Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

yiLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NOGRAD A/ /v\S/MP NOGRAD MEGYEI ßtZOTTSAGA ES A MHGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII. ÉVF., 227. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1981. SZEPTEMBER 27., VASÁRNAP Módosították a vállalati törvény egyes rendelkezései! Ösztönző intézkedések rugalmas kisvállalatok és leányvállalatok alapítására r Az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén az állami vállala­tokról szóló törvény módosításáról alkotott törvényerejű rendelet a gazdasági élet követelményeinek megfelelően korszerűsíti a vállalati törvény egyes korábbi rendelkezése­it. Az új tvr. a vállalati törvénynek azt a koncepcióját vál­toztatta meg, amely az állami vállalatokról egységesen in­tézkedett, függetlenül dolgozóik létszámától, berendezéseik értékétől, az üzem jellegétől. Nagyvállalatokra és kisüze­mekre azonos könyvviteli, számviteli, elszámolási rendszer volt érvényben, belső szervezeti mechanizmusuk is lényegé- • ben azonos. A differenciálódó igények kielégítése, a keres­lethez való rugalmasabb alkalmazkodás, a hiánycikkek köré­nek szűkítése, megszüntetése, kis sorozatú termékek gyártá­sa, s mindenekelőtt a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javítása szükségessé tette kisvállalatok létrehozását ezek alapításához, rugalmasabb működéséhez teremtették meg most a jogi kereteket. Egyszeiűsített ügyrend A törvénymódosítás vala­mennyi vállalat önállóságát növeli, lehetővé teszi ügy­rendjének egyszerűsítését. Űj vállalkozási formaként ren­delkezik az úgynevezett kis­vállalatokról, arqslyek első­sorban a lakosság szolgáltatá­si és más igényeinek kielégí­tését, valamint a háttéripari feladatok ellátását segíthetik elő. A kisvállalatokat ugyan­olyan adózási és más kötele­zettségek terhelik, mint a töb­bi vállalatot. Sajátos vonásuk elsősorban az, hogy szerveze­tük — kisebb méretüknek megfelelően — egyszerűbb, s egyszerűbb a gazdálkodá­sukra vonatkozó előírások, például számviteli rendsze­rük, statisztikai adatszolgál­tatási kötelezettségük. A tör­vényerejű rendelet megszün­teti a kisvállalatok tevékeny­sége aprólékos, részletekbe menő meghatározásának gya­korlatát, s ezzel lehetőséget ad a vállalatok számára ah­hoz, hogy saját elhatározásuk alapján rugalmasabban vál­toztathassák tevékenységi kö­rüket. Megszűnnek azok a fö­lösleges megkötöttségek is, amelyek eddig akadályozták a vállalatok úgynevezett kiegé­szítő tevékenységének kibon­takoztatását. A kisvállalatok tehát na­gyobb önállósággal rendel­keznek, az operatív beavatko­zások kevésbé érintik, hiszen nem utasíthatók, viszont vé­dettséget, előnyöket sem él­veznek. Az alapító szerv a kisvállalatok eszközeit nem vonhatja el, de támogatásban sem részesíti és a vállalattal szemben szanálási eljárás sem folytatható le. Ha a kis­vállalat veszteséges és saját erejéből nem tud talpra állni, nem számíthat állami segít­ségre, csődbe jut, megszűnik. Önálló gazdálkodás Szakmánként irányelvek jelennek majd meg arról, hogy egy-egy üzem mikor te­kinthető kisvállalatnak. Álta­lában azok a vállalatok jö­hetnek számításba, amelyek a száznál nem több dolgozót foglalkoztatnak, a létszám azonban önmagában nem min­dig határozhatja meg a vál­lalat jellegét, az függ felada­taitól és állóeszközeinek érté­kétől is. Állami vállalatot eddig csak a miniszterek, az orszá­gos hatáskörű szervek vezetői és a tanácsak alapíthattak. A módosítás lehetőséget ad arra, hogy — leányvállalat formájában — maguk a vál­lalatok is alapíthassanak vál­lalatot. A leányvállalat ön­állóan gazdálkodik, de szoros gazdasági - kapcsolat fűzi ala­pító vállalatához. Így a le­ányvállalatot alapításakor az alapító vállalat látja el a működéshez szükséges anya­gi eszközökkel. Az alapító vállalat részesedik a leány- vállalat nyereségéből, ha pe­dig az veszteségesen gazdál­kodik, ezért anyagilag az ala­pító vállalat is felel. A kereslet kielégítése Jelenleg hazánkban alig van kisvállalat, a középüzem is igen kevés. Az államosítá­sokat követően egészen a het­venes évekig rendszeresek voltak a vállalati összevoná­sok, gazdaságunk szervezete sokkal centralizáltabbá, kon­centráltabbá vált, mint a szo­cialista országok többségében és a tókésországokban. A kis- és középvállalátok hiá­nya miatt csak a nagyvállala­toknál kialakult termékstruk­túra áll rendelkezésre, ez szabja meg, hogy a hazai és az exportigényeket miből és milyen mértékben tudják ki­elégíteni. Részben ez az óka annak, hogy sokféle cikk hi­ányzik. nem megfelelően mű­ködik a háttéripar és a szol­gáltatások színvonala is elma­rad a követelményektől. A nagyvállalatoknál ugyanis általában nagy tömegű soro­zatgyártás gazdaságos, kis szériák előállítása, egyedi igé­nyek kielégítése nem kifize­tődő, pedig az utóbbiak iránt fokozódik a legnagyobb mér­tékben a kereslet. Természetesen továbbra is alapvető fontosságúak .ma­radnak a nagyvállalatok, de az eddiginél jóval több kis- és középüzemre is szükség van. A vállalatok munkáját egy dolog minősíti: a jöve­delmezőség, a gazdaságosság, amely úgy érhető el, hogy a nagyvállalat és a kisüzem is a mindenkori piaci igények­nek megfelelően látja el sa­játos feladatait. Gyenes András az NSZK-äa utazott Gyenes András az orszá- gyűlés külügyi bizottságának elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szomba­ton a Német Szövetségi Köz­társaságba utazott Herbert Wehnernek, A Német Szoci­áldemokrata Párt (SPD) par­lamenti frakciója elnökének, az SPD elnöksége tagjának meghívására. Kíséretében van Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je és Hargita Árpád, a KB munkatársa. Lázár Gvcrgy fogadta T. Rágcsál Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szombaton hi­vatalában fogadta Tümenbaja- rin Ragcsát, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsá­nak első elnökhelyettesét, aki a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XV. ülésszaka alkal­mából tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű találkozón jelen volj Borbán­éi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ott volt Ba- damtarín Baldő, Mongólia bu­dapesti nagykövete. P ontosabban —; mert nem könyvekről lesz szó csupán — a pen- dülősebb bengézök (bengé- szők?) az ide illő kifejezés a minden évben megismétlődő őszi jelenségre. Amikor a gazdaságok és a szövetkeze­tek is elvégezték már föld­jeiken a betakarítási munka dandárját. Akkor megjelen­nek a letarolt földeken kaj­tatok, a szedegető emberek,' akikhez legtöbbször egy- egy gépkocsi is tartozik, mert mobilizáltuk ám ezt a tevékenységet is! A nagyobb burgonyás te­rületek valósággal kínáljá'- is magukat, a gép nem szed­het fel minden szemet, pe­dig minden darabjáért kár lenne. Aztán ott a silózó, kukoricát mindenestől bo­szorkányos erővel, lendület­tel összeaprító gép, ami a leggondosabb beállítással sem képes arra, hogy még külön le is hajoljon a föld­re hullott csövekért. Nem úgy az ember, aki nem saj­nálja a derekát, mert van mivel megetetni a felbengé- zett kincset, s idő is akad mindig erre a „félhivatalo­san” végzett munkára. Na- mármost, csak az a kérdés, hogy eltűrjük, vagy éppen ellenkezőleg, elűzzük a ben- gézőt földjeinkről? Aligha­nem többféle vélemény is megállná a helyét, többféle indulat is létezhet, akár olyan is, amelyik sóspuská­ért kiált, hogy a nadrágja közepébe durrantva örök időkre elvegyük a kedvét a szemtelenjének... Ezekben a madárűző idők­ben, a gyengülő napfény­ben, a nyári szép idő roha­nását már csak távolról néz­ve és a nagy, közös élmény­ben, amivel a szép ősz sze­rencséltet bennünket talán helyesebben tesszük, ha el­nézőbbek vagyunk. Szedje kicsi és nagy, ha kedve, ide­je, ereje, miegyéb körülmé­nye engedi; ha nem fél at­tól, hogy miközben a föld­re nyúl — leesik a karika­gyűrű a kezéről, vagy pláne: a korona a fejéről. Szedje boldog-boldogtalan akár­csak kedvtelésből is (vala­mire csak hasznosul így is), de csak akkor, ha természe­tes, elkerülhetetlen'veszte­ségről van szó! Hol van már az idő, ami­kor a szegényebbje szedte azt, amit találhatott erdőn és mezőn? Ma más a szem­pont. A nagyüzemi gyorsa­ság és hatékonyság megen­gedhető mértékben csupán a technikai tökéletességből következő - „tökéletlenség” II dolgozó nép bizalmából Csapafzásztö-áladási ünnepség Salgótarjánban — Koszorúzás Eskütétel Balassagyarmaton Katonai díszpompával, a megye és a város lakosságá­nak érdeklődése közepette kerjilt sor tegnap Salgótarján­ban a fegyveres erők napja alkalmából rendezett ünnep­ségre, a városi sportcsarnokban, amelyet a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek, valamint a Nógrád megyei Rendőr-főka­pitányság szervezett. A zsúfolásig megtelt sportcsarnokban a Salgótarjáni Kohászati Üzemek munkásőrei behozták azt a zászlót, ame­lyet a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság személyi állo­mányának adományozott a kohászati üzemek kollektívája. Az elnökségben helyet foglalt Géczi János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára, országgyűlési képviselő, Karasz Lajos altábornagy, a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének helyettese, Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Tanács elnöke, az egyik szovjet katonai alakulat magas rangú képviselője, a megye, a város, a járások párt-, állami, társadalmi, tömegszerveze­tek és fegyveres testületek, valamint az üzemek, az intéz­mények, vállalatok vezetői, szocialista brigádok képviselői. Szilágyi Dezső, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek párt- bizottságának titkára üdvöz­lő szavaiban elmondotta: — Nagy örömünkre szolgál, hogy a csapatzászló átadására a magyar fegyveres erők ün­nepének előestéjén kerül sor. A magyar honvédsereg 133 évvel ezelőtti győzelme nemcsak a szabadságért, a forradalom megvédéséért hadrakelt nép történelmi tet­te volt, hanem egy új hadse­nyomán hagy el földön he­verni ilyen-olyan terményt. S hogy ez mennyire így van, arra példa nem egy szövet­kezeti föld, amelyen szerve­zetten folyik a böngészés a falu lakóinak nyílt közremű­ködésével, esetlegesen még az iskolások bevonásával is. Persze az a jó, ha maga a gép szedi le és össze a ter­mést. De hát a gép sem tö­kéletes, amit pedig azzal a feltett szándékkal konstru­áltak, hogy maga legyen a tökély. A gazda figyelme mégis a legfontosabb. Ha már min­dent megtett annak érdeké­ben, hogy a közös hombár­ját töltse a termés és még mindig van mit felcsipeget­ni —, nos, akkor talán még az is helyes, ha maga példát mutat a szedegetésben. „Csepp se vesszen kárba”. Amiként például a terényi kukorica silózása nyomán földön maradt csövek sorsá­ról helyben értesült az úton­járó ember: az elérhetőt fel­legeltetik, ami meg a földbe szorult, azt később felszedik a helybeli böngészők. És közben talán az arra vetődő vándort sem űzik el, mint a szőlőre éhes madarat ke- repléssel, hangos durrogta- tással szüret idején. ztán jöhet az eke, hogy jövő ilyenkor­ra enni, is böngész- ni-bengézni is legyen mit. T. Pataki László reg születésének dátuma is, amelynek dicső harcai min­den történelmi sorsfordulón lelkesítő példaként szolgáltak. Szabó Béla rendőr ezredes a belügyminiszter parancsát is­mertette a csapatzászló, va­lamint a zászlószalagok ado­mányozásáról. Ezután Ür­A bolti áruellátás az élet­színvonal érzékelésének fontos meghatározója. Közérzetet be­folyásoló tényező — nemcsak városon, hanem legalább any- nyira faluhelyen is. Nógrád aprófalvas megye — a települések felén a lakosság száma nem éri el az ezret. De ez az alig ezer ember is el­fogadható körülmények kö­zött szeretne vásárolni, s leg­alább akkora választékot vár el megszokott boltjától, amely a ma már minimumnak te­kinthető igények kielégítésé­hez elegendő. Azaz számot tart többféle tejtermékre, vá­gott baromfira, mirelit zöldfé­lére, húskészítményekre, üdí­tő italra. A községek ellátásának gondja zömmel a fogyasztási szövetkezeteket terheli, hi­szen a kis településeken levő üzletek több mint 80 százalé­kát ők kezelik. A szövetkezeti boltok kétharmada/ egy-két • személyes árusítóhely — ép­pen csak elegendő kiszolgáló­térrel, szűkös raktárhelyisé­gekkel. Ide is érvényes a mondás: addig nyújtózkodj csak, míg a takaród ér! A fogyasztási szövetkezeteknek tehát az adott keretek között kell megtalálniuk a vásárlói igények mind jobb kielégíté­sének útját-módját. A lehetőségek egyike az üz­letek választékát korszerűsítő hűtőpultok, -szekrények beszer­zésé, s ebben igen nagyot lép­tek előre a szövetkezetek. Alig látni már olyan boltot a fal­vakban, ahol legalább a mini- —> 1 rnális hűtőkapacitással ne di­mössy László, az MSZMP Nóg>* rád megyei Bizottságának tag­ja, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója mon­dott beszédet. A többi közötti, kijelentette: — Nagy megtiszteltetés szá-- inunkra, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek dolgozó kollek­tívája számára, hogy szoros együttműködés, hosszú idő óta kialakult elvtársias kapcso­lat alapján csapatzászlót ado­mányozhatunk a Belügymi­nisztérium Nógrád megyei Rendőr-főkapitánysága sze­mélyi állományának. A mi szocialista rendőrségünk an­nak a népi hatalomnak a megtestesítője és védelmezője; amelynek megszilárdításához, erősödéséhez a mi kollektí­vánk nemcsak gazdasági mun­kájával, termelési kötelezett­ségeinek teljesítésével kíván hozzájárulni, hanem a szocia­lista eszmébe vetett hitével, eszmei felkészültségének fo­(Folytatás a 2. oldalon.) csekedhetnének. Olyat már in­kább, ahol az élelmiszervá­laszték elmarad valamelyest a hűtőgépek által kínált mér­téktől, de ez már nem az anyagi eszközök, hanem a bol­ti dolgozók ügyessége, lelemé­nyes árubeszerzése dolga, A fogyasztási szövetkezetek a legutóbbi ötéves terv során tízezer négyzetméterrel növel­ték boltjaik alapterületét. A fejlesztések túlnyomó többsé­gét a falvakban végezték ei, A beruházási összegeken túl, tavaly húszmillió forintot for­dítottak az üzletek fenntartá­sára, javítására. Az igen te­kintélyesen hangzó összeg azonban még mindig kevésnek bizonyult: az üzletek színvo­nala a summa további növe­lését teszi szükségessé. A szövetkezetek felmérése szerint mind a bolti kiskeres­kedelmi, mind a vendéglátó- egységek belső és főleg külső állapota tekintetében változat­lanul a kisebb falvak szen­vednek hátrányt. Ez a kép ar­ra figyelmeztet, hogy felül kell vizsgálni a fenntartási, karbantartási munkák módsze­rét. Sokkal egyszerűbb és cél­szerűbb a hibát azonnal kija­vítani, míg az újabb hibákat nem szül — így gyorsabb is, olcsóbb is. Kár a tetőcserép visszatételét addig halogatni, míg alatta a mennyezet is be­ázik, s komoly tatarozás válik szükségessé. Ez is, mint a lakosság áru­ellátásának megannyi ága-bo- ga az üzletekben dolgozók felelősségtudatán, szakmasze^ retetén múlik. Ajyrófalvaki i »tel

Next

/
Oldalképek
Tartalom