Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-21 / 169. szám
Pásztói „apróságok' Sok kicsi sokra megy Negyvenmillió forinton felüli árbevétel jelzi a pásztói termelőszövetkezet első félévi munkájának eredményességét. Igaz, ehhez az kellett, hogy már tavasszal észrevegyék, sok mindent másként kell csinálni, mint ahogy év elején tervezték. Májusban intézkedési tervet készítettek látva, hogy a növénytermesztésben, egyes területeken — elsősorban a gabonában és a szőlőben — a tervezettnél alacsonyabb hozamok várhatók. Az eddigi eredmények szinten tartása érdekében sor került több takarékossági és költségcsökkentő intézkedésekre. Csak ízelőtőnek néhányat abból, hogyan kísérlik meg a „pénzt megfogni”, egy mezőgazdasági nagyüzemben. Az idén tovább növelik — mégpedig a tavalyi kétszeresére — az energitakarékos módon tárolt gabona mennyiségét. Ebből jelenleg már 20 vagonnyit tároltak be a fóliával bélelt gödörbe. Ezt követi ugyanilyen mennyiségű kukorica az ősszel. Ez mintegy egymillió forint energiamegtakarítást jelent. Az elmúlt esztendők gyakorlatától eltérően az idén csak az áruszalma kerül bálázásra. A többit az állattartó telepeken, illetve azok közvetlen közelében tárolják kazlakban. Az áruszalmát az egyik budapesti termelőszövetkezetnek értékesítik, ami újabb másfél millió forintot jelent. Ugyanennyivel számolnak Pásztón a gyeptermés eddiginél jobb hasznosításával és azzal, hogy a takarmánytermesztés alól felszabadult területeken árunövényt termesztenek Gázolaj helyett szénnel tüzelnek és új rendet alakítottak ki az energiavételezésben. Egyre jobban beválik az üzemanyag-felhasználásban bevezetett új rendszer, amelynek alapján a túlfogyasztást a járművek vezetői megfizetik, a megtakarításért premizálásban részesülnek. Az energiafelhasználásban bekövetkezett változások már magukon viselik az egy éve alkalmazott önálló energetikus keze nyomát. Lehetne folytatni a felsorolást az éjszakai takarmánybetakarítással, amely a jobb minőséget, a magasabb bel tartalmi értéket biztosítja és más — látszólag nem nagy jelentőségű — módosítással, amelyek révén mégis milliókat lehet nyerni. Ezekre majdnem minden gazdaságban lehetőség van, csak élni kell vele. Az eredmény hamarosan jelentkezik és a befektetés mindössze egy kicsivel több odafigyelést kíván. Több mint kilensvenexer látogató A közönségdíiak átadásával véget ért a 8. pécsi ipari vásár A közönség díjainak átadásával vasárnap véget ért a 8. pécsi ipari vásár, amelyet tíz nap alatt több mint ki- lencvenezren tekintettek meg, s ily módon az eddigi legsikeresebb vásárok egyike volt. Záróünnepségen Németh Lajos, Pécs város Tanácsénak elnökhelyettese nyújtotta át a látogatók szavazatai alapján odaítélt díjakat, a pécsi Zsol- nay gyárban készült értékes porcelánvózákat. A Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat a családi és a hétvégi házak építőinek segítséget nyújtó gazdag termékbemutatójával, az AGROKER Mező- gazdasági Ellátó Vállalat a korszerű háztáji gazdálkodást és a kisárutermelést népszerűsítő kiállításával, az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat és a Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat pedig átfogó, egységes bemutatkozásával, illetve teljes termékskálájának felvonultatásával nyerte meg a közönség tetszését. Az idei vásárt értékelve a rendezők megállapították, hogy az sikeresen betöltötte szerepét: a kiállító kétszáz hazai vállalat és szövetkezet döntő többsége új, a korábbinál jobb minőségű termékkel jelentkezett, amelyek nagy része már az időszerű gazdasági törekvéseket tükrözi. A piaci igényeknek megfelelő, korszerű, energiatakarékos gyártmányok, az importot helyettesítő hazai termékek a eljárások egész sorát mutatták be. A hazai kiállítók több millió forint értékű megállapodásokat, keretszerződéseket kötöttek egymással, és eredményes volt a több mint kétszáz jugoszláv cég szereplése is. A jugoszláv kormány a vásár idejére kétmillió dolláros keretet engedélyezett soron kívül üzletek megkötésére. s ezt déli szomszédaink jól fel is használták. A termelési együttműködésről kezdett tárgyalásokat jugoszláv társvállalatokkal a szigetvári cipőgyár, a pécsi bőrgyár és a bútorgyár. Útépítés Kisterenyén A megyei tanács költségvetési üzemek a napokban fejezi be Kisterenyén a Gagarin és a Tőkési út felújítását, a Rákóczi-telepen. A héten megkezdték a Csente-dűlő környékén kialakult új községrészben a Mező Imre út építését. Az új utca itatásos hengerelt burkolattal készül. Vf Kazánház" a Kárpátok alatt Mesterséges gejzírek melegítik a közeljövőben Kárpátalja településeit és üdülőit. A Borzsava hegyi folyó partján, ahol tervek szerint Ukrajna első kísérleti föld alatti hőkitermelő rendszere épül, megkezdték a fúrásokat. A kísérletek azt mutatták, hogy a három kilométernyi vagy annál is nagyobb mélységben levő forró kőzetek a vizet 200 Cel- sius-fokra melegítik. A felszínre jutó gőz-víz keveréket fel- használása után ismét visszajuttatják a mélybe. A számítások tanúsága szerint az Ukrán Kárpátok déli előhegységei alatt található geotermál- energia gyakorlatilag kimeríthetetlen, és sokkal olcsóbb, mint a hagyományos tüzelőanyagok. A hatodik ötéves tervben Korszerűsítik a gyártmány szerkezetet — növelik a tökéskivitelt Amikor a gazdaságban olyan sok a bizonytalansági tényező mint napjainkban, akkor érthetően nehezebb egy 5 évre szóló jó programot kidolgozni. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a VI. ötéves terv kimunkálása során sokoldalú információ alapján figyelembe vették a külgazdaság várható változásait, de ugyanakkor azt is, hogy korunkban a haladást olyan minőségi tényezők jelzik, mint a korszerűség, a jövedelmezőség és a versenyképesség. S miután úgy érzékelik, hogy a gyár adottságai jobbak a magyar kohászat átlagos lehetőségeinél, ezért a VI. ötéves tervre az átlagot meghaladó fejlődési ütemet irányoztak elő. KIEMELTEN ÉS GAZDASÁGOSAN A következő 5 esztendőre mintegy 815 millió forintos befektetéssel olyan fejlesztési célokat határoztak meg, amelyek biztosítják a gyár termékszerkezetének további korszerűsítését, a kiépített kapacitások bővítésével a tőkésexport fokozását és a tőkésimport hosszabb távú csökkentését. Ezzel egyértelműen szeretnének hozzájárulni a népgazdasági egyensúly további javításához. A kohászati üzemekben úgy tervezik, hogy a VI. ötéves terv végére; 1985-re a termelés az 1980. évi bázishoz viszonyítva 4,4 százalékkal nő, amely 9 ezer 800 tonna többlettermék előállítását jelenti. Ugyanakkor a termelési érték a tervciklus utolsó évére bázis áron 16,2 százalékkal, míg folyó áron 36,9 százalékkal emelkedik. A gyár a következő 5 évre szóló értékesítési elképzeléseiben a mérsékelten növekvő belföldi igények teljes kielégítésére törekszik, ugyanakkor kiemelt jelentőséget tulajdonít a gazdaságos tőkésexport fokozására. 1981-től megszüntetik a veszteséggel, exportálható felületkezelt acélhuzal, a szeg, valamint a C02 hegesztőhuzal exportját. Ugyanakkor 128 százalékkal növelik a kedvező áron értékesíthető vékony, keskeny méretű és magasabb minőségi követelményeket is kielégítő szalagacél exportját. Fokozzák a csőtermékek, a szerkezeti cső és a precíziós cső külföldi értékesítését és növelik a tőkésexport árualapját olyan új termékek bevezetésével, mint a rúdacél, a Dexion—Salgó, a DS—Reck, a csőperem, amelyeket szintéin kedvező áron lehet értékesíteni. Ilyenformán a tőkésexport 1985-re 22,8 százalékkal emelkedik, s ezzel egyidőben a gyár dollárbevétele 12 millió 700 ezer dollárral, vagyis 74 százalékkal növekszik. A nem rubelelszámolású piacokon reálisan számolnak azzal, hogy az eddiginél kedvezőtlenebb értékesítési és élesedő versenyfeltételek között kell teljesíteni a megemelt programot. GYORS ÁTCSOPORTOSÍTÁSOKKAL Számoltak azzal, hogy a termeléshez szükséges létszám biztosításán túl a különböző fejlesztések létszámigényét is ki kell elégíteni. Mégpedig úgy, hogy a termelékenység növekedése megfeleljen az igényeknek. A hatékony gazdálkodás követelményeit az eddiginél rugalmasabban akarják érvényesíteni. A munkahelyeken egyidőben jelentkezik munkaerőtöbblet, s ugyanakkor munkaerőhiány is. Szükség lesz tehát a munkaerő gyors átcsoportosítására. Ennek elősegítése érdekében kidolgozták mind az egynapos, mind a hosszabb távú többletlétszám időleges átcsoportosításának szabályait. A vállalati bérpolitikát úgy programozták, hogy a nyereségtervek függvényeként évenként négy és fél öt százalék közötti bérszínvonal-növekedés váljék lehetővé. Ennek megfelelően a tervidőszak alatt a bérek és keresetek azonos ütemű növekedését biztosítva, a bérszínvonal mintegy 25,9 százalékkal, míg a keresetek 27,7 százalékkal emelkednek. A gyár vezetői tudatában vannak annak, hogy a nagyobb feladatokat csökkenő létszám mellett csak a munkatermelékenység nagymérvű növekedésével, a hatékonyság fokozásával, a belső tartalékok intenzívebb feltárásával tudják megvalósítani. A termelékenység főbb tényezői kapcsán építettek arra, hogy az új termékek gyártásánál a magasabb fokú gépesítettség következtében már eleve magasabb termelékenység elérése válik lehetővé. A hagyományos termékeknél a termelékenység növekedését elsősorban a technológiai módosítás, a kisgépesí- tés, valamint az intenzitás növekedése eredményeként lehet biztosítani. Az alkalmazott bérformákkal fokozzák a darabbéres munkaterületek számát, és ezen belül javítják a műszaki normák arányát. Ugyanakkor a mozgóbérrendszert is a termelékenység szolgálatában állítják. Ezzel a munkatermelékenység növekedési üteme évenként 3—10 százalék között szóródik, s végül 1985-re a bázishoz viszonyítva a termelékenység 40,5 százalékkal emelkedik. A gondosan összeállított terv úgy rögzíti, hogy az 1980. évi 192 millió forintos vállalati nyereség a VI. ötéves terv végére több mint 60 százalékkal növekszik, vagyis eléri a 310 millió forintot SOKIRÁNYÚ KAPCSOLATOT TEREMTENEK A termékösszetétel kedvező változása érdekében sokirányú kapcsolatot keresnek és teremtenek a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. Nagy figyelmet fordítanak a költségek alakulásának kedvező befolyásolására. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak az önköltség csökkentésének. Jól jelzi ezt az is, hogy amíg az 1980-as évben 31 millió forintos önköltségcsökkentést tudtak elérni a különböző takarékossági intézkedések végrehajtásával, addig ilyen téren 1985-ben 41 és fél millió forintos költségcsökkentést akarnak elérni a vállalati versenyképesség növelése érdekében. Orosz Béla A közgazda és a fogyasztó Most már túl vagyok a szokásos bosszankodáson. Bevallom, ez nem volt Igazán indokolt, hiszen tudtam, hogy a húsok, húskészítmények árát emelni kell — még ebben az évben. Ilyenkor a népgazdasági kérdésekkel foglalkozó közgazda és az egyszerű fogyasztó szembekerül bennem egymással. Az egyik azt mondja: az egész világon ez megy, ahol pedig nem, ott állandó hiányokkal küszködnek. A másik azt mondja: már megint újabb terhet raktak ránk. A közgazda azt mondja bennem, hogy az a legdrágább, ami nincs. A honpolgár azt morogja: pénzt szedtek ki a zsebemből. Áruhiány helyett pénzhiány. A népgazdaság dolgaival foglalkozó énem azt mondja: sok az adósságunk, nagy a kamat, tehát az eddiginél több húst, élő állatot kellene exportálni; így a lakossági fogyasztás csak lassan nőhet. Különben is: az egy főre jutó húsfogyasztásban jól állunk. A fogyasztói énem pedig állítja, hogy már minden drága, mit egyek hús helyett: zöldséget, főzeléket, gyümölcsöt, sajtot? Hisz’ ezek sem olcsók! Be vagyunk kerítve. A fogyasztói árak változtatásával képesek vagyunk a lakossági fogyasztást befolyásolni. Régi gyakorlat hazánkban, hogy az alapvető élelmiszerek árát alacsony szinten tartjuk, hogy ezekhez az alacsonyabb jövedelmű családok is kellő mennyiségben hozzájuthassanak. Most már persze nem olyan alacsonyak ezek az árak sem, de még mindig kisebbek annál, amekkorák lennének, ha a termelői, fel- vásárlási árakhoz hozzáadnánk a szokásos forgalmi adót és kereskedelmi költségeket. Meg aztán a kedves fogyasztó sem változtatja meg a fogyasztási szokásait kisebb áremelések hatására. Nagyobbaknál — például a legutóbbi benzináremelésnél — érzékenyen reagál, visszafogja a ^fogyasztást. A húsnál, húskészítményeknél ez nem remélhető, legfeljebb a nagyon alacsony jövedelmű családokban. Kialakul a flegma, az árra érzéketlen fogyasztó típusa. Van, akit már_nem is érdekel különösebben, hogy minek emelik az árát. Teszi ezt addig, amíg bírja anyagiakkal. Több zsírt és szalonnát ezután sem fogunk enni azért, mert árszínvonalunk változatlan maradt. A termelőkben is van bizonyos érzéketlenség az árak iránt. Aki eddig két-három malacot felnevelt, ezt ezután is megteszi. Mert nagy dolog a disznóölés, biztonságot nyújt a kamrában lógó sonka, kolbász. Nagy dolog az, hogy a falusi ember városban élő fiának, lányának segíteni tud; ne kelljen nekik mindenért az üzletben borsos árat fizetni. Hazánkban rendkívüli jelentősége van a saját fogyasztásra szánt termelésnek, és a saját «termelésből való fogyasztásnak. Nehezen elviselhető állapotot jelentene, ha minden, amit megeszünk, átfutna a kereskedelem csatornáin. Élelmiszer-ellátási gondjaink nagy részét megoldja az, hogy a lakosságnak körülbelül a fele kisebb-nagyobb kertjében, háztáji földjén megtermeli saját gyümölcs-, zöldség- és főzelékszükségletének jelentős részét, s hogy sertést, szarvasmarhát, baromfit nevel. Most. hogy a hús ára emelkedett, kifizetődőbbé vált a háztáji állattartás. Sokan — akik már erről lemondtak volna —, elgondolkodnak, hogy így érdemes-e. Tízszázalékos áremelés nekik azt jelenti, hogy száz kiló színhúson 700—800 forintot nyernek. Régebben elsősorban a termelői árak, a felvásárlási árak hatottak a termelési kedvre. De amióta megnőtt a saját fogyasztásra való termelés, amióta újra mind többen viszik piacra a házkörüli termést, azóta a fogyasztói, piaci, kiskereskedelmi árak is erősen hatnak a termelési kedvre, a háztáji, kiskerti termelés összetételére. Amióta pedig a zöldség- és gyümölcsellátás, valamint a húsellátás politikai kérdéssé vált, olyan fogyasztói árakat kell megállapítani, hogy a kistermelés is jövedelmező legyen. Megtettük néhányszor az árszínvonal védelmében —, hogy nem engedtük az árat emelni. És persze senki sem akart az alacsony áron eladható zománcozott kályhacsövet, mák- és diódarálót gyártani. Butaság volt, hiszen Ilyet tíz évben egyszer vesz az ember, de akkor feltétlenül kell. Kit érdekel, hogy húsz forinttal drágább? Más a helyzet azokkal a cikkekkel, amelyeket naponta veszünk, fogyasztunk. De itt is fő szempont, hogy folyamatos, egyenletes és bőséges legyen az ellátás. Ennek bizony — mit tehetünk? — ára van. A terhet pedig első látásra megint a városi ember viseli. Mondhatnám, hogy a munkás, de nem mondom, mert a munkások többsége vidéken él és sokuknak van telke, háztáji földje, ahol a munkás, mint kistermelő dolgozik. Dr, Pirityi Ottó Vá. *ák a minap a takarmánynakvalót a kishartyáni termelőszövetkezet földjein. A dimbes-dombos hegyoldalakról a kedvező időjárás hatására bő termést takaríthattak be. NOCRAD - 1981. július 21., kedd
