Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

Mindennap könyvillat Ilyesfajta mottója lehet — ha megfogalmazatlanul ■ is — Varga Attilának, a romhányi könyvtár alig húszéves veze­tőjének. A munkaszobában találom, a frissen érkezett köteteket leltározza éppen. Tíz és fél ezer kötet között telnek nap­jai. — Tízezer-hatszázhárom — pillant bele a nagykönyvbe a fiatalember. — Ennyi most az állomány, de gyarapodik szépen. — A húsz év körüliek közül talán nem sokan vállalnák el ezt a munkát. — Lehet, nem tudom. Én viszont már otthonról hoztam a könyv szeretetét. Szüleim könyvgyűjtők, talán már az ezret is meghaladta a vásá­rolt kötetek száma. Nekem kedvenc időtöltésem koráb­ban is az olvasás volt. — Nyilván a legkedvesebb témakörben lapozgatott. — Minden érdekel, szívesen- veszek a kezembe bármilyen témájú könyvet. Jobbára azon­ban valóban inkább a szép- irodalom érdekel. — Sok tennivaló akad a könyvek körül? — Nem unatkozom. Gon­dozom az állományt, a sérült példányokat megjavítgatom. Rendezem a polcokon levőket, hogy könnyen megtalálhatók legyenek, kölcsönzők, leltá­rozom az új szálítmónyokat, és persze lassanként haladok a raktári katalagóussal is. Emellett vezetem az ifjúsági klubot, hetente egyszer, pén­teken találkozunk. Hamarosan körzeti könyvtár leszünk, lel­tározzuk a jövőben hozzánk tartozó könyvtárak állomá­nyát Szentén. Kisecseten, Két- bodonyban és itt az iskolában is. Az új könyvtár valóban szép, tágas, világos. Külön asztalon kiterítve a legújabb kínálat. Aki érdeklődik a saj­tótermékek iránt, az 51-félé- ből válogathat. A fiatal könyv­táros időnként az igényekhez igazítja a megrendelést. Épp most tervezgeti néhány folyó­irat lemondását, hiszen egy év alatt szinte senki a kezébe nem vette, egyik-másikat. Jog­gal, hiszen munkahelyén bár­ki megtalálja. Helyettük a ke­resettebb képes hetilapok vá­lasztékát bővíti. Az egyik polcon sztereó magnó, lemezjátszó, van itt rádió és a sarokban televí­zió. Mindez otthonosan el­rendezve a székek, fotelok kö­rül. — Most vettek föl Eszter­gomba, a tanítóképzőbe, leve­lező hallgató leszek. A könyv­táros szakkollégiumot válasz­tottam, mert megkedveltem az elmúlt egy év alatt ezt a munkát. Ha lesz helyc-m ak­kor is, amikor végzek, itt­maradok. Nézem az eseménynaplót: találkoztak itt az ifjú olvasók Dér Endre íróval, volt próza­mondóverseny az iskola iro­dalomkedvelő gyerekei számá­ra, vetélkedő a klubtagoknak. — Nagyon sok segítséget kaptam a rétsági járási könyv­tártól, hiszen zöldfülű voltam tavaly ilyenkor. Most már el­igazodom. Nemrég küldte el a levelet Moldova Györgynek, vele az egyik üzem dolgozói szíve­sen találkoznának. Onagy Zoltánt a fiatalok szeretnék személyesen megismerni. Ha­marosan kezdődnek a mű­szaki könyvnapok, az ajánló­listát is tanulmányozgatja. Az ablakon át látom, hogy visszaült az asztalhoz. Nyúl a következő könyvért. h. z. Aforizmák Értelmes férj nem mond ellent a feleségének. Vár, amíg azt ö maga teszi. Humphrey Bogart Ha mindazok a gépek, amelyeket az emberek az idők folyamán felfedeztek, még most is működnének: az vol­na azután igazán kellemes élet. Kurt Tucholsky Minden férfi érintetlen lányt kíván magának egy Kleopátra rutinjával. David Finney Része a nemzet! múltnak Történelmi városmagok —■ kulturális központok Szinte szállóigévé lett mostanában a televízió jól sikerült műsor­címe: Unokáink is látni fogják. Alkalmazzuk jó értelemben, célozván arra, hogy amit szé­pen, maradandóan alkotott a mai generáció, azt még a XXI. században is dicsérni, talán csodálni is fogják. S idézhetjük némi gúnyos felhanggal is, ha valamiről úgy tartjuk: ezért még a késői unokák is fejcsóválva emlegetik az 1970-es, 80-as évek embereit. Kiszámíthatatlan ugyan, hogy a jövő szá­zad magyarjainak mire lesz gondjuk, annyi azonban szinte biztos, hogy számon kérik raj­tunk a még régebbi idők emlékeinek megőr­zését. Hiszen mi is sajnáljuk, hogy történel­münk sok évszázadából alig van látnivalónk. Kötelességünk tehát, hogy ami van, azt őriz­zük meg, s eleve úgy kezeljük, hogy unokáink is láthassák. Ne bolygassuk a viszontagságos múltat, amelyhez a néhány évtizeddel ezelőtti gon­datlanságok is hozzátették a magukét. Indul­junk ki Csupán abból, hogy maradt még né­hány városunk, amelyeknek évszázadokon át kialakult épületegyütteseit elemi érdekünk megvédeni a jövő számára. Annak pedig szin­te önként kínálkozó módja: a városmagok kulturális központtá alakítása, illetve ilyen funkcióinak védelme. Mint például a budai várban sikerült. Igaz, hogy több évtizedes munkával állítják helyre a történelmi falakat, az Anjou-királyok, Zsig- ' mond és Mátyás király palotáit, de a végered­ményt tudjuk. Múzeumok, kép- és könyvtá­rak kerültek a várba, s ha — amiben bízunk —, a történelem békés évszázadokat enged megélni az egymást követő nemzedékeknek, ezen az állapoton bizonyára nem akarnak és nem fognak változtatni a sokadik unokák sem. Az elmúlt negyedszázadban három párt-és kormányhatározat is rendelkezett az 'építés­ügyről. Ezek közül a legújabb, az 1965-ben kelt a meglevő épületek helyreállításáról és rendeltetésszerű használatáról. Kétségtelen, hogy ezekben is, mint népgazdaságunkban ál­talában — az első helyen a lakásépítés és -helyreállítás szerepel, ennek okát és jelentő­ségét nem kell külön indokolni. De ezzel együtt súlyt kapott a műemlék és műemlék- jellegű épületek karbantartása, a védett és védelemre méltó városközpontok ügye. Sorolhatjuk a példákat. Sopronban már év­tizedek óta tart a városközpont rehabilitáció­ja, ennek során — néhány, nem tanácsi kéz­ben levő épület kivételével — szinte teljesen sikerült helyreállítani, illetve megőrizni az ősi városmagot. Itt a lakásokon kívül csak­nem kizárólag kulturális intézmények és idegenforgalmi látványosságnak számító műemlékek vannak. Kissé túlságosan is: a történelmi városban jószerivel olyan hely — vendéglő, eszpresszó ,stb. — sincs, ahol a nevezetességek nézegetése közben megpihen­hetnének. S a másik szélsőség: bár volna rá lehetőség, máig sem tiltották ki a városköz­pontból a gépkocsiforgalmat, amely pedig köz­tudomásúlag károsítja a falakat, rontja a le­vegőt. Ez utóbbi téren előbbre jár Eger és Székes- fehérvár. Mindkét régi városmagot — s ben­ne a sok látnivalót — megvédtek az autóktól (noha ez Egerben egyelőre nem vonatkozik az éjjel-nappal árut szállító tehergépkocsikra). További tennivaló az, hogy helyiségcserékkel kell gondoskodni a történelmi városmagnak még hangsúlyozottabban kulturális központtá emeléséről. Az alapok és az adottságok meg­vannak mindkét helyen. Pécsett sikerült olyan múzeumutcát kiala­kítani, amelynek már Európa-szerte híre van. Hasonló a helyzet Szentendrén, ahol szin­te minden idegenforgalmi idényre megnyílik egy-egy új múzeum vagy állandó kiállítás. Pedig az utóbbi helyen lényegesen megnehezí­ti a kulturális városközpont kialakítását, hogy a házak többsége személyi tulajdonban van. Említhetjük Győrt is, ahol szépen halad a történelmi városmag helyreállításának, meg­őrzésének és méltó hasznosításának terve, vagy Veszprémet, amelynek ősi várát ugyan­csak tiszteletre méltó ütemben hozták rend­be. Ide kívánkozik Kőszeg, a Nyugat-Du- nántúlnak Sopron mellett második műemlék­városa, és Vác ugyancsak imponáló törekvé­seivel. Szombathelyen a képtár része a vá­rosközpont rehabilitációjának — s még min­dig nem szóltunk minden városról, amely ép­pen az utóbbi években-évtizedekben törekszik arra, hogy korszerűen őrizze meg saját múlt­ját. Az pedig része a nemzeti múltnak. Készülnek az ország legtöbb városának, na­gyobb községeinek rendezési tervei. Vala­mennyiben -jelentős szerepet kap a meglevő értékek védelme. Az viszont már elsősorban a helyi tanácsokon, kulturális területek ve­zetőin, az ott élő szakembereken és a lokál- patriótákon múlik, hogy hol, milyen mérték­ben tudják mozgósítani az erőket a célok el­érése érdekében. Vagyis, hogyan, mennyire és mikor sikerül raktárak, termelőüzemek, szövetkezeti helyiségek helyett könyvtárak­kal, művelődési házakkal, képtárakkal és egyéb kulturális intézményekkel benépesí­teni a védelemre méltó városmagokat. IfffltíiélSfaSsaSl hot?y mindezek anyagi |s5SEäCi||BIStlö08g áldozatokat is kíván­nak, hiszen központi alapokból ma nem sokra telik. Azt a keveset jól, gazdaságosan fel­használni, és hozzá a helyi lehetőségeket cél­szerűen társítani — ez ma a legfontosabb ten­nivaló a történelmi városmagok kulturális hasznosítása terén. Hogy unokáink büszkék legyenek arra, amit a mai generációk hagy­nak rájuk.. V. E. Költözködő diákok Sulyok Gabriella rajza Folytatódik az iskolai in­tegráció Palotáson és társ­községeiben. Héhalomból a Palotási körzeti Általános Is­kolába költöztek a 6. osztályo­sok, Kisbágyonból az elsősök és a negyedikesek kezdték az új tanévet Palotáson. Erre el­sősorban azért került sor mert Héhalomban és Kisbágyonban csökkent az osztályok létszá­ma. Azon kívül a székhely­községben jó tárgyi és szemé­lyi feltételei vannak az okta­tásnak. Egész napos napközi otthont is működtetnek. Hu­szonhét pedagógus — köztük négy képesítés nélküli — fá­radozik a minél eredménye­sebb iskolai oktatásért. S, hogy milyen furcsa az életünk, amit ez esetben de­mográfiai hullám okozott: még az elmúlt évben is gond volt. hogy a héhalmi napkö­zi otthonos óvoda harminc kisgyerekkel csak félgőzzel működött. Az idén szeptem­ber elsejétől a tavalyi lét­szám megduplázódott. Ezért kellett a személyzetet növel­ni egy gyermekgondozóval és egy élelmezésvezetővel. .<v>y\/\^v\xv/\^\/\^\A-'VNX\/v'v\xv\xv/v'Vvnnxvv^v\»vv^v\x\/vwvv'\/vvwwuvv*vv<vv«'v/v\/\xvv\/vv^ Nem hagy nyugodni a tör­ténet. Az avittság zavar, amely belőle árad. Mint a dohszag a szekrényből. Hiába csukja be az ajtajá' az ember. Pedig végül békességben váljunk el; a tanácstitkár némi győze­lemmel a mosolyában még meg is erősítette saját harc- álláspontját, amelyet — mi ta­gadás — vitézül megvédett már a vita alatt is. A békesség maradjon is meg (ezért név­telen ez a történet), mert máig hiszem, hogy akkor és ott, az n-i tanácson, a titkárnak ki­vételes erejű belső sugallat, leküzdhetetlen előítélet til­totta meg a tőle várható vi­selkedést. De bárhogy is van — a tanulság talán mégsem értéktelen. Mi történt? xxxxxxxx Mi tagadás, megszoktuk, hogy mindenféle előzetes be­jelentés nélkül mindig talá­lunk valakit a községek ta­nácsházában, s ha ott nem, ak­kor még mindig segít tucat­nyi gazda; a közösség válasz­tott képviselője, a tanácstag, a csoport vezetője, a társadalmi elnökhelyettes, a népfronttit­kár, a párttitkár, a körzeti or­vos, az egykori tanácsi, köz- igazgatási élet máig fellelhető, tábora... Ezért megdöbbentő, amikor N. község tanácsának titkára így fogad asztalánál ülve, pa­pírjaiból alig kitekintve: — Nem nyilatkozom a köz­ségről. Csak az elnök elvtárs... Az °'nök éppen házon kívül. Sürgős dolga akadt a szom­Űtonjáró I A GAZDA? alapozóinak szavahihető szédos községben egy építés ügyében, nem is tudott az ér­kezésünkről. .. Meredten né­zem a tanácstitkárt, mint egy nem várt hirtelen jött „csodát”. Próbálom nyomaték­kai is meggyőzni arról, hogy nyugodtan nyilatkozhat, nem kérdezek semmi különöset (?), csak néhány főbb, jellemző adatra vagyok kíváncsi, már ami ennek a szép községnek a mindennapjait illeti... Pró­bálom most már erőteljesebb hangsúlyokkal meggyőzni ar­ról, hogy ő ennek a közösség­nek az egyik vezetője, hogy nem kell félnie az elnöktől, mondja csak meg bátran, há­nyán élnek és miből, meg ho­gyan N-ben — minden hiába. Most már a kötelességeire fi­gyelmeztetem. Talán az ide illő rendelet száma is eszem­be jutna kínomban, ha nem mondja, de mondja már: — Nekem rossz tapasztala­tom van az újságírókkal... Amikor K-ban voltam titkár, akkor csúnyán félremagya­ráztak valamit. És akkor örök időkre befel­legzett a krónikásoknak? Mon­dom, hogy engem is félretá­jékoztattak egyszer, éppen en­nél a tanácsnál, egy örökösö­dési ügyben. Mégis itt va­gyok. Na, jó! Telefonáljunk az e'nöknek, hogy várjuk. . „Ott nincs telefon”. Na, de most már járjunk a végére a do­lognak. Gyerünk az elnök után! A szomszéd község épí­tési részlegénél ezzel fogad a vezető: — Éppen most telefo­nált N-ből a titkár. De az el­nökük már elment a busszal... Mégis van telefon? Mondom, ez az egész hihe­tetlenül avitt, majdnem doh­szagú. A sajtó nyelvezetében ismerős (és persze a jogban, történelemben, mindkettőben rég a múlté!), a hitbizomány. Valaminek az egészségte­len birtoklása. Ez esetben az információé, sőt, a másoktól kapott hatalomé. Azt mondja az értelmező szótár*is: „szak­területét hitbizománynak te­kinti”. xxxxxxxx A másik „nevesincs” törté­net sem légből kapott (tanú mindkettőre van, nem is egy), de itt meg kénytelen a króni­kás a név bölcs elhallgatására. Mert csak ártana annak, aki már amúgy is póruljárt a Szolgáltatás mezején. Az előb­bivel rokon történet éppúgy a hihetetlen kategóriába sorol­ható; szinte megdermed az ember az ijedtségtől, hogy ilyen is létezik. Aztán persze felháborodik a pofátlanságtól, de csak a vérnyomását pum­pálja feleslegesen. Ettől meg elveszti a kedvét, azt a keve- rányi híres-neves Jánossy-kas- set is, ami még maradt egyé- tély udvarán az őszi verő- ni tapasztalatai után. fényben. A „kastélyos megye”, Valami baj adódott a né- Nógrád talán behozhatatlan hány hónapos Ladával. Bevit- hátrányba került más, gyor­szánás, ha egyszer ennek a szövetkezetnek nincs pénze arra, hogy kiváltsa, hogy új irodákat építsen és akkor még mindig marad a nagy kérdés — mit kezdjen vele? Hol van arra lehetősége, hogy egyma­ga bekapcsolja — mondjuk az idegenforgalomba ? XXXXXXXX ték a szervizbe, ott megjaví­tották. Nem volt komoly a do­log. Átadásra készen látta a kocsi tulajdonosa, amikor az orra előtt, ott helyben a szer­viz udvarán összetörték. Ho­gyan? A szerviz egyik admi­nisztrátora vezetni tanul. Ki­fejezetten ez a kocsi tetszett neki. Beült hát az egyik sze­relővel és megpróbált kihaj­tani „egy kis kipróbálásra” ... Nagyon az elején járhat a tanulásnak, mert a manőver teljes kudarccal ért véget — a tulajdonos szeme előtt. Űj ko­csiról lévén szó helyesebb ta­lán így fogalmazni: a tulajdo­nos szíve előtt... A történet további kacska­ringóit (bundázásait) elhagy­va, a végeredmény: a kocsit „természetesen” helyrehozták, de a szolgáltatás kelepcéjébe került autóssal elfogadtatták, hogy mindaz, ami történt — a kocsi próbaútján esett meg. Majdnem mindennek van ha­tára. Kivéve néhány dolgot. XXXXXXXX Itt sem a név a lényeges. A gazda jó szelleme inkább, erről legyen szó a cserhátsu­sabban mozduló, új szempontokat, fürgébben kihasználó me­gyékkel szemben. Az igaz­sághoz viszont valószínűleg hozzátartozik az is, amit a su- rányi termelőszövetkezet el­nökével emlegetünk: kicsi is a megye, na, meg kevés benne a gazdag mecénás. A kastélyt Surányban jó ideje a szövet­kezet „bérli”, pontosabban, so­káig évente fizette a díjat a tanácsnak, míg egyszer csak kiderült, soha sem volt a ta­nács tulajdonában. Hát ez is olyan, hogy csak Mikszáth bir­kózhatna meg vele... Ez a kastély pedig megér­demelne egy igazán gazdag mecénást, hiszen a saroktor­nyos épületről még a vak is látja talán, hogy szó szerint is a környék egyik legszebb, leg- harmoniküsabb, idestova öt­száz esztendős (!) műemléke. Csak a pénz kevés, a funkció, amelyet kényszerűségből ka­pott, nem éppen a legmegfe­lelőbb, sőt, azt is mondhatnánk a legkevésbé az. Mit lehet tenni? Mit ér a legszebb el­Mondom az elnöknek a nyu- gat-dunántúli történetet a lo- rendeleteket komotívval, a füstös század- eleji vonattal, amelyet úgy fel­élesztett a magyar—osztrák közös vasút, hogy füstöt okádó múzeumi mozdonyát valóság­gal imádják a külhoni utasok; hogy nehéz pénzeket fizetnek a jegyért, amelybe benne fog­laltatik a füst. a korom és a fapad, igaz, beérkezés után extraigényeket is kielégítő szálloda várja Sopronban az utazás szerelmeseit, Nagycen- ken meg egy olyan kastély, amelynek megmentése nem­zeti üggyé vált egy időben (szerencsére nem későn). Hogy ebben a Jánossy-féle kastélyban is szívesen ellak­nának a „töretlen romantikát” kedvelő külföldi és magyar vendégek? Hogy az épen ma­radt kastélyúdvar és az épüle­tek (egy részük ma mellék­üzem) valósággal kínálják a vadászatra, lovaglásra önön magukat? Az elnök egyetért, de csak egyet t.ehet: „Meg­őrizzük. Biztosan!” Ez sem kevés. T. Pataki László NÓGRÁD — 1981. szeptember 20., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom