Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
A nézsai termelőszövetkezet szakosított tehenészeti telepén a borjúhullás megakadályozása érdekében csikóbokszos el letőket alakítottak ki. Képünkön: Csonka Vince állatgondozó látható munka közben. Alkatrészgondok A hiány megszüntetésére itthon gyártják Unalomig ismert téma: nincs elegendő gépkocsialkatrész. Hiába a sok elemző cikk, az illetékesek nyilatkozatai, ígéretei, a helyzet nem változik. A sok átszervezés sem vitte előbbre az ügyet. Még tavaly is a belföldi forgalmazók, a kis- és a nagykereskedelmi vállalatok, a javító és az üzemeltető közüle- tek közvetlenül rendelték meg a szeméi ^gépjármű-alkatrészt a külfö'di szállítóktól a külkereskedelmet lebonyolító Mogürtön keresztül. Az idén azonban változott a helyzet: a több beszerzési forrás igénybevételének lehetősége megszűnt, a szocialista országokból származó személygépkocsikhoz szükséges alkatrészt csak az arra kijelölt vállalat importálhatja. (A szovjet típusokhoz az Autó- ker, az NDK típusokhoz az AFIT, a cseh, a lengyeléi a román gépkocsikhoz pedig a Mobil adta fel az idei megrendeléseket 1980 áprilisában.) Jövőre újabb változásra kerül sor. A megrendelések már ennek megfelelően készültek el. Ezután ugyanis az AFIT bonyolítja le a teljes autóipari igények kielégítéséhez szükséges anyagok beszerzését és forgalmazását függetlenül a jármű típusától. A kereskedelmi célú alkatrészbeszerzést az Autóker és a Mobil végzi. Joggal vetődik fel ezek után a kérdés: ha a több csatornás (1981. előtti) és az egycsatornás (jelenlegi) beszerzési rendszer nem tudott megfelelő ellátást biztosítani vajon kétcsatornás (javítóipari és kereskedelmi) rendszer lényeges javulást eredményeZ-e? Hazánkban csaknem 200 ezer tehergépkocsi és több mint egymillió személyautó közlekedik az utakon. Üzemeltetésükhöz évente 7—8 milliárd forint értékű pótalkatrész szükséges. Mivel járműparkunk zöme szocialista országokban gyártott autókból áll, alkatrészellátásuk elsősorban ezeken az országokon múlik. A partnerek azonban évről évre kevesebbet szállítanak. Tavaly például az Autóker által megrendelt alkatrészeknek csupán 76 százaléka érkezett meg. Alkatrészek híján járműveink egy része használhatatlanul vesztegel. A megcsappant készletek hatása még az idén is érezhető. Kétségtelen, hogy az alkatrészellátás legolcsóbb módja általában az import lenne. De tudomásul kell vennünk, hogy partnereink a késztermékek előállítása mellett nem tudnak elegendő pót- alkatrészt szállítani, s ezt más forrásból kell pótolnunk. Akkor is, ha így drágább. Persze, nem arra gondolunk, hogy a hiányokat, használható kocsik darabokra bontásával kell megszüntetni. A megoldás csak az lehet, ha egyre több cikket gyártunk itthon. A belföldi gyártás megszervezésében — már ötödik éve — nagy szerepet vállal az alkatrész koordinációs iroda. Az AFIT, a Volán és az Autóker közös irodája ugyanis fő feladatánál: az importalkatrészek hiányának mérséklését tekinti. Eddig 3—-100 hiányzó alkatrész készítésére találtak hazai vállalkozót, több ezer gyártót, tsz-mellék- üzemágat, kisiparosokat csakúgy, mint állami vállalatokat. Az ablaktörlőket például a tatabányai Keripar gyártja. Szövetkezetek és kisiparosok az iroda felkérésére gyártanak többek között visszapillantó tükröket Trabanthoz, kötőelemeket, felszerelési cikkeket, perselyeket, Wartburg- hűtőzsalukat, Trabant-autó- zárakat. A hiányok mérséklését segítette az Autóker közelmúltban megrendezett kiállítása „Gyártót keresünk” címmel. Jó néhány bemutatott alkatrészre sikerült előállítót találni. Persze, a hiány nem pótolható teljes mértékben a hazai forrásokból, hiszen például komplett motor, vagy vezérlőegység gyártására nagyon költséges lenne berendezkedni. A belföldi előállítási költségek általában 30—40 százalékkal magasabbak, mint az importárak, de előfordul ennél nagyobb eltérés is. Mégis, — amíg az importlehetőségek nem javulnak — ebbe az irányba kell haladnunk, ha meg akarjuk szüntetni a krónikus alkatrészhiányt. Gazdaságos termelés esetén még az sem elképzelhetetlen, hogy mi szállítsunk a szocialista; partnereinknek is. Segíthet a gondokon, ha hasznosítják a kiselejtezett gépjárműveket, felújítják az elhasznált alkatrészeket. Ugyancsak enyhítheti a gondokat a készletek ésszerű elosztása. Előfordul, hogy csak részben használják fel, állaguk romlik, elavulnak. Bár nem vitás, hogy e helyzeten érdemben csak elegendő készlet birtokában, állandó kínálat és választék megteremtésével lehetne változtatni. B. Mezei Éva Az asztalon már nyolcvankettő Újabb siker elébe néznek A megye kétségkívül legnagyobb közúti teherfuvarozója a Volán Tröszt 2. számú Vállalata. Hiszen már tavaly is több mint hat és fél millió tonnányi anyagot, árut szállítottak el rendeltetési helyére, idei tervük még ennél is több mint kétszázezer tonnával több. S történik mindez olyan időkben, amikor minden üzem igyekszik maximálisan kihasználni saját gépjárműkapacitását, s kétszer is meggondolja, fuvaroztasson-e mással. — Nem önámítás-e — kérdem Kuris Sándort, a Volán 2. számú Vállalat igazgatóhelyettesét —, hogy minden esztendőben százezer meg százezer tonnákkal toldják meg az előző évi tervet. Hiszen a gép- járműparkjuk nemigen növekszik, s a fuvarokért a piacon erősen meg kell küzdeni. — Mielőtt a részletekre kitérnék. engedje, hogy egyetlen számot közöljek: szeptember végéig csaknem ötmilliószázhúszezer tonna súlyt vittünk el, mozgattunk meg, s emellől hiányzik a mostani hónap eredménye, amely rendkívül jónak Ígérkezik. És hátra van még november, december. Ugye nem lepi meg, ha ezek után állítom: nagyon jó évet zárunk. — Miféle magyarázatot tud adni? — Nálunk az a szokás, hogy az előző évi tervek kimunkálását már jóval-jóval december előtt megkezdjük. Most is javában tart a piackutatás, a szerződések kötése, a leselejtezésre szánt járművek helyetti új beszerzések előkészítése, s még ezer olyan munka, amely az 1982. évvel kapcsolatos. Persze ez csak a dolgok egyik összetevője. A többi meg? Engedje, hogy a I—IX. havi teljesítésünkből néhány jellemzőt kiemeljek. A Volánnál roppant örvendetesnek tartják, hogy valamennyi — a salgótarjáni, a balassagyarmati és a nagybá- tonyí — teherfoagalmi üzemegység egyenleteáen és jól teljesítette feladatait. Kellő időben és eredményesen tudtak „koncentrálni” a legnagyobb feladatokra. Emellett az előzőeknél — a szervezettebb, körültekintőbb munka hozta több mint négyszáz teherautó és munkagép eddigieknél még nagyobb fokú kihasználtságát. Csökkent az üresfutás, nőtt az árbevétel, kevesebbet álltak tétlenül a gépek. — Persze — teszi hozzá az igazgatóhelyettes — sikereinket az is segítette, hogy idén jókor, idejében érkeztek be az új munkaeszközök, s most igazán kedvünkre való az időjárás. Mert emlékszem a néhány év előtti történésekre, amikor, ha megfeszültünk volna is, sem sikeredett ütemesen kielégíteni a cukorgyárak répaigényét. Volt olyan, hogy gépkocsi gépkocsit vontatott ki a felázott földről, pazarolva üzemanyagot, tönkretéve technikát. — És most mi a helyzet? — Huszonnégyezer tonna cukorrépa szállítására szerződtünk az idén. A főbb termőhelyek közül az ecsegi körzetben már nincs tennivalónk; most nagyobb mennyiségben Palotás és környéke ad feladatot dolgozóinknak, ahonnan közvetlen a selypi cukorgyár udvarára fuvarozunk. De ezek mellett a szécsényi, a rétsági, a magyarnándori, a gal- gagutai és a dejtári MÁV-ál- lomásokra is jelentős mennyiséget „közelítünk”, hogy vasúton jusson e! rendeltetési helyére. Elmondhatom, hogy „cukorrépaügyben” tervünket eddig a vártnál messze túlteljesítettük. És ha már a mezőgazdaságról esett szó, feladataink között szerepel igen nagy mennyiségű —, mert jó volt a termés — burgonya szállítása — elsődlegesen Szé- csény, örhalom térségéből, aztán Szabolcsban almafuvarozás Tuzsér és Mándok határállomásokra. — Ezek pillanatnyi teendők, mondhatni részei az idei feladatoknak. — Valóban. Kapacitásunk nagy hányadát másra koncentráltuk. Idén — példaként — megnyílt a Nógrádi Szénbányák második külfejtése a Mátranovák határában levő Kőtetőn, s ott, meg a régebben üzemelő kazárin a legnagyobb teljesítményű gépeink végeznek meddőletakarí- tási és szénszállítási munkát. Húsz Tátra típusú gépkocsink a napokban tért vissza bérmunkából, Csehszlovákiából, ahol a Prágától északra, száz kilométernyire fekvő Chomu- tov nevű helységben segítkez- tek víztározó-építésben. Több százezer tonnányi követ szállítottak el a Volán 2. számú Vállalat gépjárművei az ÉSZAKKŐ bányáiból; főként Keszegről a DCM-be, Nógrád- kövesdről pedig az ország különböző területeire, főként a nagy útépítésekhez. Persze nem hagyható ki a felsorolásból az sem, hogy minden lakossági igényt maradéktalanul és időben ki tudtunk elégíteni. S erre legalább olyan nagy gondot fordítunk, mint a közületek kiszolgálására. — Tehát ez a mostani, újabb sikeres éve lesz a Volán 2. számú Vállalatnak? — Igen! De a mostani kilátásaink alapján ugyanezt megkérdezheti jövő ilyenkor is. — És mit felel? — Remélem, ugyanezt! k. gy. Védett terület vadon termű kalászosoknak Szovjet-örményország fővárosa, Jereván közelében védett területet létesítettek vadon termő búza-, rozs- és árpafajták számára. Ez a világon ama kevés helyek egyike, ahol a kultúrnövények vadon élő rokonai megmaradtak. Ezek tudományos szempontból kétségtelen érdeklődésre tartanak számot. Az a búza, amely 5—6 ezer évvel időszámításunk előtt nőtt, több fehérjét tartalmaz, ellenállóbb a szárazsággal és a betegségekkel szemben. tiiililliiilllMIIIIMIIIHIIMII IltllllllinitllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllliniltllllllllllllHItlllllllllllllllllllllllllllftllinilfllllllllNIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllilllllMlllllllIHM A legöregebb állami gazdasági dolgozók sem emlékeznek ilyen verőfényes almaszüretre, mint amilyen az idei volt Magyarnándorban. A lazonyai almásban katonás rendben sorakoznak a hatalmas konténerládák egymás mellett. A minőség jó, a tartalom is azonos, csak a ládák készülnek az importálók igényei szerint. Csehszlovákiából — ők a legrégibb partnerek — már tavasztól érkeznek a speciális vassarkos faládák, amelyeket itt szerelnek össze, többnyire a nyugdíjasok. Bállá János ágazatvezető úgy ismeri területét, mint a tenyerét. Talán azért is tudta szinte pontosan megjósolni pár hónappal ezelőtt a termés mennyiségét. — Kétszázötven vagon alma volt a terv, de többre számoltam, úgy néz ki lesz 270 is. — Ez gondolom., nem baj. — Nem ám. Legfeljebb any- nyiból, hogy tovább tart a szedése. De a héten végzünk. Nagy sikere volt a Magyarnándori Állami Gazdaságban megszervezett „Szedd és vidd!” akciónak. Még más megyéből is vonzotta az embereket a kedvező gyümölcsbeszerzési lehetőség. — Nem csak almát, de körtét és diót is lehetett szedni — mondja Kurják József, a gazdaság üzemgazdásza. Tehergépkocsi tolat a konténersor mellé és az emelővillával felszerelt traktorok egyike máris kezdi a rakodást. Nagyot léptek előre a gépesítésASmaszüret a dombokon ben a gyümölcsösben. Emberek jóformán csak a szedésnél vannak. Igaz, ott néha több százan is, de a rakodás korábbi nehéz fizikai munkája már szinte ismeretlen. Marsiczky János, az IFA vezetője már délelőtt ötöt fordult az állomásig és vissza. — Nem sokáig tart a rakodás. Itt is, a vagonnál is gép segíti a munkát. Néhány évvel ezelőtt egy óráig is ücsörögtünk, míg a száz kis ládát fölpakolták a platóra. Egy nap alatt nem raktunk meg annyi vagont, mint most 2—3 óra alatt. Már indul is, mert délután megy a szerelvény Cseh Szlovákiába a magyarnándori almával. Denke Gábor kertészmérnök az idén került ki az egyetemről, s most ismerkedik jövőbeni munkahelyével. Első benyomások? — Kedvezőek. Igaz, nem ismeretlenül jöttem ide, már korábban voltam itt gyakorlaton. Lassan név szerint ismerek mindenkit... Ami nem kis dolog, mert egy ilyen nyugodt napon is, mint a mai több mint százan dolgoznak Lazonyán. — Hetvenhetén szedik az almát, nyolcán a ládákat hordják, ugyanennyien javítják azokat, vagy szerelik, a tehergépkocsi-vezetők U vannak jó néhányan, és a vagonok körül is akad tennivaló a vasútállomáson — sorolja Bállá János. A meredek dombtetőre kapaszkodunk, hogy megnézzük a szedőket is. Időbe telik, míg a csaknem százhektáros gyümölcsösben rájuk akadunk. Varga Lászlóné és lánya, Tátrai Jánosné egymás mellett tornáznak a pirosló gyümölcsért. — Itt „szenvedtem” húsz évig míg tavaly nyugdíjba nem mentem, Most meg (látja) megint itt vagyok. — Ezek szerint mégsem „szenvedett” annyit ebben a gazdaságban... — Nem? — néz ki az ágak mögül csodálkozva. — Tudja, mennyit kapáltam én 1960. óta? Miután férfiasán bevallom, fogalmam sincs, elárulja a gyümölcshöz vonzódás nagy titkát Azt, hogy 8 óra alatt 250 forintot, sőt néha többet is meg lehet keresni. Az meg külön öröm, hogy nem fagyban, esőben, sárban kell szedni a gyümölcsöt. Lánya csal alkalmi munkásként szegődött a gazdasághoz néhány hétre. — Egyébként bedolgozó vagyok — mondja, miközben sebesen rakja a jonatán almákat az ügyes kis szedőedénybe, amely puha anyagból készült, s így a legkisebb sérülést sem okozza a gyümölcsben. Ez egyébként minden szedőnek egyéni érdeke, hiszen a bérezés minőségre megy. — Az exportminőségű almáért 35 forint hetven fillért kapnak a szedők, míg a léalmáért csak 22 forint 70 fillér jár mázsánként — igazít el Kurják József a bérezésben. Becsületére válik a gazdaságnak, hogy sikerült érdekeltté tenni azt a többszáz embert, akik még megyén kívülről is jártak ide az elmúlt hetekben, hogy mielőbb biztonságba kerüljön a már megtermett érték. Ez is és a korábbi éveknél jobb munka- szervezés, a magas fokú gépesítettség mind hozzájárult ahhoz, hogy a kedvezőnek nem mondható időjárás ellenére is terven felüli termés került le a fákról a Magyarnándori Állami Gazdaságban. — Ez mintegy 20 millió forintos árbevételt jelent a gazdaságnak — mondja Cseh Marcell igazgató. — Az 500 vagonos termés 40 százaléka exportra kerül, s ez sem mellékes tényező. Az újszerű kezdeményezés, a jó munka- és üzemszervezés, az okos értékesítési megoldás mind nagyobb szerepet tölt be a hozzáértés mellett. Erre jó példa az idei év! Zilahy Tamás II vegyipar Bulgáriában a Vili. ötéves tervben A VIII. ötéves terv (1981— 1985) előirányzatai szerint a bolgár vegyipar termelése várhatóan 50 százalékkal több lesz, mint 1980-ban volt. A termelés növekedését az ország legnagyobb vegyipari üzemei — a burgaszi petrolkémiai kombinát, a devnyai, a dimitrovgrádi és a jamboli vegyipari üzemek — teszik lehetővé. A tervidőszak második felében lép üzembe u NEFTOSIM kombinát, amely évente mintegy 40 ezer tonna etilbenzint, 80 ezer tonna metilt, 10 ezer tonna hexánt, 50 ezer tonna di- vinilt és 15 ezer tonna fenolt, valamint acetont gyárt majd. A kombinát üzemeltetésével az olajfinomítás kapacitása 2 millió tonnával növekszik meg. Nagyobb lesz a műtrágya- gyárak teljesítménye is. A devnyai kombinát további bővítésével 40 ezer tonna ammóniát, 50 ezer tonna foszforsavat, 35 ezer tonna virult és polyvinilacetátot gyártanak majd a nagy vegyi üzemben. Tovább fejlődik a vegyipar fontos ága, a gyógyszergyártás is. Számos új üzem, illetve üzemrész épül a gyógyszer- gyártás, valamint a megelőző gyógyászathoz szükséges készítmények előállítására. A nagybátonyi FÜTŐBER-ben a légtechnikai üzem termékei közé tartozik az intézmények, gyárak, lakások levegőcseréjét biztosító tetőventillátor. Havonta 300 darabot küldenek megrendelőikhez TC—— fti. I#1 .................. ..... .....ojjl*. * ü tttpgf I ff ■ m ■■BW** 1.5 inSw 'KS1. É ÉUÉ* • í® lm
