Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

M. Szabó Gyula riportja FALVAK MECÉNÁSAI r A hangulatos kisvendéglő fehér abrosszal terített asz­talénál ücsörgünk. Estefelé jár, többnyire helybeliek a fa­lak között, a ruhákon a foglalatosság jellegzetes foltjaival. A tsz-elnök mosolyogva meséli a minap történteket A ha­tárból hazafelé beugrott két doboz cigarettáért. A szabad­ságon levő állandó személyzetet helyettesítő két pincérhölgy kihívó pillantások kíséretében fogadta: , — Maga a tsz-elnök? — Én —, mondta az, és tisztelettudóan bemutatkozott. — Akkor szaladjon el, hozzon három dinnyét nekünk! i— Így az egyik felszolgáló. A tsz-elnök nyugodt ember lévén, finoman hárította el a kérés teljesítését, mondván, most éppen nem az ő dolga a dinnyeszállítás, de a másik hajthatatlan maradt: — Addig nem adom vissza a pénzét — lobogtatta a nyolcvan forintot. A férfi pirosra gyűlt füllel rájuk hagyta, dolga is sie­tős volt. Másnap reggel a pincérnők az irodára állítottak be. Hirtelenjében azt hitte, a visszajáróval érkeztek meg. — Sok a szemét a vendéglő mellett. Adjon nekünk két embert és egy tehergépkocsit I — hangzott a faluba né­hány napja érkezett hölgyek újabb kívánsága... A történetet a mezőgazdasági üzem vezetője azért ta­lálta fel melegében, hogy példázza, mit jelent a termelő- szövetkezet a falunak. — o — o — A nap tüzes sugaraival döfködi arcunkat, a parányi szellő is elcsihadt. A gépkocsivezetővel irigylünk minden­kit, aki az utat szegélyző izmos diófák lombjának árnya alatt poroszkálhat. A falu azonban sápatagnak tűnik, a diósjenőieknek nem szokásuk a napközbeni séta. A terme­lőszövetkezet elnöke, Kovács Sándor éppen fővárosi üzlet­felekkel hagyta félben a tárgyalást. Kell is a jövedelme­ző vállalkozás a közös gazdaságnak, mert 1976 óta igen­csak sovány esztendőket élnek. — A veszteséges évek lapos pénztárcával járnak együtt. Sajnos, kevés lehetőség adódott eddig, hogy a település fejlesztéséből úgy vegyük ki részünket, miként az illenék, s ahogy magunk is szeretnénk — magyarázza halkan. Az­tán, hogy felsorakoztatja, mégis mi minden jelzi, hogy a téesz a lakóhelynek is megbízható patrónusa, indokolatlan az előbbi állítás. A közelmúltban fejezték be a hangosbe­szélő hálózatának felújítását, rájuk vár rendszerint a föld­utak karbantartása, télen a hóeltakarítást vállalják maguk­ra a szövetkezetlek, s alkalmas gépeiket gyakran engedik át társadalmi munkára. Az idegenforgalmi értékkel büszkélkedhető település ügyel arra, hogy a turisták, hétvégi telkek tulajdonosai kel- \ lemesen érezzék magukat, de előbbrevaló a helyben élők kisebb-nagyobb bajainak orvoslása. Most éppen az öregek napközi otthonának sorsa foglalkoztatja a falu vezetőit. Pénz alig van rá, a szándék azonban régi. Miként a mód­szer, ahogy a falu életének jelentős eseményeit és felada­ti összehangolják a diósjenőiek. — Éppen tegnap tartottuk szokásos összejövetelünket. Megegyeztünk, hogy javasoljuk, a falusiak családonként kétszáz forinttal önként járuljanak hozzá a létesítmény költségeihez, mi pedig elvállaltuk a villanyszereiéit — új­ságolja Kovács Sándor. A falu szívében házhelynyl frissen eltűrt terület nem­régiben tolólapolhatták, szeretnék, ha hamarosan szemre is tetszetős lenne a település központja. — Alig van a faluban olyan dolog, amelynek kapcsán ne számolnának a termelőszövetkezettel. S, amit erőnk enged, adjuk is — Jegyzi meg az elnök. — Cserébe? — Dolgozóink képviselői ott találhatók a különböző testületekben: tanácsban, népfrontbizottságban, MHSZ-veze­tőségben, s természetesen képviselik érdekeinket... A diósjenői közös gazdaság elnöke az előbb Intézke­dett, a járásban az alkotmánynapi ünnepségek egyik szín­helye Borsosberény, s a munkás-paraszt találkozóra indul­nak innen is. A téesz biztosít járművet. Mint ahogy ad út­törőknek, sportolóknak. A kézllabdacsapatot például egész szezonban szállították. Hogy pont nélkül zárták a bajnok­ságot, igazán nem a szövetkezetiek hozzállásán múlott A szomszédos gazdaságban, Tolmácson is hasonló a helyzet. Legfeljebb az egyik és köztudott eltérés, hogy a földrajzi közelség ellenére, a mezőgazdasági termelés jö­vedelmezőségében számottevő a különbség. Zötykölődünk a keskeny és rojtos padkájú úton. A központban az egyik legilletékesebbet, Várnai Zoltán főkönyvelőt keressük. — Hogy a téesz mivel segít a falusiak életkörülményei javításáért? — kérdez vissza, s gyorsan kiderül, ilyesféle számítgatást nem nagyon végeznek. Természetes a közre­működés a három településen: Rétságon, Bánkon és Tol­mácson. Ott van a rétsági százszemélyes óvoda példája. A szövetkezet ajánlkozott a gyermekintézmény környéké­nek parkosítására, ötven-hatvan ezer forintra taksálják a becsülettel végzett munka értékét. Persze, ha számlázták volna, az összeg ennek többszöröse. Másik bizonyság a gépműhelyhez vezető út. Traktorok, kombájnok karmolják egész évben. Kopik is a burkolat. Természetes, hogy a téesz gondoskodik a felújításról. — Lassan útfenntartó részleget is nyithatnánk, annyi­ra belejöttünk — kommentálja tréfálkozva a gazdaság fő­könyvelője. Meséli, kiveszik részüket az intézmények fenntartásá­ból, működéséből. A rétsági járási művelődési központnak időről időre jelentős támogatást utalnak át. — A minap telefonáltak. ■ Kocsi kellene a téli tüzelő be­szerzésére. Küldtünk. Számtalan hasonló eset fordul elő. Nem végzünk róla kimutatást —r fűzi hozzá Várnai Zoltán. — Viszonzásként mit nyújt a művelődési ház? — Ott tartjuk a vezetőségi üléseket, közgyűléseket! '— S a közművelődéshez? — A programot' több tucat példányban megkapjuk. Az az igazság, tagjaink nem nagyon élnek a lehetőséggel, pe­dig még együttműködési szerződést is kötöttünk... A könyv­tár a mezőgazdasági könyvhónap keretében szokott szer­vezni író-olvasó találkozókat... Amikor a megyei szervek meghirdették a „Nógrád me­gye az idősekért” akciót, a szövetkezet tagjai gyorsan nyü­zsögni kezdtek. Nem kellett különösebb szervezés, a dol­gozók huszonkilencezer forintot adtak össze a leendő sal­gótarjáni szociális otthon létesítéséhez. Ezt egészítette ki a termelőszövetkezet vezetősége, s negyvenezret utaltak az erre a célra nyitott számlára. Az önzetlenségnek ilyen pél­dái sarjadnak Tolmácson és környékén. 8 NÓGRAD - 1931. augusztus 20., csütörtök A gazdaság tábláit filmezni lehetne. Gondosságról árul­kodik, hozzáértésről. A termés újra gazdagnak Ígérkezik. Ez az alapja a téesz bőkezűségének, amikor a falvak gondjai megoldásából is vállal. — o — o — A balassagyarmati járási pártbizottságon a megszokott hétköznapi képek peregnek. Aktivisták, pártmunkások ér- keznek-távoznak. Varga József csoportvezető bodorkék füst­felhőkbe burkolózva mélyed az asztalon fekvő papírosokba. A járás a megye területének harminc százaléka. Tizenkét termelőszövetkezete évente 1,2 milliárd forint értékű me­zőgazdasági terméket állít elő, hatezer embernek nyújt biz­tos megélhetést. — A mezőgazdasági üzemek gazdasági stabilitása nagy hatással van a településeink fejlődésére is. örvendetes, hogy a tsz-ek növekvő érdeklődést tanúsítanak a községpo­litikai feladatok iránt. Ez volt a véleménye a járási párt­bizottságnak is, amikor a témát megtárgyalta — magya­rázza Varga József. Németh Miklós metszete Szinte nincs olyan terület, ahöl ne számolhatnának a mezőgazdasági üzemek közreműködésével. Egyik helyen a falu óvodájának támogatása kívánkozik lapokra, másutt a művelődési otthon közös fenntartású. Mozgatói a tsz-ek a társadalmi munkaakcióknak, saját boltjaikkal javítják a falusiak ellátását. — A VI. ötéves terv időszakában a községi tanácsok ke­vesebb anyagiakkal rendelkeznek a korábbiaknál. A tár­sadalmi összefogás azonban nagy tartalékot jelent, hogy a tervezett beruházások, talán még azon felüliek is, megva­lósuljanak — hangsúlyozza a járási pártbizottság csoport- vezetője. A téeszeknek falvakban betöltött szerepével kap­csolatban említi az agrárszakemberek aktivitását, akik a gyakran hajnaltól sötétedésig tartó műszak után még TIT- előadásokat tartanak, pezsdítői a helyi közéletnek. Szívesen töltenek be tisztséget tanácsban, pártszervezetben. Hajdan, ha a falusiaknak ügyes-bajos dolgaikat kellett Intézni, siettek útmutatásért, közbenjárásért a tanítóhoz. Manapság gyakran állítják meg az agronómust, a szövet­kezet gépcsoportjának vezetőjét. A szocialista mezőgazda- sági nagyüzem nemcsak a földeken érezteti hatását. Ala­kítja a környezetet, az emberek szokásait, gondolkodását is. Munkát és jövedelmet biztosít, könyvet és képesítést ad a tsz-tagok kezébe, sokoldalúan gondoskodik róluk... — o — 0 — Mint például Szécsényben. • A nagylóci út mentén pompás házak sorakoznak. Két­szintesek, a hasznos alapterület meghaladja a száz négy­zetmétert. Legtöbbjüket szürke palával fedték, s az egyet­len kémény árulkodik a hozzáértőnek, hogy télen saját ka­zánházból áramlik szét a meleg a fűtőtestekbe. Bolla János, a helyi II Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet dolgozója ötöd­magával birkózik betonba való vasakkal. Nekifeszülve haj­lítják a rideg anyagot, amely békülékenyen veszi fel a szakemberek által kívánt alakot. — Tavaly kezdtünk alapozni. Az Idén a terv, hogy be­fejezzük az alsó szintet, jövő ősszel pedig szeretnénk be­költözni — mondja a fiatalember. — Addig hol laknak? — Varsányban, az apóséknál... Itt az após Is. Izmai bizonyára nem engedelmeskednek már, mint tíz-húsz éve, de amit tud fog, csinál, visz. Segít az építkezésben a rokonság, s persze a termelőszövetkezet. Az Ifjú szakember a gazdaságtól kamatmentes kölcsönt ka^ pott, kedvezményes fuvart, s mikor mi kellett. Miként dr, Hütter Csaba, a termelőszövetkezet elnöke mondja, ez így szokás. Az építkezők egyike kíváncsiskodva fordul hozzá: — Elnök elvtársi Igaz-e, hogy tizenkét új lakást épít á termelőszövetkezet? — Igaz. — Akkor azt szeretném, ha az egyik az enyém lenne! —■ Reméljük, hogy az eszkimó nem lesz több, mint a fóka — válaszol mosolyogva az elnök a vasalást végző fér­finak, aki sűrűn törölgeti verejtékező arcát. Lehet har­minc fok is. Az építkezéshez Velenczel Zoltán, a termelőszövetkezet pártszervezetének titkára kalauzolt bennünket. A szovjet­unióbeli testvérmegye, Kemerovo televíziósainak kedvéért. Lefilmezték már a burgonyaszedő kombájnokat, a zsíros gyepen pendülő jószágokat Hollókő határában, A forgatás programon kívüli, a szerkesztők arra voltak kíváncsiak, mi­lyen otthonokat emelnek a tsz-tagoknak. — Arrébb is mehetnénk. Majdnem minden második házban a mi embereink laknak — mutat körbe a párttit­kár. Arcán az elégedettség vonásai. A lakásépttkezőknek nyújtott támogatás kamatozó befektetés. Hosszabb távon té­rül meg. Azzal, hogy nincsenek szakembergondok, azzal, hogy a téesz dolgozói kulturált környezetbe érkeznek haza, S amit tud, a gazdaság átvállal. , — Az általunk végzett társadalmi munka értéke évről évre meghaladja a százezer forintot. A nagyközségi mű­velődési otthonnak harmincezer forintot utalunk, a helyi énekkar működéséhez tizenkétezer forinttal járulunk hozzá. Tagjaink óvodás gyermekei után ezer-ezer forintot fizetünk a gyermekintézmények működéséhez. A legtöbben 1979-ben jártak óvodába, huszonnyolcán — sorolta a tábla szélén dr. Hütter Csaba, aki a környék országgyűlési képviselője is. Amikor a parlament legutóbb az állami költségvetést tár­gyalta, az ülésszak szünetében arról is szót váltottunk, a gazdasági egységeknek az eddiginél többet kell vállalniuk a településfejlesztési célkitűzések megvalósításából. Ez a bi­zonyos tizeikét lakás sorsa talán már ennek szellemében dőlt el Szécsényben. Rövid sétára jut még idő. A múzeumot tekintjük meg.1 A fényképezőgépek kattognak, a mezőgazdasági állandó ki­állítás trófeái nem mindennapos látványt nyújtanak. Az .élemedett korú, göcsörtös törzsű akác árnyékában pihegünk pár percig. Eszembe jut, a helyiek híres lokálpatrióták. A múzeum baráti köre pezsgő életet él. A termelőszövetkezet pedig huszonötezer forinttal járul hozzá a működés költségeihez. — o — o — A megye közvéleménye megszokhatta, hogy a palotási Május 1. Termelőszövetkezetből újra és újra érdekes kez­deményezésekről érkezik a hír. Vonatkozik ez szakmai és más területre egyaránt. A hét falu közös gazdaságát ren­geteg szakember kereste fel, megtekinteni a húshasznú szarvasmarhatelepet, a búza, borsó kísérleti parcelláit, a hibridkukorica termesztésének technológiáját. S az érdek­lődő szemek ma Is megállapódnak Palotás közepén azon a tíz, egyedi tervek alapján készült lakáson, amelyeket a termelőszövetkezet évekkel ezelőtt emelt. Hogy jobban járt volna akkoriban, ha gépeket vesz? A tsz-vezetők fejében ott motoszkált ez a kérdés is. Mégis a lakások mellett dön­töttek, hogy később se hiányozzanak a gépek avatott irá­nyítói. A szolgálati lakások földszintjén szolgáltató egységek,' bolt kapott helyet, időközben elkészült a palotáslak régi ábrándjaként számon tartott művelődési ház. Talán azért nem korábban, mert a téesz most jutott el addig, hogy ere­jéből az egész falu haszhot húzhat. — Ha azt akarjuk, ne legyen munkaerőgondunk, olyan feltételeket kell teremtenünk a helyben élőknek, amelyek itt tartják őket — mondja Vájná Tamás, a termelőszövet­kezet elnöke, aki a legutóbbi tanácstagi választásokon bi­zalmat kapott a Nógrád megyei Tanácsba is. A település fejlesztéséért érzett felelőssége így megkettőződött. A verőfény paskolta, mesterséges víztározó partján fe­szülő nyírfák alatt beszélgetünk, ahol már a derengés is hangos. S vajon lehet-e szebb zene a fülnek a gyermekek ricsajozásánál? Tizenéves nebulók fürd5nadrágban igyekez­nek a stéghez, cipelve kajakot, kenut, evezőlapátot, vidá­man nyargalásznak a habokon. Az edző, Kralován Géza öblös hangját figyelik. Rövid utasításod pattognak. Tart a délelőtti edzés. Már a tó potykái is hozzászoktak a terme­lőszövetkezet sportolói csuppogó gyakorlásához. — Még az idén befejezzük a fürdő építését. Kiméret­tük a nemzetközi előírásoknak is megfelelő Versenypályát, erőnkhöz mérten gondoskodunk a szakosztály működési fel­tételeiről. A többi már a gyerekek dolga — jegyzi meg a tsz-elnök. — Akad közöttük jő néhány tehetséges! — állítja a tsz sportkörének edzője. Újságolja, hogy a legutóbbi vidék­bajnokságon már egy-két értékes helyezést is elcsíptek. A termelőszövetkezet udvara, mint a virágoskert. Ró­zsák illatoznak, a betonút két oldalán a gyepszőnyeg sötét­zöld tüdővel lélegzik. A szociális épület háta mögött saját lovaspálya, ahol úttörősportolók tartják tréningjüket. Bi­zonyos, Palotáson a tsz szakmunkásainak utánpótlása biz­tosított. — A tanácselnök nemrégiben szólt. Régi gond a tele­püléseiken a köztisztaság helyzete. Ügy véljük, ebből is ki kell venni fészünket. Beszerzünk egy erre alkalmas te­hergépkocsit, s a hét községben kukákban gyűlhet a hul­ladék — tájékoztat Vájná Tamás a légfrissebb elképzelésről. — o — o — A falu mecénása. A kifejezés ma már szinte valameny- nyi termelőszövetkezet jelzői közé odasorolható. Hiszen az elmúlt két évtizedben e közös gazdaságok nemcsak szocia­lista nagyüzemekké gyarapodtak, hanem meghatározót let­tek a falvak hétköznapjainak Is. Mostanában sok szó esik a községek lakómegtartó képességének fokozásáról. Jelent ez kulturáltabb és gyorsabb közlekedést, színvonalasabb el­látást, portalnnított utakat, bizonséggal üzemelő közműve­ket, a művelődési, sportolási igények kielégítését... E folyamat főszereplői a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek is, amelyek a növénytermesztés, állattenyésztés, a melléküzemágak, a háztáji termelés fejlesztése mellett mindinkább nélkülözhetetlen partnerei a helyi tanácsoknak a településfejlesztésben. Mindig olyan mértékben, miként erejük engedi. 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom