Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
Rokowski bejelentette: Csütörtökön folytatják a tárgyalásokat ' Zseb esi Zsolt, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Mieczyslaw Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettes tegnap a késő esti órákban egy televíziós beszélgetés keretében beszámolt a Szolidaritás szakszervezettel folytatott tárgyalásokról. Elmondta, hogy a kormány kezdeményezésére létrejött találkozón ismertették a kormány értékelését a legfontosabb kérdésekről, és beszámoltak az ezekkel kapcsolatos intézkedési tervről. A hétfőn délután félbemaradt tárgyalásokat csütörtökön folytatják — mondta Rakowski — és ekkor válaszol majd a kormány a Szolidaritás követeléseire. Lengyelország jelenlegi helyzetéről a miniszterelnök-helyettes elmondta: a legfontosabb ma az ország számára az alapvető igények kielégítése élelmiszerekből, húsból. Az idén előállításra kerülő hús mennyisége 20 százalékkal marad el a tavalyitól. Rakowski a továbbiakban rámutatott, hogy ha a tiltakozó akciók egyre terjedő hullámát nem állítják meg, s ha a lengyelek nem értik meg, hogy mindennek semmi értelme sincs, akkor újabb megrázkódtatások várnak az országra. A demonstráció, a tüntetések az államot teszik tönkre. A PAP lengyel hírügynökség ma reggel közzétette a Szolidaritás sajtószóvivőjének nyilatkozatát. am_ly szerint a Szolidaritás országos egyeztető bizottságának elnöksége, valamint a varsói regionális szervezet teljes támogatásáról biztosította a tüntető felvonulást. Az akciót egy kétórás varsói körzeti' figyelmeztető sztrájk napjáig, vagyis augusztus 5-ig folytatják — közölte a szóvivő. Varsói lapok a lengyel helyzetről A jelenlegi lengyelországi társadalmi, gazdasági helyzetbe! foglalkozó cikkében a Trybuna Ludu publicistája, Jerzy Bielecki megállapítja, az utóbbi időben a gyárak üzemcsarnokai és a tárgyalóasztalok mellett az utca is a konfliktusok ' felszínre hozásának színterévé vált. Ez igen veszélyes fejlemény, mert az ilyen megmozdulások során az események kicsúszhatnak mindenfajta ellenőrzés alól. Bielecki leszögezi, hogy a válságot nem lehet szavakkal vagy látványos akciókkal megoldani, csupán valódi tettekkel. Emlékeztet rá, a dolgozók hosszú időn át követelték, hogy rövidebb ideig dolgozhassanak, ennek fejében hatékonyabb munkát ígértek. Az ígéret azonban puszta sző maradt. A továbbiakban hangsúlyozza, senki sem veszi védelmébe azokat az embereket, akik alkalmatlanok az általuk betöltött tisztségre, nem tudják jól megszervezni a korlátozott mennyiségű áru elosztását, de nem a vajdák vagy a miniszterek termelnek, csak elosztják jól vagy rosszul azt, ami van és sajnos kevés van, egyre kevesebb. Lengyelország szükséget szenved és ezt mindenkinek fel kell ismernie, aki az ország javát akarja, mutat rá Bielecki. A Zycie Varszavi kommentárja ugyancsak a varsói és más hasonló akciók veszélyeire figyelmeztet. A Szolidaritás vezetői, írja, a kormányt és a pártot teszik felelőssé minden bajért, és azt követelik, hogy azonnal oldják meg az összes problémákat, adjanak élelmiszert, biztosítsák ezt vagy amazt, csakhogy a világ egyetlen kormánya sem helyettesítheti a népet, annak termelőtevékenységét. A kormány csupán szervezi a nép életét, de ezt igen nehezen tudja megtenni egy szétzilált országban, ahol mindenki csak követel, nem számolva a lehetőségekkel. A varsóihoz hasonló megmozdulások szervezőinek fel kell ismerniök, hogy a szocialista megújulás, a jólét és a demokrácia útja nem a tüntetésekkel teli utcákon át vezet. Az utcai felvonulások sokkal inkább a társadalmi5 konfliktusok kiéleződéséhez vezethetnek, mutat rá a varsói lap. (MTI) Eskütétel Teheránban Mohammad Ali Radzsai, az Iráni Iszlám Köztársaság új elnöke a parlament előtt letette a hivatali esküt. Jövendölni ugyan képtelenség, az azonban valószínűnek látszik, hogy ezzel valóban új szakasz kezdődött a zaklatott sorsú ország belpolitikai életében. Maga az új államfő ezt úgy fogalmazta, hogy megválasztásával megszűntnek nyilvánítható a hatalmi harc. Csak a jövő, méghozzá nem Is biztos, hogy a közeljövő döntheti el, állja-e majd ez a kijelentés az idő próbáját. Iránban már hosszabb ideje Baniszadr, illetve Behesti és Radzsai személye körül kristályosodott ki a két legjelentősebb szembenálló tábor. Behesti halálával és Radzsai beiktatásával legalábbis pillanatnyilag minden arra utal, hogy az országban megszűnt a kettős hatalom. Sajátos állapota és most már minden kulcspozíciót az úgynevezett iszlám fundamentalisták foglalnak el. A jövő azonban tele van kérdőjelekkel. Már csak azért is, mert a hatalmi küzdelmekben, különösen egy gyökeresen új útra lépettországban, a politikának megvannak a maga kérlelhetetlen törvényei. Az például nem ismert, milyen volt a viszony a merénylet áldozatává lett Behesti ajatollah és a robbanás előtt a teremből alig néhány perccel távozott Radzsai között. Arról sincsenek megbízható információk, milyen ellentétek feszülnek ma a győztes táboron belül. A lehetőség a korábbinál egységesebb vezetésre megvan, de mint általában az életben, a politikában is más kérdés, hogyan használják ki a lehetőséget. Ráadásul népi szabad elfelejteni, hogy az Irakkal vívott háború jelenleg'ugyan stagnál, de nem ért véget. Így a hadsereg magatartása továbbra is komoly bizonytalansági tényező. Ami Baniszadrt illeti, ugyancsak nehéz kombinációkba bocsátkozni. Úgy tűnik, az államfő távozásával megmentette személyes biztonságát, de vezető nélkül hagyta a köré sereglett politikai erőket. Iránban ugyan folytatódnak a robbantásos merényletek, ezek az elszórt akciók azonban semmiképpen nem jelentik azt, hogy a győztes fundamentalistáknak komoly ellenállással kellene szembenézniük. A világ óvatos várakozással tekint Teherán felé, ezt tükrözik például a Baniszadrnak menedéket adó Franciaország hivatalos lépései. Mitterrand táviratban köszöntötte megválasztása alkalmából Radzsait, engedélyt adott három, már korábban megrendelt járőrhajó leszállítására és korlátozta Baniszadr érintkezését a sajtóval. A párizsi döntések mögött persze meghúzódhat az Iránban élő franciák sorsáért érzett felelősség, de számos más tényező, így a francia —iráni kapcsolatok romlásától való félelem is. } Harmat Endre Iráni d'ákok behatoltak a nyugat-berlini tőkonzulátusra Kedden reggel iráni ellenzéki diákok egy csoportja egy órán keresztül megszállva tartotta Irán Nyugat-Berlin amerikai szektorában működő főkonzulátusának épüle- tét és túszként kezelte a külképviselet hat tisztviselőjét, közöttük a főkonzult is, jelentik rendőri forrásokból. Az akciót a jelenlegi iráni rendszer elleni tiltakozásul hajtotta végre az NSZK- han tanuló diákok mintegy harmincfőnyi csoportja. Több ismeretlen telefonáló a DPA hírügynökségének elmondta, hogy a diákok az Iránban folyó kivégzések és általában Irán jelenlegi politikája ellen tiltakoznak. Egy órával a diákok akciójának kezdete után a rendőrség behatolt a főkonzulátus épületébe, kiszabadította a túszokat, majd eltávolította a támadókat, és közülük tKU’--'t őrizetbe vettek. (MTI) Szadatot Washingtonba várják Az USA elzárkózik a PFSZ elől Az Egyesült Államok semmilyen körülmények közt sem egyezik bele, hogy a közel- keleti rendezésről, nevezetesen a palesztin autonómiáról folyó tárgyalásokon részt vegyen a Palesztin Felszabadí- tási Szervezet — közölték washingtoni hivatalos személyek, tegnap este. Mint a hír- ügynökségek megjegyzik, Washington még az egyiptomi elnök érkezése előtt sietett leszögezni a maga álláspontját, azzal kapcsolatban, hogy Szadat nyilatkozatban mutatott rá: szerinte a PFSZ nélkül nincs lehetőség a közel-keleti rendezésre. Az egyiptomi elnök ma érkezik Washingtonba és hivatalos fogadtatásban holnap részesül, amikor is megkezdődnek a megbeszélések. Barátaink életéből Szovjetunió w Újjászületik a borostyánferen A Leningrád melletti Puski- nónban volt látható a Katalin- palota nevezetes borostyánterme. A XVIII. századi művészeti emlék sorsa tragikus: az elmúlt háborúban a hitlerista barbárok kirabolták. Maradványait 1946-ban a kali- nyingrádi vár romjai között megtalálták, ám a további kutatások nem hoztak eredményt. A borostyántermet helyreállítják. Leningárdban e célból külön műhelyt rendeztek be. A XVIII. századi leírásokat, rajzokat, fényképeket és a szemtanúk elbeszéléseit felhasználva sikerült helyreállítani a 85 négyzetméternyi terület rajzát. A borostyánteremben már elkészült az értékes fafaj tákÉszak és Dél ból összeállított különleges parkett, helyükre kerültek az aranyozott Ámor-figurák. Most következik a munka legbonyolultabb része, a borostyán mozaik összeállítása. A falikép súlya a számítások szerint közel 800 kiló lesz. A szakembereknek még számos kérdésre kell választ találniuk: milyen ragasztóanyagot használjanak, milyen anyagra helyezzék a borostyán mozaikkockákat, milyen faanyaggal borítsák a termet stb. A borostyánt egyébként a kalinyingrádi terület Jantár- nij nevű bányájából hozzák. A munkát a tervek szerint 1990-ben fejezik be. Képünkön: a borostyánterem makettjének egy részlete. A mérnök karrierje Amikor Nguen Nam Kiuinh mérnököt a hanoi mélyfúró • üzemből a miniszterhez hívatták, még fogalma sem volt arról, milyen változás következik az életében. — Arra gondoltam — emlékszik vissza —, hogy a környék újonnan feltárt szénbányájában lesz valami dolgom. De a miniszter így kezdte: — Informálódtam munkájáról, Kiuinh elvtárs, elolvastam káderanyagát, meghallgattam kollégáinak véleményét és úgy döntöttem, hogy új feladattal bízom meg. „TEREMTSEN ÚJ GYÁR ATI” A miniszter ezután hosszasan mesélt az ország déli részének gazdasági helyzetéről, ecsetelte a gondokat, s végül rátért a lényegre: — Délen rengeteg gép, autó, traktor, egyéb felszerelés maradt az amerikaiak kivonulása után, de ezeket kevesen tudják kezelni. Még nagyobb gond, hogy alkatrészt csak Nyugatról szerezhetnénk, erre viszont nincs pénzünk. Az ön feladata az lesz, hogy teremt egy pótalkatrészgyártó üzemet, majd rövid idő alatt működésbe hozza ezeket a gépeket. Nguen Nam Kiuinh nem akart hinni a fülének. Az Idén súlyos árvíz pusztított Közép-Vietnamban Megbüntetik a légi sztrájk résztvevőit 2 NÓGRÁD - 1981. augusztus 5., szerda Nem akarjuk megsérteni a törvényt, de folytatjuk a sztrájkot, mert rendeznünk kell nézeteltéréseinket a kormánnyal — jelentette ki kedden Robert Polin, az amerikai légiforgalom-irá- nyítók szakszervezetének vezetője. A szakszervezet teljesítetlen bérkövetelései miatt indított sztrájk hétfőn megbénította az amerikai légiforgalom nagy százalékát. Rudy Giulianin, az Egyesült Államok helyettes főügyésze azzal vádolta a szak- szervezet vezetőit, hogy félrevezetik tagjaikat, amikor a törvényellenes sztrájkban való részvételre buzdítják őket. Az Egyesült Államok törvényei értelmében szövetségi alkalmazottakra nem terjed ki a sztrájkjog. Dreg Legis közlekedési miniszter kedden megismételte Reagan elnök ultimátumát. Mindazokat a forgalom- irányítókat elbocsátják, akik szerdán nem jelennek meg munkahelyükön. A megüresedett helyeket egyelőre csak túlórázással és a hadsereg segítségével tudják betölteni, de Legis szerint kilencezer ember áll készenlétben, hogy kitanulja ezt a jól fizetett szakmát. Egy szövetségi bíróság elrendelte, hogy a szakszervezet napi egymillió dollár büntetést tartozik fizetni a légiforgalom akadályozásával okozott károkért. Robert Polin, a szakszervezet vezetője napi ezer dolár büntetést köteles fizetni. A kormány, amint a fentiekből kitűnik, el van szánva arra, hogy kenyértörésre viszi a dolgot és minden áron példát statuál. A hatóságok rendkívül erélyes fellépése következtében az elbocsátás mellett asztráj- kolókat letartóztatás és pénz- büntetés is fenyegeti. Kedden az amerikai belső légijáratok nagy részét nem tudták elindítani. (MTI) Az újonnan szervezett gyárakban, bár kezdetleges módon, de sorozatban gyártják a szivattyúkat — De miniszter elvtárs, egy ilyen üzemhez legalább két dolog kell: technikai felszerelés és képzett munkaerő. — Utóbbit kis ügyességgel megtalálja — mondta mosolyogva a miniszter —, az előbbit pedig maga megteremti. Nguen Nam Kiuinh azóta igazgató. Szobájába beszűrődik az üzeme zaja. Vijjognak a motorok, sercegnek a marógépek, sikít az elektromos fúrógép. „MIT FIZETNEK?” — Az üzem él — mondja körbemutatva. — Országos és helyi feladatok szerepelnek a terveinkben. Igyekszünk megfelelni valamennyinek. A kezdet nehéz volt. Ördögien nehéz. És nem a gépek hiánya miatt. Az emberekkel kellett először szót érteni. Nekünk, északiaknak ismeretlen volt az, ami itt mindenki számára természetes. Az anyagiasságra gondolok. Főleg az idősebbek mindig így kezdték a beszélgetést: „Jó, megcsináljuk, de mit kapunk érte?” — Másik, ma már moso- lyognivalóan bonyolult ügy volt a dicsőségtábla elfogadtatása. Északon régi hagyomány, hogy a legjobb, legszorgalmasabb dolgozók arcképét kiteszik a dicsőségtáblára, hadd lássa mindenki. Délen heves tiltakozást váltott ki ez a próbálkozásunk, s jó két évbe telt, mire mindenki megértette, hogy ez tiszteletet ébreszt. — És a termelés? Miből teremtették meg az üzemet? — Szerzett pár álmatlan éjszakát. A legnehezebb a kételkedőek meggyőzése volt. Szerintük négy-öt évnek kellett volna eltelnie, mire az üzem elkezdi a próbatermelést. Mi állítottuk, hogy a felére sem lesz szükség. Mi győztünk, s a kételkedők ma a legjobbak közé tartoznak. Seres Attila
