Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
Pecsenyecsibe Kisharfyánból Gazdálkodás az értékkel Alkotó észjárást vagy „kuksit"? A tervek szerint az idén több mint 600 tonna baromfihúst . állítanak elő a kishartyáni termelőszövetkezetben. Ebből húszmillió forinton felüli árbevételre számítanak. Képünkön az egyik nemrégen érkezett több tízezres állomány, amely a gondos és hozzáértő munka eredményeként szépen gyarapodik. Ourgonyaszüref Szécsényben IGAZI NAGYÜZEM, pezsgő nyüzsgés, a szécsényi termelőszövetkezet burgonyaföldjén. Hatalmas, pótkocsis teherautók, vontatók, kék és sárga burgonyakombájnok forgolódnak az egyre inkább kopaszodó táblán. — Szerdán kezdődött a munka — mondja alkalmi útikalauzom Kaposvári János, a gazdaság Polski Fiatjának pilótája, miközben lehelet- finoman kicselez egy traktort, egy csapat zsákkal felszerelt asszonyt és egy szénakazlat... Sárga monstrum közeledik felénk, amelynek eleje vadul ássa ki a vörösesbarna gumókat a földből, a közepe kiválogatja, a vége pedig már hordja is a szállítójárműre. A rajta álló két asszony a burgonya közé keveredett rögöket hajigálja ki. Ugor Péter műszakvezető, bronzbarnára sült félmeztelen testű fiatalember, korához mérten meglepő határozottsággal irányítja a kívülálló számára meglehetősen bonyolultnak tetsző „hadműveletet”. — Tegnap több mint 30 vagon burgonyát szállítottunk be a gépsortól — mondja. — Ma is reggel hatkor indultunk, délre meglesz a 18—20 hektáros teljesítmény. El is kel a nagy igyekezet. A szécsényi termelőszövetkezetben az idén 400 hektárnyi burgonya vár kiszedésre. Csaknem százzal több, mint tavaly. Érthető, hogy ez a munka „aratásszámba” megy. 3alla Mihály, az egyik Skoda teherautó vezetője néhány percre behúzódott a hatalmas kerekek árnyékába a tűző nap elől. — Hányat fordult már? — Eddig négyet. Ez hatvan tonna lehet összesen. Ahogy elnézem a gépeket, ugyancsak belelendültek a fiúk, lesz még jó néhány fuvar. EZT AZONBAN szemlátomás nem bánja. Horváth A^d 'ásné. a burgonyaágazat vezetője közeledik, a másik műszakvezetővel, Varga Istvánnal. Az ágazatvezető elismert száktekintély a megyén kívül is a burgonyatermesztésben, ami teljesen rendjén való is, hiszen a termelőszövetkezetben a növénytermelés 60 milliós árbevételének felét a burgonya adja. — Vagy talán többet is? — Jó termés ígérkezik, hektáronként 30 tonnát várunk, de remélem még több is lesz. Ez itt Cleopátra-fajta, vető- burgonyakérit értékesítjük. A gumók jó kétöklömnyire is megnőttek, lesz munka amíg kiválogatják belőle a kisebbeket. A növény ugyancsak bő terméssel 'hálálta meg az öntözést és a szakértelmet. — Négy fajtával foglalkozunk jelenleg, köztük a Magyar rózsával, amely egészen újfajta, mindössze egy-két gazdaságban termesztik az országban. A szomszédos tábla fölött, mint óriási szitakötő, sárga helikopter köröz, az esedékes növényvédelmi munkákat végezve. A burgonya távolról sem igénytelen növény, a nagy hozamokért, a jó minőségért meg kell dolgozni. Főként, ha vetőmagtermesztésről van szó... A kombájnok nyomában több asszony halad, összeszedik az elhagyott gumókat, már amikor találnak. Az NDK gyártmányú burgonyakombájnok jó munkát végeznek, vajmi keveset hagynak hátra a földön. Csak itt-ott jelzi egy-egy zsák burgonya, hogy azért érdemes böngészni a gépek nyomában. Hétágra tűz a nap, a kora délelőtti órákban derekasan izzadnak a táblákon dolgozók. — Jó lenne egy keveset eltenni ebből a melegből télire — mondja a nagylóci Márton Istvánná. — Nézze milyen szépek! — mutatja a markában alig férő gumókat. — Ezekért érdemes lehajolni. — Hová kerül innen a termés? — kérdezem az ágazatvezetőt. — A fogadóhelyen naponta 50 vagonnyit tudunk válogatni és tárolni. Nyolc válogatóasztal mellett két műszakban 15- férfi és 20 nő dolgozik. A termény 90 százalékát tároljuk mint vetőburgonyát, 10 százalékát a ZÖLDÉRT-nek értékesítjük. — MEDDIG TART ez a ■nagy munka? — Ha az időjárás engedi szeptember végefelé végzünk vele. Addig azonban lesz még tennivaló, míg a több mint 30 millió forint értékű termés fedél alá kerül. Z. X. „Legfőbb nemzeti értékünk, amivel felkészülhetünk a nemrég kezdődött időszak történelmi erőpróbájára: a kreativitás, az alkotókészség gyors emelése” — hangzott el az MTA idei közgyűlésen. Balogh János. a Salgótarjáni Kohászati Üzemek' FMKT-tit- kára — főállásban a gyár műszaki titkára — belülről tekintheti át egy nagyüzem fiatal műszakijainak és közgazdászainak helyzetét, így lehetősége van arra, hogy fölmérje: mekkora tér nyílik egységükben a kreatív gondolkodás előtt. — Mi a korhatár a fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsában? — Harminc év volna a hivatalos. De mi úgy gondoljuk, hogy az alkotás ideje öthat évvel az egyetem után jön el, akkorra ér oda az ember, hogy nagyobb önálló munkára képes, ezért harmincöt évnél húztuk meg a korhatárt. Most összesen nyolcvan fiatal üzemmérnök, mérnök és közgazdász tartozik az FMKT-ba. — Egyes tudósok szerint már húszéves kor körül alkotó emberré kell és lehet válni. Erre gyakran felhozzák Edison és mások példáját. S ha valaki ezt a fiatal kort kihagyja, utána már nemigen lesz alkotó gondolkodásúvá. — Ezt embere válogatja. Nálunk is vannak példák arra, hogy fiatalemberek jó eredményeket mutattak fel, és felelős beosztásba kerültek. Itt van például a huszonhét éves Szenes Bandi. Ö az üzem- fenntartási gyárrészlegnél csoportvezető. Sok ember tartozik a keze alá, és ott aztán szüksége van az alkotó gondolkodásra. A kísérleti műhelyünk vezetője egy huszonnyolc éves hegesztőszakmérnök, Győri Péter. Ö a legutóbbi Alkotó ifjúság pályázaton sikert ért el egy hevítőberendezéssel. — Nemrég hallottam egy panaszt a gyárban: a nők és a fiatalok kevés újítást nyújtanak be. A fiatalok vajon miért? — Idegenkednek az újításoktól, de nem tudom, hogy ennek mi az oka. Lehet, hogy az ügymenetet tartják hosszúnak. .. — Az elbírálásra előírt hatvan napot? — Nem is tudtam, hogy erre hatvan nap van előírva. Én magam sem adtam be még újítást. Igaz, én itt az irodában eléggé távolra kerültem a műszaki területtől. De azért megpróbáljuk összegyűjteni a fiatalok használható javaslatait. ötletheteket tartunk. Tavaly kettőt szerveztünk. Idén is lezajlott egy. Húsz-huszonkét ötlet gyűlt össze. A javaslatokért „kuk- sinak” elnevezett „pénzzel” fizetünk. Az „ötven kuksi”-s címletek ötven forintot érnek, s egy-egy vállalati rendezvényen lehet őket beváltani. — Mennyire vannak kihasználva a különfajta pályázatokon és az effajta „ötletheteken” benyújtott javaslatok? — Eddig a számokat néztük: ennyi meg ennyi javaslat érkezett. De most már szakítunk ezzel a felfogással: azt is vizsgáljuk, megvalósultak-e. Mert ha egy jó ötletből nem lesz semmi, utána már nehéz azt a fiatalt ismét megnyernünk egy-egy pályázat kidolgozására. Ezért most már olyan témákat gyűjtünk, melyek igazoltan szükségesek egy-egy munkaterületen. A pályázati jelentkezési lapokra az illetékes gazdasági vezető is ráírja a nevét, így igazolja, hogy a pályamunka fontos és felhasználják. — Véleménye szerint ebben az üzemben ténylegesen szükséges a műszaki kreativitás? — Bár nálunk a mérnököket nagyrészt a napi munka és az igen tetemes adminisztrálás köti le, azért emellett — én azt hiszem — lehetőség van elméleti munkára is. A pályázatok is azt bizonyítják, hogy találhatók itt jól gond- dolkodó fiatalok. Én az FMKT-ban húsz-huszonöt em- - bérré tudok számítani, ez az aktív mag. Szeretnénk több embert bevonni az aktívak körébe. Ehhez az kellene, hogy szemmel látható legyen a „mozgó” emberek erkölcsi és anyagi elismerése. Ez az ami a többiekre is ösztönzőleg hathat. — Egy közelmúltbeli gyári főimére« ‘szerint baj, hogy műszaki berkekben nincs meg az a „szamárlétra”, ami például az igazgatási területen dolgozók körében. Valóban gond ez? — Talán tényleg hatásos volna, ha egy-egy csoport tagjai érzékelnék az előmenetelüket, tudnák, hogy csoporton belül hol állnak, ki léphet a főnök helyére. De csak névleges, formális címeket kiosztogatni fölösleges lenne. — Ugyanennek a fölmérésnek az összefoglalásában olvasható, hogy: „Ne lehessen valaki eleve elrendelt vezető”. Van ilyen? — Sokat vitatkoztunk már azon, hogy a vezetői posztokra felülről való kinevezés helyett pályázatokat kellene kiírni. Ezeken nem csak szakmai oldalról vizsgálnák meg az embereket, hanem emberileg is. Van már tapasztalat erre régebbi Kiváló ifjú mérnök és közgazdász pályázatokról. Azokon a benyújtott pályamunkák mellett vizsgálták az illető éves gazdasági munkáját, politikái tevékenységét, s továbbképzésekben való részvételét. A gond ezzel az volt, hogy pontozási rendszer döntött, ami nem volt eléggé objektív. Ezt kellene tökéletesíteni. —, Gyakran emlegetett gond, hogy manapság a műszaki pálya nem elég vonzó. Érzékelhető-e az FMKT-titká- ri székben? — A jogi, a bölcsészkaron; az orvosi egyetemen sokszoros a túljelentkezés. De menjen el Miskolcra és nézze meg, hányán jeletkeznek mondjuk kohómérnöknek. .. A tartózkodás egyik oka az anyagi helyzet. Huszonhárom-hu- szonnégy éves koráig a szülei tartják el az embert, csak utána kezd keresni... — Mint a jogászok, bölcsészek, orvosok... — De amikor én 1976-ban dolgozni kezdtem, a kollektív szerződés kettőezer-négyszáz forintnál húzta meg a fizetésem felső határát. Szerencsére azóta már változott a helyzet. Most a kezdő üzemmérnöknek háromezeregyszáz forint a plafon. — És ön úgy gondolja, hogy a kis fizetés béklyózza a kreatív gondolkodást is? — Feltétlenül. Mert a fiatal műszakinak is szüksége van lakásra — ehhez nem kap kedvezményt —, tehát hajt a pénz után. Mellékállást vállal, szabad idejében dolgozik, nem képezi tovább magát. Szerencsére nálunk már megindult egy folyamat: egyre többen ismerik fel, hogy érdemes a gyári feladatokkal mélyebben foglalkozni; indulni az üzemi pályázatokon Mert a pályázatokon elért siker, ha nem is elsődlegesen, de közrejátszik az előmenetelükben. Ezt a folyamatot próbáljuk továbblendíteni. Molnár Pál loartelepítési kilátások A N inzetközi Földrajzi Ü-r ipari rendszerek ko- mis-:iója augusztus 21—26. között tudományos ülésszakot rendez Nyíregyházán, a Bes.senvei György Tanárképző Főiskolán. A tanácskozásra 14 országból várnak ipartelepítéssel foglalkozó szakembereket, akik megvitatják az ipar nemzetközi, regionális és térbeli rendszerének vár ható alakulását az új világ gazdasági adottságok között. Iparszerű termelés Nemzetközi növénytermelési szimpóziont rendez Debrecenben augusztus 31. és szeptember 3. között a Magyar 1 Agrártudományi Egyesület, a nádudvari kukorica- és iparinövény-termelési együttműködés és a Debreceni Agrártudományi Egyetem. A szimpozion célja: a búza, a kukorica, a rizs, a cukorrépa és a napraforgó teljesen gépesített és kemizált, iparszerű termelési rendszerének, szakmai bemutatókkal egybekötött ismertetése, a tapasztalatok értékelése és a vábbfejlesztés lehetőségeinek feltárása. A tanácskozáson több mint kétszáz hazai, 14 országból 64 külföldi szakember vesz részt. Hét szekcióülésen mintegy száz előadást hallgatnak meg. Nagy János László debreceni fémöntőmester kedvenc időtöltése régi autók felújítása. Három év alatt, aprólékos munkával kijavított két — a harmincas években gyártott — autómatuzsólemet. Az ezerkilencszázharminchetes évjáratú AFRO-SPORT és az eze: k'!rncszá zharminchatos PEUGEOT 202 a debreceni öreg autók találkozóján szerepel. A képen: A PEUGEOT 202 (előtérben). I Tűzhely gyári mun1; ás vé.delem Kevésbé súlyos balesetek Részben élénk propagandával, részben a mukakörülmé- nyek javításával mind hatásosabban veszik elejét a súlyos baleseteknek a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár emberei. Az üzemben előfordult balesetek nyilvántartá- fsából kitetszik, hogy az erőfeszítések egyre inkább eredménnyel járnak. Hetvennégy név Ami a sérülésekről való kimutatást illeti: idén meglehetősen torz képet adna a merev bázisszemlélet. Tavaly hét hónap alatt hat- vanketten szenvedtek bejelentésre kötelezett balesetet a gyárban, míg idén ugyanennyi idő alatt hetvennégy fő neve került rá á listára. Ám a hetvennégyből tizennégy a „közlekedési’ sérültek száma, azaz ennyi dolgozót ért baj munkába menet vagy onnan jövet. Az ilyen jellegű, sebesülések a tavalyi statisztikába még nem kerültek bele, a múlt esztender mércével mérve, tehát a balesetek ritkulása mutatható ki. Lényegesen enyhült a sérülések súlyossága a tűzhelygyárban. Tavaly ugyanis a hatvankét ember egybeszámolva 1529 napot volt távol a munkától a balesete miatt. Idén a hetvennégy fő is „csak” 1434 műszakot hagyott ki sebesülése következményeként. A helyzet javulása nagymértékben köszönhető annak, hogy gyakrabban és szigorúbban ellenőrzik a munkavédelmi előírások betartását. Az előírt körszemléken kívül hetente tartanak a munkavédelmi szakemberek és a szakszervezeti felelősök szemlét, amelyen a védőberendezések állapotát, a védőeszközök használatát vizsgálják, és a rendellenességek megszüntetésére megteszik a szükséges lépéseket. Kevesebb por Fontos részletei a baleset-elhárítási tevékenységnek a kisebb-nagyobb korszerűsítések. Jelenleg az öntödében zajlanak ilyen munkálatok: a vizes porleválasztót építik át. E föladat végrehajtása közben a javításokon kívül a korábbi konstrukciós tökéletlenségeket is kijavítják, így a leválasztó nagyobb hatásfokkal működhet a jövőben. Az átépítéssel rövidesen elkészülnek a helyi szákemberek. ] NÓGRAD - 1981. augusztus 19., szerda 3
