Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-26 / 199. szám
Szellemi beruházás Tábor a tó partján Készülnlk a szebbnél-szebb tíízzománcképek (Tóth Judit csoportvezető és a gyerekek). A környezet ellen igazán nem lehet kifogása senkinek. A salgótarjáni tóstrand melletti úttörő-váltótábort nyúlánk jegenyék, bólogató szomorúfüzek övezik, s a kerítésen belül kényelmes faházak, jól felszerelt közösségi épületek szolgálnak a gyerekek elhelyezésére, közös munkájához. Kora délelőtti mozdulatlanság. Csendes > az udvar a kánikulai tompaságban. Az imént, kilenc órakor kezdődtek a csoportfoglalkozások. A szobákban, ahol a csoportok tanyáznak, ahol okos és kevésbé sziporkázó ötletek születnek és valósulnak meg a legkülönfélébb anyagból, serény munka folyik. Ó. Kovács Jancsi, a Karancslapuj- tői Általános Iskola nyolcadikosa még engem is megmintáz egy fémlapon, s a művet, gondos kiégetés után, ajándékképpen magammal vihe- tem. Tóth Judit, aki idén érettségizett a budapesti képző- és iparművészeti szakközépiskolában, elégedett a tűzzománc-szakcsoport tagjainak igyekezetével, teljesítményével. A gyerekek rendkívüli iparkodással próbálkoznak a számukra eleddig teljesen ismeretlen ' technika elsajátításán. így van ez a többi csoportban is, a festők, a grafikusok, a makettesek, a bábosok, az építészek között. ☆ Fülöp Zsolt nagybátonyi negyedikes — a három közül ő az egyik, a többiek ötödik, hatodik osztályba jártak — a Kriszta egy egész kollekciót indított útnak. — JóV érezzük itt magunkat — mondogatják többen egymás szavába vágva, s ka- valkád forgatagából hirtelenjében kiválasztom a mihály- gergei Egyed Ágnes és a Neműből Nagybátonyba költözött Szeberényi Olivér nevét. — Egy percre sem unatkozunk. Ha pedig meguntuk volna a munkát, lehet játszani, esténként kulturális műsorokat nézni. $ A salgótarjáni járás 51 általános iskolai tanulója vesz Várkonyi András ötödéves építészmérnök-hallgató. — A kezdés óta rendkívül sokat fejlődtek a gyerekek, most már elégedett vagyok velük — mondja Morvay László, aki pedagógus és grafikusművész egy személyben. — A célját szerintem mindenféleképpen eléri a tábor; remélem, ezek után nem vesz- nek giccset, « jó ízlésű felnőtt válik mindegyikből. Na és ami nem mellékes: ízlésükkel hatni tudnak családjukra, környezetükre is. Varga István, a megyeszékhely Mártírok úti iskolájának Pintér Zsolt sikert aratott linóleummetszete, a Kakasviadal. Szécsényi előzetes A szécsényi művelődési központ új évadjának műsortervében több pódiumelőadás szerepel. A nagyközség lakossága egyre inkább igényli a szórakoztató műsoroknak ezt a formáját. A kis színpadtér miatt a Népszínház és egyéb társulatok előadásai közül nagyon keveset tudnak fogadni. Szeptember 19- én „Szerelem minden meny- nyiségben” című előadáson, többek között olyan ismert színészeket, mint Medgyesi Mária, Detre Annamária, Bujdosó Mária, Rózsa Sándor ismerhet meg a közönség. Az évad másik színházi előadása a „Mama közbeszól”. „Ballada az elkényeztetett ifjúságról”, ez Oszter Sándor zenés pódiumműsorának címe, amelyet októberben mutat be a szécsényi művelődési központ klubhelyiségében. Novemberben az ismert színészházaspár Andai Györgyi és Juhász Jácint vendégszerepei a nagyközségben. A művelődési központ és a helyi ÁFÉSZ közös rendezvénye lesz október 6-án a zenés őszi-téli divatbemutató. A műsorban, amelynek szóvivője Hajas Judit, a Skála manökenje, többek között fellép: Máté Péter, Sasvári Annamária, Dévai Nagy Kamilla, Eszményi Viktória, és a Gemini együttes. Novemberben Szécsénybe várják Kabos Lászlót és Le- hoczki Zsuzsát. Ebben a hó- naoban vendégszerepei a nagyközségben a Vámosi— Záray házaspár. A szocialista brigádok jutalomműsorán Latabár Kálmán, Felföldi Anikó, Bontovics Kati és több ismert művész szórakoztatja a brigádok tagjait. A könnyűzene rajongói bizonyára örömmel fogadják a Hungária együttes novemberi szécsényi konfcertjét. A nagyközségbe várják á pásztói művelődési központ művészeti csoportjait, szólistáit. Az őszi bemutató viszonzása lesz a szécsényiek tavaszi pásztói szereplésének. A legifjabb korosztályról sem feledkeztek meg Szé- csényben. „Meselutri”, ez a címe Zsurzs Katalin zenés gyermekműsorának, amelyben közreműködik Walla Ervin gitárművész és Jan- csó Péter bábművész, s mindezt szeptember 15-án láthatják a szécsényi gyermekek. Októberben Dévai Nagy Kamilla és Oszter Sándor zenés műsorán vehetnek részt a nagyközség apróságai. Novemberben a meseszínház az Erdei tündér című mesejátékot mutatja be. A naptári év utolsó gyermekműsorán Rodolfo bűvész ejti ámulatba ifjú csodáiéit. — Sz. F. — A Xt/lII. század híres anekdótázói, nagy mulattatói közül jószerivel csupán Her- mányi Dienes József neve ismeretes, s tőle is leginkább a Nagyenyedi Demokratikus című gyűjtemény, holott 158 kötetnyi kézirat maradt utána, s lehetne mit válogatni a kortársai által „lábakon járó könyvtartó polc”-nak nevezett derék református pap hagyatékából. Most egy újabb híres anekdotagyűjteményt ismerhetünk meg a Magvető Kiadó jóvoltából a méltán népszerű Magyar Hírmondó, című sorozatban. Kónyi János tizenhat művet, véko- nyabbat-vaskosabbat adott ki, de alig maradt fenn belőlük használható példány, úgy agyonolvasták humoros történeteket kedvelő kortársai. Kónyi János ismeretlen kis- nemes, szegény strázsamester volt, aki csupán szórakoztatni akart. A mindenkor nevető Demokritus ma is élvezetes olvasmány, a XVIII. század jellegzetesen bájos terméke, nyelvészetileg is érdekes szófűzéseivel, a pikantériát körülíró vagy netán kimondó kifejezéseivel. Mi sem természetesebb, hogy fötémája a szerelem, a pajkos lány vagy az erőszakos ifjú. S akit az olvasmány élvezetén felül több is érdekel, eligazítja a gondosan szerkesztett névés szójegyzék, illetve magyarázat. A Történetírók Tárának harmadik kötetét bocsátja közx-e a Gondolat Kiadó Egyház, műveltség, történetírás címmel. A katolikus történetíró iskola, melyet korábban a jezsuiták indították el, a kiegyezés körüli időben érkezett csúcsára, s túllépve rendi korlátain, nemzéti szempontból is jelentősét alkotott. A történelemmel kissé behatóbban ismerkedők előtt ismerősen cseng az a három név, kiknek munkáiból ez alkalommal válogatás készült: Römer Flórisé, Ipolyi Arnoldé, Fraknói Vilmosé. Römer Flórisban nem csak a magyar régészet megalapítóját tisztelhetjük, hanem az első magyar tudományos folyóirat megalapítóját is. 1861- ben indította el a Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket — a hat évvel később alapított Századok (ma is élő folyóirat) elődjét. Korszakos jelentőségű A Bakony c. monográfiája, melynek bizonyos megállapításait százharminc év pora sem volt képes befedni. ö fedezte fel és ismertette először például a Győrött őrzött Corvin-kódexet. Ipolyi Arnold a magyar néprajztudomány klasszikusai közé tartozik, s nem véletlen, hogy nevéhez rögtön egy fiatalkori művét kapcsoljuk: a Magyar Mythológiát. E kötetben művelődéstörténeti tanulmányaiból válogattak, melyek közül külön hely illeti meg A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alakulása című dolgozatát. Fraknói (Franki) Vilmos hatalmas munkabírású, sokat publikáló tudósunk volt a múlt század utolsó harmadában. Elég ha olyan műveire utalunk, mint a Pázmány Péter és kora, a Hunyadi Mátyás élete. Legmaradandóbb, s ma is pótolhatatlan műve Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetései a római Szentszékkel, melyen egy életen át dolgozott, s az államalapítástól 1689-ig tárta fel a vatikáni és egyéb levéltárakban található hatalmas dokumentum- és levelezésanyagot. A nélkülözhetetlen sorozat harmadik darabját jószívvel bocsáthatta útjára a kiadó, mert olyan művek részleteit teszi közkinccsé, amelyeket régi könyvekben, tudományos munkákban antikváriumaink leg- eldugodtabb zugaiban sem lelhet fel a legszorgalmasabb gyűjtő vagy kutató sem. A Gondolatot dicséri a Magyar História című sorozat, melynek jó néhány korábbi kötete már másod- vagy harmadkidásban is elfogyott. Az utóbbi hónap termése két kötet. Kulcsár Péter A Jagei- ló-kort, tehát a közvetlenül Mohácsot megelőző időszakot mutatja be, Somogyi Éva pedig az 1849—1867. közti periódust Abszolutizmus és kiegyezés címmel. Jelentőségük nem csak abban van, hogy a legfrissebb kutatások eredményeit közlik, hanem abban is, hogy közérthető formában — minden középiskolát végzett számára elérhetően és érdekesen — mutatják be a magyar történelem egy-egy korszakát. Fűzött könyvek és olcsók, s a fekete-fehér illusztrációk, korabeli metszetek, térképek, arcképek segítik felidézni történelmünk sok esetben vészterhes időszakát. bábosoktól kérte át egy hét után magát a festőkhöz. Ügy érezte, közöttük hasznosabban töltheti idejét. Most a készülő festménynek ő az egyik fő tervezője és kivitelezője. — Állatkerti kép lesz — meséli. — Majomketreccel, lá- togatókkkal. Meg volt adva a szabadtéri téma, megbeszéltük, mit tudnánk csinálni, ezt választottuk. Ez olyan mozgalmas, vidám . . . A 70—100 centiméteres kartonon — temperával — az állatok és a látogatók egy része már elkészült. Visszaadnak valamit az eredeti elképzelésből. Hogy aztán végül is milyennek sikeredik, majd elválik, akit érdekel, bizonyára látni fogja a művelődési tábor után a megyei vándor- kiállításon. Pintér Zsolt kisterenyei ti- zenkétéves, a grafikuscsoportban dolgozik. Társai szerint is ő készítette az egyik legsikerültebb linóleumnyo- matot. — Feladatot kaptunk a tanár bácsitól — magyarázza Kakasviadal című képét. — Én ezt választottam. Ebben megvan az ellentét, mindaz a tartalmi, hangulati, színbeli elem, amiről beszéltünk. Szép munka valóban. Öröm nézni, és mennyire az látni a szülőknek, akik levelezőlapra nyomva kapják nemcsak ezt, hanem más képeket is postai képeslap gyanánt. A 11 éves karancsaljai Molnár részt a járási hivatal és a József Attila Művelődési Központ tóparti táborában. A tábor nevében művelődési, de pontosabb lenne a művészeti megnevezés, hiszen lakói a képző- és iparművészet hatféle ágazatával ismerkednek meg. — Kötött és kötetlen foglalkozásainkon tanulhatnak és szórakozhatnak a gyerekek — mondja nyurga, fiatal táborvezető, Antal Gábor, a salgótarjáni Beszterce-lakó- telepi Általános Iskola tanítója. Annyira tetszik nekik a közös munka, hogy előfordul, úgy kell „kirángatni” őket a termekből. És nem unalmasak az esték sem. A gyerekek kétszer akartak tévézni, egyébként rá sem néznek. Inkább egymással' játszanak, tollasoznak, pingpongoznak, diszkóznak, élő kulturális műsorokat néznek. — Menyire hasznos az itteni tevékenység? — kérdezem több csoportvezetőtől. — Nagyon — feleli Kapa- relisz Szpyrosz budapesti építész. — Még hasznosabb lenne, ha a gyerekek az itt tanultakat folytatni tudnák otthoni környezetükben, s az is látná, mire képesek. Nem lenne hátrány a rendszeressé tétel sem, például úgy, hogy télen is szerveznének hasonlót. — A tehetséges srácokat mindenképpen támogatni, ösztönözni kell — szögezi le 4 NÖGRÁD — 1981. augusztus 26., szerda rajztanára harmadik alkalommal vesz részt a hatodszor megszervezett tábor munkájában, ö már azt is megfogalmazza, sok népművelővel, szakemberrel folytatott beszélgetés után, hogyan lehetne a jelenleginél még eredményesebb a kéthetes együttlét. — A kiválasztásra nagyobb gondot kell fordítani. Jó lenne, ha tényleg csak azok jönnének ide, akiket az efféle munka érdekel. A szervezést érdemes lenne célirányosan, tudatosan már az iskolai év kezdete táján elkezdeni. A tábor végeztével pedig otthon, az iskolákban a szaktanároknak kellene folytatni ezt a munkát. Persze, ehhez őket is meg kellene ismertetni az itteni tevékenységgel, ismeretlenül aligha lesz valaki is támogatója. ☆ A járási művelődési tábor vasárnap zárta kapuit. Nem cirkuszi csinnadrattával, hanem szerény, az egész kétheti munkához méltó házi kiállítással. Sok ismeretet, tudást, élményt kaptak itt a gyerekek — gazdagabbak lettek. De -—, mint többen figyelmeztettek rá — ne feledjük: e gazdagság külső, további felnőttségítség nélkül illékony. Ha ezt többen ismerték fel a korábbinál, a művelődési tábor létezése mór akkor érdemes. Nem pénzben. de szellemben, felfogásban, magatartásban. ízlésben megtérülő beruházás. Sulyok László W Eteri kapcsolatok Ami drágább, máris rosz- szabb. Ezen már nem változtathatunk, de változatosabbá még tehetjük. Mondjuk, árrendezik a telefonálást, és mondjuk, minél többet áldoz rá a fél, félő, hogy a vonal annál megátal- kodottabb. A pillanatnyi arány: három—egy a téves kapcsolások javéra. Rajtam (nálam, vonalamon) naponta öt-hat-hétszer keresnek az én számomhoz nem is hasonló számhoz tartozó elemeket. Ezt .tetézik az általam hívottak téves kapcsolásai. A vonalbogo- zódás-fokozódás által ajkamra csalt jelzőkkel nem untatom az olvasót, ismeri saját használatából. Ha már tehetetlenek vagyunk, szórakozzunk, ahogy és amivel lehet. Olcsóbb, mint a színházjegy és érthetőbb, mint egy mai darab. Évtizede rendszerint rajtam keresik Loholó Róbertét. (Fedőnév, csak az értelme hasonlít.) Legutóbb ezt súgtam a kagylóba: — Most van itt a rendőrség. Rájöttek!... Meglepő, hogy mennyire nem lepődött meg közlésemtől a hívó fél. Üjabb szolgáltatásom a differenciálás. Óvatosan megkérdezem: — A kedves barátnője keresi? Vagy csak a felesége? Mert a lelkemre kötötte, hogy ha a felesége keresi, éjfélbe nyúló értekezleten van. • Ne mondják, hogy ez tele- fonbetyárság! Én tűrhetem, hogy napestig, sőt késő éjjel ismeretlen alakok hangja hatolhasson magánlakomba?! Ez részleges magánlaksértés! Sürgős munkámat tizedszer szakította meg tegnap Tévesné szívós tárcsázása. Valami Malvint keresett, és nem nyugodott bele, hogy nem vagyok Malvin. Na, ezt leszerelem, tökéltem el végül. IsTRÉFÁK A férj felbőszültén ront be a lakásba: — Christine, mindent tudok ' — Mindjárt ellenőrizzük — válaszol nyugodtan az asz- szony — Akkor mondd meg, pontosan milyen hosszú a Duna? A mérkőzés befejezése után az edző egybegyűjti labdarúgóit és így szól: — Őszintén be kell vallanom. lebecsültelek benneteket, fiúk. amikor a múlt héten az állítottam, hogy ennél rosszabbul mór nem játszhattok... mét hozzám kapcsolták. Nyűtt hangon cincogta. — Most sem te vagy, Malvin? — Nem én vagyok a telefonnál. Hívjam Malvint? — Tessék hívni! — Adja meg a számát! Mire ő megzavarodva: — Kiét, a Malvinét? — A magáét. Ha belebotlok Malvinba, értesítem. Megadott számán feltárcsázom a Malvint űző nőt. Belenyüszít. Mire én. — Özséb, te vagy? — Hallhatja, hogy özséb nem lehetek. — Helyes. Úgysem özsébet keresem. A Malvin ott van? — Malvin?... De hát.. Halló! Hiszen kegyeddel kapcsoltak össze az előbb. A Malvint én keresném! Leteszem, újból tárcsázom. Majd megtanítalak én, csak tudnám, mire, de hát ha a postával nem tudok szót érteni, valakin csak meg kell bosszulni a bosszúságaimat. Felveszi, belevinnyog. — Halló, ki beszél? — Skripek lakás? — Nem. — Akkor minek veszi fel, maga idióta! Az a bói, hogy nem merem kihúzni. Húsz éve remélem, hogy valaki valami fontos ügyben hív fel. És idekapcsolják. Péreli Gabriella
