Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

A nyári vakáció egy részét a szécsényl Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai is termelési gyakorlattal töltik. A most harmadik osztályba lépő Fekete Gyula és Berki Róbert mezőgazdasági gépszerelők a nógrádmegyeri termelőszövetkezetben vég­zik dolgukat. - — kulcsár — Átváltozásaink rT~\ Hevesen gesztikulálva lavina. Éltek ők szépen, cső- De ők is örültek, s nemkü- I IbI mondja el szavait dálatos munkateljesítményei lönben jómagam. Soha életem. I I a gyáregység igazgató- két értek el, benne voltak ben nem éreztem még, meny- ja, mintha a bíróság előtt, az minden társadalmi munka kéz- nyíre is jó egy ilyen szerve- utolsó szó jogán védekezne, deményezésében • és végre- zett, kemény, összetartó csa- Pedig nagy örülhetnékje volt hajtásában, iskolákat patro- pat tagjának lenni. Bár tet- mindaddig, amíg meg nem náltak, jelesül sikeredett újítá- tem volna ezt húsz évvel ez- kérdeztem tőle: ugyan mivel sokat adtak be, fegyelmi hely- előtt. De hát, tudod, igen ne­magyarázza, hogy a tavalyi év zetük példás volt, s éveken át héz kitörni a szinte évszáza- hasonló időszakánál az idén szinte mindig ők voltak a pél- dós megszokásokból. Mert a több mint harmincmillió fo- daképek, s már-már a válla- dédapám, a nagydpám, az rinttal többet termeltek — lat vezetői is szinte vállukon apám is önállóart gazdálko- változatlan létszámmal, kapa- hordozták őket körbe, mint dó paraszt volt. Milyen kár — citással, s az előzőeknél ne- másokban is figyelmet kiváltó kortyol bele a sörbe —, s vörös selymet. Mondja, így mondja rövid szünet után, ment ez sok ideig, ám aztán, hogy nem előbb jött meg az változott a vezetőség- s ők eszem. Meg ha láttad volna az hiába tettek rá még egy la- asszony örömét... Akkor volt páttal minden évben a tűzre, aztán az én dupla vigassá- kezdett átváltozni, másabb gom! lenni a hangulat körülöttük, s az újonnan jöttek közül hezebb körülmények között. Hiszen — ez utóbbira érten­dő — köztudott: a visszafo­gott beruházási ..kedv” igen­csak megcsappant, kevesebb acélszerkezet, daru, s más ne­hezebb műfajú berendezés iránti igény jelent meg az ncu.i-i * ^ ^ _____ beszél az ötvennégy utó bbi ‘időkben“a’ gyáraknak mind gyakrabban"""mondogat- *^.1**™*' benyújtott rendelőlistán. ták: mindig csak ezek? éve a munkásosztály tag­Mondom, szinte védekezik Szétoszlott hát egy mítosz? Életünk különféle átváltozá- &z igazgató, miközben sikere- 1 kérdeztem. Nem! A bri- ssi csak ezek eredményeket ikről beszél, egyébként telje- gád oszlott szét. Mert mikor apróbb-cseprőbb néhana- sen fölöslegesen. Mert mint már látták, hogy hiába a két- gyobb hibákat, megfordult em- később kiderül, rugalmas al- három évnyi erőlködés, sokan beri sorsokat magában rejtők, kalmazkodásuk révén olyan átkérték magukat más terme- Amik úgy kikívánkoztak az munkát vállaltak fel, egy több lőhelyre. S hogy így történt, g sorokat papírra vető tolla mint hatszáz méter hosszúságú lévén igen megbecsült a gaz­dasági ‘és más vezetés' szer . - ~ ~ • mében a szocialista brigád­mozgalom, nem becsülték-e híd gyártását az olimpia szü­lőhazájába, amely tetemes dollársummához juttatta őket. Karácsony György Új „lámpások" falun Beszélgetés az agrárértei irt iség helyzetéről és szerepéről Micsuch Lászlóval, a MEDOSZ titkárával Talán van egy kis túlzás abban az elvárásban, hogy a jórészt falusi környezetben le­telepedett agrárértelmiségiek — akárcsak annak idején a falusi tanítók, Gárdonyi sza­vaival élve — a falu lámpásai legyenek. Mindenesetre a nagyüzemi mezőgazdaság szer­vezeti kereteinek bővülését, sok tekintetben a falvak fej­lődését, kulturálódását nem lehet elválasztani attól a tény­től, hogy ma 45 ezer okleveles mezőgazdasági, szakember él és dolgozik Budapest hatá­rain kívül az országban. Kö­zülük a legtöbben agrármér­nökök (több mint húszezren!), akik — a gépészmérnökökkel, üzemmérnökökkel, vegyész- mérnökökkel, kertészmérnö­kökkel. erdőmérnökökkel, közgazdászokkal és állator­vosokkal együtt — rendkívül nagy potenciális értéket kép­viselnek lakóhelyük szellemi életében. Hogy ez a potenciá­lis érték mennyire hat kör­nyezetére, tehát hogy mennyi­re sugárzó az értelmiségiekben rejlő tudás és gondolkodási készség, nagymértékben függ a helyzetüktől. Erről beszél­gettünk Micsuch Lászlóval, a Mezőgazdasági, Edészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer- vezétének titkárával. — Véleménye szerint milyen szerepe van a mai agrárértel­miségnek a vidék szellemi éle­tének formálásában? — A MEDOSZ megkülön­böztetett figyelmet fordít a mező-, erdő- és vízgazdálko­dásban foglalkoztatott értel­miségiek ■ tevékenységére. Nem csak az éir véleményem, hanem adatokkal is igazolható tény, hogy az utóbbi években tovább növekedett a szere­pük mind a felső vezetésben, mind középszinten és munka­helyi szinten is, ahol közvet­len kapcsolatban vannak a fizikai dolgozókkal. Részt vesznek a tudományos ismere­tek alkalmazásában, nagy részük van a gazdálkodás ha­az agrárértelmiségiek a életben? ktjz­— Kétségkívül növekedett az agrárértelmiségiek közéle­ti aktivitása üzemen, falun belül és országos arányokban is. Példaként említem, hogy a legutóbbi választások alkal­mával a korábbinál jóval töb­ben kerültek a szakszervezeti vezetésbe, ahol kiválóan meg­állják a helyüket. Mindenna­pi munkájuk mellett sokat tesznek az adott körzet, köz­ség, falu kulturális életének alakításáért, fejlesztéséért. A legtöbben felismerték és vál­lalják is azt a fontos politikai szerepet, ami a falu és város közötti különbségek csökken­tését szolgálja. Különösen nö­vekszik az agrárértelmiség szerepe ott, ahol például az iskolakörzetesítés folytán hiányzik a pedagógus, ahol tehát bár más szerepkörben, de ; sok tekintetben hasonló, gondolkodtató és gondolatéb­resztő munkát kell végeznie. Ez már ma sem csak igény, . hiszen például a háztájival rendelkező mezőgazdasági és ipari dolgozóknak természe­tes szövetségesévé vált a gépi munkaeszközök, a takar­mány beszerzésében őket se­gítő agrárértelmiségi, aki amellett, hogy szaktanácsokat ad a jobb gazdálkodáshoz, kö­zel. kerül az emberekhez, s egyben politikai és pedagógiai munkát is végez. — Mindehhez az is szüksé­ges, hogy az agrárértelmiségi otthonának is tekintse azt a környezetet, ahol él. ön sze­rint milyen igényeket kell ki­elégíteni ahhoz, hogy ez álta­lános legyen? — Talán a legfontosabb, hogy a mainál nagyobb mér­tékben kell bevonni az értel­miségi dolgozókat az ágazat, a vállalat, az adott üzem fej­lesztésével, a gondok megol­dásával kapcsolatos kérdések megvitatásába, a különféle koncepciók kialakításába. Ez tékonyságát növelő helyi In- igény is a részükről, s ennek tézkedésekben és jelentős sze- feltételeit meg kell teremte­repük az elmúlt évek jó me- ni. A szakszervezet ezt a tö- zőgazdasági eredményeiben; rekvést