Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-27 / 252. szám
Megemlékezés a Karancs völgyében Útjaink alapja a kő Teherautókon és vasúti kocsikban szállítják a követ a nógrádkövesdi kőbányából. A sokoldalúan használható építőanyag jelenti útjaink egyik nyersanyagát Nógrád - Berkenye Tervek szerint haladnak f!3l ksracütérsüik Közelebb a vásárlóhoz A kereskedelem akciói, vevőcsalogató rendezvényei hozzaiar- toznaü. miiiúennapi éieiuuivnoz. GyaKorlatiiag nem is muiik el egyetlen liet sem anélkül, hogy valamilyen árieszálLt.„sra, áruoe- rnutatora, koszomra ne uivuaina a rádió, a televízió, vagy a napi sajtó. E kezuomúnyezesek- re ki-ki eltérően rcagal — vér- mérsékleté e-s a koraoui tapasztalatai szerint. Egyesek azon nyomban szemek az aitció sz.n- hetyére, jó v:.sán — mellesleg pedig megtakarítást — réméivé, Ma- ! soá, a iiéiAedobi>ek, csak le- ! gyaitenek a hírverésre: humbUk ! az egész, ilyenkor akarják a nya- I kun.voa sózni a raktárakban ma- i rau: óoviii. I A legkülönfélébb akciókban mindenesei;* e egy valami rendk.- vűu módon s impatikus. Nevezetesen: valamennyi üzlet: elei, vevőt akar „fogni azaz végső soron a kedvúnkxen kíván járni. Ezen pedig az az egyszerű — és térim s. etszerü — tény sem vá toztar s Tamil, hogy az akeiv> szervezője és meghirdetője jó elére számol a maga hasznával, nyereségével is. De így van ez rendjén, elvégre gazdálkodó válla a.ok. ól van szó. Mindez arról jut eszembe, hogy & tavalyi kedvező tapasztalatok alapján újra a BNV A pavilonjába:-. berendezett EXPO-rakt^r- áru házba invitálja a reklám a vá állót; házunk táján pedig isméi megrendezték a pásztói járásban a kereskedelmi és ismeretterjesztő napokat. Az utóbbi programját immár tizenötödik alkalommal készítették elő. Ez a szárn pedig sokatmondóan arról árulkodik, hogy nyilván megta- . láija számításait a rendező Pász- I tó és Vidéke ÁFÉSZ. S ha így | van. akkor a vásárló, a szövetkezeti tag sem járhat rosszul. A kereskedelmi és ismeretterjesz- j tő napok lehetőségei egyébként igen nagyok, hiszen — mint a beharangozó hírverés is utal er- | re — egy egész járás lakosságát érinti; az ÁFÉSZ ellátást szervező munkája során csaknem negyvenezer emberrel kerül kapcsolatba. Rendszeresen és naponta — és intenzívebben a rendezvénysorozat idején. Mellesleg pedig, éppen ez az intenzívebb kapcsolat alapozhatja meg. hogy zavartalanabbak legyenek a hétköznapok. Mi a lényege, a tartalma ennek a tíz napnak? Mindenekelőtt, az üzlet. A ma „megkötendő” és a holnapi is — ez az egyik örvendetesen előremutató vonása a rendezvénysorozatnak. Ami a mát illeti: koncentráltan kínálnak árut a vevőnek. Számos törekvés azonban azt sejteti, hogy a kereskedők már a holnap vásárlójára is gondolnak, ennek igazolására számos tényt említhetünk Mindenekelőtt: a gazdag rendezvénysorozat egyfajta találkozó is a vásárlóközönséggel, amely lehetőséget teremt az igények, a vásárlói kívánalmak megismerésére. De legalább ilyen fontos. hogy a kereskedő is bemutassa: milyen újat tud nyújtani. Az áruismertetés, a lehetőségek felvonultatása pedig nagyonis hasznos, gyakorlatias Ismeretterjesztés. Ezzel a lehetőséggel akkor élnek igazán jól, ha a korszerű, az egészséges életvitelnek megfelelő igényeket kívánják felébreszteni a vásárlóban. Semmi kétség, a 15. alkalommal megrendezett mátraaljai kereskedelmi és ismeretterjesztő napok szervezőinek ez volt az egyik céljuk. S hogv majdan ebből is profitál az AKÉSZ? Minden bizonynyal. A másik nyertes viszont a vásárló: mert megismerik a vevő esetleg kínálatot is befolyásaié véleményét; előtte pedig felvonultatják a szokásokat — netán életformát is — alakító újat. Az előnyök tehát kölcsönösek, amelyek egy tőről fakadnak: a kereskedőt és a vásárlót egymáshoz közelebb hozó „randevúnak” köszönhetők! Kelemen Gábor Ebben az évben nem történtek „nagy dolgok” Nógrád megye e két településén. Beruházás nem szerepelt az idei tervek között. Az öregek napközi otthonának fölújítására viszont 300 ezer forintot kaptak a megyei keretből és a munkálatok már befejezéshez közelednek. A kőműves helyét a festő vette át, az ajtókat, ablakokat mázolja. Az elkövetkezendő napokban a helyi termelőszövetkezet minta asztalosüzemének szakemberei látnak dologhoz: társadalmi munkában vállalták a helyiségek lambériáinak fölrakását. A csinosítás végeztével a negyven idős ember szebb, otthonosabb környezetben töltheti napjait. Jobb utakon Évente szép summát emészt föl a két település útjainak fölújítása és karbantartása. Nógrádon a Petőfi utca már igen rossz állapotban volt. Megbízást adtak a megyei tanács költségvetési üzemének, hogy a fölújítást végezzék el, ennek fejében 730 ezer forintot fizettek ki a kivitelezőnek. Karbantartási munkára 307 ezer forint jutott. Ebből Berkenyén a Zrínyi utca egy részét javították meg és a KPM-úthoz mintegy ötven méteres sárrázót építettek. Elvégezték a Ságvári utca földmunkáit is — körülbelül 200 ezer forint értékben —, előkészítve az úttestet a jövő évi portalanításhoz. Folyik az üdülőterület villamosítása, a telektulajdonosok befizetett forintjaiból az ÉMÁSZ építi a gerincvezetékeket. Új lakásban . Gyarapodik Nógrád és Berkenye. Az eddig eltelt kilenc hónap alatt ugyan még csak négy lakás tulajdonosa kapott használatbavételi engedélyt, de ennél többen köszöntik az 1982-es évet új otthonban. A két szomszédos faluban ugyanis tíz épület van már tető alatt, s hamarosan oda is beköltözhetnek a boldog tulajdonosok. Két házon dolgoznak Berkenyén, nyolc pedig Nógrádon készül. A harmadik negyedév végén azt állapíthatták meg tehát a tanácsiak, hogy minden a tervek szerint halad, nincs lemaradás, nem kell kapkodniuk az év végén. „TIZENHÉT ÉVES suhanc voltam, amikor apám kézen fogott és elvitt báró Solymossy uradalmába lakatosinasnak. Két évig sepertem a műhelyt, hordtam a mester- és segéd- uraknak a nagyfröccsöt. Meg tanultam is valamit, mert 1922- ben jó eredménnyel felszabadultam. Nagybátonyban a bányánál kezdtem dolgozni. Kis- terenyén az osztályozót építettük. Egy héten csak két-három napot munkálkodtunk, mert a többire nem adtak feladatot. Olyan világ volt. hogy hagyták egy kicsit tenni-venni a munkást, de még arra se volt elég, hogy megmelegedjen, mert elküldték, felmondtak neki. Ezért a húszas években munkahelyről munkahelyre vándoroltam. míg végül visszáke- rültem Kisterenyére a bányához. Végre megállapodtam. Hosszv „megállapodás” volt ez! Harminckét évig tartott. Közben 1930-ban megnősültem. H"- i hatvanpengős fizetés mellett nem nagyon dúskálhattunk. Gyakran kérdeztem a feleségemtől: meg fogunk élni ebből? ö csak nyugtatott. ne félj semmit, majd beosztjuk. S hogy igazat beszélt. azt az évek bizonyították. Ettől függetlenül keményen dolgoztam. Szinte nem volt vasárnap, hogy ne szálltam volna le a bányába kötelet kötni. Néha harminckét órát is lehúztunk odalent. Világéletemben szikár ember voltam, de akkor öt ven kiló, ha lehettem. Nem csoda, hogy majdnem elfújt a szél. Végre „könnyebb időszakok” következtek. Kovácsból lakatos, lakatosból művezető lettem. Azután szakmunkásjelölteket okítottam. Nyugdíj előtt hívott a kisebbik fiam Kazincbarcikára: apa minden kényelmetek meglesz nálunk, a még munBofcEoq kából hátralevő három évet is nyugodtabban ledolgozhatod. Elmentünk hozzájuk! Igazat mondott a fiam, beváltotta ígéretét. Az ottani Herbolye bányában dolgoztam a fiammal együtt. ö bányatechnikus. Nem csak a munkahelyem volt jó, de otthon is megvolt mindenünk. Jól kijöttünk a fiatalokkal. Hamar elment a három év. 196.4-ben nyugdíjba mentem. Marasztaltak a fiamék, a nagyobbik, a Karcsi is hívott a változatosság kedvéért menjünk hozzájuk Esztergomba. De a feleségem nem bírta megszokni a panelházat. Csak ült a szúnyoghálós ablak előtt és tátogott, mint a partra vetett hal. Inkább újra hazajöttünk Kisterenyére! A gyerekek se maradtak el. A Józsi és a Karcsi gyakran kocsiba pakolja a családot: jönnek hozzánk. Négy szép unokánk van. A menyeinkre sem lehet panasz. Főleg rajtuk múlik, hogy így segítenek, kitartanak mellettünk. ember A tavalyi aranylakodalmunkon nagy meglepetést okoztak. Az asszony születésnapja is ekkor van. Kicsit várta azt a pár köszöntő sort, a dísztáviratot. Rosszulesett, hogy nem érkezett meg. Számított rá. Dolgozgattunk a ház körül, amikor látom, befutnak a gyerekek. Ünneplő ruha, titkolózás, a -menyemék birtokba vették a konyhát, tilos volt beménni. Minket is ünneplőbe „Öltöztettek”. Azután a nagyobbik fiam felköszöntött bennünket a többiek nevében is, és átadta az ajándékokat Akkor van nálunk igazi ünnep, ha ők jönnek. Ha elmennek, már a nap sem süt úgy. Érzi az ember „beborul az ég”. Azért még mindig van' ami fei- üdít.A munka és a sakk. Mindkettőt egy időben, tizenhét éves koromban kezdtem csinálni. Most a hetvennyolcadik évemben is kitartottam mellettük. Vagy inkább fordítva? Az egészségemre nincs, panasz. Talán azért mert még mindig nem tettem le a „kalapácsot”. Ajánlom nyugdíjastársaimnak, ha az egészség is engedi, ne hagyják abba a munkát. Olyan az mint valami jóféle „konzerválószer”. Az SKÜ kistere- nyei gyárában dolgozok. Afféle mindenesként. Az idén letelt az ezerkétszáz óra. De jövőre újra szeretném fölvenni a munkát. SZENVEDÉLYEM A SAKK. Rendeztünk mi harminc-negyven évvel ezelőtt is nagy sakkcsatákat az udvarunkon. Ha meg versenyre hívtak bennünket, biciklire pattantunk és elkerekeztünk a színhelyre. Jelenleg a helyi sakkszakosztály vezetője vagyok. Sok utazással, lótás-futással jár, de szeretem csinálni. No és természetesen versenyezni és időtöltésként partikat játszani. .. a sakkban is, az életben is becsületesen, még egy ideig. Ezt szeretném!” Elmondta: Koós Károly Lejegyezte: Szabó gy. Sándor Eső után túra A múlt hét második felére jellemző esős-borús idő láttán kevesen merték volna állítani, hogy vasárnap kisüt a nap. Talán csak az MHSZ Salgótarján városi vezetősége vojt ebben biztos. Tagjai még a szombat délutáni zuhé láttán sem vol- • tak haljandók lemondani a vasárnapra tervezett emléktúrát. S lám csak, igazuk lett, a természet ezt a bizakodást majdnem verőfényes idővel honorálta. Vasárnap reggel az autóbusz salgótarjáni középiskolásokkal zsúfolva kanyarodik a karancsberényl Nógrádi Sándor Emlékmúzeupi elé, hogy azok részt vegyenek a minden év októberében hagyományosan megrendezett túrán. A várakozás bő negyedórájában — amíg az MHSZ aktivistái a versenypálya utolsó simításait végzik — a reggeliző lányok között kisebbfajta pánik tör ki. afféle kamaszos nyafo- gás: itt majd futni, versenyezni kell, pedig hideg van, az októberi napsugár már nem sok meleget szór, és sár van, pedig anyu most mosta ki a fehér tornacipőt. .. Kicsit megnyugszanak a kedélyek, amikor kitárul előttük a partizánmúzeum ajtaja. Belefeledkeznek a megyénk felszabadításának hadmozdulatait rekonstruáló terepasztal, a korhű dokumentumok. Nógrádi Sándor személyes tárgyainak tanulmányozásába. Tudják jól, a hajdani harcálláspont, a megye partizánmozgalmának ma emléket állító vadászház megismerése nem minden cél nélkül való, mert a szerzett ismereteket hamarosan számon is kérik... A rendezvény kezdetét jelentő sorakozás kicsit nehezen megy... De a csodálatos színekben pompázó őszi erdő mélyén megbújó völgy lassan elcsendesedik, s csak Kassai- né Karácsony Éva, a KISZ Salgótarján város bizottságának titkára megemlékező .szavait visszhangozzák a szemközti dombok, majd a kegyelet koszorúját helyezik el a Nógrádi Sándor Emlékmúzeum homlokzatán. Megközelítően száz közép- iskolás fiatal állt a rajthoz, ötfős csapatokba tömörülve, nem sokkal tíz után, hotgy a négyszáz méteres, öt feladattal nehezített pályát lefussa. Bár az indítóállomás tízkérdéses, mozgalmi és politikai ismereteket számon kérő tesztlapja nem kifejezetten nehéz, sok csapat versenylapját terheli mégis büntetőidő — előfordul négy perc is, azaz nyolc (!) hibás válasz — már az indulásnál. Ám akik gyorsan kaptatnak fel az emelkedőn, s hegynek felfelé is pontosan dobják a kézigránátot, máris lefaraghatnak az esetleges hátrányból. A zászlókkal kijelölt pálya következő állomása csak az első pillanatban tűnik rémisztőnek — a versenyző fiúknak a víz felett kiefeszített kötélen kell átküzdeniük magukat, a túlpartra, míg a lányok egy keskeny gerendán egyensúlyoznak át. A kettes rajtszámot viselő szőke kislány kipirult arcából riadt, értetlen szemek pislognak a gerendára, de egy hirtelen elhatározással mégis nekilendül. Gyorsan és száraz lábbal ér a túlpartra, a már fut is a következő állomásra. Nem kérdez, de őt sem lehet kérdezni a nagy hajrában. s A lövészetre kicsit pihegve érkeznek a csapatok, s bizony jócskán akadnak elvétett kísérletek a bukóalak ledöntésére. Ám az utolsó, a hármasakadály már nem is akadály a többihez képest. Már javában zajlik a ver-' seny, amikor felbúgnak az első motorosok. A versenykiírás számukra külön programot hirdetett: a közlekedési teszt helyes kitöltését apró ajándékokkal jutalmazták a rendezők, a KISZ .Salgótarján város bizottsága és az MHSZ városi vezetősége. A három (!) motoros fiú Karancslapuj- tőről érkezett, s a barátok között dőlt el a helyezések sorsa. — Nehéz volt? — Mi? A teszt? — kérdeznek vissza, majd Hegedűs Zsolt, Talpass Zoltán és No- vák József egymás között megvitatják, hogy bizony a vizsga — a jogosítványért —■ nagyobb megpróbáltatást je-' lentett. A bensőséges eredményhirdetés a legszerényebb, leghalkabb fiú, Hegedűs Zsolt győzelmét hozza, aki annak 1 idején már biciklivel is próbálkozott, ilyen versenyen. A jutalmak birtokában gyorsan nyeregbe pattannak, s eltűnnek a kanyarban, felverve a gyenge őszi napfényben nedvesen csillogó erdő csendjét. S orra érkeznék be a csapatok, s a rendezők jőlessőn szemlélik a tüzes arcú, kimelegedett kö-' zépiskolásokat. Csak azt sajnálják, hogy az üzemek KISZ- esei távolmaradtak, s jó néhány iskola is. Ellenben a 217- es számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet és a közgazdasági szakközépiskola kitett magáért. Ez utóbbi csapata csak hajszállal maradt le a kereskedelmi szakmunkásképző iskola két csapata mögött, míg a győzelmet az ipari szakmunkásképző iskola fiúcsapata, Farkas Dezső, Fodor István, Menczel József, Orosz István és Tóth Kálmán szerezte meg. Mint kiderült nem idegen tőlük az ilyenfajta versenyzés. Hárman közülük ifjúgárdisták. V. E. A program a múzeum megtekintésével kezdődött. j NÓGRÁD - 1981. október. 27.. kedd ^ 5
