Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
Sorozatban készül a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban a Nógrád elnevezésű szekrénysor legújabb típusa, mely a Budapesti Nemzetközi Vásáron Is elnyerte a közönség tetszését. Tetszető kivitele a mai ízléskövetclményeknck megfelelő, alacsony ára pedig az otthonalapító fiatal házasok pénztárcájához Igazodik. A gyár a Nógrád megyei vásárlók igényeit elsődlegesen elégíti ki, így a kereskedők kérését korlátlanul teljesíti a gyári kollektíva. A Nógrád V. szekrénysor — képünkön — az üzemben van kiállítva, ahol Ivanics Lászlóné ár- és értékesítési előadó mutatja be terméküket az érdeklődőknek Versenyzőit — versenyformában ' A tizenegy éve megalapított ló ifjú mérnök elmért meg- Ganz-MÁVAG mátranováki kezdett versenyben szép sike- gyóregységben esztendők óta rek születtek. Mindkét részt- dívik az ifjak részére meghir- vevő — Baráth István és detett szakmai versenyekben Bartus Sándor — olyan szakvaló részvétel. A Kiváló iíjú dolgozatot nyújtott be, ame- szakmunkás cím elnyerésére lyeket újításként is elfogad- márciusban hatvanhatan ne- tak, s melyek jelentősen elő- veztek be s a minapi értéke- segítik a gyáregység munká- léskor még ötvennyolcán „áll- ját. Baráth István a daruké- ták a sarat”. A Kiváló ifjú szüléitek vasúti berakásának technikus címért indulók kő- megkönnyítését segítette elő, zött nagy volt a lemorzsoló- pályamunkájával, Bartus Sán- dási arány: számuk tizenegy- dór pedig olyan. fékpofa-esz- ről háromra csökkent. Ebben tergáló készüléket szerkesztett, egyébként közrejátszottak el- amely egyszerre négy Ilyen költözések, katonai szolgálatra öntvény megmunkálását teszi történt bevonulások és mun- lehetővé, az eddigi egy he- kahely-változtatások. A Kivá- lyett, Új ércfeldolgozó módszer Szovjet tudósok és feltalá- korlatilag nincs szükség kilók olyan berendezést konstru- egészítő tisztítóberendezések- áltak, amellyel az ércből a re. Maga a berendezés másfél- benme levő valamennyi szí- kétszerte olcsóbb a régi tech- nesfém kivonható. Korábban nológia során alkalmazott tisz- a fémek közül némelyek a títóberendezéseknél. Az új hulladékba kerültek. ércfeldogozó módszert SzibéAz új technológia kizárja a riában az irtisi rézolvasztó környezetszennyezést, gya- műben már bevezették. Fűtés biogázzal Szécsényben A szécsényi n. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben megkezdték az első hazai biogázhaszno- sltó üzem kivitelezését. A telep osztrák llcenc alapján megépülő reaktora erjeszti majd a tehéntrágyát, kiválasztja és tisztítja a keletkező metánt. A berendezés naponta ezerhétszáz köbméter íütőgáz előállítására alkalmas. A biogjjz a reaktorból tározóba,' onnan csőrendszeren keresztül a tehénistállókban elhelyezett fűtőkészülékekbe kerül. A mintegy húszmillió forintos beruházást jövő év szeptemberében helyezik üzembe; attól kezdve a tehénistállókat a biogázteleprői fűtik, amely ugyanakkor a termény- és takarmányszárftőkat la ellátja a szükséges hőenergiával. A beruházásnak köszönhetően évente háromszázötven tonna fűtőolajat takarítanak meg, a reaktorban visszamaradó hígtrágyáiéból pedig környezetkímélő, magas tápértékű szerves trágyát, úgy nevezett dülét nyernek. A szécsényi biogflzüzemhez hasonló, de magyar, Illetve svájci konstrukciójú biogáztelep létesítését tervezik Bábolnán és Tiszaföldvá- ron Is. Üzembe helyezésükkel alkalom nyílik működésük hatékonyságának, gazdaságosságának összehasonlítására, s a legalkalmasabb berendezések kiválasztására, bevezetésük elterjesztésére. A feladatok elvégzéséhez fel keli nőni, meg kell újulni Interjú Cseh üdoiffal, a Nógrád megyei TESZŐV titkárával A termelőszövetkezetek in. kongresszusa óta eltelt Időszakban eredményesen gazdálkodtak megyénk mezőgazda- sági nagyüzemei, számottevően hozzájárulva ezzel a népgazdaság főbb céljainak megvalósításához, a szövetkezetei parasztság munka- és és életkörülményeincík javításához. A korábbi évekhez képest lényegesen gyorsabban terjedtek el az Iparszerű termelési módszerek, az új agrotechnikai eljárások, a közös gazdaságok gyorsabban vették át egymástól a kedvező tapasztalatokat az üzem-, és munka- szervezés, a vezetés területéről. Ezekről a témákról készített interjút lapunk munkatársa Cseh Adolffal a Nógrád megyei • TESZÖV titkárával, akit a hét elején összehívott küldöttközgyűlés újabb öt évre megerősített beosztásában. — Mint szakember és a szövetkezeti mozgalom Jő Ismerője, milyen tényezőket tart a legfontosabbnak, amelyek elősegítették a termelőszövetkezetek célkitűzéseinek megvalósulását? — Sok fontos tényező van, közülük hármat emelnék ki. Először Is, hogy a megyei párt-, állami és érdekképviseleti szervek reális állásfoglalásokkal segítették elő, hogy a megyei tervek ne szakadjanak el az élettől. Feszítettek voltak ugyan, de a lehetőségeken belül megoldhatók, így sikerült elfogadtatni, megértetni az emberekkel. S a világos program, a világos feladatmeghatározás — amely alapos konzultációk után született, nem nélkülözte az üzemi véleményeket sem. Másodszor; arra biztattuk a termelőüzemek vezetőit, az eredményesebb gazdálkodás érdekében, ne külső segítségre várjanak, hanem igyekezzenek kihasználni saját lehetőségeiket, az eddiginél is ésszerűbben, hatékonyabban. Harmadszor; a munka versenyek mozgósító hatása igen lényeges elemévé vált a munkának éi mivel a szocialista brigádmozgalomban nagyot léptek előre a termelőszövetkezetek, az elért fejlődés kihatott az üzem egész tevékenységére. — A «zővcfltccctl demokrácia változása, fejlődése mennyiben követte a gazdasági körülményekben bekövetkezett változásokat? — A szövetkezeti demokrácia Is számottevően fejlődött nz elmúlt években. Kiemelném a munkahelyi tanácskozások jelentőségét, amelyek létrehozása — természetesen a többi fórummal együtt — hozzájárult a munkájuk tartalmasabbá válásához. Véleményem szerint, ha az emberek véleményére alapoznak, ha bevonják őket a mindennapi feladatok megoldása mellett a végrehajtás módjába is, akkor méginkább magukénak érzik a munkát, s még aktívabban vesznek részt az elvégzésében. Egyértelműen pozitív tény, hogy a szakmai tudás, a képzettség mellett nőtt a vezetés színvonala Is, s ez már szoros összefüggésben van a szövetkezeti demokrácia fejlődésével. — Alkalmazkodás, napjaink egyik leggyakrabban emlegetett kifejezése, mely szoros kapcsolatban áll a gazdálkodással. Mennyiben sikerüli alkalmazkodni megyénk termelőszövetkezeteinek a körülményekhez? — Ez a folyamat még* a hetvenes évek közepe előtt megkezdődött megyénk mező- gazdaságában, a termelőszövetkezetekben majd társulásaikban is. Elsőként a növénytermesztésben történt meg a szerkezetváltás, amelynek során nőtt az árunövények vetés- területe — ezzel párhuzamosan a terméshozamok, termesztésük gazdagossága — ugyanakkor csökkent a gazdaságosan nem termeszthető növényeké, Az évek során egyre kisebb területen termelnek a közös gazdaságokban kukoricát, mert egyértelműen bebizonyosodott, megyénk éghajlati viszonyai nem teszik lehetővé az előrelépést e növény termelésében. Az állattenyésztésben megindult egy egészséges Irányú fajtaváltás és szakosodás, miközben mind Iparszerűbbé vált az állati termékek előállítása. Évről évre számottevően emelkedik a tejtermelés, ugyanakkor sajnos, nem lehetünk elégedettek a takarmánytermesztés színvonalával, vagy még kevésbé a juhászat eredményeivel. A legdinamikusabb a fejlődés a kiegészítő tevékenységben. amely meghatározó tényezője az elért eredményeknek. Javult a gazdasági társulások tevékenysége éa mind szélesebbé válik a kiskörzeti termelési együttműködés, amelytől sokat várunk a következő Időszakban is. Mindez azt mutatja, üzemeink többsége jól alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. — Vannak gazdaságok, amelyeif évek óta adósak maradnak a Jó, a tőlük elvárható teljesítménnyel. Mi ennek a2 oka? — Néhány —talán 4—5 — szövetkezetben a vezetés, az irányítás színvonala elmarad a követelményektől. Például késve reagálnak a változásokra. Ez az elsődleges oka, hogy a kedvezőtlen adottságú üzemekben erőteljesebb volt a fejlődés, mialatt néhány valóban jó adottságú gazdaság indokolatlanul visszaesett. Az egyik ilyen termelőszövetkezetünk ez évben veszteséges lesz. Azt mondhatom, az üzemek közötti szóródás egyik legnagyobb gondunk és ebben sajnos, semmilyen kedvező változást nem értünk eL Ez vonatkozik a hozamokra, a gazdaságosságra egyaránt. Ezekben a termelőegység gekben erősíteni kell a köz- gazdasági szemléletet, a vezetés színvonalát és csakúgy mint valamennyi gazdaságban nagyobb figyelmet fordítani a takarékosságra, a minőségre, mert ma már mindez követelmény, enélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni. Ezt Indokolja az Is, hogy szövetkezeteink minden eddiginél nehezebb feladatok megoldása előtt állnak, amelyeket a korábbinál is nehezebb körülmények között kell megvalósítani. Ezekhez fel kell nőni, meg kell újulni, mert az eddig elért eredmények és a jelenlegi színvonal kötelez Is. Szerencsére mindezt jól érzékelik a szövetkezetekben dolgozók. — A változó körülmények és követelményekhez hogyan alkalmazkodik az elkövetkező években a területi szövetség? Miben tudja az eddiginél jobban segíteni a termelőszövetkezetek és társulásaik munkáját? — Érdekképviselet! mmw kánkban a termeléspolitikai és társadalompolitikai tévé-! kenységünket egyaránt maJ gasabb színvonalra kell emel-! nünk, hozzáigazítva a követelményekhez, A most meg-! választott testületi tagokj tisztségviselők, az apparátus tagjai alkalmasak erre. Alapvető feladatunk a népgazdasági egyensúlyt javító üzend folyamatok mielőbbi kibontakoztatása, s ezzel az elért életszínvonal megszilárdítása, a szövetkezetekben dolgozók élet- és munkakörülményeinek Javítása. Véleményem szerint az egyes termelőszövetkezeteknek a segítségadás konkrétságában, az ajánlások testre szabottságában, a közgondolkodás orientálásában tudunk leghatékonyabban támogatást nyújtani terveik megvalósításához. Zilahy Tamás Kiprédikált a pap, — Elhiszi — kérdi Szász Gyula, a szorospataiki aknaüzem egyik harmadvezetője — hogy valamikor utált engem a faluban a pap meg a kocsmá- ros is? Az egyik kiprédikált a szószékről a híveknek, milyen elfajzott is vagyok, mert nem engedem, hogy a fiatalok látogassák az istentiszteleteket. X. úr meg, a kocsma főnöke — maradjon neve a homályban! —, azt panaszolta fűnek- fának, de persze a törzsközönségének, hogy nem lehetek egészséges ember, mert rászoktattam a suhancokat a kólára, meg a jaffára, amit még csak nem is nála Isznak, hanem a kultúrban. Igazi magyar pedig csak az lehet, aki felhajtja a napi egy-két kupicát, amelyet az egészség is megkövetel... Pedig dehogy volt valamiféle bajom! Csak KISZ-titkár voltam és sikerült összefognom, értelmes dolgokra ösztönöznöm a gyerekeket. No, erről ennyit... ! Beletúr csillogó ősz hajába,' ami, mondja, igen hamar lett Ilyen feketéből. — Sok mindenen keresztülmentem, tudja, nem csoda hát.,. Ludányhalásziban születtem — meséli —, öten voltunk testvérek. Apám a zagyvái rakodón dolgozott, s gyalogolt naponta huszonöt kilométereket oda-vissza. Szegény anyám negyvennégyben meghalt, minket meg az idősebb bátyám felesége nevelt, de hát 6ok volt az éhes . száj, a pénz utóit a kocsmáros meg kevés. Már tizennégy évesen summáskodtam, meg dolgoztam az útépítkezéseken. Menteim ide-oda, csináltam azt a munkát, amit kaptam. Negjv- venhétben jelentkeztem a bányához, de nem vettek fel és két évnek kellett eltelnie még, amikor először Tordason, leszálltam a föld alá. Sosem felejtem el, az öreg Bertha Lajos bácsi csapatához kerültem csillésnek, ő okított a bányászszakmára. Aztán ötvenegyben volt egy nagy munkánk, persze én ugyanúgy dolgoztam, mint a többi öreg szenes, fcgy- szer csak odajött hozzám a Landai nevű főmérnök és kérdi: „Mondd! Te is vájár vagy?” Nem! „No, akkor most azonnal feljössz hozzám, kitöltjük a papírokat és mégy iskolába!” Igaz, a vájárképző már csaknem két hete megkezdődött, de másnap már ott ültem a többiek között. — Eszerint „kinézet” magából valamit... — Tudja, dolgozni világéle- temtoen szerettem. Legfontosabbnak a jó munkát és a becsületet tartottam, s vallom ezt ma Is. Ezek nélkül semmit ér az ember. Hallgatunk egy sort, aztán megint rákezdi. —■ Emlékszem, ötvenegyben, mikor indult a második széncsata, innen, Nógrádból is toboroztak embereket: menjünk, segítsünk a dorogiakon. Mentünk is innen, vagy nyolcvanon. A VIII-as aknában dolgoztam, egy volt apácakolostorban aludtunk kilenc hónapon keresztül. Akkor visz- szajöttem Terenyére. De azok a napok nem múltak el nyomtalanul. Ott .ismerkedtem meg azr akkor már többszörös sztahanovista, újságokból is jól ismert Elekes Ferenccel, aki csapatunk vezetője volt, s akitől annyi hasznos dolgot tanultai*, hogy még ma is tudom kamatoztatni. Pedig, de rég volt... Aztán ötvenkettő is míg élek, megmarad emlékezetemben. A tekei bányát műveltük, mikor bekövetkezett egy súlyos gázrobbanás. Négyünk égett meg a csapatból... Iszonyú volt hallgatni a jajgatásukat. Kihoztuk őket, de másnapra hárman meghaltak. Csontig sült át a húsuk... De hagyjuk ezt! Rossz még ráemlékezni is. Aztán, ahogy szűntek meg a bányák, került más-más munkahelyre az akkor már harmadvezető vájár, ötvenkilencben a legelső volt, aki Ifjúsági brigádot szervezett. írtak is akkoriban sokat róla az újságok... Hatvannyolcban aztán végleg kimerültek a kls- terenyei bányák, s akkor került Szász Gyula Szorospatakra. — Nem mozdulok innen. Igaz, van még jócskán időm, igaz, csak két év nyugdíjig — ötvenegy éves vagyok —, de azt, ha egészségem engedi, itt akarom eltölteni. Most a Nógrádi Sándor elő- vájóbrigád harmadvezetője. — Nem vagyok egyedül a fold alatt. No, nem úgy értem, hanem, hogy a fiam is itt dolgozik mellettem. Villany- szerelő. Jó dolog tudni, hogy nagyapja, apja nyomdokaiba lépett, még ha nem is szenet fejt, vagy vágatot hajt. Szász Gyula tizennyolc éven át volt KISZ-titkár, tizenegy évig alapszervi párttitkár, négyszer kapta meg a Kiváló dolgozó kitüntetést, kétszer pedig a Munka Érdemrendet. Most meg fővágatot hajtanak, meddőben. — Kemény munka, de hát a miénk sosem volt könnyű. Aki viszont erre tette fel az életét, az kitart benne. Mindvégig. .. " Karácsony György üem m®llékss Jegyietek Szász Gyula életéhez SzSgkeverő társaság aluliul Gépesítették a szögezést a karancskeszi AGROFA szövetkezeti fafeldolgozó vállalatnál. A különleges hosszító eljárással akác épületszerkezeteket előállító üzemben a munkások éveken át szeker- cével szögezték a keretelemeket, ami elemenként kétezer- kétezerötszáz, évente összesen mintegy kétmillió darab szög beverését jelenti. Az olasz Puntimac cégtől vásárolt hidraulikus szögbeverő gépek a termelékenységet a tízszeresére emelték és a fizikai munkát is alaposan megkönnyítették. Á szövetkezeti vállalat most újabb lépést tesz a még gazdaságosabb termelés felé. A berendezésekhez szükséges hevedereket és tárakat ugyanis korábban ugyancsak a Puntimac- cégtől importálták, erre azonban ma már nincs szükség, mert az orosházi üveggyár ládagyárában tavaly óta működik egy szöghevedereket előállító olasz berendezés. Az AGROFA egy olyan gazdasági társaság alakítását kezdeményezte, amelynek keretében a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kész a mindenkor szükséges szeghuzalmennyiség szállítására. Tárgyalásokat folytat az évi négyszáz tonna szegheveder előállítására alkalmas orosházi gép teljes kapacitás kihasználásának megszervezéséről is. Elképzelések szerint a társaság magára vállalná más fafeldolgozó üzemekben a kézi szögezés gépesítésének megtervezését, szögbeverő gépek és kiszolgálóbe- ■ rendezéseik igény szerinti beszerzését, felszerelését, üzem- ,be helyezését is. „Gyógyít" esz ívfény A leniqgrádi mezőgazdasági főiskolán kidolgozták a mező- gazdasági gépek elhasználódott alkatrészeinek felújítására szolgáló berendezést. A nyári ■ munkák során elhasználódott lánctalpas traktor horgonytárcsákat szinte pillanatok alatt újjá lehet varázsolni az új berendezés segítségével. A villamos ívfényt alkalmazd ismert berendezésekkel szemben az újonnart kifejlesztett eszköz működési sebessége megkétszereződött. NÓGRÁD — 1981, október 25., vasárnap 5
