Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

Kényes kérdések Szügyben Mint macska a forró Tánc- és popdalfesztivál A döntőig a nézők döntenek Valaki „jött”. Nem „gyütt- ment”, nem idénymunkás, sem a summások utóda — de nem helybeli! És a hiva­tása is oly fura: sem elvtárs­nak, sem úrnak nem tudják szóllítani, ezért marad a Já­nos, Jani, Jancsikám, — mert hogyan is tisztelhetnének (mármint megszólítással...) egy népművelőt? Az ideköltözés óta hét esz­tendő telt el. Sok víz lefolyt azóta az Ipolyon (mert, hogy szavamat ne fel"djem: ripor­tunk hőse Szügyben él) — sok nvnden megváltozott. Meg­születtek új dolgok — cso­portok, klubok, tanfolyamok. Nyűglődtek, kínlódva, hada­kozva az igénytelenséggel és a szűkösséggel — közben si­keres, jó programok is bejöt­tek. Egyik-másik téren ez fo­lyamatos munka nélkül elkép­zelhetetlen lett volna (az ifjú­munkáskórus, a vezető híján leállt tánccsoport, az öregek klubja, iskolás közösségek). Közben elmondhatta Marczin- kó János népművelő: „Fel­épült végül a házunk.” És egyetemi diploma lapul a fiókban (sajátos módon még nem voltak kíváncsiak erre a tanácsi vezetők, pedig átsoro­lással járna). Valami maradt a régiben: más munka- és beszédstílust, kapcsolattartást várnak sokan a népművelőtől, de senki nem mondja meg őszintén, baráti beszélgetésben, avagy közmű­velődési ügyeket tárgyaló fó­rumon, mit is lát problémás­nak. Kerülgetik, mint macska a forró kását a nyílt beszé­det. Pedig közművelődést igé­nyesen egy ilyen (1350 lakosú) községben csak közvetlen em­beri kapcsolatokra alapozva lehet „mívelni.” Kialakult-e ez, és ha nem, miért? — ez „nyomozásom” fő kérdése. A Szügyi községi közös Ta­nácson kezdtem. A tanácstit­kár szabadságon van. Az el­nökhöz kopogok be. Szemé­lyes véleményét tudakolom — ehelyett jegyzőkönyveket, be­számolókat kapok — látható­an húzódik a véleménynyil­vánítástól. Különösebb prob­léma nincs, csak... — ez a csak három ponttal homályban marad. Mert mi derül ki a papí­rokból? A legutóbbi, februári végrehajtó bizottsági ülésen az egyik napirend a három köz­ség (Szügy, Csesztve, Nógrád- marcal) művelődési helyzete volt. A vb-tagok kérdései: Milyen módszertani segítséget ad a társközségek művelődési intézményeinek a központi művelődési ház igazgatója? Miért nem lehet pávakört in­dítani Szügyben? (Csesztvén azóta már alakult.) Hogyan si­került a gazdasági egységek, társadalmi szervezetek műve­lődési igényeit kielégíteni? A tanácstitkár összefoglalójában a tervek időarányos, pontos teljesítése mellett a szoros kapcsolattartásra hívta fel a figyelmet. Az éves művelődé­si terv? Megállapítja, hogv az év során (mármint i980-ban) jc kapcsolat alakult ki a mű­velődési ház a helyi gazdasá­gi egységek és tömegszerveze­tek között. A művelődési bi­zottság megszervezése segítsé­get nyújtott a programok ter­vezésében és megvalósításá­ban egyaránt. Akkor mi a gond? Többekkel beszélgettem er­ről — olyanokkal, akik sze­mély szerint jóakarói, ha kell. támogatói a művelődési ház vezetőjének a gyakorlati mun­kában, ám a „csak”... náluk is ott van. „Azt mondja: ő nem megy be minden házba, ez nem megfelelő proDaganda- módszer egy-egy műsor, elő­adás közönségének szervezésé­hez. De nem kellene minden házba bemenni — csak lenne az utcán, a héköznapi találko­zásokkor köz.etlenebb; egy­szerűbb hanvétellel mondaná el az agitációhoz szükséses in­formációkat... Nagyon jó tö­rekvés a stencilezési lehetőség kihasználása, de a közkeletű mondással — a szó elszáll, az írás megmarad — ellentétben én azt mondom: a szó minden írásnál többet érne..." „A gyerekek és a fiatalok, no meg a nyugdíjasklub tag­jai már természetesnek veszik az irányt időnként a műve­lődési ház felé. Azt hiszem, ezekkel a korosztályokkal jól szót ért Jancsi, de a középkorú­ak — 35—55 körüliek — va­lahogy kimaradnak. Hogy eb­be mennyi része van annnak a ténynek, városi gyerek volt mindig, mennyi annak, hogy a községből 384 ember na­ponta eljár máshová dolgozni, nehéz elérni Őket, nem köny- nyű eldönteni... És közben ta­nult is a diplomáért, sokszor kiesett a munkából, a beosz­tott művészeti előadó csinál­ta helyette. Többet ki tudna hozni magából, a közösségből, csak..." — A kapcsolattartás kétágú dolog kezdi a beszélgetést Marczinkó János új otthoná­ban, a hosszú munkával fel­épített igényes és ízléses, friss szagú családi házban. —Hogy a lakossággal miként találom meg a közös hangot és a köz­ség gazdasági, állami, társa­dalmi vezetőivel, az eleve két külön tényező. A saját véle­ményem: a lakossággal jónak érzem a kapcsolatot — igyek­szünk igazodni az igényekhez, a lehetőségekh-.. mérten tel­jesíteni a kívánságokat. A ve­zetőkkel? Tudom, van aki nem szeret — szenély szerint velem van problémája. Mert élesen fogalmazok, mert ra­gaszkodom egyes dolgokhoz, mert más az elkéozelésünk a közművelődésró.. Ez átve­zet a másik problémához: a gazdasági egységek vezetői kö­zött nem mindenkinek van korszerű közművelődési szem­lélete. Mást várnak tőlem, mint ami szerintem a felada­tom. Ez nem a többségre jel­lemző, de élő probléma... — És a beszédstílus, alako­sokkal és a vezető,, „ti tartott kapcsolatok külső formája — szerinted milyen? — Nem érzem reálisnak a vádat — az eltelt évek alatt megismertem a falut, errtbere- it. Hogy nem találom meg a hangot? Attól függ, kivel — a jobb közönségszervezés, „kapcsolatápolás” érdeké­ben nem ittam, és nem is fo­gok később sem — órákon át a presszóban, kocsmában. Az építkezés, a tanulás ideje alatt biztosan volt idő, hogy alig láttak — de ennek már vé­ge. ☆ Fut a kocsi — közben egyre azon töprengek, vajon miként fog letisztulni a kép Szügyben ? Hét éve él, dolgozik itt Mar­czinkó János — ahogy mon­dogatják más helyeken is: amíg tanult, a többieknek kellett többet dolgozni. Most már igazán szakképzett, gyö­keiét eresztettek a községben. Ahhoz, hogy az állásában, hi­vatásában is meggyökeresed­jen, nem csak neki, a község vezetőinek is tenni kéne. Ha a? elhallgatásos, hátulról kri- tizálgatós módszert folytatják, ma már könnyen máshová mehet képzettségével. De ha együtt szeretnének dolgozni vele, akkor érdemes lenne őszintén beszélgetni. Nem el­felejteni, amikor valami siker volt, amiért sóikat dolgozott, és nem elhallgatni, mi való­jában a probléma. Az ott élők jobban tudják, ismerik a helyzetet — ám egy személyes véleményt nem hallgathatok el, mikor kényes kérdésekről szól a riport: a legőszintébb, legnyíltabb (ha részben elfogadhatatlan gon­dolatokat kifejtve) — ez ügy­ben maga a népművelő volt a nyilatkozók közül. Mondta, érzi a hibát is — de csak úgy tud tovább itt dolgozni, ha tisztább lesz: ki mit akar, vár tőle, szemébe is elmondják kritikájukat.' Reméljük így lesz! G. Kiss Magdolna Az idén ismét visszakapjuk lelkesen szidott és lelkesen dicsért műsorunkat a televí­ziótól. Ismét lesz táncdalfesz­tivál: mától három egymást követő szombaton örülhetünk a daloknak, szurkolhatunk a szerzők és az előadók győ­zelméért, másnap pedig aho­gyan szokás, szidhatjuk az egész produkciót. Aztán az augusztus 21-i döntő időpont­jában minden bizonnyal ott ül majd a készülékek előtt a fél ország. Legalábbis a koráb­bi táncdalfesztiválok idején ez volt a szokásunk. A zeneszerzők és szöveg­írók csaknem ezerkétszáz mű­vet küldtek be a pályázati (elhívásra. így aztán az elő- zsüri tagjai megközelítően nyolcvan órán keresztül hall­gathatták a dalok magnófel­vételeit, vizsgálgatták a kot­tákat. Két fordulóban folyt a selejtezés, előbb 200, majd 100 alkotás maradt fenn a rostán. Ezt követően elölről kezdődött minden, hogy a szakértőkből álló bizottság kiválogathassa azt a negyven dalt, amely elhangzik mjd a televízióban. Pontosabban csak 36 alkotást hallhatunk, mert az előre nem látható vé­letlenektől félve négyet tar­taléknak soroltak be. Az ed­digi adatokból kitűnik, hogy az alkotók szemében kétség­telenül népszerű a tánc- és popdalfesztivál intézménye. A közönség is bizalommal fo­gadja ezt a műsorsorozatot és elsősorban a zeneszerző­kön, szövegírókon, hangszere­lőkön, illetve az előadókon múlik majd a siker. A fesztivál valamennyi elő­adását a Nemzeti Színházban rendezi meg a Magyar Tele­vízió zenei főosztálya. Újdon­ság lesz, hogy a továbbjutást eldöntő helyezések megállapí­tásában az eddigieknél na­gyobb szerepet kap a közön­ség. A zsűri által adott pon­tok csak felét teszik ki a végeredménynek, s a közön­ségszavazatok által kialakult sorrend szerint további pon­tokat kapnak a dalok, így csak az összesítés után dől el. hogy melyik mű jutott a nemzetközi zsűri elé, a dön­tőbe. A szavazásnak is új módszerét alakították ki: minden dal postai irányító­számot kap (az elhangzás sze­rint emelkedő sorrendben), amelyet rá kell írni a véle­ménynyilvánítást tartalmazó levelezőlapra. A televízió zenei főosztá­lyának az volt a szándéka. hogy a már „befutott” alko­tók mellett minél nagyobb arányban jussanak képernyő­re a fiatalok. Ettnek megfe­lelően az első elődöntőben Nádas Gábor és Szenes Iván mellett mikrofonhoz jut pél­dául Novai Gábor és Fenyő Miklós; a tőrvívó világklasz- szis Elek Ilonán kívül Délhú­sa Gjon és testvére Claudette. Az augusztus 8-i fordulóban Bágya András Jó hogy en­gem néz a két szemed című számát a Tessék választan­ból ismert Stefanidu Janula adja elő, emellett láthatjuk majd a Wastaps és Korái együtteseket. A harmadik elő­döntő titkos esélyese lehet az Óceán együttes a Kuka-blues című számával, de biztos ver­senytársa lesz a Gemini cso­port iS' Ennek az adásnak az egyik érdekessége, hogy Fényes Szabolcs és Szenes Iván dalát Ernvei Béla adja elő. A döntőig tehát elsősorban a közönség juttathatja el a dalokat, ott azonban a nem' zetközi zsűri a művek elhang­zása után „zárt tárgyaláson” hozza meg megfellebezhetet- len döntését. Kriszt György Moszkvai könyvvásár Az elmúlt öt évben a Szov­jetunióban 9,5 milliárd i pél­dányszámú könyv és brosúra jelent meg. A kiadásra került szép- és a gyermekirodalom példányszáma a kilencedik öt­éves tervhez viszonyítva több mint 30 százalékkal nőtt. Mégsincs elegendő könyv. Sőt. minél több szépirodalmi mű jelenik meg, annál na­gyobb irántuk az igény. A papírgyártás helyzete egyelő­re nem teszi lehetővé, hogy a következendő néhány évben gyökeres változások követ­kezzenek be. Az olvasói igé­nyek tanulmányozása azon­ban feltárta, hogy mintegy 250—300 olyan könyv van, amelynek a lehető legnagyobb példányban történő megjelen­tetése enyhít a könyvéhségen. Ugyancsak emelkedett a külföldiek részére megjelente­tett szovjet irodalmi művek száma. A központi kiadók öt év alatt csaknem 80 százalék­kal növelték példányszámaik kiadását. Tizenkét olyan nyel­ven is olvashattak szovjet al­kotásokat, amelyeken koráb­ban nem adtak ki könyvet, így jelenleg 50 idegen nyel­ven jelennek meg a szovjet irodalmi művek, s ezeket több mint 140 országban ol­vashatják. A Szovjetunióban ugyanak­kor évente több mint kétezer külföldi szerző művét adják ki, csaknem 120 millió pél­dányban. Népszerűek a soro­zatok. Nemrég fejeződött be a világirodalmi könyvtár 200 kötetes sorozatának megjelen­tetése, megkezdték a világ­irodalmi gyermekkönyvtár 50 kötetes, valamint a „klasszi­kus könyvtár” sorozatát. Az idén szeptemberben Moszkva harmadik alkalommal látja vendégül a világ könyvkiadó­it. Az előző vásáron 75 ország 2290 cége vett részt, de már eddig az USA-ból, az NSZK-ból, Angliából Ke­nyából, Kolumbiából és más­honnan több mint 1600-an je­lezték részvételüket, köztük olyanok is, akik első ízben látogatnak ide. A vásáron megrendezik „A könyv és a környezetvédelem” című kiállítást. Ehhez kapcso­lódik egy különleges konfe­rencia is, amelyen olyan is­mert tudósok és írók vesznek rész.t, mint Heyerdahl és Cousteau professzor. A moszkvai könyvvásár a világ egyik legrangosabb ilyen ren­dezvénye. Ez a kultúra...? Már messziről hozza a szél az elnyújtott, affektáló fér­fihangot. Aztán közelebb kerül az ütött-kopott Chevrolet, tetején bömböl a hangszóró. Odabent keskeny bajszú, ci­gányképű férfi darálja a mikrofonba: — Ha jól akkar szórakozni, ne mulasszák el, ne ha­lásszák el, ezt meg kell néznie. ,‘v'x'/'^'/'<'Ű\^\/WűO/WV»A»A/WWW\'WVWVOAeVVeSA/VVV/VSA^VA^VV'VWVVVVV^Wi'VVVV't/VVV'V^VVA/VVVVVVV'VV'VWV'UVv így, sző szerint. Viszont könnyedén, mintha mi sem történne. Az írás a nyakatekert, magyartalan hangsúlyo­zást visszaadni képtelen. Aztán: Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (VI.) Sarkadi Péter Sarkadi Péter — Harminc évig éltem Bu­dapesten — jegyzi meg Sar­kadi Péter. Budapesten született 1948- ban. A művészeti gimnázium­ban ötvös-, arany- és ezüst- művességet tanult. — Utána .pár évig fényrek­lámokat terveztem, rajzol­tam — mondja. A képzőművészeti főisko­lán 1969-től 1975-ig tanult, két évig festő szakon, azután a sokszorosított grafikára tér! Pályázott az egri mű­térre 'v lakásokra 1979-ben. 1980-tól az ottani tanárképző főiskolán tanársegéd, rajzot, művészettörténetet tanít. Művei szerepeltek a ma­gyar grafika kiállításán a Nemzeti Galériában 1979-ben, ott vannak a stúdió országos kiállításain, a miskolci téli és a salgótarjáni tavaszi tárlato­kon, a fiatal képzőművészek stúdiója vándorkiállításán Finnországban és a Szovjet­unióban. 1980-ban megkapta az egri akvarellbiennálé nagydíját.-- Sokszorosított grafikát készítek, képgrafikus vagyok. Műtárgyakat is csinálok, ez anyagban többet jelent. Gra­fikában elsősorban a tus- és a rézkarctechnikában dolgo­zom. Műtárgyaim pedig a legkülönbözőbb anyagokból vannak, mert azt vallom, hogy mindennel lehet csinál­ni valamit, akár írógéppel is Egyéoként. a későbbiekben éppen a műtárgyakból sze­retnék egy kiállítást ren­dezni, bemutatni törekvései­met, megismerni a visszhan­got, amelyet kiváltanak. Kísérletező művész. Az An­gyalföld és a Ferencváros tá­jékáról, ahol hosszú ideig élt, közéleti érdeklődést hozott és hordoz magában. — Mindenekelőtt azokat a kliséket próbálom megtalál­ni és egymás mellé rakni, amelyekben az emberek kü­lönböző csoportjai magukra ismerhetnek, ezáltal tudato­sodhat saját helyük és szere­pük a társadalomban, tágabb értelemben a világban is — fogalmazza meg törekvéseit. — Az úgynevezett közhelypa­neleket próbálom megtalál­ni, s újra visszahelyezni ss;ö- vegközi összefüggéseikbe. Mindezt abból a szempontból is fontosnak tartom, hogy a mai nemzeti tudat dolgában is tisztábban láthassak és mások Is tisztábban lássanak Talán el lehetne érnünk odá­ig, hogy például nincs mii szégyelnünk eredményein­ken. És ez csak egy példa a sok közül, Mert időnként mintha erről is megfeledkez­nénk, valóban létező gondja­ink mellett. Ügy látszik Sarkadi Péter azok közé a fiatal művészek közé tartozik, akik művészi tevékenységükön túl, azzal mintegy szerves összefüggés­ben szükségesnek tartják a társadalomban történő fo­lyamatok naprakész megvi­tatását, hogy munkásságuk­kal korosztályuk sajátos szemszögéből szóljanak hoz­zá azokhoz. A törekvés fi­gyelmet keltő, de az eredmény leméréséhez a művek segíte­nek hozzá. — Ahhoz, hogy az értéke­ket, vagy a panelt fölismer­jem, arra van szükség, hogy mint állampolgár elsősorban magamat ismerjem föl — magyarázza. Mit csinál Salgótarjánban? — Elsősorban rézkarcokat csinálok. Amint az az eddigi­ekből is kiderülhetett, az if­júság önismerete, saját ma­gának (elismerése izgat. Tu­lajdonképpen itt is ezek a kérdések íoglalkoztatnak, ezért mindenekelőtt tájéko­zódni kívánok, hogy ta­pasztalatokat gyűjtsék. Mint mondottam, harminc évig Budapesten, most pedig Eger­ben élek. Mindkét város más­más közeget jelent számomra. Azt hiszem. Salgótarján szin­tén különbözik a másik ket­tőtől. Erre is figyelek. Tóth Elemér NŰGRAD - 1981. augusztus 1., szombat T — Csak két napig önöknél az uttazó Arizona cirkuszt Szibériai bocsmedvék, ídomíttott majmok, törrpe pónilo- vak és kutyák! Már válcsák a jegyeket! Hattalmas pony­vasátrunk várja önt és kedves családját este nyolc óráitól bemutattó díszelőadásunkon a régi futballpályán! — Uramatyém... — szorítja tenyerei közé a fejét az egyszerű ember — Mennyi zöldség! A gyerekek viszont szájtátva bámulják az ócska autó tetejére kötötözött ládát, benne az álldogálásra kényszerí- tett két medvebocsot, a ládához láncolt majmot. Az már senkit sem lep meg, hogy a műsor gyenge, a sátor kicsi, egyszóval dögunalom. Mindezt harminc forin­tért. Néző persze van, főként gyerekek. Derék tanácsaink pedig engedélyezik, hogy az efféle társulatok játszhassa­nak (?) községeinkben. Nem kell hót félnünk, segédlettel terjed ez a kultúra. Az Idők végezetéig? Talán ha az engedélyek kiadóit köte­lezték az előadások megtekintésére — valamicskét változ­hatna a helyzet. Minden bizonnyal nem az efféle társula­tok javára. Supermodul zelőegység jelzéseire a beépí­tett memóriaegység végzi el a kívánt kapcsolást. A 22 colos, japán Hitachi képcsővel szerelt, távirányítá­sú színestelevízió az őszi BNV-n mutatkozik be a kö­zönségnek. Az „Infra Super- modul” készülékből az idén ötezer darabot gyárt hazai megrendelésre a Videoton, Jön az Infra Az Orion gyár újdonsága után infrasugarakkal távvezé­relt színestelevízió prototípu­sa készült el a székesfehérvári Videoton gyárban is. Az Infra Supei modul típusú készülék távirányító kapcsolóján egy­idejűleg 16 tv-állomés prog­ramozható előre, a néző a karó (székéből állíthat a hang­erőn, a kontraszton, a fény- és színszabályozón. A kézi ka-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom