Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

öt/enhárom négyzet méternyi boldogság Még áll a ház Honfoglalók a Nevesincs utcában Kívülről szemre tetszetős, modern épület, s mellette már csaknem készen az újabb lakóház Nagybátonyban. Nemrégiben egy reprezen­tatív felmérés a többi között azt tudakolta, mi a legszük­ségesebb igénye a házasulan­dó fiataloknak. Senki sem le­pődött meg a válaszon: a la­kás. Amelyre ki-ki éveket vár, amelyre talán egy életen át gyűjt, s amely a családok életkezdésének elengedhetet­len kelléke. Jelzőink jófor­mán elkoptak a lakáskérdést illetően... s még folytathat­nánk bőségesen, de itt és most éppen egy ellenpélda következik. Olyan fiatal há­zasokról lesz szó, akik egy­két éven belül átvehették lakásuk kulcsát. A helyszín Nagybátony, az időpont július dereka, a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat egyik felvonulási épületében éppen a kulcsát­adás előtti ceremónia zajlik* Habár ceremóniáról éppen­séggel nem beszélhetünk, mert a kérdések, az olykor-olykor heves indulatok nélkülözik az ünnepélyességet. De hisz ért­hető is, mivel nem kis érték­ről, s egy életet meghatározó szerződés aláírásáról van szó. Az újdonsült bá­nyászlakók azon háborognak: miért nincs gáz a lakásban. Ám mégis valamennyien alá­írják a kulcsátvételi elismer­vényt — egyébként mire e sorok napvilágot látnak a TI- GÁZ megoldotta a problémát. Nem könnyű hát állni a sarat dr. Titkos Károly jog­tanácsosnak és Csincsik Sán- dorné OTP-főelőadónak, akik készséggel válaszolják meg az ilyenkor szokásos türelmet­lenkedő kérdéseket. Aztán házszemlére indul a honfog­laló tömeg, jóllehet mindenki többször is átnézte már kívül- belül a lakást, de ez a mos­tani vizsgálódás egészen más! Miközben egyenként átve­szik a kulcsokat, s fölfelé ha­ladunk a négyemeletes épü­letben, sorra-rendre hallani a véleményeket: — Nézd milyen szép a ta­péta! — mondja örömtelten az egyik fiatalasszony, amikor a júliusi napsugarak megvi­lágítják fi nagyobbik szoba falát. Másutt a tágas, világos ablakokat dicsérik, de van­nak, akiknek éppen a tapéta nem tetszik. — Jobb lett volna, ha csu­paszon hagyják — jegyzi meg a III. emelet 3-as szobájának lakója, Tőzsér József. — Mást képzeltünk-.. — A férj a ká- nyási aknaüzemben dolgozik, eddig a szülőknél laktak két és fél esztendős kislányukkal, decemberben adták be a la­kásigényüket, s máris birto­kukba vehetik. A szomszéd, Bakos Zoltán szintén a Nógrádi Szénbá­nyáknál dolgozik — a többi lakóhoz hasonlóan —, autó­szerelő Ménkesen. Két éve házas, ők egy éve jelentették be lakásigényüket. Nagy örömmel, de gyakori fejcsó- válgatással vizsgálgatják a szobákat, a konyhát, a mel­lékhelyiségeket. — Hát bizony a munka mi­nőségén van egy-két kifogá­solnivaló — jegyzi meg fino­man a feleség, s rámutat az összecsöpögtetett falra. Mind­ezeket összeírják, majd a kö­zeljövőben elvégzik a javítá­sokat a NÁÉV dolgozói. Még neve sincs az utcának, a lakóházat is csak úgy em­legetik a „B—4-es”. Kívülről szemre tetszetős, modern, be­lülről tágas lakások, a kor igényei szerint készültek. A huszonnyolc család beköltözé­sével már több mint ezren laknak a bányászlakótelepen, amely a Mátra nevet viseli. Ez év első felében adták át a korszerű, jól felszerelt, ízlé­sesen berendezett ABC-üzle- tet, s mint ennek vezetője mondotta, jóval nagyobb for­galmat is „elviselnének”. Épülnek az összekötő utak, s az egyéb közmüvek, infra­strukturális létesítmények- Nem kis lemaradás után mozgásba jött a nagybátonyi lakótelep. És épül-szépül már a következő lakóház, rövide­sen ebbe is beköltözhetnek az új honfoglalók. Üj lakók, új gondokkal, de új örömök­kel és reményekkel. Az öt­venhárom négyzetméternyi boldogság reményével. T. L. Huszonegy plusz egy Ötvözetbrigád Hobbijuk a Az Ötvözetgyár távol esik ugyan a megyeszékhely köz­pontjától, a salgótarjániak azonban akarva-akaratlan na­ponta tapasztalják létezését. Kéményeinek kékes, ködsze­rű füstje gyakorta rátelepszik a városközpontra. A gyáron belüli művelődési tevékeny­ségnek nem ilyen hivalkodóan nagy a „füstje”, de annál meggyőzőbb a „lángja”. Szá­mos elismerő oklevél, serleg és miegymás tanúskodik arról, hogy a gyár dolgozói a mun­ka mellett a közművelődés­ben is eredményesen vesznek részt. A gyárnak nem lévén sa­ját kultúrotthona, a művelő­dési tevékenység, a KISZ-, a szakszervezet és a brigádmoz­galom keretei között zajlik. Hivatalosan huszonegy szo­cialista brigádot jegyeznek, mi most mégis a huszonket­tedikről szeretnénk említést tenni. Tagjai különböző terü­leten dolgoznak, így tulajdon­képpen más-más brigád tag­jai, illetve patronálói. Ha azonban vetélkedőkről esik szó, együtt emlegetik őket. A gyárkapun túl is így ismerik őket: az Ötvözetbrigád. A kezdet kezdetén öten „öt­vöződtek” egy brigáddá. Mi­ért ennyien? Nem, nem a vé­letlenen múlott. Általánossá vált gyakorlat ugyanis, hogy a vetélkedőket ötfős csapatok számára hirdetik meg. Őket is egy vetélkedő — a gyári KISZ-alapszervezet házi ve­télkedője — hozta össze még 1974-ben. Akkor egymással, azóta együtt vetélkednek. A lehetőséget, hogy erőiket egyesítsék Szabó János ismer­te fel. Már abban az évben sikerrel vettek részt a me­gyei sporthivatal által szer­vezett „Ki tud többet a sport- mozgalomról?” című vetél­kedőn, melyre ' azóta is min­den alkalommal beneveznek, és legtöbbször az elsők között végeznek. Mert, hogy el ne feledjük, a sport mindegyikü­ket érdekli. De nem válogatósak. Im­már hét esztendeje képvise­lik gyárukat a legkülönbözőbb vetélkedőkön, szellemi agy­tornákon. Nem is eredmény­telenül. Legutóbb a „Kell a jó könyv!” és a „Fáklya” ve­télkedőn jeleskedtek. Legin­kább arra büszkék, hogy — mint a városi és a megyei ve­télkedők szinte állandó részt­vevői — már ellenfeleik is ismerik őket, számolnak ve­lük. Ideje hát nekünk is név szerint megismerni őket! A „brigád” lelke Olasz Pál la­borvezető vegyészmérnök. Korábban az alapszervezet KISZ-titkára volt. Szenvedé­vetélkedés lyes rejtvényfejtő, de rögtön­zőképességéről és feszültség­oldó humoráról legalább eny- nyire ismert. Mellesleg há­romszor nyert a „Játék a be­tűkkel” című televíziós já­tékban. Lengyel László mű­szerészhez a zene áll legkö­zelebb. A „szervező”, Szabó János szb-titkár művészeti és helytörténeti kérdésekben járatos, ök hárman egyéb­ként az Ötvözetgyár MTE kis­pályás labdarúgócsapatának is tagjai. Király Tibor műsze­rész az MHSZ helyi csoport­jának elnöke, a vetélkedőkön pedig lexikális tudását, napi hírekben való tájékozottságát kamatoztatja. A közelmúlt­ban vált meg az Ötvözet­gyártól az ötödik alapító tag, Forgách Ferenc kohómérnök. Jelenleg ugyan a Nógrádi Szénbányáknál dolgozik, de a „brigáddal” nem szakadt meg kapcsolata. Időközben persze új embe­rek is érkeztek. Dr. Kollár Mihály, — a litkei „Űj tükör klub” tagja — jogászként he­lyezkedett el nemrég az Öt­vözetgyárban. Nem kétséges, általa is tovább erősödik a csapat Az „Ötvözetbrigád” egyéb­ként sem zárt közösség. Az alapító tagok közé sok fiatal 4 NÓGRÁD - 1981. augusztus 2., vasárnap Elfeledtük Borbás Vincét? Nem sok megyénkbeli köz­ség büszkélkedhet azzal, hogy szülötte európai hírű tudóssá lett. Talán néhány helybeli­nek is újdonság, de Litke ilyen település. Hétgyerme­kes családban született fiú, 1844. július 29-én, s az egye­temi katedráig felküzdve ma­gát 1905. július 7-én Kolozs­várott hunyt el. Hátránnyal indult. A csa­lád szegénysége folytán csak 16 éves korában juthatott el az egri gimnáziumba. 1868-tól a budapesti egyetemen tanult. Három évvel később pedig tehetsége és szorgalma foly­tán már tanársegéd. A követ­kező évtől három évtizeden keresztül a budapesti Főreál­iskola tanára, e közben 1874- ben bölcsészetből doktorál, s hat évvel később egyetemi magántanári címet kap. Csak élete végén nyerte Nel a rég megérdemelt egyetemi kated­rát a kolozsvári egyetem ta­nára, s a botanikus kert igaz­gatója volt életének utolsó három évében. Borbás Vince a nógrádi kis­község szülötte, a múlt szá­zad legnagyobb magyar bo­tanikusa, a magyar növényvi­lág- a növényföldrajz-ku- tatás korszerűsítője volt. Ku­tatásai eredményeit 874 dol­gozatban tette közzé. Kétezer új növényalakot írt le és ne­vezett meg. Ezek nagy része ma is használatos. Rendszer­„A BALATONI VIDÉK — bájos menyasszony, ki vőle­gényére vár, minden ponton új bájait tárja föl; mentül tovább nézzük, annál szebb­nek látjuk” — írta Jókai majd száz évvel ezelőtt. S a magyar tenger természeti szépségei, aranyló napnyug­tái, nyugodt víztükre, vagy haragos zöld hullámai, ezüst­ben játszó éjszakai csillogá­sa, azóta is költők tollát, fes­tők ecsetjét ragadtatta el. Ezren és ezren ültek partja­in, siklottak kibontott vitor­lással, élvezték a selymes, tiszta vizet, gyönyörködtek a csendes hullámzásban, vagy a vad vihar játékában — a legtöbben talán éppen Siófo­kon. Siófok már az őskorban lakott vidék volt. A római hódítás időszakában, Galeri- us császár a Sió torkolatánál zsilipet építtetett. Az első írásos adat Fűk néven említi műszaki értelmiségi sorako­zott fel. Czimmer Juditra, Ivádi Árpádra és a többiekre — az adott témától függően — a vetélkedők során is lehet számítani. Hiszen a vetélke­dőkön a brigád tagjai elsősor­ban nem önmagukat, hanem munkahelyüket képviselik. Az eddigiekből legfeljebb az derülhetett ki, hogy az Ötvözetgyárban hét évvel ez­előtt megalakult egy máig lel­kes, vetélkedni szerető közös­ség. Kétségtelen, hogy ez a hétéves „vetélkedő múlt” is elegendő volna ahhoz, hogy e helyütt is méltassuk patinás érdemeiket. Ennél azonban többről van szó. Természetesen a gyár egyetlen dolgozója számára sem mindegy, hogyan képvi­seli „kifelé” színeiket a bri­gád, hogyan szerepelnek a városi, megyei vetélkedőkön. De legalább olyan fontos — ha nem fontosabb —, hogy a gyáron belül miként érezteti hatását ez a művelődő kol­lektíva. Nos, az „Ötvözetbri­gád” kéretlenül is feladatának tekinti a munkahelyi műve­lődés alkalmainak szervezé­sét, lebonyolítását. Legyen az művészeti rendezvény, is­meretterjesztő előadás, anyák napi műsor, sportesemény, honvédelmi nap vagy más po­litikai rendezvény — szintén egy emberként állnak az ügy szolgálatába. És persze ma már a „házi” vetélkedőket is ők szervezik. — pintér — tani munkái — közülük leg­nagyobb a rózsamonográfia — korszerű származástani alapokon nyugodtak. Űj gon­dolatokat honosított meg a növényi fajok keletkezése, a növénytársulások fejlődésme­nete terén. Elméletet dolgo­zott ki a magyar homokpusz­ták növényeinek, a Magyar Középhegység („ösmátra”) lejtőiről való származásáról. Negyven éven át a magyar flóra legjobb ismerőjeként mint sokoldalú, széles látókö­rű tudós gyarapította ismere­teinket, s szerzett elismerést hazánk tudományának hatá­rainkon kívül is- Tisztelői számos növényfajt neveztek el róla, s egy szaklap is vi­selte címében vezetéknevét. Litkén a Dózsa György út 24. szám alatt megroggyant tetővel, hámló vakolattal, el­vadult udvarral árválkodik az egyszerű szülőház. Legutoljá­ra mint pedagóguslakás mű­ködött, de lassan egy évtize­de lakatlan. Falán ott az em­léktábla. Ez azonban a romo­sodó épületen inkább gro­teszk hatást kelt. Az utóbbi hetekben híre kelt, hogy le fogják bontani. Szerencsére a híresztelést illetékes helyek­ről megcáfolták, azonban nem kell hozzá sok idő, s a rom­boló természet, az elhanya­goltság végez a több mint másfél százados épülettel. Még áll a ház. Kár lenne Siófok Siófokot az 1055-ös évben. Tudjuk, hogy Árpád-házi ki­rályaink is szívesen töltöt­ték idejüket Siófokon. A tö­rök hódítás idején hadikikö- tőként szerepelt a település, amelynek védelmére . erődít­ményt is emeltek. A Rákóczi- szabadságharcban is hasz­nálták ezt a várat a kurucok védelmében. Dús lombú fákkal, parkkal, pirosra festett padokkal öve­zett sétány, szállodák és üdü­lők sora, gondozott strand, hajókikötő, szép ívelésű mó­ló —, ilyen most Siófok 16 kilométeres Balaton-partja. S a városi rangra emelt te­lepülés — mint üdülőhely, mint idegenforgalmi központ él a köztudatban. S nem is ok nélkül. Siófok a Balaton­part egyik legrégibb — több mint 100 éves — üdülőtelepe. „1861-ben épült meg a Nagy­kanizsa felé vezető vasútvo­nal, két évvel később a Sió­zsilip és a Sió medrének ren­dezésével, töltésének építé­sével szabályozták a Balaton addig igen magas és erősen változó vízszintjét, megte­remtve ezzel a tóparti üdülő­élet alapjait. Az akkor már igen népszerű Balatonfüred- re a siófoki vasútállomásról hajón keltek át, ily módon Siófok üdülőhelyi fejlődésé­nek megindulása részben Fü­redhez kapcsolódik. Hama­rosan saját lábára állt az egy­kori mocsarak helyén kiala­kuló fürdőhely, az épület a víi fölött állott és a szezon végén síneken lehetett be­vontatni a szárazföldre. Az 1885-ös parcellázás után meg­gyorsult a fejlődés, a kiépí­tett partvonal mögé parkot, platánsoros korzót telepítet­tek” — írja az útikönyv Sió­fok múltjáról. Századunkban gyorsan fej­lődött a Balaton-parti üdülő­hely. Parkokat telepítettek, üdülőket építettek. De máig tartó igazán nagyszabású fej­lődés a felszabadulás után kezdődött meg. Csatornázás­sal, a közművek fejlesztésé­vel, az úthálózat kialakításá­val vetették meg a fürdővá­rossá válás alapjait. Válla­lati és szakszervezeti üdü­lők sora települt ide, szállo­dasort telepítettek az Ezüst­parton, éttermek, szórakozó­helyek, üzletek nyíltak. ÉS A JELEN? A városia­sodás, az idegenforgalom gondjai, s a nagyszabású ter­vek valóra váltásának örö­mei között zajló hétközna­pok? veszni hagyni. S kár lenne jellegzetességeitől megfosz­tott „új házzá” átalakítani* Litke, a határában fellelt ős­lénytani ritkaságok révén már a közeljövőben egyik neveze­tes idegenforgalmi célpontunk lesz. Ez sugallja a lehetőséget: a ház eredeti formájában — vagy ahhoz hasonlóan — helyreállítva emlékház, em­lékmúzeum lehetne. össze- gyűjthetnénk benne íélig- meddig elfeledett nagy tudó­sunk munkáit, s ha előkerül­ne talán használati tárgyait, életének tárgyi emlékeit. A kertben el lehetne ültetni, meg lehetne honosítani a ró­la elnevezett vagy általa fel­fedezett növényeket. Mindez meghaladja a község szűkös anyagi kereteit. Széles körű társadalmi összefogást igényel. Üzemek, intézmények, szoci­alista brigádok, diákok, kis­iparosok összefogásával azon­ban, egyszóval mindenkiével, aki szívügyének tartja egy híres tudós méltó emlékét, sikerülhet tartalmas látniva­lóval gazdagítani az Ipoly völ­gyét. Szerdán volt Borbás Vince születésnapja. Lehetne ez kezdete, indítója a nagy mun­kának, s ha a közös akarat megvan, a születés 140. évfor­dulóján avathatnánk az em­lékházat­g- i. I Siófok a déli part legnép­szerűbb üdülőhelye. Mert itt épült a legtöbb szakszerveze­ti és. vállalati üdülő, mert kö­zel a főváros, az M—7-es út még közelebb hozta, a jó vasúti közlekedés a déli, nyugati országrésszel kap­csolja, mert nagy a strand­ja, sok a szállodája —, s mert Siófok nevét a külföldiek előtt is bizonyos nimbusz ve­szi körül. A jó ízek, a kelle­mes pihenések, fürdések, ha­józások élménye, szinte zú­dítja ide az idegeneket. Jó időben, egy-egy hét vé­gén a húszezer állandó lakos mellett 40—60, olykor 80 ezer ember ellátásáról, szállásá­ról, kulturált időtöltéséről kell gondoskodnia a város­nak. S természetesen nem hanyagolhatják el az állan­dóan itt élő lakosság igénye­it sem. A finom, szemcsés homok,' a víz, a napsütés valóban vonzó a fürdőzők számára. (A finom siófoki homokot az ita­tóspapír elterjedése előtt porzónak használták. A XVIII. századi feljegyzések szerint a siófoki asszonyok gyűjtötték a homokot ilyen célra.) Rossz időben az evés-ivás örömein túl is nyújt progra­mokat a város. Néhány régi épület régi hangulatokat idéz. Kálmán Imre, a világhírű operettszerző Siófok szülöt­te. A róla elnevezett sétá­nyon emlékmúzeumot ren­deztek be a művész tisztele­tére. Jókai Mór éppen Siófo­kon töltötte élete utolsó nya­rát. Zichy Mihály, a festő gyakran vendégeskedett ab­ban a villában, amely ma bányászüdülő. A Matróz csár­da kertjében a kis szökőku­tas vízmedence falán a bala­toni vitorlázás története ta­nulmányozható. Látványos séta színtere lehet a kikötő, amelyet mai formájában 1928 —30-ban alakítottak ki. Az első siófoki kikötőt 1863-ban építették. . A város egyik régi utcájá­ban, közel a Sió-hídhoz áll a Beszédes Józsefről, a reform­kor neves mérnökéről elne­vezett múzeum. Beszédes Jó­zsef Széchenyi István műsza­ki tanácsadójaként tevékeny­kedett. Nevéhez fűződik a Sárvíz, Sió, Balaton vízrend­szerének szabályozása. A múzeum a Balaton múltját, élővilágát tárja a látogató elé. A hajózás emlékei mellett a Balaton szabályozása és víz­védelme vezet el napjainkig. A SIÓFOKI főtér kulturális központjában időszaki kép­ző- és iparművészeti kiállí­tásokat rendeznek, különösen bőséggel, éppen nyáron, az üdülőkre való tekintettel K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom