Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-06 / 183. szám
VIMO PPOIFTAoim crjv/rcni <ryc{<■ j NOGRÁD AZ MSZMP NOGfjAQ^MEGYE) BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI T Sóder Ludányhckosziból XXXVII. ÉVF. 183. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1981. AUGUSZTUS 6., CSÜTÖRTÖK Tanács nélkül S ok szó esik az utóbbi időben Nógrádban is a falvak védelméről. A községekből a városokba áramlás csökkentése, megakadályozása csak úgy lehetséges, ha a tanácsok eddiginél többet törődnek a falusi lakosság alapellátásának fejlesztésével, ha a megye költségvetéséből a korábbiaknál több pénz jut a községek pénztárcájába. Különösen az elmúlt években önálló tanács nélkül maradt úgynevezett társközségek ellátása, fejlesztése igényel megkülönböztetett gondoskodást. A falvak közös tanácsba szerveződése ma már a községek 76 százalékára terjed ki. A Magyarországon működő 714 közös tanácsnak több mint 2300 úgynevezett tagközség gondjaival kell megbirkóznia. És ezek nem kis gondok. Mert bár alapvetően aligha vitatható annak az elvnek a helyessége, hogy szükség van a körzetesítésekre, hogy a székhe'yközség tanácsa magasabb színvonalon tud gondoskodni a környezetében levő települések lakosságának ellátásáról, az erők koncentrálásával szakszerűbb lehet az ügyintézés —, ez az újfajta települes- kapcsolat elég sok feszültség hordozója is lehet. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben négy megyére és csaknem száz társközségre kiterjedő vizsgálatot tartott, hogy a mindennapok gyakorlatában tájékozódjon a jelenlegi helyzetről. A szakemberek megállapították: a kisközségek elnéptelenedésének egyik oka éppen az, hogy ezek gyakran óhatatlanul is hátrányos helyzetbe kerülnek a székhelyközségekkel szemben. A közös tanácsok megalakítása több kis falu lakóiban azt a benyomást keltette — s nem teljesen alaptalanul. —, hogy velük most már senki nem törődik, nincs aki képviselje az érdekeiket. A társközségi közélet kárát látta annak is, hogy a pedagógusok es a mező- gazdasági szakemberek — tehát a falusi értelmiség egy része — a székhelyközségbe költözött, s így az ott maradottaknak a közös tanácsban nemigen akad tekintéllyel rendelkező és befolyásos szószólója. Sajnálatos tény. de jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy a közös tanácsoknak eddig még csak alig fele tárgyalta meg egy-egy társközségének helyzetét, a legégetőbb tennivalókat. Így nem csoda, hogy ezeknek a kis településeknek a lakói elkedvetlenednek, alig érzékelik, hogy érdemileg is beleszólhatnak a településcsoport közös ügyeibe. A társközségek lakói joggal várják el, hogy sajátos gondjaik megoldásához több segítséget kapjanak a különféle szintű tanácsoktól, de még a központi szervektől is. Annál inkább, mert a tervtörvény egyértelműen fogalmaz: „a településhálózat hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelően folytatódik a különböző településcsoportok közötti ellátási különbségek csökkentése...” Nehéz persze általánosítható receptet adni ahhoz: hogyan kaphatnának megfelelő támogatást a közös tanácsoktól a társult községek. De több konkrét jó példa van már erre is. Sokszor csak olyan apróságokon múlik a dolog, hogy jól előkészítenek, megszerveznek a településen egy falugyűlést, s az ott elhangzott észrevételek, javaslatok nem maradnak pusztába kiáltott szavak. Máskor elég a közéleti klíma javításához, ha egy-egy, elsősorban a székhelyközséget érintő fontosabb döntés eíőtt a társközségek lakosságának véleményét is kikérik. A tanács nélkül maradt falvakban az emberek általában a törődés, az odafigyelés bizonyítékaként értékelik azt is, ha hetente egyszer-kétszer az ügyintéző „házhoz megy”, s helyben, a tanácsi kirendeltségen próbálja elintézni az egyszerűbb ügyeket. Vagy ha csupán összegyűjti a nyomtatványokat, hogy ne az ügyfél, hanem az ügyirat utaz- zon. Sok múlik persze azokon a tanácstagokon is, akik a társult falvak lakosságát képviselik a közös tanácsban. Leginkább nekik kell a sarkukra állniuk ahhoz, hogy az apró falvak ne kerüljenek a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe a székhelyközséghez képest. Sokat segítene, ha ezeknek a tanácstagi csoportoknak a vezetője — erre egyébként központi iránymutatások is ösztönöznek — egyre több helyen tanácselnök-helyettesi rangba kerülne. így természetesen eredményesebben tudná képviselni választópolgárai érdekeit. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a Centralizáció, a körzetesítés az életben, a gyakorlatban soha nem lehet kizárólag sematikus, egyirányú folyamat. Miközben tehát indokolt lehet például a jól előkészített és valóban valamennyi környékbeli település érdekeit szolgáló iskolakörzetesítés, elképzelhető. hogy más területeken éppen a decentralizáció lehetőségeit kell fontolgatni. Egy-egy kisebb község tanácstagi csoportjai, mint helyi önkormányzati szervek, saját településükre vonatkozóan bizonyos hatásköröket önállóan is elláthatnának. Ezzel tekintélyük, súlyuk is növekedne, s talán az ügymenet is egyszerűbbé válna. Márcsak azért sem kell minden hatáskört a közös tanácshoz összpontosítani, mert állam- igazgatásunkban immár jól bevált alapelvnek számít, hogy az ügyeket célszerű ott elintézni — ha lehetséges — ahol azok keletkeznek. A kisebb települések közéletének megélénkülését jelenthetné az is, ha a több község közös tanácsa nemcsak mindig a székhelyfaluban tartaná meg üléseit. Az egy- egy kisebb faluba kihelyezett tanácskozások mindenképpen az egyenrangúság érzését keltenék a társközségekben. Egy a lényeg: azok a kisközségek, amelyeknek hosszú távon is fontos funkciójuk van az ország településhálózatában, tanács nélkül se maradjanak tanácstalanok. D. A. Csepegtető öntözés Országos kertészeti öntözési bemutatót tartottak szerdán az albertirsai Micsurin Termelőszövetkezet dánszent- miklósi központjában. A közös gazdaságban elsőként honosították meg a víztakarékos és -gazdaságos csepegtető öntözési eljárást, s több éves tapasztalataik alapján más gazdaságoknak is terveztek hasonló öntözőrendszert. Napjainkban a mezőgazdasági nagyüzemek a költségek csökkentése és a gyümölcs minősége, a termés biztonsága érdekében keresik az öntözés optimális módszereit. Az egyik ilyen a csepegtető öntözés. A szakemberek a bemutató alkalmával is hangsúlyozták, hogy az öntözésnek a telepítés elengedhetetlen részévé kell válnia, mert a nagyobb költséget a termőre forduló gyümölcs visszaadja. > Inari szövetkezetekben járt tiógrátiba látogatott az OKISZ elnöke Szerdán Nógrádba látogatott Rév Lajos, a párt Központi Bizottságának tagja, az OKISZ elnöke, akit Balassagyarmaton Krisch Árpád, a KISZÖV Nógrád megyei elnöke fogadott. Ezután ellátogattak a Balassagyarmati Építőipari Szövetkezetbe, ahol Kun Zoltán elnök tájékoztatást adott a gazdálkodás helyzetéről és időszerű fejlesztési teendőkről. Bemutatta az épülő új cserépkályhaüzemet és a kisbútorokat előállító részleget Az OKISZ elnöke elismerően szólt a látottakról, és hangsúlyozta az ipari szövetkezetek együttműködésében rejlő lehetőségek, valamint a szakosodás fontosságát Ezután Rév Lajos felkereste a Szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezetét, ahol Faj- csik József elnök elmondotta, hogy korszerűsítik a bedolgozási formát, és a hatodik ötéves tervben egyidejűleg fejlesztik a munka- és szociális körülményeket. A Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari szövetkezetben Botos Attila elnök, Rácz Gyula párttitkár fogadta — többek között — az OKISZ elnökét, aki komplex tájékoztatót hallgatott meg a szövetkezet belső életéről, a cigányok boldogulásáról. A legtöbb szó a szövetkezet hosz- szú távú fejlesztési, kérdéseiről hangzott el. Ezután Rév Lajos Salgótarjánba látogatott és a megyei pártbizottság székházában fogadta Géczi János, a párt1 Központi Bizottságának tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára. Eszmecserét folytattak a megye ipari szövetkezeteiben kibontakozó fejlődési folyamatokról és tapasztalatokról, valamint a feladatokról. Egyetértettek abban, hogy a lehetőségek jobb kihasználásával még di- namikusabbá tehető az ipari szövetkezetek fejlesztése Nógrádban. A délutáni órákban Rév Lajos továbbutazott Heves megyébe. l: ■ . ... ............. A ludányhalászl termelőszövetkezet sóderbányájából napi négyszáz köbméter jó minőségű sódert termelnek ki. Csehszlovák exportra negyvenötezer, hazai felhasználásra tizenötezer köbmétert szállítanak. Feldolgozógépek az erdőkben lesztésű, részben mezőgazda- Az üzem most már rendelke- sági gépekből átalakított zik a fontosabb erdőművelő eszközöket használnak. A Za- berendezésekkel. Részben lai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz- szakembereik tervei alapján a daságban öt év alatt meghá- helyi üzemekben készítik el a íomszorozódott a gépi telje- gépeket, külföldön is felkel- sítmény, korszerű fűrészeket tette az érdeklődést legújabb szállító cél járműveket és ra- típusuk az egri aprítógép, kodókat állítottak munkába, amely az eddig veszendőbe Időközben negyedére csők- ment hulládéi; gally«.'.: hasz- kent a munkáslétszám. Só- nosítását teszi lehetővé. Az mogyban, ahol évente több mint félmillió köbméter faanyagot termelnek ki, már több mint félezer korszerű gép dolgozik. Jelentősen nőtt az ipari fa kitermelése és a korábbinál értékesebb alapanyagokhoz jutnak a feldolgozók. A korszerűsítés újabb « állomásaként svéd gyártmá- uZ DiicfcS BPÍiSil nyú gépsort állítanak munkába. Ezzel, amennyiben a Az egriek ötletességét bizo- kísérlet eredményes lesz, le--nyitja, hogy új fahasító gépet hetővé válik a hazai faállo- is szerkesztettek, amely kemény feldolgozása. A tízezer vesebb energiával végzi a hektáron gazdálkodó Nyu- munkát. Félmillió hektárral nőtt az elmúlt évben az ország erdőterülete és évente már több millió köbméter fát termelnek ki a gazdaságok. Az eredmények még jobbak lehetnének, ha az erdőkben a műszaki fejlesztés is mindig lépést tartana a faállomány bővítésével, illetvé a'felhasználók igényeivel. A hazai erdő- és fafeldolgozó gazdaságok gépészeti fejlesztése némi lépéshátránnyal indult meg. Az eredmények azonban már a fellendülés időszakáról tanúskodnak. Nőtt az erdei munkák gépesítettsége, amely mindenekelőtt a nehéz fizikai munka kiváltásánál mutatkozik meg. A fadöntést, a gallyazást, a szállítást és még jó néhány erdei munkát már teljes egészében gépekre bízták. Ám nem ennyire egyértelműek az eredmények, különös módon éppen a hazai jellegzetes, úgynevezett keménylombos fafajoknál. A külföldről beszerzett technikai felszerelések ugyanis főként a fenyőerdők kitermelésére alkalmasak. Egerben kifejlesztett fakér- gező gép a lombos fák kezelésére is alkalmas, ellentétben a tőkésországokból beszerzett eszközökkel. Ezekkel csak a fenyőt munkálhatják meg. gat-magyarországi Fagazdasági Kombinát az elmúlt öt évben több millió forintot költött gépesítésre. Korábban a fának csak mintegy Az üzemekben gondot okoz, hogy akadozik az alkatrész- ellátás. Zalában több géptípussal dolgoznak, elég, ha csak egy-egy fogaskerék hitelét tudták géppel rakodni, áqyzik, emiatt gyakran hónaHazai fejlesztéssel Az erdőgazdaságok a művelési munkáknál mintegy háromnegyed részben hazai fejez az arány már eléri a 80 százalékot. Jelentősen fejlődött a fadöntés és a faanyagmozgatás technológiája is. A Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság élen jár a munkafeladatok gépesítésében. Régi alapokon felnő az úi Kórházkorszerűsífés Posztón Afféle szegények menhelye, idősek és rokkantak elfekvője volt az az épület, amely 1904- ben épült meg Pásztón. A II. világháború idején 46 ágyas kórházként emlegették a gyógyítás eme szűkös és meglehetősen elavult körülmények között működő házát. A felszabadulás után a szocialista egészségügy alapelveinek megfelelően szervezték át a kórházat, amely a hatvanas évek idején nyerte el mai formáját. A négy osztály — sebészet, szülészet-nőgyógyászat, belgyógyászat, gyermekgyógyászat — a járás területén élő, közel negyvenezer ember gyógyításáról, kezeléséről gondoskodik. Az egészségüggyel, a "korszerű gyógyítási módokkal szemben támasztott követelmények egyre sürgetőbbé tették a felújítást, ami a hetvenes években valósult meg. Elsősorban belső átalakítással, átszervezéssel és némi leleménnyel. Korszerűsítették a fűtést. Kisebb, világosabb kórtermeket alakítottak ki. Szubintenzív őrzőt hoztak létre, ahol a legsúlyosabb betegeket ápolják. Ebben az időben a műszerezettség is javult. Ám az új gépek beállításának határt szabott a szűkös környezet. A járás nagy lélekszáma, az évi öt-hat ezres betegforgalom, a korszerű gyógyító, megelőző, gondozói tevékenység, a felújítások ellenére is elavult épület szükségessé tette, hogy újabb, nagy horderejű rekonstrukció kezdődjék a kórház területén a VI. ötéves tervben induló beruházásként. A megyei tanács végrehajtó bizottsága elfogadta és jóváhagyta a pásztói kórház rekonstrukciós tervét. A tervdokumentációkból jól kirajzolódnak a majdani, korszerű kórház körvonalai. A tervek szerint az első fokozat — a központi kazán, az élelmezési részleg, a gazdasági ellátórészleg — megépítésére a VI. ötéves tervben kerül sor. Ennek költségei csaknem negyvenmillió forintba kerülnek. A továbbiakban egy betegeket fogadó, többszintes pavilon épül, tágas, modern kórtermekkel, a régi épületben pedig a diagnosztikai részleg kap helyet. A jelenlegi 190 ággyal szemben 240 beteg embernek ad helyet az új kórház. Az építkezés már az idén megkezdődik, s miközben a régi alapokon felnő az új, a kórházban zavartalanul folytatódik a betegek ellátása. pokig áll az értékes erdészeti gép. Az alkatrészhiányon úgy akarnak változtatni, hogy a Lentiben működő fafeldolgozó üzem területén új tmk-. műhelyt rendeznek be. Persze, szívesebben vennék, ha a központi készletből szerez- . hetnék be a hiányzó csere- — darabokat. A Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaságban a meglevő gépek javításához nincsen alkatrész, emiatt már arra kényszerülnek, hogy a leállított efő- és munkagépek kiváltására újat vásároljanak. A traktorokhoz nehezen kapnak alkatrészeket. Ugyanez a helyzet a munkásszállító gépkocsiknál is. A terepjárókhoz két éve hiányzik a szükséges alapvető, műszaki felszerelés. Szívesen vásárolják A gazdaságok szívesen vásárolnak külföldi gépeket, felszereléseket. A szűkös anyagi lehetőségek miatt ezt alapos tervezés előzi meg. Zalában jövőre állítják munkába a kanadai gyártmányú, három nagy gépből álló berendezést, amely az erdőgazdaság egyik fontos munkáját oldja majd meg, az úgynevezett előha&znosítást.