támogatva, nem csak Így a korszerű technológia al- a személyes érdeket szolgál- kalmazásában, az új növény- ja, hanem népgazdasági és fajták elterjesztésében, a ’társadalmi érdeket is, hiszen termésátlagok növelésében, a döntések előkészítésébe be­az állattenyésztés . hozamnö­velésében. Mindez a megbe­csülésüket, s, egyben a gondo­lataik iránti igényt is növeli. — Mennyire vesznek részt vont értelmiségiek feltétle­nül nagyobb kedvvel végzik a munkájukat, s ez mindenkinek hasznos. Nem beszélve arról, hogy a döntés előkészítéséhez szükséges viták íelismerhe­tőbbé teszik a fizikai dolgo­zókkal való egymásrautaltsá­gukat, amiért is javul az összhang közöttük. — Az agrárértelmiségiek bi­zonyos rétegét érzékenyen érintik a különféle átszerve­zések. Mi a szakszervezet ál­láspontja az átszervezéssel kapcsolatban? — Éppen az értelmiség ott­honérzetének, alkotó kedvének növelése érdekében a szak- szervezet csakis az átgondolt, a következményekkel is szá­moló, a dolgozókkal megbe­szélt, az időben nem elhúzódó és a szocialista törvényessé­get betartó átszervezésekét tá­mogatja. — A falun élő értelmiség helyzetét ismerve, véleménye szerint milyen fontos igények kielégítése ad a szakszervezet számára további feladatokat? — Valóban vannak olyan; az értelmiségieket joggal fog­lalkoztató kérdések, amelyek egyben megoldandó leckék is mind a szakszervezetek, mind az állami irányító szervek, nem utolsósorban az adott termelőüzemek, intézmények, költségvetési szervek számára. Az eddigieknél is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani példá­ul a pályakezdő agrárértel­miségiek beilleszkedésének segítésére, továbbá arra, hogy végzettségüknek megfelelő munkakört kapjanak. Emel­lett' anyagilag érdekeltebbé kell tenni őket a jobb minő­ségű munkában. Feladatot je­lent a női agrárszakeniberek- nek a .mainál méltányosába anyagi, erkölcsi elismerése is,’ beleértve, hogy bátrabban kell megbízni őket vezetői felada­tokkal. Az értelmiségieket ke­véssé vonzó, tehát bizonyos te­kintetben fehér foltoknak is nevezhető területeken olyan lakás-, anyagi és foglalkozta­tási lehetőségeket kell terem-' tent, amelyek révén mind a fiatal, mind a tapasztalt dtp-; lomás szakembereknek érdé-: mes lesz ott letelepedni, ßi szakszervezetnek természe­tesen minden rendelkezésére álló eszközzel támogatnia kell ezeket a törekvéseket, hi­szen hosszabb távon e felada­tok megoldásával lehet mind a gazdálkodás eredményessé­gét javítani, mind pedig az adott helység kulturális-társa­dalmi felemelkedését szolgál-’ ni. , Aczél Gábor 1 S vállalásukat igen rövid szál- már túl magukat, nem szállt-e lítási határidő ellenére is, ki- fejbe az a bizonyos dicsőség? tűnő minőségben, a jegyző- Szó sincs róla! — tiltakozott könyvekben meghatározott időpont előtt kiszállították. Eleinte nem értettem az igazgató szinte védekező-sa­rokból érkező, bűnbánó szava- , it, aki csak később mondtá el: fennállásuk óta ez az első, önállóan végzett és — ismételr jük — tetemes dollárt hozott exportmunka, amelyet éppen ennek alapján még több is kö­vet. És — folytatta — lévén még mindig igen-igen erős a törzsgyár és a gyáregységek közötti összefonódás, mások azt hitték: tőlük „rabolták” el a jó, kifizetődő munkát. a hajdani kiváló brigádveze­tő, akik erre az évre a bronz­koszorút tűzték ki maguk elé legmagasabb célnak. A példa — elképzelhető — egyedi, ám valós. Avagy fel­vetődhet egy rosszmájú kér­dés: előbb-utóbb ráununk a favoritokra...? 3. Nézd komám — bújik elő a söröskorsó -mögül az öreg —, nekem ez, bök bele göesörtös ujjával a habba, munka után az első és utolsó. Mert tudod, rette­netesen megváltoztam ám az utóbbi években. Ismersz, hát Pedig semmit nem tettek, rémlik még. hogy hosszú-hosz­csak józan átváltozáson men­tek keresztül, mondhatni: fel­nőttek a feladatokhoz. A jó szakmunkásgárda, az egészsé­ges önbizalom és az először kipattant vállalkozókedv hqz- ta meg a sikert... Néhány nap múlva, újabb találkozá­sunkkor már oldódott az igaz­szú ideig én voltam a kör­nyék egyetlen magángazdálko­dója, aki ötvenhatban fennen dicsérte Mindszentit, ócsárol­ta a pártot, utálta a pufajká- sokat, de..., de mindig bö- csületesen dolgozott és első­ként teljesítette a beszolgálta- tási kötelezettségeit. Hát szó­gató feszültsége; arcáról isle- val, láthatod a munkaruhá­hetett olvasni. Megkaptuk az első _ köszönőtáviratot kül­földi partnerünktől, s biztató, jó szavakat másünnen. Elhi­szi : hamarosan kilépünk mi a skatulyából! — beszélt. Mek­kora nagy változást okoz is egy ilyen siker — gondol­tam. .. 2 ““j Kérdeztem a minap re- , gi ismerősömet, a haj- H dán ’híres, sok kitün­tetessél bíró lakatos-szerelő­hegesztő (szóval, hivatalosan szóivá: komplex) brigád ve­zetőjét: hogy vannak mos­tanában? Válasz helyett le­gyintett csak,' s később bö­kött kii esetlen szót: Sehogy! És ez: tán elindult a panasz­mon is, nagy változáson men­tem én át szinte bolond-öreg fejjel. Leadtam a földet, el az állatokat, s munkás lettem itt a gyárban. Ügy nézz rám, mint a munkásosztály ötéves tagjára...! És, hogy dicseked­jek, mint kiváló dolgozóra. Most május elsejére kaptam meg a kitüntetést, és elhiszed, remegett a lábam, amikor a széktől a piros selyemmel bo­rított pulpitusig meg kellett tennem azt a néhány lépést... Rogyadoztam az örömtől, meg attól a félsztől, hogy a fehér asztal mellett mit mondanak majd azok a kollégák, gjsik gokkal hosszabb ideje vannak itt, ilyen szép jelvény nélkül. .............................. A magyar vas.utas-társada- Lakatosból VdSUtCTS lom 13o ezer aktiv es több mint 2Q0 ezer nyugdíjas dol­gozója ma ünnepid hivatalo­san a XXXI. vasutasnapot. Ezen írásunkkal őket köszönt­jük. Felütött fővel megyek el „Apám harmincnyolc éven át volt bányász, és a család- Oly’ bői soha senkinek nem volt lyozza köze a vasúthoz. Három test­vérem is különféle pályát vá­lasztott. Igaz, legelőször én is másfelé orientálódtam: mert bár otthoni segítséggel sike­rült elvégeznem a négy pol­gárit, ami akkoriban, ugye, tudja, nagy szó volt, a laka­idéig. Még ez esztendő októ­berének egyik - korai napján bevonultatták — a légierők­nyomatékosan hangsú- az erkölcsileg szót, hogy — bár nem akarok ün- neprontó lenni — megkér­dem: \ — És anyagilag...? Legyint egyet, s látom ví­vódik a válaszadással. — Nézze! Ez más téma. Egy an kitelepítették Berlin mellé. nélkül. Ott meg egymást éri ték' a katasztrófák. Aztán visszatért Bátonyba) a hajdani hadifogoly, akit a megállapodások szerint nem lehetett B listára tenni. De közben megjárta fél Magyar- országot, mire ötvenháromban sikerült megállapodnia Salgó­tarjánban. Ahol azóta is ott van. — Nézze! .Értek csalódások már életemben a vasútnál, de hoz. Mátyásföldön kapott ki- mindezek ellenére én ezt élet­képzést, ajdán Székesfehér- pályámnak tekintem. És sze- várra helyezték át őket, majd retem. A váskalapossággal, a újra vissza Mátyásföldre, mellőzésekkel együtt is. Ez az ahonnan az alakulat teljes én világom. És elhiszi: há- létszámát 1944. december 18- rom évem van már hátra csak Plaüenbe, a nyugdíjazásig, de örvendele akkora közmegbecsülésnek, Ott esten ,™ik,t 6®U- “JSC ba, majd hat hónap után át- eyeK el..... í>ona’ senKK nen a dtak bennünket a nemzet­közi megállapodás szerint a franciáknak jutott zóna pa- ..... .... rancsnokságának. Életemből *íL™teté£- ezt az időszakot szeretném ki törölni, mert miközben meg­tosszakmát tanultam ki. De azonban bizonyos: a huszon­hét még a kiemelt bányai ja- ^ét eves fiam, aki gépipari vítóüzemben az akkori főnök, technikumot végzett, de most Bodoróczky István, egyébként dízelmozdonyt vezet, megke- lengyel származású, is csak resí havonta a hét darab ez- havi nyolcvan pengő fizetsé- rest,; ,®n me® minden fellel- get tudott biztosítani és apám, heto iskola és tanfolyam _el- aki hosszú ideje dolgozott már végzése után, ennyi szolgála- a föld alatt, sem keresett ti idővel a hatam mögött, mKm'tas’y míS“ nSy?ír-há,SÍ£áí J^tuk a metzi rt-asbowS ségem meghaladta L Sori lormtjáva. Pedig a polgári SSSum^^SSSStSS munkások átlasát talán szii- iskola mellett később elvegez- emDeileien szenveaeseKen rtScsri gV £"éK- tem • kohó- es gépipari lech- mentünk keresztül, tam” az Államvasutakhoz. níkumot, majd ötvennyolcban — De, sokat vonatozott! — Sikerrel hiszen a MÁV egy- a vasúti tisztképző iskolát, már bocsásson meg a ciniz­bői megadta a havi 187 pen- úgyhogy talán van akkora musért. gős fizetést.” - képzettségem, mint egynéme- — Igen. • S mint vasutas Tőzsér Jánossal, a salgótar- lyilc főtanácsosnak. De hát, megállapíthattam: igaz, ők jánd , pályaudvaron szolgála- én csak itt vagyok Salgótar- technikailag jobban voltak fel- VT=JC111 u.ujaö ,i»Mpci6cu tot teljesítő vasutassal kis Janban... Persze ennek meg- szerelve, a Magyar Államvas- te jelentősebb történéseit. Él­időre kiállunk az állomásépü- értéséhez nemi vigaszt nyújt, utak viszont forgalombizton- búcsúzunk, s csak annyit let elé. Fejünk felett, a szak- h°SF tudom: igencsak szeren- sági szempontból „kenterbe mon<j: mai ünnep megbecsüléseként, esetlen időben születtem. verte” volna őket. Nekünk _ Tudja, hogy maga volt p iros, meg nemzetiszínű zász- Tőzsér János — megüehetős már negyvennégy előtt is az ejs^ személyesen is lók selymét csattogtatja a pontossággal emlékezik az voltak kilencven—száz kilo- üdvözölt a vasutasnapon..?! meg-megújuló szél. Rájuk te- időpontra -r- 1944. március méteres sebességgel robógó kint az "öreg, s azt mondja: harmadikén kezdte szolgálatát vonatjaink, egyetlen baleset K. Gy. — Elhiszi: sokáig nem hit- Nagybátonyban, a vasútnál. '*______________________________________________ sz olgálattevő, nem bántottam meg, a saját sérel­meimet meg lenyeltem. öt­venkilencben kaptam utoljára Kiváló vasutas címet, de nem zavar, hogy nincs több a medáliákból. Hi­szen életcélom valósult meg; amikor vasutas lettem. Rámnevet, s megint fölnéz a csattogó zászlóselymekre. Hát, ez van! — mondja, s visszaköszön a betolató sze-' relvény mozdony vezetőjének, aki mára szintén feldíszítette M 40-esét. — Aztán megint komoly lesz, elgondolkodik, vélem újólag visszapergeti éle­tük, hogy valaha leszünk ilyen Volt forgalmi erkölcsileg megbecsültek. jegypénztáros, de csak rövid NÓGRAD - 1981. július 12., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom