Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

A BT felhívása ellenére A hetek Ottawában Erősödő harcok Dél-Libanonban A Biztonsági Tanács kedd esti ülésén elfogadott határo­zatában „azonnali tűzszünetre szólította fel a Libanonban szembenálló feleket.” A testü­let negyvennyolc órát adott a tűzszünet megteremtésére és megbízta Waldheim ENSZ- főtitkárt, hogy mielőbb, de legkésőbb . negyvennyolc óra elteltével, tájékoztassa a BT-t a helyzetről. Mint a Bizton­sági Tanácshoz közelálló kö­rökben elmondták, a testület ettől teszi függővé, hoz-e to­vábbi intézkedéseket az ügy­ben. A határozat ugyanakkor állást foglal Libanon szuve­renitásának, területi épségé­nek és függetlenségének biz­tosítása mellett. Az Írország, Japán és Spa­nyolország által megfogalma­zott határozat egyformán ke­zeli a palesztinokat és Izra­elt, nem tesz említést Izrael elleni szankciók lehetőségéről, nem ítéli el a megelőző csa­pások politikáját — vagyis elmarad azoktól a várakozá­soktól, amelyeknek Ghasszan Tueni, Libanon állandó ENSZ-képviselöje adott han­got kedden. A határozat nyilvánosságra hozatala után Jasszer Arafat Bejrutban bejelentette, hogy a palesztin ellenállási mozga­lom kész betartani a tűzszü­netet, amennyiben Izrael is így tesz. Tel Avivban Philip Habib, az amerikai elnök közel-kele­ti különmegbízottja közölte, hogy Begin izraeli kormányfő hajlandó közvetlen tárgyalá­sokat kezdeni a libanoni kor­mánnyal a tűzszünetről, az azonban „szóba sem jöhet, hagy a tárgyalásokba bevon­ják a palesztinok képviselő­it”. Hablb nem tett említést Beginnek arról a kedden tá­masztott feltételéről, hogy az izraeli fegyveres akciókat Li­banon ellen csak akkor szün­tetik be, ha a palesztinok ki­vonulnak onnan. Begin izraeli miniszterelnök Philip Habib amerikai megbí­zottal folytatott tárgyalásai után nyilatkozik Jeruzsálem­ben. A képen Begin mögött Habib látható. Míg a Biztonsági Tanács ülésezett, Libanonban folyta­tódtak a harci cselekmények (erre egyébként Kurt Waldhe­im ENSZ-főtitkár is utalt felszólalásában.) Mint a Wafa palesztin hírügynökség jelen­tette, kedden este egy izraeli harckocsizó zászlóalj tőrt be Dél-Libanon területére és meg­közelítette a Nabatljeh város közelében levő Khardali-hi- dat. (Maga a város 11 kilomé­terre van a határtól.) A pa­lesztin ellenállás erői három izraeli harckocsit kilőttek és a többit visszavonulásra kény­szerítették. Az összecsapás csak az éjszakai órákban ért véget. Ezzel egyidőben az izraeliek helikopterekről egy ejtőernyős deszantegységet próbáltak le­dobni a dél-libanoni Zahranl folyó partján levő olajfino­mító körzetében. (Az olajfi­nomító néhány tartályát a múlt heti izraeli légitámadás­kor bombatalálat érte, a be­rendezés nagy része azonban épen maradt). A helikopter­akció közben izraeli tüzérség lőtte a határtól mintegy hűsz kilométerre fekvő körzetet, amelyet a dél-libanoni parto­kat megközelítő naszádokról is tűz alatt tartottak. A pa­lesztin ellenállás a próbálko­zást meghiúsította, és a heli­koptereket visszavonulásra kényszerítette — jelentette a Wafa. A hírügynökség azt is közölte, hogy a kedd esti órákban a palesztin tüzérség lőtte egyik, az izraeli támoga­tást élvező jobboldali keresz­tény erők ellenőrzése alatt ál­ló határ menti körzetet és sú­lyos károkat okozott az el­lenségnek. Eliasz Szárklsz li­banoni elnök szerdán fogadta Philip Habibot. Reagan ame­rikai elnök különmegbízott- ját, aki az izraeli kormány állásfoglalását közvetítendő aznap érkezett Jeruzsálemből Bejrútba. A találkozó ered­ményéről nem adtak ki tá­jékoztatást. Hogy valójában mit kíván Tel Aviv a libanoni kormány­tól, azt jól mutatja Mordec- hai Zippori izraeli hadügymi­niszter-helyettes szerdai nyi­latkozata: eszerint Izrael örömmel működik együtt Bej- rúttal a dél-libanoni palesztin „gerillakérdés” megoldásé­ban, ám ha Libanon erre az együttműködésre nem képes, „akkor az izraeli hadsereg egyedül is megbirkózik a prob­lémával”. A Wafa palesztin hírügy­nökség közölte, hogy a PFSZ erői szerdára virradóra a Beau- fort-kastély (a palesztinok egyik legfontosabb dél-libano­ni erődítménye) és a stratégiai fontosságú Khardali-híd kö­zelében visszaverték az izra­eli hadsereg nagyszabású tá­madását. (MTI) Nyári egyetem nyílt Debrecenben A 43. debreceni nyári egyetem eseménysorozatát Púja Frigyes külügyminiszter nyitotta meg szerdán a Kos­suth Lajos Tudományegyetem aulájában. A 23 országból ér­kezett mintegy háromszáz résztvevő előtt mondott be­szédében hangsúlyozta: a nyári egyetemnek, amellett, hogy a magyar nyelv és iro­dalom ápolásának fóruma, fontos szerepe van a népek ba­rátságának szolgálatában. Debrecenbe, a történelmi tra­díciókat őrző és idéző városba a különböző világrendszerek­hez tartozó országokból jöt­tek a hallgatók — magyarok és nem magyarok —, hogy is­merkedjenek a magyar kultú­ra értékeivel, egymással, s itt szerzett tudásukat is ka­matoztatva segítsék majd a nemzetek közeledését, szoro­sabb együttműködését. Először 1927-ben szervez­tek itt nyári egyetemet, majd a háború után, 1959-ben foly­tatódott a nagyszerű esemény- sorozat. A most megnyitott kurzus iránt minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés; a legtöbben Olasz-, Finn- és Franciaországból, valamint a Szovjetunióból érkeztek, de szép számmal jöttek az USA- ból, Kanadából és Norvé­giából, s akad a hallgatók kö­zött japán is. A nyári egyetem résztve­vői az egyhónapos debreceni tartózkodás idején nyelvet tanulnak, illetve akik nyelv­vizsgákon bizonyítják a ma­gyar nyelvben való jártasságu­kat, azok irodalmi és fordítói szemináriumon vesznek részt. A közös foglalkozásokon ha­zánk történelméről, irodalmá­ról, néprajzáról, földrajzáról szóló előadásokat hallgatnak meg. A programban emellett több filmvetítés, népdal- és népitánc-tanulás szerepel, és kirándulásokat is szerveznek hazánk szép tájaira. (MTI) Iráni jelentés Napirenden az erőszak Szerdán reggel Teheránban. Ismeretlen tettesek a kormány egyik tagjának, Segerf Nag- hainak, a közoktatásügyi mi­nisztérium egyik államtitkárá­nak életére törtek. Több lö­vést adtak le rá, amikor ép­pen otthonából távozott. A Pars hírügynökség szerint a golyók az államtitkárt nem találták el, testőrét viszont megsebesítették. E héten ez volt a második merénylet, amelyet politikus, illetve magasabb • beosztású kormánytisztviselő ellen kö­vettek el. Hétfőn — több lö­véssel megsebesítették Habi- bollah Aszgarolladi-Moszal- mant, az iszlám köztársasági párt egyik elnökjelöltjét. Baniszadr elnök júniusban történt elmozdítása óta Irán­ban úgyszólván napirenden vannak a politikai motiváció­jú gyilkossági kísérletek és po­kolgépes merényletek. A kor­mány országos méretű tiszto­gató akciókkal, kivégzésekkel és letartóztatásokkal igyekszik gátat vetni az újabb erőszak- hullámnak. Az AFP szerint az egyik teheráni börtönben szer­dán reggel további 15 sze­mélyt végeztek ki. A Modzsa- hedin Khalk és a kormánnyal szembehelyezkedő más iszlám csoportok tagjai voltak. Az AP úgy tudja, hogy Bani­szadr eltávolítása óta Iránban 206 személyt végeztek ki és százakat tartóztattak le. A TASZSZ arról tudósított, hogy az iráni—iraki fronton folytatódik a harc. Az iraki katonai főparancsnokság sze­rint az elmúlt 24 órában meg­öltek 293 ellenséges katonát, megsemmisítettek 2 iráni harc­kocsit. A Pars iráni hírügynökség jelentette, hogy ugyanezen idő alatt a támadásban levő iráni alakulatok elfoglaltak egy ira­ki települést és egy másik bir­tokba Vételéért küzdenek. Ugyancsak a Pars közölte, hogy az Irániak a harcokban 120 iraki katonát megöltek, több százat megsebesítettek, s foglyokat Is ejtettek. ☆ Abolhasszán Baniszadr volt iráni elnök, akit a teheráni parlament megfosztott állam­fői tisztségétől, arra szólított fel, hogy hozzanak létre Irán­ban „ellenzéki tanácsot” és egy „akciócsoportot”. A jelenleg minden valószí­nűség szerint Iránban illega­litásban élő Baniszadr kézzel írt és a Modzsahedin Khalk vezetőjének címzett levelét Hamburgban élő iráni emig­ránsok hozták nyilvánosságra. Az önmagát Irán „választott elnökének” nevező Baniszadr a levélben megbízza az iszlám ellenzéki Modzsahedin Khalk vezetőjét, Masszud Radzsavit, hogy szervezetének vezetőiből alakítsa meg az „ellenzéki ta­nácsot”. Ez a testület — írja Baniszadr — törvényhozó szervként működne a „szabad választások” megtartásáig. Emellett létrehoznának eg.v ..akciócsoportot” amelynek a feladata „az iszlám forrada­lom védelme” lenne. (MTI) Toboroz a CIA Hosszú Ideje először fordul elő, hogy az Egyesült Álla­mok Központi Hírszerző Hi­vatala, a CIA sajtóhirdetés útján toboroz ügynököket. A nagyarányú toborzás azt je­lenti', hogy a CIA növelni kívánja felforgató akcióinak számát. Különösen kereset­tek a lengyel vagy a spanyol nyelvet beszélő jelentkezők. A jelenséggel foglalkozó cik­kében a Washington Star cí­mű amerikai lap megjegyzi, hogy a CIA valósággal elö- zönlötte az oktatási intézmé­nyeket az utánpótlás bizto­sítása érdekében. A nagy amerikai lapokban pedig hir­detéseket tett közzé, hogy foglalkozásra és korra való tekintet nélkül szívesen veszi amerikai állampolgárok je­lentkezését, A CIA toborzói előszeretettel látogatják a különféle nyilvános rendezvé­nyeket, kongresszusokat, gyű­léseket, hygy szert tegyenek a nekik megfelelő ügynökökre. A Washington Star példaként említi, hogy az egyik legna­gyobb néger szervezet, az or­szágos városi liga éves kong­resszusának helyt adó szállo­da halijában két jelentkezé­si irodát is felállítottak. (MTI) Utasokkal együtt Hazatért az eltérített lengyel repülőgép Rendkívüli időjárás Nyugat-Berlin, július 22. Mára virradóra visszaindult Lengyelországba a LOT utas- szállító repülőgépe, amelyet egy 21 éves lengyel állampol­gár tegnap délután a katowi- ce—gdanski útvonalon erő­szakkal eltérített és a Nyu­gat-Berlin amerikai szektorá­ban levő tempelholfi katonai repülőtéren való leszállásra kényszerített. Az AN—24 tí­pusú gépet eltérítő — nyu­gat-berlini források szerint ké­zifegyverrel és kézigránáttal v-------------------------------------­2 NOGRAD - 1981. j felszerelt — terrorista kivéte­lével valamennyi utas (48 fel­nőtt és 1 gyermek) hazauta­zott. A nyugat-berlini ameri­kai katonai hatóságok több órán át visszatartották az el­térített gépet mielőtt engedé­lyezték felszállását, a lengyel utasokat részletesen kihall­gatták. Az amerikai katonai ható­ságok az ügy kivizsgálását át­adták a nyugat-berlini szer­veknek. 23., csütörtök Háromszázra emelkedett azoknak száma, akik a nyu­gat- és északnyugat-indiai ár­vizek következtében életüket vesztették — közölték szer­dán indiai kormánytisztvise­lők. Az elemi csapás Rajast­han, Uttar, Pradesh, Assam, Bihar és Punjab államokra terjedi ki. A délnyugat-kínai árvizek jelentős terménykieséssel jár­hatnak — fejezték ki aggodal­mukat külföldi mezőgazdasági szakértők. A múlt heti sze- csuani árvíz után nyolcszáz embert nyilvánítottak el­tűntnek. Rendkívüli módon emelke­dik a Duna vízszintje is. Az NSZK-beli Passaunál ielérte a kilencméteres magasságot, ami kritikus helyzetet terem­tett a városban. Az áradás következtében le kellett zárni az Ausztriába vezető határát­kelőhelyeket, a városi iskolák­ban pedig szünetel a tanítás. Kishíjáin ne,gyed évszázada, nem esett annyi eső az auszt­riai Salzburgban, mint az el­múlt négy napban. Egy négy­zetméterre 171 liter jutott — a júliusra eső csapadékmeny- nylség 90 százaléka. (MTI) „Amerikai Még éjszaka volt Európá­ban, amikor a hét vezető tő­késország állam- és kormány­fői a kanadai főváros opera­házának színpadán sajtóérte­kezleten számoltak be tárgya­lásaik eredményeiről. A saj­tóértekezlet egyértelműen bi­zonyította, hogy ezen a csú­cson minden eddiginél határo­zottabban érződött és érvé­nyesült az amerikai politika nyomása. Reagan amerikai el­nök teljes joggal köszönte meg a partnerországok (Ja­pán, NSZK, Anglia, Francia- ország, Olaszország, Kana­da) vezetőinek támogatását — miközben a többi állam- és kormányfő „panasznapot” tartott. NYUGAT-EURÓPAI PANASZNAP E panasznapra minden okuk megvolt. Az ottawai értekez­let amerikai szempontból eredményes volt. Washington szilárdan ellenállt szövetsége­sei gazdasági követeléseinek és világossá tette: kitart eddi­gi gazdaságpolitikája mellett. A hetek közötti gazdasági viták középpontjában ugyan­is az amerikai stabilizációs politika állott. Ennek lényege az állami kiadások draszti­kus csökkentése, mindenek­előtt a szociális téren pénz­ügyileg pedig a „drága pénz”, azaz a rendkívül magas ka­matszint. Ennek hatása az, hogy kiszívja a tőkét a szö­vetséges tőkésországokból és az Amerika felé áramlik, mi­közben a dollár egyre erősö­dik a többi tőkés devizával szemben. A jelenlegi ameri­kai gazdasági vezetés másod­lagos fontosságúnak tekinti a munkanélküliség elleni küz­delmet, s a középpontba az infláció letörését helyezi. Ez az amerikai gazdaság- politika a más feltételek kö­zött dolgozó európai szövet­ségesek számára rendkívül súlyos következményekkel jár. Mindenekelőtt: a dollárban számlázott olaj behozataláért saját, meggyengült devizáik­ban lényegesen többet kell fizetniök. Másodszor: ha meg akarják akadályozni a tőke kiáramlását az óceánon túlra, kénytelenek maguk is emelni a bankkamatlábat. A „drá­ga pénz” — tehát az, hogy a ! felvett bankhitelekért hal­latlanul magas kamatot kell fizetni —, természetesen csökkenti a beruházási kedvet, fékezi a gazdaságnövekedést. Ennek természetes következ­ménye a munkanélküliség nö­vekedése. Ottawa előtt és az értekezlet közben ezért lé­nyegében az összes európai tőkésország arra akarta rábír­ni Washingtont, hogy változ­tasson kamatpolitikáján. EREDMÉNY — NEGATÍV ELŐJELLEL Ez a törekvés eredményte­len volt —■ s ez a negatívum az ottawai csúcsértekezlet egyik legjellegzetesebb „ered­ménye”. A záróközlemény sza­vakban elismeri ugyan, hogy a magas amerikai kamatláb gondokat okoz, változást azonban nem ígér. Az ame­rikaiak világossá tették, hogy tovább folytatják az inflá­cióellenes kurzust, tekintet nélkül arra, hogy az megter­heli európai szövetségeseik gazdaságét és így feszültsége­ket okoz a szövetségi viszony­ban. A nagy kérdés az, hogy mi adott lehetőséget az Egyesült Államok számára a nyugat­európai aggályok semmibe­vevésére. A választ nem gaz­dasági, hanem politikai szin­ten kell megfogalmazni. S a felelősséget semmiképpen sem lehet kizárólag az Egye­sült Államokra hárítani. Voltaképpen arról van sző, hogy a Reagan hivatalba lé­pése óta egyre erősödő, hideg­háborús jellegű amerikai of- fenzíva politikai sikereket ért el Nyugat-Európában. Az élesen szovjetellenes, a Szov­jetunió állítólagos katonai fö­lényével szemben a felfegy­verzés szükségességét hir­dető politikai kurzus előtt lé­nyegében az összes nyugat­európai vezető fejet hajtott. Ez nemcsak az olyan megkö- vesedetten konzervatív poli­tikusokra vonatkozik. mint Thacher brit miniszterelnök. A nemzetközi erőviszonyok, a felfegyverzés és konkrétan a közép-hatósugarú rakéták te­lepítése ügyében az új francia szocialista államfő, Mitterrand álláspontja sem különbözik lényegesen az amerikaitól — legfeljebb hangvételében. Ha­sonló a helyzet Schmidt nyu­gatnémet kancellár esetében, akinek pedig országa straté­giai helyzeténél fogva a leg­komolyabb belső ellenállás­sal kell megküzdenie. AZ ENGEDÉKENYSÉG KÖVETELMÉNYEI Az a sajnálatos tény, hogy Nyugat-Európa vezetői az új amerikai kormány halalom- nolitikai szemléletét alapjá­ban elfogadták, rendkívüli mértékben meggyengítette tárgyalási pozícióikat az Egyesült Államokkal, szem­ben. Ezzel magyarázható, hogy Washington képviselői köny- nyűszerrel visszadobhatták a konkrét gazdaságpolitikai ér­dekekre támaszkodó nyugat­európai igényeket. Más vonatkozásban is bébi-’ zonyosodott, hogy Nyugat- Európa szempontjából az ame­rikai politikai-stratégiai fő­vonal elfogadásának súlyos gazdasági konzekvenciái van­nak. A záróközleménybe be­került egy olyan elvi megál­lapodás, amely szerint a kelet- nyugati kereskedelmet öesza kell hangolni a Nyugat „po­litikai és biztonsági érdekei­vel”, és felül kell vizsgálni a stratégiailag fontosnak minő­sített árucikkek listáját. (A nemzetközi kereskedelemben ez „cocom-lista" néven is­meretes. Az ottawai tudósítá­sokból úgy tűnik, hogy a kö­zeljövőben a NATO külön ér­tekezleten tárgyal erről a listáról és bizonyos árucikkek exportjának megtiltásáról — mindenekelőtt természetesen a Szovjetunióba.) Egy másik, hasonlóképpen jellegzetes tünet: a nyugatné­met—szovjet földgáz-együtt­működés ellen indított általá­nos támadás. Az amerikaiak álláspontja mindig is az volt, hogy a megállapodás „ener­giafüggőségbe” hozza az NSZK-t a Szovjetunióval szemben. A nyugatnémet gaz­dasági és politikai vezetés ezt tényszerűen, többszörösen megcáfolta már és hivatkozott az együttműködés óriási gaz­dasági fontosságára. Most mégis az NSZK visszavonulá­sának a jelei mutatkoztak. A nyugatnémetek, valamint az amerikaiak és a kanadaiak kö­zött tárgyalások kezdődtek földgázvásárlásról, s nyilván­való, hogy az amerikaiak vég­célja a nyugatnémet gazdaság számára rendkívüli jelentősé­gű szovjet földgázüzlet meg­torpedózása. Az ottawai csúcs tehát az amerikai politikai offenzíva gazdasági tükörképe volt — s ezért talán a legkártékonyabb és legnegatívabb az 1975 óta évenként tartott tőkés csúcs- értekezletek sorában. —1—e Elégett a repülőgép Július 18-án egy ismeretlen nemzetiségű repülőgép Irán felől érkezve Jereván térségé­ben behatolt a Szovjetunió légterébe. A repülőgép személyzete — anélkül, hogy a szovjet földi repülésirányító szolgálatok kérdéseire, vagy a segítség­nyújtásra vonatkozó ajánlatai­ra válaszolt volna — tovább re­pült szovjet terület felett és veszélyes manővereket hajtott végre. A gép, bizonyos idő után, összeütközött egy szovjet re­pülőgéppel, megrongálódott és elégett. (MTI) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom