Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

Asszonyok a művelődésről Szegfűk és könyvek „ÜGY SZERETNÉNK csi­nálni, hogy értelme legyen — ne csak azt a kis brigádju­talmat kapjuk, hanem mi ma­gunk, belül is nyerjünk ve­le. . „A sokat emlegetett kife­jezés: kapa mellől jöttek, ná­lunk sok dolgozóra érvényes. Ám az eltelt nyolc esztendő alatt rengeteg változás tör­tént, a többség elindult a munkássá válás útján, nőttek az igények. Ez együtt jár a művelődés megkedvelésével is. Sok asszony bevallotta: ko­rábban soha nem volt szín­házban, a falusi műkedvelő- előadásokat leszámítva. Ami­kor zenei lexikont forgat egy varrónő a Bartók-vetélkedőn és rácsodálkozik a Cantata profana szépségére, amikor már több tucatnyi előjegy­zés van értékes, hasznos könyvekre : bizományosi fü­zetemben, az nem kis dolog...” Van egy klubunk, amit sok dologra ki tudunk használni, egy könyvtárunk, melynek 2—300 olvasója van, a nyitott polcos rendszerre szeretnénk áttérni, jó a közönségszerve­zőnk, egyre népszerűbbek a kirándulások, színházlátoga­tások. Amiben jottányit sem tudunk előrelépni, az a hiá­nyos általános iskolai vég­zettségűek beiskolázása — ha megfeszülünk, akkor sem jön össze a szükséges 10 fő a kihelyezett csoport indításá­hoz. Két véglet között mozog ez a réteg: részben a legfia­talabbak, akik tanköteles ko­rukig nem végeztek, másfelől az idősek. Ezek a lányok mű­szak után rohannak haza — kulturális szórakoztató prog­ramban még részt vesznek, de tanulni nem akarnak. Az idő­sebb korosztályt pedig már kérni sem igen lehet. Ezeket a gondolatokat a Vá­ci Kötöttárugyár pásztói üze­mében mondták el beszélge­tőpartnereim a munkahelyi művelődés lehetőségeiről, gondjairól. Sulyok Gyuláné szakszervezeti titkár nyolc éve dolgozik itt — Kazáron kez­dett varrónőként, meós lett, majd csoportvezető, tavaly választották szakszervezeti tit­kárnak, ami fél munkaidejét foglalja el. Széles Istvánná személyzeti vezető a közmű­velődési bizottság titkára, Koczka Gyuláné és Berzák Gézáné meósok a befejező szakasznál, most tették le ki­tűnő, illetve jó eredménnyel a kötő-hurkoló konfekciós szakmunkásvizsgát. Bakos Jó- zsefné munkaverseny-felelős, közönségszervező, könyvbizo­mányos. Egyikük sem látja ró­zsaszínben a művelődés hely­zetét, de se reménytelennek, se szükségtelennek nem tartják a kultúra iránti igények felkel­tését. — MUNKA MELLETT, csa­lád mellett egyáltalán nem volt könnyű három év sűrí­tett anyagát egv év alatt át­venni — a vizsga előtt még nem gondoltuk volna, hogy végül is ilyen jól sikerül. Az induló 14 főből egyetlen egy sem maradt le — ha elbizony­talanodott, elbátortalanodott valaki, a többiek biztatták. A sokéves gyakorlat nem min­den — úgy érzem, most már beláthatunk az anyag belsejé­be, többet tudunk a tulajdon­ságairól. Más a lenkender és a viszkózszál. jobb úgy dol­gozni, hogy tudja az ember, mit miért csinál. Talpraesett, érdeklődő, jó kezdeményezőkészségű asz- szonynak ismerik Koczka Gyu- lánét — az aranykoszorús Fu­rák Teréz brigádnak is az egyik motorja. Elmondja azt is, kell még az ösztönző szó. — Bár „nem erőszak a disz­nótor”, sokakat meg kell győzni arról, hogy ne csak a munka és a fizetés jelentse számára a munkahelyet, kap­csolódjon be a közös dolgok­ba. Mások maguktól is jön­nek. Tévedés lenne azt hinni, rám nem neheztelnek, ha ké­sőbb megyek haza, mert tár­sadalmi munka, vetélkedő, színházi előadás miatt bent maradok Pásztón —, de nem lehet csak a benti és ottho­ni munka közötti ingajárattal tölteni az életet.., — Legtöbben kertes ház­ban laknak, jószágokat tarta­nak — ez nem kis időt el­vesz. Hogy a „szabad időből” szórakozásra, művelődésre is jusson, ahhoz nem kis akarat kell! De „húzzák egymást” a brigádtagok, senki nem érzi jól magát igazán, ha minden­ből kimarad. Most a tanulás miatt nekünk gyakran a té­vénézésről is le kellett mon­dani, esténként vettük elő a könyveket. Mondják nekem, folytassam a középiskolával — lányom is elsős lesz, neki is tetszene, hogyha együtt ha­ladunk. Gondolkodni kell azért rajta... — fűzi hozzá Ber- zákné. A gvárban a már említett könyvtár és klub mellett (az utóbbiban műszakváltáskor so­kan megfordulnak, ilyenkor lapozgatják a kéttucatnyi fo­lyóiratot napilapot, ekkor né­zik ki az olvasnivalót) a lép- csőfeljáróban hosszú ideje működik egy minigaléria — a Lovász József Művelődési Központtól kapnak hozzá ha­vonta friss anyagot. Most ép­pen Inkey Tibor fotóművész színészportréi láthatók — so­kakat megállít pár percre az ifjúkori és mai művészarcokat egymás mellé állító tárlat. Nemcsak ebben merül ki az együttműködés a házzal — Bakos Józsefné első kézből ad­ja oda-vissza az információkat tagja a társadalmi vezetőség­nek, ismeri az itt dolgozók igényeit, tud segíteni és se­gítséget kap a szervezésben. — BÁR KÖZÖNSÉGSZER­VEZŐ vagyok hosszú évek óta, azt vallom magam is: a mun­kásművelődés nem merülhet ki egyes programokban, ve­télkedőkben. Hozzátartozik az igényesség iránti vágy felkel­tése, az életmód formálódása. Hogy a legjobban dolgozók egy-egy szál szegfűt kapnak az értékeléskor, hogy az új bú­tor mellé egyre több könyvet vesznek (és nem dísznek!), szívesen mennek el közös ki­rándulásokra és vállalják a szakmaszerzés nehézségeit — ez mind benne van. Gyárunk bár fiatal üzem, szépen szere­pelt a textilipari szakszerve­zet közművelődési pályázatán. Van már egy érdeklődő „mag”, akikre lehet számítani. De mindig újak is jönnek, sokak­nál elölről kell kezdeni az igényébresztést, az élmény­adást. Ez a szép benne... G. Kiss Magdolna Világnézetem munkáimból tükröződik Varsányi Pál metszeteiről Varsányi Pál nevét együtt emlegetik Masereeléval és Käthe Kollwitzéval, Derko- vitséval és Dési HuberévaL Elkötelezett, antifasiszta gra­fikái nem hiányozhatnak egy nemzetközi kiállításról sem. Külföldön számon tartják, méltányolják, s elismerik bá­tor fasisztaellenes vallomásait a harmincas években is. Itt­hon kevéssé ismerik munkás­ságát, pártos művészetét, meggyőződéses művészi hit­vallását. Élete tele van küzdelemmel, meg nem értéssel. — Már kisgyermekkorom­ban dolgoztam, alighogy hét­évesen árvaságra jutottam. Anyám saját erejéből nehezen nevelt bennünket, húgommal. — Hamar kinyílt a szemem. Láttam, megfigyeltem, éltem a proletársorsot. Érzelmileg ko­rán közel kerültem a mun­kásmozgalomhoz. Érdekelt, hogyan élnek, miért szenved­nek azok, akik keményen dol­goznak. Ez vezetett a Szociál­demokrata Pártba. Itt hamar eljutottam a tisztánlátásig. Kommunistákkal is megismer­kedtem, akiket közel éreztem magamhoz. Antifasiszta sorozatát, első nagyszabású munkáját 1933- ban készítette el. Akkor, ami­kor az emberiségre leselkedő veszedelem művészi megfo­galmazására még egy kortár­sa sem vállalkozott. Maga kényszerült nyomtatásukra, s a nevével ellátva — engedély nélkül terjesztette, nem törőd­ve a hatósági beavatkozás ve­szélyével. E sorozat jelképpé lett lapja a Horogkereszt cí­mű, melyen koponyákat, csontvázakat, koporsót ont az embereket őrlő, halált, pusz­tulást hozó malom. A horog- kereszt-motívum — írja Ecse- ry Elemér — e linómetszetek­kel tűnt föl először a magyar képzőművészetben. — Hitler fenyegetéseit hallgatva nem tudtam néma maradni. A rémület tiltako­zásra kényszerített. Döbbenetes erejű a Háború című linómetszete, melyen a háború rémségei közül ki­emelkedő anyaalak a testé­ben hordozott gyermekkel — közérthetően szól embermil­liók érzéseiről. A Gulliver Kapitáliában című sorozata a tőkés társa­Varsányi Pál metszete dalom ellen agitál. A Mun­kanélküliek, a Munkáshalál, a Börtön, az Éhség című ké­pei címükkel is jelzik az al­kotójukat foglalkoztató gon­dolatokat. De megjelenik a Szocializmus is — dús kalá­szok, a bő termés ígéretében. Háborúellenes lapjai már ekkor elkerültek a világ szá­mos országába, svájci, holland, svéd, norvég, dán lapokban közlik metszeteit. Amikor itthon gúnyosan fogadják mű­veit, a svájci Bemer Tagwacht azt hangoztatja, hogy az ilyen nyílt bátorságot meg kell be­csülni. — Az eszperantistamozga- lommal kerültem kapcsolatba. S volt egy moszkvai rajztanár levelezőpartnerem. Neki küld­tem kerülő úton több rajzo­mat — amelyeket most' a moszkvai Forradalmi Múze­umban őriznek. 1936-ban Romain Rolland- ban talált szellemi társra, aki egyik levelében így ír a fa­metszetekről: „Igen szépek; meglepett mértéktartásuk és erős őszinteségük, nagyvona­lúságuk és az a valóban pro­letár szellem, amely áthatja őket. Gratulálok. Engedje meg, hogy az ön nevében fel­ajánljam őket a párizsi mun­kásegyetemnek, amelynek ala­pításához magam is hozzájá­rultam. A gyűléstermeket fog­ják díszíteni, és örömet fognak szerezni a párizsi nép testvéri szemének”. A háború és minden ször­nyűsége elérkezett Magyar- országra is. Varsányi Balfra került mint munkaszolgálatos. A felszabadulás után betegen, legyengülve tért haza, de po­litikai meggyőződése és mű­vészi tartása változatlan ma­radt. Varsányi nem csak akkor volt — magányosan is a kö­zösségért tevékenykedőn — jelen a magyar művészetben, amikor szellemével valami el­len tehetett, de akkor is, ami­kor 1945 után immár valami­ért nyílt tere cselekedni. Nála természetesebben igazán ke­vesen folytathatták munkás­ságukat a megújult rendben, s nála jobban kevesen örülhet­tek annak, hogy ez a folytatás immár letérhet a régi útról és új nyomon járhat, hogy a tiltakozás gesztusai és kiállí­tásai végre átadhatják a he­lyüket lapjain a lét szíve sze­rint való krónikájának. És mégis, a fordulat után is, Var­sányi Pál művészete már-már visszhangtalan maradt — ír­ja egyik méltatója. Bányászok, kétkezi munká­sok jelennek meg rajzain, met­szetein. Ady, József Attila, Kassák, Gorkij, Wilde, Ber­zsenyi műveit illusztrálja; Petőfi Apostolához készített illusztrációinak a művel való azonosulás, a forradalmár el­kötelezettség vállalása az eré­nyei. Tájakat, meghitt csalá­di jeleneteket, vízparti fákat metsz alumíniumba az utób­bi időkben. — A mellőzések ellenére politikai, művészi hitvallásom töretlen. Nem tagadok meg semmit, amit csináltam. Szo­cialista voltam, vagyok és le­szek. Világnézetem munkáim­ból tükröződik. Nem látok más kiutat ma sem, mint a szocializmus világméretű győ­zelmét. Hiszem, hogy munká­im alapján baloldali művész­ként tart majd számon az utókor. Kádár Mária Pedagógusok nyara Dosztojevszkij-múzeum Kazahsztánban 1981-et az UNESCO nemzet­közi Dosztojevszkij-éwé nyil­vánította. Tíz éve nyitották meg az Irtis menti Szemipalatyinszk- ban a Fjodor Dosztojevszkij- múzeumot. Csaknem 125 évvel ezelőtt ide száműzték az írót, ahol két évet töltött egy kis faházban. Az itt született al­kotásait és a száműzetés to­vábbi állomáshelyein írt mű­veit az irodalomtörténészek szibériai ciklusként tartják számon. Dosztojevszkij törődötten, de nem megtörtén érkezett Sze- mipalatyinszkba. Egyetlen vágya volt: folytatni a Péter - várott oly fényesen megkez­dett irodalmi munkásságot. Ebben a szerény dolgozószo­bában, ahol az egész beren­dezés egy íróasztal, karosszék és a könyvszekrény — írta a Nagybácsi álma, a Sztyepan- csikovo falu és lakosai című elbeszéléseit és a Feljegyzések a holtak házából első fejeze­teit. Az épület külseje ellent­mondásos: a jelentéktelen kis földszintes házikóhoz modern, impozáns emeletes házat épí­tettek. A ház homlokzatán Dosztojevszkij domborművé látható, a hátsó falon művei­ből vett idézeteket olvasha­tunk. Érdekes megoldású a mú­zeum belseje. A terem köze­pén vasketrecben a hajdani rabságot szimbolizáló bilin­csek, a száműzötteket szállí­tó szekér makettje volt, a fa­lon fából faragott maszkok, amelyek az író különféle lel­kiállapotait ábrázolják. A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy bemutassák azt a légkört, amely Doszto­jevszkijt a Szemipalatyinszk- ban töltött években körülvet­te. A vitrinekben az író fivé­réhez intézett leveleinek má­solatai: sorkatonaként is azt kéri: „Értsd meg, mekkora szükségem van a lelki táplá­lékra ! Mennyit szenvedtem azóta, hogy nem írhatok a fogságban!” Másik levelében európai történészek, közgazdá­szok, ókori filozófusok mun­káit kéri. A vitrinekben elhelyezett könyvek és újságok híven tük­rözik az író széles körű érdek­lődését. A távoli számkivetés- ben is tudni akarta, mi törté­nik Oroszországban. Fényké­pekről megismerkedhetünk azokkal az emberekkel is, akik jelentős szerepet játszottak Fjodor Mihajlovics szibériai éveiben. Jelentős a múzeum könyvállománya is. Megtalál­ható az író művednek 25 nyelvre lefordított gyűjtemé­nye, valamint a 300 kötetes, autogramokkal ellátott könyv­tár is. A múzeum állománya kül­földi ajándékokkal is gazda­godik. Heinrich Böll, az is­mert német író és Donald Fänger, a kaliforniai egyetem frofesszora küldte el könyve­it. Külön érdekesség a 21 kö­tetes japán jubileumi sorozat, melyet Jonekava Maszao pro­fesszor és műfordító özvegye ajándékozott a múzeumnak. A „Dosztojevszkij és ko­runk” kiállítóteremben lát­hatjuk milyen jelentős helyet foglal el az író napjaink iro­dalmában. Itt láthatók azok a színházi plakátok, amelyek az író színpadra adaptált műve­it hirdetik. A múzeum munkatársai előadásokat tartanak az író életéről és munkásságáról a látogatóknak, és Kazahsztán távoli falvaiban, üzemeiben egyaránt. Bemutatják a Dosz­tojevszkijről készült dokumen­tum- és játékfilmeket is. Revmira Voscsenko Nógrád megyében 5420 tag­ja van a pedagógus-szakszer­vezetnek — nevelők és tech­nikai dolgozók, nyugdíjasok együtt. A tanév rendje miatt ebben az ágazatban különö­sen nagy súlya van a nyári üdültetési lehetőségeknek — a nyugdíjasok szeretik csak az elő- és utózezonban biz­tosított olcsó pihenési formá­kat, a többiek szorgalmi idő­szakban nehezen tudnák ott­hagyni a gyerekeket. Nem kis utánjárás, szer­vezés, évekig tartó takarékos­ság. más szakszervezetekkel való jó együttműködés ered­ményeként a dolgozók jelen­tős százaléka, a pedagógus­szakszervezet üdültetési lehe­tőségeit kihasználva töltheti nyári pihenését. Legnépszerűbb a SZOT-üdü- lőjegy. Széles a skála: Hajdú­Nemzetiségi FILM NAPOK NÓGRÁD MEGYE SZLOVÁK ÉS NÉMET NEMZETISÉGI KÖZSÉGEIBEN VII. 12—VIII. 10 4 NÓGRÁD - 1981. július 11., szombat szoboszlóra, Sopronba, Lillafü­redre, Siófokra, Szántódra, Bükfürdőre, Verőcemarosra, Galyatetőre, Pécs—Mecsek vi­dékére egyaránt vannak bel­földi beutalók. A külföldi üdülőjeggyel az NDK-ba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiá­ba, Olaszországba, az Al-Du­nához, Lengyelországba. Bra­tislava—Bécs útra mehetnek el. A gyermekeknek tavasszal parádfürdői, nyárra fonyódli- geti beutalót kaptak a peda­gógusszülők. A most felé­pült soproni pedagógusüdülő­be a nyárra felnőttek és gyer­mekek számára is kaptak je­gyet. A gyógyulásra vágyók a hyári idényben szanatóri­umi beutalóval élhetnek, Pá­rádra, Hévízre, Balatonfüred- re szólnak ezek. A központi elosztású üdü­lőjegyek mellett a járások, városok saját lehetőségeiket is igyekeztek bővíteni az el­múlt években. Hat évvel eze­lőtt Balatonföldváron három szobát alakítottak ki a me­gyének teljes ellátással — ez csaknem száz felnőtt és gyer­mek nyaralását biztosítja. Elő- és utószezonban itt, valamint a központ épületé­ben és Hajdúszoboszlón is. nyugdíjasok pihenhetnek, ol­csón. Saját háromszobás üdülője van Hevesen a peda­gógus-szakszervezet salgótar­jáni járási bizottságának, nya­ranta 120 fő jut el ide: a többi járás szobákat bérel Balatonmárián, Hajdúszobosz­lón, Zalakaroson, Gyulán kö­rülbelül száz fő számára. Emellett a bizottságok szer­veztek ötnapos kül- és bel­földi autóbuszosutakat is, mintegy 150 résztvevővel. Még nem telített az a le­hetőség. melyet a salgótarjá­ni Furák Teréz Kollégium­ban üdülő 260 más megyebe­li pedagógus ellátásáért cse­rébe kapnak — pedig az or­szág minden részében három­négy ágyas kollégiumi szobák­ban üdülhetnének, ám ez a SZOT-beutalóknál drágább megoldás. Az elosztás elve: elsősor­ban azok kapjanak kedvez­ményes üdülési beutalókat, akik a tanév során jó mun­kát végeztek, igazán megér­demlik a pihenést, felfrissü­lést. Több száz pedagógus pi­hen így a nyáron, de új for­mák keresésével jövőre sze­retnék tovább bővíteni az üdültetésben részt vevők szá­mát. Régészek felfedezései A Lipcse melleti Werben környékén végzett ásatások során ötezer évvel ezelőtt élt, kőkorszakbeli ember nyomai­ra bukkantak. A régészek 24 településhelyet fedeztek fel, és sikerült csaknem teljes gyermek- és felnőttcsontvá­zakat kiásniuk, amelyeket a nagy mésztartalmú talaj kon­zervált. Az egyik három mé­ter átmérőjű sírban az embe­ri csontváz mellett állati ma­radványokat is leltek. Az el­rendezés, a temetésnek ez a formája bizonyos rituális jel­leget mutat. A kutatók kerá­mia edényeket, díszes amfórá- kat is feltártak. A szakembe­rek szerint a településcsoport valószínűleg az úgynevezett baalbergi kultúrához tarto­zott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom