Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
A Magyar Szolidaritási Bizottság elitéli az egyiptomi elnyomó intézkedéseket A Magyar Szolidaritási Bizottság szombaton közzétett nyilatkozatában utal a magyar közvélemény mély felháborodására, azért, mert az arab népek igaz ügyét eláruló egyiptojni vezetés a demokratikus és haladó hagyományokhoz hű hazafiak ezreit tartóztatta le, s vetette börtönbe, köztük Khaled Mo- hieddin, Mohammed Hasszánéin Heikal, és sok más ismert ellenzéki politikust. Az elnyomó intézkedések kiterjednek mohamedán egyházi vezetőkre és kopt főpapokra is, akik ellen koholt vádak alapján politikai pert indítanak. A demokratikus és az emberi jogok durva megsértésével a rendszer minden ellenfelére lesújtanak, betiltják az ellenzéki sajtót, elbocsátják állásaikból a haladóérzelmű értelmiségieket. Az egyiptomi nép nem felejtette el — emlékeztet a nyilatkozat — hogy Nasszer elnök idején Egyiptom az arab nemzeti felszabadítási mozgalom központja volt, s rámutatott: az ország demokratikus és haladó erői az elnyomás ellenére tovább folytatják a küzdelmet Szadat politikája és a Camp David-i alku ellen. Hangsúlyozza: a magyar közvélemény Szolidáris az egyiptomi haladó és demokratikus erőkkel az elnyomás és az emberi jogok durva megsértése elleni küzdelmükben. Határozottan elítéljük az egyiptomi veztőknek az alapvető szabadságjogok eltiprá- sára irányuló erőszakos akcióit, követeljük a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását, az egyiptomi nép szabadságjogainak maradéktalan biztosítását, a haladó erők ellen indított hisztérikus kampány megszüntetését. (MTI) Befelezte munkáját a konferencia Állástfog faltak a palesztinok jogai mellett Közös nyilatkozat elfogadásával fejezte be munkáját szombat este Bejrútban a libanoni és a palesztin néppel való szolidaritás nemzetközi konferenciája, amelyen negyven ország — köztük hazánk ■— képviselői vettek részt. A konferencia résztvevői az Egyesült Államokat tették felelőssé a térségben kialakult .veszélyes, robbanékony helyzetért. Rámutattak, hogy Izrael nem folytathatná agresz- szív, területrabló politikáját, a libanoni és a palesztin nép ellen viselt népirtó háborúját Washington nyílt, sokoldalú támogatása nélkül. A bejrúti állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a térség békéjének elengedhetetlen feltétele az izraeli megszállás alatt levő arab területek kiürítése, a palesztin nép nemzeti jogainak érvényesítése, és semmiféle tartós rendezés nem képzelhető el a paleszin nép egyedüli törvényes képviselőnek, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek a bevonása nélkül. Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke a záróülést követően fogadáson látta vendégül a tanácskozás résztvevőit. Schnrdt Rómában A német kancellár szövetségest keres ;,Bonn az elkövetkező két hónapban minden kártyáját kijátsza a béke érdekében és ehhez keres szövetségest Olaszországban is. Űj szövetségről van szó, mely egy korszak végét jelenti. Megbukott Giscard, Bonn természetes szövetségese úgy tűnik, Mitterrand vezető szerepre törekszik. Schmidt tehát ma Rómára néz”. A római tévé kommentátora így vonta meg pénteken este a Spadolini— Schmidt találkozó elsőnapi mérlegét. Schmidt kancellár és kísérete pénteken délután érkezett Rómába és a repülőtéri fogadtatás után néha sokkal már meg is kezdődtek az olasz—nyugatnémet tárgyalások. A kancellár „nagy érdeklődéssel” hallgatta Spadolini miniszterelnök ismertetését a gazdasági programról, melyet éppen a tárgyalások előestéjén hoztak nyilvánosságra. Schmidt „minden lehetséges támogatást” megígért, hogy 1984-ben 10 százalék alá szoríthassák le az inflációt Olaszországban. Szó esett egy másik, igen lényeges és a tőkésvilágot erősen foglalkoztató gazdasági-politikai kérdésről is: ez Egyesült Államok által alkalmazott magas kamatlábpolitikáról, amely, mint Rómában is megállapították, ránehezedik az európai szövetségesek gazdaságára. Schmidt a mediterrán térségben kialakult feszültség problémájánál hangoztatta, hogy szoros konzultációra van szükség az USA és Európa között. „Nekünk európaiaknak jogunk van ahhoz, hogy meghallgassanak bennünket az amerikaiak” — tette hozzá a kancellár. G. Marchais beszéde a L Humaníté ünnepén Fő cél a baloldali egység A franciák többsége által kívánt változások megvalósítása osztályharc kérdése, és az osztályharc a baloldal választási győzelme után is folytatódik a tőke erőivel szemben — hangsúlyozta a L’Huma- nité ünnepe alkalmából adott tévényilatkozatában Georges Marchais, a Francia KP főtitkára, aki az őszi politikai szezonban ezúttal először emelt szót. Machais ugyanakkor rámutatott, hogy a kommunisták véleménye szerint kormány a legtöbb területen pozitív folyamatot indított el — azonban még korai lenne általános értékelésbe bocsátkozni. Georges Marchais hangsúlyozta, hogy nem szabad csalódást okozni az országnak, és ezért a kormánynak mindent meg kell tennie a munkanélküliség csökkentésére és az infláció mefékezésére. Ezen a téren már fontos lépések történtek, de tovább kell menni, a fogyasztás fellendítése révén, meg kell fordítani a jelenleg érvényesülő irányzatokat. Különösen fontosnak minősítette az FKP főtitkára új ipari munkahelyek létesítését, s hozzáfűzte, hogy a vagyonok megadóztatásában is tovább kellett menni. A kommunista minisztereknek a kormányban való részvételéről szólva Marchais visz- szautasította azt a beállítást, hogy az csak taktikai jellegű, egy-két esztendőre szól. A kommunisták, mondotta, ki akarják venni részüket a változásból sikerre akarják Vinni azt, mutatott rá. A kommunisták és a szocialisták viszonyáról szólva Marchais hangsúlyozta, hogy a kommunisták 1977. után — a baloldali egység felbomlását követően — kifejtették és ismertették saját javaslataikat és nem rejtették véka alá a szocialistákat illető bírálataikat, de mindig is elsőrendű céljuk volt vereséget mérni Giscard d’Estaingre és megvalósítani a baloldali egységet. Akik mást próbáltak elhitetni a közvéleménnyel, azok manipulációkba bocsátkoztak. A baloldal közös programja mai szemmel nézve nem volt a legjobb formája dz egységnek. A választásokon a kommunista jelölt 4,5 millió szavazatot kapott, de a választók többsége a szocialista jelölt mellett foglalt állást. A kommunisták tudomásul vették ezt az eredményt és a saját, illetve Mitterrand programja között meglevő hasonlóságok alapján kötöttek megállapodást a szocialista párttal. A kommunisták azonban kommunisták maradnak — ugyanakkor megbízható szövetségesek a kormányzásban. Marchais elutasította a riporterek kísérleteit arra, hogy régebbi polemikus nyilatkozatok alapján keltsenek új vitát a két párt között. A Francia Kommunista Párt jövő évi kongresszusáról szólva Marchais elmondotta, hogy a pártban már folyik az előkészítő vita, amelyen megvizsgálja a párt gyengülésének okait és az új helyzetből — a kormányba való részvételből — adódó feladatokat. A L’Humanité ünnepére el látogattak a kormány kommunista miniszterei, megjelent továbbá a kabinet két szocialista tagja — Georges Fillio- ud tájékoztatási, és Jack Lang kulturális miniszter és szocialista párt hivatalos lapja, a L’Unité küldöttséggel képviseltette magát a L’Humani- té-fesztiválon. A courneuve-i parkban, Párizstól nem messze megrendezett ünnepre több, mint félmillió vendéget várnak szombaton és vasárnap. „Tárgyalás Indiában" Indira Gandhi indiai miniszterelnök is fogadta szombaton az Üj-Delhiben vendégeskedő Muhammad Samszul Hak bangladesi • külügyminisztert, aki péntek óta hivatalos tárgyalásokat folytat az indiai fővárosban. A látogatás — sajtó jelentések szerint — enyhítette a két ország közötti feszültséget, amely a nemrégen levert bangladesi puccskísérlet miatt keletkezett Indira Gandhi biztosította a bangladesi külügyminisztert, hogy India építően és gyakorlati módon akarj a megközelíteni a két ország nézeteltéréseit. Ezek közé tartozik a szárazföldi és a tengeri határvonalak pontos megvonása a Gangesz folyó vizének elosztása, és a Ben- gáli-öbölben egy sziget hovatartozásának kérdése. A megbeszéléseken Pakisztánról is sző esett. Ezzel kapcsolatban Indira Gandhi le- szögezete: „India barátságos és jószomszédi viszonyt óhajt minden szomszédjával”. Történelmi események zajlottak le hét esztendeje, 1974. szeptember 12-én Sába királynő egykori földjén, Afrika legrégibb országában, Etiópiában. Haladó katonatisztek megfosztották trónjától Hailé Szelasziét, a „királyok királyát”, az ország 255. uralkodóját. A hatalomváltás hét esztendeje persze nem lehetett elegendő az évezredes elmaradottság felszámolásához. írástudatlanság, jobbágysorban dolgozó parasztok, az egészségügyi ellátás és az iskola- hálózat úgyszólván teljes hiánya, kezdetleges ipar — ez volt az új rend öröksége. Az ország fiatal vezetői kinyilvánították, hogy a fejlődés szocialista útján kívánnak haladni és megtették az első lépéseket az Etióp Dolgozók 2 NÓCRAD — 1931. szeptember 13., vasárnap Á hét 3 kérdése 1. Milyen hatással lehet az ázsiai biztonság kérdésére Leo- nyid Brezsnyev találkozása Le Duannal, a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával és Pen Sovannal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt főtitkárával? A legtöbb világnap „ázsiai nagyhét”-ként aposztrofálja az iplmúlt hetet, s mindenekelőtt azokra a találkozókra gondol, amelyeknek Moszkva volt a színhelyé. Két indokínai ország vezető államférfija vendégeskedett a szovjet fővárosban, s a legmagasabb szintű találkozók, a tárgyalásokon érintett témák széles skálája arra enged következtetni, hogy azok hattással lehetnek Ázsia további sorsának alakulására, az ázsiai biztonság kérdésére is. A figyelem főként Leonyid Brezsnyev és Le Duan megbeszélése felé fordult, két okból is: egyrészt várható volt, hogy Brezsnyev a nemzetközi helyzet általános vonatkozásait is érinti majd pohárköszöntőjében, másrészt várakozás előzte meg a két politikus ázsiai helyzetelemzését. Nos, ami a nemzetközi helyzetet illeti, arról a szovjet vezető ismét aggodalommal szólt, s ezúttal is hangsúlyozta, hogy a szilárd nemzetközi béke megteremtése tényleges cselekedeteket követel az államoktól, s ami talán ennél is fontosabb, azt, hogy készek legyenek számolni más országok érdekeivel is. Brezsnyev ezúttal sem hagyta magát befolyásolni az Egyesült Államok vezetőinek immár sorozatban elhangzó fenyegetéseitől, ehelyett leszögezte, hogy az államoknak türelmes munkával) a tárgyalóasztalnál kell megoldást találniuk a vitás kérdésekre. Nem hagyta viszont szó nélkül azokat az amerikai követeléseket, hogy a Szovjetunió tanúsítson „mérsékletet” a nemzetközi életben. Erre reagálva hangsúlyozta: csupán a bizalmatlanság szítását, a nemzetközi béke alapjainak megbontását idézheti elő az olyan politika, amely a „mérsékletről és a kölcsönösségről” szónokol, miközben kihívó, provokatív irányvonalat követ, egyebek közt katonai téren is. A nagy világlapok sorra idézik Brezsnyev azon megállapításait is, amelyet az ázsiai helyzet alakulásáról mondott. Az SZKP főtitkára tragikusnak minősítette, hogy a földrész egyik leghatalmasabb államának, Kínának a vezetői az ország érőforrásait a nemzetközi légkör mérgezésére fordítják. Üdvözölte Indiának, a térség másik hatalmas állama nemzetközi befolyásának növekedését, valamint Vietnamnak, Laosznak és Kambodzsának Délkelet-Azsia békeövezetté nyilvánítását célzó törekvését. Ez utóbbiról, Ázsia békéjéről és biztonságáról volt szó Brezsnyev és Pen Sovan tár1 gyalásain is. A két vezető újólag elutasította az úgynevezett nemzetközi Kambodzsa- konferencia határozatait, amelyek beavatkozást jelentenek egy szuverén állam belügyei- be. Magasra értékelték viszont Vietnam, Laosz és Kambodzsa békekezdeményezéseit, köztük az ASEAN és az indokínai országok közti regionális értekezletre vonatkozó javaslatot. 2. Hogyan értékeljük a lengyel Szolidaritás kongresszusának első szakaszát, amelyet a tengermellék;! Gdanskban tartottak a héten? Még a nyugati újságírók sem titkolják, hogy a „Szolidaritás” kongresszusát a szervezet szélsőséges körei szocialista- és szovjetellenes rendezvénnyé változtatták. A felszólalások és a kongresszus által elfogadott dokumentumok nem hagytak kétséget a gdanski gyülekezet szervezőinek és ihletőinek valódi céljait illetően. Már a „Szolidaritás” kongresszusi beszámolója is bizonyította, hogy szó sincs a sokat hangoztatott partneri együttműködés szándékáról. A dokumentum ehelyett a vádaskodások sorát tartalmazta a LEMP és a Lengyel Népköz- társaság kormánya ellen. Azt állította, hogy a hatóságok nem is akarják leküzdeni az ország mély gazdasági és társadalmi válságát, és olyan igényeket fogalmazott meg, aníelyeknek semmi közük a szakszervezeti feladatokhoz. Szemléltetésül csak egyet közülük: „Elhatároztuk, hogy átvesszük a felelősséget az ország megújhodásáért, az országnak a válságból való kivezetéséért”. A legmesszebbre a „Szolidaritás” azon provokatív felhívása ment, amely „harcra szólítja Kelet-Európa népeit a szocialista rendszer ellen”. A TASZSZ állásfoglalása ezzel kapcsolatban leszögezi: „A Szolidaritás főkolomposai, azok, akik szűknek találták a szocializmus elleni harchoz a lengyel terület adta kereteket, ezzel az akcióval idegen ügyekbe avatkoztak be. Ezek a kisstílű politikusok arra tettek kísérletet, hogy hatást gyakoroljanak a Lengyelországgal szomszédos országok szocialista strtuktúrá- jára, s ily módon szolgálatot tegyenek az imperialisták di- verzáns központjainak”. A „Szolidaritás” kongresz- szusi határozatai éles elutasításra találtak az országhatáron belül is. A LEMP varsói pártbizottságának állásfoglalása szerint a „Szolidaritás” olyan mozgalomként fejlődik, amely a lengyelországi társadalmi-politikai rendszer ellenforradalmi úton való megváltoztatására törekszik. A szervezet még el sem fogadott törvények ügyében már előre zsarolja a lengyel parlamentet. Vajon lehet-e ezt másképpen értelmezni, mint a politikai és a fizikai terror irányvonalát még akkor is, ha mindez egyelőre nem véres formában jelentkezik? — teszi fel a kérdést a varsói pártbizottság nyilatkozata, és kijelenti: teljes egészében szembeszállunk a gdanski kongresszus irányvonalával. 3. Milyen eredményekkel zárult Begin izraeli miniszterelnök washingtoni tárgyalássorozata a megbeszélések kihatással lehetnek-e a közel- keleti helyzetre? Az a tény, hogy az izraeli miniszterelnök néhány héttel Szadat után érkezett Washingtonba, önmagában is arra vall, hogy ha földcsuszamlás nem is, árnyalatnyi eltolódás mégis felfedezhető az amerikai—izraeli kapcsolatokban,' Ennek számos oka van, köztük nem kevés a szubjektív elem. Az izraeli kormányfő alig volt képes leplezni sértődöttségét amiatt, hogy Reagan beiktatása előtt nem volt hajlandó találkozni vele, mivel arra számított, hogy Be-’ gin vereséget szenved az iz-' raeli választásokon. Mivel Washington rosszul számított,! a találkozót nem lehetett tovább halogatni. Mindkét fő-' városban udvarias és békülé-' kény nyilatkozatok igyekez-1 tek előkészíteni a talajt a tárgyalásokhoz. Begin kijelentette: konstruktív és gyümölcsöző megbeszélésekre számít,' ugyanakkor viszont hangoztatta ellenvetéseit az ameri Icai AWACS-gépek Szaud-Ará- hiába szállítása ellen. Bebizonyosodott azonban} hogy a tárgyalások középpontjában nem ezek a felderítő gépek álltak, hanem a libanoni tűzszünetből adódó lehetőségek kihasználása és az autonómia-tárgyalások folytatásának kérdése. Ez önmagában is azt jelzi, hogy a csúcstalálkozón a házigazda osztotta a lapokat, az amerikai érdekeknek előbbrevaló kérdések álltak a figyelem előterében. Begin megpróbált ugyan előhozakodni az AWACS-repülőgépek ügyével, tárgyalópartnerei azonban elnémították: Washingtonnak — úgymond — szélesebb szempontokból kell kiindulnia a Közel-Keleten. S hogy ez mit jelent? Az Egyesült Államok szeretné nagyon élesen meghúzni a kelet-nyugati konfrontáció vonalát a térségben, a lehetőség szerint elmosni az arab-izraeli konfliktus határvonalait. Köztudott, hogy ezen a kötélen már jónéhány amerikai elnök megpróbált egyensúlyozni, s az is, hogy idáig valamennyi lepottyant róla. Seres Attila \ Etiópia a haladás útján Pártja megalakítására. A társadalmi forradalom államosította az ipart és a bankokat, s végrehajtotta Afrika legradikálisabb földreformját. Nagyszabású népi mozgalom indult aZ^írás tudatlanság felszámolására. Az egykor jogfosztott parasztok‘28 ezer termelőszövetkezetben egyesültek, s bár az ország gazdasági nehézségekkel küzd, sikerült a terméseredményeket és ezzel, a lakosság ellátását javítani. A forradalom eredményeiért meg kellett küzdeniük a belső és külső ellenséggel. Meg kellett törni a földesurak fegyveres, szervezett ellenállását, majd szembe kellett nézniök az ország feldarabolására irányuló szándékokkal. Az északi Eritreát a kívülről támogatott szakadárok akarták elszakítani, a déli Ogadent pedig Szomália szerette volna magához csatolni. Az agresszió azonban kudarcot vallott, az etióp csapatok — az ország barátainak támogatásával — megsemmisítették a betolakodókat. Szomália azonban azóta sem mondott le szándékáról. Fenyegetését azzal fokozza, hogy a megígért katonai és gazdasági segélyek fejében támaszpontokat engedett át az Egyesült Államoknak. Etiópia világszerte mind nagyobb tekintélyre tesz szert, antiimperialista politikájával, haladó társadalmi lépéseivel. Pozitív szerepet tölt be az ENSZ-ben, az Afrikai Államok Szervezetében, és az el nem kötelezett országok mozgalmán ban. Forradalmi harcában Etiópia népe hűséges segítőkész barátokra lelt a szocialista országokban. Több országhoz fűzi barátsági, együttműködési szerződés, s gyümölcsöző kapcsolatok fejlődtek ki Etiópia és hazánk között is. Ezt tanúsította Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének a múlt évben Etiópiában tett hivatalos baráti látogatása is, amely jelentősen hozzájárult a két ország együttműködésének további kiszélesítéséhez és megerősítéséhez. Az ünneplő etióp népnek újabb sikereket kívánunk a társadalmi fejlődésben, a gazdasági építésben, forradalma teljes és végső győzelméhez, » fi
