Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
'„Száron Is segítettek, már készen Is lennénk, ha lett volna cserép” — mondja Forgó Zoltán Napfény csillog a meszelt házak falán, Filmesek Is keresték az ámbitusos házat & régi pártház utcája, ahol a mozgalmi élet zajlott Községre talán mégsem áll a mondás: „Nem az a fon’ tos, öcsém, honnan jöttél, hanem hogy hová mész!” Azaz, a honnan származol helyett — a mivé leszel a döntő, amikor valakit meg kell ítélni. Szentigaz ez így, alighanem. De ha egy község, falu, település szinte valamennyi lakója „ki-, vülről fújja” a falu eredetének történetét, az már mégiscsak más elbírálás alá esik. A tudatos lét községe Vizslás. O OO O O O O O O Mi tagadás, itt felrémlenek sorra azok a nógrádi' falvak, nagy múltú települések, ahol a legnagyobb kényelmetlenségnek számított a - helybeliknek, amikor a krónikás az eredet, a falutörténet felől kérdezett. Nem mindenhol ül meghatározó poszton olyan társadalmi, községi, gazdasági vezető, pedagógus, vagy orvos, vagy csak „egészen egyszerűen” egy elkötelezett helybéli patrióta, mint például Bujákon, Ecsegen, Dej táron, Nőtincsen, Tereskén, Romhányban, Kálión, vágy Pásztón, Szécsényben és Horpácson.., Na, lám, hosszasan lehetne folytatni a sort. lyiár az emberi emléke- ,zet ilyen: a hiányokra, a kényelmetlen-kellemetlen-feszengő helyzetekre jobban emlékszik. Amikor kínos mosoly a válasz. Hát Vizslás aztán nem ilyen, de nem ám! ooooooooo A takaros művelődési ház folyosóján amúgy is mindenki leolvashatja a falakról a község történetét. Fényképek, régi újságok, iratok fotókópiái, népviseletes vizslásiak múltat idéző dokumentumképéi eligazítják a vándort, ha még nem beszélt senkivel a könnyen szóra bírható vizslásiak közül. Mert azt mindenki tudja és mondja is kérdés nélkül: Vizslás tulajdonképpen négy család ideköltözésével népesült be az évszázadok során, s vált olyanná, amilyen ma, egy alapjaiban szilárd, kemény munkában edzett, abban össze- kovácsolódott múltját ismerő, mozgalmi életét, kiemelkedő tagjait mindig számon tartó, egymást segítő, fokról fokra fejlődő, önerejében bízó településsé. Város környéki községgé, ami önmagában is egyedülálló mindmáig, hiszen ilyen státusú községünk egyelőre még csak ez az egy van. Később lehet, lesz majd talán több is. Kakuk Ferenc tanácselnökkel beszélgetve megmutatkozik mindez, természetes mederben sorjáznak a nevek, az emlékek, a hozzájuk kötődő egykor volt emberek, s persze a mai vizslásiak, akik ha miként Jakab Sándor, innen elszármaznak — megmaradnak vizslásinak, visszajárnak, figyelemmel vannak mindenre, ami itt történik egészen a legkisebb dolgokig. OOOOOOOOO A négy családot így említi mindenki, akivel szót vált a krónikás: Sándor, Jakab, Kakuk, Vincze. A tatárvész utón a 2Í-es úton túli Űjlak helyén lerombolt településről jöttek a völgybe. Újlak és Űjlakpuszta is a község része, ide tartozik az önálló községi tanácshoz, Ugyanúgy, mint Felsőpuszta és Rúgásdűlő. Vizslás legújabb kori története meg a bányászkodással, a munkásélettel, szervezettségével, mozgalmaival, küzdelmeivel tart kitörölhetetlen, maradandóságában mindmáig meghatározó kapcsolatot. Megérteni csak így lehet, miért tartja számon sok más településhez képest erőteljesebben közeli és távoli múltját ez a község; miért sorolódik tettei alapján olyan fontos város környéki települések közé a munkásmozgalom múltjának említésekor, mint Baglyasal- ja, Karancslapujtő. Kazár. Hogy a vizslásiak büszkék, rátar- tiak lennének múltjukra, a közösségért végzett munkában közülük kiemelkedőkre? Mi másra lehetne büszke az ember, ha nem értéket teremtő tetteire, s azokra, akik ebben a fészekben éltek, haltak, akik innen emelkedtek a társadalmi felhajtóerő áltál?I OOOOOOOOO Páli bácsi, Ernő bácsi, Feri bácsi. Teljes nevükön! "hivatalosan” — Sándor Pál egykori bányósévezető, igazgató, Sándor Ernő, tsz-szervező, népfrontos, Jakab Ferdinand, akinek élete utolsó éveiben is annyi társadalmi megbízatása volt, hogy sok mai fiatal talán el sem hinné. És akkor hol marad még a kérdés; elvégezni tudná-e mindazt, amit ezek az emberek vizslási, kazári, salgótarjáni, csepeli társaikkal (a húszas években Csepelről járt ide az összekötő!) elvégeztek. Két bánya is működött errefelé, a munkás meg mindig is kétfelé dolgozott, mert állatot tartott, kertet művelt, sőt, nemegyszer bányászból átmenetileg gazdálkodóvá, majd újra bányásszá.változott, ahogy a kemény élet rendelte. * OOOOOOOOO Bányász persze ma már jóval kevesebb él Vizsláson, mint akárcsak néhány évtizede is, amikor szinte mindenkinek köze volt a bányához, a szénhez. Most mindenkinek köze van a salgótarjáni iparhoz, kereskedelemhez, szolgáltatáshoz. A vizslásiak a megyeszékhely üzemeiben dolgoznak, nagyobb részt jól képzett szakmunkásként, technikusként, műszaki, gazdasági emberként. Újabban azért néhány bányászház is felépült a községben a százezer forint segítség igény- bevételével, például a Kossuth utcában Vankó Jánosé, a Dózsa György úton meg Gombás Andrásé. Négyszázezer forint hasznosult ily módon Vizsláson, ahol a munkavállalók közül most is vagy hatvan ember tartozik valamilyen formában a bányához. A lélekszám nem csökkent, igaz, csak nagyon keveset növekedett tíz esztendő alatt. A szép régi házak és a még szebb új házak községe Vizslás, ahol akár mintának is tekinthető, modellnek éppen az a mód, ahogy Forgó Zoltán STÉSZ-dolgozó építi szép családi házát. Vidám barátok, rokonok a falakon,' amelyek így gyorsan nőnek, de dolgozott ezen a házon már sok mindenki, talán már kész is lenne; ha nem kellett volna .hosszasan várni a jóféle békéscsabai cserépre. Hamarjában összeszámoljuk: százat is kitesz már azok száma (helybeliek, munkatársak két helyről), akik ennek a háznak az építésében valamilyen módon részt vállaltak. Szolidaritás ez is. A legrangosabb fajtából. De a víz, a jó ivóvíz úgy hiányzik ebből a községből,»hogy az már szinte kiáltó. Ebben a lehető legrosszabb helyzetben van Vizslás akárhogy kerülgetnénk is — így .van. Különösen ‘ nagy az elleniét a város környéki státust, a város ipari üzemeinek nyújtott munkaerőt és azt a gyakorlatot tekintve, hogy például a tanácselnök kútjából kiskocsival, kannákban hordják a vizet az óvodába, hógy míg egyfelől új Vizslás . épül; mindössze néhány élvezhető vizű kúttal rendelkezik ez a Salgótarjántól néhány kilométerre levő munkásközség. OOOOOOOOO De szóvá teszik a vizslásiak azt is, hogy az autóbuszközlekedés csak a hétköznapokon megfelelő. Sarkosan: amikor munkába kell menni.! De már a vasárnapokon, ünnepnapokon külön vállalkozás a megyeszékhelyre utazás. Ott meg esetleg üres, vagy félig telt nézőterek előtt „zajlanak”, a kulturális események. A „város környéki” így egyelőre inkább csak földrajzi meghatározás. Az óvodásoknak az „elnöki” kútból viszik a vizet A községi szállításokban jelentős részt vállal a Volán „gebines” fuvarozója, Me- de László. . . Nem ritka még ma sem a hófehér ingván a vizslási asszonyokon Hát változzon ez is! Sándorok, Vinczék, Kakukok cs Jakabok T. r. L. — a négy alapító csal id. Az utóbbiak Képek1 Kulcsár József egyike a 85 esztendős Jakab Pali bá«gf l
