Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

L ■Megnyílt a barätsägfesztiuäl (Folytatás az 1. oldalról.) vábbí(ízesére, a dalra, a tánc­ra, a vidámságra. De jó alka­lom a közvetlen tapasztalat- cserére is. Meggyőződésünk, hogy e nyílt, őszinte együttmű­ködés szolgálja a két ország ifjúságának valódi érdekeit — hangsúlyozta Fejti György, s azt kívánta a szovjet küldött­ség tagjainak: érezzék jól magukat Magyarországon. Fejti György nagy taps kö­zepette jelentette be: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára le­vélben üdvözölte a fesztivál résztvevőit. Kádár János üdvözlete a fesztivál résztvevőihez „Kedves elvtársak! Kedves fiatal barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, egész né­pünk nevében szívből üdvözlöm a III. ma­gyar-szovjet ifjúsági barátságfesztivál min­den résztvevőjét, s személyükben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Lenini Komszomol tagjait, a magyar és a szovjet fiatalokat köszöntőm. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársa­ság együttműködése, népeink barátsága nap­jainkban átfogja és áthatja a szocialista építő­munka, a tudomány, a kultúra minden te­rületét. Népeink internacionalista elkötelezett­ségét legutóbb és legmagasabb fokon a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusa és a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXVI. kongresszusa fejezték ki, ame­lyek egybehangzóan, nagyszerű szavakkal tettek hitet történelmi barátságunk, szövetsé­günk, együttműködésünk további erősítése mellett. Barátságunk és együttműködésünk a ma­gyar és a szovjet emberek millióinak, az idő­sebb és az ifjabb nemzedékek képviselőinek mindennapi közös alkotómunkájában épül, erősödik, gazdagodik szüntelen. Az eddigi if­júsági barátságfesztiválok is meggyőzően bi­zonyították, hogy népeink ifjú nemzedéke in­ternacionalista szellemben, hűségesen gon­dozza, saját hozzájárulásával is gyarapítja történelmi örökségét: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmének, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának éveiben szü­letett, azóta is élő, s az elmúlt 36 esztendő­ben megbonthatatlanná vált magyar—szov­jet barátságot. Pártjaink mind a magyar, mind a szovjet ifjúságot hazafiságra, szocialista vívmányaink megóvására és gyarapítására, ugyanakkor a népek közötti barátság erősítésére, a béke védelmére nevelik. Ennek megfelelően a nemzetközi életben vívott közös harcunk kö­zéppontjában ma a béke, az enyhülés ered­ményeinek védelme áll. Országaink békepo­litikája, a Szovjetuniónak és a Varsói Szer­ződés tagállamainak a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében tett kezdeményezései — amelyeket a világ békeszerető erői egyet­értéssel és támogatással fogadtak — reális alapot nyújtanak a vitás nemzetközi problé­mák megoldását, a fegyverkezési hajsza meg­fékezését, a leszerelést, s a kölcsönös bizton­ság megszilárdítását szolgáló tárgyalásokhoz. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a kiemelkedő személyes hozzájárulás­nak, amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szov­jet állam vezetőjeként tesz a béke megőrzése, a népek barátsága, a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztése érdekében. Kedves barátaim! Szívből kívánom, hogy a magyar és a szov­jet fiatalok most megnyíló nagy seregszem­léje jelentsen újabb lépést internacionalista egységünk erősítésének útján, segítse elő egymás életének, tevékenységének, tapasz­talatainak jobb megismerését, s a személyes kapcsolatok ezernyi új szálával mélyítse, gaz­dagítsa a magyar és szovjet nép barátságát.” Elvtársi, baráti üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. A továbbiakban a szovjet fesztiválküldöttség vezetője tolmácsolta Leonyid Brezs- tiyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének a fesztivál résztvevőihez, a ma­gyar fiatalokhoz küldött szí­vélyes üdvözletét és jókíván­ságait. Borisz Pasztuhov a résztvevők nagy tapsa köze­pette fejezte ki a 40 milliós Lenini Komszomol, az egész szovjet ifjúság testvéri jókí­vánságait is, majd beszédét így folytatta: — Nagy és őszinte baráti érzéssel jöttünk önökhöz, s azzal a szilárd elhatározással, hogy erősítsük internaciona­lista testvériségünket, fejlesz- szük gyümölcsöző együttmű­ködésünket. Hagyományos találkozónk, a régi és jó ba­rátok találkozója nevezetes időszakban zajlik. A szovjet és a magyar nép ezekben a napokban lelkesen és odaadó­an munkálkodik az SZKP XXVI. és az MSZMP XII. kongresszusán kidolgozott nagyszabású, alkotó tervek végrehajtásán. A forradalom vörös zászlai alatt, az új világ alkotóinak sorában a kommu­nisták, az idősebb nemzedék mellett ott halad mind szilár­dabb léptekkel, és mind ma­gabiztosabban az ifjúság. A béke, a kommunizmus, a tár­sadalmi haladás eszméi ve­zércsillagunkká váltak. — A szovjet—magyar ba­rátság erősítésében meghatá­rozó jelentőségűek az SZKP és az MSZMP közötti kapcso­latok — folytatta. — Fejlesz­tésükben kiemelkedő szerepe van Leonyid Iljics Brezs- nyevnek és Kádár Jánosnak. Találkozóik, tárgyalásaik, ba­ráti megbeszéléseik mind új lendületet adnak országaink további gyümölcsöző együtt­működésének, segítik a szo­cialista közösség országai, a nemzetközi kommunista moz­galom egységének erősítését, a béke és a népek biztonságának ügyét szolgálják. A továbbiakban szólt a szov­jet ifjúság, a Lenini Komszo­mol előtt álló feladatokról, ki­emelve; hogy. a szovjet fia­talok egyhangúlag támogatják, s magukénak érzik az SZKP lenini külpolitikáját, amely a béke megszilárdítását, a né­pek biztonságát, a fegyver­kezési hajsza korlátozását és a leszerelést szolgálja. Nagy tapssal fogadott be­szédét követően az országaink ifjú nemzedékének egységét és testvériségét reprezentáló nyi­tóünnepség 30 ezer résztvevő­je lelkes ünnepléssel fogadta a szabadtéri színpadokon per­gő zenés-táncos műsort. Az ifjúsági nagygyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Este dunai hajókirándulá­son találkoztak a barátság­fesztiválon részt vevő magyar és szovjet fiatalok képviselői. (MTI) Befejezte munkáját a LEMP kongresszusa Táviratok Stanislaw Kaniához Hétfőn délután Varsóban határozatok elfogadásával, majd Stanislaw Kaniának, a LEMP KB újraválasztott első titkárának zárszavával befe­jezte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rend­kívüli kongresszusa. A kongresszus vitáira a párt és az ország sorsáért érzett mélységes felelősségtudat volt jellemző — mondotta Kania. — A LEMP-nek sikerült a maga marxi—lenini arculatát megőriznie, s az ellentétes irányú kísérletek meghiúsul­tak. Kania szerint a rendkívüli kongresszus nagy szolgálatot tett azzal, hogy a vezető tes­tületekbe minden eddiginél több munkást és parasztot választott be. ■ Az elfogadott határozatok alapgondolatát az első titkár abban ragadta meg, hogv a LEMP legyen a szocialista megújulás pártja, valamint a szocializmus ellenségeivel, az ellenforradalmi fenyegetések­kel S7.embeni harc pártja. F fenyegetéseket nemzeti és ál­lami értelemben egyaránt a legnagyobb és legtragiku­sabb hiba volna lebecsülni. Kania hangoztatta, ideje már, hogy Lengyelország egy­szer s mindenkorra normális életet éljen a többi nép kö­rében. Méltatta az első titkár a LEMP új szervezeti szabály­zatát. Ez — mondotta — megteremti a biztosítékokat arra, hogy a párttagság a jö­vőben soha ne veszítse el döntő befolyását a LEMP po­litikájára. Ezután a pártnak a legteljesebb nemzeti össze­fogás iránti óhaját és akara­tát emelte ki. Az ország sorsát drámai­nak minősítve, Kania kifeje­zést adott a párt ama óhajá­nak, hogy a kongresszus utáni napokban országszerte kez­dődjék nagyszabású munka­javító mozgalom. Minden le­hetségesei és szükségeset meg kell tenni a helyzet javítása érdekében — és ez nem pa­rancs, hanem szükség, nem felszólítás „fentről”, ‘ hanem kötelesség az alapszinteken — hangoztatta. Végül Kania kiemelte, hogy a rendkívüli kongresszus meg­erősítette a lengyel külpoli­tika, a szövetségesi és baráti kötelékek sérthetetlenségét és változatlanságát. A lengyel külpolitikának változatlanul alappillére a Szovjetunióval kötött szövetség, a hozzá fű­ződő barátság. E szövetség olyan elveken nyugszik, ame­lyek a független, a jelenlegi határai között biztonságban élő Lengyelország érdekeit fe­jezik ki. A kongresszus jel­szava is összekapcsolta a szo­cializmus és a nemzeti füg­getlenség ügyét: „a szocializ­must úgy kell védelmeznünk, mint Lengyelország függet­lenségét” — mutatott rá zár­szavában Stanislaw Kania. ☆ A délelőtti plenáris ülésen nagy szavazattöbbséggel el­fogadták a párt új szervezeti szabályzatát, amely pontosab­ban határozza meg a párt ve­zető szerepét, és a korábbinál nagyobb szerepet juttat a vá­lasztott szerveknek, valamint 2 LiOGRÁD - 1531. július 21., kedd Vezető kapitalista országok csúcstalálkozója Ottawában „A játszma keménynek ígérkezik" Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Reagan amerikai elnök és Schmidt nyugatnémet kancel­lár vasárnap esti különmegbe- szélésével — ha még nem is hivatalosan — megkezdődött a vezető tőkéshatalmak hete­dik csúcstalálkozója. Ezután az amerikai elnök első ízben találkozott Francois Mit- terrand-nal, Franciaország új, szocialista elnökével. Alexander Haig amerikai külügyminiszter vasárnap es­te személyesen tájékoztatta az újságírókat e két nagy fontos­ságú eszmecseréről. Elmond­ta, hogy a Reagan—Schmidt találkozón a nyugatnémet fél újból felvette a nyugat-euró­pai valutákat sújtó magas amerikai kamatlábak prob­lémáját. Azt a választ kapta, hogy az Egyesült Államok ré­széről ez nem politika, „csu­pán egy folyamat, amelynek el kell vezetnie az infláció el­lenőrzés alá vonásához”. Az amerikai elnök nyugat­német tárgyalópartnerét arra igyekezett rávenni, hogy az NSZK „csökkentse függőségét a szovjet földgáztól”, azaz mondjon le a Szibéria és Nyu- gat-Európa között tervezett földgázvezeték megépítéséről. Haig szerint Reagan azt is közölte a bonni kancellárral, hogy az Egyesült Államok az őszre konferencia összehívását tervezi azzal a céllal, hogy to­vábbi kiviteli korlátozásokat vezessenek be a szocialista or­szágok ellen. A kelet—nyugati tárgyalá­sokról csak röviden esett szó. Reagan ismét a Gromiko— Haig találkozót említette, mint a hadszíntéri nukleáris fegy­verek korlátozásáról folyta­tandó tárgyalások lehetséges előjátékát. A Reagan—Mitterrand ta­lálkozó, amelyet a két fél homlokegyenest ellenkező gaz­dasági nézetei miatt óriási ér­deklődés előzött meg, Haig szerint „máris szívélyes kap­csolat kialakulását eredmé­nyezte” a két államfő között. Később ezt egy francia szó­vivő is megerősítette. Mitter­rand elfogadta Reagan meg­hívását, hogy októberben az Egyesült Államokban teendő látogatása alkalmával ismét találkozzanak. Arra a kér­désre, vajon amerikai részről felvetették-e a kommunisták kormányban való részvételé­nek kérdését, Haig az újság­írók derültsége közepette így válaszolt: „Nem. Ezt a kérdést már túlhaladottnak tekint­jük.” Trudeau kanadai minisz­terelnök vacsoráján találkoz­tak először teljes létszámban a csúcstalálkozóra érkezett ál­lam- és kormányfők: Reagan, Schmidt és Mitterrand mel­lett Szuzuki japán kormányfő, Giovanni Spadolini, az új olasz kormány vezetője, Thatcher asszony és Gaston Thorn, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke. Ottawában egyébként nagy feltűnést keltett a hamburgi Der Spiegel jelentése, amely a zárónyilatkozat tervezeté­ből szellőztetett részleteket. Ezek szerint a „Hetek” elvben állást foglalnak a stabil ka­matlábak és valutaárfolyamok, az atomenergetika fejleszté­se, a kelet—nyugati gazdasá­gi kapcsolatok „stabilizálása” mellett. Reagan első tárgyalá­saiból azonban az derült ki, hogy Washington meglehető­sen erőszakosan igyekszik rá­kényszeríteni nézeteit a part­nerekre. Az utóbbiak viszont mind a gazdasági kérdések­ben, mind a kelet—nyugati kap­csolatok, legfőképpen pedig a fegyverzetkorlátozás kérdésé­ben — legalább is egyelőre — ellenállnak. Ily módon az ottawai játszma igen kemény­nek ígérkezik. Tüntetpk ezrei vonultak vé­gig vasárnap Ottawa utcáin, hogy a hét vezető tőkésország állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója alkalmából tiltakozzanak az Egyesült Ál­lamok salvadori és közel-ke­leti, Nagy-Britannia észak­írországi, a dél-afrikai rend­szer namíbiai politikája el­len. A tüntetők egyebek kö­zött követelték, hogy Wa­shington vessen véget salva­dori beavatkozásának, von­ják ki a brit csapatokat Észak- írországból. A felvonuló tö­meg, amelyet a 91 éves Lord Philip Noel-Baker, a Nobel- béke-díjas brit politikus ve­zetett, transzparenseken ítélte el Washington Izraelt támogató politikáját is és követelte: Tel -Aviv vessen vé­get libanoni agressziójának. A tüntetést annak az ellen­csúcstalálkozónak a keretében tartották, amelyet mintegy száz szakszervezet, egyházi és más társadalmi szervezetek hívtak össze a tőkésországok béke- és népellenes politiká­jának leleplezésére és elítélé­sére. Az ottawai csúcson részt vevő országok külügyminisz­terei vasárnap 'tartott meg­beszélésükön egyetértettek abban, hogy sürgősen tűz­szünetre van szükség a Közel- Keleten — közölte Edwin Meese, az amerikai elnök fő­tanácsadója. Meese elmondot­ta, hogy a külügyminiszterek vasárnap esti ottawai munka­vacsorájukon . vitatták meg a legújabb libanoni fejleménye­ket. A főtanácsadó egyben azt is közölte, hogy Reagan el­nök felszólította közel-keleti különmegbízottját, Philip Ha­bibot, hogy mindent kövessen el a tűzszünet megteremté­séért. ' (MTI) Forrpont a Közel-Keleten Izrael bombáz és ágyúz Közelebbiről meg nem hatá­rozott jordániai területről ki­lőtt tüzérségi lövedékek hul­lottak szombaton este a Jor- dán-folyó völgyének „izraeli (azaz izraeli megszállás alatt levő) részére” — jelentette be az izraeli hadügyminisztérium szóvivője. A palesztin ellenál­lás egyik bejrúti szóvivője megerősítette a tüzérségi tá­madás hírét, de hozzátette, hogy azt nem Jordániából haj­tották végre, hanem az Izra­el által megszállt területeken működő palesztin egységek ak­ciója volt. A libanoni határ mentén va­sárnapra virradóra egész éj­szaka tartott a palesztin és az izraeli tüzérség „párviadala” és az ágyúzás vasárnap is folytatódott. Washingtonban úgy vélik, hogy ismét az amerikai diplo­mácián a sor, megakadályo­zandó, hogy a legújabb közel- keleti fejlemények kikerül­jenek a Reagan-kormányzat ellenőrzése alól. Miután a kor­mány pénteken elhalasztotta a döntést, további 10 F—16-os vadászbombázó Izraelbe szál­lításáról, szombaton Reagan el­nök is hallatta szavát: „az erőszak semmilyen körülmé­nyek között nem járul hozzá a békefolyamathoz” a Közel- Keleten — mondta igen óvato­san. Az izraeli szövetséges pilla­natnyi „elszabadulása” miatt érzett amerikai megdöbbenés meglepően őszinte szavakra késztette a The New York Ti­mes vasárnapi vezércikkének íróját. „Néhány repülőgép le­szállításának elhalasztása so­ha nem fogja elhallgattatni az izraeli ágyúkat a csata kellős közepén. Ez a tétova csődpo­litika az arabok számára sem bizonyítja az Egyesült Álla­mok pártatlanságát” — írja az amerikai újság. Az izraeli légierő és tüzér­ség vasárnap újból dél-libano­ni célpontokat támadott, mi­közben Habib amerikai külön­megbízott Jeruzsálemben tár­gyalt. Mint a Wafa palesztin hír- ügynökség közölte, vasárnap reggel az izraeli tüzérség dél- libanoni területeket ágyúzott. Szidoni hivatalos források sze­rint legkevesebb 12 személy esett áldozatul a támadásnak, több mint 30-an pedig megse­besültek. Később izraeli harci gépek bombázták Tyr és Na- batijeh libanoni városokat, A támadás nem sokkal az­után zajlott le, hogy vasárnap délelőtt Philip Habib, Reagan elnök közel-keleti különmeg- bízottja egyórás megbeszélést folytatott Begin izraeli mi­niszterelnökkel. A két politi­kus nem volt hajlandó közöl­ni, hogy értek-e el valami­lyen haladást, csak az vált is­meretessé, hogy az esti órák­ban folytatják az eszmecserét. Ahmed Dzsibril, a PFSZ egyik ágának, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezetnek a vezetője vasárnapi nyilatkozatában ki­jelentette, hogy az izraeli tá­madások nem fogják megaka­dályozni a palesztinokat a ge­rillaháború folytatásában. Dzsibril szerint „eljött az ide­je a jordániai front megnyitá­sának Izrael ellen.” Az Asz-Szafir című libano­ni napilap vasárnap líbiai kormányforrásokra hivatkoz­va azt közölte, hogy Líbia tel­jes légvédelmi támogatást ajánlott fel Libanonnak az iz­raeli támadások kivédésére. (MTI) az alapszervezeteknek. A kongresszus az új szervezeti szabályzat végleges megszö­vegezését a központi bizott­ságra bízta, amely a mostani küldöttek országos értekez­lete elé fogja terjeszteni a dokumentumot. Ezután a kongresszus hatá­rozatot hozott „A szocialista demokráciának, a LEMP ve­zető szerepének megszilárdí­tásáról a szocializmus építé­sében, a társadalmi-gazdasági stabilizáció programjában”. A kongresszus külön hatá­rozatot szentelt a lengyel munkásmozgalom születése 100. évfordulójának. A LEMP legfelső fórumá­nak egy további határozata értelmében különbizottságot hoznak létre, amely kidolgoz­za a párt távlati programját. A kongresszus végül felhí­vással fordult a lengyel nem­zethez A délutáni utolsó plenáris ülés jóváhagyólag tudomásul vette a Központi Revíziós Bi­zottság beszámolóját, vala­mint a Központi Pártellenőrző Bizottság jelentését. ☆ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára táviratban üdvözölte Stanislaw Kaniát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárát, erre a tisztségre tör­tént újjáválasztása alkalmá­ból. ☆ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkárának távirata Sta­nislaw Kaniához: „Tisztelt Kania elvtárs! Köszöntőm önt abból az al­kalomból, hogy újból megvá­lasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkári tisztségé­be. Bizonyos vagyok abban, hogy az SZKP és a LEMP kö­zötti testvéri barátság tovább erősödik majd a marxizmus— leninizmus és a szocialista nemzetköziség elvei alap­ján.” ☆ Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Nicolae Ceausescu, a RKP főtitkára, Le Duan, a VDK KB főtitkára is üdvözölte Sta­nislaw Kaniát, a LEMP KB első titkárát újjáválasztása alkalmából. ☆ Hétfőn hazaérkezett Varsó­ból az MSZMP küldöttsége, amely Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a KB titkárának vezetésével részt vett a kongresszuson. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom