Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

Megdicsérték — fegyelmit kapott Kérem a vásárlók könyvét! Uj helyre költöznek Amikor ez a felszólítás el- Pedig nagyon szigorúan ve- hangzik, a vendéglátókat eny- szik a szabályokat. A Határ he bizsergés járja át. Egy ki- presszó üzletvezetője, Franka csit „mumus” még ez a könyv, Jánosné egy elismerő beírást hiszen négy esztendővel ez- nem postázott időben, megfe- előtt csak a panaszok be jegy- ledkezett róla, s ezért kapott zését szolgálta, most már di- fegyelmit. Itt is szép szám- csérhet is a vendég. Remek mai, sőt csaknem dicsérő írá- olvasmányok ezek a köny- sokat olvasni, noha, mint az vek. Igaz, formájukat tekint- üzletvezető mondja, huszon- ve riasztóak: borfoltosak, po- egy éve nem fordult elő, hogy rosak — amelyeket elkértem, dicsérő beírásért külön jutal- valamennyi borító nélküli,, mat kapott volna csúnyácska iromány volt. Az egyik budapesti vendég Tartalmukat nézve azonban l’rta: bőségesek: a ledorongoló bí- „Balassagyarmaton ritka a rálatoktól a tirádás dicsére- szíves vendéglátás! Ennek az teken át a szerelmes versiké- ellenkezőjét tapasztaltuk a kig szinte minden megtalál- Határ presszóban... ritkaság az ható bennük. Balassagyarmat ijyen, meg kell becsülni főutcájának négy vendéglátó- őket!... egységébe azzal a céllal men- ^gy. másik lapon viszont tem, hogy megtudjam, mi- az} kifogásolják, hogy csak ről beszélnek a vásárlók négyszeri ^ kérés után kapták könyvei, s, hogyan fogadják e me£ a vásárlók könyvét... beírásokat a vendéglátók. Nem ritkán kötekedő, durva, félig ittas emberek az- ——-------------------- zal szórakoznak, hogy megfé­le mlítik a felszolgálókat, eset­— Az újságnak nem nyi- jeg a vásárlók könyvébe va- latkozom! — feleli kerek-pe- jó beírással „ijesztgetik”. Ha rec érdeklődésemre a Béke ezt kérik, mindig előbb meg- étterem fiatal üzletvezető-he- kérjük, mondják el, mi a pa- lyettese, majd miután kidé- nasz, ha lehetséges, orvosol- rül, hogy ez voltaképpen kő- ■jujC; s csak azután írjanak be. telessége, oldódik a hangulat. jj)e természetesen, ha valaki Lapozgatva a múlt évi köny- kéri, odaadjuk, ám csak any- vet, nyolc dicserő és hét bí- nyira vesszük komolyan, ralo beírás olvasható. Az amennyire jogos. egyikhez a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat központ-------------------------­j ából is érkezett válasz. — A vásárlók könyvébe írt ^ Tünde presszó a fiatalok kifogásait megvizsgáltuk — egyik kedvelt szórakozóhelye, írják — a felszolgáló mulasz- az, ifjúság egyik lényeges is- tást követett el, amiért fi- mérve pedig, hogv hamar gyeimeztetésben részesítet- lobban szerelemre. Foként, ha tűk. Intézkedtünk, hogy 3,80 csinosak a felszolgálók, jut Ft-ot, a Traubsszóda árát Pénz bőven az italra, kelle- postán küldjék meg. — Mel- mes a hangulat, s ilyenkor, ha lékelve a csekk három hat- a^acJ a zsebben egy toll már- vanról, többe került a posta- ís kész a beírás, íme: költség... _ „Szeretni könnyű, szólt a férfi Vannak ám itt szép beírá- Szeretni játék, szólt a lány *ok, az egyik vendég idén Mindketten más útra térnek márciusban figyelmes kiszol- Midőn a fordulóhoz érnek gálást, szolid árakat, finom. Megáll a férfi, s visszanéz a kitűnő ételeket tapasztalt, de lány, májusban, tizenegyedikén, _ mert férjnél van”, ketten is ittasnak láttak egy felszolgálót, valamennyi kö- Egy kicsit sántít a vége, de- zös abban, hogy az éttermi- hát istenem. Valahol el kell ek nem tudnak a követkéz- kezdeni a költészetet. Komo- ményekről, már ami a vissza- lyabbra fordítva a szót, azel- jelzést illeti. múlt évben volt mit olvasni — Mi negyvennyolc órán a vásárlók könyvében. Lég- bélül elküdjük — mondja az több beírás érthetően azt kj- üzletvezető-helyettes —, hogy fogásolta, miért nincs fűtés aztán mi lesz a további sor- tél víz idején? sa, az csak a figyelmeztetések, — Nem győztük mondani a fegyelmik esetén derül ki. vendégeknek, hogy mi nem te­Bár a május 11-i bejegyzé- hetünk mást, csak továbbítjuk sekre július elsejéig nem ér- a panaszt — mondja Lenner kezett válasz, legalábbis az Sarolta üzletvezető-helyettes, ottaniak nem tudtak róla. — A presszóban, az öltözőben. s egyéb helyiségekben csak február végén kezdődött meg a fűtés, csökkent a forgalom, dideregtünk, fáztunk. Aztán lett fa, de nem volt szén, a szomszéd egységből kellett kölcsönkérni, legalább mi is annyira vártuk az intézkedést, mint amennyire a vendégek. „Tisztelt Főnökség! Hat üveg kőbányai sört kér­tem, elvinni hazára és nem kaptam. Dé mért? Mert volt! Szemem láttára, a következő vendégnek adtak hazára is. Szerintem haveroknak és is­merősöknek adnak, dé másnak nem. Ez, hogy létezik?” Eddig a szó szerinti idézet, de tényleg, hogy létezik ez? — Szegény, nagyon ittasan állított be — válaszolja az üzlet vezetője Benyovics Mi- hályné. — így aztán nem szolgálhattam ki, annál is in­kább, mert itt fogyasztotta volna el., A Nefelejcs presszóban na­ponta több mint ötszázan fordulnak meg, noha a négy vendéglátóegység közül ez a legkisebb. 1976 óta a forga­lom duplájára nőtt. Csak sör­ből ötezer üveggel innának az emberek. Ha lenne ele­gendő. — A melegben ingerléke­nyebbek, dühösebbek, nehéz az enyhén Utasokat is józa­nabb belátásra bírni — jegyzi meg beszélgetésünk során Benyovics Mihályné. S elme­séli, hogy a .minap az egyik vendég elkérte a könyvet, s dicséretet akart beírni, ám az alkohol hatása csak két mon­datig engedte... Nem fukarkodik a könyv itt sem a szép szavakkal: meg­vagyunk elégedve mindenki­vel, írja valaki, de már az aláírás nehezen olvasható. Egyébként a könyvek egyik nagy hibája, hogy olykor-oly­kor halványan és olvashatat­lanul történnek a bejegyzé­sek, így körülményes kisila- bizálni a mondandót. ☆ A szándék méltányos: a vendég joga, hogy észrevétele­it közölje. Viszont a végered­mény kétséges: nehéz minden beírt szót komolyan venni, s kevésbé vannak érdekelve a vendéglátók — az adminiszt­ráción kívül — a könyv gon­dozására. Jóllehet ez az egyet­len „visszajelzés” a vendég részéről, amelynek nyoma ma­rad. Ha nyoma marad... Tanka László Öt év — ötletek Köiséta Körzeti központ Karancs- lapujtő. Közigazgatásilag hoz­zátartozik Karancsberény és Karancsalja. A községi közös tanács elnöke Osgyáni Pál. Vele tettünk körsétát, hogy leszűrjük: a Karancs-hegység tövében megbúvó három tele­pülés mennyit fejlődött az elmúlt öt esztendőben, vala­mint, hogy milyenek a kilátá­sok a további gyarapodásra. — Tüstént leszögezhetem, hogy az elmúlt öt esztendő a legsikeresebb volt a három település történetében — véle­kedik a fizikai munkásból lett fiatal tanácselnök. — Az ere­detileg tervezett 25 millió fo­rinttal szemben 39 millió fo­rinttal gazdálkodhattunk a működési költségvetés révén. A többletlehetőségek a kultu­rális és egészségügyi ágazat­ban jelentős színvonaljavu­lást, a gazdasági ágazatban pedig a vártnál gyorsabb üte­mű fejlődést tettek lehetővé. A három településen — többek között — megoldották a vezetékesvíz-ellátást, fel­épült 160 családi ház, korsze­rűsítettek 32 ezer négyzetmé­ter utat, elvégezték háromezer méter árok burkolását és öt­száz méter villanyhálózat bő- vitését. Javultak az egészség- ügyi dolgozók munkafelté­telei. Bővítették az óvodát Ka- rancslapujtőn és Karancsalján. Két új napközis-csoportot lé­tesítettek. 'A területen vala­mennyi óvodáskorú gyermeket felveszik. Sőt az iskolai nap­közibe is járhat mindenki, aki óhajt Felújították a kétszin­tes karaneslapujtői iskolát. 0”'T~ "éhen elmondható, Y v a 1 - -■' "s «a-’daságszerve- 71) távé! a oárt- és ál­lami b" ín - '.'in megfo­galmazott ige ' nek meg­felelően alakult. A népesség­a Karancs megtartó helyzettel kapcso­latban állapította meg Osgyáni Pál: — Azokat a javaslatokat igyekeztünk megvalósítani, amelyeket tanácsüléseken, fa­lugyűléseken, tanácstagi be­számolókon vetettek fel. A többség érdekét tekintettük mérvadónak. Megszűnt az 1966—70. között tapasztalt el­költözés, város felé áramlás. Az elmúlt tíz esztendőben Ka- rancslapujtőn és Karancsbe- rényben növekedett a lakos­ság száma, míg Karancsalján nem változott. Azt tartja a régi mondás, hogy soha nem sok, ami nem elég. Természetesen kielégí­tetlen — ráadásul jogos — igények is maradtak. A köz­lekedésbiztonsági szempontok — főleg Karancslapujtőn és Karancsalján — a főút járdá- sítását igényelnék. Ám erre kevésnek bizonyult a pénz és nehéz megmondani, hogy mi­kor tudják előteremteni az anyagiakat. Ám a körzet lokálpatrióta és hangyaszorgalmú lakói azt is tudják, hogy a sírásnak megvan az ideje — és in­kább a cselekvésre helyezik a hangsúlyt. Az elmúlt terv­időszakban 11,2 millió forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. A mostani tervidő­szakban 16 millió forint tár­sadalmi munkával 'számolnak. Az utóbbi adat már átvezet a jelenbe, és az 1985-ig tartó környékén újabb középtávú tervidőszak­ba. A minap tanácsülésen fog­lalkoztak a községi közös ta­nács VI. ötéves pénzügyi ter­vével. A vitában tizenegyen kértek szót. Beviz Tibor nyu­galmazott tanácselnök erőtel­jesen hangsúlyozta, hogy a tanács és a salgótarjáni ipari üzemek kapcsolatát erősíteni kívánatos. Ugyanis a körzet 2400 munkaképes korú lako­sából 1600 Salgótarján üze­meiben, intézményeiben keresi kenyerét, állít elő új értéket. Lantos Sándor — megyei ta­nácstag is — arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanácsi szervek kölcsönhatásban erő­sítsék a tervfegyelmet, és ru­galmasan alkalmazkodjanak a gyorsan változó körülmé­nyekhez. De mit is tartalmaz a VI. ötéves terv a Dobroda-völgyé­ben? — A mostani ötéves terv­ben kirajzolódó gazdaságpoli­tika a népgazdaság egyensú­lyának helyreállítását cé­lozza — magyarázza a tanács­elnök —, és ez természetesen a tanácsok tevékenységére is jelentős befolyással van. A korábbi fejlesztéscentrikus szemlélet helyett nekünk is az ellátóképesség javítását kell előtérbe helyezni. Ebből következik, hogy különös je­lentőségűek a felújítási és karbantartási feladatok, va­lamint ezek hatékony-gazda­ságos megvalósítása. Épül a takarékszövetkezet új épülete Nézsán, ahol esztendők óta az egykori vegyes­bolt épületében áll ügyfelei rendelkezésére a Cserhátvidéke Takarékszövetkezet. Az 1045 tagot számláló „községi bank” betétállománya meghaladja a három és fél millió forintot, gépkocsinyeremény-betétkönyveket 330 ezer forintért váltottak a nézsaiak. Sokan veszik igénybe a kölcsönöket, legtöbben áruvásárlásért, mások házépítési, felújítási hitelekért ke­resik fel a takarékszövetkezetet — kj — Építőtáborban Ámi forinttal nem mérhető Mit ér a diákok nyári mun­kája? Évről évre olvashatjuk az összegezést: ennyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jó­val kevesebb gyümölcs, zöld­ség kerülne a piacra, a kon­zervgyárakba, valamivel las­sabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlat­nak is kiszámítható a pénz­ben! értéke, sejthető az is, hogy miként kamatoznak majd a gyakorlati ismeretek néhány évvel később az igazi munkahelyeken. Föltételezve persze, hogy a diákok érde­mes munkát folytatnak, foly­A községi közös tanács kö­zéptávú célkitűzése tehát az elért színvonal megőrzése és az ellátóképesség biztosítása. A családi lakóházépítések serkentésére mintegy kétszáz házhelyet alakítanak ki. Az intézményeket is bekapcsolják a vezetékesvíz-ellátásba. Fej­lesztik az egészségügyi ellátást és a gyermekintézményeket. Felújítják a karaneslapujtői Honvéd utat és a karancsaljai Szabadság utat. Rendezik a Dobroda-patak karancsberé- nyi szakaszát. Az épületfel­újítások jegyében korszerűsí­tik a karancsaljai óvodát, a karaneslapujtői sportöltözőt, a karancsberényi Petőfi úti szolgálati lakást és a karancs- lapujtői művelődési házat. — Ebben a tervidőszakban — ecseteli a tanácselnök — 49,3 millió forint áll rendel­kezésünkre, ami mintegy 9 millió forinttal több mint az előző tervidőszakban. Ügy ítéljük meg, hogy előbbre tu­dunk lépni az egészségügyi ellátásban, a gyermekintézmé­nyek fejlesztésében, a köz- tisztaság- és a környezetvéde­lem javításában. Fejlesztési célokra viszont csak 5,8 mil­lió forint áll rendelkezésre. A tervkészítés tapasztala­tai igazolják, hogy Karancs­lapujtőn reális pénzügyi tervet készítettek. A fő célkitűzések összhangban vannak a köz­ponti akarattal, lehetővé te­szik a lakosság életszínvona­lának, életkörülményeinek további szilárdítását, s mér­sékelt ütemű javítását. A cselekvési program ha­marosan elkészül. A körzet szorgos dolgozóit ismerve bi­zonyára nem tágítanak, amíg végre nem hajtják amit közö­sen elfogadtak tathatnak. Többnyire nem tő­lük függ, hogy milyen felada­tok várják őket. Bár akad példa arra is, hogy a táboro- zók mindent fontosabbnak vélnek a munkánál, és rosz- szul értelmezett vagányság- ból, a hecc kedvéért többet ártanak, mint használnak. De ez a ritka kivétel. Maradjunk az általános gyakorlatnál: a diák értelmes, hasznos mun­kát kap, jól dolgozik, értéket produkál. Mit kap cserébe? Némi fizetséget csupán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezé­sekor nevelési célokról is szó esett, arról, hogy a mun­kára nevelés a fizikai munka megbecsülésének eszköze le­het a tábor. Brigádok ver­sengtek, s közben közösséggé formálódtak. Egymásra utalt brigádtagok közösségévé. Jól tudom persze, hogy másként is történhet. A jobban dolgo­zót is illethetik stréber jel­zővel, ahogy az iskolában a jobban tanulót. De azért a jó­zan ész, az egészséges gondol­kodás mégis csak arra kész­tet, hogy a nagyobb teljesít­ményt becsüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit meg­oldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Ha a feladat mindössze a jelenlét, s a meg­bízatás annyi, hogy a diákok ne zavarják a felnőttek tevé­kenységét, akkor a cél, a mun­kára nevelés, a munka meg­becsülése semmivé foszlik. Nincs szándékomban eltú­lozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelen­tőségét. A tizenéves korban szerzett tapasztalatok örök- érvényűek. Csak a kezdetet jelentik, ami azután módosul az igazi munkahelyeken. Ám alábecsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyü­mölcsszedő, az utat építő diák fejében nyilván megfordul, hogy amit csinál, annak hasz­nát látja az ország. Ha nem csinálná, valamivel szegé­nyebbek lennénk. A diák a keresetével, a társadalom a gyümölcs, az út stb. értékével. És ez az érték sokak munká­jának eredménye. Ezt oszthat­juk el, ebből élünk, ebből jut egyebek között az oktatás­ra is. Alapigazság, amit nem nehéz megtanulni, akár tanári magyarázatból megérteni. Tapasztalni, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az érté­kek létrehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet akár iskolai lecke, hogy a. társa­dalmi munkamegosztásban mindenkinek megvan a ma­ga helye, a maga részfelada­ta. A nyári munka „mind­össze” visszaigazolja, bizo­nyítja a tétel igazságát. Az­zal, hogy a brigádnak össze kell tartania, hogy egyetlen kiemelkedően szorgalmas bri­gádtag teljesítménye nem ha­tározza meg a brigádét, egy brigádé a táborét és egy tá­boré az összes többiét. Akkor állunk jól, akkor van minden rendben, ha valamennyi bri­gádtag, valamennyi brigád, valamennyi tábor képessége javát adja. Csakúgy, mint a felnőttek világában. Élmény­ként elraktározni ezeket a — szándékosan leegyszerűsí­tett — összefüggéseket ugyan­csak a nyár hozadéka lehet. A nyári munka végeztével a diák egészen mást mond, szerencsére esze ágában sincs elméletieskedni. „Jól éreztük magunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoztunk is, van néhány« új ismerősöm, ba­rátom” — normális körülmé­nyek között ennyi a vélemé­nye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véleményben ezért általánosabb tanulsá­gok is rejlenek — kimondat­lanul. M. D. Üdülők Napról napra növekszik a Balatonnál üdülő hazai és külföldi vendégek száma. Sok ezren napoznak, fürödnek a tó vizében. A déli parton a SIOTOUR kempingjeiben, nyaralótelepein már több mint tízezren tartózkodnak, s a zamárdi autós, valamint a fonyód-bélatelepi kemping­ben már telt ház van. Az IBUSZ által bérelt üdülőszál­lók kihasználtsága is jobb a tavalyinál. Rozgonyi István j NÓGRÁD - 1981. július 11., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom