Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

A szovjet ipar kilenchónapi mérlege 1981 első kilenc hónapjában • szovjet ipar egészében véve teljesítette 'időarányos ter­vét. A múlt év hasonló idősza­kához képest a termelés 3,3 százalékkal, a munka terme­lékenysége 2,6 százalékkal emelkedett :— , a termelés nö­vekedésének több mint négy­ötödét így a termelékenység emelkedése biztosítja. Több ágazat, így a szénbá­nyászat, a vaskohászat, a fa- és papíripar, az építőanyag­ipar termelése valamelyest el­maradt a tervelőirányzattól ugyanakkor például a földgáz kitermelésében, a gépgyár­tásban, a műszeriparban egy év alatt igen jelentősen meg­nőtt a termelés, a műtrágya- gyártás teljesítménye példá­ul 9 százalékkal haladta meg a tavalyit A közszükségleti cikkek kö­zül a tervezettnél több került a fogyasztókhoz bútorból és konfekcióipari cikkekből. Ugyanakkor a tervezettnél ke­vesebb volt a gépkocsik, a’ műszálak, és a textíliák, a bőrcipők mennyisége. Ugyan­csak a tervezett alatt maradt a hústermelés is. Földgázból 342 milliárd köb­méter volt a háromnegyed évi eredmény, szénből a ter­vezettnél valamivel kevesebb, 528 millió tonna jutott a fel­színre. Kilenc hónap alatt 985 ezer személyautót gyártottak a Szovjetunióban, ez azonban csaknem egy százalékkal ke­vesebb a tervezettnél. Tüntetés a béke mellett Nyugat-Európa nem akarja a neutronbombát Szombaton délelőtt London­ban megkezdődött az utóbbi évek legnagyobb békede­monstrációja. Szervezője a Kampány a nukleáris lesze­relésért elnevezésű, taglétszá­mában is gyorsan terebélye­sedő mozgalom. A zászlók, a feliratok, a transzparensek valamennyi nukleáris fegyver megsem­misítését, mindenekelőtt azon­ban a brit nukleáris erő és a brit területen levő honi és amerikai atomtámaszpontok egyoldalú felszámolását, Nagy- Britanniánfck valamennyi nukleáris fegyvertől való meg­szabadítását követelik. A tüntetés első számú cél­pontja a Reagan-kormányzat fegyverkezési politikája, il­letve az, amit ez a politika Nyugat-Európa számára hoz, vagy kínál: a cirkáló szá rnyas- rakéta, a Pershing-rakéta, a neutronbomba, vagy a brit tengeralattjárók Trident ra­kétákkal való korszerűsítése. A bonni, a londoni, a brüsz- szeli és a római béketüntetés után ma Párizson a sor a bé­kemozgalom, a Francia Kom­munista Párt, a Francia Álta­lános Munkásszövetség (CGT), a haladó gaullisták szövetsége és más mozgalmak felhívásá­ra az amerikai közép-hatósu- gató rakéták Nyugat-Európá- ba való telepítése és a neut­ronbomba gyártása ellen til­takoznak. Délelőtt a Beau- bourg térről indul felvonulás, utána Pánton kapunál kerül sor nagygyűlésre, amelyre több tízezer, franciát várnak az or­szág minden részéről és szá­mos külföldi békeharcost Is meghívtak. A megmozdulás szervezőihez számos szolidaritási, bátorí­tás! üzenet érkezett Francia- országból és a világ minden tájáról. Louis Aragon, a nagy francia író, aki jelenleg Gö­rögországban tartózkodik, a l’Humanité első oldalán kö­zölt üzenetében „teljes és át­fogó” sikert kívánt a béke vé­delmében a neutronbombával szemben. Kongresszus Párizsban A francia szocialisták rmásodik csatája" r Ä francia saodalistáknak a választási csata megnyerése után a második csatát is meg kell nyemiök, hogy a szocia­lizmus felé vezethessék Fran­ciaországot —■ Jelentette ki Pierre Mauroy miniszterel­nök szombaton, a Francia Szo­cialista Párt kongresszusának második napján. A miniszter- elnök arra is rámutatott, hogy a változáshoz időre van szük­ség, a szocialisták azt fokoza­tosan, óvatosan akarják meg­valósítani, s ő, mint minisz­terelnök, nem fog semmi olyat tenni, ami a nemzet egysé­gét veszélyeztethetné. „Ne fe­lejtsétek el, hogy mi a nyu­godt erő kormánya vagyunk” r- hangsúlyozta. A kormány előtt álló fel­adatokról szólva a miniszter- elnök kiemelte a munkanél­küliség elleni harc fontosságát, s bejelentette, hogy a követ­kező 12—15 hónap alatt 300 000—400 000 munkahelyet kívánnak létesíteni. Ehhez azonban a gazdaság fellendí­tésére van szükség, s ennek fontos feltétele az államosítá­sok végrehajtása, hogy üj len­dületet adhassanak az évek óta stagnáló ipari beruházá­soknak. A miniszterelnök csak rövi­den érintett külpolitikai kér­déseket, kijelentve, hogy Franciaország megőrzi függet­lenségét és hű marad szövet­ségeseihez. Hozzátette: a kor­mányt Aggodalommal tölti el, hogy tért hódít egy bizonyos semlegesség! Irányzat Nyu- gat-Európában. A francia kor­mány megérti ennek okait, így azt a félelmet, hogy Európa csatatérré válik, „de a megér­tés nem jelent elfogadást”, „a tartós béke előfeltétele az erők egyensúlya, a módszer pedig a párbeszéd és az együttműkö­dés” — tette hozzá. A kongresszuson felolvasták Francois Mitterrand elnök üze­netét, amelyben kijelentette: mint köztársasági elnök már nem lehet a párt tagja, de az elnöki palotában is szocialis­ta marad. A kongresszusra rányomta bélyegét az az országos felhá­borodás, amelyet a Paribas- ügy keltett a közvéleményben. Louis Mermaz, a nemzetgyű­lés elnöke felszólalásában rá­mutatott, hogy „gazdasági el­lenforradalom” van készülő­dőben és a küldöttek lelkes tapsa közepette sürgette: a kormány gyorsan és erélyesen sújtson le az ilyen manőverek elkövetőire. Ugyancsak nagy taps fogad­ta Paul Quitos szavait, aki, mint országos titkár, a harma­dik helyet foglalja el a párt­apparátus ranglistáján. Quitos hangsúlyozta, hogy nemcsak az ellenzék folytat obstrukciót a parlamentben, hanem az álla­mi apparátus egyes magas rangú funkcionáriusai is gá­tolni és szabotálni igyekeznek a kormány munkáját „Nem elég azt mondani, mint Ropes- pierre tette a konventben, hogy fejek fognak hullani, ha­nem azt is meg kell mondani, méghozzá gyorsan, hogy mi­lyen fejek” — jelentette ki Quitos. Papandreu üzenete Arafathoz Görögország kész elismerni a PFSZ r Andreasz Papandreu, apán- hellén szocialista mozgalom (Pasok) vezetője, Görögor­szág új miniszterelnöke üze­netet intézett Jasszer Arafat­hoz, a Palesztinái Feiszabadí- tási Szervezet végrehajtó bi­zottsága elnökéhez, amelyben biztosította: a görög nép és az ország új kormánya szoli­dáris az arab népek, elsősor­ban a palesztinai arab nép küzdelmével. A miniszterelnök megálla­pította: a görög nép meggyő­ződött arról, hogy a térség de­mokratikus és haladó erői kö­zött a lehető legszorosabb együttműködést kell megva­lósítani. Papandreu hivatalos görögországi látogatásra hívta meg Jasszer Arafatot, hogy kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó kérdéseket vitassa­nak meg, köztük a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését. Papandreu korábban ismé­telten kijelentette: Görögor­szág az év végéig kész jogilag elismerni a PFSZ-t, a palesz­tinai arab nép törvényes kép­viselőjének. A PFSZ-nek je­lenleg tájékoztató irodája mű­ködik Athénban. (MTI) Izrael gyanakszik ' Jidxak Samir izraeli kül­ügyminiszter magyarázatot fog kérni egyiptomi kollégájá­tól, annak kijelentése miatt, hogy Izraelnek közvetett fele­lőssége van Szadat elnök meg­gyilkolásában. Az izraeli diplomácia veze­tője a Tel Aviv-i ipari vállal­kozók klubjában pénteken he­vesen támadta azokat a Hasz- szan Ali, egyiptomi külügy­minisztertől idézett nézeteket, amelyek szerint Izraelnek, az autonómiatárgyalásokon ta­núsított hajlíthatatlan maga­tartása kedvező légkört te­remtett ahhoz, hogy a muzul­mán szélsőségesek előkészít­sék az elnök elleni merényle­tet. A sérelmezett kijelentések kapcsán elhangzott ingerült külügyminiszteri megnyilat­kozás burkoltan kifejezésre juttatta Tel A vívnak az új kai­rói vezetés szándékaival kap­csolatos gyanakvását is. Pén­teki állásfoglalásában Samir nyomatékosan hangsúlyozta, hogy kormánya semmiféle en­gedményre nem hajlandó a megszállt területeken élő pa­lesztinok önkormányzatáról folyó háromoldalú tanácskozá­sokon. Ilyen előzmények után érez­hetően ideges légkör várja Iz­raelben az egyiptomi diplo­mácia vezetőjének vasárnapi látogatását. (MTI) Á hét 3 kérdése Miért váltottak ki heves til­takozást az amerikai elnök­nek a korlátozott nukleáris háborúról mondott szavai? Gleneaglesben, a skóciai kisvárosban ülésezett a hé­ten a NATO nukleáris terve­ző csoportja, tizenhárom at­lanti tagállam részvételével. (Hiányzott, szokás szerint Franciaország és Izland, a gö­rög baloldal választási győzel- rpe nyomán pedig kérdésessé vált, hogy a jövőben, a hason­ló összejöveteleken számíta­ni lehet-e az athéni hadügy­miniszter jelenlétére...) Az ülésen ismét megerősí­tették, az „eurorakéták felépí­tésére vonatkozó, alapjában amerikai elképzelésekét, s ez nem túlságosan biztató a no­vember utolsó napján, Géni­ben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások előtt. Igaz, a szö­vetségesek hangulatát érez­ve, maga az amerikai had­ügyminiszter is nagyobb nyo­matékkai szólt a következő párbeszédről, de nehéz ered­ményesen tárgyalni, ha közben kész helyzet elé próbálják ál­lítani a tárgyaló partnert. Feljegyezték a Pentagon egyik képviselőjének, „felsó­hajtását” is, amellyel a hely­színválasztás bölcsességét di­csérte. „Gleneagles szerencsé­re túl kicsi ahhoz, hogy töme­gek tüntessenek, még Edin­burgh is viszonylag messze esik” — mondotta bizalmas körben. Megjegyzésének jó oka volt, mert elnökének sza­val következtében, Európa- szerte heves tiltakozásokra került sor. Reagan ugyanis saj­tónyilatkozatot tartott, s en­nek során két állításra figyelt fel a világ. Az elnök először arról elmélkedett, hogy lehe­tőség van — feltehetőleg Eu­rópában — taktikai atomfegy­verek bevetésére, anélkül, hogy a nagyhatalmak „meg­nyomnák a gombot”, tehát to­tális atomháborúba kevered­nének. Másodszor: kijelentet­te, hogy „a Szovjetunió meg- nyerhetőnek tartja a nukleá­ris háborút”. Az első állításra mindenek­előtt Nyugat-Európában le­hetett élénk visszhang: politi­kai vezetők és egyszerű embe­rek kérdezték, vajon az Egye­sült Államok úgy gondolja, hogy magát kíméli, miközben egy másik kontinenst atom­hadszíntérré kíván tenni ? Érthető módon mindez új len­dületet adott a neutronfegy- ver-ellenes tiltakozásoknak, mert ez a miniatürizált hid­rogénbomba is a „taktikai atomfegyverek” csoportjába tartozna. A másik reagani vé­leményre a legilletékesebb helyről, Moszkvából, a Prav­dának adott válaszok formá­jában, Leonyid Brezsnytviöi érkezett határozott válasz. Ez kifejtette a jól ismert, ha­tározott, de valódi tárgyalá­sokra messzemenően kész szovjet álláspontot, amely sze­rint mindent meg kell tenni az atomleszerelés érdekében, hiszen egy nukleáris világégés az öngyilkosság kockázatát idézi fel. Jellemző, hogy a New York Times kommentár nélkül közölte egymás mellett Reagan és Brezsnyev szavait, s a megállapítások szerint az összehasonlítás nem az ameri­kai elnök javára szólt. Még az Egyesült Államok legbensőbb szövetségesei is magyarázkodni próbáltak. (Bonn: „Talán félreérthető volt...” — London: „Tévesen értelmezhették...) Weinber­ger hadügyminiszter kényte­len volt sebtében sajtókonfe­renciát összehívni, s végül megszólalt maga az elnök is. Az Air Force-on, az elnöki különgép fedélzetén, útban a mexikói konferenciára kije­lentette: „Egy nukleáris há­borúban az egész emberiség veszítene”. Ezzel egyet kell érteni. Re­méljük, hogy az elnök a tény­kedését, a politikáját is ez utóbbi kijelentés szellemében határozza meg. Mit hozott a cancunl csúcs­konferencia? Anatole France-nak van egy híres regényhőse, aki# egész héten át szipolyozza embertár­sait, azután vasárnap ájtato- san gyertyát gyújt a templom­ban. A képmutatás hasonla­tai önkéntelenül felidéződnek, amikor a mexikói Cancún üdü­lőszigeten tartott gazdasági csúcskonferenciáról esik szó. Az úgynevezett észak—déli párbeszéd során (az égtáj sze­rinti elválasztást azért kell rögtön megkérdőjelezni, mert magunk is „északiak” va­gyunk, csak nem éppen olya­nok, mint a cancuni résztve­vők, s a „déliek” között sza­kadékkal felérő különbség le­het, például Szaúd-Arábia és Banglades között...) Nyolc fejlett tőkésország, tizenkét fejlődő állam, valamint Kína és Jugoszlávia vettek részt a vitában. A témák kétségkívül idő­szerűek voltak: a világélelme­zés, az energia, a pénzügyi rendszer, a segélyek. A részt­vevők közül, főként a „déli” oldalról nyilván sokan az őszinte jobbítási szándékkal, egy új demokratikusabb nem­zetkört gazdasági rend kívá­nalmával érkeztek. Köztu­dott azonban, hogy a tőkésvi­lág vezető, s egyben leggaz­dagabb hatalma, az Egyesült Államok viszont olyan együtt­működést kíván, amely legfel­jebb tüneti kezelést biztosíta­nak, s az igazi problémákat érintetlenül hagyná. (Valójá­ban a fegyverkezési terhek csökkentése biztosítaná az igazi anyagi, a beavatko­zás kizárása az igazi politikai alapot a fejlődő országok gyors előrelépésére. Enélkül a szép szavak és a töredékösszegek amolyan vasárnapi gyertya- gyújtásnak tűnhetnek.) A Szovjetunió és más szo­cialista országok nem voltak jelen Cancunban. Mivel való­ban szívügyüknek tekintik a fejlődő országok jogos törek­véseinek támogatósát, nem tartották kielégítőnek ezeket a kereteket. A tapasztalatok alapján sokkal célravezetőbb­nek vélik a kétoldalú kapcso­latokat, Illetve az ENSZ lehe­tőségeinek szélesebb körű fel­használását, figyelembe véve a fejlődő világ igazi érdekeit. Mi történt a héten Lengyel­országban? Mozgalmas hetet zár Len­gyelország: újabb konszolidá­ciós törekvésekkel, de egyút­tal a feszültség és a zavarkel­tés további megnyilvánulá­saival. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sági plénumán a tagok több­sége elfogadta Kania lemon­dását és csaknem egyhangú­lag Jaruzelski kormányfőt és nemzetvédelmi minisztert bíz­ták meg az első titkári tiszt­ség betöltésével is. (A most következő héten újabb plé- numot tartanak, összeül a lengyel parlament, s bejelen­tést tettek arra vonatkozóan is, hogy a további személyi vál­tozások várhatóak.) A Központi Bizottság hatá­rozatait pártaktíva-értekez- letek támogatják. Ezeken ha­tározott fellépést követelnek a szocialistaellenes erőkkel szemben és sürgetik a gazda­sági gondok felszámolásának megkezdését. (Nyilván hosszú folyamatról van szó, de most a tél előtt számos gyors in­tézkedés szükséges.) A kor­mány körzeti operatív bizott­ságokat állított fel, a hadse­reg közreműködésével. A lengyel válság tizenöt hóJ napos történetében nem elő­ször fordul elő, hogy amikor rendezési erőfeszítések történ­nek, megszaporodnak a sú­lyos provokációk. Ez történt most Is: incidensek Kattowi- cében és Wroclawban, sztráj­kok, rendszerellenes kiroha­nások, s végül a Szolidaritás vezetőinek ülése, amelyen fe­nyegető ultimátuménál léptek fel, kilátásba helyezve az ál­talános sztrájkot is. Lengyelország nehéz idő­szakot él át. Igaz barátai —, köztük mi magyarok, amint ezt az MSZMP Központi Bi­zottsága is kifejezésre juttat­ta — jogos aggodalommal fi­gyelik az eseményeket, s egy­úttal támogatósukról bizto­sítják mindazokat, akik sík- raszállnak az ország valódi érdekei, a szocialista rend­szer, a törvényes rend védel­mében, a konszolidáció, a ki­bontakozás előmozdításáért. Réti Ervin Jószomszédunk: AUSZTRIA NÖCRÄD - 1981. október 25., vasárnap Közép-Európa viharos törté­nelmének nevezetes dátuma 1955. október 26-a. Ausztriá­ban ekkor iktatták törvénybe az ország örökös semlegessé­gét, amelyre a négy nagyha­talom garanciája iltütte a pe­csétet. Az osztárák államszer­ződés néhány hónappal ko­rábbi aláírása és az örökös semlegességről tett nyilatko­zat mindenekelőtt persze Ausztria történelmében nyitott új korszakot. A szerződések meghatározták nyugati szom­szédunk külpolitikáját, szin­te körvonalazták a szerepet, amelyet kontinensünkön, s mindenekelőtt a kelet-nyugati kapcsolatok építésében betölt, s olyan lehetőségeket terem­tettek Ausztria számára, ame­lyek révén sok jó szolgálatot tehetett kontinensünk békéjé­nek, biztonságának. Nyugati szomszédunk kétségtelenül so­kat is tett a békés egymás­melleit élés szolgálatában. Ennek elismerését is jelenti, hogy Bécs — Genf mellett — az ENSZ második európai központjává válhatott. Számunkra, magyarok szá­mára különösen nagy jelentő­ségű volt az osztrák semleges­ség kinyilvánítása. Országa­ink közelsége, évszázados tör­ténelmi kapcsolataink, kölcsö­nös gazdasági érdekeink alap­ján megnyugtató számunkra a semleges Ausztria szomszéd­sága. Egyértelműen állíthat­juk, hogy kapcsolataink kiáll­ták az idő próbáját: a külön­böző társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedésű or­szágok közötti együttélés pél­dájaként emlegetik világszer­te. Többszázezer osztrák turis­ta keresi fel évente a Bala­tont, Budapestet, hazánk más vonzó tájait. És egyre több magyar látogatja meg Bécset, Salzburgot, az osztrák idegen- forgalmi nevezetességeket. Kapcsolataink az élet min­den területére kiterjednek, rendszeresek az országaink ve­zetői közötti magas szintű tár­gyalások is. Kereskedelmi for­galmunk egyre nő: tavaly pél­dául 17 százalékkal emelke­dett és megközelítette a 10 milliárd schillinget. Mind­emellett közösen keressük azo­kat a lehetőségeket, amelyek révén az országaink közötti gazdasági kapcsolatok — köl­csönös érdekeink aldpján — továbbfejleszthetök. Az ener­giagazdálkodás, a kultúra,, a sport, a környezetvédelem, az építészet, a tudomány és az élet ezernyi más ága köt ősz- sze bennünket jó szomszé­dunkkal, a semleges Osztrák Köztársasággal. Süti István Fagyálló Közös szovjet—amerikai tudományos expedíció ke­res választ egy természeti rejtélyre a déli sarkvidéken; miért nem fagy be a Wed- del-tengernek egy mintegy harmincezer négyzetkilo­méter nagyságú felülete, miközben a környező vize­ket vastag jégpáncél borít­ja. Izgalmas kérdés, a közös kutatás talán megadja majd a választ. De nem ártana egy-két expedíció szervezése a nemzetközi politikában sem, mi, vagy éppen ki az oka annak, hogy korábban fagyállónak tűnő vizek hirtelen befagy­nak, Kezdhetnénk például a hidegháborús fuvallatok­kal a washingtoni Potomac folyó körül, nerry.kell a Dé­li sarkig menni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom