Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

Otthon vár a veszély ? Drégelypalánki drámák VÉGSŐ MEGOLDÁS Ernőké egy reggel ismét megjelent az iskolában. Hiva­talosan már nem lett volna a többiek között a helye. Csakhogy börtönviselt apja nem tett eleget a gyámható­ság felszólításának, és nem vitte el az intézetbe. Ernőké magától jött az iskolába, ahol türelmesen megvárta míg a pedagógusok kerítettek egy autót, és beszállították. Nem tiltakozott. A tiaennégy éves kisfiú maga volt az iskola „réme”. Randalírozott, verekedett. Egy ízben úgy megütött egy kislányt, hogy az eszméletét vesztette. Magatartása vol­taképp csak következménye volt „neveltetésének”. A gyámhatóság sem azért vé­tette állami gondozásba mert veszélyeztette társai épségét. Nem, ' nem ezért. Hanem, mert Ernőkére sokkalta na­gyobb veszély leselkedett — odahaza. .. .Drégelypalánkon nem Ernőké az egyetlen, aki fél hazamenni. A háromszáz kis­diákot foglalkoztató központi általános iskolában jelenleg 43 (!) veszélyeztetett gyerme­ket tartanak nyilván. Szin­te minden esztendőben akad egy-két tanuló, akinek kise­gítő iskolába, vagy állami­gondozásba vételét kérvénye­zik. Ez azonban csak a végső megoldás. KÖRNYEZET­TANULMÁNYOK Csizmadia Jánosné tizenöt­évé az iskola ifjúságvédelmi- felelőse. Általában hétfői na­pokon ül fel kerékpárjára, vagy indul el gyalogosan, hogy meglátogassa védenceit. Hétfőnként ugyanis nagyobb az esélye annak, hogy a szü­lőket napközben is otthon találja. Amikor a szülő lóg a munkahelyéről, természete­sen a gyerek is hiányzik az iskolából. A környezettanulmányok sajnos, rendre ugyanazt a tényt nyugtázzák: rendezetlen anyagi körülmények, erkölcs­telen életmód, és mindezek gyökere — az alkoholizmus. Nem szükséges részletezni mi­lyen veszélyeknek van kitéve ilyen otthonokban a gyermek. Ahol az alkohol a családfő, ott gyakran kenyér helyett is ital kerül az asztalra. Nem­rég egy családból mind a hét gyermeket állami gondozásba kellett venni, mert az asz- szony nemcsak beteg férje táppénzét, de a gyermekgon­dozási segélyt is rendszeresen italra költötte. A gyermeke- „jobbik szülő” egy józan nap- ket — a legkisebb közülük ját, és az anyával — ritkáb- 3—4 éves lehetett — való- ban az apával — indul bevá- sággal éhhalál fenyegette. sárolni. Sokat- jelentenek ezek Vannak egészen megdob- a támogatások, vagy keve- bentő esetek. Nagyfokú ve- set?... Egy biztos: az anya- szélyeztetettség miatt álla- gi segítség alapvetően nem mi gondozásba kellett venni változtat a helyzeten. A csa- már olyan gyereket is, aki- ládi otthon biztonságot nyújtó nek — a kereseti kimutatás melegét ezzel sem lehet meg­alapján — több mint kétezer teremteni, és a családi neve- forint jutott a család jőve- lés hiányosságait sem lehet delméből. Általában a férfi- pótolni. A veszélyeztetett gye- ak néznek többször a pohár- rekek esetében ezt is az isko- fenekére, de ez éppúgy nem Iáknak kell pótolniuk. Dré- általánosítható, mint, hogy a gelypalánkon évek óta — s veszélyeztetett gyerekek ki- ebben nem kis része van zárólag cigánycsaládokból Csizmadia Jánosné ügyszere- kerülnek ki. tétének.— differenciáltan fog­A gyermekvédelmi felelős lalkoznak a veszélyeztetett ta- által végzett környezettanul- nulókkal. Csakhogy legtöbbet mányoknak meghatározott éppen ők mulasztanak az is- célja van, s ezt a szülők is kólából, nagyon jól tudják. Épp ezért szívesen látják a pedagógust, sőt türelmetlenül várják. És SZANKCIÓK elvárnák, hogy rendbe tegye mindazt, amit ők elrontottak, A jogerős bírói ítélet az s amit rendbe tenni maguktól anyát 3 hónap, börtönben le- meg sem próbálnak. töltendő szabadságvesztésre ítélte, az apára felfüggesz- SEGÉLYEK tett büntetést szabott ki: nem Látszólag ellentmondásos “S' gyermeküket iskolá- az ifjúságvédelmi felelősök J . ' tevékenysége. Egyik kezük- ,• • (Első pillanatban tálán kel segélyeznek, másikkal túlságosan szigorúnak tűn- büntetnek. Csakhogy a segé- az ítélet, pedig nem az. lyek minden esetben a gyér- Hiszen, ha a gyermeket nem mekre, a büntetőszankciók engedik iskolába, akkor idő- pedig a felnőttekre irányul- V®1 végképp nevelhetetlenné nak. Más kérdés, hogy a gya- vnbk, vagy legalábbis nehe- korlatban az apa vagy az zen behozható hátrányt szen- anya felelősségre vonása a ved. És így e társadalmi kór­gyermeket is sújtja. tünet újratermelődik. Ezért Milyen anyagi segítséget olyan szigorúak a szankciók, tud nyújtani az állam a ve- Szigorúak? Ha a gyermek szélyeztetett tanulóknak? igazolatlanul mulaszt, az osz­Mindjárt tanév kezdetén tályfőnöknek meg kell ke- számba veszik a támogatásra resnie a szülőket. Ha ez a lá- szorulókat. Részükre tan- togatás sem hoz eredményt, szer-, illetve tankönyvsegélyt akkor megy a felszólítás biztosítanak. Drégelypalán- „rendszeres iskolába járásra”, kon korábban Csizmadia Já- Ha továbbra is távol marad nosné előlegezte meg a tan- az iskolából, akkor ß szülő­könyvek árát, melynek ré- re szabálysértés címén 500— szét-egészét a szülők később 1000 forint bírságot rónak ki. befizették. Pedagógiailag ez Az elmúlt tanévben Drégely- helyes módszer volt, hiszen a palánkon mintegy tucat sza- c sál adok többsége képes vol- bálysértési eljárást kellett fó­lia kifizetni a térítést. Idén, ganatosítani. Két családnál azonban a szülők — tudván, azonban ez sem volt elegen- hogy a tankönyvsegélyre tu- dő... lajdonképpen adott az állami keret — eleve igényelték a térítést. Annak már a gye­rekek a megmondhatói, ho­vá folyt az ily módon „meg­takarított” pénz... A gyámügyi segélyt ala­pos környezettanulmány alap­ján — általában ruhásat pót­lására — ítélik meg, és fel- használását ellenőrzik. A pénzösszeget nem közvetlenül a szülőnek, hanem a gyer­mekvédelmi felelősnek utal­ják ki. Csizmadia Jánosné ezután igyekszik kifogni a Különösen a felsőtagozato­sak hiányoznak sokat. Né- hányukat odahaza fogják munkára délelőttönként, má­sok ekkorra már tudatosan kerülik ,az iskolát. S ha be­töltik a 16. életévüket, nevet­ve közük osztályfőnökükkel: „Ma van a születésnapom, holnaptól nem jövök iskolá­ba!” A pedagógus ilyenkor már csaknem tehetetlen. Ad­dig kell tehát mindent el­követnie! SZÉLMALOMHARC ? Csizmadia Jánosné minden tőle telhetőt elkövet, de nem táplál illúziókat. — A családi körülményeik miatt veszélyeztetett gyer­mekek nevelése szempontjá­ból elengedhetetlenül fon­tos az iskola, az osztályközös­ség. De ez — valljuk be őszintén — tulajdonképpen még mindig kevés. A velük való foglalkozás nem mehet a tanítás rovására. A diffe' renciállt nevelésre épp ezért alkalmasabb a napközi otthon. Csakhogy a szülőket nem le­het kötelezni arra, hogy gyer­mekeiket napközi otthonba írassák. Jóllehet az iskola je­lentős térítést biztosít a diák- étkeztetésre és a napközidíj­ra, a legtöbb szülő még ezt a csekély hozzájárulást sem hajlandó kifizetni. Nem él­nek a lehetőséggel, mert nem képesek megérteni, hogy ez a gyerekük érdeke. Hogyan is érthetnék meg, mikor saját ér dekeik azt diktálják, hogy minél kevesebbet kelljen köl teni rájuk. Már az is óriási eredmény, hogy idén a 43 veszélyeztetett tanulóból 14-nek a szüleit si­került rábírni, hogy éljen ez­zel a lehetőséggel. Tudja, mi pedagógusok gyermekek nevelését válasz­tottuk hivatásul, de gyakran a szülők nevelése nagyobb energiát, követel tőlünk. És ehhez igazából nincsenek eszközeink. Pintér Károly Jlwi-slglii', i.ullllyiNIL Farkas András: Két öreg paraszt / .. ■ . y " ;'i ;Kv IK ,l!|iilriliilv-1 RRÍÍiÍMf!í Jánossy Ferenc rajza Kardiogram a képernyőn A Ívovi rádióelektronikus orvosi készülékek tudomá­nyos termelési egyesülésében hordozható elektrokardiosz- kópot terveztek. Segítségéved az orvosok rövid másodpercek alatt kardiogramot készít­hetnek a nem kórházban fek­vő betegről. A szívműködést elektroni­kus sugár írja le és rögzíti, amely a fényvonalakat egy kis tévéképernyőre vetíti ki. A műszer súlya alig több három kilogrammnál és akkumulá­torral üzemeltethető. Kattogva szomjazó növények Egy ausztrál tudós felfedez­te, hogy az aszály sújtotta nö­vények hangot adnak, ha szomjasak. A zaj kattogó hang, amit a növényben levő piciny vízvezetékek vibrációja okoz. John Milbum, az Armidale- ben működő New England-i egyetem professzora ezeket a hangokat a növények szárában elhelyezett miniatűr, mikrofo­nok segítségével hallgatja. Ez az eljárás, az állítása szerint, alkalmas arra, hogy a nemesi­tők megmértlessék az új nö^ vénytípusok szárazságtűrését. A mezőgazdáknak is segítségé­re lehet a megfelelő fajtaválto­zatok kiválasztásában, ha szá­raz vidéken kívánnak ter­meszteni. Milbum professzor a babnö­vénnyel kezdte a kísérleteit, de azt tervezi, hogy az Ausztráliában termesztett nö­vények nagy részét meghall­gatja. Kegyetlen dolog lenne meg- B | S 1 ÚfOIljÉrÓ mondani G-nek, hogy gyó­gyíthatatlan beteg, hogy te­kintettel egyre erősebben és gyakrabban jelentkező fájdal­maira, alighanem mindenről lekésett már, szó szerint a kés­ről is? Hát nem tudja amúgy is? Persze, a döntő mégis az, amit a klasszikus mondás így határoz meg: „míg élünk — remélünk...” Nem kell mon­dani semmit. Kölcsönhatások X X X X G. a tóparton kászálódik ki a kocsiból, most nem érez fájdalmat, csak valami meg­határozhatatlan lebegést, mint amikor álmodik az ember, s álmában nincs igazán súlya a lépéseinek, nincs íze a leve­gőnek, nemi' perzsel a késő nyári napsütés, de mégis min­den tisztán történik, érthető­en és láthatóan. És éppúgy, mint az ólmokban nincs ere­je, éppen csak lépdel előre, felfelé kapaszkodva, nagyon öreg ember bőrében a tavat őrző gátra. Nézné a szélcsendben a tük­rös tavat, rajta a fényeket, a sekélyes partmenti vízben az apró állatkák késői nyüzsgé­sét, tapodná a füvet, ami hiá­ba zöld, már túlontúl való­színűtlenebbnek tűnik, olyan akár a műanyag, az üveggya­pot, vagy bármi, ami nem ter­mészetes, csak éppen zöldre változott még egy rövid idő­re... Így találkozik a kutyával; foltos, bundás, fehér-barna né­met juhász és magyar vizsla érthetetlenül kedves keveré­ke olyan ártatlan szemekkel, amilyen talán csak a csecse­mőknek van az emberek kö­zött. Hogy a kölyökkutya mi­ért pont G-t választja ki a többiek közül — erre sincs magyarázat. Körülloholja-li- hegi, rátelepszik a cipőjére, rágja a nadrágját, néha még ugat is nagyon komoly han­gon. Az első percek összhang nélkül telnek, de aztán G. is mond valamit régi hangján, abból az időből, amikor még mindent tisztán tudott érzé­kelni a világból. A többiek csak azt láthatják, hogy ez a komoly ember és a komoly­talan kutya egyre vidámabban játszik egymással, G. a földön ül már, a kutya meg a ha­ját, fülét harapdálja, boldo­gan rágja vállán a bőrkabát kitüremkedéseit. Aztán en­nek is vége. G. úgy érzi, ami­kor feláll a földről, hogy itt­hagyott valamit a fájdalmai­ból, könnyebben lépked a ko­csi felé, talán vidámabb is valamivel.... A kutya meg szo­morúbb, ahogy ott fenn a gá­ton ül. X X X X .* A befutást tervező fiatal magyar író és az írást terve­ző fiatal magyar lány úgy áll egymás mellett egy honolului cseppnyi esernyő alatt a város exponált (idegenforgalmilag, valutaszempontból, prostitú­ció oldaláról, divat tekinteté­ben) terén, mintha máris két- alakos szoborcsoporttá fejlő­dött volna a magyar iroda­lomban. És megint csak bizo­nyítható a beszélgetésből, hogy kétféle ember létezik ebben a kis országban, ebben a kétmilliós fővárosban: az egyik aki már írt, a másik minden bizonnyal írni fog... Esik. — Ne törődj a formalisták­kal — így az író. — A novel­la mégis csak egy történet bárki bármit mondjon, te csak erre gondolj, amikor írni kez­denél. De jobb lenne, ha ezt is elfelejtenéd, talán... Nem is tudom. Mindenesetre lehet csak párbeszéd az egész, ez sem zavar senkit. Legfeljebb a megjelenést gátolja, mert vannak még buggyant fejek a redakciókban is, sőt. A no­vella nem más, mint novella. Erre gondolj légy szíves és semmi szenvelgés. Meg kell küzdeni vele. De biztosítalak, hogy én segítek neked, ha te is akarod, ha te erre gon­dolsz, hogy segítsek. Én sze­retnék is neked segíteni, le majd felhívsz engem, és ak­kor én neked segítek, de min­denben segítek, majd meglá­tod és mindent meg is beszé­lünk. ördögien szép is lehet va­lami. Ilyen az agyfúró hangja egy öreg műhelyben, valahol Nóg- rád legmélyén egy kis falu­ban, ahova nem éppen ezt A lány elviszi az ernyőt, ki magában találgatja, mert meghallgatni érkezik a kró­Látszik a járásán, hogy meg- igazán odafigyelni ilyeft mili- nikas> sokkal komolyabb dal­született a fejében a történet, őben aztán végképp nem sza- £°t művel, de ezt kihagyni Az író behúzott nyakkal som- bad. Nem illik, nem szép va- mégis kar lenne, polyog az esőben az ellenkező lahogy, nem előkelő. Talán Az agyfúró nem más, niint irányba. Pontosan úgy, mint megtaszította helyezkedés köz- egy hatalmas acél — nagyon aki rossz fát tett a tűzre. ben a hölgyet, talán idege- jó minőségűt tessék elképzelni sebben mozdult az illendőnél. — almavájó szerszámhoz ha- X X X X Mert másra végképp nem sonló ősöreg csoda, egy letűnt gondolhát az ember ilywi kö- mesterség utolsó szerszámta- A buszon már mindenkinek rülmények között! núja. Az agyfúróval tehát egyforma illata van. Talán a . . . . . lezárv_ nem az agyat fúrták meg egy­BNV tette ezt velünk, a Fa- ® ‘ koron, hanem a kocsikerekek bulon, a Rexona, a bőre őre, A hölgy, amint a tömeg en- közepét alakították ki, az a sokféle dezodorálószer, a gedi, jó néhány méterrel ar- „agyat” képezték, de hogy mi­kultúra. Ebben a fenséges és rébb vet horgonyt, egy illa- ként, arról oldalakat lehetne már-már drogériaillatú kö- tos nőnek imitált férfi olda- megtölteni sűrű sorokkal. A zegben még a lökdösődésnek Ián. így helyes. így teljes a mester játékos kedve elragad­is valóságos sármja van, fi- megszégyenítés. De még on- ja a krónikást is, enged a2 nomkodva lehet egymás ve- nan a távolból is, méregerős unszolásnak, kalapácsot ra- séjébe hágni. Talán egy kis pillantásokat vet az ágaitól gad az egyik kezébe, a má- diszkózene kellene még, amo- megfosztott fenyő felé. sikban pedig már ott himbá­lyan szűrt Abba-muzsika, mi - _ Bocsánat kérem „Jo,_ lódzik a hatalmas, súlyos agy­fene. Esetleg ihatnánk is va- szfZnéZk le- fúró' tivpn hnnoniatKnn irHatia szállni, elnézést kérek, talán, . ^ m®?ter vezényel, mixor Ilyen hangulatban irdatla- , meaenaedi köszönöm szé- kel1 lendltem> mikor kell na­mondnaaigy0t SZÓ1 ^ X boM, ff Csapni a kalapáccsal. Memer, n rétre tenets kezitcsókolom, szabad egy kis Aztán megindul a sajátos ha­— Menjen a retre legelni, > rangjatek, zeng-bong a kis maga durva fráter! Hogy le- — lnclul dz ajt0 íe műhely, táncol a levegő, re­lief ilyen durván bánni az ém- ped a dobhártya, a falu ha­berrel?! Ennyire érzéketlenül. Mindenki elégedett. Töb- rangjai elszégyellik magukat. A bodorított hajú — mon- beknek megfordul a fejében, A két harangazó közti fél év- dani sem kell; illatos — ifjú talán egy utasdiplomát, amit század különbség kiszáll a hölgy valóban felháborodot- hogy most mór megérdemelne pókhálós ablakon, tan,néz hátra egy behemót az ifjú hölgy adhatna ót. Vagy nagy emberre, aki úgy áll a valami átható illatú dezodort. T. Pataki László széksorok között a zsúfoltság­ban, mint egy megcsúfolt fe- T ~ ” ’ " “ nyő. Mit csinálhatott. Ezt ki- 1 NOGRÁD — 1981. október 4., vasárnap 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom