Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

Tanácskozik a LEMP kongresszusa r (Folytatás az I. oldalról.) arra, hogy beleszóljon állami vezető káderek kiválasztásá­ba, sőt a vállalatirányítási reformmal kapcsolatban olyan terveket szövöget, „amelyek értelmében a társadalmi tu­lajdonból csoporttulajdont csinálna, s egész vállalato­kat venne kézbe, ami gyakor­latilag egyenértékű a helyi hatalom megragadására való törekvéssel”. Kania kijelentette, hogy a párt konkrét javaslatokat ter­jesztett elő a hatékony mun­kásönkormányzat kiépítésé­re és kizárólag ez szolgálhat a vita alapjául; a csoport- tulajdonról kialakított kon­cepció a rendszer alapjai el­len irányuló demagógia. A pártnak ezért is a korábbi­nál eredményesebben kell megszerveznie a szocializmus védelmének frontját, a rend­szer ellenségeivel szembeni politikai offenzíváját, meg­védenie a közrendet és fel­lépnie minden olyan akció­val szemben, amely az álla­mi szervek alkotmányos te­vékenysége ellen irányul. — Az ellenforradalmi tö­rekvéseknek nincs esélyük Lengyelországban, az álla­mot nem lehet letéríteni a szocialista építés útjáról. Ugyanakkor a nehézségek el­lenére folytatni kell a szocia­lista megújulást, együttmű­ködve mindenkivel, aki a nép javát akarja. Saját erőből kell leküzdeni a Lengyelor­szág szocialista fejlődését és a haza függetlenségét fenye­gető veszélyeket. Kulcskér­dés e harcban, hogy a LEMP egysége a marxizmus—-leni- nizmus alapján szilárduljon meg. — Olyan lesz Lengyelor­szág, amilyen a párt. Semmi sem határozza meg ennél vi­lágosabban felelősségünket a nemzet és az állam iránt. A párt vezető szerepe nem al­kotmányos kiváltság, hanem politikai kötelezettség és a nemzetnek tett szolgálat. A továbbiakban Kania ál­lást foglalt a pártélet demok­ratizmusának megerősítése mellett, kiemelve, hogy a párt tekintélyének alapja nem. . taglétszámának., nagy­sága, hanem a tagság minő­sége. Megalapozottnak mon­dotta azokat a javaslatokat, hogy a párt végrehajtó szer­veinek tisztségviselői funk­cióikat csak két, egymást kö­vető választási időszakban tölthessék be, de rámutatott arra, hogy a pártapparátus­ban szükség van a képzett szakemberek állandó mun­kájára. Bírálóan szólt arról, hogy a pártélet demokrati­zálása körüli vitában nem szenteltek kellő figyelmet az egység és a fegyelem köve­telményeinek és határozot­tan elutasította a párt jelen­legi felépítését támadó néze­teket. Kéifrontos ideológiai harc Kania hangsúlyozta, hogy a pártnak kétfrontos ideológiai harcot kell folytatnia. Meg kell küzdenie a szo­ciáldemokrata eszmékkel, a revizionista és jobboldali op­portunista nézetekkel, vala­mint azzal a dogmatikus kon- zervatizmussal, amely fékez­ni, vagy visszafordítani akar­ja a megújulás folyamatát. Állást foglalt a párt ideoló­giai megerősítése, demokra­tikus centralizmusa és a pár­ton belüli demokrácia, a mun­kásosztállyal való szoros kap­csolat mellett. Hangsúlyoz­ta, hogy a válságoktól men­tes fejlődés biztosítéka a de­mokráciára és törvényesség­re épülő erős állam. Ebben az államban a pártnak a maga vezető szerepét a korábbiak­nál nagyobb mértékben kell a választott testületekben résztvevő képviselői útján betöltenie. Szükségesnek mondotta az ország társa­dalmi élete új irányzatainak és jelenségeinek intézmé­nyesítését és a megújulás fo­lyamatának törvényes bizto­sítását. Rámutatott arra, hogy megengedhetetlen mind az állami szervek visszaélé­se a törvényekkel, mind a törvények megsértése az ál­lampolgárok részéről. Az ál­lamnak és az állampolgárok­nak egyaránt létérdekük az ügyészségek és bíróságok, a rendőrség és az állambiz­tonság jó működése. A köz- rendvédelmi szervek elleni szüntelen támadások az egész társadalom ellen fordul­hatnak — mutatott ró. A továbbiakban méltatta a néphadsereg jelentőségét a szocialista megújulásban, a szocialista haza védelmében, hangsúlyozta a nemzeti egy­ségfront munkájának fontos­ságát és a szövetséges pár­tokkal való együttműködés je­lentőségét. Gazdasági kérdésekről szól­va Kania kiemelte: minden eszközzel és minden erővel arra kell törekedni, hogy meg­szűnjék a termelés hanyat­A LEMP KB első titkára szerint a negatív irányzatok fő oka a nyersanyaghiány. Ennélfogva a párt felkéri a bányászokat, hogy vizsgálja­nak meg minden lehetősé­get, miként lehetne növelni — elsősorban — a szén és a réz kitermelését. De csak ma­guk a bányászok dönthetik el, mi legyen a megoldás. Ezzel együtt valamennyi gyárnak és vállalatnak, amely együtt­működik a bányászattal, rend­kívüli erőfeszítéseket kell tennie egyfelől a fokozott ki­termelés, másrészt az éssze­rűbb anyagfelhasználás ér­dekében Elsőbbség a mező- gazdaságnak A másik kulcskérdésről, az élelmiszer-termelésről szólva Kania bejelentette: e kong­resszusnak lesz feladata, hogy tényleges elsőbbséget adjon a mezőgazdaságnak és az élel­miszeriparnak. El kell érni, hogy a mezőgazdasági terme­lés gazdaságos legyen, érvé­nyesüljön a parasztok anya­gi érdekeltsége. Másfelől nö­velni kell azt az ipari poten­ciált, amely a mezőgazdaság számára termel. A kedvezőbb gazdasági feltételeknek a mezőgazdaság valamennyi szektorát érinteniük kell, ide­értve az egyéni gazdálkodó­kat is. ’’Ami az: egyéni' gaz­dák Szolidaritás szakszerve­zetét illeti, a LEMP-nek eh­hez a szervezethez fűződő vi­szonyát „a gyakorlat és a té­nyek fogják kialakítani” — hangoztatta Kania. Majd el­mondta: „ha a mostani kong­resszus utat talál az élelmi­szerprobléma megoldásához, akkor azzal fog bevonulni a történelembe, hogy meg­szüntette a ciklikus válságok legfőbb okát”. Az első titkár ezután — az életszínvonal további esésé­nek elkerülését szem előtt tartva — állást foglalt a be­ruházások korlátozása mel­lett. A most következő 1—3 éves időszakban az erőfeszí­téseket a gyorsan átadható és gyorsan megtérülő beru­házásokra összpontosítják. Emellett a lengyel gazdaság élni fog azzal a lehetőséggel, hogy az épülő beruházások­ban részt vegyenek a bennük érdekelt szocialista országok. Kania hangoztatta, hogy a gazdaság strukturális átala­kítása csak akkor történhet meg, ha helyreáll a termelés­nek a 70-es évek első felé­ben elért szintje. Ez egyszer­smind a válságból való kilá­balás nélkülözhetetlen felté­tele. A LEMP azonban —, ha a szerkezeti átalakításról van szó — ellenzi, hogy a munkanélküliség is eszköze le­gyen a bajok leküzdésének. A gazdasági reform beve­zetését Stanislaw Kania a gazdaság egészségessé tétele egyik alapfeltételének nevez­te. Hangoztatta, hogy a re­formnak összhangban kell lennie a társadalmi igazságos­ság elveivel és a szocialista termelési viszonyokkal. Alap­vető mozzanatai a központi tervezés erősítése és önigaz­gató, önelszámoló vállalatok létrehozása lesznek, politikai alapja pedig a tervezés szé­les körű társadalmasítása. A LEMP KB első titkára állást foglalt a fogyasztói árak reformja mellett, mégpedig azzal, hogy az intézkedések végrehajtásakor tekintettel kell lenni az alacsony jöve­delmű, sokgyermekes csa­ládok helyzetére. Az árre­form tervezete széles körű társadalmi vita tárgya lesz. Végül a súlyos szociálpoli­tikai gondokat felrajzolva, Kania hangoztatta: az elkö­vetkezendő évekre nem lehet ígérni a reálbérek emelkedé­sét. A magasabb jövedelmű­ek életszínvonala átmeneti­leg csökkenni fog, egyebek között azzal is, hogy az ál­lam megadóztatja a túlságo­san magas jövedelmeket. A kultúrpolitika kérdései­ről szólva a LEMP KB első titkára hangoztatta: a széles­körűen értelmezett alkotói szabadság ösztönzője a kul­túra és a művészet vala­mennyi ágának; a párt, ugyanakkor nem érthet egyet olyan megnyilatkozások és vélemények terjesztésével, amelyek túllépnek az ország nemzeti és nemzetközi érde­kei szabta kereteken, illetve nem képviselnek humanista értékeket. Az ifjúságpolitika kérdé­seit érintve Kania kiemelte a fiatalok szakmai előrehala­dásának és lakáshoz juttatá­sának fontosságát. Az ifjú­sági szervezetekkel szemben követelményként említette a fiatalok szocialista szellemű nevelését. Hangoztatta, hogy a párt „támogatni fogja azo­kat az ifjúsági szövetségeket, amelyek eszmei megnyilat­kozásaikban, alapszabályza­tukban egyértelműen a szocia­lizmus talaján állnak. Ugyan­akkor leszögezzük, hogy nem fogadjuk el az olyan kezde­ményezéseket, amelyek az if­júság egy részét eszmei és po­litikai tévutakra viszik”. Beszámolója befejező, nem­zetközi részében Kania rá­mutatott: a társadalmi-gazda­sági válság minden eddiginél határozottabban domborítot­ta ki a lengyel külpolitika alapelveinek érvényességét. Ezek az elvek — barátság és szövetség a Szovjetunióval, a szocialista közösséghez tar­tozás, a Varsói Szerződésben való részvétel, együttműkö­dés a KGST-ben, szolidari­tás a világ összes haladó ere­jével — változatlanok lesz­nek a jövőben is. Ami a Szovjetuniót illeti, az első titkár kiemelte: ez az ország tettekkel bizonyította, hogy érdekéit égy erős, ba­ráti, szocialista Lengyelország létezésében. A hozzá fűződő saövetségesi viszony a len­gyel függetlenség és biztonság legerősebb biztosítéka. „Aki ennek a szövetségnek árt, a2 népi hazánk létalapját fe­nyegeti. Pártunk, amely e biztosítékot megteremtette, soha nem engedi meg senki­nek, hogy megfossza őt ettől”. A barátokhoz és a szövet­ségesekhez fűződő viszony ál­talános problémájáról szólva Kania kifejtette: nem szándé­kokon és nyilatkozatokon mú­lik, van-e bizalom Lengyelor­szág, a LEMP iránt. Ez min­denekelőtt a tettektől, a párt Viktor Grisin Az SZKP küldöttségének vezetője, Viktor Grisin, a Po­litikai Bizottság tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára a LEMP kong­resszusán elhangzott beszédé­ben a többi között kijelentet­te: — Kongresszusuk a szocia­lista Lengyelország számára nehéz időben ült össze. Szó volt itt arról, hogy a lengyel munkásosztály forradalmi vívmányait halálos veszély fe­nyegeti, felhívások hangzottak el arra, hogy határozottan kell cselekedni a szocializmus meg­szilárdítása érdekében. — A lengyelországi válságot illetően az SZKP álláspontját tömören összegezte a LEMP Központi Bizottságához júni­us 5-én intézett levél. Az volt a véleményünk s ma is az, hogy a lengyel kommunisták­nak, Lengyelország dolgozó népének kell kivezetnie az országot a válságból. Pártunk, s a szovjet emberek azonban nem maradhatnak közömbösek, ha egy testvéri szocialista or­szágban a szocializmus sorsá­ról van szó. Nem a szovjet emberek szokásához lenne il­lő, ha bajban hagynánk ba­rátainkat, szövetségeseinket. Erről nyilatkozott teljes te­kintéllyel Leonyid Brezsnyev, az SZKP XXVI. kongresszu­sán. Az ilyen internacionalista álláspont jelentősége annál is nagyobb, mert Lengyelország az imperializmus tömeges mé­retű politikai és ideológiai nyomásának célpontja lett. A megerősítését szolgáló kö­vetkezetes munkától, a szo­cialista építőmunkára nehe­zedő veszélyek leküzdésétől függ. Ami a nyugat országainak a lengyelországi események­kel kapcsolatos magatartását illeti, Stanislaw Kania meg­említette azokat, akik jól meg­értik, hogy csak a szocialista a Varsói Szerződéshez hű Lengyelország tehet hozzájá­rulást az európai stabilizáció­hoz és egyensúlyhoz, amelyen az egész kontinens biztonsága nyugszik. Említést tett ugyan­akkor azokról is, akik a „len­gyel kártyára” játszva pró­bálják módosítani a kialakult erőviszonyokat, majd han­goztatta: „senkinek sem en­gedjük meg, hogy beavatkoz­zék belügyeinkbe, veszélybe sodorja baráti és szövetségesi viszonyunkat a Szovjetunió­val”. A LEMP első titkára el­mondta még: dacára belső problémáinknak, Lengyelor­szág a legkisebb mértékben sem lazít azokon az erőfeszí­téseken, amelyeket a legége­tőbb nemzetközi problémák — így a nukleáris leszerelés, az európai biztonság megszi­lárdítása — terén kifejt. Beszéde végén Kania refe­rátumának fő következtetései között az alábbiakat említet­te: — szülessék újjá a LEMP a marxizmus—leninizmus jegyében, legyen a társa­dalmi megállapodások, a szocialista megújhodás, egy­szersmind a szocializmus ellenségeivel vívott politi­kai harc pártja; — sürgősen, javítani keli az ellátáson, hozzá kell lát­ni a gazdasági reform be­vezetéséhez. El kell érni, hogy Lengyelország önmagát élelmezze; — meg kell erősíteni az államot, hogy az eddiginél jobban szolgálja a nép ér­dekeit, védeni kell a tár­sadalom és a köz rendjét. Végül az első titkár széles körű hazafias összefogást kért mindazoktól, akik. a józan ész és az állampolgári felelősség­tudat jegyében képesek a népet és az államot megmen­teni a katasztrófától, s ezt az összefogást a történelem parancsának nevezte. Arra van szükség — mondotta —, hogy Lengyelországban „oko­san folytatódjék a szocializ­mus építése.” A referátumot követően megkezdődött a beszámoló vitája. A jelenlevő külföldi dele­gációk vezetői közül elsőként Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. felszólalása szocializmus országon belüli el­lenségei s azok, akik külföld­ről irányítják őket, a népha­talom megdöntésére töreked­ve a Lengyel Egyesült Munkás­pártra összpontosítják a fő csapást. — A szocializmus Lengyel- országnak mindenekelőtt meg­adta az állam függetlenségé­nek és szuverenitásának bizto­sítékát, a területi probléma végleges rendezését. Lengyel- ország határait a Varsói Szer­ződés tagállamainak egyesített ereje megbízhatóan garantál­ja, — A szocializmus másik ha­talmas vívmánya az ország forradalmi átalakulása lett. A néphatalom mindörökre vég­zett az osztályelnyomással, lét­rehozta az alapvető, társadal­mi tulajdonát. Lengyelországot a világ első 10 ipari hatalma közé vezette, biztosította, a dolgozók életszínvonalának emelkedését. Lengyelország a nemzetközi közösség te­kintélyes tagja lett. A szocialista országok családjá­nak tagjaként méltó módon járult hozzá Európa jelenlegi arculatának kialakításához. — Természetesen az a tény, hogy elismerjük a szocializ­mus vívmányait, nem jelenti azt, hogy igazoljuk az elköve­tett hibákat. Amint az ma már világosan látható, sok hi­ba abból származott, hogy az előző vezetés eltért a párt te­vékenységének lenini elveitől, gyenge volt szervező és esz­mei-politikai munkája, nem tanúsított következetes osz­NŰGRÁD - 1981. július 15., szerda Kádár János fogadta a Svéd Baloldali Párt—Kommunisták elnökét Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára kedden; a KB székházában fogadta Lars Wemert, a Svéd elnökét, aki üdülésen tartóz­kodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón jelen volt Gye- nes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Baloldali Párt—Kommunisták (MTIj Júhus 20-26. között hazánkban rendezik meg a III. magyar — szovjet ifiúsági barátságtesztivált Július 20—26-a között a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség lesz a házigazdája a III. magyar—szovjet ifjú­sági barátságfesztiválnak. Ezekben a napokban Buda­pesten és országszerte fiata­lok ezrei, KISZ-tagok és KISZ-en kívüliek, dolgozó és tanuló fiatalok már formál- gatják, alakítják a gazdag vendégváró programot — tá­jékoztatta az újságírókat ked­den a KISZ KB székházában Kovács Jenő, az ifjúsági szö­vetség központi bizottságának titkára. Elmondotta, hogy a ma­gyar és a szovjet ifjúság, a KISZ, és a Lenini Komszo- mol együttműködésének gaz­dag hagyományait követve, négy esztendővel a legutóbbi — ieningrádi — fesztivál után most Magyarországon a sor, hogy olyan politikai és kul­turális fesztiválprogramot rendezzen, amely híven tük­rözi a magyar és a szovjet ifjúság békevágyát, demonst­rálja testvéri barátságát. A mostani fesztiválnak külö­nös jelentőséget ad az a kö­rülmény, hogy a két baráti ország a nyolcvanas években minőségileg új feladatok előtt áll a politikai, társadal­mi, gazdasági, tudományos és kulturális életben egy­aránt. A feladatokat az MSZMP XII. kongresszusa és az SZKP XXVI. kongresszu­sa körvonalazta és a két test­vér ifjúsági szervezet legfőbb törekvése, hogy hozzájárul­jon az új .teendők elvégzésé­hez. Az ifjúsági barátságfesztl- válra mintegy 900 szovjet fiatal érkezik, s lesz módja arra, hogy minél több isme­retet kapjon hazánkról, ered­ményeinkről, a magyar fiata­lok munkájáról. Ugyanakkor fiataljaink tízezreinek nyílik alkalma a fővárosban és má­sutt pergő eseményeken, gyű­léseken, fórumokon a közvet­len találkozásra a szovjet if­júság küldötteivel. Vendégeink között 100 ta­gú politikai delegáció és 350 tagú kulturális küldöttség ér­kezik és képviseltetik magu­kat a szovjet testvérmegyék és -városok is. A magyar fia­talokat 100 tagú politikai de­legáció képviseli, tagjai olyan leányok és fiúk, akik meg­tisztelő megbízatásukat mun­kájukkal, tanulmányi ered­ményeikkel, mozgalmi termé­kenységükkel érdemelték ki. A fesztivál július 20-án Bu­dapesten a gellérthegyi jubi­leumi parkban a magyar és a szovjet nép barátságát de­monstráló politikai ünnep­seggel kezdődik, amelyre 30 ezer fiatalt várnak. A ma­gyar és a szovjet politikai de­legáció — az előbbit Fejti György, a KISZ KB első tit­kára, az utóbbit várhatóan Borisz Pasztuhov, a Komszo- mol KB első titkára vezeti — a fesztivál ideje alatt konfe­rencián vesz részt az ifjú­sági szövetség székházában, ahol szót váltanak a két if­júsági szövetség időszerű fel­adatairól. Az ifjúmunkás-, a mezőgazdasági, az értelmisé­gi, a középiskolai és az egye­temi fiatalok külön-külön munkacsoportokban vitatják meg sajátos feladataikat. A politikai program kiemelkedő eseménye lesz 24-én a KISZ KB székházéban tartandó békenagygyűlés, majd a rá következő napon politikai nagygyűlés. Jóllehet, a fesztivál a fő­városban kezdődik és zárul,1 az egész ország a házigazda: kisebb-nagyobb csoportok is­merkednek majd a megyék­kel. Tájékozódnak hazánk po­litikai, gazdasági és kulturá­lis életéről, találkoznak ma­gyar fiatalokkal. Országszer­te kulturális, művészi ren­dezvények sokaságát kínálja hétfőtől szombatig a fesz­tivál Budapesten, Balaton- füreden. Zánkán, Szentend­rén, Miskolcon és Kecske­méten mutatkoznak be a fia­tal szovjet művészek. Nép­művészek, mozgásművészek,' a dzsessz, a könnyűzene, a bábművészet képviselői jú­lius 21-én adnak gálaestet a budai Parkszínpadon. A Pus­kin moziban szovjet filmfesz­tivált rendeznek. A fesztivál idejére a budapesti Semmel­weis utca barátsógu teává ala­kul. Két színpadon magyar és szovjet művészek várják ifjúsági és gyermekműsorok­kal a fővárosiakat, a Várme­gye utcában utcamoziban vetítenek szovjet és magyar rajzfilmeket, a pavilonokban pedig a két ország népművé­szeti tárgyaiból válogathat­nak az érdeklődők. A Semmel­weis utca bejáratánál a szov­jet kultúrcentrumban, a fesz­tiválklub kínál gazdag él­ményt, programot. Meghalt Borisz Polevoi Hosszú, súlyos betegség után, július 12-én 74 éves ko­rában elhúnyt Borisz Polevoj, a Magyarországon is jól is­mert kiváló szovjet író, a nemzetközi békemozgalom is­mert személyisége, a szovjet írószövetség titkára. Halálá­ról az SZKP Központi Bizott­tálymegközelítést a gazdasági és a politikai döntések kidol­gozásában. Ennek következté­ben a kommunisták pártja el­szakadt a dolgozók tömegei­től. — A lengyel kommunisták képesek arra, hogy helyreál­lítsák a párt tekintélyét a társadalomban, visszaszerez­zék a nép bizalmát. A LEMP harcképességének teljes hely­reállítása, összefogásának megszilárdítása, az elvi mar­xista—leninista alapok je­lentik a feltételét annak, hogy megoldják a jelenlegi súlyos válságot, a gyakorlat­ban verjék vissza az ellen- forradalmat. A lengyel vál­ság drámai tanulságai ismét bizonyítják, hogy ott, ahol el­térnek a marxizmus—leniniz­mus általános ‘ törvényszerű­ségeitől, az ellenséges erők nem hagyják ki a revans le­hetőségét, megpróbálják a sága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a miniszterta­nács adott ki gyászjelentést, amelyet a szovjet párt- és állami vezetők, élükön Leo­nyid Brezsnyevvel, valamint az irodalmi élet ismert kép­viselői írtak alá (MTI) régi rend helyreállítását. Az ellenforradalom háziig, de­magóg jelszavakkal álcázza tevékenységét, hogy félre­vezesse a munkásosztályt, ar­ra kényszerítse, hogy tálcán nyújtsa át a politikai hatal­mat osztályellenségének. Most, amikor a nemzetközi helyzet éleződik, a szocialista országok népei tovább erősí­tik a béke megőrzéséért, a nukleáris háború fenyegeté­se ellen vívott harcukat — hangoztatta Viktor Grisin, az SZKP küldöttségének ve­zetője. A kongresszus munkájában a beszámoló fölötti nyilvános vita mellett további zárt ülés is várható. tekintettel árra, hogy a délelőtti zárt munka-' tanácskozáson a küldöttek még nem állapodtak még a vezető szervek megválasztá­sának módozatairól. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom