó­lalt meg a hangosbeszélő, a losonci vonat érkezését közöl­ve. Nyugalom van itt, a ha­tárállomáson, a hegyektől kö­rülölelt sínpárok között most és csodásán szép az ősz... Karácsony György NÓGRÁD - 1981. október 6., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom