Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

Népfronfmozgalom Egy kinőtt Jelző a kohászoknál Mérnöki megpróbáltatások r '„Nálunk is vannak példák kétszerestől nyolcszorosig nyú- Megváltás volt számára az arra, hogy fiatalemberek jó eredményeket mutattak fel, és felelős beosztásba kerültek. A kísérleti műhelyünk veze­tője egy huszonnyolc éves üzemmérnök, Győri Péter. Ö a i legutóbbi Alkotó ifjúság pályázaton sikert ért el egy hevítőberendezéssel.” (Nógrád, 1981. augusztus 19.) — Halló, Győri Péter? Ar­ról szeretnék beszélgetni ma­gával, hogy ott a kísérleti műhelyben mennyire tartanak igényt az emberek jó ötletei­re, és hogy van-e lehetőség az ötletek tényleges alkalma­zására... — Először is el kell osz­latnom egy tévhitet. A mi műhelyünk csak volt kísér­leti műhely. Most javító he- gesztőműheilynek hívják... Odú legbelül Régen használt sínpár közt lépdelünk a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek udvarán, míg odaérünk a keresett házhoz. Bent, a kisebb helyiségben hegesztőberendezések állnak; az ablaknál meg egy hosszú esztergapad húzódik. Beljebb, a nagyobbik helység a laka­tosok tanyája, satupaddal, ja­vítandó szerkezetekkel. A leg­belső „odú” a főnöki iroda. Oda invitál be a nyurga, fe­kete hajú fiatalember. — Kinőttük a „kísérleti” jelzőt. 1978-ban, amikor lét­rejött ez a műhely, még csak kísérlet volt a hegesztéssel való javítás: a fémszóró és a szóróhegesztő technológia. Az­óta ezek az eljárások bevál­tak, sőt két újabbal is pró­bálkozunk. A javító hegesztés egyes alkatrészek kikopott anyagát pótolja, ezáltal olyan eszkö­zöket tesznek újra fölhasz­nálhatóvá, amilyeneket ko­rábban kiselejteztek. Ráadás­ként: a fölújított darabok tar- tósabbak, mint új állapotuk­ban voltak; anyagtól függően Miniszemafor a r Ä belorusz vasutasok a szemaforokat ma már a veze­tői fülkében figyelik. A na­gyobb állomásokon létreho­zott automatikus berendezé­sek vezérlik a mozdonyok ve­zetői fülkéiben elhelyezett mi­ni szemaforokat. A szükséges irányító jelzések kábelek he­lyett a síneken keresztül ér­keznek. Így a mozdonyvezető bármilyen meteorológiai vi­lik az élettartam. Másik, nem javítással összefüggő előnyt is kínál az eljárás. Régi gya­korlat, hogy a kopásnak ki­tett alkatrészeket értékes, ke­mény anyagból fabrikálják. Győriék • módszere lehetőséget nyújt arra, hogy csak a ko­pásnak közvetlenül kitett fe­lületeket vonják be a drága fémmel. Könyékig olajban Még csak huszonnyolcadik évét tapossa a műhelyfőnök, de már tekervényes életutat tud maga mögött. Diplomájá­nak átvétele után — kör­nyezetének nem kis megle­petésére —r lakatosként állt munkában az egri Berva- üzemben. Mint mondja: gya­korlati tapasztalatokat akart szerezni a későbbi műszaki ténykedéshez. Lakatostársai nehezen bocsátották meg ne­ki felsőfokú végzettségét. Az első napokban könyékig érő olajba pöckölték előle az anyacsavarokat, hogy a sűrű, ragacsos lében kelljen turkál­nia: s rendszeresen neki kel­lett felsöpörni a műhelyt. A harmadik napon már a meg- futamodás gondolatával fog­lalkozott. De szívóssága kere­kedett fölül, s két évig ma­radt. Művezetői kinevezése már útban volt, ám a kato­nai behívó előbb érkezett. Másfél év múlva az angyal­bőr „levetése” után Tarjánba tért vissza. Az acélgyárban már „ma­gasabb pozíciót vállalt: tech­nológus lett. Az üzemfenn­tartási gyárrészleg technoló­giai csoportjának tagjaként naphosszat körmölte a — srófos eszű mérnökök számá­ra idegölő — „sárga boríté­kokat”, azaz a fölújítási mun­kákhoz tartozó műszaki doku­mentációk garmadáját. „Leg­feljebb fél évig bírtam volna még...” — mondja három év­vel a „lidércnyomás” után. vezetőfülkében szony mellett is megbízható információkat kap. A moszkvai vasútmémöki intézet szakemberei által kifej­lesztett kísérleti szakaszon végzett vizsgálatok az új rend­szer nagy megbízhatóságáról tanúskodnak. Ugyanakkor nincs szükség a szemaforok elektromos ellátására és más kiegészítő berendezések építé­sére. akkor még k s é r 1 e t i mű­hely, annak dacára, hogy ele­inte csak „elvi irányítóként” tevékénykedett benne. Nem telt el sok idő: sikerült meg­győznie főnökét. Az eredmé­nyekhez egész ember kell. Szerencsére a sikerek nem várattak magukra. Így a kez­deti „létszám”: egy fő hegesz­tő után ma három hegesztő, egy lakatos és egy esztergá­lyos tartozik a keze alá. Mű­helyterületben ^háromszoros volt a nagyobbodás: igaz így is szűkösen vannak. Többet kihozni! A fiatal műszakit nem káp­ráztatták el eddigi győzelmei. — Többet lehetne kihozni az itteni lehetőségekből. Bár nem rossz eredmény, hogy most már nem csak gyáron belülre dolgozunk, mint kez­detben. Évente hat-nyolc bér­munkát vállalunk az öblös- üveggyárnak, a FÜTÖBER-nek, az Írószer Szövetkezetnek, a bányagépgyámak, vagy a szé- csényi ELZETT-üzemnek. Két hónapja megkeresett minket az izsáki téesz elnöke — fo­galmam sincs honnan hallott rólunk —, hogy javítsuk ki néhány gépük alkatrészeit. Megtettük. De mi elsősorban gyáron belül szeretnénk „ter­jeszkedni”. Most vagy negy­venféle gépelemet javítunk. Pedig ennek többszörösére is mód volna. Csak fel keUene kutatni a nálunk helyrehoz­ható alkatrészeket. E kutatás közben éppen a fölhasználok miatt ütközik falba a fiatalember. Az újtól való idegenkedés miatt kés­leltetik a hegesztéssel javított alkatrészek beszerelését, ki­próbálását Ezzel hébe-korba kedvét is szegik a műhelyfő­nöknek: „Ennyit tudok, eny- nyivel kell megelégedni”. — legyint ilyenkor. Ám az effaj­ta csupán múló állapot. Sze­rencsére! Molnár Pál AZ OSEMBEB MENÜJE A paleontológusok a fosszilis emberi maradványok vizsgálata mellett foglalkoznak a történe­lem előtti korszak embere életé­nek a megfejtésével Is. Az ős­ember étkezési szokásait a ku­tatók többnyire Indirekt úton vizsgálják. Az elmúlt években Ismét len­dületet kapott az ősember fog­maradványainak bebató vizsgála­ta. A humán paleontológus együtt dolgozik e téren a fogász- szál és a fogsebésszel. A fogak kopási nyomaiból próbálnak In­formációkat szerezni még arra vonatkozóan is, hogy mennyi húst fogyasztott egykori gazdája. Lételemünk az alkotó vita... Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Fél év telt el a Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta. Az esemény igazolta: a népfront a szocialista nemzeti egység megvalósulásának, a szövetségi politikának nemcsak kerete, de pótolhatatlan színtere is. Dr. Molnár Bélával a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával a moz­galom céljairól, terveiről beszélgettünk. — A kongresszus állásfog­lalása nyomán elkészült a mozgalom öt esztendőre szóló feladatterve. Melyek az új program fő vonásai? . — Előtérbe kerültek a gaz­dasági feladatok, hiszen a VI. ötéves terv teljesítése megha­tározó az ország, a nép boldo­gulása szempontjából. Ha­sonlóan fontosnak tartjuk a szocialista demokrácia erősí­tését. Minden eszközt megra­gadunk, hogy az állampolgá­rokat széles körben bevonjuk a közügyek intézésébe. A ter­vezetben újdonság, hogy kü­lön fejezet foglalkozik a szo­cialista életmód és közgondol­kozás alakításával. — A lakosság és az állam­hatalmi szervek közötti kap­csolat szervezése korábban is a népfront feladatai közé tar­tozott.- Mit tesznek azért, hogy ez a kapcsolat a jövőben még tartalmasabb legyep? — Továbbfejlesztjük együtt­működésünket az országgyű­léssel és a tanácsokkal. Fóru­mok egész sorát hoztuk létre azért, hogy a választók és vá­lasztottak rendszeresen talál­kozhassanak egymással, a kép­viselők és a tanácstagok ismer­jék az országos és helyi tenni­valókat. Ilyen fórumok példá­ul a fogadóórák, a választott tisztségviselők részvétele a nép­fronttanácskozásokon, vagy a képviselőcsoportok ülései. A közvetlen demokráciát pedig olyan alkalmak szolgálják, mint a lakossági gyűlések, amelyeken a nyilvánosság erő­teljesebben készteti válasz­adásra és intézkedésre a he­lyi vezetőket. — Igád demokrácia elkép­zelhetetlen megfelelő színvo­nalú tájékoztatás nélkül. Csak az szólhat bele sorsának ala­kításába, akinek ehhez a szük­séges információk is a birto­kában vannak... — A lakosság tájékoztatásá­ra a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordíta­nunk. Arról is többet kell be­szélnünk, hogy mit tett a nép­front a politika alakítása so­rán. Eddig ebben kissé sze­mérmesek voltunk. Pedig nem egyszer kezdeményezünk or­szágos jelentőségű kérdések­ben vitát, vagy munkabizott­ságaink révén javaslatokkal egészítjük ki a készülő terve­zeteket. Csak egy példát erre: a törvénytervezetek társadal­mi vitái ma már mindenki előtt ismertek, ám azt talán kevesebben tudják, hogy nem születik olyan jelentős tör­vény hazánkban, amit előző­leg a Hazafias Népfront szer­vezésében meg ne vitattak vol­na.' Észrevételeink jelentős mértékben hatottak például a családjogi törvény módosítá­sára, vagy a belkereskedelmi törvényre. Most szeretnénk ál­talánossá tenni, hogy a helyi tanácsok rendeletalkotását is hasonló kollektív viták előz­zék meg. — A jogalkotás mellett más, nem kevésbé fontos társada­lompolitikai döntések előkészí­téséből is részt vállal a nép­front. A készülő új település- fejlesztési koncepcióról mi az álláspontjuk? — Tíz* esztendővel ezelőtt, az első átfogó településfejlesz­tési terv európaszerte korsze­rűnek számított. A gyakorlat mégis azt mutatta, hogy egy sor gondot nem old meg,' né­hány hibája pedig a telepü­lésszerkezet torzulásához ve­zet. Elég csak a „szerep nél­küli községek” kategóriáját említeni. A népfront felhívta az állami szervek figyelmét ar­ra, hogy az aprófalvak és a társközségek sok helyütt las­sú sorvadásra Ítéltettek. Ezért a következő években minden eszközzel arra törekszünk, hogy növeljük a kisközségek népességmegtartó erejét, eny­hítsük hátrányos helyzetüket. — A program sokat foglal­kozik a szocialista életmód el­terjesztésével, gazdagításával. Mire összpontosítanak, hogy ne essenek a túlságosan sokat markolók hibájába? — Mozgalmunk sokoldalúan foglalkozik a szocialista er­kölcs, az állampolgári maga­tartás, az általános műveltség kérdésével, a család, a mun­kahely, a sokféle kisközösség,’ az emberi kapcsolatok erősíté­sével. Ebben rendkívül fontos­nak tartjuk a népfront köz- művelődést segítő tevékeny­ségét. Elsősorban a lakótele­pek és a kistelepülések szorul­nak segítségre, nagyobb fi­gyelemre, hagyományteremtő kezdeményezésekre. — A honszeretetre való ne­velés kezdettől fogva vezérel­ve a mozgalomnak. Mit tesz­nek azért, hogy ne szakad­jon meg ez a nemes hagyo­mány? — Egész tevékenységünket áthatja a szocialista hazafiság és a nemzetköziség tudata. Ezt plántáljuk a fiatalokba, ápol­juk mindenkiben. Nemcsak akkor cselekszünk így, amikor honismereti szakkört szerve­zünk, vagy emlékhelyek ápo­lására, üzemtörténet-kutatás- ra buzdítjuk az embereket. Áttételesen bár, de még a kertbarátok összejövetele is ezt a célt szolgálja. A hazafi­as nevelésnek azonban a csa­ládban kell elkezdődnie. Hi­szen, aki a családjához sem kötődik, azt nagyobb közös­séghez aligha fűzhetik erős szálak. Megtaláltuk a kapcso­latot a családokhoz. A szülői munkaközösségeken keresztül szülők százezreivel értünk szót. Ez az a bázis, amire a jövőben is támaszkodunk. — Hogyan jellememé a nép- frontmozgalem munkastilu- ■út? — Meghatározó á számunk­ra, hogy a mozgalom demok­ratikus jellegét erősítsük.' Akárcsak eddig, arra törek­szünk, hogy a választott tes­tületek vezessenek az appará­tus pedig ezt segítse. Létele­münk az alkotó viták soroza­ta. Valamennyi fórumunk le­hetőség erre. Egyre vigyázunk mi is: a viták ne helyettesít­sék, hanem ösztönözzék a cse­lekvést. Gazsó L. Ferenc R égi iparosjegyzéket bön­gészve akadtam egy ma már alig ismert szak­ma képviselőjére. Polka Já­nos nevére, aki a bejegyzés szerint az ötvenes évek dere­kán már Kisecseten lakott. Vándoriparos engedélye bá­dogos-szerelő munkákra szólt,- de akkoriban mindenki' így ismerte őt és társait ország­szerte: drótostót. mókát és avatott mozdulatok­kal helyreigazítja a törött fülű, lábast, kilyukadt tűzhelysütőt. Takaros portája végében hét­száz négyszögöl föld, abban minden megterem, ami kell a háztartásban. — Az én mesterem afféle ezermester volt, hiszen nem­csak a drótozáshoz és a bádo­gosmunkához értett, de szerelt vízvezetéket, elvégezte az asz­Szalai bácsi és sorban a töb­biek. — Tizennyolc éves korom­ban kaptam meg az iparenge­délyt .Hírét nem ismertük a kenőpénznek! Adtak anyagot, abból kellett esőcsatornát csi­nálnom, rossz edényt javíta­nom és új munkát készíteriem. Az ipartestület mesterei szi­gorúan őrködtek a szakma be­csülete fölött! Dróóótozni! Fóóótozni! János. — Havonta ^száz, száz­ötven pengőt is kaptam. Ha azt vesszük, hogy egy pen­gőből urasan ebédelhettünk, vagy hogy az albérletért há­rom és fél pengőt kértek, ak­kor már tudja viszonyítani. Itthon nem éltek valami csu­da jól a szüleim, testvéreim, hát haza is küldtem hetente húsz pengőt. A nagy munkák­ra, aratásra, vetésre, jönnöm kellett. Hej, azok a szép bá­lok az ipartestületben! A nagy kártyacsaták a Práter utcai Mudroncsik vendéglőben! Rég volt, szép volt. Hát Polka Jánosra igazán illett a titulus, hiszen éppen hetvenegy éve született a Trencsény melletti Nagyró­nán. Alig volt hatesztendős, amikor szülei Kisecsetre kői1 töztek, vették sorban a dom­bok közti völgyek művelhető földjeit, hisz a család egyre szaporodott, a tíz.gyereket el kellett tartani. Mint a mesében, a legidő­sebb fiú elindult szerencsét próbálni. Csiszárik József vit­te magával a tizenhárom éves legénykét a fővárosba. A " fa- lubéli iparosnak akkor már saját műhelye volt Pesten, de maga is járta az utcákat, be-bekukkantva a bérházak udvarába: — Dróóótozni, fóóótozni, van-e valami? A hófehér hajú, egykori vándoriparos Polka János már régen nyugdíjas De a hálás „köszönörhért” még ma is bár­mikor előveszi a régi szerszá­talosmunkát is. Két évig inas- kodtam nála. 1925-ben szaba­dultam. Jól megúsztam, hiszen akkoriban a tévedést nem ép­pen jó szóval igazították hely­re — emlékezik nevetve Pol­ka János. — Egy mosófazekat kellett megfenekelnem és há­romszor mértem-vágtam ki rosszul az aljának való bádo­got. A mester csak nézte, az­tán a harmadik próbálkozás­nál nyakon hajított: ha nem tudsz valamit, mér’ nem kér­dezed meg? Megyjegyeztem. De nem csak ezt az igazsá­got, hanem a szakmai fogá­sokat is. Amit az én szemem meglát, azt a kezem megcsi­nálja. Ügy nyílik még az idős fér­fi emlékezete, mint régisége­ket őrző öreg láda. Sorban ke­rülnek elő azok nevei, akik Kisecsetről eljárva számtalan edényt „gyógyítottak” * meg szerte az országban. Az öreg Huszárik István, a fia Ádám, Mosoly villan a szája sar­kában, a szeme megfényese- dik. — Asszonyt is a szakma adott! Be volt nekem osztva Budapest. Kedden a Damja­nich utca volt soron. Lorbe- rer Jenő miniszteri tanácsos felesége eltörte a legkedve­sebb cserépedényét, de vagy ezer darabra. Ha hiszi, há rjem, én összedrótoztam. Csak­hogy egyedül nem bírtam át­fogni a temérdek cserepet. Az asszony meg ott szolgált. Ö tartotta a tálat Jól tartotta. Negyvenkét éve élünk együtt jóban-rosszban. \ Mariska néni a konyhaszek­rény mellől bólint rá: — Kilencvenhárom hónapot katonáskodott az én uram! A háború vége előtt nem sokkal bomba érte a Damjanich utcai albérletünket. Ott veszett minden. Űjrakezdtük. — Jól kerestem, mi taga­dás — gondol vissza Polka A z ötvenes évek derekán vették meg a kisecse- ti házat, hogy a magu­kéban lakhassanak. János bá­csi attól kezdve hétfőn haj­nalban ment, szombat este ér­kezett. Amikor a vándoripar már nem ment olyan jól, a gyermekélelmezési vállalat dolgozója lett. Tizenegy évig becsülettel helytállt ott is. Azóta itthon, a telken dolgo­zik, mint akármelyik fiatal. Most épp a krumpliszedés van soron. Hamarosan törni kell a kukoricát. A szüret sincs messze... Nem kel már korán, mint a budapesti évek alatt, nem várják már a bérházak­ban, mint harminc év előtt. De ha valaki benyit a kapun a ^lyukas fazékkal, törött por­celán tállal, János bácsi elő­veszi a kiszolgált szerszámo­kat, a lemezvágó ollót, a ka­lapácsot, a nittszögeket, az ereket lapító térdvasat és a kopácsolás a régi időket hoz­za vissza a' kisecseti eresz alá. Hortobágyi Zoltán Az öblösi üvegművészek.;:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom