Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

Kibővített ülésen tárgyalta a megyei pártbizottság Felgyorsítani, kiszélesíteni az energiaprogram végrehajtását segítő kedvező folyamatokat Lapunk szombati számában a megye! pártbizottság kibővített üléséről szóló tudósí­tásunkban jeleztük, hogy mai számunkban részletesebben visszatérünk a megye energiagazdálkodásának, -helyzetének és további feladatainak ismertetésével kapcso­latos előterjesztésre, majd az ezt követő vitára. Ennek teszünk az alábbiakban eleget Már megkezdődött A XII. kongresszus, a megyei pártértekez­let a hatékony energiagazdálkodást — nö­vekvő jelentőségének megfelelően — a gaz­daságpolitikai munka középpontjába állítot­ta. A VI. ötéves terv alapvető fontosságú feladata megyénkben is, hogy a helyi poli­tikai feltételek megteremtésével, tartaléka­ink fokozott kihasználásával segítsük a kor­mány energiagazdálkodási programjának eredményes végrehajtását. A megyében számos — eredményekben megmutatkozó — kezdeményezés jelzi, hogy az üzemek, intézmények, a kommunális és lakossági fogyasztók egyre erőteljesebben tö­rekszenek az energiahordozók takarékosabb felhasználására. Ennek kialakulásában fontos szerepük volt a területi és munkahelyi párt­szerveknek, -alapszervezeteknek, akik a szemlélet helyes formálásával és a helyes célkitűzések végrehajtásának segítésével já­rultak az előbbi kedvező folyamat megindu­lásához. Ez is azt mutatja, hogy ma már egy pozitív, jó irányban megkezdődött tenden­cia kiszélesítéséről és felgyorsításáról van szó oly módon, hogy az 1979—80-as években el­kezdődött energiaigényesség csökkentését eredményező folyamatokat megalapozzuk, a növekedési ütemet jelentősen mérsékeljük. Hol tartunk ma ? Ennek reális megítélése megkívánja, hogy elöljáróban foglalkozzunk a megyei sajátos­ságokkal. Megyénk jelentős energiafogyasztó ágazatokkal rendelkezik. (Üveg-, kerámia­ipar, kohászat.) Érdekelt az energiahordozók kitermelésében is. (Nógrádi Szénbányák.) Több üzemünk részt vesz az energiahaszno­sító berendezések gyártásában. (FÜTŰBER, tűzhelygyár.) Megyénk az ország erdővel vi-. szonylag gazdagon borított területei közé tartozik, ez a tény a hulladékok hasznosítá­sára hívja fel a figyelmet. Az előbbieket figyelembe véve a gazdál­kodó szervezetek számos intézkedést tettek, írre kényszerítette őket az 1SÍ79 óta, világ­piachoz fokozottabban igazodó energiaárak alakulása. A ráfordításarányos energiaárak kialakításával megváltozott a termékek költ­ségstruktúrája. Ezért az üzemek többsége kidolgozta a termelési fő folyamatokra vo­natkozó fajlagos energiafelhasználási muta­tókat. A takarékosabb gazdálkodás megte­remtését jól segítették a megvalósított mű­szaki intézkedések, a rekonstrukciók nyo­mán megteremtett technológiai váltások ered­ményeként pedig megváltozott a felhaszná­lás struktúrája is. Több gazdálkodó szerve­zet energiaracionalizálási fejlesztést hajtott végre, illetve ilyen célra vett fel hitelt. Több kezdeményezés történt az üzemen be­lüli és területi, szervezési lehetőségek ki­használásában. Az üzemek döntő többsége megszüntette a villamos energiával való fű­tést, számottevő megtakarítást hozott a csúcsideji fogyasztást korlátozó intézkedések megvalósítása. Néhány esetben közös érde­keltségű kooperációkra került sor. A köz­ponti határozatnak megfelelően egyre több üzem készít energiatakarékossági tervet. Elő­relépés tapasztalható az anyagi érdekeltségi rendszer kialakításában, ugyanakkor jelen­tősen megnőtt az energetikusi szervezetek rangja és szerepe. A lakossági és kommunális ágazatban, a központi árintézkedések hatásán kívül segí­tették a takarékos gazdálkodást a területi szervek kezdeményezései, az energiaszolgál­tató egységek intézkedései. A megyei tanács fokozottabban törekedett a települések ész­szerűbb fűtési rendszerének kialakítására. Az energiagazdálkodás hatékonyságának növelésében jelentős szerepet játszanak az energiahordozó-termelő és az energiafel­használó berendezéseket előállító egységek. Az elmúlt évek energiagazdálkodásában elért eredmények azt mutatják, hogy van­nak figyelemre méltó részsikerek. Azonban reálisan látnunk kell azt is, hogy az előb­biek szorosan kapcsolódnak a közgazdasági környezet alakulásához. Azóta beszélhetünk bizonyos fordulatról, mióta erre a szabályo­zó éS árrendszer is erőteljesebben ösztönzi és egyben kényszeríti az üzemeket, intéz­ményeket és személy szerint minden állam­polgárt. Mivel az energiahordozók stratégiai té­nyezővé váltak, azért a folyamatos és ha­tékony energiagazdálkodás megteremtése a VI. ötéves tervben a gazdaságpolitikai mun­ka meghatározó feladatává lépett elő. A nép­gazdaság egyensúlyi helyzetének javítása ér­dekében, a népgazdasági elvárásoknak meg­felelően megyénkben az eddigieknél is na­gyobb erőfeszítéseket kell tenni a kormány 1980. decemberében hozott komplex prog­ramjának sikeres végrehajtásáért. Az előbbi eredményes végrehajtása sajá­tos és konkrét feladatokat tűz a különböző termelő-, gazdálkodóegységek, intézmények, szolgáltatók elé. A gazdálkodó szervezetektől megkívánja, hogy a termelési szerkezet korszerűsítésével, a gyártás- és gyártmányfejlesztéssel csök­kentsék a fajlagos ráfordításokat, értéke­sebb, versenyképesebb termékeket állítsa­nak elő. A beruházási döntéseknél fokozot­tabban érvényesítsék az ésszerű energiata­karékossági követelményeket. Teremtsék meg a fajlagos felhasználási mutatók kidolgozá­sának és alkalmazásának feltételeit, alakít­sanak ki nemzetközi összehasonlításra alkal­mas, fajlagos szabályozókra épített, szabá­lyozott gazdálkodást. Legyenek kezdeményezőbbek a műszaki, szervezési tartalékok kihasználásában, a ra­cionalizálási fejlesztésekben pedig éljenek bátrabban a hitelfelvételi lehetőségekkel. A mezőgazdasági üzemek törekedjenek a taka­rékos technológiák fokozottabb alkalmazásá­ra, a hulladékhő • nagyobb arányú haszno­sítása érdekében pedig az eddiginél hatá­rozottabban használják fel a kedvező tapasz­talatokat, ugyanakkor vizsgálják meg a te­rületi kooperációban rejlő lehetőségeket. Ez utóbbiak során törekedjenek a fejlesztési koncepciók jó kialakítására. A felhasználás tervszerűségének javítása megkívánja, hogy a termelési tervvel össze­hangolt rövidebb és hosszabb távra szóló energiagazdálkodási tervek készüljenek. Emel­lett szükség van a rendszeres és alapos vesz­teségfeltáró vizsgálatokra. Ebben a mun­kában fokozottabban kell támaszkodni a kutató-fejlesztő intézkedésekre. Szükség van arra is, hogy több javaslat és kezdeménye­zés szülessen a gyáregységekben, telephe­lyeken, s ezek bekerüljenek a vállalat ener­giaracionalizálási tervébe. A hatékonyság növelése megkívánja a tervek konkrétságát és ellenőrizhetőségét. Felül kell vizsgálni és a rendeletnek meg­felelően kell kialakítani az energetikusi szervezeteket, szabályozva jog- és hatáskö­rüket, működési rendjüket, hovatartozásu­kat. Olyan érdekeltségi rendszer kialakítása kívánatos, amelynek során az anyagi és er­kölcsi elismerés kiterjed mindazokra a dol­gozókra, akiknek munkája hatással van az energiagazdálkodás eredményességére. Az energiagazdálkodó szervezetek, a lakos­ság takarékos fogyasztását különböző kezde­ményezésekkel, a személyes érdekeltség fo­kozásával, műszaki szervezési intézkedések­kel, a gazdálkodás hatékonyságával, a biz­tonság és a színvonal emelésével segítsék elő. Az energiahasznosító berendezéseket elő­állító üzemek pedig fokozzák részvételüket a korszerű, elsősorban a szén, a gáz és a hul­ladékok eltüzelésére alkalmas berendezések gyártásában, s ennek során keressék az együttműködés lehetőségeit. A tanácsi szervektől három területen szük­séges nagyobb és következetesebb közremű­ködést kérni. Ezek közül az egyik, hogy a területfejlesztési célok kialakításában, az ezt konkretizáló helyi döntések előkészítésé­ben, már a tervező munkában rendező elv­ként vegyék figyelembe az energia takaré­kos felhasználását. A másik az, hogy a me­gyei tanács vállaljon az eddigieknél kezde­ményezőbb, ösztönzőbb szerepet a tanácsi vállalatok és intézmények energiatakarékos gazdálkodásának megteremtésében, a hitel- lehetőségek igénybevételében. A harmadik az, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, miként tudná kiszélesíteni és magasabb szint­re emelni a tanácsok és gazdálkodó szer­vezetek energiagazdálkodási tevékenységének koordinálását, a jobb összhang hosszabb tá­vú, tartós megalapozását, a jó tapasztala­tok széles körű hasznosítását. A szakszervezetben dolgozó kommunisták és KISZ-szervezetek a szocialista munkaver­seny-, az újító- és az ifjúsági mozgalmak tar­talmának javításával segítsék a helyi célok megvalósítását. Aktívan vegyenek részt a szerzett tapasztalatok hasznosításában, a jó módszerek elterjesztésében. Kezdeményezze­nek energiatakarékossági akciókat, pályáza­ti felhívásokat. A TESZÖV sokat tehet a társulásokban rejlő lehetőségek jobb kihasz­nálásáért, a mezőgazdasági hulladékok foko­zottabb hasznosításáért. A Hazafias Népfront nélkülözhetetlen segítséget tud adni a lakó­területeken a takarékos szemlélet és ma­gatartás kialakításához. Az MTESZ különbö­ző fórumok biztosításával segítheti a szak­emberek továbbképzését, tevékenységük koor­dinálását, szemléletük fejlesztését, a pozitív tapasztalatok megismertetését. A megyei és vállalati vizsgálatokban való részvételük pe­dig azért fontos, hogy jó helyi energiara­cionalizálási döntések szülessenek. Többirányú, folyamatos politikai munkát A népgazdaság energiahelyzetének javítá­sa a kormányprogram végrehajtása több­irányú, folyamatos politikai munkát igényel az élet minden területén. Éppen ezért a me­gyei pártbizottság fontos politikai kérdés­ként foglalkozott ezzel a témával. Ez a fe­lelősség határozza meg a területi és munka­helyi pártszervek és -szervezetek ez irányú tevékenységét, ilyen megközelítést ajánl tár­sadalmi és tömegszervezeteknek. Megyénk pártszervei és pártszervezetei arra vállalkozzanak, hogy munkájukkal a helyi politikai feltételek megteremtését, il­letve az eredményes végrehajtást segítsék elő. Tömegpolitikai munkájuk, a helyes szem­lélet és magatartásforma kialakítására irá­nyuljon, melynek eredményeként olyan tár­sadalmi és gazdasági környezet alakuljon ki, ahol természetes emberi szükségletté és magatartássá válik az ésszerű takarékosság. A gazdálkodóegységeknél dolgozó kom­munisták fordítsanak nagy figyelmet arra, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően a feladatok beépüljenek a vállalati, szövetke­zeti tervekbe. Fontos, hogy a középtávú ter­vek a dolgozó kollektívák véleményére és javaslatára épüljenek, ami egyben biztosít­ja a célok realitását, a feladatokkal való azo­nosulást. De nagyon fontos a tervek széles körű megismertetése, megértetése, elfogad­tatása, a megvalósításukra való mozgósítás.: Ebben nagy meggyőző és mozgósító erőt je­lent a személyes példamutatás. Az előbbieken kívül a pártszervezeteknek alapvető tennivalója a személyi feltételek biztosítása. Támogassák azokat a gazdasági vezetőket, akik ésszerűen kockáztatnak, ered­ményesen kezdeményeznek, akik munkájuk­ban tág teret adnak a dolgozó kollektívák alkotó, megújuló tevékenységének, s erre bá­torítanak, ösztönöznek. A pártszervezetek legyenek kezdeménye­zői és felkarolói a követelményrendszer egy­ségesítésének, a fajlagos ráfordítások alkal­mazásának, a rendszeres veszteségfeltáró tevékenységnek, a racionalizálási javaslatok, ötletek megvalósításának, az együttműkö­désben rejlő lehetőségek feltárásának és ki­használásának. Szorgalmazzák a jó példák elterjesztését, közkinccsé tételét. A megyei pártbizottság a jövőben is rend­szeresen foglalkozik az energiaprogram vég­rehajtásával, még következetesebben figye­lemmel kíséri és segíti a célkitűzések helyi megvalósítását. Társadalmi forrásokra tá­maszkodva a politikai munka sajátos esz­közeivel vizsgálja a felhasználással és gaz­dálkodással összefüggő megyei folyamatokat, a hatékonyság alakulását gátló okok feltá­rásával, illetve azok helyi megoldásával és az illetékes szervekhez eljuttatott észrevé­teleivel szorgalmazza a kormányprogramban foglaltak végrehajtását. Az energiagazdálkodás megyei tapasztala­tait a megyei pártbizottság vitája és hatá­rozata alapján a jelentősebb gazdálkodó szervezeteit vezetőinek részvételével, gazda­sági aktíván beszélik meg. A beszámolót követő vitában Zsuffa Mik­lós, a Nógrádi Szénbányák igazgatója közöl­te, hogy, mint energiakitermelők és energia­berendezéseket gyártók, mit teszhek a kor­mányprogram végrehajtásáért, milyen gon-; dók akadályozzák munkájukat. Maczkó Je- nőné, a pásztói Béke Termelőszövetkezet dolgozója elmondta, hogy eddig sikeresen hajtották végre azt az intézkedési tervet; • amely az energia ésszerű felhasználását szol-; gálja. Urmössy László, az SKÜ vezérigaz­gatója a gyár első félévi eredményeiről é3 a fejlődést akadályozó jelenségekről szólt; Ismertette az MTESZ eddig végzett energia-- gazdálkodást segítő tevékenységét is. Rith Lajosné, a balassagyarmati városi pártbi­zottság első titkára hangsúlyozta, hogy a jö­vőben még alaposabbá, még céltudatosabbá kell tenni az energiagazdálkodást szolgáló konkrét politikai munkát. Sápi Lajos, a síküveggyár gyáregységvezetője a másodla­gos hőhasznosítás lehetőségeit ismertette. Dr. Kapolyi László, az Ipari Minisztérium államtitkára, elismerően szólt az írásos és szóbeli előterjesztésekről, amelyek nemcsak a megye, a népgazdaság, hanem nemzetközi összehasonlításban is vizsgálta, elemezte a megye helyzetét és jelölte ki a feladatokat. Rátérve a szénbányászatra, hangsúlyozta: azok, akik megkérdőjelezik a Nógrádi Szén­bányák létét, azok szakmailag igen nagy hibát követnek el. A nógrádi szénre hosszú távon is szükség lesz. A feladat az, hogy műszakilag hatékonyabban és gazdaságosab­ban oldja meg feladatát. Alapvetően két irányba kell tevékenykednie. Tovább kell folytatni az újabb kutatásokat, a meglevő­ket pedig jobban meg kell ismerni, hogy a nagy értékű gépeket minél jobban ki tudják használni. Emellett szükség van arra is, hogy mielőbb valóra váljanak a szén nemesíté­sével kapcsolatos tervek is. Hangsúlyozta,’ hogy ahol lehet, ott a megyében az energia- termelés során ki kell váltani a szénhidro­géneket. Végül azokról a garanciákról be­szélt, amelyek hozzásegítenek bennünket a kormány energiagazdálkodással kapcsolatos feszített programjának végrehajtásához. Végh Józsefné, a diósjenői Börzsönyaljá Termelőszövetkezet dolgozója utalt arra, hogy a közvetlen termelésirányítóknak mi­lyen meghatározó szerepük van az energia fajlagos felhasználásának csökkentésében. Ha­vas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese a nem termelő szférában megvalósítható el­képzeléseket említette, mondván: eddig 13 intézmény küldött be hozzájuk pályázatot, 6 intézménynél a tervezés is folyamatban van.' Ennek kapcsán hangsúlyozta a háttéripar felzárkózásának szükségességét. Ezt követő­en konkrétan felsorolta, hogy a mezőgaz­dasági üzemek egy részében milyen kezde­ményezéseket valósítottak meg, majd a leJ hetőségekről és a tennivalókról beszélt. Dr. Dianovszky Gyula, a Salgótarjáni Vas-} öntöde és Tűzhelygyár igazgatója a norma-; tívák kidolgozásának és betartásának szük­ségességét hangsúlyozta, majd bejelentette} hogy az idén olyan széntüzelésű kályhákat gyártanak, amiknek hatásfoka eléri a 69,4 százalékot, jövőre pedig megkezdik egy újabb még jobb hatásfokú gyártását. Molnár SánJ dór, az SKÜ szocialista brigádvezetője arról beszélt, hogy a vállalat vezetőinek útmuJ tatása alapján a szocialista brigádok meg-í tették vállalásukat. A végrehajtás eredmé-J nyeként eddig 8 millió forinttal csökkentet-’ ték az energiaköltségeket. Utalt arra, hogy, az egy brigád, egy energiaőr kezdeménye-- zésük jó irányban hatott. Ballai László, a KB gazdaságpolitikai oszJ tályvezetője, reálisnak tartotta a helyzet^ elemzést, helyesnek a feladatok meghatáro­zását. Rátérve a belpolitikai életünk ismer­tetésére, közölte, hogy a XII. pártkongresz- szus előtt megnyilvánuló, alkotó lendület nem tört meg, tervszerűen, tudatosan folyik az értékteremtő munka. A szakemberek, a munkások, a megváltozott nehezebb körül­mények között elsősorban a Saját tenniva­lóikat határozzák meg. Ez a szemléletválto­zás igen kedvező irányt jelez, továbbá azt is jelenti, hogy a termelő-dolgozó kollektívák készek a párt politikáját tettekkel megva­lósítani. A hatodik ötéves tervben eddig végzett munkát értékelve megállapította, hogy a két alapvető célt: a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, az életszínvonal meg­őrzését sikerült teljesíteni. Ezt követően azokról a figyelmeztető jelenségekről beszélt, amelyek zavarják a további fejlődést. Befe­jezésül az energiagazdálkodással kapcsolat­ban ezeket mondta: a mostani Vita, a me­gyei pártbizottság állásfoglalása minden bi­zonnyal újabb lendületet ad a további mun­kához. Szükség van erre, mert a magyar gazdaságot az energiagondok szorítják a legjobban, s bizony ennek a munkának még csak az elején vagyunk, fordulatról mégnem beszélhetünk. Nagypál Máté, a ménkesi aknaüzem szo­cialista brigádvezetője a kudarccal teli évek után az ez évben bekövetkezett előnyös vál­tozásokról szólt, érzékeltetve a céltudatos műszaki fejlesztés eredményét, a bányászok megújuló munkakedvét. Kispál József, a Nógrád megyei Népi Ellenőrző Bizottság el­nöke azokat a kedvező és kedvezőtlen je­lenségeket ismertette, amelyeket vizsgálataik során tapasztaltak. A jövő tennivalói közé sorolta a többi között a hulladékhő és a másodlagos hőfelhasználás megoldását, a kooperációs lehetőségek jobb kihasználását. Nem elégségesek Ozsvárt József zárszavában elmondta, hogy a tett intézkedések nem elégségesek, to­vábbra is alapvető gazdaságpolitikai feladat - a gazdálkodás javítása, a hatékonyság fo­kozása, a meglevő kezdeményezések kibőví­tése, a szocialista , brigádok és munkáskol­lektívák elképzeléseinek, jó javaslatainak okos felhasználása, ez irányú kezdeménye­zéseik kibontakoztatása. Tudósított: Venesz Károly A salgótarjáni síküveggyár kemencéiből távozó füstgázok magas hőtartalmát még más célokra eredményesen felhasználják. — kulcsár —

Next

/
Oldalképek
Tartalom