Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

* Keréken a hűtőházba Gurul a málna A ráckevei Aranykalász, a diósjenői Börzsönyalja és a nógrádi Béke Termelőszövetkezetek közös vállalkozásban termőhelyi málnahűtöt létesítettek. Nógrád községben a határidőre elkészült hűtőházban szezononként hatvan vagon málnát tudnak (eldolgozni. Diákok is segítenek a málna sze­désében. Még pedig több vagonnal és kétféle értelemben is. A rét­sági Börzsönyvidéki ÁFÉSZ az idén először próbálkozott meg azzal, hogy „külső” se­gítség nélkül, önállóan szer­vezze meg a termelőktől fel­vásárolt málna és ribizli szál­lítását, közvetlenül a dunake­szi hűtőházba. Ügy tűnik, az új -vállalkozás sikerrel jár, hiszen az elmúlt években a ZÖLDÉRT Vállalat jármű­vein „gurult” a két kedvelt gyümölcs a felvásárlóktól a hűtőházakba, de gyakran tá­madtak zavarok. Sokszor nem érkezett meg idejében a teher­autó, néha több napot töltött a ládákban az időjárásra na­gyon érzékeny málna, ami miatt az ÁFÉSZ-nek jelentős vesztesége keletkezett. Az idén nyolc teherautót vettek bérbe, ezekhez csatlakozott a szövetkezet két gépkocsija. A területfelelősök az esti órák­ban végigjárják a felvásárló­helyeket, tájékozódnak a vár­ható árumennyiségről, igy ami­kor a szállítást szervezik, már pontosan tudják, hogy hová és mennyi jármű szükséges. Így sikerült csökkenteni a korábbi költségeket, az esetek java részében pedig maximálisan kihasználták és kihasználják a kapacitást, ami az energiaínséges időkben di­cséretes dolog. A jól szervezett szállítás és a mindennapos, rendszeres ellenőrzés ered­ményeképpen alig akad rekla­máció a felvásárlók, a terme­lők és a hűtőház részéről. Most, hogy túl vannak a szezon felén — jelenleg már csak hat gépkocsi szállít —, a málna és a ribizli java le­ért, naponta mind kevesebb mennyiséget visznek a tizen­nyolc felvásárlóhelyre a ter­melők. Egyébként az extra­gurulós — vagyis exportmi­nőségű — marosi fajta málna kilójáért 31, az intenzív, na­gyobb szemű fajtáért pedig 27 forintot fizet az ÁFÉSZ a termelőknek. A hét közepéig a szövetkezet 33 vagon mál­nát és 15. vagon ríbizlit adott át a dunakeszi hűtőháznak. Újra az élen Van ménkesi recept?- • Tudom, éppen most nem lenne illdomos így elkezdeni egy beszélgetést, de azért kérdőn mondom Kaszás Jó­zsefnek, a Nógrádi Szénbá- nyák ménkesi aknaüzem-ve- zető jének: — Ugye emlékszik még, hogy tavaly, meg az azelőtti évben is sokan — nem tudni felületes ismereteik miatt, vagy rosszindulatból —, egy- re-másra megkérdő j el ezték az ön által vezetett termelő- egység jövőjét. Mondogották, bogy: „Beleöltünk ebbe a ménkesi nagy szállítási re­konstrukcióba több mint 120 milliót, és aztán mi van...? Se mennyis_ég, se minőség, se olyan állapotok, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy hamarosan kilábalnak a hullámvölgyből, s rövid idő alatt visszatérül az oda be­fektetett pénz”. Ez volt az egyik oldal. A másik aggá­lyoskod ó csoport meg az ak­naüzem jövőjét kérdőjelezte meg, hiszen eképpen beszél­tek : „Korszerűsítünk egy olyan bányát, ahol lehet, szén se igen lesz már hosszú ideig. Akkor meg minek volt az egész?” — Igen — mondja az igaz­gató —, én is gyakorta hal­lottam az ilyenféle „okfejté­seket”. S olyan helyzetben, amelyben akkoriban voltunk: nem akarom azt mondani, hogy különféle, főként objek­tív okok miatt „leültünk”, de tény, hogy nem sikerült a ve­lünk szemben támasztott kö­vetelményeknek eleget' tenni, gyakorta fricskázták rossz szó­val. Ami