Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
Rózsa György kapcsolja Helyben hasznosabb — körzetben könnyebb? KARINTHY FERENCET — Halló, Leányfalu? Karinthy Ferencet keresem! Hívtam délelőtt is, azt mondták, lei ment kajakozni a Dunára. — Nekem a sport lételemem. A szomszédok, a fiatalok még ma is hívnak lábteniszezni, pingpongozni. Imádom a labdát. Egyáltalán, a küzdelmet szeretem. Azért játszom, hogy győzzek. Ha nyerek, este jókedvű vagyok, ha veszítek, akkor igen szomorú. — Az idei könyvhétre gyűjteményes kötete jelent meg, és munkásságáért megkapta a Szocialista Magyarországéi kitüntetést. Hogyan Indult el az írói pályán? Milyen hátrányai és előnyei voltak annak, hogy édesapja olyan irodalmi nagyság volt, mint Karinthy Frigyes? — Amikor 1942-ben vagy 43-ban bevittem az első novellámat az Oj Idők szerkesztőségébe, természetesen jobban figyeltek rá a Karinthy név miatt, mintha például Kovács János írta volna. Ez hát előnyt jelentett. Sokat számított, hogy hihetetlenül érdekes, izgalmas szellemi környezetben nőhettem fel. Házunkban és az egy ugrásra levő Hadik-kávéházban, ami szinte a házunknak számított, olyan jelentős emberek fordultak meg, mint Tersánszky Józsi Jenő, Somlyó Zoltán, Szép Ernő, Illyés Syula, Déri Tibor, Tóth Árpád, Juhász Gyula. gyakran ellátogatott Móricz Zsigmond, Bartók is eljött olykor-olykor. Láthattam József Attilát például Németh Andorral vitatkozni a pártról. Mit kaptam még örökül apámtól? A képességet a humorra, hogy tudott nevetni másokon és saját magán is. A humanizmusát, hogy megértsem az embereket, és képes legyek megbocsátani. A hitet a szóban, az emberi párbeszéd fontosságában. — ís a „híres ember fia” hátrányai? — Élhetek 120 évig is, csinálhatok bármit, engem mindig összehasonlítanak. Mindig lesznek, akik azt fogják mondani: ó jó, nem ír rosz- szul, de hol van az apjától?! Meg is vádoltak például azzal, hogy a Budapesti tavaszt Is az apám fiókjából vettem ki. Apám 38-ban meghalt, a regény 44-ben játszódik. Eszerint ő előre megírta, milyen lesz Budapest ostroma?! Szóval, az apa nagysága folyton piszkálja az embert, nem hagyja soha nyugodni. Ez rossz is, jó is. Ebből azt vontam le a magam számára, hogy nekem dolgom van a világban, van rengeteg megírni valóm — főleg a mai élet. — Milyen volt fiatal korában? — Ha visszagondolok, leginkább azon ámulok el, ml mindenre értem rá akkoriban. Manapság állandóan időzavarban vagyok. Ügy látszik, az a fiatalság, hogy az ember mindenre ráér. Rengeteget olvastam. Amit a világ- irodalomból ismerek, azt 14— 25 éves koromban olvastam el, azóta csak toldozgatok- foldozgatok ehhez. Nyelveket tanultam. Ennek óriási hasznát vettem az olvasásban és későbbi irodalmi kapcsolataimban, utazásaimnál. A sport nélkül már akkor sem tudtam élni. Első osztályú vízilabdázóként heti 1—2 mécsesünk volt és 3—4 edzésünk. Ezenkívül egyetemre jártam, vizsgákra készültem és dolgoztam is családunk üzletében. És persze, folyton szerelmes voltam. Szerettem táncolni, bár rettenetesen rosz- szul táncoltam. Sokat sétáltam, ődöngtem az utcákon, álmodoztam. Hogy a csudába értem rá minderre? — Milyen fiatalokat reeret? ■— Az Ilyeneket. Akiket sok minden érdekel. Akik szeretik a sportot, sokat olvasnak, akik a saját szakmájukban igyekeznek a legjobbá tenni magukat. És nem szeretem a „világfájdalmas”, mindent unó, céltalan fiatalokat. Szlovákia etnikai atlasza Elkészült Szlovákia első etnikai atlasza. Az adatgyűjtést a Szlovák Tudományos Akadémia néprajzi intézetének irányításával 1970-ben kezdték meg. Az 500 néprajzi térképpel illusztrált, ezeroldalas kötet összeállításában részt vettek a pozsonyi Komensky Egyetem, a különböző néprajzi múzeumok, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia zene- és nyelvtudományi, továbbá geográfiai intézetének munkatársai. Az atlasz betekintést nyújt a szlovákok hajdani életébe, választ ad arra hogyan gondolkodtak, gazdálkodtak, mivel foglalkoztak, milyenek voltak étkezési és öltözködési szokásaik, családi kapcsolataik, mi inspirálta művészetüket és szellemiségüket. A nagyszabású mű sokoldalú, színes képet ad Szlovákiáról. Ismerteti például, hogy a szlovákok étkezési szokásaira milyen erősen hatottak a balkáni kultúrák. Balkáni eredetű a Szlovákia déli és délnyugati részén kedvelt puliszka és hajdinakása. A tehéntúrót főleg a keleti és nyugati vidékeken, a híres brindzát pedig Közép-Szlovákiában készítették és fogyasztották. Az atlasz tanúskodik arról is, hogy hol rendeztek híres vásárokat; az árvái vásznasok, a túróéi olaj- és sáfrányárusok, a FelsŐ-Garam vidéki csipkeárusok rendszeres úticélja Nagyszombat, Besztercebánya, Radvány, Liptószent- miklós és Kassa volt. Az etnikai atlasz a szlovákok anyagi kultúrájának más haladó vonásait is bemutatja és leírja. Így például ismerteti az alapvető földművelő eszközként szolgáló kapákat, a medzevi manufaktúra tárgyi emlékeit. A múlt század 90-es éveiben már használták a vetőgépet. Ez is bizonyítja, hogy Szlovákia az európai kultúrákkal párhuzamosan fejlődött. A von Guericke- reitéiy Évtizedek óta hiába keresik a híres természetkutató, Magdeburg egykori polgármestere, Ottó von Guericke (1602—1686) utolsó nyughelyét. Ezt bizonytalanságot az okozza, hogy von Guericke közvetlenül halála előtt fiánál élt Hamburgban, ahol ebben azt időben pestisjárvány dúlt és háborús állapotok- uralkodtak. Tovább fokozza a zavart az az irat, amely szerint Guerickét Mag- deburgban temették el. Von Guericke jelentős felfedező volt, különösen vákuumtechnikai és légnyoimás- vizsigáló kísérletei voltak előremutatóak. A város, amelynek polgár- mestere volt, tisztelegni szeretne emlékének, ezért is keresik sírját. A kutatások eddig nem sok sikerrel kecsegtettek. A következő években megkezdik az egykori János- templom alapjainak kiszabadítását. A templomot 1945-ben a bombázások teljesen elpusztították. A szakemberek szerint lehetséges, hogy itt bukkannak majd rá a híres tudós sirjára. — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mit csinálsz? — Írok. — Kritikát? — Nem, most nem kritikát írok. Verset. — Írjál nekem is egyet. — Nicsak, ez nem is rossz gondolat. És miről Írjak? — Valamiről. — Micsoda? Egyébként igazad van. S nem is tudod, mennyire keményen. Valamiről még úgysem írtam soha. Mindig csak másról... mindig csak másról. — o — — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. —, Találtam egy sípot. Fújhatom? — Miért pont itt, s amikor dolgozom? — Mert máshol nem hallja senki. Akkor pedig minek fújjam? — Nagy Igazság. Magam is így lennék vele. — Hátha dolgozni is jobban tudsz majd tőle. — Ettől nemigen, de fújjad, hallgatom. — Szép? — Hát, olyan-amilyen. Közönséges A síp. Ehhez mérik a hegedű hangolását. — A csellóét is? — Azt is. — Ágiét is? — Igen, ha ugyan méri egyáltalán valamihez az a mihaszna. Hol találtad? Mester AtüJa; Kopogtatások — A kissublót alatt. — Ugye mondtam. — Amit te dolgozol, azt nem kell mérni semmihez?-j- Kéne, de nem A síphoz. Valami máshoz. De azt meg alighanem, én hánytam el valahol. — Megnézzem a kissublót alatt? — Hol? ... Különben miért ne? Hátha ott van. Mért éppen ott ne lehelne? — Akkor rnenjijnk és keressük meg. NÓGRAD - 1981. október 24., szombat „Tanuló" tanítók dilemmái A kívülállók nem sokat tudnak — legyünk őszinték, nem is érdeklődünk... — arról, miként történik a pedagógusok felkészülése a pedagógiai újításokra, az új nevelési-oktatási dokumentumokra. Régebben az iskolás gyerekek szabad napjai árulták el, hogy a pedagógusok továbbképzésre mentek, beutaztak a városba, és lemérhették a buszok, vonatok megnövekedett utazóközönségén is. Azóta átszerveződött a továbbképzési rendszer — mint ahogy az ügyintézésben is, a helyi felelősség erősödött, megnőtt a szakmai munkaközösségek szerepe. összejöveteleiket a tanítás utáni órákban, helyben tartják. Jó ez, jobb-e a réginél, vagy rosszabb. Egyáltalán milyen céllal és módszerrel munkálkodnak, milyen alapon szerveződnek? Balassagyarmat egyik iskolájában, az 532 diákot, 35 pedagógust „foglalkoztató” II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában érdeklődtem erről Huszárik Ildikó igazgató- helyettestől. — Van ez alól kivétel, de általában három azonos szakossal már az iskolán belül indulnak be a munkaközösségek. Egy pedagógus kétféle közösség tagja — valamelyik szakjából és nevelési terület szerint — például osztályfőnöki, napközis, ifjúságvédelmi, pályaválasztási. Oroszból ugyan megvan a három fő, de, a szakfelügyelet a kabinet egyetértésével úgy döntött, többet, jobbat tudunk produkálni, így a Bajcsy iskolával közösen alakítottuk meg. Matematika, történelem alsós, napközis, osztályfőnöki önállóan működik az iskolában, a többi tárgyból, területről közös a várossal. Nálunk többen dolgoznak az osztályfőnöki munkaközösségben, mint ahány pedagógusnak osztálya van — az egységes nevelési eljárások, a közösségi nevelés érdekében mások számára is fontosak az itt feldolgozott témák, hiszen ezek a legtágabban kapcsolódnak a nevelő iskola céljaihoz. Tavaly egy plusz foglalkozást is tartottak — a pedagógiai szakfelügyelő az új tamterv és az osztály- főnöki munka megnövekedett szerepének összefüggéséről beszélt. — Az osztályfőnökiről azt hallottam, másutt is.leginkább „ütőképes” munkaközösségek közé tartozik. Mit sorolna még mellé? — Hasonló az alsós és a napközis. Az utóbbiról csak any- nyit: a tanév elején rögtön beindult, nem vártak hivatalos programra. Szükség volt rá: sok a £ ermekgondozási szabadságról visszatérő fiatal kolléganő, a munkaterv készítésében, az újrakezdésben segítséget kapnak. — Engedjen meg egy kissé furcsának tűnő kérdést: ön szerint ki lehet bírni egy évet úgy a pedagógusoknak, hogy csak testben vannak jelen a foglalkozásokon, nem csinálnak semmit? — Nehéz lenne. Mindenki kap feladatot. Sok olyan jellegű megbeszélés, gyakorlati munka van, melyhez az egész kis kollektíva szükséges. Oroszból például arra törekedtünk, hogy előre megszerezzük az új, negyedik osztályos tankönyvet,, ne csak a gyerekekkel együtt kapjuk kézbe. A játékosság áll a középpontban, hiszen még alsós gyerekeknek szól — ehhez módszereket kell keresnünk, nem sikerülhet a tanítás a sablonok alapján. Említhetném a matematikát is: feladatlapokat értékeltünk, elemeztünk az egységes értékelés érdekében; ne legyen az egyik pedagógusnál négyes, ami a másiknál csak közepes. És a leggyakoribb hibák megbeszélése is a jobb tanítást szolgálja. Van mit tenni a napközis munka- közösségben is. Tanulóink kö- ^ül 354 napközis, négy egésznapos osztályunk van az alsóban — egyáltalán nem mellékes, hogyan töltik az iskolában a „második műszakot!’. Ügy érzem, presztízse van a napközis munkának. — És általában a szakmai munkaközösségekben végzett tevékenységnek ? — Erkölcsileg és anyagilag egyaránt igen. Az iskolavezetés támaszkodhat és támaszkodik is a munkaközösség-vezetők segítségére, a nevelési értekezletek ráépülnek a munkaközösségekben zajló megbeszélésekre, az iskolai munkatervek készítésekor számíthatunk a vezetőkre. Év végén a legjobbak jutalmat kapnak. — Végül: jobb a mostani forma a réginél? — Ebben nem egységes még mo6t sem a vélekedés. Jó oldala a helybeliségnek, hogy közelebb állunk a gyakorlathoz, jobban megismerjük egymás problémáit, egyeztethetjük elképzeléseinket, nagyobb segítséget kapnak a fiatalok. Ami hátrány : néha hiányzik a kitekintést adó, szélesebb körű találkozás. Másutt hogyan csinálják vajon? Erről közvetve szerezhetünk ismereteket. Az évente többszöri, egész napos továbbképzések ideje lejárt; a 11 napos ciklusban, illetve jövő évtől az ötnapos tanítási héten nagy kiesés lenne, ha nem tanítás után tartjuk meg a szakmai fejlődést szolgáló foglalkozásokat. Még csiszolni kell a módszereken, hogy hatékonyabb legyen. G. Kiss Magdolna Olvasni tanulnak az első osztályosok Salgótarjánban a Budapesti úti Általános Iskolában: Nagy Melinda (felső kép) és Földi Beáta (alsó kép) már bátran kerekítik a szavakat olvasókönyvükből j — kép: kulcsár — I >— Menjünk. Ennél fontosabbat úgysem tehetünk. — o — — Ki az? — En vagyok. — Gyere be. — Mért kérded mindig, hogy ki az? — Megszokásból. Az ember soha sem tudhatja, hogy ki kopogtat. — Például most ki kopoghatott volna? — Haja, de nehéz. Van. ami bármelyik percben kopogtathat. — Miért mondod, hogy ami? Aki kopogtat, az nem ami. — Mert az az egy, az sajnos: ami. — És kopogtat? Mint a fakopáncs? — Igen. Talán éppen úgy, mint a fakopács. — Piros a feje? — Hogy piros-e? Nem tudom. — Sose láttad? — Még eddig — hálisten — csak messziről. — Ha piros a feje, akkor biztos, hogy fakopáncs és akkor ami. De ha aki, akkor az én vagyok. Es most én kopogtam.. — Legyen hála annak, aki a kopog látásoknak is ura.