Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
IfR-. 'Y • . T., ,"'4i k — ..... - *• • • • ..1Ä fvl'íi 'j.ii'SwÉiiilSnií: . "f, ' A Volán 2-es számú Vállalat Lépték Szocialista Brigádja 1976-ban alakult. Az elmúlt évben harmadszor is elnyerték jó munkájuk alapján a brigád mozgalom ért járó első helyet. Napjainkban a gépjárművek 2-es szemlézését végzik. — Fotó: Gyurkó — Egy éve szervezetten ♦ ' , ' Munkán alapúié barátság X megyében az egyik legfiatalabb tagcsoport a pásztói termelőszövetkezet, 1980. április negyediké óta tagja a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. Ügyvezető elnökével, Bódi Ernőnével beszélgetünk az elmúlt időszakról és arról, hogyis kezdődött tulajdonképpen. — Így visszagondolva, szinte magától értetődő az, hogy felvételünket kérjük az MSZBT-be. Szövetkezetünk bosszú évek óta munkakapcsolatban áll egy szovjet katonai alakulattal, akinek katonái évről évre rendszeresen segítenek nekünk a kampánymunkák végzésében. A pásztói termelőszövetkezet — elismerésre méltó eredményei mellett — arról is nevezetes, hogy gyakran együtt dolgoznak szovjet, csehszlovák, magyar emberek az aratás, szalmabetakarítás,, vagy éppen az őszi tennivalók idején. — Igazi ez nem csak a munkára érvényes. Sportrendezvények, kirándulások, tanulmányutak, tapasztalatcserék mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre szorosabbra fonódjon a barátság a magyar és a szovjet emberek között. Nem kis feladat Bódi Ernő- né számára tartalommal megtölteni a különböző programokat, rendezvényeket, bár ebben segít sokéves tapasztalata, amelyet a szakszervezeti és KISZ-munkája során szerzett. — Legfontosabb feladatunk — mondja — emberközelbe hozni egész tevékenységünket, a két nép barátságát személyi kapcsolatok révén is erősíteni. Ezt jól segítik' a már említett munkakapcsolatokon túl a rendszeres utazások a Barátság vonattal. Tavaly például tizenhármán voltak a teremlőszövetkezetből a moszkvai olimpián. Más úton is ellátogathatnak tagjaink a Szovjetunióba, elsősorban a kemerovói testvérkapcsolatok révén, de voltak már MAE-rendezvények Moszkvában is. Mint látható, elég széles választéka van az ismerkedésnek. — Ez gondolom kölcsönös. — így van. Az idén a Szovjetunió című lap főszerkesztője látogatott Pásztóra, és voltak már itt szüretelni a nagykövetség munkatársai is. A Magyar—Szovjet Baráti Társasághoz csatlakozás lényegében ezeket a már meglevő kapcsolatokat tette szervezetté, az eddiginél rendszeresebbé, még sokoldalúbbá. Eves munkaterv szerint dolgoznak — ezeket az MSZBT adja ki és emellett különféle anyagokkal, Információkkal segitik a tagcsoport munkáját. A pásztói járásban négy MSZBT-tagcsoport tevékenykedik. A jövőben ezek mun-, kájának összehangolására is nagyobb figyelmet fordítanak, több közös rendezvényt, színesebb programot szeretnének, amelyek mind több ember érdeklődését keltik fel. Ilyenek -az őszi sportnapok, a közös BNV-látogatás, a klub- foglalkozások. Mindehhez nagy segítséget nyújt a szövetkezet vezetése, amely messzemenően' támogatják a mind szélesebb körű tagcsoport! munkát. A termelőszövetkezetben jó kezekbe került a tagcsoport irányítása, hiszen Bódi Ernő- né személyében nemcsak jól- k.épzett, rátermett vezető áll az élen. aki bebizonyította, hogy alig több mint egy év alatt is lehet jó eredményeket felmutatni a közéleti munkában. — Egy valamiben vagyunk lemaradva, s ez az orosz nyelvismeret hiánya. Alig néhányan tudunk úgy-ahogy ezen a nyelven, attól függetlenül, hogy több mint egy évtizeden keresztül tanultuk a különböző iskolákban, felsőoktatási intézményekben. Való Igaz, Pásztón erre is találnak majd „gyógyszert” mert nemrégiben fejeződött be egy szlovák nyelvtanfolyam. A következő alighanem orosz lesz.« Zilahi T. Tiszta célok, tiszta eszközök Knyóiotiínlt tisztaságáról hosszú ívjtuiBiuim évek óta sok szó esik; vissza-visszatérő —, vagy inkább folyamatosan napirenden levő — téma. Hogy mást ne említsünk, az utóbbi évtizedekben a párt valamennyi kongresszusán — így a legutóbbin, a XII-en is — hangsúlyosan fogalmazódott határozattá a közélet tisztaságáért, annak megőrzéséért vívott folyamatos küzdelem szükségessége. Abból kiindulva, hogy a fejlett szocializmus építése nemcsak anyagi, gazdasági gyarapodást feltételez, hanem a köz- gondolkodás, az életmód, az életvitel, a magatartás közösségibbé válását is, és hogy e két szféra szorosan és kölcsönösen összefügg egymással, a párt magas erkölcsi követelményeket támaszt mindenekelőtt saját tagságával szemben. A kommunistáktól — függetlenül attól, hogy kisebb-nagyobb vezető beosztásban dolgoznak-e vagy sem —, valamint a különböző szinten és területen tevékenykedő politikai és gazdasági vezetőktől, állami, vagy társadalmi tisztségviselőktől — függetlenül attól, hogy tagjai-e a pártnak, vagy sem —• idegen mindenféle közösségellenes magatartás, a hatalommal való legkisebb visszaélés, a pozíciónak egyéni célokra, anyagi, vagy egyéb jogtalan előnyökre történő félhasználása. A i pártnak a társadalomban betöltött helyével, vezető szerepével függ össze, hogy ezekről szólván nem holmi elvont moralizá- lásról van szó. Mindennek politikai súlya, jelefitősége van. Vajon az a tény, hogy rendszeresen és sokat beszélünk a közéleti tisztaságról, azt jelenti-e, hogy tán komolyabb „baj van” ezen a területen? Nem, éppen ellenkezőleg! Éppen efcért nincs baj, éppen annak köszönhetően megfelelő általában közéletünk erkölcsi tisztasága, társadalmunk morális állapota, a vezetés különféle szintjein dolgozó rétegek etikai magatartása, mert sokat beszélünk róla, mert soha nem szűnünk meg ráirányítani a közfigyelmet, mert folyamatosan ébren tartjuk az erkölcsi kérdésekben oly nélkülözhetetlen politikai felelősségérzetet. Az egészében és alapjában véve pozitív összképbe persze beleférnek a szórványos negatív ellenpéldák • — azazhogy éjesen, markánsan kiütköznek belőle, s ezzel is sajátos módon épp az általános, a nagy egész kedvező, egészséges voltát bizonyítják. Közvéleményünk érzékenyen — olykor ingerültséggel, felháborodással, sőt nemritkán eltúlozva, ellenőrizhetetlen, vagy hamis információkra, mendemondákra alapozva — reagál a szocialista erkölcsi normákat sértő esetekre, a nyilvánosságra jutó kisebb-nagyobb visz- szaélésekre. Vajon nem arról van-e szó, hogy ami a polgári társadalmakban általánosan jellemző és természetes, ugyanannak ma nálunk még az apró és szórványos megnyilvánulásai is természetellenesek, nem fémek össze a saodaliziBUS természetével, ezért ütköznek a szocialista normák szerint ítélő közfelfogás éles elutasításába? De ne elégedjünk meg saját önértékelésünkkel. A nyugati sajtó rólunk szóló híradásai, a szocialistaellenes burzsoá propaganda, amely előszeretettel kohol ellenünk különféle rágalmakat és amely különös buzgalommal kapaszkodik bele minden vélt, vagy valódi hibánkba-gyengeségünkbe, szinte érdektelenül siklik el, majdhogynem hallgat azokról a je- . lenségekről, amelyek bennünket itthon izgatnak és — valljuk be — néha elkeserítenek. Sőt. dicséretére legyen mondva egynémely tárgyilagosságra törekvő polgári sajtóorgánumnak, elég bátor leszögezni (persze csakis saját hazai közönségének hiteles tájékoztatás céljából, tehát nem nekünk szólóan), hogy a mi közéletünk tulajdonképpen irigy- ' lésreméltóan tiszta. Nyugati szemmel nézve,' persze. Ami bennünket azért ne nyugtasson meg: a mi mércénk más, a mi igényeink magasabbak. Nemcsak beszélünk, de teszünk is közéleti tisztaságunk megóvásáért, a szocialista erkölcsi elvek következetes érvényesítéséért. Bíróságaink személyre, beosztásra, régi érdemekre, párttagságra való tekintet nélkül, _ a törvény szigorával ítélkeznek minden, törvénybe ütköző cselekedet, bűnügy elbírálásakor. Nem enyhítő, hanem inkább súlyosbító körülmény, ha párttag, vagy vezető beosztású személv követ el bűntettet. Pártunk természetesen a bíróságoknál is szigorúbban, sokkal kényesebb etikai érzékkel vonja felelősségre vétkes tagjait. Nemhogy azonban h.amis általánosításokba tévedjünk, sürgősen.ide kívánkozik az igazság: az MSZMP nyolcszázezren felüli tagságából mindössze néhány tized százaléknyi‘ részt kénytelen fe- gyelmileg felelősségre vonni, súlyosabb esetben, mint méltatlant, kizárni soraiból. És közöttük is csak egy hányadot a szóban forgó okok miatt. Nem lehet tehát azt állítani, hogy mennyiségileg, vagy az esetek súlyosságát tekintve számottevő Volna a korrupció, a hatalommal való visszaélés. De azt igen, hogy minden egyes ilyen eset súlyos kárt okoz a pártnak, a szocializmus presztízsének. Forintban kifejezhetetlen. politikai kárt! A mi belpolitikai életünk kiegyensúlyozott, hazánkban a néphatalqpi szilárd; demokratikus rend és fegyelem uralkodik. Azok, akik cinikusan, vagy szűklátókörűén a jelenlegi nemzetközi helyzetben és a mai szigorúbbá vált gazdasági körülmények között is a „saját zsebükre” dolgoznak, ezt a politikai stabilitást, a szocialista rendet teszik kockára. A mi tiszták: olyan társadalmi M |nl rendet — fejlett szocialista társadalmat — akarunk, amelyben mindenki a munkája értékének arányában részesülhet a megtermelt javakból. És persze ahol nemcsak az elosztási elvek következetesebbek és igazságosabbak, haném —, mert ez a lényeg •— az elosztható javak mennyisége is sokkal nagyobb. Tiszta és mindenki számára vonzó céljainkért azonban psakis tiszta eszközökkel,' módszerekkel, erkölesileg-poli tikailag tiszta közélet- talaján küzdhetünk és dolgozhatunk eredményesen, —»------------m.. a m _ A ootv István Arany Hercurius Húsz évvel ezelőtt Olaszországban alapították az Arany Mercurius-díjat, amelyet kezdetben a hazai külkereskedelem fejlesztésében jeleskedő vállalatoknak adományoztak, majd — 1975-től kezdve — nemzetközi díjjá tették. Azóta ezt a nemzetközi elismerést két bolgár vállalat is kiérdemelte: az INDUSTTU AL- IMPORT és a PHARMA- CHIM. feulgária külkereskedelmének nemzetközi elismerését jelzi az a tény is, hogy a XXI. nemzetközi Arany Mer-1 curis konferenciát a bolgár fővárosban rendezik meg, szeptember végén. A Bolgár Népköztársaság ugyanis — a világstatisztikai adatok szerint — az első helyek egyikén áll a nemzeti jövedelem évi növekedése, az ipari termelés és a külkereskedelem fejlesztése tekintetében. Láttam az öreget a minap volt bányásznapon. .Vélem, maga sem tudta1 sírjon, avagy nevessen, hisz’, olyan frissen élt még emlékezetében a búcsú- Az elköszönés az aktív munkától. Járt-kelt a nagy tömegben, s egy ideig láttam, sokan szorítják meg kezét, s váltanak vele szavakat, de aztán szem elől tévesztettem. Pedig nekem is lett volna Ve- le beszédem. De tán’ szerencsésebb volt, hogy nem találkoztunk, mert huszonnégy órája sem múlt még nyugdíjba menésének. Negyvenhárom, a szénbányáknál eltöltött esztendő után... Most egymással szemben ülünk és hallgatom- „Két hónap híja volt még a tizennegyedik évemnek, amikor munkába álltam a bányánál. Gyerek létemre sitnyi- keskedtem a bányák kisteleki építkezésén, napi egy pengő húsz fillérért, ami elég szép pénznek számított akkoriban. De milyen áron... Sosem feledem a legelső műszakomat, Jól megtermett, volt vagy százhúsz kilós, tenyeres-talpas menyecske mellé osztottak be, s hordtuk vele reggel hattól este hatig saroglyán az ötven- kilós cementes zsákokat. Mondanom sem kell, már úgy déltájt remegett a lábam a cipe- kedástől, tenyeremet véresre törte a fogantyú, s amikor hazaértem, egyetlen vágyam volt csak: aludni- Emlékszem, félálomban yoltam máV. amikor édesanyáin megkérdezte. No, akkor mi lesz holnap? Keltsen időben — feleltem, —, mert nekem menni kell!” És ment, negyvenhárom kemény éven át. Az építkezésről a kisteleki bányához került, válogatta a palát és lett külszíni csatlós. Bányásznapkor búcsúzott negyvercliárani év ufási be venni, böngészgetni ezeket a régi újságokat.," — Akkor — tnondor Jambrich Gyulának, hisz’-, ré la van szó —, most a hóhér akasztják...? „Tizenhat éves voltam már, amikor egy alkalommal odajött hozzám a Hajnal nevezetű bányamester, és azt ■mondta: Komám! Gyorsan szerezz magadnak egy lámpát és gyere velem! Elég nagy vagy már ahhoz, hogy lent dolgozz. Így lettem aknacsatlós, utána meg csillés. Dolgoztam szaporán, csináltam, ami tőlem tellett. S egyszer csak így fordult hozzám a csapatvezető: Ügyes vagy, ezentúl írunk a csapat- létszámba. ’ S, hogy közben elvégeztem a négy polgárit, 1944- augusztus 20-án vájár lettem." Aztán a tanulás következett. Nagybányán kezdte meg a bányaipari középiskolát, de közeledett a front, s elzavarták őket a németek. Csak 1947-ben sikerült folytatni Pécsett az okosodást, de aztán onnan is tovább kellett vándorolni. Végül is Tatabányán kapta meg a végbizonyítványt. Visszatérve Kisterenyén lett aknász, majd munkaügyi osztályvezető, s 1952-ben, amikor megalakult a • Nógi*ádi Szénbányászati Tröszt, került annak műszaki-technológiai osztályára. „Nagy feladatokat kellett akkoriban megoldanunk. Elkezdődött az acéltámosítás, a nagy munkaszervezések, min- tafront-kialakítások korszaka- Sokat dolgoztunk, s nem kis eredménnyel.” Aztán újra tanulás — munka mellett. 1952-bén felvették a miskolci nehézipari műszaki egyetemre, ahol rá hat évre átvehette a nagyrabecsült Zámbó János professzor kezéből a bányamérnöki diplomát, ötvenkilenctől hatvankettőig a nagybátonyi rész (területi főmérnöke volt, majd 1962-től több mint tizenkét éven át a trösztben foglalkozott a termelés ügyes-bajos dolgaival, 1974 októberében lett az Információs csoport vezetője. — Attól kezdve már ismerem — mondom neki. — Igen- Munkánk közepette gyakorta összehozott bennünket a sors. S talán már nem is igen kéne többet beszélni magamról, hisz’ ismeri a továbbiakat. — Azért csak folytassa! Legnagyobb munkám, amire szívesen emlékszem, a vállalat 'önálló lapjának, a Nógrádi (Bányász megindításának előkészítése volt. És 1974 októberében az első szám kikerült á nyomdából. Most a VIII. évfolyamnál tartunk, miközben hatodik éve jelenik meg a lap havonta két alkalommal. Sok feledhetetlen élmény fűzött a lapcsináláshoz. S bár nem lehettem, nem voltam újságíró, mégis nagyon sok anyagom jelent meg. S tudja, milyen jóleső érzés kézFelelet helyett visszakérdez; — Magának mennyi van még hátra az aktív munkából? — Valamivel több mint húsz év— No. tudja, mit szeretnék? Ha a Bányászba én írhatnék magáról, nyugdíjba vonulása alkalmából. Elébb mindketten elmoso-1 lyodunk, majd a gondolat komollyá 1 tesz... Említem aztán neki: de sok minden is kimaradt még a felsorolásból. Hiszen tudom: felesége korai halálát követően egyedül, böcsülettel nevelte fel három gyermekét, s lett Valamennyi diplomás, megbecsült ember. S egy önéletrajz zában olvastam, hogy 1945- től tagja a szakszervezetnek, négy éven át volt a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi tagja, s negyvenkilenctől tevékenykedett az Országos Magyar Bányász és Kohász Egyesületben, amely helyi csoportjának titkári tisztét töltötte be 1971- től mostanáig. A sok kitüntetés között megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, a Bányász Szolgálati Érdemérmet és öt alkalommal lett kiváló dolgozó- Ötödször re most. nyugdíjba. vonulásakor. A negyvenhárom év zárszavakért. Karácsony György ] NÓGRÁD - 1981. szeptember 27., vasárnap 3
