Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

A tudás tárháza (L) Kemerovo - Nógrád Irodalomkutatás I A barátság útján Híres halál Alighanem Tom Artley volt az első áldozata annak a je­lenségnek, amit ügy nevezünk: információdömping. Ez az an­gol fiatalember mindössze hu­szonegy éves volt, amikor 1964 őszén — tudásszomjtól vezé­relve — bezárkózott apja könyvtárszobájába, azzal a szent elhatározással, hogy ki nem jön onnét, amíg , szert nem tesz a világ dolgainak teljes ismeretére. Éjt nappal­lá téve bújta a könyveket, fo­lyóiratokat és meghallgatott minden olyan rádidóműsort, melytől ismereteinek gyarapo­dását remélte. Asztalán vaskos dossziékba gyűltek a jegyzet­lapok. Jómódú szülei szívesen büszkélkedtek azzal, hogy fiuk autodidakta módon művelő­dik, később azonban némi ag­godalommal figyelték a szi­szifuszi lelkesedést. Az elme- betegség tüneteit azonban csak akkor fedezték fel, ami­kor Tom — furcsa hangsúl­lyal — mind gyakrabban han-. goztatta, hogy „Nem találom a végét. Nem találom a vé­gét...!” A fiatalember 1967 nyarán lakásuk emeleti abla­kából a mélybe vetette magát. A szenzációs információkra éhes lapok annak idején so­káig csemegéztek annak a sze­rencsétlen embernek az ese­tén, akinek agya nem bírta feldolgozni a rázúduló infor­mációkat. Információ — raktár Volt idő, amikor egyes em­berek birtokában voltak ko­runk valamennyi ismeretének. A polihisztorok kora azonban lejárt, és mára beigazolódott a mondás: nem az az okos em­ber, aki mindent tud, hanem aki tudja, hogy mit hol talál.” Magyarul: aki tudja, hogy hol találja meg a dolgokról a szükséges információkat, aki tudja, hogy hol olvashat vala­miről^ És ez sem kis fel­adat. Egy közelmúltban megjelent művelődéstörténeti kőny címé­re utalva, hosszú út vezetett „A tamtamdoboktól az űrtávira­tig.” Az információhordozók, a tömegkommunikációs eszkö­zök fejlődésével párhuzamo­san az információk mennyisé­ge is nőtt. A sajtó, a rádió, a televízió nap mint nap zú­dítja ránk a legkülönbözőbb híreket, információkat. Szelle­mesen jegyezte meg egy szov­jet tudós, hogy „a tömegtájé­koztatás mai fokán könnyebb tájékozatlannak maradni, mint korábban bármikor.” Mégsem volna bölcs dolog a technikát elmarasztalni ezért. Hiszen, aki lépést akar tartani a kor­ral, nyomon szeretné követni a politikai, gazdasági, kultu­rális élet változásait, az nem nélkülözheti a sajtói a rádi­ót, a televíziót. És nem nél­külözheti a könyvet sem! Már csak azért sem, mert a köny­vek azok — és most kifeje­zetten szakkönyvekre gondo­lunk —, amelyek időről időre összefoglalják, rendezik és különböző szempontok alap­ján csoportosítják a régi és új ismereteket. Csakhogy ma már a köny­vek labirintusában sem köny- nyű eligazodni... Szerencsére világszerte létezik egy intéz­ményrendszer, amely elvégzi helyettünk a szelektálás fel­adatát. Ez az intézmény a könyv-tár, és szerepét épp ezért nem lehet túlbecsülni. Könyvtárosok bibliája Salgótarján középpontjában, a Tanácsköztársaság téren ta­lálható a Balassi Bálint Nóg­rád megyei Könyvtár. Látoga­tói csak három helyiségét is­merik; a kölcsönzőtermet, az olvasóteremt és a zenei rész­legét Pedig a könyvtár szol­gáltatásai nemcsak a könyv­kölcsönzésre szorítkoznak. A kevésbé ismert szolgáltatások egyike az irodalomkutatás. Irodalomkutatással az olva­sószolgálati csoport, ezen belül a tájékoztatási részleg munka­társai foglalkoznak. Ok azok, akik az olvasók kérésére a könyvek és kiadványok ezrei­ből kiválogatják a szükséges olvasmányokat Segítségükre van ebben a könyvtárosok bibliája: az „ETO”. Az ETO tizedestörtek elvén felépített számjelzetekkel je­lölt alá- és fölérendelt fogal­mak hierarchikus rendszere, mely magában foglalja az em­beri tudás — az ismeretek és tevékenységek egészét. Az ETO legfőbb érdeme, hogy korlátlanul bővíthető, tehát rendszerében minden új, elad­dig ismeretlen fogalom elhe­lyezhető. Namármost a könyv­tárállomány minden egyes da­rabja az ETO alapján kapja meg sorszámát, s ez megköny- nyíti a visszakeresést Ha valaki például a kon- verteles acélgyártásról szeret­ne többet tudni, egy-két héten belül megkapja azoknak a könyveknek, cikkeknek a lis­táját, melyek ezzel a témával foglalkoznak. Talán monda­nunk sem kell, hogy a könyv­táraknak ezt a szolgáltatást elsősorban előadásra, szak­dolgozat, netán doktori disz- szartáció megírására készülők veszik igénybe. A könyvtár 3 forintos tagsági díja ellenében azonban bárki élhet ezzel a lehetőséggel. A listák listája A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár munkatár­saitól tavaly összesen 107 iro­dalomkutatást kértek. Idén eleddig csupán hetvenkettőt. Néhány cím a közelmúltban kutatott témák közül: „Lova­gok és kereszteshadjáratok a népi irodalomban”, „Az őrsi naplók szerepe, pedagógiai elemzése” stb. Maradjunk a „konverteles acélgyártásnál”, melynek iro­dalmát egyébként szintén ösz- szeállították a salgótarjáni könyvtárban. Tételezzük fel, hogy más valaki is szeretne mélyebben foglalkozni ezzel a témával. Csak épp nem a sal­gótarjáni, hanem mondjuk a kecskeméti könyvtár munka­társait kéri meg irodalomku­tatásra Hogy a könyvtárosoknak ne kelljen felesleges munkát vé­gezniük. 1973-ban a szombat- helyi Berzsenyi Dániel megyei Könyvtár vállalkozott az iro­dalomkutatások gyűjtésére, regisztrálására. Ha egy témá­ról feltételezhető, hogy ké­sőbb is igényelhetik, akkor a kutatást végző könyvtár az eredményt — az adott téma bibliográfiáját — megküldi a szombathelyi könyvtárnak. Az ország különböző könyvtárai­ból beérkező listákat azután csoportosítják és havonta meg­küldik az összesített jegyzéket a könyvtáraknak. A listák lis­tája természetesen csak a té­macímeket tartalmazza, de ké­résre a részletes bibliográfiát is megküldik. „Kovács László salgótarjá­ni olvasó irodalomkutatást kér a Balassi Bálint könyvtártól a „Tudás tárháza” című szak- dolgozatához. A könyvtáros közli vele, hogy ebben a témá­ban Szegeden már végeztek irodalomkutatást, így a szük­séges bibliográfiát Szombat­helyről napokon belül meg­küldik. Fáklyaismertetó A Fáklya november 1-én megjelenő 21. száma publicisz­tikával és kulturális témakör­be tartozó riportokkal ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvannegyedik évfordulóját. Szervesen kap­csolódik ehhez a gondolatkör­höz Vagyim Zaglagyin törté­nész-professzornak, az SZKP KB nemzetközi osztálya veze­tőhelyettesének írása a szov­jet békepoli tikáréi. Sokak előtt ismeretes az a fényképfelvétel, amely Moszk­vában készült és Szamuely Tibor népbiztost ábrázolja, aki Leninnel beszélget. A lap egyik riportja elmondja, hogyan ta­lálták meg szovjet történészek a fotó sokáig ismeretlennek hitt készítőjét, a most nyolc­vanéves Konsztantyin Kuznye- covot, aki beszél a felvétel ké­szítésének körülményeiről. A Nógrádban élő és alkotó Kossuth-díjas fafaragó szob­rász Szabó István és a donyec- medencei bányászok barátsá­gáról, a Szovjetunióban meg­rendezett nyelvi olimpián ered­ményesen szerepelt magyar diákokról képes riportot ol­vashatunk. Rejtvénnyel, Fáklya-fotó­val, sportanyagokkal, orosz nyelvű olvasmánnyal, filmis­mertetővel zárul a szám. Megérkezik a lista, amely tizenöt kiadvány — könyv és újságcikk — címét tartalmaz­za. Kovács László hozzá is kezdene a művek tanulmá­nyozásához, de van egy bök­kenő. A megjelölt művek kö­zül a Balassi Bálint könyv­tárban csupán tíz található. Hogyan juthana hozzá a hi­ányzó öt kiadványhoz?! Erről következő számunkban lesz szó. Pintér Károly — Gyermekkorában mik voltak a kedvenc játékai? ' — Bízom benne, hogy sike­rült megőriznem magamban a gyereket. Nagyon szeretek ját­szani, mindig is szerettem. Mindennel, ami körülöttünk van, azaz számomra nein csak az a játék, amit hagyományo­san annak nevezenek, hanem minden, amivel szórakozni tu­dok, ami örömet okoz nekem. Múzeumi hírek — Vasárnapi kórusmuzsika. Ma délelőtt 11 órai kezdettel a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban a balassagyarma­ti szövetkezeti vegyes kar ad hangversenyt, Ember Csaba vezetésével. Közreműködik a Rózsavölgyi Márk Zeneisko­la zenekara, Réti Zoltán irá­nyításával. — Salgótarján rekonstruk­ciójáról. Hétfőn délután öt órakor a Nógrádi Sándor Mú­zeum tanácstermében Salgó­tarján közelmúltjának izgal­mas kérdéséről, a város re­konstrukciójának kezdetéről tartanak előadást. Dr. Berkes József, az államigazgatási és szervezési kutatóintézet tu­dományos osztályvezetője szól a témáról. — A bűvöskocka világsi­kert aratott, bajnokságokat rendeznek az összerakásából, sőt, jövőre talán világbajnok­ságot is. Mik lesznek a vb szabályai, hogyan lehet a ver­senyzők kockáit teljesen egy­formán összekeverni? — Ez egyelőre még megol­datlan matematikai probléma. Gyakorlatilag azonban 30 vé­letlenszerű keverés után lét­rejött állapotok egyenértékű­ek, tehát versenyt is lehet be­lőle rendezni. i 4 NÓGRÁD — 1981. október 25., vasárnap — Milyen csúcsokról, rekor­dokról tud? t Idestova másfél évtizede, hogy a szovjetunióbeli Keme­rovo és Nógrád megyék között testvéri kapcsolat alakult ki. „Barátságunk a világnézeti azonosság talaján fogant, az országaink messze előre muta­tó, fejlődést meghatározó marxi—lenini tanítás lobogó­ja alatt.” — írja L. A. Gors- kov, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja, a kemero- vói megyei pártbizottság első titkára a napokban megjelent, „A barátság útján” című könyv előszavában. „A magyar—szovjet barát­ság egyre erősödik. Számunk­ra különösen jelentősek azok az események, amelyek Ke­merovo és Nógrád megyék test­véri, baráti együttműködésé­hez fűződnek... ” — hangsú­lyozza Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Nógrád megyei pártbi­zottság első titkára. A testvérmegyék króniká­sai arra vállalkoztak, hogy kölcsönösen bemutatják szű- kebb hazájukat, felvillantva a dolgos hétköznapok tipikus pillanatait, ízelítőt nyújtva azokból az erőfeszítésekből, amelyek a két megyét, a két népet egyaránt jellemzik a szocialista társadalom építésé­ben. „A barátság útján” lapjain megelevenednek a kemerovói munkások, parasztok törté­nelemkönyvekben is megörö­kített tettei. Jermák, az egyko­ri legendás hírű kozákvezér csapatai négyszáz esztendővel ezelőtt az Uralon túl még is­meretlen és hatalmas orszá­got találtak maguk előtt. A mögöttük haladó telepesek ve­tették el az első marék rozst. Azóta felismerhetetlenül át­alakult a kuznyecki föld képe. Az orosz ember formálta szán­déka szerint, dacolva európai­ak számára szokatlan, s gyak­ran embertelen körülmények között S formálta a társadal­mat teremtett magának örök­időkre szóló alkotásaihoz sza­badságot. Felvonulnak a bizo­nyítékok arra, hogy a kemero­vói ember miként élt a maga­teremtette korlátlan lehető­séggel: kohók csapolásánál fé­nyes szikrák rakétáznak, föld­jük méhéből szakadatlan öm­lik felszínre a szén, könnyű- és élelmiszeripari üzemeket emeltek, méreteiben is lenyű­göző üvegházakban pompáz­nak a legkeményebb tél dere­kán a zöldségfélék. A szovjet ember az ingoványon új váro­sokat emelt, felhúzta a kultú­ra, a művelődés házainak fa­lait Olyan csodálatra méltó létesítményeket alkotott, mint a kuznyecki kombinát, olyan világhírű emberek szippantot­ták magukba levegőjét, mint az űrhajós Leonov, a tornász olimpiai bajnok Filatova... S felvillannak a könyv lap­jain az ismerős nógrádi arcok is. Megelevenedik a turistákat vonzó táj, a gazdag történel­mi múlt, s a felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évtized sikerei. Igaz, Nógrád­ban — a terület méreteinél fogva — kevésbé látványos és gigantikus a hétköznapok al­kotó munkája. De azonos for­rásból tápláltatnak az itt élők és dolgozók is, a szebb és em­beribb jelen és jövő formá­lásának igénye testesül meg a szénmedence bányászaiban, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek munkásaiban, a mostoha adottságok között szorgosko­dó termelőszövetkezetek tag­jaiban. Mozaikok sorakoznak fel annak igazolására, hogy ezen a tájon is gyökeresen megváltozott az élet.. „A barátság útján” című könyv talán legértékesebb fe­jezete a testvérmegyék barát kapcsolatainak hiteles króni kája. Rövid, tényközlő tő mondatok, a kronológia sor rendjében. Tömörek, de anná beszédesebbek, hitelesen mu tátják, hogy Kemerovo é Nógrád megyék dolgozói, tár sadalmi és tömegszervezete között mennyire színesen búr jánzó a munkakapcsolat. i tapasztalatcserék, kölcsönöi látogatások, együttműködés megállapodások felsejtetil kamatozó hasznát e barátság­nak. Annak a barátságnak éí testvérmegyei együttműkö­désnek, amelyet Magyaror­szágon és Szovjetunióban ií példaként emlegetnek, f amelynek a két megye lakói ismeretlenül is követed. A külsőségekben szerény, de annál gazdagabb tartalmú könyv a Nógrád megyei Ta­nács és a kemerovói könyvki­adó vállalat nemes kapcsola­tainak termése. A teljesség, már terjedelmi okok miatt is, aligha kérhető számon. Az ol­vasók minden bizonnyal kí­váncsian forgatják majd, hi­szen képzeletbeli utazásra rö­pít Kemerovo és Nógrád kies tájaira, új ismerősöket és ba­rátokat szerez, a félszáz fény­képillusztráció értő válogatá­sa keresztmetszetet nyújt a szemnek is Kemerovóról, Nóg­rád megyéről. Két nyelven — oroszul, gyárul — készült, így prakti­kus kelléket jelent a testvér- megyékben élők, a másik nyel­ve iránt érdeklődők számára. „A barátság útján” minden bizonnyal hozzájárul a ma­gyar és szovjet nép, Kemero­vo és Nógrád megyék hagyo­mányos kapcsolatai további erősödéséhez, s méltó emlék­műve a másfél évtizedes ba­rátságnak. Az MSZBT országos értekezlete után Részletesen beszámoltunk a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság Vll. országos értekezle­téről, amely a közelmúltban zajlott le Budapesten, s ahol Nógrád megyét huszonegy kül­dött képviselte. A magyar— szovjet barátsági mozgalom­nak e legjelentősebb fórumán áttekintették az elmúlt öt év eredményeit, meghatározták a következő évek lenrúv&lóát. Ezek részletezésére nem té­rünk ki — beszásnolót adtunk róla —, csupán egyetlen or­szágos adatot közlünk ismé­telten, öt év alatt 1205-ről 1664-re nőtt az MSZBT-tag- csoportok száma, amelyek át­fogják társadalmunk vala­mennyi rétegét, s a barátsági munka alapját képezik. Az MSZBT VII. országos ér­tekezletét kitüntetések átadá­sa előzte meg, azok tevékeny­ségét ismerték el, akik a tár­saság munkájában kiemelke­dő eredményeket mondhat­nak magukénak. A kitüntetet­tek között szerepelt egy nóg­rádi is, Varga Oszkár, a sal­Rózsa György kapcsolja Rubik Ernőt — Több külföldi városban voltam bűböskockaversenyek díszvendége. Átlagosnak mondható az 1—2 perc közötti eredmény, azaz mind a hat oldalt ennyi idő alatt rakták ki a versenyzők. Ám olvas­tam külföldi újságokban olyan játékosokról, akik 30 másod­perc (!) alatt is képesek ösz- szeállítani a 6 színt. Ez fan­tasztikus! Magam nem török rekorderi babérokra, csak kí­váncsiságból mértem a saját időmet: úgy 1 perc körül vég­zek a feladattal. — Milyen változásokat ho­zott életébe a bővös kocka si­kere? — A szakértők szerint 100 évenként fordul elő ilyen nagy siker a játékpiacon. Termé­gótarjáni bányagépgyár MSZBT-tagcsoportjának ügy­vezető elnöke, aki az MSZBT aranykoszorús jelvényt kap­ta, amelyhez ez úton is gra­tulálunk. A gyárban 1972-től működik tagcsoport, s Varga Oszkár a barátsági munka fejlesztése érdekében az évek során szo­ros kapcsolatokat alakított ki, többi között, a gyári szakszer­vezeti bizottsággal és a szo­cialista brigádokkal. Szerve­zője és irányítója a gyári MSZBT-vetélkedőknek, a két nép barátságát bemutató ki­állítások megrendezésének. Az MSZBT Értesítő idei har­madik számában, amely az országos értekezlet idején lá­tott napvilágot. Csongrády Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője foglalta össze a barátsági munka megyei ered­ményeit, az országos értekez­letre való felkészülés tapasz­talatait. Megyénkben a moz­galom mintegy negyvenezer embert tömörít, jelenleg 47 tagcsoport működik. Örömmel szetes, hogy egy váratlan si­ker nagy hatással van arra is, aki a játékot kitalálta. Egye­lőre sodornak magukkal az események. A kocka révén el­juthattam sok-sok országba, városba. — Mesés összegekről suttog­nak, ugyanakkor a ház előtt egy kis Polski Fiat áll, nem egy Porsche, vagy egy Jagu­ár. — Alapelvem, hogy az em­bert olyan tárgyak, eszközök vegyék körül, amelyekre szük­sége van, és nem olyanok, ame­lyeket esetleg anyagilag meg­engedhetne magának. A kocka esetében mesés szituációkról van szó, értve alatta a nép­szerűséget és az üzleti sikert is. Azt hiszem, értelemszerű, és helyes, ha ez visszahat ar­ra is, aki a kockát kitalálta. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a feltalálói díjak alap­vetően megváltoztatnák az életmódomat. Továbbra is ta­nítok az iparművészeti főis­kolán, és újabb játékon töröm a fejem. hallottuk, hogy Bíró Gyulai az MSZBT főtitkára a tömeg- mozgalom utóbbi öt évének munkájáról beszámolva, a rangos fórumon többször iá elismerően szólott Nógrád me­gyéről. Példaként említette azt az idén először Tárnáméván meg­rendezett úttörő orosz nyel­vi tábort, amely a központi Gorkij Nyelviskola, Heves és Nógrád megye együttműködé­sében jött létre és rendkívül sikeres volt A testvérmegyei kapcsolatok közül is kiemelte Békés, Somogy és Nógrád me­gyék eredményeit. Kemero­vói kapcsolatunk jövőre lesz tizenöt éves, erre külön ese­ménysorozattal készülünk. De még ez évben kemerovói na­pokat rendezünk november el­ső felében, amely igen sokirá­nyú rendezvénysorozatnak ígérkezik, tovább mélyítve a fejlődő kapcsolatokat. Elisme­réssel szólott a főtitkár a Nógrád megyei üzemi és isko­lai kapcsolatokról, a balassa­gyarmati MSZBT-tagcsopor­tok eredményeiről is. Sós László grafikusművész hozzászólását azért említjük most külön, mert az általa fel­vetett gondolatok számunkra is figyelmet érdemelnek, miu­tán Nógrád megye képzőmű­vészeti élete hosszú évek óta eredményesen fejlődik. Hang­súlyozta a kortárs művésze­tek kölcsönös megismerésének jelentőségét. Mint mondotta, e téren még rendelkezünk tarta­lékokkal, hiszen a képző- és iparművészeti ágak a már meglevő kapcsolatok ellenére sem ismerik igazán mélyen egymás eredményeit. Nem­csak a reprezentatív kiállítá­sok cseréjére van szükség, ha­nem például igen eredménye­sek lehetnének az egymás mű­termeiben tett kölcsönös láto­gatások, esetenként közös pá­lyázatok kiírása, a közvetlen találkozások alkalmainak bő­vítése. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségé­nek tagja lett Bódi Ernőné, a pásztói Mg Tsz osztályveze­tője, valamint Hegyes Ferenc és Hopkó Tatjána. Hegyes Fe­renc az országos ügyvezető el­nökségnek is újra tagja lett. T. & i

Next

/
Oldalképek
Tartalom