Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

A tokaji egyelem 150 éve született Izsó Miklós „A szobrászat1 Százötven éve, 1831. szep­tember 9-én született Izsó Miklós, a XIX. századi szob­rászat legjelentősebb alak­ja. Tipikus magyar mű­vészsors volt az övé. Életé­ben küzdelmek, meg nem ér­tés, sikertelenség, ' kenyér­harc jutott osztályrészül. Csalt akkor döbbentek ró kortársai, mekkora tehet­ség veszett el, amikor meg­halt fiatalon, váratlanul. Sá­rospataki gimnazistaévei után 1848-ban még gyerek­fejjel honvédnek állt, meg is sebesült, majd a szabad­ságharc leverése után bujdo­sott. Rimaszombatban is­merkedett meg Ferenczy Istvánnal, s három évig ná­la dolgozott, tanítványa volt. Ferenczy alig egy héttel ha­lála előtt útjára bocsátotta Izsót, s „mint ügyes és szor­galmas embert a Művészet pártfogóinak kegyeibe” aján­lotta „Ha nem is akarjuk túlbecsülni a rokkant öreg mesternek a fiatal művész­szel való véletlen kapcsola­tát — Írja Petrovics Elek —, mégis azt hisszük, hogy a világlátott és közlékeny Fe- 'renczy három év alatt töb­bet adott Izsónak a puszta kézi ügyeségénél. Érint­kezésük nyomán így egy percre mintha egymásba fo­nódnék á múlt és a jövő, s megindulna az, amit a fejlő­dés folyamatosságának szok­tak nevezni.” Izsó Pesten kőfaragóként kereste kenyerét, mígnem a bécsi magyar ifjak pártfo­gásával az osztrák városba került szobrászsegédnek, majd a müncheni akadémián tanult. Első portréját és zsáner- 6zobrát (Széchenyi és a Puszták furulyása) is Münchenben mintázta,' ame­lyekkel Pesten szép sikert aratott. „Müncheni foganta­tásé. máig leghíresebb szob­ra a Búsuló juhász, amely­nek már az is történeti ér­dekességet ad — jegyzi meg egy életrajzírója —, hogy az első igazán magyar szellemű szobor, amelyet azonban a jellemzés mélysége és ko­molysága művészi tekintet­ben is magasan felülemel az etnográfiai érdekesség szín­ivonalán.” 1862-től már Pesten élt, főként portrékat mintázott — nem megrendelésre, saját ambícióból — szellemi éle­tünk nagyjairól, Írókról, színészekről, művészekről újra megszületik itt" Előzetes ígéret ellenére sem kapott megrendelést a Tudományos Akadémia ek­kor épülő palotájának szo­bordíszeire. Csupán Révay Miklós egész alakos fezobra és néhány dekoratív plasz­tikai munka viseli magán Izsó kezenyomát. Érdemes megnézni, az épületet díszí­tő többi szobor közül hogy emelkedik ki nemes egysze­rűségével, művészi hiteles­ségével ez a szobor! Tervet készített az Aka­démia előtt feállitandó Szé- chenyi-emlékszoborhoz. Bár pályamunkáját a bírálók a legjobbnak ítélték — „a historicus érzés, a magyar typus, s a büszke férfias jel­lem Izsóban oly’ Szerencsés kifejezést nyert” — mégsem az ő terve valósult meg. Egyetlen maga tervezte és befejezett emlékműve a debreceni Csokonai-szobor Búsuló juhász Arany János portréja (Arany János, Egressy Bé­ni, Megyeri Károly, Fóy András, Almási Balogh Pál). „Mellszobrain — írja Keserű Katalin — nemcsak akadé­mikus felkészültségéről adott számot, hanem egyéni elkö- tezettségéről is az ábrázoltak életműve iránt, szobrainak éppen az akadémlamustól el­térő realizmusával, lényeg- retörő, jellemábrázoló ké­pességével, összefogott for­maalakításával.” — amelyet 1871-ben avat­tak fel — remekbe készült alkotás. Élete utolsó évei­ben két monumentális em­lékmű foglalkoztatja — a budapesti Petőfi- és a sze­gedi Dugonics-szobor. Hir­telen halála miatt e két köz­téri szobrát már nem fejez­hette be. Életművéből kiemelkednek remek terrakotta szobrocs­kái, a Táncoló hajdúk soro­zat. „A szobrászat újra meg­születik itt ősi mivoltában — írja Fülep Lajos — a ma­ga törvényeivel és tiszta művészi lehetőségeivel, jel­legzetes testformát, mozgást és temperamentumot választ­va magának anyagul”. Tán­coló figuráiban a szobrász! megfogalmazás nagyszerűsé­ge az emberi, nemzeti jel­leggel párosul, amint az em­beri test és a tánc sajátos szobrász! értékét mutatja fel egyéni formanyelven. Jelentőségéről Idézzük Pet­rovics jellemzését: „a ma­gyar szobrászat csöndes vi­zéből Izsó Miklós szinte úgy bukkan föl egyszerre, mint valami eruptív termé­szeti tünemény. O az első magyar szobrász, aki nem­csak emberi érzésben, ha­nem művészi munkájában is magyar volt, s aki magával hozott mindent, ami addig hiányzott: a romanticizmus felszabadító szellemét, - a nemzeti tartalmat, s mind­ezt egy nagy és eredeti te­hetség fényében.” Kádár Márta Tízéves a tokaji ír ótábor A tokaji írótábor résztvevői meg­koszorúzzák Dar­vas József emlék­tábláját Tiszala- dányban. dés alapos ismerői, neves közgondolkodók: Fekete Gyu­la, Mód Aladárné, Hankiss Elemér, Kósa Erzsébet, Gom­bár Csaba, Turgonyi Júlia, Bata Imre, Molnár Zoltán, Jókai Anna, Tarján Tamás stb. A TIZEDIK ÍRÓTÁBOR Az idén Bartók Béla szüle­tésének 100. évfordulóját ün­nepelték. Dobossy László egyetemi tanár, Cs. Varga Ist­ván debreceni adjunktus, Tar­ján Tamás irodalomtörté­nész tartott előadást, aztán elkezdődött a műhelyvita, az őszinte, nyílt demokratikus párbeszéd, főleg Bartók ma­gyarságáról, nemzetköziségé­ről, s ebből kiindulva általá­ban a hazafiságról, a magyar­ság közép-európai helyzeté­A lapok hírül adták, hogy augusztusban ismét irótáboro­zás volt Tokajban, az idén immár a tizedik. A tokaji író­tábor jubileumhoz érkezett. Jó alkalom arra, hogy megis­mertessük olvasóinkkal ezt az irodalmi-közéleti eseményt Hegyi Imrének, a Hazafias Népfront Borsod megyei bi­zottsága nyugalmazott titkárá­nak a segítségével, akinek — többek között — nagy szerepe volt az írótábor kigondolásá­ban és létrehozatalában. ELŐZMÉNYEK értették a tréfát; szivüket si­mogatta, hogy Darvas ember­erdőnek nevezte őket, amely óvta a bujdosót. A találkozó hangulata barátságosra for­dult. TISZALADÁNYTÓL TOKAJIG De még mindig Ladányban vagyunk. Tizenkét év múlva, 1972-ben, ismét összehívták az Írókat, de most már azo­kat, akik a közben létrejött Napjaink című miskolci iro­dalmi folyóiratban tevékeny­kedtek. Darvas József ismét ről. A mai magyar, társadalom címmel Sarlós István, a HNF Országos Tanácsának főtitká­ra tartott érdekes, közvetlen előadást. A hozzászólók közül talán Jókai Annáé volt a legszebb, a legszenvedélye­sebb. A tábornak — már hagyo­mányosan — külföldi vendé­gei is voltak: a nagyváradi román Família című irodalmi folyóirat szerkesztőségének há­rom tagja. A TOKAJI EGYETEM A történet elég messzire nyúlik. 1940. májusában Ti- szaladányban iró-paraszt ta­lálkozót szerveztek a népi írók, amelyen az akkori fa­lusi élet nyomasztó gondjairól, tennivalóiról esett szó. Töb-. bek között Darvas József is ott volt. Később 1944-ben Darvas Tisza ladányban hú­zódott meg a nyilasok elől. 1960. augusztus 28-án — Idézi Hegyi Imre, a népi írók régi barátja — az első találkozó emlékére, Darvas József segít­ségével, újabb találkozót ren­deztek, éppen a tsá-szervezések idején. Az emberek elég ko­moran hallgattak. Felállt Darvas József: „Engem 1944- ben egy embererdő védett Ti- szaladányban. A pap is kiját­szotta a csendőröket... Nem hoztunk magunkkal belépési nyilatkozatokat, de ha annyi­ra akarják, elküldhetünk egy gépkocsit." Az emberek meg­elment. Tiszaladányban kezd­ték a táborozást, aztán átutaz­tak Tokajba, amely alkalma­sabb volt annyi ember befo­gadására. (Persze, Tokaj ne­ve, szépsége, bora Is közreját­szott.) A tábor először inkább ba­ráti találkozó, kellemes együtt- lét volt. 1973-ban előbbre lép­tek. Azóta mindig valami ak­tuális, fontos irodalmi, mű­vészeti, társadalmi kérdést vitatnak meg. Közülük né­hány: munkások az Irodalom­ban — a munkásábrázolás (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében vagyunk, egy nagy Iparvidék közelében); az if­júság, a nők, a család helyze­te, állapota; a művelődés sze­repe ma; a demokrácia; az információ; Móricz Zsig- mond (születésének 100. év­fordulóján). Mind-mind iz­galmas téma Olyan előadók szerepeltek, akik egy-egy kér­A tokaji irótábor ma már fogalom. Borsodban pedig társadalmi esemény; a tábo­rozok ugyanis fölkerekednek, s bejárják szinte az egész me­gyét. Koszorúznak, iró-olva- só találkozókon vesznek részt, ellátogatnak a gyárakba, a termelőszövetkezetekbe. A Napjaink rendszeresen közölni szokta az elhangzott előadá­sokat, mindenki számára hoz­záférhetővé téve. A tábor ez­zel — utólag — az egész or­szág számára is eseménnyé vá­lik. Egy tizennyolcadik száza­di orosz feljegyzés szerint az orosz diákok a prágai, a krakkói, a bécsi, a párizsi, a berlini — és a tokaji egyetem, re jártak. A feljegyzés írója valószínűleg tréfából írta oda Tokaj nevét. Ma a tokaji író­tábor kicsiben mégis mintha egyetem volna... Győri László-\n^w w vo/\^'\-o/voA/^n^-vv-^v'vv'vvvvvxxVU'\/V'\A*'V\<-\/\/o/v-vv\n/'\/\<-\/voA/oA/'vv'\n^ v<vvvvvvvvvv'vvv,w'Vvvvvv,vv'\/\íV\*,\/V'\/\/- wo-vo-v v v v Ú gy tűnik sajnos, hogy vannak örökzöld té­mák. Azért sajnálatos ä meglétük, mert folyamatos gondot is jelentenek! S be­látható időn belül tűrhető megoldásuk sem lehetséges. Ilyen gond például,^ a nóg­rádi kastélyok és kúriák, az egykori nemesi lakóépületek sorsa is. A közelmúltban a megyei honismereti tábor ke­retén belül ezeknek az épü­leteknek a felmérésével fog­lalkoztunk. A megyei történettudomá­nyi kutatás során a közép­réteg-kutatáson van az egyik főhangsúly. Ennek első lép­csőiéként — több évre ki­terjedően — a köznemesség XVIII—XIX. századi szerepé­nek, gazdálkodásának és élet­módjának a vizsgálata került előtérbe. Történelmi tény, hogy Nóg- rádban is, főleg a reformkor­ban a köznemesség és annak is haladó liberális rétegének szerepe a társadalmi fejlő­désért vívott harcban irányí­tó, meghatározó volt. Elég ha csak ilyen neveket emlí­tünk mint például a Kubinyi- testvérek, Sréter János, Ma­dách Imre, Szontágh Pál, stb. Ezeknek a nemeseknek az életmódja, környezete alapvetően meghatározta po­litikai szerepvállalásukat, an­nak minőségét és hatékony­ságát. Ezért is irányul a ku­tatás egyik iránya a még, meglevő nemesi lakóépületek felmérésére, számbavételére. (Természetesen ez levéltári kutatáson alapszik, hiszen a Megmentendő örökség mai helyzet, állapot megkö­zelíti csak a hajdanvoltat.) A történeti Nógrád megyé­ben a XVI—XX. század kö­zött 422 kúria meglétéről tu­dunk. Ebből a XIX. század­ra tehető 273 épület, még pontosabban: a XIX. század első felében 207 kúria épült.) (Ez a mennyiségi túlsúly megegyezik az országos ada­tokkal, jelezve, hogy a ma­gyar kúriaépítészet fénykora a XIX. század első fele volt.) A 422 kúriából a mai me­gye területén 282 kúria állta jelzett időhatárok között. Az 1970-os hivatalos műemlék- jegyzék szerint jelenleg a me­gye 35 településén 58 kúria, kastély található védettség alatt. Hová lett a hiányzó 224 épület? Kisebb részük még ma is megvan, csak éppen már olyan állapotban, hogy töröl­ték a műemlékjegyzékből, le­mondtak megmentéséről, leg­alábbis állami szinten. A többség azonban elpusztult. A honismereti tábor diák­jai például Pilinyben, a Ku- blnyiak egykor pompás és ne­vezetes kastélyának már csak a nyomát fedezték fel. A kas­tély hadjani alkalmazottja még tudott felvilágosítást ad­ni az épületről, sőt fotókat is szereztek a fiatalok, de az 1945. után teljesen elhanya­golt épületet veszélyessége miatt le kellett bontani, pár 8 NÓGRAD - 1931. augusztus 6., vasárnap évvel ezelőtt. S hasonló sors vár jelenleg is még néhány ilyen épületre, ahogyan meggyőződtünk jelenlegi ál­lapotukról. A tábor lakói útjuk során 21 helységben 50 épületet ke­restek meg. Az összbenyo­más lehangoló. A teljesen felújított, abszolút jó állapot­ban levő épületek az egytize- dét ha kiteszik a felmértek­nek. Ilyen például a kistere- nyei Gyürki—Solymosay- kastély, a szécsényi Forgách- kastély, s Ide sorolható a nap- ról-napra pompásabb kiné­zetű Teleki-kastély Szirákon. A lakóépületek egyike sem volt gazdátlan, de a legtöbb gazda nélküli. A legjobban még azok jártak, amelyek­ben óvoda, iskola van. Eze­ket több-kevesebb rendsze­rességgel védik, felújítják. Például Csesztvén, Becskén. De például Erdőtarcsán a volt Szentmiklóssy-kastély (ebben is iskola van) már alapos felújításra szorul. Jel­lemző, hogy az említett becs­kei Balázs-kúriának azon részét, amelyben az óvoda van, gyönyörűen felújították. Az óvoda ablakrácsa frissen festett, a mellette lévő abla­ké viszont rozsdás, jelezve, hogy az már magánlakás. Sok esetben az egyéb kö- zületek tulajdonában levő épületek is pusztulnak. Erdő- tárcsán a volt Kublnyi-kúrí- án az ajtóüvegek betörve, a vakolat málik, pedig több kultúráiig és mozgalmi. in­tézmény is lakja az épületet, Benczúrfalván a Darvas-kas­télyt néhány éve újították fel, de gazda hiányában is­mét az enyészet veszi hatal­mába. Ritka kivétel az olyan, mint Nógrádszakálban az Ipoly-parton álló, ragyogóan karbantartott Koncz-kúrla. Nincsenek sokkal jobb helyzetben azok az épületek sem, amelyeket például a tsz- ek, ÁFÉSZ-ek használnak. Nógrádsipeken a Balázs-kú- riák elrettentő állapotban vannak. A cserhátsurányi Já- nossy-kastély sem szlvgyö- nyörködtető látvány. Szügyön a pompás Simonyi-kúrlának az emeleti része már besza­kadt, a galambplszok mindent elborít. Napjai megszúmlál- tattak... A magánlakásoknak szol­gáló épületekről sem lehet jobbakat mondani. A ka- rancssági Kubinyi-kastélyt már messziről sem érdemes szemügyre venni. Bercelen a volt Mühlrath-kúrlában a cigány lakók is elkeseredve mutatták lakásukat, amelyek felújítására — állításuk sze­rint — nem kapnak segítsé­get. A látvány döbbenetes. Van persze kivétel is. Példá­ul Csesztvén Ilyen a Majthé- nyi-kúrla, ameyben óvoda és lakás is van, mindkettő jó állapotban. Az is világos, hogy egyszer­re nincs mindegyik restaurá­lására anyagi fedezet. ívja Magyarországon 8691 műem­léki épület van, ennek 47 százaléka állami és szövetke­zeti, 31 százaléka egyházi és 22 százaléka személyi tulaj­donban van. A megyében jelenleg 105 településen van 318 műemlék, műemlékjelle- gű, és városképi jelentőségű épület, amelynek mindegyike védettséget élvez. A védettség elsősorban a megóvást, az eredeti álla­pot megtartását Jelenti, ame­lyet a tulajdonos, a kezelő, a használó köteles biztosítani. Erre vonatkozóan számos rendelet, a mérvadó, de Jó­szerivel sehol sincs foganatja. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség ií tudja ezt, hiszen mindig és minden fórumon hangsúlyozza, hogy a mielőb­bi felújítás önmagában még nem elég a műemlék meg­mentéséhez, Olyan fenntartót kell keresni, aki alkalmaz­kodva az épület jellegéhez, adottságaihoz, azt célszerűen fel is tudja használni. Nem vitás, hogy nem le­het minden kastélyban szál­lodát és múzeumot létesíteni. De meg kellene vizsgálni, melyek azok, amelyekben a környezet, a múlt, a törté­neti, irodalmi emlékek jóvol­tából lehet. Mohorán példá­ul a Zichy—Vay-kastély, amely egyike a legszebb épü­leteinknek, Inkább megfelel­ne egy nagyszerű Mikszáth- múzeumnakj mint a sok vi­hart kiváltott horpácsi kúria, (Forgalmasabb út mellett van, a Balassagyarmattal, Csesztvével együtt irodalmi múltunk központjává vál­hatna.) Ideális szálloda, vagy túristaszálló lehetne a ben- czúrfalval Darvas-kastéy. Már csak azért Is, mert a hamarosan megnyíló Ipoly* tarnóci látványosság útvona­lába esik b amellett festői helyen is van. Tény, hogy az idegenforga­lom szempontjai mérvadóak. De nem egyedül üdvözítőek. Ahol sehogyan sem akad gazda, ott el kell adni az épületet magánosoknak a fenntartás és a rendbentar- tás szigorú kikötésével. (Ilyen lett például Csesztvén a Pak- sy-kúria, amit Köllő Miklós pantomimművész vett meg és újított fel.) Ezzel viszont olyan hely­zetbe kerülünk, hogy a kas­tély, kúria kiesik a látnivalók sorából. Illetve csak kivül- ról tekinthető meg. Mert bár­mennyire is szép a kistere- nyei Gyürki-kastély, az, ide­gen nem láthatja nagyszerű faburkolatú folyosóit, érde­kes formájú termeit, cserép­kályháit. S ugyancsak kí­vülről csodálhatja az impo­záns Teleki-kastélyt Szirá­kon, nem jut be különleges pincerendszerébe, s nem te­kintheti meg a nagyterem szép freskóját. D e lehet, hogy ez a leg- kisebbik baj. A na­gyobbik az lenne, ha szülőiföldünk történelmének, irodalmának ezen pótolhatat­lan emlékei örökre elpusztul­nának. Megmentésük közös feladatunk, közös gondolko­dásra és mielőbbi tettekre serkent. Praznovszky Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom