Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

.VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS-Á" MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII ÉVF 164. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1981 JÚLIUS 15., SZERDA Megnyílt a LEMP IX. művi Kedden délben a varsói Tudomány és Kul­túra Palotájának kongresszusi termében meg­nyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt kilen­cedik, rendkívüli kongresszusa. A küldöttek elénekelték a lengyel him­nuszt, majd az Internacionálét. Ezt követően Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára emelkedett szólásra. A délelőtti munkaülésen egyébként a kül­döttek megválasztották a kongresszus elnök­ségét, titkárságát és egyéb munkaszerveit. A küldötteknek azonban nem sikerült megál­lapodniuk á Központi Bizottság első titkára megválasztásának módjában és idejében. kongresszusa A LEMP kongresszusára meghívott testvér­pártok, közöttük az SZKP és az MSZMP küldöttségei kedden délelőtt Varsóban meg­koszorúzták az ismeretlen katona sírját és a Lengyelország felszabadításáért vívott har­cokban elesett szovjet hősök emlékművét. Az ismeretlen katona sírjánál a küldött­ségvezetők — közöttük Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, a KB titkára — beírták nevüket az emlékkönyvbe. A Lengyel Egyesült Munkáspárt ünnepé­lyes megnyitását követően Stanislaw Kania, a Központi Bizottság első titkára mintegy há­romórás beszédben előterjesztette a Közpon­ti Bizottság referátumát. Stanislaw Kania referátuma Pásztó határában aratják a kenyérgabonát. A munkálatokba besegítenek a csehszlovák prijevidzai gazdaság dolgozói is. — Fotó: Gyurkó — A megye művészeti élete, fejlesztésének feladatairól megyei tanács végrehajtó bizottsága Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy közeleg Lengyelor­szág újjászületésének 37. év­fordulója. s az elmúlt három és fél évtizedben olyan ered­mények születtek, amelyekre a jelenlegi nehézségekből va­ló kiút keresésében építeni le­het. Jelenleg azonban — mon­dotta — „heves ideológiai és politikai osztályharc folyik a hatalomért, oszágunk arcula­táért, helyéért és orientáció­jáért, a nemzetközi küzdőté­ren. Szaporodnak az ellenfor­radalmi jelenségek, szélesedik a gazdasági válság, lazul a közfegyelem, s mindez az ál­lam létét veszélyezteti, s na­pirendre tűzi a nemzet meg­mentésének feladatát”. Változtatni kell „Ezt az állapotot haladékta­lanul meg kell változtatnunk, el kell hárítanunk a veszélye­ket, s az országot az eredmé­nyes szocialista fejlődés útjá­ra kell vezetnünk” — hangsú­lyozta Kania, majd emlékez­tetett arra, hogy a népi Len­gyelország nem először él át politikai megrázkódtatásokat, amelyeket az esetek többségé­ben „az állam vezetésének hi­bái okoztak”. Elemezte a múlt nyáron kirobbant válságot, és helyesnek mondta, hogy a párt már a társadalmi konflik­tus legélesebb szakaszában megértette: „nem a szocializ­mus, hanem annak torzulásai ellen” tiltakoztak az embe­rek. A válság fő okának azt az ellentmondást nevezte „amely a 70-es években kelet­kezett és egyre mélyült a ro­hamosan fejlődő termelőerők, másrészt a változatlan veze­tési és gazdaságirányítási rend­szer között”. Az ország mér­téktelenül eladósodott, túlteng­tek a beruházások, csökkent a nemzeti jövedelem, a piacon nagyarányú egyensúlyhiány, a gazdasági életben nagyméretű infláció keletkezett. Mindeh­hez hozzájárult még az élel­miszerkészleteket csökkentő hibás mezőgazdasági politika. Ezen a talajon alakult ki a társadalom elégedetlensége, amelyet kihasználtak a szocia­lizmus ellenségei, többek kö­zött az olyan csoportosulások, mint a KOR. és a Független Lengyelország Konföderációja. Tevékenységüket nyugati fel­forgató központok is támogat­ták. A pártban, annak vezető szerveiben megsértették a le­nini elveket és a demokráciát. A múlt nyári eseményeket kö­vetően jelentős személyi vál­tozások történtek, egyben megkezdődött a párt és az ál­lami szervek hibás működési mechanizmusainak kiküszöbö­lése, a szocializmus alapvető értékeinek helyreállítása. Ezt a Központi Bizottság VI. plé­numán a szocialista megúju­lásról elfogadott program tar­talmazza, amely a mélyreható gazdasági válság leküzdését, a szocialista demokrácia fejlesz­tését — végső soron a párt vezető szerepének megszilárdí­tását tűzte ki célul. Kania emlékeztetett arra. hogy ezt az irányvonalat az országban széles körben tá­mogatják, így a két szövet­séges párt és a fegyveres erők is. Felidézte Leonyid Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott sza­vait, amelyek szerint a len­gyelországi események ismétel­ten bizonyítják, milyen fontos a párt, annak vezető szerepe szempontjából a tömegek meg­hallgatása, a bürokratizmus, a voluntarizmus minden meg­nyilvánulásával szembeni ha­tározott fellépés. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt „mindent megtesz an­nak érdekében, hogy vissza­szerezze a párt és a néphata­lom iránti bizalmat” — hang­súlyozta Kania. Kalandorság- nak nevezte az összes olyan megnyilvánulást, amely a konfliktusok tárgyalásos, az ál­lam szocialista jellegét figye­lembe vevő megoldási módja ellen irányul. A párt marxista—leninista jellegét erősítő tevékenység­ben, a szocialista megújulás védelmezésében „a társadalom minden osztályában és cso­portjában szövetségeseket ke­resünk. A párt számára most és a jövőben is a lengyel mun­kásosztály marad a fő tá­masz”. A szakszerve zetekről A szakszervezetekről szólva Kania hangoztatta, hogy a párt megpróbált erőfeszítéseket ten­ni a szakszervezeti mozgalom politikai széthullásának meg­akadályozására — „de sajnos, ezen erőfeszítések mérlege nem adhat okot derűlátásra”. A szakszervezeteket a párt úgy kezeli „mint az államirányí­tástól független, a dolgozók szociális érdekeit képviselő, a bürokrata, technokrata torzu­lásokat elhárító szervezete­ket”. Ezzel kapcsolatban ki­jelentette: a párt örül annak, hogy az ágazati szakszerveze­tek kezdik visszaszerezni be­folyásukat a dolgozók köré­ben. Ezután részletesen foglal­kozott a Szolidaritáshoz való viszonnyal és rámutatott, hogy a párt, mint eddig, „to­vábbra is kész együttműköd­ni ezzel az igen heterogén szervezettel, mindig hajlan­dó szót érteni a Szolidaritás valóban munkásjellegű irány­zatával. Ebben azonban ott a határ, ahol véget ér a Szoli­daritásnak, mint szakszerve­zetnek a tevékenysége, s ahon­nan azoknak a reakciós, szél­sőséges csoportoknak a mű­ködése kezdődik, amelyek a Szolidaritásnak politikai párt jelleget, mégpedig a szo­cialista állammal szemben­álló pártjelleget kívánják jtd- ni. Ilyen irányban befolyásol­ja a Szolidaritás egyes cso­portjait a KOR, és a lengyel reakció több más csoportja. Az ilyen tendenciák elleni harc kötelessége minden olyan párttagnak, aki a Szolidari­tásnak is tagja”. A párt viszonya a Szolidaritáshoz Mint Kania rámutatott, „á szocializmus ellenségei a vál­ságba vetik reményeiket. Mi a válság legyőzésére, ők ki­használására törekednek. A helyi hatalmi szervek megbé­nításának egész mechaniz­musa létezik már, az ellen­felek a legkülönfélébb mód­szereket használják a szocia­lizmust védelmező emberek­kel szemben. Mi arra törek­szünk, hogy a Szolidaritás po­zitív szerepet játsszék az or­szág életében. Erre akkor van lehetőség, ha a Szolidaritáson belül a dolgozóknak elegendő erejük lesz ahhoz, hogy meg­szabaduljanak a társadalmi rendünket veszélyeztető el­lenséges erőktől. Sajnos —, tette hozzá — igen sok ok van az aggodalomra”. A Szo­lidaritás túl hamar nyúlt a sztrájk eszközéhez, egyre in­kább igényt formál magának (Folytatás a 2. oldalon.) Izsák Erika, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, aki Georgi- osz Rallisz görög miniszter- elnök meghívására hétfőn es­te érkezett Athénbe, kedden délelőtt megkezdte hivatalos programját. Először a főváros centrumában levő Szintagma (Alkotmány) térre hajtatott, ahol koszorút helyezett el az ismeretlen katona emlékmű­vén. Az ünnepélyes aktus után a külügyminisztérium épüle­tében megkezdődtek a hiva­talos magyar—görög kormány­fői tárgyalások. A két mi­niszterelnök először rövid négyszemközti megbeszélést tartott, ezután kezdetét vet­te az első plenáris tárgyalás A plenáris tárgyaláson a két kormányfőn kívül Veress Péter külkereskedelmi mi­niszter. Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkár, Ülés! tartott a Ülést tartott tegnap Salgó­tarjánban a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A napirendek között szerepelt többi között, a meggye művé­szeti élete, fejlesztésének fel­adatai. E napirend vitájában részt vett dr. Udvarhelyi Lász­ló, a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóság főigaz­gatója. A művészeti élet, a művé­szeti nevelés szerves része me­gyénk általános fejlődésének és közvetlenül is meghatáro­zója a szellemi gazdagodás­nak, a kulturális nevelő mun­kának. A Nógrád megyében folyó művészeti nevelés lehe­tőségeit és egész folyamatát azok a gazdasági, társadalmi változások határozzák meg, amelyek az iparosodással s felgyorsult urbanizációval, életmódváltozással jártak együtt. A hetvenes évek végé­re a művészt! nevelés, a mű­vészeti élet fejlesztése az ered­ményeken túl, újabb gondokat is szült. Az elért eredmények, a kialakított műhelyek tovább­lépést követeltek. Társadalmi segítséget a feltételek javítá­sában, még színvonalasabb al­kotótevékenységet, nagyobb közművelődési, politikai ha­tást az alkotómunkára. A képző- és iparművészeti alkotómunka eredményeit el­sősorban a kiállítások közve­títik a közönségnek. Hagyo­mányos tárlataink, a salgótar­jáni tavaszi tárlat, a zománc- és üvegművészeti kiállítások* a szabadtéri szoborkiállítás, a Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, Ko­vács Gyula, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, Szarka Károly külügyminiszter-he­lyettes, és Dobos István athéni magyar nagykövet, il­letve Arisztidisz Kalancakosz kereskedelmi miniszter, Ge- orgiosz Szufliasz együttmű­ködési minisztériumi állam­titkár, Theoharisz Rendisz külügyminisztériumi állam­titkár, Lazarosz Mihail ipari és energiaügyi államtitkár, valamint Szpirosz Hriszosz- pathisz, Görögország buda­pesti nagykövete vett részt. A mindvégig szívélyes, őszinte légkörű tárgyaláson országaink kétoldalú kapcso­lataival foglalkozva leszö­gezték: a magyar—görög vi­szony jó példája annak, hogy a különböző társadalmi be­rendezkedésű és különböző szövetségi rendszerhez tarto­salgótarjáni nemzetközi mű­vésztelep tárlatai, a kisgaléria- hálózat kiállítássorozatai, a múzeumi szervezet képzőmű­vészeti gyűjteményei jelen­tős szerepet vállalnak az íz­lésnevelésben. Kiállítási rend­szerünkben problémát jelent a túlzott mennyiségi növekedés. A városi tanácsok, az üzemek jelentős anyagi eszközöket for- iítanak díjak adományozására, vásárlására, megbízásokra. A megyénkben élő 27 képző- és iparművész megfelelő élet- és munkakörülmények között dolgozhat, bár a tanácsok mű­teremszervezési munkája elle­nére 3—4 művésznek műte- remgondjai vannak. Az ipar­művészek többségét üzemi ter­vezőműhelyek foglalkoztatják, önálló alkotótevékenységük bemutatására iparművészeti kiállítást szerveztek. Megyénk irodalmi életének meghatározója a Palócföld fo­lyóirat. Hatása megyénk szelle­mi életében fejlődik ugyan, de nem elég széles körű iránta az érdeklődés. Műhelymunkája adott szintjén lehetségessé vált pályázatok gondozásával, kis­könyvtársorozat indításával gazdagítani megyénk irodalmi életét. Zenei kultúránk fejlődésé­ben meghatározó a zeneiskolák munkájának gazdagodása. Fel­nőtt kórusaink és zenekaraink munkájában meghatározó a salgótarjáni szimfonikus zene­kar megteremtése, a balassa­gyarmati szövetkezeti kórus, a pedagóguskórus megbízható zó országok is egyetérthet- nek a nemzetközi helyzet szá­mos alapkérdésében és együttműködhetnek a politi­kai, a gazdasági és a kultu­rális élet számos területén. A tárgyaló felek megállapí­tották, hogy a politikai kap­csolatok zavartalanul fejlőd­nek, azokat nem terhelik lé­nyeges megoldatlan problé­mák és jó alapot nyújtanak aktívabb együttműködéshez a nemzetközi helyzet javítása, vagy legalábbis romlásának megakadályozása érdekében. Fő figyelmüket a gazdasá­gi kapcsolatokra fordították. Egyetértettek abban, hogy noha a kétoldalú kereskedelmi forgalomnak a 70-es évek má­sodik felében elért dinamikus fejlődése tavaly megtorpant, idén pedig visszaesésével kell számolni, ez remélhetően csak átmeneti csökkenés és meg lehet találni mind az árucserében, mind a koope­színvonala, új munkáskórusok szervezése. Gond, hogy a nagy hagyományú bányászkórusban nincs megfelelő utánpótlás. S hangversenyéletünkből mind ez ideig hiányzik egy színvona­lasan működő nagy létszámú központi kórus, amelynek lét­rehozására keresni kell a le­hetőségeket. Megyénk színházi ellátását a Népszínház előadásai bizto­sítják elsősorban, a megye- székhelyen a szolnoki Szigli­geti Színház és a debreceni Csokonai Színház operatár­sulata műsorát láthatja a kö­zönség. A filmforgalmazást a Nógrád megyei Mozi üzemi Vállalat végzi, mind a műsor­politika, mind közművelődési szempontból munkájuk ered­ményes. Az amatőr művészeti moz­galom az egyes művészeti cso­portok, szakkörök kiemelkedő szakmai sikerei ellenére sem fejlődött számottevően az utób­bi évekban. Hullámzó teljesítményt mu­tat a bábművészet fejlődése is, felnőtt bábegyüttes a Főnix együttesen kívül nincs is a megyében. Zenekaraink na­gyobb része a zeneiskolákhoz kapcsolódva működik. Me­gyénk 36 néptáncegyüttesének kétharmada gyermekegyüttes. Sokat jelentett a mozgalom fejlődésében a Nógrád tánc- együttes megszervezése. A művészeti élet továbbfej­lesztésére ®z eddigi eredmé­nyekre alapozva fogalmazták meg a tennivalókat. rációkban azokat a területe­ket, újabb, hatékonyabb mód­szereket, amelyek révén Gö­rögország közös piaci tagsága mellett is mindkét ország ér­dekeinek megfelelően bővít­hetők a magyar—görög gaz­dasági kapcsolatok. Ezek konkrétabb lehetősé­geiről, formáiról a magyar miniszterelnök kíséretében levő személyiségek a nap fo­lyamán közvetlenül is tárgyal­tak görög partnereikkel. Az MTI tudósítójának ér­tesülése szerint a magyar küldöttség igen hasznosnak tartaná magyar—görög gaz­dasági, ipari és műszaki ve­gyes bizottság létrehozását, mivel az államközi kapcsola­toknak ez a formája általá­ban igen jó keretet teremt a mindkét fél számára kölcsö­nösen előnyös együttműkö­désre. A kormányfői tárgyalások ma folytatódnak. Lázár György nthénban Megkezdődtek a hivatalos magyar—görög tárgyalások

Next

/
Oldalképek
Tartalom