Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

Balia Demeter Schaár Erzsébet szobrász A művészetben a •,mozgás” legfőbb modellje a körülöt­tünk feszülő univerzum. A mindenség kölcsönösen távolo­dó galaktikáival: maga a moz­gás, — míg a mindenség lát­ványa: maga a mozdulatlan­ság. A művészetben a „moz­dulatlan mozgás” nélkül ta­lán nincs is érvényes alkotás. Bállá Demeter Schaár Erzsé­betről készült képén kiválóan érzékelhetjük, hogy a művészi realitásban mennyire egy, mennyire azonos a két elem, mintha tiszta ellentétük len­ne a rejtőzködő valóság egye­Pék dűl lehetséges anyanyelve. Schaár Erzsébet szobornyugal­ma, s a fénykép felső sarká­ban látható szobor szinte minden porcikájában hunyor­gó nyugtalansága szembeszö­kő. Ugyanakkor a látvány felszíne alatt a feszültség tüs­tént irányt és helyet is cse­rél, méghozzá örökösen és ki* fogyhatatlanul, akár egy lát­hatatlan mérleg két nyelve, mintha egyedül a kibékíthe­tetlen ellentmondásban létez­ne egység és egyensúly. Alko­tót és alkotását úgy őrzi e fénykép, hogy szinte látjuk és érezzük amint a készülő és kész szobrok magát az alkotó­jukat mintázzák­Minél tudatosabb egy mű­vész, annál inkább kegyeli őt a véletlen kegyelme, mely persze mindig ingyenes. Bal­ia művei közül azért emeltem ki a Schaár-fotót. mert meg­győződésem, hogy ez a leg­ingyenesebb képe, s így eré­nyeit is ez az állandó érté' keknek kijáró kegyelem ér­vényesíti a leginkább. P. J. Hanyag felnőttek, kóbor kutyák és a szél Adalékok a környezetkultúrához Féltjük világunkat az el- szürküléstől, a sátortetős és kockaházak egyhangúságá­tól. Járdáért „harcolnak” sok helyen, hogy a családi ott­honba (az én házam az én váram) ne vigyék be a port, sarat Ki ne venné természe­tesnek (ha csak nem szenved kétoldali lustaságban, vagy nem ellensége önmagának), hogy a lakásban nem az asz­tal alá szórja a csokoládé sztaniolját, a parízer zörgős, zsíros papírját, a főtt tojás héját, a leszemezgetett szőlőge­rezdet, nem az ágy alá gurít­ja a kiürült sörösüveget, nem a perzsaszőnyegbe tapos­sa a csikket nem vési tele az asztallapokat. széktámlákat átnyilazott szívekkel??™ „CSAK ÜGY, MINT OTTHON!” A fenti mottót választotta veszprémi környezetvédelmi propagandaakciójának ter­véhez a MAHIR. Szellemes ötlet kár, hogy a valóság­ban még távol vagyunk et­től!... Mondják, szokás dolga, ki mennyire törődik közvetlen és tágabb környezetével. Am tudjuk azt is, a szokások ne­veléssel formálhatók. A ne­velésben meg fontos tényező a példamutatás és a követke­zetes követelés. — Augusztusban a tanács vb-ülésen tárgyalta a község rendjét, tisztaságát. Sok he­lyen rendetlenek, piszkosak az utcák, gondot okoznak az il­legális szemétlerakóhelyek — van munka bőven Jobbágyi­ban a környezet védelmében — mondja Pálmai Béla iskola- igazgató. — Ügy érzem, az intézményünknek kötelessé­ge részt vállalni ebből. Mű­ködik ugyan egy védnökségi rendszer — a játszóudvar, az iskola környéke rendjéért, a községben eltemetett neveze­tes személyiségek sírjának gondozásáért felelősek fel­váltva a rajok — de ennél többet lehetne, kellene tenni. Ami mindenképpen nyugtala­nító: a község tisztasága el­len vétők között sok az isko­lás!. — Nem azért mondom, hogy felmentsem a gyereke­inket, de a faluban száz mé­tereket mehet valaki, míg szeméttartóra tálál — az ÁFÉSZ felszerelhetett volna néhány ponton tárolókat. Nyáron ezernyi jégkrémpapír kerül a járdára, árokba. A központi részen csak az ön- kiszolgáló előtt van szemét­tartó. A szemetelésben a fel­nőttek gyakran mutatnak rossz példát — hanyagul szél­nek eresztik például a ke­nyérhez adott papírokat, a kiürült cigarettásdobozokat; — fűzi hozzá Nógrádi Andor- né csapatvezető. TÁJKÉP — CSATA UTÁN?™ Szó esik a „gócokról”, sok szomorú példát sorolnak fel. Budapest környéki szemétte­lephez hasonlít már a gyere­kek egykori kedvelt kirándu­lóhelye a Békás-tó, ugyanígy a sóderbánya. A lakótelep nyi­tott beton szeméttárolói a bennük kotorászó guberálók, a sok kóbor kutya és a szél közös hatására körítve van­nak hulladékkal. Mit tudnak tenni ez ellen az iskolában? Tervek már vannak, el is indult a komo­lyabb munka. Kiránduláso­kon eddig is csak akkor „szedték a sátorfájukat”, ha tiszta lett a terep az uzson­na után. Nemrég környezet- védelmi napot tartottak. Ké­szítenek szurkálóbotokat, ezekkel időközönként be akar­ják járni a falut és „takarí­tani” fognak. Be fognak kap­csolódni az illegális szemét- lerakók felszámolásába — figyelik újra „feltöltik-e” és igyekeznek felderíteni a sze­métfertőzési gócokat. Utolsó­ként említem — mert termé­szetesnek tűnik: a gyerekeket a tisztaság védésére, a kör­nyezet kultúrája iránti igé­nyességre nevelni az iskola körüli kisebb-nagyobb fel­adatokkal is. ÖVNI AZ ÉRTÉKEKET Szurdokpüspökin átutazva feltűnik: nemcsak a keríté­sek túloldalán, a ház előtti járdaszegélyen is sok a vi­rág. Fent Lajosné iskolaigaz­gató úgy látja: ahogy igénye­sebbek lettek az emberek a lakáskultúrában, többségében lakják már a korábbi tiszta­szobákat, vetélkednek szinte, kinek szebb a kertje, gondo- zottabb a házának környéke. Az iskola tíz éve épült, azóta folyamatosan parkosí­tottak, már nagyon szépek a fenyők.' a bokrok. A kerítést a szülök és a tanárok együtt csinálták meg. — Milyen feladatokat kap­nak a gyerekek a környezet- védelemben? — Pedagógusok Irányítá­sával az iskolások végzik zömmel a fásítási akciókat. Az ilyen jellegű dolgok mo3t kötelezőek, a közösséggel együtt csinálniuk kell — re­méljük, később, felnőttként önként is vállalkoznak rá. Ehhez az is kell, hogy a meg­levő értékeink védelme magá­tól értődőbb legyen. Mire is gondolok? Néha még az is­kolákért cserjéit is letördelik, a kiültetett kis fákra nem vi­gyáznak eléggé. Szóba kerülnek itt is a ki­rándulások. hiszen gyakoriak a túrák a környező szép he­lyekre. Egy mondat megüti a fülemet: „A kicsik egymást figyelmeztetik a szemét ösz- szeszedésére, a nagyobbaknak sokszor nekünk kell szólni...” Érdemes erre figyelni: a gye­rekek ösztönös szépérzékét, rendteremtő kedvét tovább­fejlesztve erősíthetjük a szű- kebb és tágabb környezetért érzett felelősséget. És példa- mutatással! G. Kiss Magdolna Szabad időről — munkaidőben A művelődés előszobája Hat Kérdés Kicsiny Miklóshoz, a megyei művelődési központ igazgatóiéhoz Akik július 18-án reggel áthaladtak a Tanácsköztársa­ság téren, szokatlan dolgot tapasztaltak. A József Attila Megyei Művelődési Központ tágas, és eleddig csekély for­galmú előterébe paravánokat, székeket, asztalokat helyez­tek el szorgos kezek. Pontban tíz órakor hangulatos zene­számok rezegtették meg az álmos levegőt. „Bizonyára vala­mi rendezvény lesz” — vélekedtek a járókelők, ám né­hány nap múltán már fiatalok tucatjai telepedtek le a hangszórók tövében. Nemcsak zenét hallgatni jöttek, de ját­szani, olvasni, beszélgetni is. Egy csapásra megélénkült a tér, forgalma napról napra nőtt. A „szabadidős-központ” mágnesként vonzotta az éppen ráérőket. Amikor augusztus közepén, a szabadtéri szoborkiállítás miatt a szabadidős-központot az intézmény épületébe, a ru­határi szintre telepítették át, a népművelők némi izgalom­mal figyelték, hogy a vastag üvegajtó nem készteti-e meg­torpanásra az addigra kialakult „törzsközönséget”. Átme­neti létszámcsökkenés után —, melyhez a tanévkezdés is hozzájárult — délutánonként ismét nagy számban vették birtokukba a szabadidős-központot a városlakók. Immár két­ségtelenül igazolva a kezdeményezés sikerét. Kicsiny Mik­lóst, a megyei művelődési központ igazgatóját a siker ku­lisszatitkairól kérdeztük. 1. KÉRDÉS: A szabadidős­központ napok alatt népsze­rű lett. Júliusi-augusztusi na­pokon átlagosan százötven- kétszáz látogatója volt, de hét végeken olykor félezren is megfordultak az intézmény előterében. Milyen anyagi és személyi feltételeket kellett biztosítani a szabadidős-program bein­dításához? VÁLASZ: A térelemekkel különböző sávokat alakítot­tunk ki. Egy „játszósávot”, ahol társasjátékok (logikai, ügyességi játékok, sakkok, asztali föd, stb.) állnak ren­delkezésre. Itt kapott helyet három közkedvelt tv-játék is. Az úgynevezett „kommu­nikációs sáv” kötetlen és irá­nyított beszélgetésekre, közös foglalkozásokra adott lehető­séget. Emlékeztetőül; volt pantomimbemutató, rajzver­seny, jazzkoncert, gyöngyfű­zés stb. Végül a „passzív sáv** te­levíziónézést, folyóiratolva­sást, lemezhallgatást tett le­hetővé. Itt szeretném megje­gyezni, hogy ez sem volt tel­jesen „passzív”, mert például a zenei anyagot egy idő után a látogatók hozták otthonról. Emellett film- és diavetíté­seket, kiállításokat rendez­tünk. Volt büfénk, ahol üdí­tő italt, édességet árusítot­tunk. Azért a múlt idő, mert jelenleg a ruhatári szinten a „sávokat” nem tudtuk elkü­löníteni, és néhány szolgálta­tásról le kellett mondanunk. De ezt csak átmeneti megol­dásnak tekintjük. A szabad­idős-központ novembertől a Képcsarnok volt salgótarjáni üzletének helyére, a kialakí­tandó ifjúsági klubba kerül. A színházi évad és más ren­dezvények ugyanis zavarnák folyamatos működését. Mindez tulajdonképpen mi­nimális anyagi megterhelést jelentett, hiszen eszközeink megvoltak. Beüzémelteté- sük, illetve az előtérbe a ki­ás bepakolás csak a techni­kai apparátusunkra rótt plusz­feladatokat, de egy hónap múltán a technikai ügyeletet is tartalmi munkatársunk lát­ta eL 2. KÉRDÉS: A salgótarjá­ni József Attila Megyei Mű­velődési Központot 1966-ban adták át rendeltetésének. So­kak szerint a szabadidős­program az első igazán forra­dalmi vívmány az intézmény tevékenységében. Ha beindí­tása nem jelentett különö­sebb nehézséget, akkor mi­ért kellett vele másfél évti­zedet várni? VÁLASZ: Nemhogy más­fél évtizede, de még tavaly sem lehetett volna megcsi­nálni. A művelődési tevé­kenység eredményességét egé­szen a legutóbbi időkig — mi­ként a gazdaságban — meny- nyiségi mutatók alapján ítél­ték meg. Tehát: hány kiscso­portot működtet, hány ren­dezvényt tart évente az in­tézmény, ' és persze, főként, hogy ezeket hányán látogat­ják. Amikor létrehoztuk a sza­badidős-központot, alapvető­en szakítottunk ezzel a szem­lélettel. Itt nincs tagsági könyv, nem keU jegyet válta­ni, nincsenek mérőpontjaink. A megyei művelődési köz­pont 1978-ban kapcsolódott be a Népművelési Intézet „nyi­tott ház” kísérletébe. Az Arany János utcában ennek jegyében hoztunk létre egy lakóklubot, mely azóta is si­keresen működik. A ,.nyitott ház” kísérletnek azonban van egy nagy hibája. Hogy tudni­illik felkelti az igényeket, de nem mindenütt képes ki­elégíteni azokat. Márpedig nekünk folyamatokban kell gondolkodnunk. És itt lép be az ismert építészeti problé­ma! Elvileg a korábbi években is létrehozhattuk volna a sza­badidős-programokat, de csakis nyaranta és csakis az előtérben. Az első tanulság, amit levontunk a szabad­idős-program sikeréből, hogy nem szabad abbahagyni! . . . 3. KÉRDÉS: Apropó, „nyi­tott ház”. Szó, mi szó, a me­gyeszékhely lakosai korábban nem érzékelték ezt a nyi­tottságot. Ha valaki belépett az intézménybe, a portás mellének szegezte a kérdést: kit keres? Tulajdonképpen igaza volt, mert „mit” nem­igen lehetett keresni az épü­Áz ember és zenéje Yehudi Menuhin az egyik legnagyobb élő hegedűmű­vész. Néhány évvel ezelőtt különös vállalkozásba kez­dett a kanadai televízió se­gítségével. Nyolcrészes film­sorozatot készített az Ember, az emberiség zenéjéről. Yehu­di Menuhin ebben a munkában mint író és narrátor vállalt tevékeny szerepet A film társszerzője Curtis Davis. a kanadai televízió munkatár­sa, zeneszerző és zenetudós. AZ EMBER ZENÉJE nem zenetörténeti sorozat, az epi­zódok mégis időrendi sor­rendben követik egymást. Nyolcszor egy órában azon­ban nem lehet belesűríteni a zene fejlődésének állomásait Jól tudják ezt a film készí­tői is, s ezért azt az utat vá­lasztották, hogy Menuhin sze­mével látassák a zenei vilá­got, az ő ítéletei vezessenek bennünket zeneszerzőtől ze­neszerzőig. NÓGRAD i- 1981. szeptembei 27., vasárnap 1 I Az alkotók a világ legkü­lönbözőbb tájaira látogattak el, hogy zenei múltunk tárgyi emlékeit felkutassák. Látha­tók majd a nemrégen felfe­dezett szibériai mammutcson- tok, amin a rovátkák talán a rezonálő pontokat jelentik. Ha a tudósok igazolják ezt a feltételezést, akkor a világ legrégibb zenekarát ismerhet­jük meg a filmen. Bepillant­hatunk az afrikai hangszer­készítés titkaiba. Nyomon kö­vethetjük a primitív húros hangszer fejlődését addig a pontig, amikor Stradivári és Guarneri megalkotják máig is utolérhetetlen hegedűiket. A kottaírás, majd a nyom­tatás forradalmi jelentőségű a zene történetében. A filmen találkozhatunk az első „kot­taírások” egyikével a delphoi romokon. Nyomon követhetjük az eu­rópai • zene fejlődését az egy- szólamú gregoriántól Schön­berg szeriális zenéjéig. A sorozat képernyőn való jelentkezésével egyidőben könyvalakban is megjelenik a Zeneműkiadónál. BERLINI GÖLYAFIÓKÁK A nyaralók, kiránduló, tu­risták ezrei között különleges vendégek is élvezték az NDK vendégszeretetét az idei nyá­ron : a falusi háztetőkhöz szo­kott gólyapárok közül három — Berlinben töltötte a nya­rat. A hellersdorfi, a malcho- wi és a falkenbergi előváro­sok egy-egy kéményen tele­pedtek meg, s családot alapí­tottak. A négy berlini szüle­tésű fióka jó egészségnek ör­vend, s szüleivel elindulhat vándordíjára. ERFURTI RÓZSAÖZÖN Négyévenként rendezik meg az NDK-ban az erfurti rózsa­kiállítást Az idén 220 rózsa­fajtából összesen mintegy százezer tövet mutattak be a kiállítás rendezői. Gyönyör­ködhettek a látogatók az illa­tos tearózsahibridekben és a Floribunda-rózsákban. A ho­ni nemesítők hét új fajtájá­val örvendeztették meg a ró­zsakedvelőket. A kiállítás ren­dezői jól érzékeltették azt a 150 éves fejlődést, amelynek során az egykori vadrózsa a mai tündöklő virágcsodákig eljutott. leiben. A spontán művelő­désre, szórakozásra — a kiál­lítások kivételével — nem­igen volt lehetőség. Mostaná­ban viszont hallani olyan megjegyzéseket is, hogy a művelődési központ túllőt a célon, és nemhogy „nyitott”, de egyenesen „nyilvános” ház lett. Az ekként vélekedők arra céloznak, hogy úgy­mond „nemkívánatos egyé­nek” törzshelyévé vált a sza­badidős-központ. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: Nincsenek „nem- kívánatos” egyének. Azt pe­dig éppenséggel eredménynek könyveljük el, hogy az ifjú­ságnak az a rétege is otthon érzi magát az intézményben, amely eddig céltalanul lődör- gött az utcán. Elvégre a sza­badidős-központ több mint váróterem ... Mi nem mond­hatunk le azokról a fiatalok­ról, akiktől mások inkább el­fordulnak. Megkérdezzük őket — és anélkül, hogy hatósá- gosdit játszanánk — igyek­szünk segíteni problémáikon. Egyébként a csövesek — ne­vezzük nevén őket — csupán kis hányadát teszik ki a sza­badidős-központ „törzskö­zönségének”, és bár kezdet­ben magukkal hozták „nem kívánatos” szokásaikat, nem voltak problémáink velük. El­lenkezőleg. Az október 20-i if­júsági napon készséggel se­gítségünkre voltak a játékok lebonyolításában. 4. KÉRDÉS: A szabadidős­programok látogatói fiatalok. Eszerint az intézmény — ez­zel a művelődési formával — csupán a fiatalok felé akar „nyitni”? VÁLASZ: Nemcsak fiata­lok látogatják a szabadidős­központot. Természetesen ők vannak többségben, de az arány tulajdonképpen más rendezvényeken, művelődési alkalmakon is hasonló. Sőt — néhány rendezvénytípustól el­tekintve — a látogatottság még differenciáltabb: Ahová óvodásokat várunk, oda is­kolásokat már hiába is hív­nánk, ahol iskolások vannak többségben, onnét a munkás- fiatalok, a felnőtt ifjúság hi­ányzik. A szabadidős-központot óvodások és huszonévesek egyaránt látogatják. De va­sárnaponként a legkisebbek szüleiket is elhozzák, és az idősebbek között is akadnak, akik szívesen beszélgetnek, játszanak a fiatalokkal. A gyermekzsivaj és a beatzene jóllehet sokakat távol tart. de ez a távolmaradás nem je­lent egyszersmind ellenszen­vet is. Nyugdíjasklubunk tag­jai például kérték, hogy szá­mukra is hozzunk létre ha­sonló — valamivel „csende­sebb” — szabadidős-teret, ahol akár egész nap együtt lehet­nének. 5. KÉRDÉS: A szabadidős­programok alapvetően szóra­kozási igényeket elégítenek ki. A művelődéspolitikai irányelvek ennél magasabb célokat tűznek ki. Ebben a kötetlen, szabadidős-formá­ban, hogyan . érvényesülhet ez a szándék? VÁLASZ: Nem céljaink változtak, csupán módszere­ink. Mi úgy mondjuk, hogy a szabadidős-központ a „mű­velődés előszobája” Itt semmi esetre sem akarunk „népmű­velni”! A szórakozás alapve­tő igény, s mi ezt szeretnénk színvonalasan kielégíteni, mégpedig úgy, hogy eközben ama „magvasabb” értékek el­sajátítására is felkeltsük az igényt. 6. KÉRDÉS: A „művelődés előszobája” tehát egyszerre igénykielégítés és igényfelkel­tés színtere. Hová nyílnak aj­tók az előszobából? VÁLASZ: A megyei műve­lődési központban számos klub, szakkör működik. Rend­szeresek a különböző művé­szeti rendezvények, rendez­vénysorozatok. Feladatunk most valóban az, hogy az ezekhez vezető lépések meg­tételére késztessük azokat, akik ma még „csak” játszani, beszélgetni térnek be hoz­zánk. A szabadidős-központ ehhez megfelelő hangulati környezetet, inspirációt nyújt. De a „léptetés” mód­szereit a november 3-án nyí­ló ifjúsági klubban szeret­nénk kidolgozni. Pintér Kár«l|r

Next

/
Oldalképek
Tartalom