Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

ä névadóról? >*aacBH3BsroeeeEB» >örökség Brigádkeresztelő akarva-akaratlan — Ezeket mind a mi bri­gádunk szerezte — mutat a vitrinben sorakozó érmek­re a megyeszékhely nagy- vállalatának egyik brigád­tagja. — És mi a brigád neve? — Mi is no?! December 23, 25, vagy 28, szóval Sal­gótarján felszabadulásának dátuma.., ☆ Brigádok neveit böngé­szem egy másik vállalatnál. A Kun Béla, Zalka Máté, Nógrádi Sándor brigádne­vek között megakad a sze­mem egy ritka néven. — Hogy miért ezt a ne­vet választotta a brigád? — tárja szét a kezét az üzem­vezető. — Ha maga a NÖGRAD-tól van, akkor tudnia kéne. Valami kül­földi delegáció járt néhány éve a megyében. Kaptunk „föntről” egy telefont, hogy jó volna, ha egy brigád fel­venné ezt a nevet. Rájuk gondoltunk. Csak a brigád­vezetőt tudtuk elérni. Mire a brigádtagok munkába áll­tak már kész volt az új napló. Akik még nem sze­reztek tudomást az „átke- resztelkedésről”, azok az ünnepségen értesültek ró­la. Mert rövidesen jött a delegáció és meghatottan köszöntötte a brigádot. Per­sze a brigád is meghatot­tan vette át az ajándéko­kat. Ugyan kinek lett vol­na ellenvetése? ☆ — Mi a brigádunk neve? Tudja a ló... Kérdezze meg a brigádvezetőnket!... Nem a név a fontos, hanem a brigádszellem. Máskülön­ben valami görög szabad­ságharcos volt az Illető, de az is lehet, hogy szovjet. Mindenesetre valami forra­dalmár. ír v Elleffpélda persze jóval több akad. A legtöbb bri­gád folyamatosan számon tartja névadójának életút­ját, évfordulóit. De még mindig kérdés, hogy milyen megfontolásból választot­ták azt? Erről világosított fel Szőcs Tiborné, a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek munkaverseny-f elelőse: — A brigádok többsége 1959—60-ban alakult. Ak­kor kaptunk egy brosúrát — néhány jeles politikai személy és haladó művész életrajzával —, amiből a brigádok választhattak ne­vet maguknak. Ez nem volt kötelező, de legtöbbjük —, talán, mert azt hitte úgy illik — ebből választott. Mivel az utóbbi időben több brigád megszűnt, il­letve újak alakultak, mi szeretnénk, ha a jövőben több híres szovjet embert választanának a brigádok névadóul. Tudja gyárunk szoros kapcsolatban áll a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal, mondhatnám úgy is nálunk vállalati örök­ség a testvérkapcsolatok ápolása. ☆ A SKÜ versenyfelelősének óhaja bizonyára valóra vá­lik. Hiszen, ha végigtekin­tünk a megye gyárainak, üzemeinek brigádnévsoran, kitűnik, hogy a brigádok fe­le (!) a munkásmozgalom „környékéről” választotta névadóját, vagy napjaink forradalmainak hőseit tet­te meg annak. (Hogy a hő­sök iránt mekkora a keres­let, arra jó példa, hogy Nóg- rád megye üzemeiben im­már több mint tíz brigád vette fel az utóbbi hóna­pokban Farkas Bertalan ne­vét.) Erre —, mármint az el­kötelezett névválasztásra —, akár büszkék is lehet­nénk. Feltéve, hogy a bri­gádtagoknak, a brigád név­adójának neve hallatán va­lóban megdobban szívük. És persze, ha tudják, kit tisz­teljenek bénne. * Tudom gyermekded a példa, de annak idején — általános iskola ötödik osz­tályában — napokon át vi­tatkoztunk mi legyen őr­sünk neve és természetesen rettentő büszkék voltunk a választott Winnnetou névre. Mert akkori olvasmányaink közkedvelt hőse számunkra példakép volt és egyikünk sem akarta alább adni. Meg is nyertünk minden őrsi ver­senyt, nehogy méltatlanná váljunk névadónkra... Mondom, gyermekded a példa, de meggyőződésem, hogy a névválasztásnak igenis van jelentőségé. (Gondoljunk csak arra; gyer­mekeinknek sem adunk „akármilyen” nevet.) A latinok úgy tartották „nőmén est omen” — a név végzetes. Vagyis, hogy a név magában hordozza a jelle­met, a név jelentése visz- szahat viselőjére. ☆ Persze nem minden bri­gád választja híres ember nevét. Néhány üzemben — így az SKU-ben is — egyes brigádok a mindenkori bri­gádvezető nevéről neveztet­nek. Ez még mindig elfo­gadhatóbb, mint egy olyan személy nevét viselni, aki­ről a brigád tagjai csak azt tudják, hogy „valami forra­dalmár volt”. Meg aztán nem tudom, gondolnak-e arra a brigá­dok, hogy névadójuk mi­ként vélekedne (vélekedik) arról, hogy nevét viselik. Példának okáért nem biz­tos, hogy Einstein nevét a legmegfelelőbb választania annak a brigádnak, mely­nek tagjai — a brigádveze­tő kivételével — nem ren­delkeznek általános isko­lai végbizonyítvánnyal. (Fél­reértések elkerülése végett, létezik ilyen brigád.) Am le­gyen egy brigád neve „Tö­rekvés”, ha tagjai valóban törekednek a jobb, a haté­konyabb munkára! De ha a névválasztás divatból — netán csak felsőbb „Javas­latra” — történik, az a bri­gádra és névadójára nézve egyaránt szégyenletes. így, vagy úgy, a névvá­lasztás kötelez, és kötő­dést feltételez a választott névhez. Jó .volna, ha a bri­gád neve valóban árulkodna tagjairól. Nemcsak a név­adónak, önmagunknak is tartozunk azzal, hogy tud­juk kit és miért választot­tunk. P. K. Pipetták világa „Kiosztották az idei Per- liczi-díjakat” — tudatja a szűkszavú újsághír. A megye legkiválóbb orvosai számára alapított rangos kitüntetést nem sokan mondhatják magu­kénak. A kevesek közé tarto­zik ma már dr. Becságh Péter, a balassagyarmati kórház és rendelőintézet laboratóriumá­nak osztályvezető főorvosa. A gyógyítás kora ifjúsága óta a szeme előtt lebegett, mondhatni eldöntött tény volt, hogy a dévai gépészmér­nök fiából orvos lesz. De az életút sosem olyan egysze­rű, mint amilyennek a képze­let szeretné. — Született, szinte gyerme­kien optimistának vallom ma­gam — mosolyodik el a tar­tózkodó, ezüsthajú férfi. — Ezért hát sikerülnie kellett a dolognak, minden nehezítő körülmény ellenére is. Sikerült. Hat esztendő múl­tán a fölkínált lehetőségek közül — a már magát pesti­nek valló orvos — Salgótar­jánt választotta. És rögtön a laboratóriumot. .— Azokban az Időkben még annyit sem foglalkoztak az orvosképzésben a laboratóri­umi ismeretek átadásával, mint mostanában, pedig a mostani oktatás sem ad meg­közelítőleg sem elegendő tu­dást. Ha őszinte akarok len­ni. akkor be kell vallanom, hogy véletlenül lettem labo­ratóriumi orvos. Valójában fcgalmam sem volt arról. mit vállalok, mert egyáltalán nem ismertem ezt a területet. Hiába próbálom Becságh doktort az életéről faggatni, a fejét rázza; — Nem az a fontos, hanem amit csinálok. Tizenhárom éve nevezték ki a balassagyarmati laboratóri­um vezetőjévé. Az ország ta­lán legfiatalabb osztályvezető főorvosa lett egy csapásra. Sal­gótarjánban jó tanítómesterei voltak, az akkori igazgató és a laboratórium vezetője hagyták dolgozni. A gyakor­latban szerezte meg a Balas­sagyarmaton hasznosítandó tudást. (Közben természetesen 1965-ben szakvizsgát tett la­borismereteiből.) — Elmondhatatlanul más volt itt minden, amikor ide kerültem. Kis lyukban mű­ködött a „kézműves” színvo­nalú, korszerűtlen laboratóri­um. Ha lassan is, de mindig gyarapodtunk, mind több kor­szerű eszközt, műszert kap­tunk, vagyis mind gyorsabban tudtuk elkészíteni a vizsgálati anyagok értékelését... — A gyarapodásban önnek is része volt. — Nem hinném. A kórház igazgatóinak sokkal inkább. A szemlélet volt a fontos. Egyetértettek azzal, hogy a helyes diagnózis megállapítá­sához föltétlenül szükséges a megfelelő laboratóriumi hát­tér. Azt hiszem közel járok az igazsághoz, ha azt mon­dom, hogy a diagnózisok het­ven százalékához nélkülözhe­tetlen a mi munkánk. Szétnézünk a „birodalom­ban”. Méregdrága, érzékeny műszerek az asztalokon, min­den hely precízen kihasznál­va. Becságh doktor olyan sze­retettel beszél a látnivalók­ról. mintha kincseket, ritka értékeket mutogatna. Szokat­lan szakmaszeretet. — Nem hiányzik a közvet­len kapcsolat a betegekkel? — Kolléganőm és én kép­viseljük itt a pipetták, cent­rifugák között a beteget. Ha fölszólnak az osztályok vala­melyikéről, hogy ez vagy az a vizsgálati anyag sürgős, meg­nézem, megnézzük és ha való­ban az, akkor a rutinmun­kákat félretéve a sürgőst ele­mezzük. Igyekszik a szakirodalom­mal lépést tartani, oroszul, angolul is „érti” a szak­szövegeket. Vastag kötetet emel le a polcról — ebből szakvizsgázott tizenhat eszten­deje. — Ma már semmit nem így csinálunk! Fantasztikus sebes­séggel változik az én szakte­rületem is. A technika, a ké­mia, a biológia robbanásszerű 4 NOGRAD — 1981. július 12., vasárnap Expressz-e az Express? Számvetés a születésnapon Az idén ünnepli fennállá­sának huszonötödik évfordu­lóját az EXPRESS Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Érde­mes említeni a múltat: az el­ső évben mindössze három kiutazást szerveztek, s csupán az EXPRESS-központ mű­ködött a fiókirodák nélkül. Mostanra már Budapesten 6 fiókiroda, vidéken pedig 19 megyei kirendeltségen dol­goznak. 1957-ben csupán 1000 fiatal kiutazását szervezték, az idén 102 ezer igénylő szá­mára terveznek utakat. Sum­ma summárum: a 25 év alat­ti növekedés majd százszoros! Ennek persze számos té­nyezője van, de azt el kell ismerni minden utazónak, hogy nemcsak a pénztárcánk vastagodott, s lehetőségeink bővültek, hanem az EXPRESS munkája is sokat javult az elmúlt negyedszázadban. Megyénk EXPRESS-kiren- deltségén szinte szakadatla­nul csörögnek a telefonok. Kattognak a telexbillentyűk, de néhány órás ottlétem alatt is sokan személyesen kérnek választ kérdésükre. Bizony e forgatagban csöppet sem irigylésre méltóak a kiren­deltség dolgozói, összesen ti­zenegyen gondozzák az if­júság belföldi, külföldi uta­zásait, illetve az ezzel járó pénzügyeket, Hencz Pál irá­nyításával. Az vesse rám az első kö­vet, aki egy-egy utazás előtt és során, sőt után is ne küsz­ködne az ilyenkor egyébként természetes utazási lázzal. Hát még a fiatalok, akik sze­retnének minél olcsóbban, minél messzebb utazni, s mi­nél hosszabb ideig ott tartóz­kodni! Csakhogy az EXPRESS sem jótékonysági intézmény, csupán —, ha így vesszük — amelynek ugyanúgy vannak tervei, gazdasági szabályo­zói, egyszóval: lehetőségei nem bővíthetők a végtelenig. Mindezek ellenére az utóbbi években dicséretes számokat produkálnak, néha expressz- gyorsasággal. Nézzük csak a hazai utaztatásukat! Figyelemre méltó, hogy az idén mintegy 15 ezer fiatal magyarországi utaztatásáról gondoskodnak. Tart a fősze­zon, hiszen a kellemes időre való tekintettel választja ki mindenki a kirándulásra al­kalmas időpontot. Az idén több mint ezer fiatal üdül, aránylag kedvező körülmé­nyek között. S az árak? Négy­ágyas faházban, például Ba- latonföldváron 45 forintot fi­zetnek naponként, de Bada­csonyban, a sátortáborban et­től is olcsóbb: 35 forint. Fölsorolni is nehéz lenne, hová, mennyiért szervez uta­fejlődése itt, a laboratórium­ban is lecsapódik. A gyógyítás érdekében követnünk kell. Mindannyian olvasunk, tanu­lunk, továbbképzéseken ve­szünk részt — ez a dolgunk, ezt vállaltuk. Nem panaszkodik amiatt, hogy a laboratórium a kór­ház két egymástól távol eső pontján van, nem szidja a zsúfoltságot. Inkább elkísér az épülő új laborhoz. Igaz, még csak az alapozásnál tartanak, de ő már lelki szemei előtt látja az új birodalmat. Hét­száz négyzetméter! Micsoda hatalmas, nagyszerű dolog lesz ott munkálkodni! Hívták már sokfelé, de ma­radt. Szereti a kisvárost, a környéket. Az elkövetkezen­dő esztendők mindennapi iz­galmát tetézi most már a vá­rakozás. Szinte úgy jár be az építkezésre, mint a kőműve­sek: jegyzi magában a gya­rapodást. — A Perliczi-díj nagyon meglepett, nagyon jólesett. Megtisztelő, hogy érdemes­nek találtak rá. De higgye el, ezt igazándiból nem én, ha­nem a laboratórium kapta. Vagyis mindnyájan. Ha napi munkáját bevég- zettnek tekinti, kedvenc könyvei, hanglemezei mellé telepszik, színházba indul a fővárosba. Ha ideje engedi. A balassagyarmati kórház­ban tavaly mintegy félmil­lió vizsgálatot végeztek el a munkatársak dr. Becságh Pé­ter főorvos vezetésével. Hortobágyi Zoltán kát az EXPRESS. Ezért Ka­rácsony Györgynétől, a ki- rendeltség belföldi forgalmá­nak irányítójától azt kérdem, melyek a leglényegesebb mun­kaformák, s milyen nagyobb rendezvények várhatók a kö­zeljövőben. — Az utaztatáson és üdül­tetésen túl — mondotta — rendezvények szervezésével, szállásértékesítéssel, étkezte­téssel, közlekedéssel, s prog­ramszervezéssel is foglalko­zunk. Mondhatni tehát, hogy az utazók minden kérését igyekszünk teljesíteni. Jövő­beni terveink között szerepel az őszi EXPRESS-nap meg­szervezése, amely egész napos programot jelent majd, s irodánk tevékenységének megismerése mellett sport-, és szórakoztatási műsorok is lesznek, ősztől elkezdjük a sokak által kedvelt diszkót, tervezünk egy Edda-koncertet, s számos sport-, turisztikai ese­ményt. Csak utalok rá, hogy a kocogástól az ötpróbákon át a Magyar Ifjúság Kupáig szinte minden sportrendez­vény lebonyolításában segéd­kezünk. De bárki fordulhat hozzánk, ha túrázni szeretne ismeretlen tájakon, vagy ép­pen több napos kirándulás­hoz kérne segítséget. Hogy milyen lesz a magyar idegenforgalom híre-neye, s hogy az ifjabb nemzedék mennyire kedveli meg a ter­mészetet, a sportot, az utazást, ez részben s kicsit az EXP­RESS Ifjúsági és Diák Utazá­si Iroda munkáján is múlik. Mint ismeretes, ifjúságpoli­tikánk számos kedvezményt nyújt a fiataloknak — erről korábban már részletesen is hírt adtunk —, ám, hogy ezekkel a lehetőségekkel mi­ként élnek, ez már az EXP- RESS-en is áll. Minden jel arra mutat, ezzel nagyon is tisztában vannak. T. L. Óvodák nyáron Egy hónapja „nyári élet­rendre”, munkaritmusra áll­tak át az óvodák — június 1- gyel lezárult a tanítási év, most már csak különböző sza­badidős-foglalkozások zajla­nak. Csak? Egyre kevésbé mondhatjuk ezt, nyáron sem csupán gyermekmegőrző funk­ciót látnak el az óvodák. A játéktevékenység mellett több a túra, séta, szántóföldi nö­vényekkel, mezőgazdasági munkával ismerkednek a gye­rekek, ami folytatása az év­közben! környezet ismereti óráknak. Nagy tere van a munkára nevelésnek is — a kertek gondozása (szinte minden óvodának, még váro­sokban is van egy kis vete­ményese) a játszóterek tiszta­ságának megőrzése, védelme ad munkákat. A túrák során elmélyül a gyerekekben a ter­mészeti környezet védelmé­nek gondolata. A közel egy hónapja kez­dődött folyamatosan az óvó­nők és dadák nyári szabadsá­ga. A 24 napra a kiskorú gyermek után járó pótszabad­ság és egy éve — adhatóan — a jutalomszabadság is hoz­zátevődik. Folyamatosan, sza­kaszosan zárnak az óvodák a nyári tatarozás idejére is. Salgótarjánban városi szinten összehangolták az egyhavi szünetet — a rendtartás sze­rint ugyanis az egy hónapból két hetet az óvodának bizto­sítani kell valamelyik test­vérintézményében, két hétről a szülőknek kell gondoskod­ni. Öröm a pedagógusoknak, hogy egyre több szülő van szívesen otthon hosszabb idő­re a gyermekével, a családi közösséget erősíti ez az idő. A megyeszékhelyen ezen a nyá­ron két óvodában végeznek nagyobb méretű felújítási munkálatot. Az egyik a közel százéves zagyvarónai kettes számú óvoda, a másik a kór­házzal szemközti kilences, ahol a vízvezeték, villanyhá­lózat rekonstrukciója, külső tatarozás folyik. Az előző in­tézményben a nebulók csalá­di elhelyezését oldották meg, az utóbbiban a 216-os lét­számból 90 gyermeknek szük­ségmegoldásként a Néphadse­reg úti iskolában biztosítják az óvodát nyárra. A szoká­sos évi tatarozásokhoz több helyen tásadalmi munkával nyújtanak segítséget a szülők és a patronáló üzemek bri­gádjai. Teljesen vállalták a munkát a 15-ös számú (me­gyetanácsi), a síküveggyár! és a 19. számú (beszterce-telepi) intézménynél. őszre biztatóbb az előrejel­zés óvodai fronton, mint ta­valy ilyenkor. A demográfiai hullám enyhülése érzékelhető kissé a város területén. Az új jelentkezők száma (azokkal együtt, akik december 31-ig nem töltik be a harmadik évüket, de a tanév során óvo­dáskorúak lesznek) 824 és ez­zel szemben 934 gyerek megy első osztályba. Az új tanév­ben nem indul negyven fö­lötti csoport! Idén még szép számmal voltak ilyenek a leg­zsúfoltabb helyeken. Megszű­nik az a kényszermegoldás is, hogy Somoskőújfaluba hord­ták ki a kicsiket. A most is legzsúfoltabb beszterce-telepi óvodában nagy esemény lesz januárban az új épület át­adása. ősszel minden jogos igényt ki tudnak elégíteni. Januárig az utóbbi helyen át­meneti megoldásokkal. Légtisztitó repülőgép A „Tornai N” svéd cég labo­rátóriumában rádióval irányított, kis repülőgépet konstruáltak. Szárnysebessége csupán másfél méter. Ennek a minirepülőgépnek a légcsavarja henger alakú csö­vet erősítenek, ebben szűrők van­nak, amelyek eltávolítják a leve­gőből a füstrészecskéket és a Nemzetiségi FILM NAPOK NŐGRÁD megye SZLOVÁK ÉS NÉMET NEMZETISÉGI KÖZSÉGEIBEN VII. 12—VIII. 10. gázokat. A levegőt a légcsavar hajtja bele a berendezésbe. A re­pülőgép könnyűszerrel a légszeny- nyezés forrásához Irányítható, pél­dául valamilyen gyár kormozó kéményéhez. Maga a minirepülő­gép nem szennyezi a levegőt — légcsavarját villanymotor hajtja, energiát pedig száraztelepből kap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom