Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-31 / 256. szám
FaHü clk&e a szovle! hetilapban Szovjet—nyugatnémet együttműködés A szovjet—nyugatnémet együttműködés példája túlnőtt a kétoldalú kapcsolatok keretein, hiszen igazolja, hogy képes két különböző társadalmi rendszerű ország kölcsönösen elfogadható megoldásokat találni a legnehezebb helyzetekben. Ennek természetesen feltétele, hogy ne próbáljanak előnyökhöz jutni egymás rovására — írja a Moszkovszki- je Novosztyi című hetilapban Valentyin Falin. az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese, a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok tapasztalatait elemezve. Az egyre fenyegetőbb katonai veszéllyel kapcsolatban Falin leszögezi: a nemzetközi helyzet javulása, vagy éppen rosszabbra fordulása nem valamiféle véletlen: emberek, társadalmi csoportok, pártok, kormányok befolyásolják az eseményeket. Végeredményben Így valósult meg az NSZK és a Szovjetunió együttműködése á hatvanas évek végén a felismert realitások alapján, így öltött a felismerés testet a moszkvai szerződésben. Az atomháború veszélyével kapcsolatban Falin megismétli azt a szovjet álláspontot, amely szerint korlátozott nukleáris háború elképzelhetetlen. Egy harmadik világégés végzetes lenne, éppen ezért mindennél fontosabb a tárgyalások szerepe. Nincs olyan nemzetközi probléma, amit ne lehetne tárgyalóasztal mellett megvitatni és .megoldani, még ha szakaszokban is — írja. A nukleáris katasztrófa megakadályozásával kapcsolatban az ENSZ elé terjesztett szovjet javaslatot méltatva Falin hangoztatja, hogy a Szovjetunió kész fontolóra venni minden, más országtól származó építő javaslatot, amely a fegyverkezési verseny megfékezését célozza. Sajnálkozva állapítja meg, hogy a szovjet javaslatokat „tanulmányozásra” hivatkozva a nyugati vezetők sokszor -évekre elsüllyesztik. Az eredményes tárgyalások feltétele bizonyos fokú pártatlanság. Hiába ismerik el a felek, hogy szükség van a megközelítő erőegyensúlyra, ha ezeknek az erőknek a felmérésében olyan elfogultak, mintahogyan azt a NATO vezető köreinek kijelentéseiből láthatjuk. Falin részletesen idézi, miként hamisítják meg bizonyos statisztikákkal a Szovjetunió tényleges katonai erejét, miközben saját arzenáljuk felmérésekor lefelé kerekítenek, a „szovjet veszély” igazolása érdekében. A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozó iránti kiemelkedő érdeklődés egyik oka — írja Falin —, hogy a világ szeretne választ kapni a kérdésre: vajon mennyire bizonyult helyesnek a moszkvai szerződésben, rögzített irányvonal, s az enyhülés egészében véve mennyire bizonyult hasznosnak. Részletesen kitér mindarra, amit ezalatt a 10—12 év alatt az élet valamennyi területén sikerült megvalósítani. Végezetül megállapítja: bár a jószomszédi politika útjában sok 'előítélet áll, s nem köny- nyű támogatókat találni, lehetetlen nem felismerni, mennyire megtérülnek az erőfeszítések. Msrénvtetterirezet a gyászszertartáson Üjabh letartóztatások Egyiptomban Az újabb letartóztatásokkal 553-ra emelkedett a Szadat elnök elleni merénylet és »ás, „tervezett terrorakciók” kapcsán elfogottak száma — jelentette péntek reggeli számában a kairói Al-Ahram. A belügyminisztérium egyik illetékesére hivatkozó jelentés szerint a szervezet további terveire sikerült fényt deríteni. Az Al-Ahram forrása elmondta, hogy a hatóságok éjjel-nappal folytatják kutató- tevékenységüket, s hogy az elmúlt napokban „nem múlt el óra anélkül, hogy ne bukkantak volna a terrorista szervezet újabb vezetőire, embereire, rejtekhelyeire”. „A. korábban közzétett mérlegek alapján a hét közepén őrizetbe vettek száma meghaladja a százat. A rajtaütések színhelyét az illetékesek ezúttal nem jelölték meg. A beismerő vallomásokra hivatkozva arról számolt be a belügyminisztérium illetékese, hogy a szervezet tagjai Szádat temetésekor újabb merénylet végrehajtására készültek: a gyászmenetbe kézigránátot akartak hajítani és az ország ott megjelent valamennyi vezetőjét meg akarták ölni. Az idézett forrás — több hasonló állásfoglaláshoz csatlakozva — arról kívánja meggyőzni a közvéleményt, hogy az október 6-án végrehajtott merénylet nem sikerült tervezőinek szándéka szerint, ők ugyanis valamennyi vezetőt a gyilkosság célpontjaként szemelték ki. A díszszemlén megjelent politikai és katonai vezetők közül, mint ismeretes, egyedül az államfő, Anvar Szadat esett a támadás áldozatául. Az állítólag „khomeinista forradalomra” készülő mozgalom egy bizonyos Omar Ráhman személyében meg főemirjét — a vallási közösség legfőbb vezetőjét. A már korábban elfogott Omar Abdel Rahman töltötte be a szervezet muftijának szerepét. Az ő vallási, vallásjogi állásfoglalásai voltak mértékadók a csoport magatartását illetően. A hivatalos verzió szerint az ő utasítása volt a gyászmenet elleni támadás is. Az akció megakadályozásának körülményeiről nem szólt az Al- Ahramnak nyilatkozó illetékes. Huang Hua amerikában „Nem szövetséges, baráti országként” jelölte meg csütörtökön Alexander Haig amerikai külügyminiszter Kínát, Huang Huával folytatott tárgyalásait követően. A kínai külügyminiszter szerda óta tartózkodik hivatalos látogatáson Washingtonban, Haig tavaszi pekingi látogatását viszonozva. A kínai kűl ügyminiszter negyven percet tárgyalt a Fehér Házban Reagan elnökkell is. A Fehér Ház szóvivője „me-| leg, baráti és őszinte” eszme-, cserének nevezte ezt a találj kozót. A kérdések többségében, elsősorban a „szovjet fenyeger tés” megítélésében „közösek a nézetek” — mondta. „Nem értettek azonban mindenbep egygt!’ 7- felelte a szóvivő azután, bogy .egy tudósító megkérdezte, szó volt-e TajvanrrfT, illetve a Tajvannak szállítcpt amerikai fegyverekről is. Erről további részleteket nejn volt hajlandó közölni. Az AP amerikai hírügynökség által nevek említése nélkül idézett amerikai kormány- tisztviselők ugyanakkor reményüket fejezték ki, hogy a Huang Hua látogatása idején folytatott „beható vélemény- cserék” csökkenteni fogják Kína aggodalmát az amerikai —tajvani kapcsolatok miatt. Kormányfői látogatás az NSZK-ban Az együttműködés fejlesztéséért „A két ország közötti kapcsolatot jónak tartom, de nem ideálisnak” — nyilatkozta a háromnapos hivatalos bonni látogatása után tartott sajtótájékoztatón Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A magyar kormányfő ezzel arra utalt, hogy bár a nyugatnémet —magyar viszony javítása érdekében tett sorozatos erőfeszítések eredménnyel jártak, még mindig nagy lehetőségeket lát az együttműködés különféle formáinak fejlesztésében. Helmut Schmidt szövetségi kancellár a sajtókonferencián Lázár György kijelentésével egybehangzóan szintén úgy nyilatkozott. hogy elégedett a tárgyalások eredményeivel. A két politikus nem rejtette véka alá, hogy — különböző társadalmi berendezkedésű országok vezetőiként — nem értenek mindenben egyet, ez azonban nem zárja ki azt, hogy sok fontos kérdésben ne lehetne közös véleményük. A nemzetközi kérdések megvitatása során például megerősítették, hogy a leszerelési tárgyalások sikeréért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harcban a két fél azonos állásponton van. Ez nagy jelentőségű még akkor is, ha a november végén esedékes szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozón sem az NSZK, sem Magyarország képviselői nem- ülnek a tárgyalóasztalnál. De a nemzetközi légkör javításához, a kelet—nyugati megbeszélések sikeréhez mi is hozzájárulhatunk a kétoldalú kapcsolatok bővítésével. Schmidt kancellár, egyébként úgy fogalmazott, hogy a két ország viszonyát jelenleg is „minden tekintetben példamutatónak” tartja. A nemzetközi kérdések megvitatásán túl Lázár György gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésének lehetőségeiről is folytatott tárgyalásokat. Az NSZK második legnagyobb kereskedelmi partnerünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy külkereskedelmi forgalmunkat, kooperációs együttműködéseink számát ne növelhetnénk. E kapcsolatok továbbfejlesztésére annál is inkább szükség van, mert a jelenlegi nemzetközi gazdasági feltételek között az NSZK — bár más szinten — éppúgy gondokkal küszködik, mint a magyar népgazdaság. Meg kell tehát találni a kölcsönösen előnyös megoldásokat az ipari együttműködésben, a fejlődő országok piacain való közös fellépésben, valamint kereskedelmi forgalmunk • megfelelő kiegyensú- , lyozásában. A nyugatnémet vezetők is együttműködési szándékukat fejezték ki a tárgyalások során, s hangsúlyozták, hogy az apró zökkenők ellenére is megbízható, korrekt kereskedelmi partnernek tartják hazánkat. Talán nem csupán udvariasságból mondta Schmidt kancellár a sajtókonferencián, hogy „a magyar gazdaság állja a nemzetközi összehasonlítást”. Ennek a piacnak a megtartásához az NSZK-nak is érdekei fűződnek, éppen ezért fáradoznak az együttműködés további .fejlesztésén. Ezt az óhajt fejezték ki a gépi berendezéseket gyártó Mannesmann-Demag cég képviselői azon a tárgyaláson, amelyet a magyar miniszterelnökkel folytattak Duis- burgban. A magyar miniszterelnök látogatása az NSZK-ban egy kedvezően alakuló folyamat újabb állomása, amely hozzájárul ahhoz, hogy a két ország között tovább erősödjék a kölcsönösen előnyös együttműködés. Kmety Attila Varsóban tanácskozik a szejm A sztrájk beszüntetése, megbízatások a képviselők előtt Az ország társadalmi, politikai és gazdasági helyzetéről számolt be Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök, nemzet- védelmi miniszter a szejm péntek délután kezdődött ülésén. Emlékeztetett rá, hogy jóllehet' a törvényhozás elfogadta a válságból való kijutás kormányprogramját, a helyzet tovább rosszabbodik, mert dúl a hatalomért folytatott harc, az ország életét a ziláltság jellemzi, a különféle sztrájkakciók ^fokozzák->: az amúgy is nagy veszteségeket. „A sztrájkok költségei az egész társadalmat terhelik” — hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az összefogás érdekében minden, szocialista alapon álló aktív együttműködésére lenne szükség. A gazdasági helyzetről szólva, a kormányfő a többi között rámutatott: Lengyelországban több olyan vajdaság van, amely korábban saját szükségleteinél lényegesen több húst és más élelmiszert termelt, most viszont húsból saját igényeit sem képes kielégíteni. Ezzel összefüggésben különösen fontosnak nevezte a szovjet vezetésnek azt a döntését, hogy a Szovjetunió még az idén több ezer tonna húst és ugyancsak 30 ezer tonna tengeri halat szállít Lengyelországnak. Az ország jelenlegi helyzetében döntő jelentőségű a Szovjetunió segítsége, változatlan. jóindulata — mondotta Jaruzelski. A kormányfő ezután arról szólt, hogy a „Szolidaritásnak”, amelynek egyébként tartós helye van a társadalom életé-; ben, együtt kellene működnie a helyi államigazgatási szervekkel, a szervezetben működő szélsőségesek azonban politikai hazárdjátékra használják fel a több milliós tagságot. E tevékenységben nagy, s egyben tűrhetetlen szerepet játszik a szovjetellenes propaganda, a sztrájkok, különféle Nyolc éve, 1973. október 30- ón kezdődtek Bécsben az érdemi tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről. A tárgyalásokon 11 or-, szág képviselői vesznek részt. A tizenegy közvetlen résztvevő ország döntési joggal rendelkezik, de csak egyhangú döntéseket hozhat, ök az első egyezmény potenciális résztvevői. A további nyolc ország köztük hazánk, különleges státussal rendelkezik: képviselői felszólalhatnak, munkaokmányokat köröztethetnek a tárgyalások résztvevői között. A különleges státus azt jelenti, hogy e nyolc ország területén állomásozó saját és szövetséges fegyveres erőkre nem vonatkoznak majd a haderő- és fegyverzetcsökkentési megállapodások. A bécsi tanácskozás az egy- gyetlen tárgyalási fórum a két katonapolitikai szövetség tagállamai között. A regionális leszerelési fórum jelentősége azzal magyarázható, hogy Európában helyezkednek el a NATO fő erői (kivételt a2 Egyesült Államok hadászati atomcsa- pásmérő erői képeznek), valamint a Varsói Szerződés tagországainak fő haderői is. Hivatalos adatok szerint Közép- Európában mintegy kétmillió katona állomásozik. Éppen ezért sürgető, hogy mielőbb csökkentsék a haderők és a fegyverzetek szintjét. Az európai politikai enyhülés jó alapot: teremtett a kaHaderőcsökkentési tárgyalások tonai enyhülés előmozdításához. Gyakorlati leszerelési Intézkedésekre azonban, amint ezt a bécsi tárgyalások nyolcéves története is mutatja, eddig nem került sor. A SALT- megállapodás törvénybeiktatásának amerikai elhalasztása, valamint a szovjet—amerikai kapcsolatok megromlása hátrányosan befolyásolta a bécsi tárgyalások menetét. A tárgyalások időszakában tovább tartott a NATO katonai erőinek bővítése. A NATO vezetése a hetvenes évek elején átfogó tervet dolgozott ki a szövetségbe integrált fegyveres erők fejlesztésére. Ebben az időszakban jelentek meg a NATO-haderő átf egy vérzésére vonatkozó tervek. 1978-ban fogadták el a NATO ötéves fegyverkezési • programját, 1979-ben pedig a nyugat-európai rakétatelepítési határozatot. . A tárgyaló felek nyolc év elteltével is gyökeresen eltérő álláspontot képviselnek a legfontosabb kérdésekben. Elsődleges fontosságú a katonai erőegyensúly, egyenlő és nem csökkenthető biztonság a két szövetségi rendszer között. A szocialista országok véleménye szerint egészében globális erőegyensúly van a két NÓGRÁD - 1981. október 31., szombat szövetségi rendszer között. A NATO hivatalosan ennek hiányát hangoztatja. Ez az alapja az aránytalan csökkentés követelésének. A nagy ható- távolságú fegyverek korszakába azonban nem lehet valósan megítélni egy adott körzet erőviszonyait, ha csak az ott elhelyezett fegyvereket veszik figyelembe. A NATO részéről elsősorban a szárazföldi csapatok létszámadat-cseréjét sürgetik. Az adatok cseréjére 1980-ban került sor. A NATO azonban nem hajlandó elfogadni a Varsói Szerződés hivatalosan benyújtott számát. „Saját adataira” hivatkozva továbbra is 150 ezer fővel több csökkentést követel, az elvi kérdések tisztázása elől pedig kitér. Megmutatkozott ez a szocialista országoknak a csapatok kategorizálására vonatkozó javaslata beterjesztésekor is. A javaslat lényege: mely fegyvernemeket és szakcsapatokat kell a szárazföldi csapatokhoz, illetve a légierőhöz sorolni. Egyes NATO-országok hadseregeiben ugyanis a harcászatihadműveleti rakéták nem a szárazföldi haderőhöz, hanem a légierőhöz — míg a szocialista országok hadseregeiben a szárazföldi csapatokhoz tartoznak. Nem lehet azonban a szárazföldi csapatoknál csak a személyi állomány létszámát és a harckocsik mennyiségét alapul venni és ennek alapján meghatározni az erő- egyensúly meglétét vagy hiányát. Közismert, hogy a korszerű fegyveres erők ütőerejét ma már nem a személyi állomány létszáma, sokkal inkább a fegyverzetek mennyisége és minősége, valamint a harckészültség foka határozza meg. Továbbra is vita tárgyát képezik a földrajzi tényezők. A NATO szerint a Szovjetunió előnyösebb helyzetben van az Egyesült Államokkal szemben, hiszen az USA-t óceán választja el Európától. Nem lehet azonban az egyedüli meghatározó tényező a csökkentés térségétől való távolság. Egyéb tényezők is szerepet játszanak: a terület nagysága, a gazdasági, valamint a katonai infrastruktúra (közlekedési útvonalak, kikötők). A tárgyalások kezdetétől problematikus volt a kötelezettségvállalás kérdése. A szocialista országok álláspontja az, hogy a 11' közvetlen részt vevő országnak azonos kötelezettséget kellene vállalnia. Nem véletlen a NATO azon törekvése, hogy a két nagyhatalomnak nemzeti kötelezettséget kellene vállalnia. Ez sokkal hátrányosabban érintené a Szovjetuniót, mert a csökkentés körzetében a Varsói Szerződés csapatainak összlétszámából a Szovjetunió 50 százalékkal, az Egyesült Államok a NATO állományából 25 százalékkal részesedik. Mint ismeretes, a szocialista országok hozzájárultak ahhoz, hogy az első szakaszban az Egyesült Államok és a Szovjetunió csökkentse szárazföldi csapatait Közép-Európá- ban, a többi közvetlen részt vevő ország pedig csak a második szakaszban. A Szovjetunió egyoldalú csökkentést is végrehajtott. Érdemi haladás azonban ezután sem volt, a NATO továbbra is a létszámadatok cseréjét szorgalmazza, aminek célja egyértelműen a tárgyalások lefékezése. A NATO-országok érdektelensége egyre inkább megmutatkozik. Elutasítják az építő jellegű javaslatokat, kétségbevonják a hivatalosan benyújtott létszámadatokat. A közvetlen részt vevő szocialista Országok szárazföldi csapataira, azok szervezeti felépítésére vonatkozó konkrét adatokat követelnek. A NATO javaslata a csökkentést csak a szárazföldi csapatok személyi állományára kívánja kiterjeszteni. A Varsói Szerződés tagországai arra törekednek, hogy mielőbb megszülessék a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről szóló megállapodás. E regionális leszerelési megállapodás példaképül szolgálhatna Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számára is, és újabb ösztönzést adhatna a további regionális és egyetemes biztonsági és leszerelési megegyezésekhez. tiltakozó akciók sorozatának szervezése. Mint Jaruzelski mondta, van lehetőség a tragédia elhárítására, s a kormány tagjai egyre több olyan levelet, üzenetet kapnak, amelyeknek szerzői határozott intézkedést sürgetnek. A kormányfő bejelentette, hogy törvénytervezetet nyújtott be az állampolgárok és az állam védelméről szóló rendkívüli intézkedésekről. Rámutatott: „a képviselők:' előtt van az a törvényjavaslat is, amely a sztrájkakciók haladéktalan beszüntetését helyezi kilátásba, és hivatott véget vetni a közrendet sértő cselekményeknek. Ha ezt nem hagyják jóvá, akkor — mondotta Jaruzelski — a rendkívüli intézkedéseket tartalmazd javaslatok gyorsított törvénybe iktatását kezdeményezi a kormány”. Ugyancsak javasolta a nemzeti egyetértés tanácsának létrehozását, amelyben a pártok, szakszervezetek és társadalmi szervezetek képviselői vennének részt. Számítanak továbbá a katolikus egyház támogatására is. Ugyancsak törvénytervezet készült el a minisztertanács mellett működő társadalmi konzultatív tanács megalakításáról. Ezután javasolta, hogy a kormány négy tagja (eddigi funkciójának megőrzése mellett) a jövőben a következő területekkel foglalkozzék:. Janus Obodonski miniszterelnök-helyettes a gazdasági tevékenység koordinálásával; Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes a szak- szervezetügyi és társadalom- politikai intézkedések összehangolásával; Zbigniew Madej miniszterelnök-helyettes, a tervbizottság elnöke a hosszú távú tervezéssel és Florian Siwicki vezérezredes a nemzetvédelmi tárca fo- i lyó ügyeinek intézésével. ) Jaruzelski végül indítvá- ; nyozta. hogy — részben saját i kérésükre — mentsék fel tiszt- I ségükből Stanislaw Mach mi- | niszterelnök-helyettest, vala- 1 mint a kormány öt miniszterét. Kinevezésre javasolta Edward Kowalczykot, a demokrata párt elnökét miniszterelnök-helyettessé és javaslatot tett az öt miniszteri tárca betöltésére is. Jaruzelski miniszterelnök után — második napirendi pontként az idei népgazdasági és költségvetési terv végrehajtásáról, valamint a több változatban elkészített jövő évi tervről Zbigniew Madej mi- diszterelnök-helyettes számolt be.
