Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
Magyar népművészet Baba Esküvői pár Képeink a Néprajzi Múzeumban, a mezőkövesdi népművészet tárgyaiból, alkotásaiból rendezett kiállításon készültek. (Hauer Lajos felvételei) Tulipános ládák, festett, fa- pitvar hajló rózsáiban. Hogy megjelennek évszázados, sőt rágott fali tékák, szőttes te- a szegényparaszti alkotás az évezredes mitikus eredetű áb- rítők, dús színekben pompá- elnyomó osztálytársadalom- rák, amelyek az idők folya- zó cserepek, selyemmel varrt ban alapjában szembenállás mán elvesztették eredeti je- szűcsminták, spanyolozással az élettel és környezettel, s lentőségüket, díszitmények- szépített kampósbotok, kar- egy magasabb világ vágya, ké váltak. (Ilyenek az ősi colással ékített szaru sótartók, igénye, s magasabb emberi hitvilággal kapcsolatos nap-, Festéssel, hímzéssel, faragás- lehetőségek kifejezése: ezen hold- és állatábrázolások.) De sál, karcolással, fonással-szö- a ponton érthető meg nép- ott találhatók az újabb korok véssél díszített házak, szoba- művészetünkben, s itt kény- tartalmi motívumai is — a berendezések, használati tár- szeríthet bennünket a minden betyár- és pandúrvilág gyak és viseletek. A nópmű- művészi alkotásnak kijáró alakjai, a szegény Daraszt és vészét, az ősi paraszti mű- tiszteletre, mert ezt is ha- gazdag paraszt alakjai. Sok vészkedés ritka szép darabjai gyomány, • tehetség és szén- a népművészeti díszítmények többnyire már múzeumokba védés szenteli meg, mint a között a különböző virág — kerültek. legnagyobb emberi alkotáso- különösen a rózsa, a tulipán —, A magyar népművészet, kát”. jellegzetes a csőrében virágot csakúgy, mint a világ vala- A népművészet díszitmé- tartó madár-, a szőlő-, a vízi mennyi népének művészete, nyeinek formája és tartalma élettel kapcsolatos hal-, az a hétköznapi élet szolgálaté- elválaszthatatlan egymástól, erdős-hegyes vidékeken megbán állott. Azokat a tárgya- Mint minden műalkotásnak, jelenő őz-, szarvasmotívum, kát, holmikat díszítette, ékí- ennek az ösztönös művészet- Az emberi alakok cserépben, tette, amelyekkel dolgozott,- nek is legfőbb törvénye az fában jelennek meg gyak- amelyek között ' élt, amelye- anyagszerűség. A díszítőele- rabban, stilizáltan, mégis vakét mindennapi munkája köz- mek felhasználásának a nép- lóságszerűen. ben használt, amelyeket ün- művészetben hagyományos A mívesség, a finom meg- nepeken viselt. Ez a díszítő rendje, törvénye van. Más munkálás, a minták gazdag- kedv tette elviselhetőbbé a díszítményi elemek jelennek sága jellemzi a népmüvésze- paraszti életet, a falusi mun- meg a hímzésmintákon, me- tünk alkotásait — Győrffy kát, a nehéz körülményeket, gint mások a faragásokon. De István írja egy selyemből ki- Kiszinezte gazdag formavilá- az ősi technikával faragott varrott szűcsmintáról: „Olyan gával és színes tartalmával szuszék mértanias díszei és finom a mintázata, hogy a elviselhetővé, széppé tette az újabb keletű tulipános Iá- motívum eredeti nagyságában környezetét, munkáját a ma- dák faragásainak barokkos le sem rajzolható, csak a gyár falu népe. Olykor még formái sem keverednek, csak- nagyítás tudja rajzban visz- a legapróbb, leghétköznapibb úgy, mint, ahogy különböznek szaadni gazdagságát, finom munkaeszközöket is szinte a színekben gazdag lakodal- báját”. művészi tárggyá nemesítette mi vőfénykendő és a gyászt Hát még a színek gazdag- a túláradó diszítőkedv. jelképező halottas párna fe- sága, harmóniája, amely a Olyan a funkciója ennek a kete hímzésmintái. szőttesekben, hímzésekben, rátárgyak megszépítésére törek- A hagyományos, az ősi mo- tétes díszítésekben megjelenik! vő művészi hajlamnak, mint tívumok továbbélése elutasít A festett fa, a kivarrt vászon a népmesének. Ortutay Gyű- a népművészetben minden tájegységenként változó, de sola írja: „Míg az élet sötét ár- egyénieskedő törekvést A hasem ízléstelen tarkasága, ja ragadta őket könyörtele- hímzés mintája, a suba ki- színessége... nül, szükségét érezték mégis varrása, a cserép írókázása, a népművészet tárgyal önmaguk kifejezésének, éle- fatárgyak megmintázása ak- minciig műalkotások. Ám sa- tük, sorsuk, környezetük mind kor a legszebb, ha ugyanazo- közegükből kivonva a szebbé tételének. Az emberi kát a motívumokat ismétli, kismesterek kezén elsorvadva szellem, a humánus hősiesség mint, amelyekkel anyáik, gyakran válnak üres utánza- így fejeződik ki egy egyszerű nagyanyáik idejében díszítet- tokká, hamis díszítményekké, szűrmintán is, egy sótartó ték. Az újabb keletű népműkareolt díszeiben, vagy a vészeti munkákon sokszor K. M. Valóban nehéz beszélni? „Beszél, mint a vízfolyás”, „Beszél, beszél, be nem áll a szája!”, „Egész nap jártat- ja a száját” — ezek a szólások mintha valahogy tagadó választ sugallnának a fenti kérdésre. Nézzünk meg egyet! „Beszél, beszél, de nem mond semmit”. Szerintem ez a megállapítás —, mely szintén közismert és az életben gyakran elhangzik — a helyes válaszadás kulcsa. Nem beszélni nehéz, hanem mondani valamit. „Jót, s jól!” — jelentette ki a magyar nyelv csiszolásának, fejlesztésének egyik nagy mestere, Kazinczy több mint százötven éve. Igaz, ő a versírók elé állította a fenti követelményt, de én azt gondolom, ez az a feladat, ami elé állítódik mindenki, aki valamit cselekszik, így az is mindenképpen, aki eszközül a nyelvet használja valamilyen szándéka megvalósításához. Nem mellékes a sorrend. „Jót” —, vagyis emberséges, nemes szempontból megállapított igazságokat; sze- retetből fakadó, segíteni akarásból kinyilatkoztatott szándékokat; valóban igazságot kereső, tényleges és fontos dolgot felvető kérdéseket —, azaz, csak ilyeneket kifejező szavaknak szabad elhagyni az ember száját. „S jól” — kéri Kazinczy, azaz kellő pontossággal, se többet,, se kevesebbet, s a belső látás, hallás, a képzelet is segítse kellő hangerővel, hogy el is jusson annak a füléhez, akinek szánva lett; a hangok kellő megformált- ságával, hogy az illető képes is legyen megérteni, vagyis a beszéd minden eleme: a hangerő, a hangsúly, a hangszín azt szolgálja, hogy a lehetőségig segítse a szemben állót a mondottak megértésében. Hogy e kérdés ma is menynyire aktuális, bizonyítja, hogy Benkő Loránd, napjaink egyik nagy nyelvésze az 1976. évi nyíregyházai anya- nyelv-oktatási konferencián az alábbiakat mondta: „...vajon, melyik a lényegesebb veszély a nyelvhasználatban magában is, de nem utolsósorban ennek a társadalmi magatartásra való visszahatásában is? Az-e, ha valakinek a közlésében tipikusan nyelvtani hibák jelentkeznek, például ik- telenül ragoz ikes igéket, egyenlőrét mond egyelőre helyett, el kell menjek-et el kell mennem, vagy el kell, hogy menjek helyett, sőt horribile dictu — egyszer-egyszer még — suk-sük-özik is? Vagy az-e, ha valaki nemtörődöm, hányaveti közléseiben minimális tekintettel sincs a hallgató megértési érdekeire; ... ha, akár sznobizmusból, akár áltudományosságból, akár kényelmi szempontokból az idegen szavaknak, befejezéseknek a megértést gátló özönét zúdítja hallgatóira vagy olvasóira...” A sima beszédű, választékos, mind nyelvtani, mind a kiejtés szempontjából kifogástalan semmitmondás és a göcsörtös, darabos, esetleg 8 NOGRÁD - 1981. július 19., vasárnap Finta Sándor emléke A kunsági pusztáktól az amerikai metropolisokig Jubileumi ünnep zajlott le Los Angelesben a Magyar Házban és Túrkevén a Fin- ta-múzeumban. Finta Sándor emléke előtt tisztelegtek. Túrkevén született 1831. június 12-én Finta Sándor és Los Angelesben halt meg, művészpályája