nem éppen kelle­mes, tudva, hogy hamarosan kilábalunk a hullámvölgyből. Mert mi ezt tudtuk, de a csu­pán számokat ismerő ember csak abból tud ítélni. S an­nak úgy, igaza volt. Hiszen, nem akarom letagadni, hogy 1976-tól ez idáig, és hosszú időszak volt, nem tudtuk tel­jesíteni árbevételi tervünket. Ám mi bizakodók voltunk ak­kor is. És lám... Igaz, ezt az évet az előző­höz képest némileg csökken­tett tervvel kezdték — 210 ezer tonna —, de ennek mér­tékét már a fél évben szin­te sikerült teljesen „jóváími- ok.” Hiszen június végéig már több mint tizenkilenc- ezer tonnával termeltek töb­bet és az árbevételük is tíz­millió forinttal nagyobb a célkitűzésnél. — Önökön kívül más akna­üzemek is gyengélkednek. Van olyan üzem, ahol ez az álla­pot immáron tartósnak mond­ható. Ezen túlesni, Ménkes- nek sikerült. Van valami re­ceptjük a bajokból való ki­lábalásra? — Nincs! Nálunk a múltbé­li lemaradások java azzal ma­gyarázható, hogy próbáltuk megteremteni a hosszú távú, nyugodt, eredményes bányász­kodás feltételeit. Ha a szén- termelésben le is maradtunk, de a feltárási, vágathajtási munkában már tavaly is fi­gyelemre méltó eredményeket értünk el. Már szeptember­től olyan körülményeket tud­tunk megteremteni, amelyek­ből mi érzékeltük: 1981-re a körülhatárolt mezőkből bizto­sítható a frontok folyamatos üzemeltetése. Sőt, az effajta munka még hatékonyabbá té­telével azt is szeretnénk el­érni, hogy a VI. ötéves terv­időszak végére minimálisan 300 ezer tonna szenét tudjunk a felszínre hozni. — Eszerint alaptalanok vol­tak a szémiagyonbeli kételke­dések? • — Mindenképpen. A liosz­szabb ideje tartó feltáró- és kutatómunka igazolta a mi feltételezéseinket. Eszerint ak­kora mennyiségű, gazdaságo­san kibányászható szén van még művelési területünk ha­tárain belül, hogy az ezred­fordulón túl is biztosítja Mén- kes-aknaüzem meglétét. Mondjam, hogy a folyamatos üzemélés mellett is? A keleti területünk feltárását, amely gazdag, csak a VII. ötéves tervben kezdjük meg. Ennél ékesebb cáfolat, ugye, nem is kell a „kérdőjeles emberek­nek. ..” Persze a ménkesi, hosszan tartó gondok azért nem csak azáltal oldódtak meg, hogy si­került a feltáró-vágathajtó eredményeiket fokozni. Hi­szen sok, hosszú éveken át vajúdó kérdés is ott lebegett Damoklesz-kardként a fejük felett, amelyekre sikerült a fe­leletet — ha kissé megkésve is — megadni. Ott volt (példaként) az el­öregedés. Hovatovább úgy tűnt, mintha csak nyugdíjas­csapatok lennének a fronto­kon, mert nemigen vállaltak föld alatti munkát a fiatalok. A három évvel ezelőtt elkez­dődött megújulási folyamat, amelybe igen sok energiát be­leöltek az üzembéliek, mos­tanra meghozta az eredmé­nyét. Büszkén dicsekednek azzal, hogy a fizikai állo­mányúak átlagéletkora alig éri el a harminchat évet, ez egyébként az összlétszámnak több mint 40 százaléka, s rop­pant örvendetes, hogy ez a fiatalcdás tovább tart. Persze a közeljövőben lesz majd olyan időszak, amikor dolgo­zók tömegei mennek szinte egyszerre nyugdíjba, de biza­kodnak, hogy azt is sikerül, különösebb zökkenők nélkül átvészelniök. A másik, ami lényegesen se­gítette az eredmények eléré­sét, hogy két évvel ezelőtt, saját erőből, megkezdték a vájárképzést, s mindinkább többen lesznek azok, akik két szakmával bírnak a föld alat­ti munkahelyeken. Az eddigi tanfolyamokon 60, a napok­ban beindulón pedig 40 vá­járt képeznek. S ez hihetetlen töltést ad a lenti munkának. Sorolja tovább az igazgató a pozitívumokat, de valahogy még mindig nem értem: csak ezek révén lehet kilábalni a bajokból? Hiszen az is tu­dott: nálunk iszonyú magas a kieső munkaidő, mert a fron­tok távolsága miatt csupán a ki-beszállás több mint két órát vesz el a dolgozók mun­kaidejéből. — Rengeteg időt fordítot­tunk szervezésre is. Korszerű hírközlőláncot alakítottunk ki; Nógrádban egyedül ná­lunk üzemel ipari tévé, amely­nek négy kamerája a legkriti­kusabb pontokat pásztázza, s így a diszpécsernek módja van az azonnali beavatkozás­ra, intézkedésre. És, hogy most nem kell kapkodnunk, számtalan olyan dolgot is si­került megvalósítanunk, amelyek eddig akadályként jelentkeztek. Gondolok a sze­mélyszállítás meggyorsításá­ra, a meddőürítés megoldásá­ra, a munkahelyi rend és fe­gyelem szilárdítására, a terme­lő- és szállítóberendezések gyors hibaelhárítására. — No és — szólok közbe —, gondolom, a megváltozott hangulat is adott némi pluszt... — Nagyon sokat. Jó légkör­ben, amikor az embert nem nyomasztják hosszú évek si­kertelenségei, a munka is job­ban megy. S nem utolsósor­ban, hogy több a tonna, jobb a minőség, hát magasabbak a kerestetek is. Ménkes révbe jutott. Karácsony György Teljes és hatékony A _i mondják a szakértők, hogy a teljes foglalkoztatás és a hatékony foglal­koztatás elve csak egymás terhére valósít­ható meg. Vagy teljes a foglalkoztatás vagy hatékony. Ez az „egymás terhére” kezdetű elmélet sok más vonatkozásban már régebben meg­fogalmazódott. Ha a béreket emeljük, kevés pénz jut a társadalmi juttatásokra. Ha sok lairást építünk, nincs kapacitás a lakáskar­bantartásra. Ha egy társadalmi réteget elő­nyökhöz juttatunk, akkor az összes többit hátrányos helyzetbe hozzuk. Ha sokat fo­gyasztunk, keveset lehet felhalmozni. De hogy a foglalkoztatás teljessége és hatékony­sága is csak egymás terhére valósítható meg, ez nehezen emészthető tétel. Odáig értem, hogy amennyiben egy vál­lalat, szövetkezet több embert alkalmaz, mint amennyire szüksége van, akkor ezzel segíti a teljes foglalkoztatás elvének megvalósulá­sát, de rontja a foglalkoztatás hatékonyságát. Még kárt is okoz azzal, hogy munkaerőt von el más fontos munkahelyekről. Azt is értem, hogy a vállalatnak, szövetkezetnek fokoza­tosan meg kell szabadulnia a felesleges em­berektől — kerülve a tömeges elbocsátá­sokat. Mindenkinek „munkát — kenyeret” kell biztosítanunk. Ez a létbiztonság alapja. Van­nak, akik nem hajlandók, vagy nem képesek megfelelő teljesítményt nyújtani. Őket esze­rint kell bérezni. Nem mindenki bírja lelki­leg és fizikailag a munkát. így hát keve­sebbet is keres, mint a többi. Foglalkoztatá­sa akkor hatékony, ha minden feltétel adott ahhoz, hogy jól dolgozzon, képességei és kedve szerint teljesítsen. A hatékony és teljes foglalkoztatás első feltétele tehát, hogy mindenki annyit kap­jon, amennyit megérdemel (munka szerinti elosztás elve), és mindenki megdolgozzon a béréért "(elosztás szerinti munka elve). Sok helyen ugyanis a bér meghatározott nagy­ság, ezt a bért kell kiérdemelni. Legyen vi­szont előbb-utóbb „alapvető állampolgári jog” az, hogy teljesítménye növelése révén mindenki önmaga „emelhesse” a bérét, ke­resetét. Az első feltétel tehát a jó bérrend­szer. De ott áll mögötte a második is! Hiába hajtja a dolgozót a jobb kereseti lehetőség, ha egyszer anyag nincs, másszor szerszám, alkatrész, jó gép. Félnapi semmit­tevés után nehezen lendül már a munkába. Sok gyárban, termelőszövetkezetben láttam „nem-hatékony” foglalkoztatást. De ennek csak mellékes oka volt az, hogy felesleges embereket is tartottak. A fő ok az volt, hogy a munkát nem szervezték meg. Becslésem szerint ma Magyarországon a foglalkoztatás hatékonyságát 10—15 százalékkal lehetne emelni pusztán azzal, ha a munka- és az anyagellátást jobban szerveznék. Meg vagyok győződve arról, hogy a mun­kás dolgozni és keresni szeretne a gyárban vagy a téeszben. Alapvető érdeke, hogy nyugodtan dolgozhasson. Ezt sértjük meg az­zal, ha nem engedjük munkálkodni — mert nincsenek meg ennek feltételei —, majd ké­sőbb még a szemére is vetjük, hogy milyen keveset teljesített. Tréfálkozva szoktuk mondani, hogy ha ez a nép egyszer elkezd dolgozni, hamarosan el­fogy a munka és aztán majd mit csinál? Valóban: ha nő az átlagteljesítmény, akkor kevesebb emberre van szükség, veszélybe kerül a teljes foglalkoztatottság. Hová te­gyük az embereket? Erre is választ ad az elmúlt évtized ta­pasztalata. A mezőgazdasági nagyüzemek és iparvállalatok szép lassan abbahagyják a munkigényes termékek előállítását. Tartós volt belőlük a hiány, vagy az áruk volt megfizethetetlen. Más helyeiken romlott a termékek minősége, mert a gondosabb mun­kához több „élőmunka” kell. Egyszer javasol­tam, hogy a cipőgyárakban lazítsák a nor­mákat 10 százalékkal, mert többet keresnek ugyan az emberek, de ez bőven megtérül a cipők jobb minőségében. Kinevettek, a ter­melékenységi mutatóra hivatkoztak. De va­jon a minőségjavulás nem termelékenység­növelő tényező? Szomorúan nézi az ember, hogy a gyü­mölcs a fán marad, számos szántóföldi nö­vényből nagy a veszteség, mert géppel ta­karítják be a termést. Paprika, paradicsom, kukorica marad kinn a földeken. Ha van ember rá, érdemes még kézzel is leszedni, betakarítani ezeket a termékeket és piacra vinni. Munkaigényes? Igen. De a lényeg nem ez, hanem hogy jövedelmező legyen. Renge­teg munkaigényes tevékenységben van hi­ány, nemcsak a termelésben, a szolgáltatá­sokban is. Ha hatékony lesz a foglalkoztatás, akkor jut ember ezekre a munkaigényes te­vékenységekre is. Ég a foglalkoztatás teljes marad. Lesz, aki rendbe hozza házunkat, meg­javítja a vízcsapot, kihordja az újságot, el­szállítja a szemetet. „vagy”, hanem „és” kell a két szó IxtriTl közé. Legyen a foglalkoztatás haté­kony és teljes. Dr. Pirityi Ottó Módok a takarékosságra Fillérek helyett forintok Értékes anyagokat dolgoz föl a BRG salgótarjáni gyáregysége, így az üzemben különösen kényes kérdés az anyagtakarékosság kibonta­koztatása. Az egvségben idén az első hat hónapban számos erőfeszítést tettek a fontos alkatrészekkel való mind na­gyobb mérvű spórolásra. Csövek, drótok, lapok Alumínium csövek és sárga­réz huzalok megtakarítására találtak módot a gyáregység anyaggazdálkodási csoport­jának emberei. Ezeket a vi­szonylag nagy értékű anyago­kat korábban a MÉH-nek ad­ták el fillérekért, mint úgy­nevezett véghulladékot. Most megfelelő csoportosításban a Metalloglobus begyűjtőrész­legének ajánlották föl őket. A kétféle anyagból összesen majdnem ezerhatszáz kilo­grammot adtak el. Az érte kapott summa több mint nyolcvanháromezer forint. Ugyanez a csoport — mely­nek emberei a Teleki Blanka Szocialista Brigádba tömörül­tek —, valamint az üzem da­rabolórészlegének dolgozói együttműködve a vegyesanya­gok hulladékait számba vet­ték és az egységen belüli föl­használására juttatták el a különfajta munkahelyekhez, így — a kimutatás szerin^ — mintegy százezer’ forint meg­takarítást értek el. Ezek a szakemberek tovább keresik a módját az eddig parlagon he­verő lehetőségek mind telje­sebb kihasználásának az egy­ségben. A Mező Imre nevű meós- brigád a selejtkár csökkenté­sére vállalkozott. Az először végleges selejtnek nyilvání­tott potméterek és nyomtatott- áramkör-lapok közül válogat­ták ki a valamilyen úton-mó- don javíthatókat; ezek rend­be hozásával több tízezer fo­rintot takarítottak meg. Csökkentés: egyötöddel A gyáregység egyébként a tavalyi selejtveszteségnek egyötöddel való csökkentését határozta el idén. Az első fél évben ilyen szempontból ked­vezően alakulta helyzet: a ta­valyi első hat hónap végén mért mutatóhoz képest nyolc- százötvenháromezer forint megtakarítást értek el a tar­jám BRG-üzem szakemberei. Szociálpolitika a Stern rádiógyárban A berlini Stern rádiógyár an újabb 28 ezer márkával idejére a nők megkapják tel- termékei — a korszerű mag- növekszik. jes fizetésüket. A kedvez­és rádiókészülékek — Nagy gondot fordítanak az ményt a gyárban évente 30 NDK-szerte keresett es nép- étkeztetésre is. A gyár éven- nő veszi igénybe. A terhessé- szerűek. Az üzem 1900^ dől- te 2oo ezer márkával egészí- gi szabadság 1976 óta 26 hét. gozója közül 1090 a no. A ti ki az üzemi konyha költ- Az anyák beteg gyermekük lányok, asszonyok munkáját ségeit. Az alkalmazottak a ápolására szabadságot kap- szociálpolitikai intézkedések korszerű táplálkozási szoká- nak, az egyedülállók táp­egész sorával segíti és köny- soknak megfelelő, változatos, Pénzt is. Rövidített munka- nyiti a gyár vezetősége. többféle menüből álló ebé- időben dolgoznak a kisma­A Stern dolgozói jól érzik dért alkalmanként 80 pfennig naák és a 40 éven felüli nők. magukat munkahelyükön. Jók és 2 márka közötti összeget Jelenleg 122 negyven éven fe- a munkafeltételek és a mun- fizetnek. lüli asszony és 109 két­kakörülmények. Az üzemor- Az óvodák fenntartására vagy. többgyermekes anya lát- vosok tanácsait megszívlelve, 80 ezer, az üzemorvosi szol- la el munkaját heti 40 ora- a munkaszervezők egyre ered- gálatra 29 ezer márkát költ „' . . , , , , mén.vesebben tudják meg- évente az üzem. Kéthetes A vlrag*'sze^ munkahelyek’ szüntetni a munkafolyama- gyermeküdültetésre a szü- korsz®fu öltözők és mosdok tokban a nehéz és fárasztó lök mindössze 12 márkát fi- T“;!leU. Pihenőszobák is ren- műveleteket. Az üzem vala- zetnek, a költség többi része de^ezesre állnak. Nyáron mennyi helyiségében légkon- a gyár 80 ezer márkás gyér- -nem hiányoznak a fnssit°k dicionáló berendezés műkő- meküdültetési alapját terheli. *e.n?1:, ecélra ryliJ*c?erliÍtt, me7" dik. a világítás pedig a spe- S mindegyik gyermek min- találhatok a hűtőszekrények, ciális igényeket is kielégíti, den évben nyaral. ,,,Az .uzemi akadémia nyitva A vezetőség nem takarékos- ' , ®11 minden dolgozó előtt. A kodik a pénzzel ha a mun- A oolgozo anyák — itt is, magasabb szakmai minősítés kafeltételek javítása és a m*nt a többi üzemben — természetesen érdekesebb dolgozók egészségének meg— gyermekük születése után munkát, önállóbb munkakört őrzése a cél. 1975-ben a szó- egy ®v*g otthon maradhatnak, és több fizetést eredményez, ciális és kulturális alap ősz- A m®sodik és minden továb- érdemes tehát elvégezni az szege 764 ezer márka Volt *ji gyermek után a „bébiév” akadémia tanfolyamait. tavaly már egymillió-százezer, <--------------------------------------------------------------------------­­a z idén ez az összeg várható- 1 NÓGRÁD — 1981, július 11., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom