Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-10 / 212. szám
£k SZABOLCS útra készen i z utóbbi időben az építőipar rendre kiállításokon mutatja be elmúlt évi munkáit. Ezeken, az építmények paraméterei mellett közölt költségadatokból kiolvasható, hogy a helyszínen öntött — monolitikus — lakóépületek olcsóbbak az előregyártóit elemekből készülteknél. Hasonló különbözőséget mutatnak a más jellegű építmények is. Az ok nyilván a kétféle építésmódhoz szükséges eszközök mennyiségének különbözőségében keresendő. Igaz, hogy az előregyártó üzemekben jobbak a munkakörülmények, az időjárás nem befolyásolja a termelést és általában az előregyártott építés a gyorsabb. Ennek ellenére a már említett költségek, illetve a műszaki követelmények miatt a beton- és vasbetonszerkezetek jelentős hányada ma is az építés helyszínén készül. Mi kell az ilyen munkákhoz? Három dolog feltétlenül: beton, továbbá valamilyen eszköz — mondjuk betonszivaty- tyú — a bedolgozáshoz, na és zsaluzat. Ma már a betonkészítés, a szállítás és a bedolgozás eszközei kiforrottak, működtetésük szinte rutinfeladat. Nem így a zsaluzás, melyről tán sok olvasónknak még mindig a deszka és az ács jut eszébe. Pedig ritka és drága eszköz a fazsaluzat, legalábbis eredeti formájában! Hogy is néz ma ki egy zsalu? A fa jó ideje rétegelve és impregnálva fémkeretre kerül, s már a betonnal érirlt- kező felület is acéllemez. A táblák mérete is megnövekedett, hisz például két darab egymás mellé helyezett — oldalfalakat és födémeket is magába foglaló — alagútzsa- luval befogható egy kétszobás lakás. Az utóbbi időben viszont a zsaluzatoknál is egyre inkább követelmény lett a sokoldalú alkalmazhatóság. Ezzel pedig csökkenni kezdtek a táblák méretei. Ennyi bevezető után egy magyar acélzsalu rendszerrel ismertetjük meg az olvasót. Az idei tavaszi BNV-n mutatták be a nagyközönségnek és mint tőkésimportot helyettesítő termék, elnyerte az OKISZ emlékplakettjét. A termék neve: S2ABOL.CS általános acélzsaluzó rendszer, melynek gyártója — hazai szabadalom alapján — a kis- várdai vas- és gépipari szövetkezet. SZABOLCS különböző nagyságú táblákból áll (a modulháló mérete: 250 mm). A táblák úgynevezett ortotrop lemeztechnikával készültek. (Az alapanyag a Dunai Vasmű terméke.) Előnyük, hogy a táblák szerkezeti elemei együtt tágulnak, közöttük nem lép fel feszültség, és könnyebbek is a szögvaskeretes típusoknál. Az alacsony súly további előnyökkel jár: köny- nyű mozgatni, így gyorsan összeállítható, illetve átrakható — daruzsát csak nagy táblákká szerelve igényel — s a takarékos acélfelhasználás miatt olcsó az ára. Az alap- táblák négyzetmétere 1200 Ft., de a könnyen kezelhető kapcsolószerkezetekkel és egyéb tartozékokkal együtt sem haladja meg négyzetméterenként az 1700 Ft-ot. A táblák ugyanúgy alkalmazhatók síkzsaluként — födémhez is —, mint különféle térzsaluzat — például alagútzsalu — formájában, de földmunkáknál kitámasztásra is használhatók. A SZABOLCS tulajdonságait csak azért soroltuk fel szinte katalógusszerűen, hogy sokféle alkalmazhatóságát és egyéb előnyeit bemutassuk.' A Magyarországon ma használatos több tucatnyi típusú és rendeltetésű — javarészt nyugati importból származó — zsaluzatok lassan elhasználódnak, és ismerve az ország gazdasági helyzetét, ezeket eredeti forrásukból nem lehet pótolni. Félő, hogy a vállalatok az ilyenkor megszokott módon reagálnak az új helyzetre: maguk állnak neki zsaluzatokat barkácsolni (fejlesztőrészleg és lakatosműhely minden vállalatnál található). De felesleges bizonyítani, hogy olykor a legolcsóbbnak tűnő megoldás a legdrábább. A hazai PEVA alagútzsa- lut ma már mindenütt ismerik, de mi a helyzet a SZABOLCS-csal? Idáig több mint 60 vállalat érdeklődött iránta. Köztük van szinte valamennyi megyei állami és tanácsi építővállalat is. A hídépítő vállalat autópá- lyahidaknál már kipróbálta. A középületépítő vállalat az Országos Traumatológiai Intézet megerősítésénél ■ használja, de várhatóan tavábbi középületek, például az Operaház felújítása során is dolgozni fog vele. A posta kábelcsatornákat kíván készíteni e zsaluzattal. Az építőipari szövetkezetek — a salgótarjáni is — néhány éve megvásárolták az angol NO-FINES technológiát. Ennek fa zsalutáblái lassan elhasználódnak és SZABOLCS-csal kívánják pótolni azokat. Ennek táblái ugyanis megfelelő karbantartással, 200—300-szor minden további nélkül felhasználhatók. É rdeklődésben, tervekben nincs hiány. Szükség lenne azonban a rendszer elterjesztéséhez egy szolgáltató iroda, ahol adott feladatra megterveznék a táblák összeállítását, mozgatását és a rendszerben még nem szereplő speciális elemeket. Az ő feladatuk lenne a marketing és a kereskedelmi munka is. A szolgáltató láncot szervezi — tagjai bevonásával — a gépipari szövetkezetek műszaki irodája. A kis- várdai szövetkezet az idén eddig 15 millió forint értékben gyártott SZABOLCS zsaluzatot. Ha az érdeklődések meg- redelésekké válnak, akkor viszont a szövetkezet gyártóbázisát is fejleszteni kell. Ennek nincs akadálya. Németh K. Géza Tanévkezdés munkával Kinek alma. kmek burgonya Kerek arcú, szép frizurás, szőke kislány kaparja a jókora burgonyagumókat a szé- csényi termelőszövetkezet határában, egyike annak a több ezer nógrádi tanulónak, akik a szokásos őszi diákfoglalkoztatás jegyében a tanév első napjait munkával töltik. A szerencsésebbek gyümölcsösökben, szőlőkben, a kevésbé szerencsések, burgonyaföldön. EGY TANÁR, EGY GAZDÁSZ Tudorné Deák Ida matematika-tanárnő 36 elsősével vonult ki a nagy munkára és most, mint osztályfőnök terelgeti, vigyázza az általános iskolából éppen csak kicsöppent lurkókat. — Öt mezőgazdasági üzemben dolgoznak a szécsényi szakközépiskola tanulói. Itt most kilenc osztályból vannak, többségük még a jövő héten is jelen lesz. A gyerekek láthatóan élvezik a jó levegőt, a mozgást, és nem állnak hadilábon a munkával sem, amelyért becsületes — 13 forintos mázsánként — árat fizet a termelőszövetkezet. Így a napi hat óra alatt 50—60 forintot kereshetnek.’ — Akad persze renitenske- dő nebuló is —- mondja Be- nőcz Péter tanár, akit éppen az előbb haragított meg egy tanuló azzal a kijelentéssel, hogy ő non dolgozni, hanem tanulni jött ide. — Mi a vélemény a Szé- csényben végzett szakemberekről — kérdem a jelenlevő egyik legilletékesebbet, Székely Albertet, a helybeli szövetkezet gyepgazdálkodási ágazatvezetőjét, aki a munkálatokra felügyel. — Gazdaságunkba több éve rendsZteresen jönnek az iskolából mezőgazdasági gépszerelők, növénytermesztő gé„Az eget úgysem tudjuk bedeszkázni..." KÜLFÖLDET JÁRT magyar turisták meglepetten tapasztalták még néhány évvel ezelőtt is, mennyivel szerényebben világítják meg oda- kinn az utcákat, mint nálunk. Rosszul állhatnak itt, ha már ennyire kell spórolniuk a lámpafénnyel! — gondolták. Eközben átadták nálunk a 21-es út új szakaszát — újságolvasásra is alkalmas ragyogó fényárral. Igaz, mind gyakrabban beszéltünk, írtunk az energiaszegénységről, de a jelek szerint mindez falra hányt borsó volt. Hiszen az ÉMÁSZ-nak ahhoz fűződött érdeke, hogy nagyfogyasztói minél több áramot használjanak. Még házon belül is e célnak alárendelve szabályozták a feszültséget. A nagyfogyasztóknál dolgozó közgazdászok pedig eleve úgy kalkuláltak, hogy tíz évenként megduplázódik az áramfogyasztás. Így kell ennek lennie. Egészen 1979-ig évi 7—8 százalékkal nőtt nálunk a villamosenergia-fogyasztás. Üj szelek azóta kezdenek csak fújdogálni az áramszolgáltató vállalatnál, mert két éve már, hogy nem húz hasznot a fogyasztás felsrófolásá- ból. Igaz, annak csökkentésében sincs közvetlen anyagi érdeke, de legalább hátrányba se kerül miatta. Czeglédi Ferenc, az ÉMÁSZ megyei üzemigazgatója Vaskos kötetet tesz ki az asztalra. A súlyra is jelentős irat a bizonyíték arra, hogy mennyire komolyan gondolja a vállalat a villamos árammal való takarékosságot. A kötet borítója a MTESZ elektrotechnikai egyesülete Nógrád és Borsod megyei csoportjának pályázatát fogja össze: a díjazott munka sok millió forintos tételeket sorol föl, zsebben marasztalható súlyos összegeket. Nagy pénz — ingyen Ebben a füzetben nemcsak a megtakarítható pénz nagysága a szembetűnő, hanem az érte cserébe nyújtott anyagi áldozat csekélysége is. Úgyszólván ingyen tehetünk szert igen tetemes summákra. — Nemcsak úgyszólván, hanem a szó szoros értelmében is — mondja az üzemigazgató és megemeli a dosz- sziét: — Ebben az áll,, hogy a megye csúcsidei áramszolgáltatási teljesítményében húszszázalékos tartalékunk van, újabb fogyasztók belépésekor tehát egymilliárd-négy- százmillió forintos erőművi beruházás válik szükségtelenné. S ehhez, olyan intézkedések kellenek, melyek nagy része teljesen ingyenes, a többihez csekély beruházások, illetve olyan beruházási keretek kellenek, melyek igen gyorsan megtérülek. A négy éven túl megtérülőket már nem is vettük figyelembe. minimális, de még szabvány szerinti feszültség az ÉMÁSZ- hoz tartozó három megyében 520 millió forint erőművi és 1 millió 386 ezer dollár évenkénti importolaj-megtakarítást hoz. Rendetlen óramű Az ÉMÁSZ 70 ezer fogyasztója rendezkedett be éjszakai vételezésre. A hőtárolós berendezések feltöltésére megyénkben 16 ezer kapcsolóórát szereltek fel. — Csakhogy ezek az órák gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak — ecseteli a korántsem hasznot hozó álszintű tmportolaj-megtakarítás, a másikban mindössze 400 ezer forint beruházási költség. Ettől viszonylag nagyobb költséget igényel, de még így is nagyon megéri bevezetni: a feszültség alatti munkavégzés. — Kissé veszélyesnek tűnik. .. Nem kérdi a villám — Pedig nem az. Feszültség alatt nálunk még nem történt baleset. A szerelő ilyenkor sókkal körültekintőbb. A statisztikai felmérések pedig azt mutatják, hogy a fogyasztók zavarának 80 százalékáért a tervszerű karbantartás a felelős. Az eget úgysem tudjuk bedeszkázni, s a villám nem kérdezi, hová csapjon, de Világítás — takarékon A falusi utcák közvilágításának módosításához csupán egy tárgyalóasztalra volt szükség: emellett kötötték meg ugyanis a megállapodást a megyei tanáccsal. Az utcai lámpák 100 wattosról 60 wattosra való lecserélése — amit egyébként a járókelő észre sem vesz — 33 millió forint erőművi megtakarítást jelent. A nógrádi kezdeményezés alapján az egész országban hasonlóképpen intézkedtek. Lezajlottak már a tárgyalások a nagyobb települések úgynevezett féléjjeles közvilágítása ügyében is. Eszerint Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Szécsényben, Pásztón és Rétságon a közlekedési csúcsforgalom után a két izzóval működő higanygőz- lámpákban az egyik izzót kikapcsolják. Ha a 14 ezer lámpatest közül csupán 10 ezret takarékra kapcsolnak, az már napi 10 ezer kilowattóra megtakarítást jelent, azaz évi 180 ezer dollár értékű importolaj beszerzését teszi fölöslegessé. Nem többet, mint két gombot kellett eltekerni ahhoz, hogy feszültségszabályozás útján is csökkentsék a fogyasztók áramfelhasználását. A lapotQt az üzemigazgató. — Van úgy, hogy éppen csúcsidőben kapcsolnak be, amikor a legkevésbé kellene, mert nem elég megbízható bennük az időmű. Ez a rendetlenség az ÉMÁSZ-területén évi 2,8 milliárd forint többlet erőművi beruházást igényelne. Amit nyernénk vele, a réven, azt bőven elveszítjük a vámon. A kapcsolóórák kiváltására szabadjára engedtük az újítókedvet, a fantáziát, s máris eredménnyel. A kiváló ötletekben mindig is bővelkedő villanyszerelő, a karancskeszi kirendeltségen dolgozó Szőllős Géza kitalálta a megoldást. Elmeszüleménye minden további nélkül be is vezethető, amint egy ehhez kapcsolódó országos rendeletet megváltoztatnak. — A járókelőket legjobban a napvilágnál égő utcai lámpák irritálják. Csak így lehet javítani a közvilágítást? — Erre is hozott orvoslást a pályázat — válaszol Czeglédi Ferenc. — A közvilágítási égőket a jövőben úgy cseréljük, hogy ne kelljen felkapcsolni az egész körzetben a lámpákat. A mérleg egyik serpenyőjében évi 678 ezer dollár értékű népgazdasági ezen a 80 százalékon igenis tudunk segíteni. Az áramszolgáltatásra különösen érzékeny fogyasztók többoldalú betáplálással biztosítják be magukat — ezek a költséges beruházások mind elmaradhatnak a feszültség alatti munkával. A témát külföldön tanulmányozták. Hazai elterjesztésére a pécsiek vállalkoztak, s mi elsőként jelentkeztünk érte. Tavaly nyártól egy csoportunk már így dolgozik. Az eljárás bevezetésének 3,5 millió forintos költsége népgazdasági szinten nevetségesen rövid idő alatt, 2,5 hónapon belül megtérül. Ha a vállalatok igénylik, villamos alállomásaikat is feszültség alatt tudjuk kitakarítani. Az aranyat érő pályázat tehát szépen halad a megvalósulás útján. Az efölötti örömet azonban óhatatlanul kisebbíti az előtoluló kérdés: miért csak most, miért nem már jóval előbb? EGYFÉLE VÁLASZ lehetséges. Hasznot hozó vállalkozásra csak ott lehet számítani, ahol az ellentétes érdekek nem kötik gúzsba a szárnyalni képes gondolatot. Szendi Márta pészek és más szakokon végzettek. Munkájukkal, beilleszkedésükkel elégedettek vagyunk és ők is megtalálják nálunk a számításukat. Az ágazatvezető csak tudja, hiszen negyedik éve irányítja a diákok munkáját a termelőszövetkezetben és az éles szem, valamint a 30 éves szakmai gyakorlat megteszi a magáét. Most is észreveszi, hogy egy sor burgonya bizony kimaradt és külön balszerencse, hogy legalább ötsfóz zsák rajta van a földbe lapuló gumókon. Van is mit hallgatni a traktorosnak — ő is diák —, aki elfelejtette, hogy minden sort ki kell forgatni a földből. — Ennek ellenére bizonyára hasznos a gazdaságnak a diákok munkája. Vagy tévedek? * A HASZON. KÖ£ÖS — Szó sincs róla — tiltakozik élénken Székely Albert. — Még több mint kétszáz hektár van hátra a betakarításra váró burgonyából, s ebből a gyerekek 40—50 hektárral mindenképpen felszednek. A másik előny, hogy ők a vetőburgonyát kézzel szedik. Így nem sérül meg, kisebb a veszteség és magasabb árat kapunk érte. Az így eltöltött kilenc nap emellett hasznos annak a kétszáz diáknak is, akik közül többen most szednek először burgonyát, ismerkednek egy nagyüzem mindennapos életével. Éppen ezért a szécsényi termelőszövetkezet mindent megtesz azért, hogy a diákok ne csalódjanak benne. Pontosan jönnek-mennek az „alkalmi munkáspalántákat” szállító autóbuszok, nincsenek emberfeletti követelmé- mények és tisztességes az egyedi bérezés. És mi a véleményük minderről az érdekelteknek? DIÁKSZEMMEL A fehér sapkás fiatal tanárnő óva int, nehogy azt higgyem minden gyerek örömtáncot lejt, hogy most burgonyagumókat vájkálhat a fekete földből. Ennek azonban nem a munkakerülés a fő oka. — Hova készültél az általános után? — kérdem Márton Ritát, a szép hajú szőke kislányt. — Fodrásznak — válaszolja, s így mindjárt fény derül a szép frizura eredetére. — És most mi leszel? — Állattartótelepi gépész. Siber Leonóra egészség-' ügyi szakközépiskolára jelentkezett. De áldozatául esett a túljelentkezésnek, csakúgy mint Bangó Melinda, aki köz- gazdasági technikumba készült. Néhány zsákheggyel arrébb vidámabb arcokat látni. Rez- nicsek Éva, Rácz Beatrix eredetileg is ebbe az iskolába, ilyen pályára készült és lelkesedésük magával ragadta harmadik társukat, Makrai Erzsébetet, aki óvónő szeretett volna lenni. A gyorsan gyűlő teli zsákok — ők hárman az elsők az eddigi versenyben — jókedvre derítik mindegyiküket. Bodor Tibor az idén végez és így vélekedik az eddig eltöltött évekről. — Nagyon jó volt, sokoldalú képzés, szép ösztöndíj, jó társaság, no és a jogosítvány sem akármi. Mondja mindezt annak ellenére, hogy eredetileg cukrásznak indult — hobbiból most is űzi ezt a mesterséget — és a 32 fős egykori első bé osztályból negyedikre mindössze tizenheten maradtak.. 1 Igaz, ők jól érzik magukat most is. KRUMPLI A V1ZESKANNÁBAN Kelemen Ottó a vízhordő.’ Szép szál negyedikes fiú. Magabiztosan ballag a piros ceglédi kannával. Valaki kaján mosollyal vizet kér tőle.’ Már majdnem színültig töltötte a kannatetőt, amikor zutty, egy hatalmas krumpli loccsan az edényből a hűs nedűbe, majd onnan' a földre. Ahogy gurul, egyre erősör ■dő kacagás kíséri. Zilahy Tamás A salgótarjáni öblösüveggyár termékeinek jelentős részét a világítási üvegféleségek te szik ki. A festett üvegáru a hazai és külföldi piacokon egyaránt kedvelt. — kj — I