zenitjén 1958-ban. Felesége, Kántor Kata iparművész ma is ott él az amerikai metropolisban, az ő irányításával centenáriumi kiállítást rendeztek, férjének 40 szobrát mutatták be. Túrkevén pedig a világhírű szobrászművész 100. születésnapján, június 12-én a Finta-mú- zeumban őrzött műveinek teljes anyagát nyilvánosságra hozták és a múzeum épületének falába elhelyezték Finta Sándor domborművét. Részlet a túrkevei múzeum kiállításából. Előtérben Finta Sándor Anyák című szobra. ......AHOGY MONDÁI GIGÁSZOK SZÜLETNEK" A múlt század utolsó évtizedében a nagykunsági pusztákon, az ec3edi láp vidékén töltötte ifjúságát. Csikósboj- támak szegődött, feledhetetlen élményeit a „Kisbojtár” című könyvében örökítette meg, amely az amerikai könyvpiacon bestsellerré vált a harmincas években. Alig múlt húszéves, amikor leánytestvére védelmére kelt, 9 évig sínylődött a börtönben miatta. Itt tanult mesterséget, majd rajzolni,, festeni kezdett és szobrokat faragott. Olthatatlan alkotásvágy robbant ki belőle. Megmintázta a rabokat, templomi oltárdíszeket készített. A fogházigazgató névtelenül felküldte műveit egy fővárosi kiállításra, ahol azt hitték, ismert művész ismeretlen munkáival állnak szemben. Leveleiben így vallott alkotásvágyáról: „Honnan lettem? A nagy Semmiből — úgy lettem én, mint ahogy mondád gigászok születtek. Este még nem voltam, s reggelre kelve már az égig nőttem... Hogy honnan írok? Innen a pokol 7. fenekéről, ahová nem téved napsugár. Mégis, hogy fény legyen (mert enélkül művészet nem létezik), a lelkemet hasogatom szilánkokká, hogy annak fellobbanó fényénél irányíthassam vésőmet. Hol lettem művész? Itt a pokol, az Enyészet partján — itt, hol más csak meghalni tud. Egyes-egyedül őserömből lettem művésszé, tanítómester és vésők nélkül. Rabláncaimat téptem széjjel, s azokból kovácsoltam vésőket.” házból olyan őstehetség szabadult, akinek a híre akkor már bejárta az országot. A korabeli művészeti körök a magyar Michelangelónak nevezik. Művészi fejlődését azonbon megszakította a háború. öt évig harcolt a frontokon, megsebesült, 75 százalékos rokkant állapotban tért vissza. Küzdelmes életének következő állomása Rio de Janeiro volt. Fiatal feleségével, Kántor Katával 1920-ban vándorolt ki az Újvilágba. Megnyerte a világkiállítás pályázatát, tőkapuja elé helyezték el hatalmas szobrait. Botomd és Lehel alakját , Grandiózus tettek vágya hajtja tovább, emlékműveket, közterekre szobrokat, múzeumok, világhírű intézmények rendelésére portrékat farag, meghódítja az USA művészeti köreit. Mint a régi görög és reneszánsz mesterek, ő is egyforma tehetséggel forgatta a ceruzát, az ecsetet, a tollat, a vésőt. Művészeti iskolákat vezet, feltűnő irodalmi sikereket arat, ápolja a magyar történelmi hagyományokat. Clevelandben Petőfi- és Kos- suth-szobrát állítják fel. Amerikai szobrászokat megelőzve kiállítások díjait is sorra nyeri meg. Los Angelesben a polgárháború hőseinek állít emléket pályázaton nyert megbízás alapján. Amikor a képzőművészeti akadémia Hors-Contour díját is neki adományozzák — melyre 28 évig nem találtak méltó művészt —, ezt írta; „ez annyit jelent, hogy versenyen felül állok, így több érem nem lesz számomra.” Világvárosok rait híres múzeumok, köztük a New Vork-i Metropolitan is őrzi. VISSZATÉRNI A TÜRKEVEl TVSZKULANUMBA A legnagyobb sikerek keltették fel benne a vágyat a szülőföld iránt. Túrkevére kívánt visszatérni, azt remélte, öregkori éveit itt töltheti. Még 1929-ben határozta el, hogy fiatalabb testvérével, Gergellyel múzeumot alapítanak az ősi kunsági városban. öccse a kisplasztika mestere volt, Rodin műhelyében is tanult, Franciaországban élt. Nemes szándékuk azonban csak évtizedekkel később, haláluk után,' 1967-ben teljesült. Kívánságuk szerint műveik egy ré-j szét a túrkevei múzeumnak adták, Kántor Kata hazahozta a szülőföldnek szánt művészi hagyatékot. Az épület azóta Finta nevét viseli, és új bemutatótermet építettek az örökség kiállítására. „Egy kis ékszerdoboz a nagy pusztaságban" — írta valaki a vendégkönyvbe. A különös | sorsú művészcsalád híre sok látogatót vonz külföldről is Túrkevére. Szobrok, érmek, portrék, csontfaragványok, modellek, vázlatok, könyvek, írásos feljegyzések, az alkotók személyes tárgyai, emléked nyújtanak betekintést a város világot hódító fiainak életébe, E. M. 1913-ban töltötte le bünte- dísztereire alkotott monu- tését. A szamosújvári fegy- mentális emlékműveket, szobÁriyek — nyelvtani hibás, vagy esetleg nem elég esztétikai hangzású, de valóban lényeges igazságokat kimondó beszéd közül — inkább az utóbbit becsüljük. Természetesen tudnuúk kell, hogy nem ez a követendő példa. Harmadiknak véve a végletesen rosszat (vagyis amikor rossz, semmitmondó, esetleg hazug tartalmat, rossz, zavaros megfogalmazásban, esz- tétikusságra egyáltalán nem törekvő .megnyilatkozásban találunk; sohasem szabad szem elől téveszteni a negyedik változatot, a követésre méltót:; azt, amikor jó, igaz és fontos tartalom szép formában jelentkezik, vagyis, mikor a beszéd dallama a hangok tisztasága stb. külön élményt ad —, azaz, amikor a forma szépsége erősíti a tartalom igazságát. így beszélni — furcsa, de elsősorban megint ném a formán, vagyis nem külsőségeken múlik, hanem a bensőn, a jellemen. Ha akkor szólok, ha van mit mondanom, ha csakugyan azt akarom, hogy, akihez beszélek, megértse amit mondok, ha tisztelem mind önmagam, mind azt, akivel közölni akarok valamit; ha nyíltan, őszintén fordulok felé, ha nincsenek gátlásaim vele szemben, de nem is becsülöm le őt, s ezért természetesen viselkedem előtte —, akkor beszédem nem lesz terjengős, hanem akaratlanul is világosan és szabatosan beszélek, érthetően, értelmezve, amit mondok; ösztönösen is arra törekszem, hogy szépen nyújtsam át gondolataimat. Ezen ösztönösen jó nyelv- használatot természetesen még tovább javíthatom a hangképzési, a nyelvtani, a szövegszerkesztési szabályok tudatos alkalmazásával, de birtokoljam ez utóbbiakat bár professzori szinten, ha nem rendelkezem az előbb) kívánalmakkal — „szép beszédű” sohasem leszek. Én úgy gondolom, hogy mindazok, akik nyelvművelőként az ország színe elé állnak, legjobban úgy szolgálhatnak, ha legelőször a fentieket tudatosítják, s legjobban úgy hathatnak, ha élő példaként mutatkoznak a negyedik változatra, s így akaratlanul sem bizonytalanítják el az embereket, hanem az igényesség ébresztésével együtt egyben a hitet is erősítik bennük, hogy a megmutatott úton érdemes elindulni, mert a felmutatott ideál, lám, megközelíthető. Kállai Eszter gyermekparadicsom A Krímben 1925 júniusában négy sátorban éa két kis házban fogadta első vendégeit az artyeki úttörőtábor. Azóta több mint 400 ezren pihentek itt az „Úttörő köztársaságban”, a világ számos országából. Az első táborozók mellett mindössze három orvos, 12 gondozónővér és 6 úttörővezető dolgozott. Jelenleg a tábornak 300 úttörővezetője, több mint 100 orvosa és ápolónővére van. A tábor egész évben működik, ezért pedagógusok is dolgoznak itt. Artyek ma festői, jól felszerelt „város”. Területén hatalmas stadion, könyvtár, melegített tengervizet tartalmazó uszoda, játékszobák, sportpályák. strandok vannak. Egy-egy turnus egy hónapot tölt a táborban. A pihenésen kívül különböző szakkörökben bővítik a gyerekek tudásukat. A tábornak saját rádióállomása, vitorlásai, kis hajói vannak. A nemzetközi ünnepeket karneválokkal, koncertekkel, vetélkedőkkel ünnepük. A szovjet gyerekeken kívül több mint 70 ország gyerekei pihennek itt’ ,
