Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

OLÄH JANOS: BENKE EASZLÖ: A táj sok szeme ragyog ránk Tapló Tuhkanenről és képeiről Egy idő óta a mai finn festészet, amelynek a gazdag termés következtében az Ate- neum nem tud helyet adni, az ország különböző városai­ban tekinthető át. Vannak nagy tárlatok, amelyek anya­gát is elosztják emiatt a vá­rosok között. Színvonalas ga­lériák működnek ,sok város­ban. Így Kttoptóban is. Tapló Tuhkanen finn fes­tőművész a Kuopio melletti kiállítási központ művészeti igazgatója. Az idei képzőmű­vészeti világhét egyik esemé­nye Nógrád megyében az a kiállítás, amelyet Lappföldi képek címmel nemrég nyitot­tak meg a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium iskolagalé­riájában. Erre az alkalomra látogatott ide a művész, aki­vel beszélgettünk. Tapió Tuh­kanen, többi között, szívesen kapcsolódik a nemzetközi mű­vészeti kapcsolatok ápolásá­nak munkájába. — Legutóbb a kuopiól Ars Libera nevű tájfestő művész­egylet képviselőjeként az idei opolei művészeti esemé­nyen vettem részt — mondja. — Opole és Kuopio együtt­működési kapcsolatban van, amelyről a szerződést 1980- ban írták alá. Salgótarjáni kiállítása, a Finn—Magyar Baráti Tár­saság helyi szervezetének ren­dezésében szintén a kapcso­latok bővülését jelzi. A művész 1924. szeptember 21-én született a Kuopio szomszédságában lévő Siilin- jarvi községben, ahol most is él, a képzőművészet és fes­tészet tanáraként dolgozik. Kiállításokon 1946 óta szere­pel. Egyéni tárlata, volt Siilinjarviban, Kuopióban, La- pinlahtiban és Helsinkiben, továbbá Svédországban két alkalommal és Hamburgban. Még idén Budapesten is be­mutatkozik műveivel. Egy év­tizeden át, 1966-tól 1976-ig a siilinjarvi népiskola felsőta­gozatának, valamint a nép­főiskola képzőművész tanára­ként dolgozott. Ezután a nord- savói erdészeti iskola taná­raként és szabadfoglalkozású művészként tevékenykedett. Művei több nyilvános gyűj­teményben megtalálhatók. Mostani tájképkiállításá­nak alaphangját természetel- vűsége adja meg, amely ro­konszenves, tiszta művészi fel­fogást jelent képei esetében. „A tó a táj a szeme" — írta F. E. Sillanpaa, Nóbel-díjas finn író. A kiállításról a táj Tapló Tuhkanen festőművész sok szeme ragyog ránk. Miért is ne? Ha igaz ez a költői mondás, Finnországnak sokat kell látnia tavaival, hiszen ezer szeme van, legalábbis hatvanezer tó hullámzik a tájain. Kuopio is a Kallavesi- tó partján épült, a keleti or­szágrész központjaként.- Tapio Tuhkanent látják a tavak, és ő is látja őket. És festi őket, hogy a világ is lássa. A hideg tavak partján a gránittömbökből kinövő fenyvesek, a szülőföld tájéka, a hegyek éles rajza és ke­mény színek, a szigorú kom­pozíció határozza meg a ké­pek alaphangját. A kiállításon látható mű­vek másik csoportja, több mint egy tucat festmény a lappföldön, illetve a lappföld­ről készült, ahol a művész sokat dolgozott. A kopárság költészetét árasztják ezek a képek, hitelesen szólnak egy kemény táj lényegéről. Sok a kő, a víz, a fenyő és termé­szetesen itt is, ott is csillog a hó. Északon járunk, szelek fütyülnek a hegyeken, vagy a síkabb táj fölött. Aki ezt a kiállítást megtekinti, érzé­se lehet arról, milyen is va­lójában a városokon túli finn táj, a lapp vidék. Nem állít­ható, hogy ezzel mindent lá­tott, hiszen ez a barátságos ember és művész nem rendel­kezik annyi szemmel, mint északi hazája. Mégis sokat láttat. Tóth Elemér Bércéii beszélgetés A barátságok gyermekkorban köttetnek Hogy mi késztette dr. Szomszéd Dávidnét erre a munkára, azt nem nehéz ki­találni. A Berceli Általános Iskola pedagógusa — egye­bek között — orosz nyelvből is szerzett képesítést. Márpe­dig régi igazság,'hogy, ha va­laki beszél egy idegen nyel­vet, akkor előbb-utóbb magát a népet is megszereti. Innen már csak egy lépés, hogy másokkal is megszerettesse a nyelvet és megismertesse a népet. Ha ez sikerül, akkor a barátság láncai újabb és újabb kapcsokkal erősödnek. Dr. Szomszéd Dávidnénak ez sikerült. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság berceli tag­csoportja —, melynek ő az ügyvezető elnöke — eleven valósággá tette a barátságot. A „barátsági munka” ma már nemcsak az iskola falai kö­zött, de a községben is gyü­mölcsözik. — Hogyan is kezdődött? — Tagcsoportunk 1972. no­vember 7-én alakult. Közös­ségünk ekkor találtatott érde­mesnek arra, hogy hivatalo­san is tagja lehessen az MSZBT-nek. Ezért sokat kel­lett dolgozni, de — ne vegye szerénytelenségnek — úgy ér­zem, kiérdemeltük ezt a meg­tiszteltetést. — A felvétel, gondolom újabb lendületet adott a munkának. Voltaképp miben látja a barát­sági munka lényegét? — ' Meglehetősen sajátos helyzetben vagyunk. Tagcso­portunk létszáma állandóan változik, hiszen a tagcso­portot a tantestület és a min­denkori gyermeklétszám al­kotja. Jelenleg 200 tagot számlál a csoport. Ugyanak­kor hálás dolog gyermekek­kel dolgozni, mert a barátság érzését a gyermekekben kell és lehet kialakítani. — A gyakorlatban hogyan le­het kialakítani ezt az érzést? Magyarul: milyet^ módszerei, esz­közei, formál vannak a barátsá­gi munkának? * — Természetesen mi is élünk azokkal a lehetőségek­kel, amit az MSZBT nyújt tagcsoportjainak. Az iskolá­ban vetítünk filmeket, me­lyek a Szovjetunió gazdasági, kulturális életének különbö­ző területeire engednek be­pillantást. Rendszeresek a kiállítások, és természetesen megemlékezünk, az évfordu­lókról is. November 7-én pél­dául évente tartunk vers- és prózamondóversenyt szovjet költők műveiből. De ne higy- gye, hogy munkánk csak er­re korlátozódik. Véleményem szerint nem is igazán barát­sági munka az, ahol csak az ünnepeket tartják számon. Nálunk a vissza-visszatérő év­fordulós megemlékezések csupán ünnepi csúcspontjai annak a folyamatnak, amit egész éven át végzünk. — Mégis, akarva-akaratlan sok­helyütt kísért a barátsági mun­kában is a formalizmus . . . — Nálunk ez a veszély nem áll fenn. Objektíve sem áll­hat, hiszen mint említettem, a gyermeklétszám időről idő­re változik. S ez a változás bennünket is megújulásra késztet. Ügyelünk arra, ‘hogy ne merevedjenek meg e for­mák. Igyekszünk színessé, vál­tozatossá tenni a barátsági te­vékenységet. Másként ez nem is lehetne, mert aligha ér­nénk el eredményt olyasmi­vel, amiben a gyerekeknek nem telik kedve. Példának okáért tartottunk már orosz teadélutánt, ahol szamovárral készítettünk te­át, rendeztünk vetélkedőt nagy sikerrel, és még sorol­hatnám ... De eszembe ju­tott még egy lényeges elem. Az, hogy tudniillik a kartár­sak — és én magam is — a tanórákon kamatoztatjuk az MSZBT-től kapott segédanya­gokat. Így szinte nap mint nap hallanak, látnak valamit a gyerekek a Szovjetunióról. Hát persze, hogy szívesen le­veleznek. — Apropó, levelezés. Ugye nem tévedek, ha azt mondom,, a ba­rátság ebben realizálódik. Hon- nét szerzik a címeket? — Most már könnyű dol­gunk van, azoktól a gyerekek­től, akik már leveleznek. 8 NóGRÁD — 1981. szeptember 20., vasárnap Fehér éjszakák megállók nincs tovább kabátom is üres a fehér éjszakában föltámadó szelek egyetlen lebbenéssel fölisszák mindenem Hosszú éj Ettem inkább vagy gondolkodtam, világom nehogy leromboljam. Túl sok sajnálat gyűlt föl bennem, s mindig magammal verekedtem. Csak ültem, ültem, hosszú éjben, késsel kezemben — folyt a vérem, iszonyodtam és öldököltem; nem öltem meg magamat könnyen. Most meg virrasztóm; hogyha moccan takargatnom kell szép halottam. Féltőn s félve, nehogy remegjen, életemmel kell átölelnem. Tisztán látni a célt, a feladatot Bányászok a megyei közművelődési mozgalomban Hideg van. Reggeltől estig szürke fellegek kúsznak az égen, s a felhők időnként meg­nyitják csatornáikat, vizet zú­dítanak alá. Szeptemberi eső — van, aki kívánta, van, ki legszívesebben a pokolra kül­dené. Egy biztos: most akadá­lyozza a közművelődési mun­kát, a zuhogó esőben nehezeb­ben indulnak útnak rendez­vényekre az emberek. Várni kell azzal az összejövetellel is, melyet a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban hívtak össze munkásbrigádok megyei közművelődési mozgalmában résztvevő 17 szocialista brigád képviselőjének, az üzemek ver­senyfelelőseinek a tájékoztatá­sára. Bizony hiába a várakozás; a vártaknak csak a fele érkezik meg. Az eső, a szokatlan hű­vösség erősebbnek bizonyult. Persze mindez a jelenlevők kedvét nem lohasztja: alig hangzik el a pár perces be­vezető, szót kérnek a brigá­dok képviselői. MAXWELLÉK FELHÁBORODTAK Verebélyi Tibor, a kistere- nyei építési üzem Ságvári Endre Szocialista Brigádjának helyettes vezetője: „Amikor Minden évben a 6. osztályo­sokat is bevonjuk a levelezés­be. Ez egyrészt segíti az orosz nyelv oktatását, másrészt —, amint ön is említette — el­mélyíti, személyessé teszi a barátságot. A gyerekek a Szovjetunió egész területéről kapnak levelet. Moszkvától Kemerovóig mindenütt van­nak ismeretlen-ismerős bará­taik. — A jövőben milyen feladato­kat tűztek maguk elé? — Néhány év óta a barát­sági munkát kiterjesztettük a községre is. Nagyobb ünne­pek alkalmával a művelődési házban adunk műsort, s ezt a község lakosai szívesen meg­tekintik. Bekapcsolódnak ezek­nek a rendezvényeknek az előkészítésébe a KISZ-esek is, akik közül többen a mi isko­lánkban tettek szert máig tartó barátságra. Ezt a nyi­tottságot a jövőben szeret­nénk fokozni. Két területen vannak gond­jaink, s ezeken szeretnénk ja­vítani. Az egyik a szovjet ze­nei élet ismeretének hiánya, a másik pedig a szovjet lapok olvasottsága, amely nem ki­elégítő. Reméljük, ezen a té­ren is sikerül előrébb lép­nünk. — ön területi pártvezető­ségi tag, egyben az iskola szakszervezeti bizottságának titkára, és mint az MSZBT- tagcsoport ügyvezető elnöke október közepén Nógrád me­gye küldötteként részt vesz az MSZBT VII. országos ér­tekezletén. Engedje meg, hogy végezetül munkájához ezúton is sikert kívánjak! Pintér Károly mi a művelődési mozgalomba beneveztünk, úgy gondoltuk, csak filmet meg tévét kell néznünk,, most pedig halljuk, következnek a múzeumi sé­ták, a kirándulások. Ez ne­künk sok. A tagság falun la­kik, dolgozni kell a ház kö­rül, a kertben, nem beszélve arról, hogy a tagók harminc százaléka kisiparral is foglal­kozik.” Böhm Gyuláné, a ménkesi Vámos Ilona Szocialista Bri­gád helyettes vezetője: „A mú­zeumi, irodalmi séta nekünk sem megy. Nem tudunk ko­csit szerezni, a munkahelyünk­ről sem engednek el... Egyéb­ként nagyon rosznak találtuk az eddigi rejtvények stencilje­it. Totózni kellett, milyen szá­mok vannak a kockákban.” Somogyi Jenőné, a külfejté­si üzem Madame Curie nevét viselő kollektívájának tagja, a kányási Elektron 80 brigádve­zetője, Sándor János azonnal csatlakozik az előzőekhez, s az elmondottakat megtoldják sa­ját tapasztalataikkal. így tesz­nek a többiek is. A beszélge­tés nyílt és kötetlen. Tóth Ti­bor, a nagybátonyi gépüzem Maxwell szocialista brigádjá­nak vezetője dohog: „Ma kap­tuk meg az értékelő lapot a két rejtvényről, és amikor el­olvastuk, felháborodtunk. Sze­rintünk a szellemi totó min­den kérdésére jól válaszol­tunk, mégis alig kaptunk pon­tot.” A lecke tehát fel van adva a jelenlevő népművelőknek, a művelődési mozgalomban részt vevő bányászbrigádok segítőjének, Hidvári Istvánnak és Kardos Mihálynak, a me­gyei művelődési központ mun­katársának. len — találékonysággal, mun­kahelyi ösztönzéssel, támoga­tással. Ugyanakkor el kell is­mernünk azt is, hogy a műve­lődés formái sokszínűek, a ko­rábban megszokott mozi-, szín­házlátogatáson, tévénézésén kí­vül beletartoznak az üzemlá­togatások, a tapasztalatcserék, meg ezernyi más dolog. Választani az egészből lehet — szabad a vásár. A művelődés, a műveltség fogalmát ma másképpen kell felfognunk, mint korábban tet­tük: tágabban, komplexeb­ben, hétköznapibban. Sokan úgy vélik, csak egy-egy mű­vészeti alkotás élvezete tarto­zik a műveltség körébe, azok ismerete jelenti a műveltséget. Ósdi nézet. Minden olyan te­vékenységet bevonhatunk a művelődés körébe, mely isme­rettel gazdagít, hozzásegít a mindennapi életben, a köz- és magánéletben, a világban va­ló biztosabb eligazodáshoz, így jelenthet művelődést, ha valakik a fóliázás tudnivalói­ról cserélnek véleményt, akár meghívott előadó nélkül, puszta egymás közti, hozzáér­tő beszélgetésben. Egy a lé­nyeg: egyetlen művelődési formát se abszolutizáljunk. HOBBI, VAGY MOZGALOM A felvetődött problémák markánsan tükrözik a brigád­művelődésben uralkodó szel­lemet, egyben bizonyítják a tá­mogató tevékenység szüksé­gességét, melynek különösen most, az első kísérleti évben van páratlan szerepe. Az ilyen és hasonló összejövetelek nemcsak a versenyzők számá­ra szolgálnak újdonsággal, fontos tapasztalatokhoz juttat­ják a népművelőket is. Az eredményt, a sikert voltakép­pen együtt izzadják ki folya­matos, közös munkájukban. Az irodalmi séták — vilá­gos — nem kötelezőek, éppen úgy, mint más művelődési for­ma sem. Csupán lehetőségként ajánlják mindegyiket: a zenei rendezvények, ankétok, viták,' fórumok látogatását, a sport- rendezvényeken való aktív részvételt, a műteremlátoga­tást, az önművelés különféle alkalmait. A kollektíváknak maguknak kell eldönteni: él­ni kívánnak-e a lehetőséggel. Bár lehet, hogy a bányászbri­gádoknak körülményesebb az irodalmi séta, mint a balassa­gyarmati, vagy szécsényi bri­gádoknak, melyek közül so­kan szintén részt vesznek a mozgalomban, de nem lehetet­Gyakori tapasztalat ma is, hogy a művelődést kevesek hobbijának tekintik — még üzemi irányítók is. Ezért az­tán a brigád két-három embe­rének nyakába varrnak min­den kulturális munkát, ók az ügyeletes könyvolvasók, kon­cert- és kiállításlátogatók stb. Ha ez a szemlélet így marad, akkor a meghirdetett közmű­velődési mozgalomból aligha lesz az, aminek elképzelték, tehát, mozgalom. Csak egy esetben: ha min­denki egyéni érdeklődése, le­hetősége, ereje szerint veszi ki részét a művelődésből, ha egyéni tudását, ismereteit ér­tékesíti a maga és közössége számára. Eszerint az elgondo­lás szerint az sem baj — sőt! —, ha a szocialista brigádok egy-egy eseménybe családtag­jaikat is bevonják, a közös él­mény örömét velük is meg­osztják. A bányászbrigádok — né­hány önértékelésben olvasha­tó — már eddig is szórakoz- tak-művelődtek családostól, szinte ösztönösen ráéreztek kivételes hasznosságára, pá­ratlan ízére. Érdemes folytat­ni és követni e formát. A beszélgetés egy óra hosz- szat tartott, a különböző ren­dezvényekre való figyelemfel­hívással ért véget. A résztve­vők elégedetten álltak fel az asztal mellől, érezték, értelme volt a találkozásnak, tisztáb­ban látnak, gyarapodtak. S remélni tudjuk, tapasztalatai­kat átadják munkahelyük más kollektíváinak is, és erjesztő! lesznek a művelődésről, a mű­veltségről való újféle gondol­kodásnak. Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom