Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-27 / 252. szám
Képernyő élőit A krimi és változatai A nevek — Fóti Andor, Müller Péter, Bácskai Lauró István — jó ajánlólevelek. Fóti nyomozó bűnügyi törté- 'netei a műfaj hazai csemegéjének számítanak, Müller tehetsége, íráskészsége az olvasók, sőt utóbb a színházlátogatók számára sem meglepő, s Bácskai Lauró pedig nem mostanában kezdett barátkozni a bűnügyi film műfajával. A régebbi generációk tagjai még emlékezhetnek, hogy a hatvanas évek derekán ő volt az első magyar, minden porciká- jában krimifilm rendezője. Figyelemre méltó bátorság ez akkor, amikor az esztétikai műfajú arisztokratizmus szégyenkező fej tartásra kényszerítette mindazokat, akik mást is akartak csinálni, mint súlyos történelmi, társadalmi és egyéni kérdéseket boncolgató drámákat, akik fejükbe vették, hogy a néző szimpla kikapcsolódási igénye jogos belső kényszer, tehát nem csak lehetséges, hanem illő kielégíteni. Bácskai Lauró István azóta, az eltelt másfél évtizedben — moziban és tévében egyaránt — több alkalommal jelentkezett krimivel, s az utóbbi évek munkái érzékeltetik, hogy megfelelően sajátította el a műfaj követelményeit, fordulatos, érdeklődést keltő és éb- rentartó történeteket tud feldolgozni. Persze nem akarom a rendezőt isteníteni, tisztában vagyok azzal, hogy a krimiben más nemzetek, példaképpen az amerikaiakat, angolokat. nyugatnémeteket említhetem, nagyobb teljesítményekre képesek, ám nekik sokkal jobbak az anyagi körülményeik. az alkotás feltételei, s nem állnak szemben — sőt! — olyan élesen bizonyos fajta ízlésterrorral, mint az tapasztalható honi berkeinkben. Krimire szükség van — ha tetszik valakinek, ha nem. És kalandra is és bohóctréfára, komédiára, és még sok mindenre, amit a vájtfülű, hozzáértő vagy annak vallott, hangadók szívük szerint kiostoroznának a művészet áhítattal, fennköltséggel teli pantheon- jából. Egy dologra nincsen szükség, műfajtól függetlenül: az álságra, az olcsóságra, az izzadmányosan megfejthető rejtjelzésre. Az Utolsó alkolom. a három névvel fémjelzett kollektíva munkája professzionista, rendelkezik a bűnügyi film legtöbb elmaradhatatlan stigmájával. Főként és elsők között említendő: rokonszenves, talpraesett, bátor, okos nyomozótiszttel, épkézláb történettel, váratlan megoldással, belső logikával. Cserhalmi Györgyre akár egy sorozatot lehetne építeni; lehetne ő a mi Derrickünk, persze másképpen... Bencze Ferenc remek adjutánsa lenne. A filmből egyetlen dolgot hiányolok: a töményebb izgalmat. Felkeltése, adagolása könnyen megtanulható, csupán gyakorolni kell. Persze ehhez lehetőséget is kellene adni, a mainál többet, a rendezőnek. A péntek este látott Fekete rózsa című tévéfilm is úgy kezdődik, mint egy krimi: hulla az út szélén. Azonos a folytatása is, csakhogy míg a krimiben egyenes szálú a cselekmény, minden eszköz a gyilkos mielőbbi kiderítésére irányul, ac^dig ebben a filmben sokkal fontosabbak a körülmények, az emberi viszonylatok. egyéni tulajdonságok. Ha úgy tetszik, felfoghatom a krimi egyik változatának, mint a krimiparódiát, a tudományos-fantasztikus krimit (Kóma), a háborús krimit. A Fekete rózsa azonban bármenyire is sikeres az álcázása, nem bűnügyi film — társadalmi dráma. Cseres Tibor, aki valahol belebotlott ebbe a történetbe, rutinos író, s egy gyilkostörténetbe ágyazottan beszél szerelemről és kiszolgáltatottságról, a sorozatos elárultatások ellenére is élő hitről, magányról, emberségről, ártalmatlan és ártó mindennapos torzsalkodásról, egyszóval: az életről. Áldazat-e a megölt férfi vagy az elárult asszony? Az egyetemista kislány, kettőjük szerelmének gyümölcse, aki hirtelen indulatában öl, mindenképpen az. Anyja fölött ítélkezve, mondja „A te érzelmeid mindig bajt okoztak, főleg a gyerekeidnek... Én nem akarok (szeretek, tudok) félni, nem szeretem a fekete virágokat... A napot szeretem”. Az ítélet érvényes az apára is. A történelem, a társadalmi helyzet (háború, szegénység, kiszolgáltatottság stb.) mindössze mentség lehet a tettekre. de nem adhat felmentést. Mindenkinek vállalnia kell önmagát és cselekedeteit ahhoz, hogy nyugalmát, becsületét, tisztességét kivívja, megtalálja. Ezt teszi a leány, aki nem fogadja el anyja ön- feláldozását, s önként jelentkezik a rendőrségen. Ez — és természetesen a feldolgozás, az ábrázolás módja — menti meg a filmet a melodrámától, bár helyenként a rendező. Szőnyi G. Sándor kéote- len elkerülni. Cseres története — a látottak alapján — meglehetősen nehéz feladat elé állította. Sikerült ráhangolódnia. megéreznie csapdáit. de nem tud egységes stílust teremteni: a krimi, a líra és a dráma elemei keverednek olykor külsősége« megoldásokkal, cinéma vérité bevágásokkal. Több eleven, erőteljes színészi alkotás csökkenti a negatív hatásokat. Csomós Mari, a háromgyerekes, „Mária-er- kölcsű” leányanya szerepében meggyőző, Polgár Géza, mint a megölt sógora, hátborzongatóan tárgyilagos, Ábrahám Edit hiteles. A színészek többsége sajnos panelekből építi fel szerepét, és ritkán sugárzik ki az alakítás belső hőfoka. Bácskai Lauró műve a maga nemében jobb, tisztább, egységesebb, mint a művészinek tartott Fekete rózsa (ok) Krimiben tudós Vetélkedósorozat a televízióban Krimiben tudós címmel vetélkedősorozatot rendez a televízió október 27-től a 2-es csatornán. A havonta jelentkező műsor a krimikedvelőknek igyekszik szórakozást, játéklehetőséget nyújtani. A vetélkedő előkészítői abból a nézői szokásból merítették az ötletet, hogy a krimik megtekintésekor sokan szinte „magán- nyomozóként” követik a történetet, keresik a tettest. A Krimiben tudós épp a nyomozási kedvre épít. A korábban meghirdetett pályázatra sokan jelentkeztek. Az első adás játékosai — egy férfi és egy nő — annak vágnak neki, hogy megfejtsék a több, jeles színész közreműködésével filmre vett krimit. Nem csak a stúdióban versenyzők törhetik a fejüket, tehetik próbára az emlékezőtehetségüket, a megfigyelőképességüket, hanem telefonon a műsor nézői is közölhetik megfejtéseiket. Mivel számos „alkalmi krimiíró” is akad, ezért a műsor rendszeresen lehetőséget ad a legjobbnak ítélt művek bemutatására is. Szívesen fogadnak a televízió munkatársai játékosan izgalmas feladatokat is, amelyeket a kitaláló adhat fel a nézőknek. Ahogyan nem szabad Osztályparlamenti tudósítás Kisterenyéről — Osztály vigyázz! Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonnyolc, hiányzik egy. — Üljetek le gyerekek! A matematikaóra helyett osztályfőnökit tartunk. Ennek keretében pedig ifjúsági parlamentet. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Tóth Gézáné osztályfőnök a kdsterenyei gimnázium 3/B osztályának ifjúsági parlamentjét. Mivel pedig a sors úgy hozta, hogy ez az osztály idén először rendezheti meg e jelentős fórumot, az Útmutató az 1981/82. évi ifjúsági parlamentek megrendezéséhez című füzetecské- ből felolvasta, miről kell szólnia az oktatási intézmények intézkedési terveinek, azaz, a jelenlevő fiatalok milyen témakörökhöz szólhatnak hozzá. Előbb azonban Kortis Tünde, az osztály diákbizottsági titkára megtartotta beszámolóját. — Az elmúlt két évben igen sok feladatunk volt, amelyeket szeretnék nagyvonalakban összegezni — hangzottak szavai, s a nyelvi baki hallatán csak néhányan szisszentek. Sikerült az osztály kétéves munkáját kilenc pontba sűríteni. Az utolsó padsorból halk, bizonytalan hang sorolta: „ ... 3". Elsőben, az iskolánkban hagyományos nyilvános klubdélutánt mi is megrendeztük. 4. A KISZ murikájában és rendezvényein aktívan szerepeltünk. Másodikban a KISZ- túrán első helyezettek lettünk. .. 6. Órákon kiselőadásokat vállaltunk és adtunk elő... 8. Vannak ifivezetőink, akik lelkiismeretesen látják el feladataikat.” — A nem említett másik öt pont is hasonlóan „mély” és a „témát messze kimerítő” volt. Ezek után a beszámoló megállapította: „Úgy érezzük, jól teljesítettük ezeket a feladatokat és ezután is legalább így szeretnénk dolgozni.” — Az osztály terveiről szólva Kortis Tünde többek között a következőket mondta: „Tervezzük népi tánc előadását valamilyen rendezvényen... A KISZ-túrán ismét helyezettek szeretnénk lenni...” A beszámolót mélységes csönd követte, amit az osztályfőnök meg-megújuló biztatása tört meg. Lehet hozzászólni ! Érvei között szerepelt, hogy nem kell jelentkezni... Sipos Ildi, a KlSZ-alapszerve- zet titkára kezdte a sort, aki az ebédelés lassú és körülményes voltát kifogásolta. Miután több osztálytárs segítségével tisztázódott a probléma lényege. Tóth Jánosné igazgatóhelyettes válaszolt a kérdésre. Ezt követően a huszonhét tagú lányosztály kellemesen elcsevegett a diákigazolvány és a szabad szombat tapasztalatairól. kiderült, annak ellenére, hogy a tornaterembe csak tanári felügyelettel Je- het bemenni, e területen nincs gond, s egyébként is nagyon jó a kapcsolat a tanárok és a diákok között. Majd elhangzott néhány „jól átgondolt” ötlet: — Jó lenne, ha lenne büfé! Igen, mert jó lenne, ha szünetben vehetnénk tejet meg kiflit. — Jó lenne, ha lyukasórán be lehetne menni a klubba. Igaz, aki otthon megtanulja a leckét, annak itt már nincs szüksége tanulásra, de jó lenne, ha a klubban tanulgathatnánk lyukasórán. — Jó lenne, ha... Jó lenne, ha.,. Az igazgatóhelyettes érdemben válaszolt minden kérdésre. Miután a részt vevő fiatalok kifogytak az ötletekből, hogy mit lehetne még egy ilyen helyen szóvá tenni, az iskola vezetőségét képviselő igazgatóhelyettes intézett kérést a jelenlevőkhöz: — Elvállalná-e valaki, hogy az iskolai parlamenten javasolja az iskolában való rágógumizás beszüntetését? Ha ez a kérés diáktól hangoznék el, biztosan nagyobb foganatja lenne... — érvelt a pedagógus, de nem akadt jelentkező. — Hát, ahogy gondoljátok. Voltaképpen elrendelhetjük mi is. hogy ezután tilos rágózni. így egyszerűbb is... — summázta a beszélgetést az igazgatóhelyettes. Majd bekiabálásokkal javasoltak hat küldöttet az iskolai ifjúsági parlamentre, akiket villámgyorsan egyszerre és nyílt szavazással 1 megválasztottak. Közben eltelt a matematikaóra. Az egész idő alatt menzajegyüket szorongató lányok a tanárnő engedélyével elmehettek ebédelni. A tudósítás nem tűr elemzést, magyarázatot, kommentárt. De a fentiekhez talán nem is kell. Az, ami október tizenharmadikán fél egy helyett fél tizenkettőkor történt a harmadik bében, példája volt a rosszul szervezett, parlamentnek. Biztosra vehető, hogy nincsenek tisztában a fórum jelentőségével, lényegével. Kihasználatlanul hagytak egy lehetőséget. — veszprémi — Megjelent a Béke és Szocializmus A kommunista és munkáspártok folyóiratának októberi száma vezető helyen közli Borisz Ponomarjovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a KB titkárának a „Honnan indul ki a háborús veszély és hogyan hárítható el?” című cikkét, amely szembeállítja a Szovjetunió békejavaslatait az Egyesült Államok politikusainak nyilatkozataival. Lars X.'erner, a Svéd Baloldali Párt-Kommunisták elnöke azt latolgatja cikkében, vajon az észak-európai népek képesek lesznek-e elmozdítani a holtpontról a leszerelés ügyét. Cesar Perez, a Dominikai KB tagja a Reagan-kormány latin-amerikai politikáját elemzi. „Csak a szocialista úton juthatunk ki a válságból” — címmel Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja a lengyelországi helyzetről írt. A nigériai kommunisták harcáról Dapo Fatogun, a Nigériai Dolgozók Szocialista Pártja KB főtitkára tájékoztatja a folyóirat olvasóit. Georg Matthews, a Brit Munkáspártban történt szakadás tanulságait elemzi. Gáspár Sándornak „A nemzetközi szakszervezeti mozgalom” című könyvéről szól Siklós János írása. Színházi érdekességek Tanárok és színészek A nagyközönség és a színházak szoros kapcsolata nem szokatlan jelenség az NDK- ban, ahol a színészek az alkotómunka egyik fontos eszközét látják a kapcsolattartásban. Az ilyen jellegű törekvések egyik érdekes példája a drezdai Állami Színház kezdeményezése. A színház társulata 1971 óta speciális tanfolyamokat rendez tanároknak, hogy elősegítse az isA tudás tárháza (II.) Könyvtárközi kölcsönzés ÉVENTE EGY ÉLETRE..: A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár „A” besorolású, azaz általános gyűjtőkörrel felruházott intézmény. Állományában jelenleg 154 689 könyvet és 7 818 kötet (!) periodikát — napilapot, folyóiratot és egyéb időszaki kiadványt — tartanak nyilván. Ezen felül mintegy háromezer „hangzó dokumentum” — hanglemez, magnetofonszalag —, valamint közel kétszáz mikrofilm és egyéb információhordozó (térkép, mappa stb.) szerepel a leltárban. Tavaly összesen 578 913 forintot fordítottak az állomány gyarapítására, de ez az összeg nem tartalmazza a már korábban előfizetett időszaki kiadványok árát, melyből 802- féle jár a könyvtárnak 957 példányban. Szám szerint 1980-ban 11 559 darab új kiadványt „könyveltek” el, s az elhasználódott kiadványok közül 8 692 egységet töröltek. N. Petrovics szovjet tudós szerint az ember legfeljebb két- ihárom ezer — átlagos terjedelmű — könyvet képes elolvasni életében. Tehát a megyei könyvtár állományának egyéves, tényleges gyarapodása elegendő ahhoz, hogy valaki egy életre „megéljen” belőle. Az általános gyűjtőkör — a magyar nyelven megjelenő szépirodalmi műveken kívül — felöleli a tudományok és a művészetek legalapvetőbb „irodalmát”, sőt egyes területek, népszerűbb tudományágak esetében a részkérdéseket taglaló szakirodalomra is kiterjed. Mégis akadnak olyan „válogatós” olvasók, akiket sem a már meglevő, sem az újólag beszerzett kiadványok választéka nem elégít ki. A speciális igényeket a speciális gyűjtőkörrel rendelkező szakkönyvtárak tudják csak kielégíteni. De a salgótarjáni olvasóknak nem kell ezekért sem kilométereket utazniuk. Az évi 3 forintos beiratkozási díj ellenében minden könyvtári tag igénybe veheti a könyvtárhálózat egyik jelentős szolgáltatását: a könyvtárközi kölcsönzést. SOS. — ÖRDÖGH! Szépirodalmi művek ritkán szerepelnek a könyvtárközi kölcsönzések kérőlapjain. A jelentősebb alkotásokból eleve több példány található a nagyobb könyvtárakban, s ha történetesen valamennyit kikölcsönözték, a beiratkozott olvasók élhetnek előjegyzési jogukkal. Kivétel persze így is akad. Egy orosz anyanyelvű salgótarjáni olvasó például rendszeresen az Országos Gorkij Könyvtárból kéreti le az orosz nyelvű regényeket. Előfordul azonban, hogy maguk a könyvtárak szorulnak segítségre... A közelmúltban az egyik könyvtárban ördögh Szilvesztert várták író-olvasó találkozóra. A könyvtárosok jó előre „feltérképezték” az állományukban levő Ördögh könyveket. A népszerű író regényei azonban év közben is kelendőek, így nem sok remény volt rá, hogy az ankét előtt és után megszaporodó igényeket ki tudják elégíteni. A szélrózsa minden könyvtárába postázták hát a kérést, és a gyors segély időben meg is érkezett. Az említett esetektől eltekintve, a könyvtárközi kölcsönzéseknél illik betartani a szolgálati utat. A „B”, „C”, „D” típusba sorolt, kisebb gyűjtőkörrel rendelkező könyvtárak kérelmükkel a megyei hálózat központi könyvtárát kötelesek megkeresni, s ha ott sem található a kért kötet, akkor a megyei könyvtárak a regionális központoknak továbbítják a kérést. A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár korábban a debreceni egyetemi könyvtárral állt ilyen kapcsolatban, s bár hivatalosan 1976- tól a miskolci regionális könyvtárhoz tartozik — a kialakult jó kapcsolat jegyében — alkalmanként továbbra is Debrecennel bonyolítja le a könyvtárközi „forgalmat”. A Balassi Bálint Könyvtárhoz idén 207 kérés érkezett, a megyei könyvtár pedig 103 kiadványt igényelt a regoná- lis központtól. Erről a szolgáltatásról is elmondható tehát, hogy kevesen ismerik. De abban, hogy kevesen veszik igénybe egy másik tényező is közrejátszik. KÖNYVTÁRAK MALMAI Mondják, hogy néhány évvel ezelőtt — a szolgálati út megkerülésével — közvetlenül egy szovjetunióbeli könyvtártól kért kölcsön könyvet egy hazai könyvtár. Mondják, hogy egy héten belül meg is érkezett. Azt is mondják, hogy a szolgálati út betartásával égy hónap alatt sem jutottak volna hozzá... A könyvtári szolgáltatások dicsérete mellett nem hallgathatjuk el azt sem, hogy nemcsak isten, de ma még a könyvtárak malmai is lassan „őrölnek”. A könyvtárközi kölcsönzés csaknem mindig eredménnyel jár, de ki kell tudni várni,.. ! Olykor hetek, hónapok, akár fél év is beletelik míg az olvasó megkapja az értesítést, hogy könyvtárában átveheti a kért kiadványt. Ez bizony sovány vigasz annak, aki tanulmányaihoz gyors segítségre vár. Az információk exponenciális növekedése és az ezzel párhuzamosan növekvő információéhség sürgős korszerűsítésre kényszeríti a könyvtárakat, korunk e nélkülözhetetlen intézményrendszerét. A könyvtáraknak nem csak az információk feldolgozásában kell lépést tartaniuk, de a lehető legrövidebb idő alatt ki is kell tudniuk szolgáltatni a szükséges információt, adatokat. Angliában kiszámították, hogy „informálatlanság” miatt napjainkban a benyújtott találmányok 10—20 százaléka a régi eredmények ismétlése. Aligha szükséges taglalni, micsoda szellemi és anyagi pazarlás feltalálni azt, amit már feltaláltak. . A jelenlegi világgazdasági helyzetben az információcsere mai tempója tarthatatlan. A megoldás a kibernetikában rejlik, de a számítógépes adattárolás, a mikrofilmek és komputerek forradalma közel sem aratott még teljes győzelmet a tudás tárházában. Pintér Károly kólái nyelv- és zeneoktatást. Az idei évadban a felső tagozatos német tanárok ismerkednek meg az együttes munkájával. A jövő évadban viszont a zenetanárok találkoznak, a drezdai Állami Operaház társulatával, a Staatskapelle zenekarával és az Opera balettegyüttesével. Az előadó művészetnek ez a tevékenysége azt eredményezte, hogy már minden második drezdai VIII. és IX. osztályos diák rendszeres színházlátogató. I naumburgi bábusok Az NDK 16 állami bábszínháza évente mintegy 3000 előadással örvendezteti meg 600 ezer nézőjét. A híres naum- burgi bábszínház az egykori rehehauseni falusi bábjátszó körből fejlődött az ország neves együttesévé. A naum- burgi bábművészek állandó színháza az Arany Kakas. Nyári rezidenciájuk az évszázados Mária-töröny tövében található. Marionett-figuráikkal, ősi és modern meséket elevenítenek meg. Évente mintegy 150 alkalomrr 1 vendégszerepeinek az NDK különböző településein. 4 NÓGRÁD - 1981. október 27., kedd ~]
